Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-09-14 / 37. szám
Milyen pályán működsz? Őszi napsütésben Nem vagyok még idős. de mégis élettapasztalataimból beszélhetek. Ki milyen pályán dolgozik? Vannak olyanok, a- kik azon a pályán dolgoznak amihez kedvük volt. De sokan rá se gondoltak volna valamikor, hogy olyan munkakört töltenek majd be, ahová később kerültek. Nekem is voltak vágyaim. Az első az volt, hogy tovább tanulhassak, de ez nem teljesült, mert szüleim idősek voltak, nem tudtak tanítattni. Ezért mást választottam. Fűszerüzletbe mentem dolgozni. Ehhez nem volt nagy kedvem — de mi mást tehettem? Kedvetlenül kezdtem hozzá a munkához. nem tetszett, hogy parancsolgattak és a munka sem elégített ki. A rőnököm látta, hogy kedvetlen vagyok, kezdett hát egy kicsit többet foglalkozni velem, Meggyőződésem. Tartós a szerelem Mjogyart lehetséges, hogy két ember egyszerűen búcsúi * * mond egymásnak? Hogy ketten, akik bizonyos idő óta valamennyi ember közül legközelebb álltak egymáshoz, egyszerre csak megszűnnek egymás számára létezni? Hogyan lehetséges, hogy minden szokásukkal felhagynak, legtitkosabb gondolataik kölcsönös közlésé ilel, közös kedvteléseik hajhá- szásával éppúgy, mint személyt kapcsolataik széles skálájának kihasználásával? Hogy félrefordított fejjel, jeges közönnyel és gondtalansággal elhidegül- nek, avagy a pótolhatatlan veszteség fájó érzetével válnak el egymástól? Általában azt ta'tják, hogy a szétválás néha végzetszerűen elkerülhetetlen. Elválni annyit jelent, mint beismerni érzelmeink lanyhulásának, az unott ä válásnak „törvényszerű" bekövetkezését és magunk alkotta új „törvény" elfogadását, amely változtatásra jogosít. Valamikor azt hangoztattuk, hogy a valódi, az igazi szerelmet a tartósság jellemzi, amely nem ismer véget, sem akadályokat Más persze a szerelmeskedés, amely — mielőtt még tudatos szerelemmé érlelődött volna — szabadabban váltogatja szerelme tárgyát. A szerel- • meskedés nem egyéb önzésnél, mert csak a saját előnyeit haj- hássza saját elképzeléseinek és szükségleteinek kielégítésére törekszik Mintegy azt mondja magának: ha az egyik nem teljesíti kívánságaimat vagy nem jelel meg pillanatnyi szeszélyeimnek. akkor alighanem megteszi a másik. Le kell azonban szögeznünk, hogy minél szilárdabb az egyéniség, annál kevésbé győz az állhatatlanság. Vannak úgynevezett bonyolult természetű emberek, akik komolyabbak, zárközotlabbak, nézeteik elhatároltabbak, és akiknek szerelme — szerelmük egyetlen alanya iránt — úgyszólván örökkévaló. Nem igaz, hogy ilyen szerelmek csak regényekben fordulnak elő, való ban léteznek. Az is igaz vi szoní, hogy felette ritkán fordulnak elő. Másrészt olyan emberek is léteznek, akik sportszerűen űzik a szerelmet, kiélveznek mindent, amit az élei nyújt Szerintük „alkalom szüli a tolvajt", amiért személyes sikereik számát állandóan növelni igyekeznek, a felelőtlenség édes tudatában. (Manapság a férfiak ugyan nem gyűjtenek különféle színű szalagokkal átkötött hajlincseket, ehelyett azonban még mindig látni albumokat. emlékkönyveket, nap lókat, amelyekben a csupán a „szerző" számára olvasható pontok, vonások és hieroglifák végeredményben ugyanazt a célt szolgálják) Jóllehet e helyütt végleteket hoztunk fel, a gyakorlat mégsem marad távol tőlük. Hallgassunk meg például két leányt: Az első leány így nyilatkozik. „Ügy vélem, az általam kiválasztott férfi megelégedéssel tudja majd értékelni érzelmeimet. És bizonyára még jobban értékelné őket, ha tudná, mi lyen zárkózottnak mutatkoztam más férfiak legcsekélyebb ro kohszenv-nyilvánításával szem ben, akik meggyőződésem szerint msemmit sem jelenthettek . számomra". A másik leány éppen ellenkező értelemben, Shelock