Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-01-26 / 4. szám
(Folytatás) Novákné az öklével veri az ajtót. Engedj be! — kiáltja. Az az utálatos szomszédasszony mindenbe beleüti az orrát. Kijött az udvarra, a csípőjére tette a kezét, s öltögette a nyelvét: Mi történik maguknál, szomszédasszony? A múltkor a lánnyal volt nagy bajuk, most meg az apja zárja be magát? Kész cirkusz! Talán megitta a mérget? Rendőrt kellene hívni és feltörni az aj. tőt! Rámordultam, törődjön a maga dolgával! Nahát, milyen lelketlen maga, Kovácsné! Jót akar az ember, maga meg... Fogja be a pofáját! — vágtam vissza mérgemben. Olyan éles a nyelve, hogy egykettőre felverte az egész házat. Aki idehaza volt, mind kidugta a fejét, kiálltak a folyosóra. — Tessék! — kiáltottam a nyavalyásra. — Maga csinálja a cirkuszt! Kikérem magamnak, nagyságos asszony! — kezdete el újra a pofázást. Ha valakivel gúnyolódni akar, nagyságos asszonynak titulálja. Majd megmutatom magának, ki csinálja a cirkuszt! — folytatta a hangoskodást. — Fogadni mernék, nem jelentette be az új lakóját!... Persze, hogy nem jelentettem be, eszem ágában sem volt. Azt mondta, néhány napig marad... A szomszédasszony folytatta: Még hogy én csinálok cirkuszt?! Elmegyek a rendőrségre, és megkérdezem, bejelentette-e? Ha a kezemben lett volna egy vasdarab, a fejéhez vágom. Dühömben az ajtót kezdtem verni. Nyissa ki! — kiáltottam. Novákné ijedten rámnézett. Hagyja... — suttogta. Elmegy a rendőrségre és bajt csinál... Megy a fenét! A nyelve nem ér el odáig! — válaszoltam. De elmehet... — nyugtalankodott Novákné. Megy az ördögbe! Hazajön a férjem, és elintézi az urával. Néha úgy összeveri, hogy összecsődül az egész ház. Nagy a pofája, még az ura se bírja... No. váknét nem tudtam megnyugtatni. nagy fájdalma lehetett, mert sírni kezdett. Mindenkinek csak bajt csinál... — suttogta maga elé. A férjére gon. dolhatott. Vagy a lányra? Nem tudom. Lehajolt a kulcslyukhoz, nem láthatott be a szobába, a zárban volt a kulcs. Az ajtó réséhez tapasztotta a száját, s úgy szólt be az urához: Ha nem jösz haza, felakasztom magam! Nem bírom tovább? Mit csináltál a lányoddal?! Azt mondta, látott téged...! A szomszédasszony közelebb jött, hogy hallja, mit suttog Novákné. Láttam, az e- meleti folyosókról, hogy bámészkodnak az asszonyok. Tömje be vattával a fülét, mert huzatot kap! — kiáltottam a szomszédasszonyra. Fentről gúnyos kacaj hallatszott, Az egyik asszony leszólt: Majd ha itthon lesz az ura. óbégat- ni fog! Csak maga ne óbé- gasson! — feleselt a szomszédasszony és elkotródott. Nem bírom tovább... — sóhaj- tota Novákné, és könnyezve kivánszorgott az udvarunkból... Fél óra múlva hallom, a szomszédos szobában megcsikordul a zár. Novák kiosont a házból. Biztosan a felesége után futott az állomásra. Megyek, megnézem, mi van a lány szobájában, Minden a maga helyén. A kulcsot a zárban találom. Ez azt jelenti, Novák már nem tér vissza. Máskor magával vitte a kulcsot... Hát ez történt, doktor úr... Ennyi izgalmat kell megérnem egy ilyen... — nem mondja ki, mire gondol. — Ha a saját gyér. mekemről lenne szó... De 4gy....? — és elkeseredetten összecsapja a kezét. Ha már kijött a kórházból, kicsit kiszellőzteti a