Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-10-26 / 43. szám
motorizmussal évről évre, mondhatnók, napról, sőt óráról órára szaporodnak a balesetek. Világviszonylatban tízezrek, országos viszonylatban százak vesztik életüket naponta közlekedési balesetek következtében. Jól van ez így? Nincs. Hát akkor mi a teendő ? Leállítani a motorgyártást, egyáltalán betiltani a motorizmust ? Nem, nem, szó sincs erről. Csak jobban oda kell figyelni, hisz a motorok azért gyártódnak, hogy kényelmünket, igényeinket szolgálják, kielégítsék — nem pedig azért, hogy tizedeljenek bennünket, hogy százakat, ezreket, milliókat tegyenek özveggyé, nyomorékká, örök boldogtalanná. ★ mondott« *z asszon? a fér- jenek 1965, IX. 12-én. — Nem megyünk még? mondotta a lány a fiúnak ugyanaznap (vasárnap) és talán ugyanabban az órában egy másik faluban. — Maradjatok még — mondták a rokonok az asz- szonynak és férjének. — Á. megyünk, holnap úgyis munkába kel! mennünk — mondták. — Hát akkor legalább azzal az egy pohárral idd meg — kínálták a férjet ,iő szívvel. — Nem. nem iszom. így biztosabb — mondta és nevetett. — Maradjatok még — mondta a búcsúra egybegyűlt rokonság a fiúnak és a lánynak. — Anyuéknak megígértem, hogy nem maradok nagyon sokáig — mondta a lány és félénken a fiúra nézett. — Megyünk — állt fel .a fiú is, és kiitta a poharát — holnap úgyis munkába kell mennünk. — Hát akkor döntsünk még !e egy pohárral — kínálták a fiút jószívvel a ne_ kipirosndott rokonok. — Egészségünkre! — mondta a fiú és nevetett. Talán pontosan egyszerre kezdtek ropogni a motorok és az úton két faluból elindult egymással szemben, hátán két-két emberrel a motorbicikli. Fülük mellett zúgtak, süvöltöttek az útmenti fák. A fiú dalolt, dudorászott. hisz a lány akit szeret s aki ót szereti, ott ül mögötte. Kis kanyar következett. „Most figyelj“. — szólt hátra a lánynak. Bedőlt és jól meghúzta a motort. Aztán már csak a villanásra emlékezett... BUBELINI FŐHADNAGY NÉHÁNY JÔTANÄtók, motorkerékpárok. Mindez miért? Mert egyesekben felébredt a magamutogatás vágya, a ki vagyok én. Csakhogy úgy hiszem ilyen áron ennek semmi, de semmi értelme. **» Előttem a közbiztonság' szervek egyik jelentése. „1965 IX. 17-én délelőtt 10 óra 15 perckor, a jogosítvánnyal nem rendelkező Tóth József (született 1947. VIII. 24.) a Május 1 téren Moped kerékpárral elütötte a biciklin közlekedő Slama Györgyöt és 14 napon túli súlyos sérülésekét — másodfokú agyrázkódást, térd. kalács-zúzódást stb. — o- kozott a nevezettnek. Amikor a baleset történt, szélcsendes, gyönyörű napos idő voilt, stb...“ De meg lehet ezt mondani, magyarázni Jánosnak, Péternek, vagy Zoltánnak? Meg. Persze, hogy meg lehet. És hallgatnak is ra? Megszívlelik? Nem, azt nem. Mindaddig nem, amíg velük is, ők is... csakhogy sírni, akkor már késő... — A komáromi járás területén évente 150-160 közlekedési baleset történik — mondja a járási közlekedés- ügyi felügyelőségen Hurka főhadnagy. — Az anyagi kár, de csak az anyagi, több mint negyedmillió korona, és hol van még innen a hosszabb-rövidebb munkakiesések értéke, és hol van az értelmetlenül elpusztult életek értéke. Egyáltalán le lehet egy életet mérni pénzzel? S a számok nőnek, növekednek ... TelvS vágyakkal, tervekkel Í a jövö felé, a jövő iránt. Öt évig vártak egymásra, jjj öt évig. Érthető?. Egy délután hazafelé ballagott, talán fütyörészétt ö- I römében, az is lehet, hogy f) valamit éppen dalolt A fe- Ej leségéré gondolt, de az is t lehet, hogy az édesanyjára. Talán éppen abban a pilla- •; natban rohant rá hátulról egy autó. Az ok — alkohol. Amikor én találkoztam a véle, már megismert. A séAz ok — gyorshajtás. Az ok — alkohol. *** Jancsi: így írom. így szoktam meg a nevét. A barátom. Bmoban végezte el az állatorvosit. A promócióval együtt tartotta az esküvőjét. egy csallóközi magyar kislánnyal. A Csallóközben kezdett dolgozni is az e- ayik állami gazdaságban Ennek három hónapja. Tele életerővel, életkedvvel. Fiatal feleséggel az oldalán. rülések a fején, a gerincén és a lábán „szépen“ beforr- I: tak. De belül, belül valanv jj összezavarodott, öt évig tanult, öt évig vártak egymásra. Az ok — alkohol. *** — Most a harmadik negyedévben 38 esetben okozott balesetet a gyorshajtás. Az eredmény — nem, ez nem jó kifejezés — mondjuk talán így a következmény: halottak, súlyosan sebesültek, ripotyára tört auCSA (INTELME) FIATAL MOTOROSOKNAK: 1. Általában figyelmetlenül vezetnek. A vezetés technikáját igyekezzenek a lehető legjobban elsajátítani. 