Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-09-14 / 37. szám

Milyen pályán működsz? Őszi napsütésben Nem vagyok még idős. de mégis élettapasztalataimból be­szélhetek. Ki milyen pályán dolgozik? Vannak olyanok, a- kik azon a pályán dolgoznak amihez kedvük volt. De sokan rá se gondoltak volna valami­kor, hogy olyan munkakört töl­tenek majd be, ahová később kerültek. Nekem is voltak vá­gyaim. Az első az volt, hogy tovább tanulhassak, de ez nem teljesült, mert szüleim idősek voltak, nem tudtak tanítattni. Ezért mást választottam. Fű­szerüzletbe mentem dolgozni. Ehhez nem volt nagy kedvem — de mi mást tehettem? Ked­vetlenül kezdtem hozzá a mun­kához. nem tetszett, hogy pa­rancsolgattak és a munka sem elégített ki. A rőnököm látta, hogy kedvetlen vagyok, kez­dett hát egy kicsit többet fog­lalkozni velem, Meggyőződésem. Tartós a szerelem Mjogyart lehetséges, hogy két ember egyszerűen búcsúi * * mond egymásnak? Hogy ketten, akik bizonyos idő óta valamennyi ember közül legkö­zelebb álltak egymáshoz, egy­szerre csak megszűnnek egy­más számára létezni? Hogyan lehetséges, hogy minden szoká­sukkal felhagynak, legtitkosabb gondolataik kölcsönös közlésé ilel, közös kedvteléseik hajhá- szásával éppúgy, mint személyt kapcsolataik széles skálájának kihasználásával? Hogy félrefor­dított fejjel, jeges közönnyel és gondtalansággal elhidegül- nek, avagy a pótolhatatlan veszteség fájó érzetével válnak el egymástól? Általában azt ta'tják, hogy a szétválás néha végzetszerűen elkerülhetetlen. Elválni annyit jelent, mint beismerni érzel­meink lanyhulásának, az unott ä válásnak „törvényszerű" bekö­vetkezését és magunk alkotta új „törvény" elfogadását, amely változtatásra jogosít. Valamikor azt hangoztattuk, hogy a valódi, az igazi szerel­met a tartósság jellemzi, amely nem ismer véget, sem akadá­lyokat Más persze a szerelmes­kedés, amely — mielőtt még tudatos szerelemmé érlelődött volna — szabadabban váltogat­ja szerelme tárgyát. A szerel- • meskedés nem egyéb önzésnél, mert csak a saját előnyeit haj- hássza saját elképzeléseinek és szükségleteinek kielégítésére törekszik Mintegy azt mondja magának: ha az egyik nem tel­jesíti kívánságaimat vagy nem jelel meg pillanatnyi szeszé­lyeimnek. akkor alighanem megteszi a másik. Le kell azon­ban szögeznünk, hogy minél szilárdabb az egyéniség, annál kevésbé győz az állhatatlanság. Vannak úgynevezett bonyolult természetű emberek, akik ko­molyabbak, zárközotlabbak, né­zeteik elhatároltabbak, és akik­nek szerelme — szerelmük egyetlen alanya iránt — úgy­szólván örökkévaló. Nem igaz, hogy ilyen szerelmek csak re­gényekben fordulnak elő, való ban léteznek. Az is igaz vi szoní, hogy felette ritkán for­dulnak elő. Másrészt olyan em­berek is léteznek, akik sport­szerűen űzik a szerelmet, kiél­veznek mindent, amit az élei nyújt Szerintük „alkalom szüli a tolvajt", amiért személyes sikereik számát állandóan nö­velni igyekeznek, a felelőtlen­ség édes tudatában. (Manapság a férfiak ugyan nem gyűjtenek különféle színű szalagokkal át­kötött hajlincseket, ehelyett azonban még mindig látni al­bumokat. emlékkönyveket, nap lókat, amelyekben a csupán a „szerző" számára olvasható pontok, vonások és hieroglifák végeredményben ugyanazt a célt szolgálják) Jóllehet e he­lyütt végleteket hoztunk fel, a gyakorlat mégsem marad távol tőlük. Hallgassunk meg például két leányt: Az első leány így nyilatkozik. „Ügy vélem, az általam kivá­lasztott férfi megelégedéssel tudja majd értékelni érzelmei­met. És bizonyára még jobban értékelné őket, ha tudná, mi lyen zárkózottnak mutatkoztam más férfiak legcsekélyebb ro kohszenv-nyilvánításával szem ben, akik meggyőződésem sze­rint msemmit sem jelenthettek . számomra". A másik leány éppen ellenke­ző értelemben, Shelock angol