Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-10-19 / 42. szám
É KOBKU 7 Mi történik ma Indonéziában ? Meg kell halni Winnetou-nak? Ismeri Peié>t, a futball labda koronázatlan királyát? Mindezt olvashatja , lapunk belső oldalain Ebben a számban tippszelvén$£ HAJNAL GÁBOR: ^Szűrei Aki húsz évet akar átaludni A merész élettani kísérleteiről hires PETRUCCI professzor, akinek sikerült emberi magzatot hónapokon át retortában táplálni, égy orvoskongresszuson bejelentette, hogy az emberi életet fagyasztással bármikor félbe lehet szakítani. Szerinte ma már megvan a lehetőség arra, hogy egy embert megfa- qyasszanak, akár húsz évig is ilyen állapotban tartsák, majd ismét életre keltsék. Tudományos körökben érthető tartózkodással fogadták ezt a bejelentést, ám alig tért vissza Rómába, megjelent a professzornál GUIDO MANCINI ötvenéves római szabó, és arra kérte, hogy „fagyassza be húsz esztendőre. Az álmélkodó professzor köszönetét mondotta szabómesternek tudományos áldozatkészségéért és megmagyarázta neki, hogy emberen még nem lehet végrehajtani i lyen kísérletet, mert veszéllyel járhat. Ám Mancin! nem tágított: ő hajlandó a halálveszélyt is kockáztatni, mert amúgy sincs öröme mai nyomorúságos életében. Ha viszont épségben átalussza a húsz esztendőt, reménye lehet, hogy jobb életre ébred. Ügy látszik azonban, a vállalkozó szellemű szabómester nem bízik túlságosan abban, hogy húsz év múltán jobb lesz az élete, mert azt az egyetlen feltételt szabta, hogy fagyasztott állapotban fektessék egy üvegkoporsóba, a látogatóktól belépődíjat szedjenek és az összegyűlt pénzt őrizzék meg 1985. Petrucci professzor nem vállalta ezt az „üzletet" és a csalódott Mancini kénytelen volt visszatérni szabómühelyébe, a- melynék jövedelme nyílván már korábban — befagyott. AZ OKTÓBERI ÉS NOVEMBERI BESZÉLGETÉSEK MARGÓJÁRA ártunk Központi P Bizottságának ha. tározata értelmében október-november hónapban széleskörű kampány indul „A párt szól az ifjúsághoz“ jelszó alatt. A párt vezetői ellátogatnak a szervezetekbe, az ifjúsági kollektívákhoz, az üzemekbe és az iskolákba és elbeszélgetnek a fiatalokkal. A beszélgetést a párt' és a CSISZ szervezi. A mozgalom szóÉrdekesenrosan összefügg a XIII. kongresszus előkészítésével. Célja az, hogy rámutasson az ifjúság feielősségére és feladatára társadalmunk további fejlődésében. Végeredményben megvitatásra kerül, hogyan is lehet a legjobban kihasználni a fiata- iok leleményességét s kezdeményezését. Az akció hozzátartozik a párt közvetlen vezetése elvének megvalósításához. Nem véletlen, hogy pártunk ezt a formát választotta. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy az ifjúság körében végzett aktív politikai tévé. kenység mindig meghozza a kívánt eredményt. A fiataloknak, a CSISZ-szerveze- teknek alaposan fel kell készülniük arra, hogy továbbra is megtartsák kezdeményező szerepüket a társadalmi élet valamennyi szakaszán. Ismerniük kell pártunk célkitűzéseit, távlati terveit, de a napi problémákat is, melyekkel életünk, munkánk egyes szakaszain találkozunk. A beszélgetések során az ifjúságnak még közelebb kell kerülnie a párthoz. Mindez jó alapot ad majd ahhoz, hogy a pártszervezetek, a kommunisták nagyobb figyelmet szenteljenek a fiataloknak. A beszélgetések előkészítésében különös szerep hárul CSISZ-re. Biztosítania keil a fiatalok részvételét az eszmecseréken s a párt képviselőivel közösen megteremtenie a bizalmas baráti légkört. A Považská Bystrica-i járás eddigi tapasztalatai azt mutatják hogy mennél sokrétűbb formát választanak, annál na gyobb aktivitásra lehet számítani. A dubnicai gépgyárban eddig lefolyt beszélge tések is jó eredményeket hoztak. Az egyik műhelyben a kommunisták a CSISZ ve zetőkkel együtt kiválasztották a legjobbakat, akik ér demesek a párttagságra. A másik üzemrészben, ahol többnyire fiatalok dolgoz nak, a gazdasági vezetőkkel közösen bérkérdéseket és az elhelyezkedés probléma ját igyekeznek orvosolni. A párt többnyire tapasztalt hasznosan kommunistákat küld a fiatalok közé, akik az idősebb testvér módján segítenek fiataloknak. A beszélgetéseken nagyon sok szó esik majd a CSISZ munkáról. Bár az eredmények többnyire közismertek, mégis látni kell azt', hogy a CSISZ sokoldalú tevékeny-! sége elé olyan akadályok is| hárulnak, melyek gyengíti: munkáját a fiatalok között Nagy segítséget nyújt CSISZ vezetőknek a CSIS Központi Bizottság ülése is Ezen az ülésen sok újró' esik szó és az