fejét. Kisiet a folyóparti sétányra. Melegen tűz a nap. A hullámok tükrözik a fényt. Motorcsónakok szelik a szelíd hullámokat Megszólal a kis gőzös sípja, csakhamar kiköt, fedélzete tele kirándulókkal. Milyen jó) esik a folyó felől áradó hűs szellő. Nem tudja tovább nézni a folyó nyugodt vizét, a gőzös fedélzetén a vidám kirándulókat. Hátat fordít a folyónak Éváról tud. Bevallja, a lelki betegségben szenvedő egyének között akadnak olyanok, akik nem beszélnek magukról... A mester hozzáértően bólint. — Nekem, mint orvosnak nem kötelességem igy tudakozódni a betegeim után — mondja a borbélynak. — Mégis emberi dolognak tartom ... — Nagy szó embernek lenni... — szól közbe a borbély. s elindul a városba. A híd közelében befordul egy kis utcába. így előbb ér a villamos- megállóhoz. Tekintete megakad a borbélyüzlet cégtábláján. Akaratlanul megsimogatja az arcát. Borostás. Reggel nem volt kedve a borotválkozáshoz. Megáll. Tekintete a kapu fölötti házszámtáblára siklik. Olvassa a feliratot: Híd utca... Itt dolgozhatott Novák Éva! Belép az üzletbe. Két lány és egy félig kopasz, hajlott hátú, idősebb borbély dolgozik az üzletben. A negyedik szék üres. Ott dolgozhatott Éva ... — Tessék uram... — szól mosolyogva a fekete hajú férfihoz, közben leporolja a széket Miklós doktor kényelmesen elhelyezkedik. A borbély megtapogatja a haját. — Kicsit meg kellene igazítani... — Magára bízom... — mondja Miklós doktor. A hajlott hátú mester beszédes. A szép időt emlegeti. Milyen jó azoknak, akik szabadságon vannak Ő is most akarta kivenni a szabadságát de nem teheti, az egyik lány beteg, megvárja, míg visszajön ... — Novák Éváról beszél? — kérdezi Miklós cioktot. A borbély meghökkenve néz az orvosra. Miklós doktor megmondja az igazat, orvos az eimeklinikán, Éva az ő osztályán fekszik. — Hogy van? Súlyos a betegsége? — Hat-nyolc hétig biztosan nálunk marad ... A borbély elgondolkozva néz maga elé. Miklós doktor szerényen megkérj a mestert, mondjon el mindent, amit Az orvos folytatja: — Gondoltam, ha már errefelé vetődtem, érdeklődöm Éva kisasszony után. Ä borbély bólint. — Tudja, kérem .. így történt. . — kezdi el nehézkesen a hajlott hátú borbély Éva történetét. — Hat vagy hét hónappal ezelőtt jött hozzánk dolgozni. Ügy tudom. Váraljáról jött . Ott megunta az unalmas életet, a szüleivel is összeveszett. Azt gondolhatta, itt zajosabb az élet... Már az első napokban feltűnt, Éva nem barátkozik a borbélylányokkal, pedig lakást is adtak neki A vendégekkel viszont igen kellemesen szórakozott. Hogy konkrét legyek ... Még egy hete sem volt nálunk, amikor hallom, az egyik vendéggel randevút beszél meg. Három nap múlva egy másiknak ígérkezik oda. Nem tetszett nekem Négyszemközt beszéltem vele. Az apja lehetnék ... Mondom neki, csúnya dolog ez, a szerelem nem ing. nem válthatjuk mindennap.. A szemembe nevetett. Addig éljünk, míg fiatalok vagyunk! Nem a szerelmet szeretem ... Szégyellő magad! — pirongat- tam. Ne prédikáljon maga is. Miki bácsi, eleget hallgattam odahaza.. Megszégyenített a válaszával. Nem használt a szép szó. Aztán két állandó ismerőst szerzett magának. Az egyikkel fél évvel ezelőtt — az volt a fiatalabbik, — a másikkal egy hónapja ismerkedett