utazó leveleinek megfelelően nyilatkozik: „Sok barátot, egy udvarlót és gyakori cserét“. m z utóbbi esetben saját el MA határozásból eredő, sa- m * játságos nézeteknek megjelelő szétválásról van szó. Elvégre minden embernek meg­van a saját elképzelése szere­lem dolgában. Ami az egyik előtt természetesnek tűnik, a másik számára nevetségessé válik. Ugyanúgy persze a sze­relem tartósságában is léteznek eltérések. A szétválás okát néha az „eszménykép“ szüntelen kere­sésében is kell keresnünk, ami magával hozza a meg nem talált ideál folytonos cserélge­tését. Ez viszont gyakran ,,kék- szakállkodáshoz“ vezethet. Eőleg fiatalabb embereknél az egyéniség megnyilvánulása, a kapcsolatok elmélyülése vagy lazulása, a kitűzött célokért vívott küzdelem közös intenzi­tása. Vannak emberek, akik kényes helyzeteken is úrrá lesznek, akik el tudják simíta­ni a felmerülő ellentéteket. De szétválások, elhagyások voltak és lesznek. Egyesek számára kisebb tragédiát jelentenek, mások vállrándítva napirendre térnek fölöttük. Ahogyan nem szabad minden esetei „mellre szívnunk", éppúgy ne tegyük túl magunkat gondtalanul. Helytelen például az a nézet, hogy a legeszményibb szerető az a nő, akit bármikor büntet­lenül faképnél hagyhatunk. Minden elhagyás sebet ejt a szerelmesek egyikén. Az egyik fél erősebben, a másik kevésbé hogy komoly dolgok voltak a- zok, amikről beszélt. Lassan­ként kezdtem megszeretni és megszokni a munkámat. Ké­sőbb már az áruátvételt :s rámbízta, — ez valóban nagy öröm volt számomra. Ekkor már a legnagyobb tisztelettel voltam iránta. Láttam, hogy embert akar faragni belőlem. Az idő nem állt meg. múltak az évek és üzletvezető lett be­lőlem is. Beosztottjaim voltak, akikkel szerettem volna úgy megszerettetni a munkát, mint és megszerettem. Sikerült is elérnem ezt. Egy kicsit azon­ban nehéz volt rászoktatni ő- ket arra. hogy őszinték legye­nek velem szemben. De azt el­értem. hogy mindenki bátor, erős és őszinte lett velem szemben. Egyszer egy nagyon furcsa tanulót kaptafn. Különös volt a viselkedése, durva a modora és más hibája is volt. Megpróbáltam hatni rá, de hiá­ba. Megkérdeztem, hogy miért olyan durva a vásárlókkal szemben. Azť válaszolta — csak nem képzeli, hogy kezet csókolok nekik?! Egy alka­lommal négyszemközt beszél­tem vele. A kislány sírt és csak ennyit mondott: „Az anyu a- karta, hogy üzletbe jöjjek dol­gozni." Én sohasem gondoltam erre. Az apám nem törődött velünk, kérem, segítsen rajtam, amennyire tud. Nem szeretem az üzletet és gyűlölöm a vá­sárlókat. Hát mit tegyek? Higyje el, a szüleim sem ér­dekelnek már, miért nem en­gedtek varrni, mikor ahhoz volt kedvem?" Ami tőlém telt. mindent megtettem. Beszéltem a szüleivel stb. Ezért kérek én minden szülőt, hogy ne kényszerítsék gyermeküket o- lyan pályára, amelyikhez nin­csen kedve. Baby Azzal a gondolattal indul­tam az életbe, hogy olyan pá­lyát választok, amelyikhez ked­vem lesz. Sajnos, minden más­ként sikerült. Újságírói főis­kolán akartam tanulni, magam sem tudom, de még most is vonz ez a pálya. Az alapfo­kú iskolában az osztályfőnököm ismerte családi körülményei­met és ezért azt javasolta, hogy valami szakmát tanuljak. Akkor nem, de később belát­tam, hogy a tanítómnak volt 1- gaza, Mégis engedelmeskedtem neki és egy mezőgazdasági is­kolában folytattam tanulmá­nyaimat. Az iskola elég magas színvonalú, így nem éreztem különösebb csalódást. Két é- vig minden a legnagyobb rend­ben ment. Amikor a második osztályt is elvégeztem, édes­anyám súlyosan megbetegedett. Meddig várjak még? feltűnően gyakori a cserélge­tésre — és ezzel karöltve a gyakori szétválásra irányuló hajlam. Ezeknél egyúttal meg­figyelhető a fokozott szexuális kíváncsiság, amely sokszor a fő indítóokot képezi. Erről szól az a történet, amikor