Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-08-31 / 35. szám

Türelem, kitartás, akarat és a szemeim kezdtek engedelmeskedni. Kereskedelmi tanfolyamat végeztem és levelező lettem. Keresni akartam, hogy visszafizessem anyám és bátyáim háláját. Az egyik nap, csak úgy gondolkodás nélkül, ügy lehet boldogságból, jelentkeztem a szépségversenyre.

Ľs képzel jék el, megnyer- ~ tem. Hihetetlen volt, de Jolanda „Miss Selľó“ lett és kezébe kapott egy ezer frankra szóló csekket. Az anyja, aki túlságosan is konzervatív olasz asszony volt, nem nagyon örült az így szerzett pénznek.

Ezután jelent meg a házukban egy bizonyos Marco de Gastyni úr. Filmet forgatott Felsó-Egyiptomban és azt állította, hogy Jolandára mint „antik típusra" nagy szüksége lenne a filmen. Hosszas rábeszélés után az anya végre beleegyezett. Természetesen csakis azzal a feltétellel, hogy Jolan- dával megy nagyobb bátyja, Bruno is, aki vigyázni fog a lányra. Jolanda a maga epizódszerepével csakhamar elkészült és amíg bátyja a filmesek felszerelését cipelte, ö adminisztratív munkát végzett. Szabad idejében rengeteget énekelt. Csak úgy, fiatalos jókedvéből, örömében. Gastyn úrnak megtetszett Jolanda éneke és a fűm elkészítése után a feleségével ismét megjelent a iány anyjánál:

„A maga lányának szép a

Qdtí&a, ímJkmMÁý

o

v

3

0

Nem olcsó szenzáció, nem leskelődés kulcslyukon keresztül a müvészcsillagok magánéletébe, hanem ankétok. Ez tetszik nekem legjobban a francia újságokban és folyóiratokban. Az ember betekintést nyer a mindennapi életbe, ahol az egyszerű emberek francia közvetlenséggel elmondanak mindent, ami a szívükön y fekszik. Az ankétok különbözőek és sok van belőlük. Péiduál arról, kit kell huligánnak tartani, mennyi időt • vesz igénybe az asszonyok „második műszaka“ odaha- za, mennyi frankot költ a francia család a kultúrára éfe így tovább.

C s mint jóformán mindé- „Féltem az apámtól, folyton ~ nütt a világon, itt is volt kiabált... szegény... Amikor — nem is egy ankét a legked- meghalt, csak akkor értettem veltebb énekesnőről. Amíg meg, hogy azért kiabált, mert élt a minden idők legnagyobb nehéz volt megküzdenie a nyo- sanzonénekesnője, Edith' Piaff, mórral . .. Szeretni kezdtem a pálma, a győzelem nem volt apámat... de már késő volt.. . vitás. Elbeszélték, hogy egyszer kifuMa a fiataloknak Vartan, az tott az utcára és mint az örült, idősebbeknek Juliette Greco és kiabált agyon akarta ütni az mindenkinek Dalida tetszik a orvost... Két és fél éves vol- legjobban. Egyértelműen gyö- tam akkor és szemgyulladást zött. A franciák, ha nem is kaptam. Az orvos parancsára akarják ezt elismerni, tradíció- hosszú ideig kötést viseltem hívőié. Megcsodálják ugyan a szememen. Es amikor levette Johny Hollidayt és Francois a kötést, a szüleim megállapí- Hardyt, de a sanzon, az san- tották, hogy kgncsal lettem..." zon. A franciák számára „tabu" Jolanda ekkor még semmi! Az ö költészetük, az ö meló- se érteit. Két bátyja, két igazi diájuk, amely kifejezi belső vi- barátja volt. Orlando és Bruno, lágukat, apró örömeiket és akiket mindmáig istenit. Min- gondjaikat. Semmiféle más ti- deniivé magukkal vitték, húr- pusú zenének nem sikerült oly man ültek a biciklire és befő- tökéletesen kifejezni a párizsi gadták ót a fiúk bandájába, atmoszférát, mint éppen a san- ahol Tarzant játszottak, indiá- zormak. Sokan megpróbálták nosdiztak, sőt amikor nagyobb és sokan próbálgatják megtörni lett, a futballcsapatukba is be- a franciák hagyományos ra- vették.

