Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-08-10 / 32. szám

í :: Esős délután Költözik a fakultás A nyitrai pedagógiai fakultás új, korszerű épületbe költö­zött. Szeptember elsején Itt kezdődik a tanítás. A költöz­ködéssel párhuzamosan azon­ban emelni kell a tanítás szín­vonalát. Üj módszereket kell bevinni •a leendő tanítók neve­lésébe. Erre már most készül­nek. Ez vonatkozik a tantermek és más helyiségek barátságos­sá tételére és az épület külse­jének esztétikai előkészítésé­re. Ezenkívül kulturális mű­sort is készítünk elő az ünne­pélyes tanévnyitóra. £nek-kó- rusok már most készülnek, gyakorolnak a fellépésre. Ja- necska Gyula a testnevelési katedra vezetője művészi tor­nát tanít, amelyet szintén a tanév-nyitáskor mutatnak be. Népi táncosok és népi zené­szek fogják még örömteljeseb- bé tenni ezt a szép eseményt. Az egyes katedrák vezetői ki­állításokat nyitnak a tanter­mekben. A legérdekesebb ki­állítási tárgyak lesznek a hall­gatók, valamint a tanítók ál­tal készített tárgyak. Kiállítás­ra kerülnek még a diplommun. kák és a fakultás sportéleté­nek egyes fényképfelvételei Külön fénykép-kiállítás foglal­kozik a hallgatók életével és az iskola életének egyes moz­zanataival. Cehet, hogy korán van még erről beszélni, de már most itt van az ideje, hogy méltó­képp készítsük elő az űj tan­év kezdetét. Ha másik oldalról tekintünk a dologra, akkor az egyes katedrák vezetői kimu­tathatják kezdeményezésüknek értékes gyümölcsét. Annak el­lenére, hogy az űj tanév meg­nyitásának van bizonyos ter­ve, amely nagy vonalakban összefoglalja a - tennivalókat, a felelős személyek és a ka­tedrák tagjai messzemenő le­hetőségeket használhatnak ki arra. hogy tudásukat és alkotó érzésüket teljes mértékben ki­mutassák. Várnay Tibor Nem működöm azon a pá­lyán, amelyiken akartam. Ab­ban az időben, amikor én vá- választottam pályát, lehetetlen ■volt úgy elhelyezkedni, hogy a tehetség és az adottság ér­vényesült volna. Most önkén­telenül is összehasonlítást te­szek a múlt és a jelen között. Ma könnyebb a pályaválasztás, mint akkor, amikor én voltam fiatal. Szeretem a munkámat és a munkahelyemet, amely a második otthonom, de mégsem azon a pályán működöm, amelyiken akartam. Megjegy­zésül még annyit, hogy igen sivár emberek azok, akiknek ha egyszer valami nem sikerül, azonnal kétségbe esnek és el­romlott életről beszélnek. Min­den munkát meg lehet szeret­ni és minden jól végzett mun­ka szép, ha az egyén és a tár­sadalom érdekeit szolgálja. „T. V.“ Egy éve érettségiztem. Na­gyon szeretem az idegen nyel­veket. Szerettem volna főisko­lára kerülni és filológus lenni. Ebből sajnos, nem lett semmi, mert olyan felvilágosítást kap­tam, hogy ilyen iskola nálunk nem létezik. így sajnos kény­telen voltam munka után néz­ni. Jelenleg a Komáromi Hajó­gyárban dolgozom, mint laka­tos. A munkám nem nehéz, de nem is érdekel. Mindig arra gondolok, miért nem folytat­hattam tanulmányaimat ott, a- hol szerettem volna. A harcot nem adtam fel, azóta is tanu­lok idegen nyelveket. Bár ez a tanulás nehéz és küzdelmes, de úgy hiszem megéri a fáradtsá­got. Főleg az a tudat élteti bennem a reményt, hogy ked­venc idegen nyelveimet az o- roszt és az olaszt tanulhatom Hogy valaha kapok-e ehhez se­gítséget, nem tudom. Most úgy segítek magamon, hogy ola­szul és oroszul levelezek így igyekszem a nyelveket jobban elsajátítani. „Olro" Már „kiskoromban nagyon szerettem varrni. Anyukámat mindig kértem, hogy segítsen a babámnak ruhát szabni, a- mit ő mindig készségesen tneg is tett. Már ekkor nagyon so­kat beszéltünk arról, hogyha megnövök: varrónő leszek. Szorgalmasan