Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-09-07 / 36. szám

___ ak fiüporgűnk' a régi — Hát valamit. . B 1 istállófal árnyékában No igen, csak nem tudunk ■ és tmatkozunk. Hát semmit kitalálni. Bamba föl­K ■ is csináljunk? fújja a képét, nagyokat liheg, ^■^^^Megűntuk már a já- és a hasán dobol. Biztosan azt tékot. Jipp nap u- képzeli magáról, hogy mozdony, tón bige, labda, szembekötós- Most a kanyarban fütyül, de di, a lányok sántaiskolát ját- gyenge a fütyülője. Irinka le- szanak, babáznak. így megy ez guggol, kibontja hajfonalait, napokon ót. Mindig egy és u- aztán megint befonja őket, gyanaz. Akár ül az ember, a- szórakozik, kár nézi — mindenképpen u- — Játsszunk fürdést’ — nalmas. Mit is láthat? Mezöt, mondja Guckó. sik, sárga mezőt, olyat, akár — Miféle fürdőst? a tepsi. Csak itt-ott mered ki ___uckó az édesapjával a egy-egy nyárfa belőle. A nap városba jár fürdőzni, egyre süt onnan felülről kiáll- ■ "mert apukája teher- hatatlanul! Rekkenő hőség ■ ’»gépkocsit vezet. A fa­csuprán, cseppen, mindenfelé ^-Fiúban még nincs für- odstapad az ember homlokára, dő. Mindenki odahaza a nyakára, kis csermelyekben fürdik. fut le a lapockák közt, le a — Hogy mifélét? — mond- hátunkon— ja Guckó. — Nagyon egyszerű. Meg aztán a mező — az is Vizet hoztok, aztán megfür- szunyókál. A kombájnok mun- dettek engem, mint a dörzsö- kára készen állnak, ragyog- lőmesterek. nak az udvaron. Várják, hogy — Mik azok a dörzsölőmes- teljesen beérjen a búza. Ak- terek? kor majd elindulnak, a mező — Akik a fürdőben a vendé- felébred, nem fog szunyókálni geket dörzsölik. Jól megdör- a napsütésben, de nem ám. zsölitek a lábam! Nagyon fi- Felmórajlik majd, széliében- nőm játék lesz. hosszában* mert a gépek nyír- Már minthogy a lábadat jálf végig — zzzzzzz! —, az dörzsöljük, mi? Még mit nem! utakon meg a tarlókon pe- Hát persze Bamba, majdnem dig tehergépkocsik stirögnek» belement, hogy dörzsölömester forognak majd. Nagyon érdé- legyén. De elállt ettől, mért lus- kes lesz. ta. Jobb, ha a halastóhoz me­De most csak kuporgunk és gyünk. Ha Muncse apó nem unatkozunk. Nagyon meleg van, alszik, s egy kicsit megkerget de nem engednek bennünket a bennünket — megszökünk elő- halastőba. Azt mondják, még le. Egyikünk a rövidebbet fogja kicsik vagyunk, pedig ősszel húzni, de az nem én leszek, már iskolába fogunk járni. I- Engem nem fenekeiket el, gén, már mindannyiunknak van mert én futok a leggyorsab- ábécés könyve, meg füzete, ban, s utánam Irinka. Az az- táskája is. Mégsem engednek tán a lány! Szoknyát visel, de bennünket a tóra... De nem is olyan, mint egy vasgyúró... De megyünk, mert Muncse apó, a- miért barátkozik ezzel a tyúk- M a pontyokra vigyáz, nagyon kai Lile? Mert Lile már elaludt, megver, s ha az apánknak pa- nézd csak, hogy elaludt! El- naszkodunk, az ránk kiabál: táltotta a száját és alszik. He- „Jobban is megrakhatott vol- hehe™ No majd csinálok neki na!