a fiatal szerelmesek szívébe önmarcan­goló gyanú költözik. A fiatal­embert kételyek gyötrik, vajon csakugyan ő a leány egyetlen szerelme, vajon valóban meg­felel-e neki? Ez,ek a kételyek azután mintegy „megfertőzik" a leányt is. Annyira,, hogy ag­godalmának eloszlatására — vagy igazának alátámasztására — más férfival próbálkozik. Az eredmény? Ettől a másik, nős embertől teherbe esik. — A leg­több esetben azonban nem ve­zérlik a próbálkozót ilyen „ne­mes" szándékok, hanem, amint már mondottuk, csupán szexuá­lis kiváncsiskodás. Ilyenkor persze szó sem lehet szerelem­ről. A szétválás további okát a természetek, a nézetek és az érdekek összeegyeztethetetlen- sége képezi. A fiatalok szalma- láng módjára szerelemre gyúl- nak, de ugyanolyan gyorsan kt is ábrándulnak egymásból, ha behatóbban és higgadtabban mérlegelik az egyes szakadéko­kat, amelyek néha áthidalha­tott anok. S zámos egyéb ok is fenn­állhat, döntő fontosságú azonban csaknem mindig sínyli meg a válást, mert hi­szen két szerelmes közül az egyikben rendszerint mélyeb­ben gyökereznek ctz érzelmek, mint a másikban. Lebegjen előttünk az az elv. hogy ne bántsuk meg az elválással partnerünket fölöslegesen, sér­tő módon. Ne igazodjunk a „Gombház, hej, ha leszakad...“ című, közkedvelt, népdal szöve­géhez. Ne rosszalljunk minden csekélységet a másiknál! Ne vegyük szívünkre, ha a leány például elmegy táncolni és nem várja meg. amíg a bevonult fiú hazatér szabadságra! Ha azonban komoly okokról van szó, ne átálljurik elgondol­kodni rajtuk és ne kicsinyeljük le azok horderejét. Végül pedig ne feledjük, hogy összetalálkozni — sors­vagy végetszerű, de a válás már az emberek müve. Legyünk azon, hogy emberhez, méltó módon mondjunk búcsút, ha az már elkerülhetetlen. Es még valami: nagyobb művészet a férfit megtartani, mint elhagy­ni. Az önzö fellépés nemcsak rút, licmem sértő is a másik félre nézve, akár a szerelem kezdetén, akár alkonyán törté­nik. Legyünk tehát azon, hogy az elkerülhetetlen válás nt üssön kelleténél mélyebb sebei a másikon. Fordította: K. H. A New York-i „hárembasa" Néw Yorkban közzétették hogy a hét közepén rendőr­kézre került Deveman Leg- rande, negyvenkét gyerme­kes családapa. Fantasztikus történetére a 27 éves Ber­nice Williams kisasszon} hívta fel a figyelmet, aki a személyes szabadságjogok önkényes megsértése és testi sértés címén rendőr­ségi feljelentést tett ellene A detektívek kiszálltak e helyszínre, ártalmatlanná tették. Legrande tőrrel rá­juk támadó 16 éves fiát. az­tán hamarosan kiderítették a következőket: A vádlott Brooklynban templomot üzemeltetett Ez egymástól elválasztott jól zárható cellákra oszlott. Legrande 11 fiatal nőt őr­zött lakat alatt, akik há- remhölgyl és papnői minő­ségben szolgálták őt, oly­annyira, hogy közülük heten anyai örömöknek néztek e- lébe. A „templom" más he­lyiségeiben 42 gyermek tar­tózkodott. Származásuk mindmáig rejtély. Legrande szerényen csak 17 gyermek ipjának mondja magát. A Legrande-féle „szen­tély" bejárata fölött tábla függ. Ebbén a most tetar- lőztatott Legrande mini jszichológus, metafizikus, íeológus, házasságkötő és emetkezési vállalkozó a- iánlja fel szolgálatait a lagyközönségnék. Papnőit rendszeresen az itcára küldte, hogy gyűj­tést végezzenek számára. Hbből látta el a nagy csa­ládot. A főpap különben állan- íóan töltött revolverrel |árt és jelentős rendőrség priusza van, eddig összesen Izszer tartóztatták le. Most i tizenegyedik alkalomma, 75 000 dolláros óvadékot al­apították meg, amit nem fizetett ki. Kihallgatása ha- narosan megkezdődik. Bű­iét valószínűleg főbenjáró Dűnnek minősítik, mert ke­iéi között három nő nyom­talanul eltűnt, most ássák itánuk a templom padlóza­tát. Az ügyészség még nem közölte, milyen módszerre) tartotta karmai között Leg­rande a szerencsétlen asz- szonyokat, de a jelek sze­rint kábítószeren tartotta őket. annyira, hogy kórházba szállí­tották. Otthon maradt apám két testvéremmel, minden tá­masz nélkül és természetesen nagyon érezték anyám hiányát. Habozás nélkül felcseréltem a tanulást a házvezetéssel, csak azért, hogy segítsek rajtuk. A- mikor anyám hazakerült, elég­gé szűkös anyagi viszonyok között voltunk. Tanulmányaim folytatása helyett kénytelen voltam állást vállalni. Szorgal­masan dolgoztam, megszeret­tem a mezőgazdasági munkát is, pedig sosem volt hozzá kedvem. Közben férjhez men­tem, megismertem az élet sok­féle oldalát. Minden munkát megszerettem. Ügy érzem, hogy csak a munka és a küzdelem árán lehet Igazi emberré ér­tődni, de az elmulasztott pá­lyáért semmi sem pótolhat tö­kéletesen. S. É. V. Lilla Tanítónő szerettem volna lenni. Ezt a vágyamat dédel­gettem az iskolában. A pálya- választáskor azonban minden álmom összeomlott a HNB és az iskola igazgatójának jóvol­tából. Ebben a helyzetben azt a pályát kellett választanom, amelyet lehetett. Jelenleg még­is középiskolába járok. Kicsit elcsüggedve kezdtem a tanu­láshoz a megpróbáltatások u- tán. Az első év nagynehezen eltelt. Bánatomat nem bírtam magamban tartani és a tanév végén elmondtam egyik taná-1 romnak, ő bíztatott, szavai e- rőt öntöttek belém, hogy az é- rettségi után tovább tanulhat tok és tanító lehetek. így, re­mélem, régi vágyam teljesül. Csiribiri Régi álmom vált valóra, a- mikor elvégeztem az egészség- ügyi középiskolát. Mindig von­zott ez a pálya. Szinte imá­dattal néztem az orvosokra, a- kik visszaadják mások egészsé­gét, vagy legalábbis enyhítik a betegek szenvedését. Az is­kolában sok mindent tanultunk arról, hogy milyennek kell len­nie egy ápolónőnek. Rájöttem azonban arra. hogy ápolónőnek születni kell. Az együttérzést, önzetlen segítőkészséget és emberséget nem lehet az is­kolában elsajátítani. Az Idén é- rettségiztem. nagy gondot o- kozott az elhelyezkedésem — mivel közbejött az árvíz. A ka­tasztrófa a mi falunkat is el­érte. mindenkit kilakoltattak. Az utolsók között én is el­hagytam a falut. Éjszaka ér­keztünk Nyitrára. Első dolgom az volt, hogy munkába álljak. Mindjárt reggel az ideiglenes kórházban jelentkeztem szol­gálatra, amelyet az árvíz elől menekülők számára rendeztek be. Boldog voltam, amikor ön­állóan dolgozhattam. Esténként nagyon fáradt voltam, de nem bántam, mert láttam a bete­gekben felcsillanni a reményt, hogy még felgyógyulnak. Lehe­tőségem nyílt azon a pályán működni, amelyikhez kedvem volt. Hiszen nincs szebb és be­csületesebb munka, mint ön­zetlenül segíteni beteg ember­társainkon. Sz. K. Boldog voltam, amikor érett­ségi után bekerültem a főisko­lára. Mindén vágyam az volt, hogy mezőgazdasági mérnök legyek, de családi okok miatt meg kellett szakítanom tanul­mányaimat. Azonnal nem tud­tam munkahelyet találni. Három hónapi várakozás után egy kö­zeli faluba kerültem tanítani. A harmadik és a negyedik osz­tályt kaptam. A tanítás első napja izgalmas és egyben kel­lemes érzést ébresztett ben­nem. A kezdet azonban nehéz volt. A munkámhoz komolyan fogtam hozzá és tovább kép­zem magam a nyitrai Pedagó­giai Főiskolán. Azóta égyré jobban megszerettem ezt a munkát. Rájöttem, hogy min­den munka szép és érdekes. Az elveszett álmok azért még­is az eszembe jutnak. Elszo­rult a szívem, amikor Nyitrán a fekete ruhás diákokkal ta­lálkoztam. Felismertem ben­nük régi iskolatársaimat, akik­kel együtt kezdtem a főisko­lán. Taníiónő A következő kérdésekre várjuk a válaszokat: L KI ÉS MI BEFOLYÁSOLTA A PÁLYAVÁLASZT ÁSÓDAT ? 2. SZÜKSÉGESNEK TARTOD-E A FIATALOK HÁZI MUNKÁBA VALÓ NEVELÉSÉT? A beküldött válaszokat közöljük és honoráljuk. ősszel az erdőben T

Next

/
Thumbnails
Contents