Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-08-10 / 32. szám
í :: Esős délután Költözik a fakultás A nyitrai pedagógiai fakultás új, korszerű épületbe költözött. Szeptember elsején Itt kezdődik a tanítás. A költözködéssel párhuzamosan azonban emelni kell a tanítás színvonalát. Üj módszereket kell bevinni •a leendő tanítók nevelésébe. Erre már most készülnek. Ez vonatkozik a tantermek és más helyiségek barátságossá tételére és az épület külsejének esztétikai előkészítésére. Ezenkívül kulturális műsort is készítünk elő az ünnepélyes tanévnyitóra. £nek-kó- rusok már most készülnek, gyakorolnak a fellépésre. Ja- necska Gyula a testnevelési katedra vezetője művészi tornát tanít, amelyet szintén a tanév-nyitáskor mutatnak be. Népi táncosok és népi zenészek fogják még örömteljeseb- bé tenni ezt a szép eseményt. Az egyes katedrák vezetői kiállításokat nyitnak a tantermekben. A legérdekesebb kiállítási tárgyak lesznek a hallgatók, valamint a tanítók által készített tárgyak. Kiállításra kerülnek még a diplommun. kák és a fakultás sportéletének egyes fényképfelvételei Külön fénykép-kiállítás foglalkozik a hallgatók életével és az iskola életének egyes mozzanataival. Cehet, hogy korán van még erről beszélni, de már most itt van az ideje, hogy méltóképp készítsük elő az űj tanév kezdetét. Ha másik oldalról tekintünk a dologra, akkor az egyes katedrák vezetői kimutathatják kezdeményezésüknek értékes gyümölcsét. Annak ellenére, hogy az űj tanév megnyitásának van bizonyos terve, amely nagy vonalakban összefoglalja a - tennivalókat, a felelős személyek és a katedrák tagjai messzemenő lehetőségeket használhatnak ki arra. hogy tudásukat és alkotó érzésüket teljes mértékben kimutassák. Várnay Tibor Nem működöm azon a pályán, amelyiken akartam. Abban az időben, amikor én vá- választottam pályát, lehetetlen ■volt úgy elhelyezkedni, hogy a tehetség és az adottság érvényesült volna. Most önkéntelenül is összehasonlítást teszek a múlt és a jelen között. Ma könnyebb a pályaválasztás, mint akkor, amikor én voltam fiatal. Szeretem a munkámat és a munkahelyemet, amely a második otthonom, de mégsem azon a pályán működöm, amelyiken akartam. Megjegyzésül még annyit, hogy igen sivár emberek azok, akiknek ha egyszer valami nem sikerül, azonnal kétségbe esnek és elromlott életről beszélnek. Minden munkát meg lehet szeretni és minden jól végzett munka szép, ha az egyén és a társadalom érdekeit szolgálja. „T. V.“ Egy éve érettségiztem. Nagyon szeretem az idegen nyelveket. Szerettem volna főiskolára kerülni és filológus lenni. Ebből sajnos, nem lett semmi, mert olyan felvilágosítást kaptam, hogy ilyen iskola nálunk nem létezik. így sajnos kénytelen voltam munka után nézni. Jelenleg a Komáromi Hajógyárban dolgozom, mint lakatos. A munkám nem nehéz, de nem is érdekel. Mindig arra gondolok, miért nem folytathattam tanulmányaimat ott, a- hol szerettem volna. A harcot nem adtam fel, azóta is tanulok idegen nyelveket. Bár ez a tanulás nehéz és küzdelmes, de úgy hiszem megéri a fáradtságot. Főleg az a tudat élteti bennem a reményt, hogy kedvenc idegen nyelveimet az o- roszt és az olaszt tanulhatom Hogy valaha kapok-e ehhez segítséget, nem tudom. Most úgy segítek magamon, hogy olaszul és oroszul levelezek így igyekszem a nyelveket jobban elsajátítani. „Olro" Már „kiskoromban nagyon szerettem varrni. Anyukámat mindig kértem, hogy segítsen a babámnak ruhát szabni, a- mit ő mindig készségesen tneg is tett. Már ekkor nagyon sokat beszéltünk arról, hogyha megnövök: varrónő leszek. Szorgalmasan varrogattam