meg. Az utóbbi idősebb férfi... — Ismeri őket? — Látásból, a nevüket nem tudom, nem árulta el... Mind a kettén jobb családból lehetnek, bár a fiatalember igen szabadszájű. Épp tegnap tisztelt meg a barom jelzővel, mert nem mondtam meg neki, hol találhatja meg a Vöröskéjét. Vöröskének hívta Éva kisasszonyt ... Nem szeretem a durvaságot. Megharagudtam a fiatalúrra, nem mondtam meg, hol a Vöröskéje. Azt találtam mondani, szebb autóst talált magának! Ekkor az autójából rámröffent: Barom! Csak kerüljön egyszer a kezem közé! A másik, az idősebbik, negyven-negyvenöt éves lehet. Finom embernek látszik. Szép szürke ruhában volt. fekete bajszot visel. Amikor bejött az üzletünkbe, örültem, szeretem a bajuszt formálni. Kevés bor. bély szereti a bajuszotokat, a pepecseléssel sok időt veszítenek, a , borravaló meg sokszor ugyanaz... Én nem vagyok annyira krajcáros. szeretem a szép munkát... Akkor épp nyírtam egy illetőt. Ügy dolgoztam hogy a bajuszos úr hozzám kerüljön. Azt akartam, ha már véletlenül betévedt hozzánk, mert azelőtt sohasem járt nálunk, elégedetten távozzon ... A legjobbat akartam nyújtani, ezt még a régi iskolából hoztam magammal, s hogy leforrázott a szürke ruhás úr! Magamhoz hívom, tessék, uram! Azt morogja maga elé, vár, s a vöröshajúra néz. Lenyeltem a keserű pirulát, és szidtam magam, miért akarsz minden áron jó lenni? Nem érdemlik meg áz emberek! Aztán figyeltem a szürkeruhást. Majd kiesett a szeme, úgy simogatta tekintetével Éva domború testrészeit Üjabb kaland! — gondoltam. Nem tévedtem. Éva az első napokban dicsekedett, milyen finom úri ember az a szürke ruhás ismerőse, jól keres, autója is van... A szürke ruhás többet nem mutatkozott nálunk. Ugrattam Évát, a lakásán borotválod? Mit képzel Miki bácsi?! — válaszolta. Nem olyan ember . Néhány nap múlva megint érdeklődtem. Éva kíváncsi vénasszonynak nevezett.. Viselkedéséből kiéreztem. komolyra fordult a dolog. Furdalt a kíváncsiság, ki lehet a szürke ruhás úr? így szóltam Évához: Nem lehetsz jó hozzá, elijesztetted tőlünk... Éva csak mosolygott, beszélj öreg! Tény, ha nem jár vele, fitymálón emlegetné, nem kell neki a vén trotil, talál magához valót! A szép bajusza kedvéért nem rande- vúzgatott volna vele! Két vagy három hete, Éva kisasszony elköltözött a borbélylányoktól, azt mondta, jobb egyedül lakni, talált egy külön bejáratú szobát. A fekete bajszos szerezte? Na és?! — nézett rám fölényesen. •— Nem boldogulhat az ember protekció nélkül! Elfordultam tőle. Nem akartam megbántani, pedig csak azt óhajtottam a tudtára adni, tudom, hogy szerzed a protekciót... Mások, hogy szerzik? — kérdeztem magam, ban. Még csúnyább módon! Mit bántod a szegény lányt? ... Azzal a másikkal, a fiatalemberrel úgy látszik, szakított, már harmadik hete, hogy nem találkozott vele. A szerencsétlen alak ideáll az üzlet elé, és fütyürészik, csalogatja a csalogányt... Többet nem tud mondani, — gondolja Miklós doktor. A hajlott hátú mester pontosan kiszámította a mondokáját. mert már krémmel keni be az orvos simára borotvált arcát. Az utcáról három éles fütty hasít be az üzletbe, — Itt van megint a gazember! — suttogja a hajlott hátú borbély, s a jó munkát végző ember elégedett tekintetével