angol utazó leveleinek megfelelően nyilatkozik: „Sok barátot, egy udvarlót és gyakori cserét“. m z utóbbi esetben saját el MA határozásból eredő, sa- m * játságos nézeteknek megjelelő szétválásról van szó. Elvégre minden embernek megvan a saját elképzelése szerelem dolgában. Ami az egyik előtt természetesnek tűnik, a másik számára nevetségessé válik. Ugyanúgy persze a szerelem tartósságában is léteznek eltérések. A szétválás okát néha az „eszménykép“ szüntelen keresésében is kell keresnünk, ami magával hozza a meg nem talált ideál folytonos cserélgetését. Ez viszont gyakran ,,kék- szakállkodáshoz“ vezethet. Eőleg fiatalabb embereknél az egyéniség megnyilvánulása, a kapcsolatok elmélyülése vagy lazulása, a kitűzött célokért vívott küzdelem közös intenzitása. Vannak emberek, akik kényes helyzeteken is úrrá lesznek, akik el tudják simítani a felmerülő ellentéteket. De szétválások, elhagyások voltak és lesznek. Egyesek számára kisebb tragédiát jelentenek, mások vállrándítva napirendre térnek fölöttük. Ahogyan nem szabad minden esetei „mellre szívnunk", éppúgy ne tegyük túl magunkat gondtalanul. Helytelen például az a nézet, hogy a legeszményibb szerető az a nő, akit bármikor büntetlenül faképnél hagyhatunk. Minden elhagyás sebet ejt a szerelmesek egyikén. Az egyik fél erősebben, a másik kevésbé hogy komoly dolgok voltak a- zok, amikről beszélt. Lassanként kezdtem megszeretni és megszokni a munkámat. Később már az áruátvételt :s rámbízta, — ez valóban nagy öröm volt számomra. Ekkor már a legnagyobb tisztelettel voltam iránta. Láttam, hogy embert akar faragni belőlem. Az idő nem állt meg. múltak az évek és üzletvezető lett belőlem is. Beosztottjaim voltak, akikkel szerettem volna úgy megszerettetni a munkát, mint és megszerettem. Sikerült is elérnem ezt. Egy kicsit azonban nehéz volt rászoktatni ő- ket arra. hogy őszinték legyenek velem szemben. De azt elértem. hogy mindenki bátor, erős és őszinte lett velem szemben. Egyszer egy nagyon furcsa tanulót kaptafn. Különös volt a viselkedése, durva a modora és más hibája is volt. Megpróbáltam hatni rá, de hiába. Megkérdeztem, hogy miért olyan durva a vásárlókkal szemben. Azť válaszolta — csak nem képzeli, hogy kezet csókolok nekik?! Egy alkalommal négyszemközt beszéltem vele. A kislány sírt és csak ennyit mondott: „Az anyu a- karta, hogy üzletbe jöjjek dolgozni." Én sohasem gondoltam erre. Az apám nem törődött velünk, kérem, segítsen rajtam, amennyire tud. Nem szeretem az üzletet és gyűlölöm a vásárlókat. Hát mit tegyek? Higyje el, a szüleim sem érdekelnek már, miért nem engedtek varrni, mikor ahhoz volt kedvem?" Ami tőlém telt. mindent megtettem. Beszéltem a szüleivel stb. Ezért kérek én minden szülőt, hogy ne kényszerítsék gyermeküket o- lyan pályára, amelyikhez nincsen kedve. Baby Azzal a gondolattal indultam az életbe, hogy olyan pályát választok, amelyikhez kedvem lesz. Sajnos, minden másként sikerült. Újságírói főiskolán akartam tanulni, magam sem tudom, de még most is vonz ez a pálya. Az alapfokú iskolában az osztályfőnököm ismerte családi körülményeimet és ezért azt javasolta, hogy valami szakmát tanuljak. Akkor nem, de később beláttam, hogy a tanítómnak volt 1- gaza, Mégis engedelmeskedtem neki és egy mezőgazdasági iskolában folytattam tanulmányaimat. Az iskola elég magas színvonalú, így nem éreztem különösebb csalódást. Két é- vig minden a legnagyobb rendben ment. Amikor a második osztályt is elvégeztem, édesanyám súlyosan megbetegedett. Meddig várjak még? feltűnően gyakori a cserélgetésre — és ezzel karöltve a gyakori szétválásra irányuló hajlam. Ezeknél egyúttal megfigyelhető a fokozott szexuális kíváncsiság, amely sokszor a fő indítóokot képezi. Erről