™." rakétát... Csak gyufa nincsen. A minap vízbe fulladt az ag- — Eszembe jutott, hogy mit ronómus. Azt beszélik, holmi játsszunk! — kiáltott fel hir- gyökérek közé akadt a lába* télén Irinka és felugrik. — s mire kikászálódott volna, te- Temetést! leitta magát vízzel. Ügy tele- — Micsoda? — ébredt fel szívta magát, mint a béka, és Lile. felpuffadt. Amikor kihúzták, a — Hát azt hogyan? — csu­fürdőnadrág is lecsúszott ró- d álkozott Kuckó. la, és kilátszott a köldöké. I- — Nagyon egyszerűen — gazán úgy felpuffadt, mint egy béka. De azon csak csodálko­zik az ember, hogy a köldöké­nél fel nem pattant. S aho­gyan eltemették, nagyon érde­kes volt. Mindenki új ruhát húzott magára, s virágot vett a kezébe. Bennünket nem en­gedtek, de Irinka elment, mert valóságos ördög. Ez az Irin­ka még rajtunk, fiúkon is túl­tesz. Egy szép nap majd el­kapjuk, és jól elverjük. Csava­runk egyet a copfján, hadd vl- sftozzon. ‘ át igen. de délután H nincs mit játsszunk. Délig már minden já­tékkal toakig vagyunk. Viszont ma csirkét et­tem. Hehehel™ Nem azért, mert vasárnap van, nem! Anyuka lecsót akart csinálni. De hát tegnap is lecsó volt, tegnapelőtt is — ugyan! Hát meddig lesz még lecsó? Apu­kám megvakarta a tarkóját, felém intett az ujjával, szép csendben kihívott, és ott e- gyezségre jutottunk. Azt mondta, intézzem el a dolgot anyukával, mert ö fél tőle. így hát apukám úgy tett, mintha a kertben ásogatna, vasárnap mindig ásogat, én pe­dig — pipipi — egyszer csak elkaptam a csirkét. A fejét meg beleszorítottam a deszkapá- Iánk résébe. Aztán rántottam egy kicsit rajta, ahogy apu­kám mondta. TyŰ, de csapko­dott a szárnyával! A lábával meg kapart, rettenetesen. Ilyen nagy lyukat kapart kínjában, ni! Hehehe!... Utána aztán úgy nyalogattuk a szánkat apuká­val, mint két kandúr. Anyuká­nak elpárolgott a haragja. Ugyan mit gondolnak a töb­biek? ők is csuromvizesek az izzadtságtól, akárcsak én, és szunyókálnak. De hát miért iz­zadunk, ha árnyékban hüsö- lünk? Mi? Érdekes dolog!.. — Ne játsszunk vaiaactL ml? • mondottéin. — De mit? — kérdezte Bamba. mondottam, mintha én is is­merném ezt a játékot. — Va­lakit eltemetünk a földbe. — Igen ám, de ha megful­lad! — A fejét nem temetjük el, csak nyakig: — Nem úgy — szélt közbe Irinka, és kék szeme felra­gyogott. — Mindent szép sor­jában kell csinálni, mint az agronómusnál. Valóban a kislány az egész temetést végignézte. Öt oda­engedték, mert az agronómus náluk lakott, ö tudja, hogy kell temetni. Azzal kezdtük, hogy kivá­lasztjuk, ki fog meghalni™ I- rinka az „egyedem-begyedem, tenger-tánc" kiszámolóját kezdte ütemesen mondani. En­gem számoltak ki. No, tyu- kocska, még mit nem? Ti majd játszani fogtok, én meg csak fekszem és hunyok! — Jobb volna — mondot­tam, — ha ide hívnánk Kőiét! — Hát ez Igaz! — kiáltot­ták a többiek. Hiszen az édes­apja azt mondta: Kole nem jön velünk iskolába, mert be­teg. Éppen ő rá van szüksé­günk a játékban. Mert hát a betegek hamarabb halnak meg, mint az egészségesek, nem 1- gaz? Ha beteg van a faluban, egyre azt várják, mikor hal meg s azt mondogatják: „u- gyan mikor jön már sorra?" Kole a legalkalmasabb. Nem engedik meg neki, hogy sza­ladjon, nagyon gyenge a szí­ve, elfullad. így jött a világra, mert az édesapja iszákos. — Nem fogják Kőiét enged­ni — mondta Irinka. — De ha Tosko érte megy, akkor elen­gedik. — Elengedik — mondta Bamba, és fújt egyet. — Ha Tosko ra*#f érte, elengedik. osko elment, és Kólá­val együtt tért visz- sza. Édesapja és any­ja is aludt, s Kole meglógott, anélkül, hogy észrevették vol­T ha. így még jobb! Legalább nem kellett kunyerálnia. Ko­le nagyon megörvendett, hogy velünk játszhat, mert bor­zasztóan szeretett volna ját­szani. Csak olyan játékot e- szeljünk ki, amelyben nem kell futni. Mikor megmondtuk, hogy csak feküdnie kell és a szemét behúnynia, tüstént beleegye­zett. Irina