néz az orvosra. — Most legalább megnézheti a fiatalurat! Miklós doktor feláll, fizet. A borbély az ajtóig kíséri Nézik a tarkaszínü Moszkvicsot, az autóban ülő fiatalembert Robi nem érezheti jól magát a tekintetek tüzében Kicsapja az autó ajtaját kiugrik a kocsiból. A borbély- üzlet ajtajában álló két férfi elé lép. — Vöröske még nincs Itt.. — figyelmezteti e borbély a komor fiút. Robi mérges, tüzel a tekintete. — Megmondja végre, mi ven Vöröskével? — kérdezi Robi támadó hangon. — Beteg? Szabadságon van? Vagy...?! — és Miklós doktorra veti dü_ hős tekintetét. A füttyszóra miért jelent meg a borbéllyal együtt az ajtóban? Véletlenül? Vagy...?! ö lenne a nagy csábító? Jól öltözik jól kereshet. A szerelem nemcsak játék, a szerelemhez más is kell, az meg nincs neked... — jutnak eszébe Vöröske szavai. A hajlott hátú borbély mosolyog. — Végre megtudja a nagy titkot, — szól Robihoz. — A doktor úr mindent megmagyaráz magának . Mégis?! — gondolja Robi, Valami fojtogatja, a keze ököl. be szorul. Milyen igéző a doktor űr szemé! A szemével csábíthatta el Évát! — Jól mondja a mester úr. — mondja Miklós doktor. — Valóban mindent megmagyarázok ... Ha ráér, sétáljunk egyet... Robi nem mozdul. Testében feszült a felgyülemlett düh. — Maga lopta el Vöröskét?! — kiált fel fájdalmas hangon. Ökle villámgyorsan felemelkedik. és gyomron sújtja a fekete hajú, igéző szemű férfit Beugrik az autóba, s pillanatok múlva kirobog a Híd utcából. A borbély átkarolja az ösz- szegörnyedő orvost, betámogatja az üzletbe .. Miklós doktor néhány perc múlva ke. serü mosollyal a száján búcsúzik a hajlott hátú borbélytól. — Nincs semmi baj... — mondja, és kezet nyújt A borbély tétovázik. Mégis meg kell mondania. — Jelentse fel a gazembert! — suttogja, nehogy a két borbélylány meghallja szavát. — Tudom az autó számát, tegnap feljegyeztem, amikor baromnak titulált. . — gyorsan leírja egy papírlapra a tarka- szlnü Moszkvics rendszámát és átnyújtja az orvosnak ... Miklós doktor az utca sarkán álló telefonfülkéhez megy. Bedobja a huszonöt fillérest az automatába. Tárcsáz. — Halló! Közbiztonság? Krivos elvtársat kérem... Köszönöm . . Szervusz, Feri! Itt Pali beszél... Ráérsz néhány percre? — Igen ... — Légy szíves jegyezd fel a következő számot... — s bemondja a tarkaszínű Moszkvics rendszámát. — Az autótulajdonos nevére lennék kíváncsi ... — Meg akarod venni a kocsit...? — nevet a kagylóba Krivos Feri. — Vagy elgázolt valakit? — Majd elmondom, hosszú história — Tudom, hogy el fogod mondani . Néhány perc múlva visszahívlak. Hol vagy? — Egy utcai telefonfülkében ... Miklós doktor öt perc múlva újra hívja a barátját. — Itt Pali. . Nos? — A tulajdonos: Trencséni Róbert osztályvezető ... — Nem hiszem, hogy osztályvezető lenne, húszéves lehetett ... (Folytatjuk) (3.) Dosztojevszkij - a modernizmus atyja A modernizmus Dosztojevszkij különös, sokat és sokszor vitatott művészetéből nőtt ki; keletkezésének, eredetének szálai csodálatos atmoszférája regényeiben futnak össze. Müvei szinte nem is olvasmányok, hanem magukkal ragadó rémtörténetek, amelyekben az ember nem ura önmagának. A cselekményben elmosódnak a határok álom és valóság között; sokszor a valóság is inkább szörnyű álomként hat. Olvasásuk közben minduntalan felsaj - dúl bennünk a marcangoló gondolat: „Ecce, homo!