gaszkodását a sanzonhoz. Nem „Amikor apu meghalt, anyu nagyon sikerül nekik. Nem varrogatni kezdett. Nappal és jártak sikerrel a Beailesek éjszaka varrt. Máig se tudom sem. Párizsban nagyon hűvösen megérteni, hogy volt képes egy jogadták a liverpooli kócoso- asszony három gyerekét eltar- kat, ugyanakkor, amikor Ame- tani és az én szemoperációmra rika paradicsomot ígért nekik, keresni. Az első operáció 5 éves Nagyon érdekes, hogy egy olasz koromban nem sikerült. A má- lánynak kellett jönnie a volt sik se, amikor nagyobb lettem. Egyiptomból, hogy átvegye Szemüveget kellett hordanom. Edith Piaff örökét és tovább Az üveget és a keretet még- terjessze a francia sanzon hí- csak el lehetett volna viselni rét, sikerét a világon. Igaz, a szemem előtt, habár az is hogy az ö programja már nem összetört egy futballmeccsen, klasszikus, sok ének a modern de a fejfájásom kibírhatatlan idők ritmusát lükteti, de a volt. Az iskolában a legrosz- magvát a sanzon képezi. Dalida szabb tanuló voltam, hét nyelven énekel: angolul, A z egyik nap Orlando és olaszul, németül, spanyolul. ^ Bruno úgy döntött, hogy görögül, héberül, sőt flamandul a kis .utcátÖrsükből" nagy lány és természetesen franciául is. lesz. Tizenhat éves volt ekkor Most tanul japánul és oroszul, és ez volt az első bálja... Az Szeptemberben indul nagy kör- anyja ruhát varrt neki és úgy útra a Szovjetunióba. Hiszi, tűnt, hogy jókedvében még hogy legalább akkora sikere a szemei is engedelmeskedni lesz. mint nemrég Bulgáriában, kezdenek. Tévedett. A fényesen ahol előfordult, hogy a kom- kivilágított bálteremben Jolánéért teremben egyszerre nyolc- da mindent duplán látott. Min- ezer hallgatója volt. den összekeverödött, elmosóD

alida a művészi neve dott, vonalak és pontok táncol- s csak kevesen tudják, tak a szeme előtt. Hazarohant, hogy igazában Jolanda Gigliot- Ismét kórház és a hatodik tinak hívják. Állítólag neki van szemoperáció. A bátyjai gyen- a legszebb szeme Franciaor- gébb diákokat tanítottak, hogy szágban ... Szemek, amelyek kifizethessék az operációt, annyit szenvedtek, hogy hat- Hosszú hónapokon keresztül elszór próbálta helyrehozni őket jártak a kórházba és a bekö- a sebész kése és amelyek annyi tött szemű lánynak meséket keserűséget okoztak . .. olvastak jel és elmondták a

Gigliotti úr hegedűs volt. filmek tartalmát, amit láttak. Sziilőházájában, Olaszországban „Amikor elengedtek, megfo- nehezen kereste meg a min- gadtam, hogy a bátyáim egy- dennapi kenyerét öttagú csa- szer még büszkék lesznek rám. Idájának, egyetlen kislányának Kezdtem a szemeimet „nevelés két fiának, akiknek rendkí- ni". Saját elhatározásomból'. Az vül jó volt az étvágyuk. Es így utcán, az iskolában, otthon és az egyik nap Gigliotti úr ősz- mindenütt arra kényszerítet- Kipakolt és családjával az ak- tem őket, hogy a két kép egykori Egyiptomba költözött. gyé olvadjon t szememben.

hangja és még sokra viszi az életben..." A kislány végtelenül boldog volt, de az anyja sírt. Végül mégis meghagyta magát győzni. Ez tizenegy éve történt.

A, lány először ment nagy” városba. Először utazott repülőn. „Párizsba éppen karácsonyra érkeztem. Itt láttam először havat és igazi neonvilágítást.. Az érzelmeim vegyesek voltak, örültem és féltem. Egy év alatt elfogyott a pénzem és az egyiptomi ajánlólevelem se sokat segített."

De bátorságát és akaraterejét nem vesztette el. Éhezett. Énekórákra járt és pénztárcájából még az aprópénzt is e- lökotorta. hogy a tandíjat kifizethesse.

„Egy év múltán hatalmába vett a nosztalgia, haza akartam menni a bátyáimhoz, anyámhoz. Ez pontosan 1955. december 20- án történt. Kimentem a repülőtérre és még most is a fülemben cseng a jelvilágosító hangja. Jegy Egyiptomba ? A legolcsóbb? 95 ezer öreg frank" Soha életemben nem voltam annyira boldogtalan, hogy nincs pénzem, mint akkor..."

Négy hónappal később, 1956 áprilisában végre elérkezett a régvárt pillanat Jolanda életében is. Eddie Barclay és Luden Moriss hangpróbára hívták a híres Olimpiába. Szégyenlős volt és félt. Zavarában remegett a hangja és meghallotta, amint valaki odasúgta: „Ebből se lesz semmi".. Ebben a püla'natban felbátorodott, úgy énekelt, mini akinek már úgyis mindegy. Amikor végzett. kezébe nyomták a meghívót és Eddie Barclay címét. A felesége odasúgta neki: „Jöjjön minél előbb hozzánk a stúdióba!..."

Lépésről lépésre haladt Jolanda a siker és a dicsőség felé! Dalida művésznő lett. De a művésznők élete sem csupa boldogság. Lucien Morissal kötött házasságból holtan születik a gyermeke. Es már soha többé nem lehet anya. Ezért árad oly szívszorító szomorúság a „Bambino“ című énekéből, amelyet most ismét felvett a programjába a szovjetuniói turnéja előtt.

nárizsban nagy lakást vá■ sárolt és édesanyjának, bátyjainak érkezését várja. Velük akarja megosztani további életét... Dolgozik és tanul. Sokat iolvas, leginkább Stend- halt, Malrauxt, Sartret és Ver- lain költeményeit, melyeket a zene vüágába akar átkölteni. Évente mintegy 16 éneket játszik fel hanglemezre. Eddig több mint 10 millió lemezt adtak el a hangjával, amelyben oly különösen, kicsit egzotikuson és egyénien hangzik az „r“. Az érmeket és díjakat egymás után kapja. Legértékesebb az Oscar világdíj, a gra- tnolemezek nagydíja. a luxemburgi rádió „Aranyoroszlánja“, a Music Hall Bravó díja és Monte Carlo Rádiójának díja.

(sí.)

A bűnügy nemzetközi történetében megfejtetlenül húzódik az erőszakos haláloknak az a láncolata, a- melymek kezdetét és végét „Kámfor Jack“ tartja a kezében. Fekete köpenyben és álarcban fantomként járta Londont: gyilkolt reggel, gyilkolt fényes nappal; mindig ok és nyom nélkül. A nyolcmilliós város szívében, forgatagában 1200 egyenruhás rendőr és Scotland Yard tagjai keresték, de ő eltűnt a falak közt, mint a patkány, amely pestist hord magában.

1887' nyarának egyik estéjén a Scotland Yard központjában működni kezdett a távíró és a következő hírt jegyezte le:

Megmagyarázhatatlan gyilkosság stop —p elvérzett nő, akit súlyosan megsebesítettek a mellén stop Meghalt a kihallgatása előtt.

72. őrsparancsnokság, Whitechapel

Nem egészen egy órával később a tett színhelyén megjelent Warren inspektor a bírósági tanáccsal, a rendőrségi orvossal és más hivatalos személyiségekkel. Túlságosan nem siettek. Nem tudták még ugyanis, hogy a piszkos járdán nem csupán az az asszony fekszik, hanem véle a szörnyű gyilkosságok egész láncolata indult el.

Az utca kicsj és szűk volt, Londonnak ama negyedéiben, amelyben csak szegények laktak. Egyetlen tanú sem jelentkezett, de nem csoda, hiszen Whitechapelban soha senki se szokott tanúskodni. Itt csak dolgoztak, ittak, és meghaltak szó nélkül az emberek.

Warren rögtön megértette — habár közönséges gyilkosságról volt szó — hogy ez nem teljesen közönséges eset. A járdán idősebb asszony feküdt. Szegényesen volt öltözve, úgy, mint a negyed többi lakója. A kezében kosarat cipelt, amely- lyel bevásárolni volt. A kosárban megtalálták a pénztárcáját, amelyből nem hiányzott a pénz. Hát akkor miért ölték meg ?