2. Ki vagyok én-t játszanak. Különféle meg nem engedett javításokat hajtanak végre a motoron (például a kipuffogőból eltávolítják a hangtompítót). 3. Motorral járnak mulatságokra, mégis fogyasztanak alkoholt. Igaz, hogy a közbiztonsági szervek mindenkit nem tarthatnak szemmel. Aki motorral van, ne igyon. Ha mégis ivott, ne üljön a gépre. 4. Állandóan tökéletesíteni, mélyíteni kell a vezetéshez szükséges tudnivalókat. Gyakorolni a vezetést. 5. Ne mulasszák el a járművek ellenőrzését (fékeket, lámpákat) hisz mindenkinek saját érdeke, élete és biztonsága függ tőle. Gyönyörű napos idő. D® ez a két Smb'er aznap nem látta a napot, neim érzékelte a mindent bearanyozó sugarakat. Az egyik a fájdalomtól. a másik a félelem- töl. És vajon hány ilyen ketťó volt még aznap az országban, a világban? Hát érdemes? Az ok — gyorshajtás. •** Bubelini főhadnagy szénát: — Sok balesetet okoz a figyelmetlenség is. Az árvíz idején alig volt dolgunk, pedig az utak rosszak, túlterheltek voltak és mégis. Mindenki rohant, mindlenki sietett — de odafigyelt. Mihelyst elmúlt az árvízveszély a karambolok száma megsokszorozódott. Mi ez, ha nem a figyelem lazulása? Hogy még inkább bizonyítsam állításomat, talán egy példát: a harmadik negyedévben elsó osztályú útvonalainkon 31 közlekedési baleset történt. Mi ez, ha nem figyelmetlenség? **• — Nem megyünk még? Négyen feküdtek az öt kellős közepén, vérükben, ronggyá tépett ruháikban, eszméletlenül. Igén. Legalábbis úgy látszott hogy mindnyájan „csak" eszméletlenek. Aztán magához tért a fiú: — Hol a lány — kérdezte. — Súlyosan megsérült — mondták néki a rendőrök. Aztán magához tért az asszony. — Hol a férjem? — kérdezte. — Meghalt — mondták a rendőrök. Mit léhét éhhez még hozzátenni.? A következmény — egy halott, három súlyosan sebesült. A halál oka — gyorshajtás. A halál oüta — alkohol. Csakhogy néha a halál is tévéd. m — Mindent próbálunk — mondja Bubelini főhadnagy — hogy óvjuk, védjük az embereket. Figyelmeztetjük, ellenőrizzük, büntetjük a szabálysértőket, Gondolja, hogy elhiszik, hogy a rendet az utakon éppen az ő érdekükben akarjuk fenntartani? Jogunkban áll o- lyan személyektől, akiknél nincs remény a biztonságos vezetésre megvonni a jogosítványt. Élünk a jogunkkal, csakhogy akkor egyszerre mindenki szentté, angyallá változik — és mi vagyunk a rosszak. Pedig az emberekért dolgozunk, jó lenne ha munkánkat maguk az emberek is segítenék. Hisz ha az előírásokat betartanák, úgy hiszem ... *** Haza kell jutni. Mert véHazaféíé mentek, a pótkocsi meg volt rakva a megmentett értékekkel, így hát oda nem ülhettek. Szorította a kissé rémült gyereket. És lassan elfelejtette a rázós utat, a traktort’, a hónapos szenvedést. Csak a „hazamegyünk“ járt a fejében. Gondolatban már takarított, súrolt, mosott, vasalt. Ekkor a traktor egy nagyot döccent. Hirtelen arra eszmélt, hogy a gyerek nincs a kézében. Gondolkodás nélkül vetette magát le a lánya után. Az utolsó amit még látott, talán a porszürké útra csapódó fehérruhás kis test. Sikoltott. A sofőr a- zonnal fékezett. Későn. Az anya már halott volt a pőtgü! is mindenkinek haza kell jutnia: Autón, traktoron, gyalog. Gyalog, autón vagy traktoron. Mindegy. Csak haza. haza kell jutni. Traktoron. A fiatalasszony, karján húszhónapos kislányával a traktor kabinjához húzódott a sofőr mellé. Kényelmetlen hely, de mit számít az. — A lelkem is ki rázza — mondta mosolyogva a sofőrnek. — De mit számit. kocsi kerekei alatt, a kislány súlyosan sérült, Az ok — hát igen. **• — Tudja — mondja Huf- ka elvtárs — mi mindig megállapítjuk a baleset okát. Az ok legtöbbször — alkohol. Az ok — gyorshajtás. Az ok figyelmetlenség. Az ok — hát igen. Néha valami más. Érti? — Értem — mondom. **• Világprobléma. A rohamosan terjedő motorizmussal évről évre, mondhatnók napról, sőt óráról órára emelkedik a baleseti grafikonok görbéje. Világviszonylatban tízezrek, országos viszonylatban százak vesztik életüket közlekedési balesetek következtében. Jól van ez így? Nincs! Persze hogy nincs! Hát akkor mi a teendő? Állítsuk le a motorgyárakat? Tiltsuk be a motorizmust? Nem, nem, szó sincs erről. Csak jobban oda kell figyelni. Hisz a motorok azért gyártódnak, hogy kényelmünket, igényeinket szolgálják, kielégítsék — nem pedig azért, hogy tizedeljenek bennünket, hogy százakat, ezreket milliókat tegyenek özveggyé, nyomorékká, örök boldogtalanná. ★ De meg lehet ezt mondani, magyarázni Jánosnak, Péternek vagy Zoltánnak? Meg, persze hogy meg lehet. És hallgatnak is rá? Megszívlelik? Nem, azt nem. Mindaddig nem, amíg velük is, ők is.. Csakhogy sírni, akkor már késő... Tóth Elemér