szól az a történet, amikor a fiatal szerelmesek szívébe önmarcangoló gyanú költözik. A fiatalembert kételyek gyötrik, vajon csakugyan ő a leány egyetlen szerelme, vajon valóban megfelel-e neki? Ez,ek a kételyek azután mintegy „megfertőzik" a leányt is. Annyira,, hogy aggodalmának eloszlatására — vagy igazának alátámasztására — más férfival próbálkozik. Az eredmény? Ettől a másik, nős embertől teherbe esik. — A legtöbb esetben azonban nem vezérlik a próbálkozót ilyen „nemes" szándékok, hanem, amint már mondottuk, csupán szexuális kiváncsiskodás. Ilyenkor persze szó sem lehet szerelemről. A szétválás további okát a természetek, a nézetek és az érdekek összeegyeztethetetlen- sége képezi. A fiatalok szalma- láng módjára szerelemre gyúl- nak, de ugyanolyan gyorsan kt is ábrándulnak egymásból, ha behatóbban és higgadtabban mérlegelik az egyes szakadékokat, amelyek néha áthidalhatott anok. S zámos egyéb ok is fennállhat, döntő fontosságú azonban csaknem mindig sínyli meg a válást, mert hiszen két szerelmes közül az egyikben rendszerint mélyebben gyökereznek ctz érzelmek, mint a másikban. Lebegjen előttünk az az elv. hogy ne bántsuk meg az elválással partnerünket fölöslegesen, sértő módon. Ne igazodjunk a „Gombház, hej, ha leszakad...“ című, közkedvelt, népdal szövegéhez. Ne rosszalljunk minden csekélységet a másiknál! Ne vegyük szívünkre, ha a leány például elmegy táncolni és nem várja meg. amíg a bevonult fiú hazatér szabadságra! Ha azonban komoly okokról van szó, ne átálljurik elgondolkodni rajtuk és ne kicsinyeljük le azok horderejét. Végül pedig ne feledjük, hogy összetalálkozni — sorsvagy végetszerű, de a válás már az emberek müve. Legyünk azon, hogy emberhez, méltó módon mondjunk búcsút, ha az már elkerülhetetlen. Es még valami: nagyobb művészet a férfit megtartani, mint elhagyni. Az önzö fellépés nemcsak rút, licmem sértő is a másik félre nézve, akár a szerelem kezdetén, akár alkonyán történik. Legyünk tehát azon, hogy az elkerülhetetlen válás nt üssön kelleténél mélyebb sebei a másikon. Fordította: K. H. A New York-i „hárembasa" Néw Yorkban közzétették hogy a hét közepén rendőrkézre került Deveman Leg- rande, negyvenkét gyermekes családapa. Fantasztikus történetére a 27 éves Bernice Williams kisasszon} hívta fel a figyelmet, aki a személyes szabadságjogok önkényes megsértése és testi sértés címén rendőrségi feljelentést tett ellene A detektívek kiszálltak e helyszínre, ártalmatlanná tették. Legrande tőrrel rájuk támadó 16 éves fiát. aztán hamarosan kiderítették a következőket: A vádlott Brooklynban templomot üzemeltetett Ez egymástól elválasztott jól zárható cellákra oszlott. Legrande 11 fiatal nőt őrzött lakat alatt, akik há- remhölgyl és papnői minőségben szolgálták őt, olyannyira, hogy közülük heten anyai örömöknek néztek e- lébe. A „templom" más helyiségeiben 42 gyermek tartózkodott. Származásuk mindmáig rejtély. Legrande szerényen csak 17 gyermek ipjának mondja magát. A Legrande-féle „szentély" bejárata fölött tábla függ. Ebbén a most tetar- lőztatott Legrande mini jszichológus, metafizikus, íeológus, házasságkötő és emetkezési vállalkozó a- iánlja fel szolgálatait a lagyközönségnék. Papnőit rendszeresen az itcára küldte, hogy gyűjtést végezzenek számára. Hbből látta el a nagy családot. A főpap különben állan- íóan töltött revolverrel |árt és jelentős rendőrség priusza van, eddig összesen Izszer tartóztatták le. Most i tizenegyedik alkalomma, 75 000 dolláros óvadékot alapították meg, amit nem fizetett ki. Kihallgatása ha- narosan megkezdődik. Bűiét valószínűleg főbenjáró Dűnnek minősítik, mert keiéi között három nő nyomtalanul eltűnt, most ássák itánuk a templom padlózatát. Az ügyészség még nem közölte, milyen