A bizottság megállapította, hogy nem rablógyilkosságról van szó. Bosszú? A nyomozás ezt is megcáfolta. Legnagyobb rejtélyt a halálos seb okozta: hosszú anatómiai vágás volt. föntről lefelé, végig az egész testen.

Az inspektor feljegyezte a gyilkosság körülményeit, aztán a hullát elvitte a bonctani intézetbe, ő maga azt tette, ami ebben, az esetben a legokosabb volt: visszatért a Scotland Yardra.

Hivatalában két újabb jelentés várta Whitechapelből — azalatt érkeztek, amíg ő úton volt. Az első hír arról szólt,

hogy egy kikötőmunkást találtak meggyilkolva és a felesége, amidőn meghallotta a hírt, egyszerűen összecsuklott. Azonnal meghalt; színinfarktust kapott.

Warren szürnyülködve csóválta a fejét, de amikor tekintete a másik jelentésre esett, úgy ugrott fel a székéből, mint akit kígyó mart meg. Tíz háztömbbel attól a helytől, ahol a meggyilkoltat találták, tíz perccel ezelőtt megsebesítettek egy másik asszonyt. Szúrás a bordái közé. Az inspektor tovább olvasta a jelentést és a hátán végigfutott a hideg. Ügy lehet, megnáthásodott... De az is lehet, hogy a sors keze érintette meg és megérezte

a sorsát; a sorozatos gyilkosságok miatt idegösszeroppanással az ideggyógyintézetbe kerül. Természetesen csak néhány hónap múlva — most még végigolvasta a jelentést.

A tettes férfi volt, fekete köpenyben, az arcán álarccal stop Csak a véletlennek köszönhető, hogy az asszony nem halt meg stop megmentették a közeli kapualjból kilépő emberek stop a tettes nem hagyott nyomot stop

72. őrsparancsnokság, Whitechapel.

Tehát a szörny eltűnt.

A Scotland Yard és egész London soha el nem felejti ezt

a nyári estét. Kezdetét vette a bűntények megmagyarázhatatlan. rendkívüli sorozata. Kezdete volt ez olyan bűnügyi esetnek, amilyet London mindmáig meg nem élt. Az' első 8 hónapban 18 személyt ölt meg a fantom; hetet közülük az orvosok megmentettek, d* tizenegynek felkerült a > halál- cédulájára: anatómiai gyilkosság. '

Természetesen az áldozatok nem voltak mind Whitechapei- ből. A fantom megjelent' az összes kerületben: Wervving- tonban, Steneyben, Brandléy- ben, sőt egészen kint, Fulham- ban is föltűnt, de mindig visz- szatért a város szívébe.

Kitört a pánik. Éjszaka senki se mert kimenni a házából. Az utcák elhagyottak és üresek lettek... Sőt a londoni alvilág is lehanyatlott, mert az első áldozatok közt volt az: egyik legismertebb rabló, verekedő, az alvilág egyik vezére is. !gy történt, hogy a támadások tovább folytatódtak egészen a ködös időszak végéig, aztán a ködnélküli időszakban is. Szörnyű álomnak tűnt az egész, a- melyből nem volt fölébredés.

A támadás mindig egyformán történt. Az összes halotton egyforma seb volt: szúrás és hosszú, pontosan vezetett vágása mellkason keresztül. Azok, akik életben maradtak, mesélték, hogy a ház sarka mögül, kapualjból, avagy a parkban, a bokrok közül rontott elő a fekete alak és késedelem nélkül szúrt a mellbe. Aztán vágni kezdett a mellkastól lefelé. Biztos volt, hogy a tettes fegyverét a köpenye alá rejti és a szakemberek megállapították azt is, hogy hosszú késsel gyilkol.

Londonban úrrá lett a félelem. A hetek egymás után múlottak és a Scotland Yardnak a legcsekélyebb nyomra se sikerült rábukkannia. Senki se tudhatta, hogy a bűnöző egyedül gyilkol-e, avagy egész banda garázdálkodik. Csak hosszú hónapok múltán lett világos, hogy mindig egy és ugyanaz a személy gyilkol.

Egész Londonban megkettőzték a rendőrjárőröket. Erősítést hoztak Liverpoolból és Manchesterből. A Scotland Yard mind több és több embere foglalkozott az üggyel. Sőt — egyetlen eset az angol bűnügy történetében — három specialistát is segítségül hívtak Becsből, ahol abban az időben a kontinens legjobb szakemberei működtek. A specialisták megérkeztek és... Warren inspektor idegileg ösz- szeroppant. Minden hiábavaló volt.!

A Kaneckey negyedben a szörny tíz lépésre a rendőrőrszem mögött gyilkolt meg egy férfit; az áldozat hangtalanul rogyott a földre és a tettes eltűnt. Whitechapelben, ahol a fantom a leggyakrabban jelent meg, egy halott férfit közvetlenül a rendőrőrs előtt találtak meg. De amikor ez East End egyik elhagyott utcájában a Scotland Yard egyik emberét ölte meg, a türelem pohara megtelt. A rendőrségi parancsnokságok kutyákat kaptak segítségül. Az őrjáratok három tagból állottak. Az egyenruhás örök éjjel és ködben lámpás(Folytatás a 10. oldalon)

A kém, aki becsapta Himlert

(Folytatás előző számunkból)

Ebben a pillanatban a sötét utcáról valaki rászólt;

— Segíthetek?

öregebb, egyenruhás rendőr állott néhány lépésre a bódétól. Erickson megdermedt. A következő pillanatban rá akarta magát vetni a németre, de meggondolta.

— Egy pillanat, Gerda — mondta a kagylóba, amelyet kivett Schroeder kezéből. Azzal a kezével, amellyel a kést. fogta, átölelte a németet és a kést ügyesen a zsebébe csúsztatta.

A kagylóba a drót másik végén a gestapó embere dühösen ordibált. Erickson a könyökével megszakította az ösz- szeköttetést, aztán a szabad kezével befogta a mikrofont és a rendőrhöz fordult.

— Semmiség — próbált nevetni és sikerült is neki egészen jól. — A barátom kissé többet ivott a kelleténél. Meg kell magyaráznom a feleségének.

— Látom. — A rendőr szerencsére nem jött közelebb és nem észlelt semmi rendkívülit. — Tényleg nines szüksége segítségre?

— Köszönöm. — mondta most már teljesen nyugodtan Erickson — elviszem a szállodába és ott majd rendbe jön.

— Maga jó, csakugyan jó barát! — A rendőr még mindig ott állott és élvezte a jelenetet.

Erickson tartotta a roskadozó németet és a telefonkagylót. Balkezének ujjai azonban a német torkára feszültek. Abban az esetben, ha magához térne, csak meg kell szorítani egy kicsit és...

A süket kagylóba beszélt.

— Ne haragudj. Gerda, Franz megkért, közöljem veled, hogy a konferencia néhány ó- rával elhúzódott. Itt vacsorázunk. Igen. Hogy vannak a gyerekek?

A rendőr elballagott. Erickson felakasztotta a telefon- kagylót Egyik kezével befogta Schroeder száját és a másikkal előhúzta a kést. Egy pillanatig tétovázott, aztán a német mellének a baloldalába szúrt. Egyszer, aztán még egyszer. Néhány pillanat múlva, amikor odatartotta a kezét, a szív már nem dobogott Amikor elhúzódott, s rémet test* a bódé padlójára hullott. És ez volt minden.

Nemsokára sietve elhagyta a gyilkosság színhelyét.

Akasztófahumorral gondolt vissza, hogy ezelőtt néhány ó- rával egyszerű turistának képzelte magát és úgy haladt a zsúfolt utcán, mint akit egyedül Lipcse műemlékei, történelmi múltja érdekel.

Még ezen az éjszakén elhagyta a várost. Az állomáson meggyőződött róla, hogy az „árnyékát“ csak rövid időre sikerült elveszítenie. Most ismét mindenütt a nyomában volt. A hálókocsiban Erickson egy pillanatra sem hunyta le a szemét. Kínozta a gyilkosság gondolata és attól félt hogy „árnyékának“ a jelentésében szerepelni fog Schroeder neve is, akivel együtt látta és akinek a külsejét jellegzetes vonásai miatt nagyon könnyű volt leírni. Mindez szüntelenül kínozta és egy pillanatra se hagyta elaludni.

Végeredményben azonban nem volt más választása. Meg kellett ölnie, ha maga élni a- kart.

Fordította Sz. ),