varrogattam is, ha akadt. A középiskola elvég­zése után varrónőnek jelent­keztem. A közeli városban már nem vettek fel, mert a hely már be volt töltve, ahová me­hettem volna — messze volt, nem engedtek el hazulról. Na­gyon szomorú voltam .Az is­kolaigazgató ismerve helyzete­met azt tanácsolta anyámnak, hogy írasson be az óvónőkép­zőbe Komáromba. A javaslatot tett követte. Hiába ellenkez­tem, ez mit sem segített. A- nyám véglegesen elhatározta, hogy óvónő leszek. Talán, ha apám élt volna, neki megesik a szíve rajtam és régi vágyam teljesül. Engedve a kényszer­nek az iskolát kitüntetéssel el­végeztem. Közben meg is nyu­godtam kissé. Mikor megtud­tam, hogy hol fogok tanítani — örültem, mert nem messze az otthonomhoz helyezett el az iskola. Hogy milyen volt • az első tanítási nap? Számomra örök emlék és életem legszebb napjai közé tartozik. Az a sok síró csöppség, azok a rémült és vidám gyermekarcok éb­resztették fej bennem a hiva­tásom iránti szeretetet. Akkor éreztem meg igazán, hogy a gyermekeknek második anyjuk vagyok, s jellemük kialakulása tőlem is függ. Azt az érzést ami ezen a napon töltött be, nem lehet sem szóban, sem 1- rásban kifejezni. A gyermekek szeretnek — ez kárpótol min­denért. Ha köztük vagyok el­felejtem minden búmat. Anyu­kámnak szinte mmden nap megköszönöm, hogy ilyen böl­csen döntött jövőm felett.. Nem kell tehát elcsüggedni, ha nem azon a pályán működünk, amelyiken eleve szerettünk volna. Szívvel-iélekkel kell dol­gozni s akkor meglátjuk, hogy minden munkának meg van a maga szépsége. Ha odaadóan dolgozunk, számunkra a leg­szebbé válik. „S. M.“ Az érettségi után nagyon sze­rettem volna tovább folytatni tanulmányaimat a pedagógiai főiskolán. Sajnos, valami köz­bejött, mégpedig szüleim anya­gi helyzete. Kénytelen voltam lemondani dédelgetett tervem­ről. Nem csüggedtem el telje­sen. Bíztam abban, hogy mun­kám mellett is sikerül tovább­képeznem magamat. Óvodában kezdtem tanítani. Egyáltalán nem éreztem magamat csaló­dottnak, Boldog voltam, hogy mégis sikerült régi vágyam, hogy legalább gyerekek kö­zött lehetek. Bármiről le tud­nék mondani, ha továbbra is ebben a munkakörben marad­hatnék. Azon a pályán műkő­Szivük dobbandfára táncol a világ f ..önyörü kilátás nyílik a Bi- '-7.’ lik-menházból a Magas Tátra egyes részeire. A Lom- nici-csúcs szikrázik, az Ördög -csúcs sötéten feketéink, Pop- rád irányában haragos zöld fenyvesek terülnek el. Közel a- lattunk a Kőpataki vízesés mo­rajlik, fölöttünk a Szalóki- csúcs oldalán felhők hempereg­nek. sziklák szürkéllenek. Kié ez a hegyvidék, hegyek bril- liánsa? A Magas Tátra területe 260 négyzetkilométer, csaknem 27 km hosszú. Harmincöt vadre­gényes völgy, 300 csúcs és 130 hegyi tó tarkítja ezt a terüle­tet. Van hol táborozni, autót parkolni. Turistaszállók. és luxushotelek várják a vendé­geket. Jönnek is ide ezrével, nemcsak az ország, hanem Eu­rópa minden sarkából a kirán­dulók. Tátralomnicon az Egyesült Államok jelzésével ellátott Eord kocsiból érdeklődtek, melyik út vezet a Grand Hotelba. Lisa Polanán keresztül, a csehszlo­vák-lengyel határon naponta csaknem 500 autóbusz érkezik a Tátrába. Magyarországi au­tók sorakoznak a parkoló helyeken és rengeteg a cseh turista is. Kincs olyan hely a Tátrában, amit ki ne sajátí­tott volna az ember, ha mással nem. legalább a tekintetével. Hiszen mindenkinek, aki ide érkezik, első szempillantása a Lomnici-csúcson, vagy a Kri­vaňou pihen meg. A Tátra most mégis a fia­taloké. A CSISZ Nemzetközi Ifjúsá­gi Táborában sok ezer fiatal gyűlt össze, akik részivesznek a Rysy megmászásában. Ke gondolja valaki, hogy az itt gyülekező fiatalok mindegyike feljutott a csúcsra, vagy talán elérte a hegy derekát. A lelke­sedés ugyan óriási, a hegymá­szás iránt, de ha csalhatatla­nul az emberekbe látnánk, megállapíthatnánk, akadt olyan fiatal is. aki eljött ide, bár eleve tudta, hogy nem jut fel a csúcsra, mert nem ért a Hegymászáshoz. Lenin valami­kor feljutott a Rysyre. A nagy Lenin emlékének áldozva CSISZ évről évre megrendezi a Rysy megmászását. Kezdet­ben csak csehszlovákiai fiata­lok vettek részt ebben az ak­cióban, ma már a Szovjetunió­ból, Lengyelországból, Magyar- országból, az NDK-ból és más államokból is jelentkeztek fia­talok erre a nagyszabású ki­rándulásra. Valóságos turiszti­kai eseménnyé vált már ez a fiatalok körében. Esténként tábortüzek lobban­nak a Nemzetközi Ifjúsági Tá­borban és a Rysy alatt. Kultu­rális rendezvényeket, zenei fesztiválokat tartanak az ide- sereglett fiatalok. Egy hétig a fiataloké a Tátra, jelenlétük rányomja bélyegét erre a ha­talmas hegyvidékre. Külön bi­zottságok foglalkoznak a ren­dezéssel, messze vidékről ér­keznek kirándulók, akik kíván­csiak a fiatalokra. A botanikusok azt mondják, hogy a Tátrában ezerféle tipi­kus virág nyílik, ami csak he­gyeken található. Az ezer közül iiáromszázféle csak olyan virág, amely az egész világon látha­tatlan, csak a Tátrában hajt ki, borul színbe: az itteni nap melege csalja elő az emberek gyönyörködtetésére. Az alpinisták hőstettei köz­ismertek. legyűrték a Himalá­ja csúcsainak magasságát is. A Rysy nem olyan magas, mint a Mont Everest, vagy az Al­pokban a Mont Blanc, de a Tátrában összegyűlt fiatalok összebarátkozásán keresztül nemzetek közelednek egymás­hoz, az itteni napsugárzást, virágok nyílását sohasem fe­lejtik el. Amikor a turisták a mene­dékházban egy frissítőt fo­gyasztanak. vagy a luxushote­lek fotocellával működő ajta­jai nyílnak előttük, lehet, hogy irigykedve gondolnak az ittlé- vö fiatalokra, akik csak sát­rakban lalcnak, de mégis meg­hódították a Tátrát, a Rysyre tűzték zászlajukat és szívük dobbanására láncol a világ. Bagota István Indulás Tátralomnlc felé döm-e amelyikhez kedvem volt? Határozott igennel válaszolha­tok. Most még azon, de pár hónap múlva már nem. Azért mert nincs képesítésem, bár már mindent megpróbáltam, hogy tovább tanulhassak, de sajnos eddig még nem sike­rült. Boldog lennék, ha mégis sikerülne képesítést szereznem, mely most már számomra tel­jesen reménytelen. „Nincs képesítésem“ Villanyszerelő szerettem vol­na lenni. Az iskola befejezése után jelentkezésemet elküld­ték ez üzembe, de csakhamar visszajött, hogy jelenleg erre a szakra nincs felvétel.'Elha­tároztam — más pályát vá­lasztok. így lettem lakatos- tanonc. Egy év elteltével úgy döntöttem, Kassára megyek az elektrotechnikai ipari iskolába, de sajnos nem sikerült bejut­nom. Ekkor mégiscsak a gé­pész szakmán maradtam Kas­sán. Még mindig ezen a szakon működöm már harmadik éve. Kezdetben minden idegen volt számomra, de később rájöttem, hogy más foglalkozás is lehet vonzó és érdekes. Minden fog­lalkozásban van valami, ami leköti az embert és minden munkának van értelme, amit az ember szeretettel végez. „Sárga rózsa“ A csalódásból már nekem u kijutott. Tanítónő szerettem volna lenni. A fölvételi vizs­gán fölvettek, de sajnos még­sem mehettem tovább tanulni és így anyagi nehézségekbe kerültünk. Megkezdődtek a nélkülözések és nekem mun­kába kellett állnom. ha úgy a- kartam öltözködni, mint a többi barátnőm. A helybeli EFSZ-ben kezdtem dolgozni. Egy év múlva beiratkoztam mezőgazdasági mesteriskolába. Elvégzése után szintén a helybeli EFSZ-ben dolgoztam, mint zootechnikus. A munka nagyon tetszett