módszerre) tartotta karmai között Legrande a szerencsétlen asz- szonyokat, de a jelek szerint kábítószeren tartotta őket. annyira, hogy kórházba szállították. Otthon maradt apám két testvéremmel, minden támasz nélkül és természetesen nagyon érezték anyám hiányát. Habozás nélkül felcseréltem a tanulást a házvezetéssel, csak azért, hogy segítsek rajtuk. A- mikor anyám hazakerült, eléggé szűkös anyagi viszonyok között voltunk. Tanulmányaim folytatása helyett kénytelen voltam állást vállalni. Szorgalmasan dolgoztam, megszerettem a mezőgazdasági munkát is, pedig sosem volt hozzá kedvem. Közben férjhez mentem, megismertem az élet sokféle oldalát. Minden munkát megszerettem. Ügy érzem, hogy csak a munka és a küzdelem árán lehet Igazi emberré értődni, de az elmulasztott pályáért semmi sem pótolhat tökéletesen. S. É. V. Lilla Tanítónő szerettem volna lenni. Ezt a vágyamat dédelgettem az iskolában. A pálya- választáskor azonban minden álmom összeomlott a HNB és az iskola igazgatójának jóvoltából. Ebben a helyzetben azt a pályát kellett választanom, amelyet lehetett. Jelenleg mégis középiskolába járok. Kicsit elcsüggedve kezdtem a tanuláshoz a megpróbáltatások u- tán. Az első év nagynehezen eltelt. Bánatomat nem bírtam magamban tartani és a tanév végén elmondtam egyik taná-1 romnak, ő bíztatott, szavai e- rőt öntöttek belém, hogy az é- rettségi után tovább tanulhat tok és tanító lehetek. így, remélem, régi vágyam teljesül. Csiribiri Régi álmom vált valóra, a- mikor elvégeztem az egészség- ügyi középiskolát. Mindig vonzott ez a pálya. Szinte imádattal néztem az orvosokra, a- kik visszaadják mások egészségét, vagy legalábbis enyhítik a betegek szenvedését. Az iskolában sok mindent tanultunk arról, hogy milyennek kell lennie egy ápolónőnek. Rájöttem azonban arra. hogy ápolónőnek születni kell. Az együttérzést, önzetlen segítőkészséget és emberséget nem lehet az iskolában elsajátítani. Az Idén é- rettségiztem. nagy gondot o- kozott az elhelyezkedésem — mivel közbejött az árvíz. A katasztrófa a mi falunkat is elérte. mindenkit kilakoltattak. Az utolsók között én is elhagytam a falut. Éjszaka érkeztünk Nyitrára. Első dolgom az volt, hogy munkába álljak. Mindjárt reggel az ideiglenes kórházban jelentkeztem szolgálatra, amelyet az árvíz elől menekülők számára rendeztek be. Boldog voltam, amikor önállóan dolgozhattam. Esténként nagyon fáradt voltam, de nem bántam, mert láttam a betegekben felcsillanni a reményt, hogy még felgyógyulnak. Lehetőségem nyílt azon a pályán működni, amelyikhez kedvem volt. Hiszen nincs szebb és becsületesebb munka, mint önzetlenül segíteni beteg embertársainkon. Sz. K. Boldog voltam, amikor érettségi után bekerültem a főiskolára. Mindén vágyam az volt, hogy mezőgazdasági mérnök legyek, de családi okok miatt meg kellett szakítanom tanulmányaimat. Azonnal nem tudtam munkahelyet találni. Három hónapi várakozás után egy közeli faluba kerültem tanítani. A harmadik és a negyedik osztályt kaptam. A tanítás első napja izgalmas és egyben kellemes érzést ébresztett bennem. A kezdet azonban nehéz volt. A munkámhoz komolyan fogtam hozzá és tovább képzem magam a nyitrai Pedagógiai Főiskolán. Azóta égyré jobban megszerettem ezt a munkát. Rájöttem, hogy minden munka szép és érdekes. Az elveszett álmok azért mégis az eszembe jutnak. Elszorult a szívem, amikor Nyitrán a fekete ruhás diákokkal találkoztam. Felismertem bennük régi iskolatársaimat, akikkel együtt kezdtem a főiskolán. Taníiónő A következő kérdésekre várjuk a válaszokat: L KI ÉS MI BEFOLYÁSOLTA A PÁLYAVÁLASZT ÁSÓDAT ? 2. SZÜKSÉGESNEK TARTOD-E A FIATALOK HÁZI MUNKÁBA VALÓ NEVELÉSÉT? A beküldött válaszokat közöljük és honoráljuk. ősszel az erdőben T