is, ha akadt. A középiskola elvégzése után varrónőnek jelentkeztem. A közeli városban már nem vettek fel, mert a hely már be volt töltve, ahová mehettem volna — messze volt, nem engedtek el hazulról. Nagyon szomorú voltam .Az iskolaigazgató ismerve helyzetemet azt tanácsolta anyámnak, hogy írasson be az óvónőképzőbe Komáromba. A javaslatot tett követte. Hiába ellenkeztem, ez mit sem segített. A- nyám véglegesen elhatározta, hogy óvónő leszek. Talán, ha apám élt volna, neki megesik a szíve rajtam és régi vágyam teljesül. Engedve a kényszernek az iskolát kitüntetéssel elvégeztem. Közben meg is nyugodtam kissé. Mikor megtudtam, hogy hol fogok tanítani — örültem, mert nem messze az otthonomhoz helyezett el az iskola. Hogy milyen volt • az első tanítási nap? Számomra örök emlék és életem legszebb napjai közé tartozik. Az a sok síró csöppség, azok a rémült és vidám gyermekarcok ébresztették fej bennem a hivatásom iránti szeretetet. Akkor éreztem meg igazán, hogy a gyermekeknek második anyjuk vagyok, s jellemük kialakulása tőlem is függ. Azt az érzést ami ezen a napon töltött be, nem lehet sem szóban, sem 1- rásban kifejezni. A gyermekek szeretnek — ez kárpótol mindenért. Ha köztük vagyok elfelejtem minden búmat. Anyukámnak szinte mmden nap megköszönöm, hogy ilyen bölcsen döntött jövőm felett.. Nem kell tehát elcsüggedni, ha nem azon a pályán működünk, amelyiken eleve szerettünk volna. Szívvel-iélekkel kell dolgozni s akkor meglátjuk, hogy minden munkának meg van a maga szépsége. Ha odaadóan dolgozunk, számunkra a legszebbé válik. „S. M.“ Az érettségi után nagyon szerettem volna tovább folytatni tanulmányaimat a pedagógiai főiskolán. Sajnos, valami közbejött, mégpedig szüleim anyagi helyzete. Kénytelen voltam lemondani dédelgetett tervemről. Nem csüggedtem el teljesen. Bíztam abban, hogy munkám mellett is sikerül továbbképeznem magamat. Óvodában kezdtem tanítani. Egyáltalán nem éreztem magamat csalódottnak, Boldog voltam, hogy mégis sikerült régi vágyam, hogy legalább gyerekek között lehetek. Bármiről le tudnék mondani, ha továbbra is ebben a munkakörben maradhatnék. Azon a pályán műkőSzivük dobbandfára táncol a világ f ..önyörü kilátás nyílik a Bi- '-7.’ lik-menházból a Magas Tátra egyes részeire. A Lom- nici-csúcs szikrázik, az Ördög -csúcs sötéten feketéink, Pop- rád irányában haragos zöld fenyvesek terülnek el. Közel a- lattunk a Kőpataki vízesés morajlik, fölöttünk a Szalóki- csúcs oldalán felhők hemperegnek. sziklák szürkéllenek. Kié ez a hegyvidék, hegyek bril- liánsa? A Magas Tátra területe 260 négyzetkilométer, csaknem 27 km hosszú. Harmincöt vadregényes völgy, 300 csúcs és 130 hegyi tó tarkítja ezt a területet. Van hol táborozni, autót parkolni. Turistaszállók. és luxushotelek várják a vendégeket. Jönnek is ide ezrével, nemcsak az ország, hanem Európa minden sarkából a kirándulók. Tátralomnicon az Egyesült Államok jelzésével ellátott Eord kocsiból érdeklődtek, melyik út vezet a Grand Hotelba. Lisa Polanán keresztül, a csehszlovák-lengyel határon naponta csaknem 500 autóbusz érkezik a Tátrába. Magyarországi autók sorakoznak a parkoló helyeken és rengeteg a cseh turista is. Kincs olyan hely a Tátrában, amit ki ne sajátított volna az ember, ha mással nem. legalább a tekintetével. Hiszen mindenkinek, aki ide érkezik, első szempillantása a Lomnici-csúcson, vagy a Krivaňou pihen meg. A Tátra most mégis a fiataloké. A CSISZ Nemzetközi Ifjúsági Táborában sok ezer fiatal gyűlt össze, akik részivesznek a Rysy megmászásában. Ke gondolja valaki, hogy az itt gyülekező