nagybuzgón rendelke­zett. A földre egy nagy kört rajzolt. Kole hanyatt feküdt mellé, s Irinka a mellén ke­resztbe tette a kezeit. A kör volt a halastó. Aztán fölkelt, mert le kellett vetni az ingét, meg a nadrágját, amúgy alsó­nadrágban kellett maradnia, a- kárcsak az agronómusnak. Ez­után megint lefeküdt, de a hasa rettentően sárga volt, és sehogy sem volt felfúvódva, a köldöke pedig egészen kicsiny. S a bordáit meg lehetett szá­molni. Haj, nagyon sovány kis gyerek volt ez a Kole! — Tehát, te vízbe fulladtál — mondta Irinka. — Meg ne moccanj. Gllgor most mester­séges lélegzést hajt végre raj­tad, hogy magadhoz térj, De te meg se moccanj! Gligor én vagyok. Gligor Sztancsékov, Sztanacsko bácsi­nak, a termelőszövetkezet anyagbeszerzőjének fia. Megra­gadtam Kole karját, s hol ki­húztam, hol visszalöktem őket, magamhoz rántottam, aztán visszanyomtam a mellére. Ide- oda, majd szétrepesztettem a bordáit. Kole ugyancsak bele­izzadt, de összeszorította a szemét, száját, nagyokat nyö­gött, mert nem ért a játékhoz; a halottak nem nyögnek. Vi­szont nyögnie kellett, hiszen levegő jött ki belőle. — Most pedig — mondotta Irinka — ti sürgölődtök-forgo- IódtOik, m'ert a vízbefúl’r nem tér magához. És kiabáltok: or­vost, orvost, de hát mért nem jön az az orvos! A többiek sürögni-forogn! kezdtek, jobbra balra is két- három lépést tettek, s közben kiabáltak: — Orvost! Mért nem jön már az az orvos! Irinka kijelentette, hogy a helyzet nagyon súlyos, ha a vízbefúlt nem tér eszméletre, — Ti most menjetek virá­gokért — mondotta Irinka, — én pedig Lilével elsiratom a halottat. Futásnak eredtünk, hogy vi­rágokat hozzunk. Virág ugyan nem volt az istálló közelében, de meglehetősen sok füvet szedtünk, egy kis búzát is, meg pipacs is akadt s egy szál margaréta. Egy szamárkórót is kitéptem, s ahogy Kolera dob­tam, a fiú kinyitotta a szemét, de egy szót sem szólt. Tele­szórtuk fűvel, meg pipaccsal, a kislányok meg úgy visítoztak, mint a malacok. Legjobban I- rinka visított. — Őjjajjjajjjajjjaj! — kiál­tozta Irinka —, Kole, kicsi Ko- leee! Magába fogad a fekete föld... Jajjaj, Koleee! mikôžben a hajához S kapott, és a hajfona­tait kibontotta, való­ságos cigánykereket vetett, s hogy az Iga­zat megvalljam, kissé félelmetesnek látszott, Liljana pedig, amilyen ostoba tyúk, csak káréit hozzá, s láttam, hogy 6 is igyekezett cigány- kereket vetni, de igazán nem tudott úgy, mint Irinka. In­kább csak nyüszített: — Koleeee...eee, jaj. méééért mentél el, eee ..« oooo...,! Bambának meg kivörösödtek a szemei™ Guckó szintén ret­tentő mód elgondolkodott, To­se meg ugyancsak elpityéré- dett, majd bőgni kezdett, mintha valaki verné. Körülöt­te valamennyien siratni kezd­tük Kőiét, arról is megfeled­keztünk, hogy csak játszunk, úgy üvöltöztünk, hogy majd beleszakadtunk a játékba. Egy idő múlva Irinka nagyot sóhajtott, elhallgatott, és mély hangon megszólalt: — Most pedig gyerünk, te­messük el szegényt. No jó, de előbb ásóért kel­lett menni, így hát Guckó el­szaladt, mi pedig vártunk rá egy kicsit. Megint a fal mellé kuporodtunk az árnyékba, csak Kőié maradt az égető napon, nyakig fűvel borítva. Mi letö­röltük könnyeinket, kifújtuk orrunkat, azon voltunk, hogy lecsillapodjunk. A trágyadomb felöl pedig, a jó ég tudja miért, nagy legyek szálltak, fi­zok a testes legyek, amelyek úgy zúgnak, mint fonál az or­són, de kissé mélyebben, azt