elfogadott-, határozatoik további lehető séget nyújtanak arra, hog pártunk XIII. kongresszus, előtt minden oldalról felien dűljön a CSISZ munka. Sz. F| hmm! Minden évben megrendelik nálunk a csehszlovák fo- :oriporterek legjobb alkotá- íainak kiállítását. Ezidén a prágai Melantrich termeiben láthattuk a fotolencse mes_ tereinek müveit. A pálmát ezidén Stanislav Tereba a Večerní Praha fotoriportere „Ha az ágyúk hallgatnak, a múzsák énekelnek“ című felvétele vitte el. Dallamok úsznak a lágy fátyolos ég peremén, fellegek árnya tunyán nyugszik a csend sugarán s fák koronáján. Alszik a dörgés már múltba merülve tunyán, alszik a villám s leng messze a nyár valahol távoli tájon. Indulatok viharát fékezi még az idő, nyár és ősz közt áll percre a föld remegön s telnek a hordók. Énekek úsznak a lágy fátyolos ég peremén, szőlőt szednék, a mist mámora száll ide már messzi szüretről. A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Igazságszolgáltatás portugál módra Rácz János: TV-torony építők gyalogjárók írta: Ilf és Petrov (A két, immár klasszikus szovjet írónak most felbukkant karcolata manapság lett csak igazán időszerű.) Zárjuk a szívünkbe a gyalogjárókat! Az emberiség nagy része — és tegyük hozzá: nemesebb része — gyalogjárókból áll. A gyalogjárók építették fel a világot. Városokat alapítottak, sokemeletes palotákat e- meltek, vízvezetékeket, csatornázást létesítettek, aszfaltozták az utakat és villanyvilágítás! ajándékoztak embertársaiknak. Kultúrát és civilizációt hoztak a világnak. Feltalálták a könyvnyomtatást és a puskaport, hidakat íveltek a folyók fölé, megfejtették az egyiptomi hieroglifákat, megszüntették i rabszolgakereskedelmet és rájöttek, hogy a szójababból 104 féle ételt lehet készíteni. Amikor már mindent megteremtettek és szerény bolygónk kezdett kellemes látványt nyújtani, egyszerre felbukkanták az autósok. Meg kell jegyeznünk, hogy magát az autót is a gyalogjárók találták fel, de sajnos az autóvezetők ezt egyre gyakrabban elfelejtik. A jó pap holtig :anul — szól egy régi közmondás. Antonio de Olivei- -a Salazar. Portugália diktátora nem pap, de ügy látszik a közmon- lást agg személyére nézve is érvényesnek tartja. Teljhatalmú uralkodásénak har- minharmadik esztendejében rájött, hogy országa közoktatási rendszere bizonyos tekintetben elmaradt más államokétól. Sebaj — vélhette — tanuljunk ezektől az államoktól, tökéletesítsük a mi rend. szérűnket is! És tökéletesítették: Portugália valamennyi nyilvános iskolájában új szabályzatot vezettek be, amely törvényesíti a verést, mint nevelési módszert’. Érdemes a Neue Züricher Zeitungból szó szerint idéznünk az új szabályzat bevezetését megin- dokló eredeti eszmefuttatást: „A testi fenyítés elmaradhatatlan tartozéka az aktív pedagógiának, a- mely a nehézen nevelhető elemek korrigálását célozza. Spanyolországban (milyen jól megtalálta a zsák a foltját! - szerk.) ahol a fenyítéseket következetesen alkalmazzák, az é- redmények kielégítőék. A kolumbiai iskolákban a verés mint nevelési mód* szer, hasznosnak bizonyult. Ogyszín. tén jó eredményt mutat számos (portugál) nemzeti iskola tapasztalata. A testi fenyítések általánosítása minden szempontból szükséges mint igazságos intézkedés.“ Az ám! Igazságos! A portugáliai tanulók örülhetnek. hogy Salazar- apó nevelésügyi minisztériuma véget vetett a rájuk nehezedő nagy i- gazságtalanság- nak: ezentúl a verés nem lesz 'egyes iskolák tanulóinak kiváltsága. A tenyeres és a nádpálca — mindenki joga! D. Gy. Hozzáláttak a szerény és finomlelkű gyalogjárók leigázásához. Az utakat és utcákat, a- melyet verejtékes munkával gyalogjárók létesítettek, autósok szállták meg. Az úttest kétszer, sőt háromszor olyan széles lett, mint a gyalogjárók számára fenntartott keskeny járda. Ez egyre szűkül, úgy, hogy a gyalogjárók ma már csak a falhoz lapulva tudnak közlekedni. De az életük itt sincs biztonságban a hódítóktól. Kutyául élnek a gyalogjárók a nagy városokban. Minél nagyobb a város, annál kutyábban. Csak a számukra megjelölt helyen szelhetik az utcát, rendszerint a kereszteződéseknél, pont ott, ahol a legnagyobb forgalom tombol. A gyalogjáró élete hajszálon lóg és ez a hajszál rendszerint itt szokott elszakadni. A falvakban viszont még becsülik, sőt szeretik a gyalogjárót. Ott még élvezi a szabadságot, bármikor átmehet az utcán az egyik oldalról a másikra — legfeljebb elüti egy éppen arra rohanó városi autó. (Heiexa felvétele)1 NAPFÉNYESŐSZ