és szerettem Is, de nagyon keveset ikeres­tem. Az a pénz nem volt elég nekem sem és anyámon is se­gíteni kellett. Elhatároztam, hogy munkába állok bárhol, csak a keresetem emelkedjen, s ez sikerült is, pedig*az éle­tem leghőbb vágya volt, hogy valamikor én is főiskolás le­hessek. Azóta elvégeztem a műszaki iskolát és mint tech­nikus dolgozom. Édesanyámat segítem és a munkámat na­gyon szeretem. Ma már úgy érzem, hogyha nem dolgozhat­nék ebben a szakmában, ak­kor lennék a legcsalódottabb. Minden fiúnak és lánynak azt ajánlom, ha az első csalódá­son átesik, még ne keseredjen el úgy, mint egyesek, hanem nézzen bátran a jövő elébe, előbb-utóbb eléri célját. „Az életből már ne­kem is kijutott“ A következő kérdésekre várjuk a válaszokat: 1. Miért szereted vagy miért nem szereted testvéreidet? 2. Hogyan képzeled el az érvényesülésedet, karrieredet? A beküldött válaszokat közöljük és honoráljuk. A Kőpataki vízesésnél. Egy férj és sok feleség Glynn tvoife legfontosabb személyi adatai: életkora 50 év, foglalkozása babtista lelkész és szállodatulajdo­nos, lakhelye Las Vegas, Nevada állam, USA. Neva­da három dologról is ne­vezetes: a) sivatagjaiban robbantották a kísérleti nukleáris bombákat: b) Las Vegasban lévő játékkaszi­nóinak méreteihez képest az európai Montecarlő csupán szerény albérlet; c) az USA államai közül itt osztják a legkönnyebben és leggyor­sabban — persze: koránt­sem olcsón! nagyon is bor­sos áron! — a válópereket. Ez utóbbi hősünk, Glynn Wolfe életében fontos szem­pont, noha ez a meggyőző­dése: — Házasságnál nincsen szebb a világon 1 Nála ugyan ki tudná job­ban? Hiszen már — tizen­hatodszor próbálja a dolgot! Igaz. „mindössze“ tizenöt feleséggel — az egyiket u- gyanis kétszer vette el. S ahhoz is van esze, hogy mindig teenagereket, friss, fiatal, ahogy Pesten mon­dani szokás: „Pipihúsokat" vezet az oltár elé a hotel- tulajdonos-lelkész. ily mó­don ő se öregszik, hiába nyomja már öt évtized a vállát. Tizenhatodszor „tizenéve­seket" elvenni — alighanem világcsúcs! Ami azonban en­nél is nagyobb teljesítmény: Wolfe minden eddigi hit­vesével a tegszívélyesebb barátságot tartja fenn! Sőt: még exanyósainak többségé­vel is. Hajdani nejei, egy­kori anyósai közül jó néh’á- nyan most szállodájának alkalmazottai: szakácsnők. kulcsárnők, telefonos kis asszonyok, titkárnők, stb Glynn születésnapját rend­szerint együtt ünnepli meg minden Glynn-feieség és az éppen soron lévő neje társa­ságában. Az exhitvesek rendszerint Glynn esküvői­re is eljárnak. A szívélyes barátság per­sze, csak kétoldalú lehet. Glynn figyelmessége is ha­tártalan! Minden előző ne­jének születésnapját számor tartja és ajándékot küld. — Előírás talán, hogy aggszüzeket, vagy magányos özvegyeket kell boldoggá tenni? Már csak inkább pártfogolom a fiatal, csinos, ártatlan friss teremtéseket! Akik még teli vannak illú­ziókkal, akik még várnak valamit az élettől! Szép asz- szonyokat. tökéletes hölgye­ket remek feleségeket va­rázsolok én ezekből a ta- oasztalatlan csitrikből! Az élet legértékesebb ajándé­ka a szerelem: s én mindig ezzel lepem meg őket! Va­lamennyi feleségemnek min­taférje voltam! Nincs is szebb dolog a világon, mint a házasság! Én pedig úgy látszik, még mindig az ide­ális asszonyt keresem. Nem adtam fel a reményt, hogy egyszer megtalálom! — így Glynn Wolfe. 250 ágyas szállodájában, csak női vendég kaphat szo­bát. Az utánpótlásról így gondoskodik. Hiszen három évtizede keresi az igazit, s eddig tizenötször hitte, hogy megtalálta. Ötven év után se adta fel. Alighanem, ez az örökös keresés tartja i- lyen fiatalon! B. T.

Next

/
Thumbnails
Contents