is mondhatnám, mint a repülő­gép, s a szárnyuk csak úgy ragyog. Eleinte csak egyenként szálltak oda Koléhoz, de nem­Bolgár Irodalom • Bolgár irodalom • Bolgár Irodalom • Bolgár irodalom ® GEORGI DZSAGAROV: Bulgária E főid. akér agy emberi tenyér — de nékem nem baj, hogy kicsiny vagy és gyűrt: vén Balkánod merő kovából épült, s boldog vagyok, hogy véred déli vér! cs 1 u MM Wi O) eme © ca S © 15 u 48 _a a S _0 15 I u O) e> S3 o ■— I« '«0 JOi ’S CO Mit sem arámit, hogy farkasok, sakálok üvöltése verte fel erdeid; te oltalmaztad hű embereid, s nem kímélted, aki csapdába rántott. Földed, akár egy emberi tenyér, de összetört ebben a nyers tenyérben a bizánci méregpohár s a fényben fürdő törők janicsár-pengééi. Vér ás dohány adő-vevö kufárok kótyavetyélték dús kincseidet, d* lerogytak tört derékkal ezek. s mind a hitvány, kit súlyod földreráníott! És halállá! győzve le a halált, csoda történt tómé cos házaiddal: mosoly bántott Id roppant zászlatddal, s út szélesült a messzeség«! át. Virág serkent a véres televénven, simogató bolgár kezek alatt; gerániumtól szagos arcadat szabadon simíttathatod a széllei! E föld, akár egy embert tenyér.., De nékem nem baj, nem mérfölddel mérlek: részeg szerelmemnek tenyérül léted a világmindenséggé] egyet ér. s _© •o mmmmmmmm o •ÍJ DIMITER PANTELEJEV: u 'Ä •5P o CO Esti találkozás Este £ 75 TS © .1* 'CS o> 73 00 cs T9 O Im s­'CS 5s O CQ s _© Ti •o © u •m W 'CS a 75 00 A búza JcSzt, a diüöúton állok, s míg a sűrű homály nyomodba ér, úgy jössz felém, mint könnyű esti szél, kezedben pipacsok, búzavirágok. íme a pillanat: úgy jössz az úton, ahogy magamban mindig láttalak. A kalászok zúgnak, meghajlanak, az esti ég tűz csillagkoszorúdon. Vállamon keres arcod menedéket, elindUdunk, nem jár itt senki sem, kezedet szinte elnyeli kezem, leheletem belédmar és föléget. Együtt megyünk, és látjuk, hogy hiába, a széles földön tiszta, kivirult szerelmünknek nem nyílik visszaút, de csöndes, védett kikötő se várja. Egyedül kódorgók az utcán. Lassan pirosodik, mint a tetők, az este, nyugat felé az égi csarnokokban. A lángot nézem s rám támad az emlék: Nápoly fölött is éppen így tüzel most. Az ablakok a legfölső sorokban meggyulladnak és rémesen lobognak. Az egész nápolyi öböl világit. Mint szél-borzolta fű, a zöld hullámok szelíd és csöndes menetben vonulnak s a füstös, vad-lőrmájú kikötőbe, akár a bőgő csorda alkonyaikor, nehézkes és álmos hajók dohognak. Párizs fölött is most izzik az alkony. A Luxemburg-kert csöndesen bezárul. Kürt szól, hívogatólag, szenvedéllyel s mintha a homály hallgatna e jelre, letelepszik a fehér fasorokra. Nagy csapat gyerek követi a rendőrt, és gyöngéd örömmel, nagy ámulattal a lelkesült réz dallamát hallgatja. Szeretne közeljutni mindegyik az alkony hihetetlen kürtöséhez. A szélesre tört kapukon vidőman és lármásan ömlőnek a sétálók —, de én, de én már nem vagyok közöttük. Ö, miért nem lehetünk egyidőben itt is, ott is, mindenütt, amerre csak hatalmas és végtelen az élet? Folyton halódunk és lassan tűnünk el: először innen, azután amonnan, amíg legvégül szétfoszlunk egészen. ea o ©'■ ►t 8. I cs 0 <© P9»! 