fiatalok mindegyike feljutott a csúcsra, vagy talán elérte a hegy derekát. A lelkesedés ugyan óriási, a hegymászás iránt, de ha csalhatatlanul az emberekbe látnánk, megállapíthatnánk, akadt olyan fiatal is. aki eljött ide, bár eleve tudta, hogy nem jut fel a csúcsra, mert nem ért a Hegymászáshoz. Lenin valamikor feljutott a Rysyre. A nagy Lenin emlékének áldozva CSISZ évről évre megrendezi a Rysy megmászását. Kezdetben csak csehszlovákiai fiatalok vettek részt ebben az akcióban, ma már a Szovjetunióból, Lengyelországból, Magyar- országból, az NDK-ból és más államokból is jelentkeztek fiatalok erre a nagyszabású kirándulásra. Valóságos turisztikai eseménnyé vált már ez a fiatalok körében. Esténként tábortüzek lobbannak a Nemzetközi Ifjúsági Táborban és a Rysy alatt. Kulturális rendezvényeket, zenei fesztiválokat tartanak az ide- sereglett fiatalok. Egy hétig a fiataloké a Tátra, jelenlétük rányomja bélyegét erre a hatalmas hegyvidékre. Külön bizottságok foglalkoznak a rendezéssel, messze vidékről érkeznek kirándulók, akik kíváncsiak a fiatalokra. A botanikusok azt mondják, hogy a Tátrában ezerféle tipikus virág nyílik, ami csak hegyeken található. Az ezer közül iiáromszázféle csak olyan virág, amely az egész világon láthatatlan, csak a Tátrában hajt ki, borul színbe: az itteni nap melege csalja elő az emberek gyönyörködtetésére. Az alpinisták hőstettei közismertek. legyűrték a Himalája csúcsainak magasságát is. A Rysy nem olyan magas, mint a Mont Everest, vagy az Alpokban a Mont Blanc, de a Tátrában összegyűlt fiatalok összebarátkozásán keresztül nemzetek közelednek egymáshoz, az itteni napsugárzást, virágok nyílását sohasem felejtik el. Amikor a turisták a menedékházban egy frissítőt fogyasztanak. vagy a luxushotelek fotocellával működő ajtajai nyílnak előttük, lehet, hogy irigykedve gondolnak az ittlé- vö fiatalokra, akik csak sátrakban lalcnak, de mégis meghódították a Tátrát, a Rysyre tűzték zászlajukat és szívük dobbanására láncol a világ. Bagota István Indulás Tátralomnlc felé döm-e amelyikhez kedvem volt? Határozott igennel válaszolhatok. Most még azon, de pár hónap múlva már nem. Azért mert nincs képesítésem, bár már mindent megpróbáltam, hogy tovább tanulhassak, de sajnos eddig még nem sikerült. Boldog lennék, ha mégis sikerülne képesítést szereznem, mely most már számomra teljesen reménytelen. „Nincs képesítésem“ Villanyszerelő szerettem volna lenni. Az iskola befejezése után jelentkezésemet elküldték ez üzembe, de csakhamar visszajött, hogy jelenleg erre a szakra nincs felvétel.'Elhatároztam — más pályát választok. így lettem lakatos- tanonc. Egy év elteltével úgy döntöttem, Kassára megyek az elektrotechnikai ipari iskolába, de sajnos nem sikerült bejutnom. Ekkor mégiscsak a gépész szakmán maradtam Kassán. Még mindig ezen a szakon működöm már harmadik éve. Kezdetben minden idegen volt számomra, de később rájöttem, hogy más foglalkozás is lehet vonzó és érdekes. Minden foglalkozásban van valami, ami leköti az embert és minden munkának van értelme, amit az ember szeretettel végez. „Sárga rózsa“ A csalódásból már nekem u kijutott. Tanítónő szerettem volna lenni. A fölvételi vizsgán fölvettek, de sajnos mégsem mehettem tovább tanulni és így anyagi nehézségekbe kerültünk. Megkezdődtek a nélkülözések és nekem munkába kellett állnom. ha úgy a- kartam öltözködni, mint a többi barátnőm. A helybeli EFSZ-ben kezdtem dolgozni. Egy év múlva beiratkoztam mezőgazdasági mesteriskolába. Elvégzése után szintén a helybeli EFSZ-ben dolgoztam, mint zootechnikus. A munka nagyon tetszett és szerettem Is, de nagyon keveset ikerestem. Az a pénz nem volt elég nekem sem és anyámon is segíteni kellett. Elhatároztam, hogy munkába állok bárhol, csak a keresetem emelkedjen, s ez sikerült is, pedig*az életem leghőbb vágya volt, hogy valamikor én is főiskolás lehessek. Azóta elvégeztem a műszaki iskolát és mint technikus dolgozom. Édesanyámat segítem és a munkámat nagyon szeretem. Ma már úgy érzem, hogyha nem dolgozhatnék ebben a szakmában, akkor lennék a legcsalódottabb. Minden fiúnak és lánynak azt ajánlom, ha az első csalódáson átesik, még ne keseredjen el úgy, mint egyesek, hanem nézzen bátran a jövő elébe, előbb-utóbb eléri célját. „Az életből már nekem is kijutott“ A következő kérdésekre várjuk a válaszokat: 1. Miért szereted vagy miért nem szereted testvéreidet? 2. Hogyan képzeled el az érvényesülésedet, karrieredet? A beküldött válaszokat közöljük és honoráljuk. A Kőpataki vízesésnél. Egy férj és sok feleség Glynn tvoife legfontosabb személyi adatai: életkora 50 év, foglalkozása babtista lelkész és szállodatulajdonos, lakhelye Las Vegas, Nevada állam, USA. Nevada három dologról is nevezetes: a) sivatagjaiban robbantották a kísérleti nukleáris bombákat: b) Las Vegasban lévő játékkaszinóinak méreteihez képest az európai Montecarlő csupán szerény albérlet; c) az USA államai közül itt osztják a legkönnyebben és leggyorsabban — persze: korántsem olcsón! nagyon is borsos áron! — a válópereket. Ez utóbbi hősünk, Glynn Wolfe életében fontos szempont, noha ez a meggyőződése: — Házasságnál nincsen szebb a világon 1 Nála ugyan ki tudná jobban? Hiszen már — tizenhatodszor próbálja a dolgot! Igaz. „mindössze“ tizenöt feleséggel — az egyiket u- gyanis kétszer vette el. S ahhoz is van esze, hogy mindig teenagereket, friss, fiatal, ahogy Pesten mondani szokás: „Pipihúsokat" vezet az oltár elé a hotel- tulajdonos-lelkész. ily módon ő se öregszik, hiába nyomja már öt évtized a vállát. Tizenhatodszor „tizenéveseket" elvenni — alighanem világcsúcs! Ami azonban ennél is nagyobb teljesítmény: Wolfe minden eddigi hitvesével a tegszívélyesebb barátságot tartja fenn! Sőt: még exanyósainak többségével is. Hajdani nejei, egykori anyósai közül jó néh’á- nyan most szállodájának alkalmazottai: szakácsnők. kulcsárnők, telefonos kis asszonyok, titkárnők, stb Glynn születésnapját rendszerint együtt ünnepli meg minden Glynn-feieség és az éppen soron lévő neje társaságában. Az exhitvesek rendszerint Glynn esküvőire is eljárnak. A szívélyes barátság persze, csak kétoldalú lehet. Glynn figyelmessége is határtalan! Minden előző nejének születésnapját számor tartja és ajándékot küld. — Előírás talán, hogy aggszüzeket, vagy magányos özvegyeket kell boldoggá tenni? Már csak inkább pártfogolom a fiatal, csinos, ártatlan friss teremtéseket! Akik még teli vannak illúziókkal, akik még várnak valamit az élettől! Szép asz- szonyokat. tökéletes hölgyeket remek feleségeket varázsolok én ezekből a ta- oasztalatlan csitrikből! Az élet legértékesebb ajándéka a szerelem: s én mindig ezzel lepem meg őket! Valamennyi feleségemnek mintaférje voltam! Nincs is szebb dolog a világon, mint a házasság! Én pedig úgy látszik, még mindig az ideális asszonyt keresem. Nem adtam fel a reményt, hogy egyszer megtalálom! — így Glynn Wolfe. 250 ágyas szállodájában, csak női vendég kaphat szobát. Az utánpótlásról így gondoskodik. Hiszen három évtizede keresi az igazit, s eddig tizenötször hitte, hogy megtalálta. Ötven év után se adta fel. Alighanem, ez az örökös keresés tartja i- lyen fiatalon! B. T.