“ íme, az ember — meztelen lelki valóságában, félig tudatos, félig önkéntelen ál- latiasságával! Dosztojevszkij korában elsősorban monologikus regények születtek, amelyek a szórakoztatás, esztétikai élmény, nevelői célzat mellett egyaránt szolgálták az ismeret- terjesztést is. Az írók szabadon elmélkedtek és böl- cselkedtek, hosszadalmason művészét abc-íe feszegettek társadalmi kérdéseket, amelyeknek a mű cselekményében semmilyen szerepük nem volt. Eötvös József regényeiből egész részeket hagyhatnánk ki, a történetet mégis megértenénk. Tolsztojnak a mezőgazdaság megreformálásáról vallott nézeteit az Anna Karenyina olvasása közben szintén mellőzhetnénk. Mai ízlésünkkel fölöslegesnek vált oldalakkal, lapokkal Balzac, Flaubert, T urgenyev, Goncsarov és sok más író regényei sem fukarkodnak. Ezekre a regényekre, elbeszélésekre jellemző a lassú meseszövés, a szinte sztatikusnak tűnő történet-mondás, amelyet írójuk valamilyen arisztokratikus fölénnyel és kívülállással görget előre. Az említett részeket az újabb kiadásokból ki is maradhatnának, a müvek semmit sem veszítenének értékükből, t Dosztojevszkij ezzel az ábrázolásmóddal és mindent-leírással szakít: megteremti az úgynevezett po. lif o niku s regényt. A polifónia a zenében több- szólamúságot, több önálló dallam, szólam együttes megszólaltatását jelenti. Dosztojevszkij művészetével kapcsolatban ezt a zenei műszót először 1529-ben M. Bahtyin irodalomtudós használta, Regényeiben valóban több gondolat, eszme, életfelfogás ütközik össze, amelyek féktelen erővel sodorják előre a cselekményt. Tulajdonképpen csak a lelki élet érdekli, ami ezen kívül történik, azt hősei hosszú té- pelődés és előkészület után végzik el. A tett következménye megintcsak a vívódás, birkózás önmagukkal, gyötrődés és cselekedetük megbánása. Erre legjobb példa Raszkolnyikov kettős gyilkossága utáni lelki élete a Bűn és bünhődésben. „Dosztojevszkij után — írja Szerb Antal — másképp látjuk az embert, mint Dosztojevszkij előtt és a modem „mélységpszichológia“ tudománya lassú és nehéz, kés módszerekkel igyekszik feldolgozni azt, amit Dosztojevszkij víziója hirtelen és ttimbszerüen vetített ki a lélek titkaiból" Ezzel a csodálatos és újszerű lélek- ábrázolással bontja fel valójában a regény szokványos szerkezetét ts. Dosztojevszkij regényei a művészet fejlődése előtt új távlatokat nyitottak. A modernista törekvések legfőbb sajátságainak, a dinamizmusnak és az álomvilág sokoldalú megvilágításának ö volt az első felfedezője és megszólaltatója. Olyan korban élt (1821—1881), amikor még a realizmus és a romanticizmus egymás mellett létezett és fejlődött Az első igazán nagy realista alkotás. Stendhal Vörös és feketéje 1831-ben látott napvilágot, de a romanticizmus leghatásosabb műve, Victor Hugo „A nyomorul- tak“-ja csak 1862-ben érte el páratlan sikerét (7 nap alatt 50 ezer példányban fogyott el, amikor először kiadták). Dosztojevszkii életművével viszont meg. született a realizmuson is túlmutató új művészet, amely a XIX. század végi és a XX. századi modernizmus alapja lett. ZS1LKA TIBOR Következik: A romlás virágai