1 o. ÖJ Ml i os o & fix' >1 «? o a a» Bolgár irodalom • Bolgár irodalom • Bolgár irodalom • Bolgár irodalom sokára egész felhőnyi érkezett, s egyre ott keringett Kole kö­rül, sőt lassanként le is eresz­kedtek rá. Bamba volt a legbá­natosabb, s így szólt: — Kole, gyere te is, pihenj egy kicsit, aztán majd folytat­juk. De Kole ott maradt fekve, még csak meg se moccant. Csak egy kicsit nyitotta ki a szemét, felpillantott, az égre aztán megint lehunyta. Guckó egy ásóval tért visz- sza, mire sorjában ásni kezd­tünk. Egy kis gödröt ástunk, s botokból keresztet is tákol- tunk össze. Megfogtuk Kole kezét, lábát, azok a buta tyú­kok megint kotkodácsolni kezdtek — bőgés, cigánykerék, az ember alig tudja elviselni! Mintha igazán meghalt volna Kole. Letettük a gödörbe, s nekiláttunk a temetésnek. I- gen ám, de mit fesz isfen, egyszercsak a halastó felől Muncse apó bukkant fel a me­zőn, biztosan elfogyott a ci­garettája. vagy tán azért, mert vasárnap volt, és pihenést en­gedélyezett magának. El kellett bújnunk, nehogy meglásson bennünket, mert Kole titokban lépett meg hazulról, s még jól eláztathat bennünket ez a mér­ges öregember. iástuk hát a gödörből K Kőiét, de az továbbra is az angyonvert nyu­gat játszotta. — Állj mér fel, te Dstoba! — taszítottam oldalba. — Muncse apó jön! Kole meg se moccant. — No gyerünk már! — lök­tem egyet rajta. — Föltámadhatsz! — adta ki az engedélyt Irinka. De Kole ugyancsak jól ját­szotta a holtat — lélegzetet sem vett, meg se moccant, o- lyan sárga volt, mint az é- rett búzakalász. Csak feküdt, mintha igazán megfulladt vol­na. S mivel a halastó őre már egészen közel jutott, még pár lépés, és meglát bennünket, mindannyian az istálló mögé futottunk, és elbújtunk. Mun­cse apó meg egyenesen feléje tartott, észrevette Kőiét, cso­dálkozva megrezzent, aztán odafutott a gyerekhez, kiáltott neki valamit, jól megrázta, de Kole meg sem moccant! Csak a legyek zúgtak ; fel jobban, s kissé feljebb szálltak. Muncse apó megijedt. Nem csoda, hi­szen fogalma sincs róla, mit játszunk! Reszkető kezekkel hadonászni kezdett: — Hé, emberek! Hé! No tessék, most már em­berekért kiabál! Vége a szép játéknak, egészen elrontja! Az .öregember pedig újból elbő- dült: — Nincs seki errefelé, em­berek?! Hé, emberek! Ml csak hallgattunk, lapul­tunk. Kole kinyitotta a sze­mét, de mintha fiz is olyan sárga lett volna, akár az arca. Az éliára egy kis hab cseppent, a szája pedig — szürke, sőt egészen szederjes, s úgy moz­gott, mint a pontyé, amit a halastóban fogtak. S egyetlen hang sem jött a száján. A2 öregtől ijedt meg, vagy tán a nap vette el ennyire az ere­jét? S megint lehúnyta a sze­mét. Muncse apó tenyerével meg­törölte a száját, karjára kap­ta Kőiét, aztán a falu felé fu­tott vele; a legyek nagy raj­ban követték. Alighogy az ö- reg eltűnt az első házak mö­gött, mi szanaszét rebbentünk, ki merre látott, s hazaszalad­tunk. nyám a kertben gyom­A lált, s nem vett« ész­re, apám meg a paj­tában horkolt. Nagy volt a csend. Egy- v szeresak rettentő jaj­veszékelés hallatszott Koléék háza felöl. Nem lehetett tisz­tán hallani, mit kiabálnak, mert a ház elég messze van, de ha Kole megmondotta, kivel játszott, akkor verés lesz a dologból. Apám horkol, anyám pedig csak pofonokat tud le­kenni... Bajos dolog! így hát kaptam magam, be­lebújtam az ágyba s úgy tet­tem, mintha aludnék. A szo­bában meglehetősen hűvös volt, rózsaillat és a felmosott padló szaga terjengett, meg aztán bele is fáradtam a játékba, és hamarosan mély álomba me­rültem. A játék mindig nagyon kifá­raszt. Csuka Zoltán fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents