Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-08-03 / 31. szám

RÓZSADOMBON a udán a Rózsadombon épí­tették fel néhány évvel ezelőtt az Ifjúsági szállót. Négy emeletes, nagyon korszerű épü­let és a Rózsadombról jókora városrészt ural. Ha valaki a Zivatar utcát keresi a városban a megkérdezettek azonnal tud­ják, hogy a kérdezősködő bizo­nyára a szálloda miatt érdek­lődik, mert ebben az utcában emelkedik magasra. Kívülről bizonyára rengeteg budapesti­nek ismerős, de belülről nem sokan látták. Külföldi fiatalok szállnak meg itt, akik az ifjú­sági utazási irodák segítségével látogatnak el az ország főváro­sába A bárhelyiségében estén­ként hétféle nyelven folyik a társalgás. Korunk bábele cso­dálatos nyelvű egyveleg. Csehül udvarolnák német lányoknak, bolgár fiatalok kérik fel táncra a franciákat. Egymás szokásait lelkivilágát életét, sorsát isme­rik meg az idejött fiatalok. Másnad reggel már a különbö­ző nemzetiségűek együtt rój fák a város utcáit, első útjuk leg­inkább, mivel ez van ide a leg­közelebb a Margit-szigetre ve­zet. Bábel tornya leorrflott, itt sem okoz nehézséget a jóba­rátság, vagy tálán hosszantartó szerelem kialakulásában, ha egyik fiatal kevésbé ismeri a másik nyelvét. A célúk egyezik, életfelfogásuk azonos így a nyelvi akadályok tartalmukat vesztik. A CSEHSZLOVÁKIAI FIATALOK K* mehszlovák fiatalok egy csoportja az említett szálloda bárjában töltött egy estét. Igen jól érezték magu­kat, pedig nehéz munka volt mögöttük. Nem voltak fárad­tak dicsérték a badacsonyi rizlinget. A budai Várpalotában dolgoznak brigádon, a helyre­állítási munkálatokon. Eljöttek segíteni a háború okozta sebek begyógyításában. Amikor elké­szül a palota, kulturális intéz­mények kapnak benne helyet, úgy hírlik ide kerül a Magyar Nemzeti Galéria is. Ha valaki a magyar nemzet művészeti kincsei előtt meghajtja az elis­merés zászlaját, jusson eszébe, hogy csehszlovák fiatalak is résztvettek a vár újjáépítésé­ben. A NYÁRI TÁBOROKRÓL Ä magyarországi tanuló fia- ” talok nyári szünidejük nagy részét önkéntes ' brigád- táborokban töltik. Semmiféle kényszerítő hatást nem alkal­maznak egy fiatallal szemben sem. mindenki őriként megy nyári építő táborba. A tanév­zárás előtt versengve jelent­keznek a fiatalok a táborokba. Előfordul, hogy valakit rossz magaviseleté, vagy gyenge ta­nulmányi előmenetele miatt a Kommunista Ifjúsági Szövetség iskolai vagy járási vezetősége nem javasol építő táborba. Ilyenkor kitör a botrány, mert a nem javasolt fiatal, fűhöz fá­hoz fut, míg esetleg végre si­kerül elintéznie, hogy táborba kerüljön. A tábori élmények szépek, gazdagok, nem érdemes róluk lemaradni. Az idén a hagyományos gyü- mölcs-szedési és zöldség-be­gyűjtési munkálatokon kívül a fiatalok zöme az alsó Duna- szakaszára megy a védögátakra dolgozni. Az országnak közel Néjy mozaik egy országról így kezdődött Munka után az építőtáborban két milliárd forintjába került az árvíz elleni védekezés. De rájöttek az illetékesek, hogy ezt az összeget csökkenteni lehet. A talajvízzel elárasztott területeket kell időben víztele­níteni, hogy a növényzet ne pusztuljon ki, a gátakat meg­erősíteni, kijavítani és a védel­mi munkálatoknál felhasznált anyagot nagyrészben vissza­nyerni. Erre vállalkoztak a magyar fiatalok. Ezer és ezer fiú, leány dolgozik Baja és Mohács környékén a töltése­ken. A milliószámra szanaszét heverő homokzsákokból ürítik a homokot a fiúk és mossák, tisztítják a lányok az üres zsá- kokat. Nem kérdeztem mibe kerül egy homokzsák, de ha két milliót megmentenek, mil­liókkal csökken az árvízvéde­lemre fordított költség. A MAGYARORSZÁGI FIATALOKRÓL S em a táncparketteken, sem az utcákon nem látni ízléstelen frizurát és túl szűkre szabott nadrágot. Az ifjúsági építőtáborokban és a külföldről idejött fiatalok kö­zött szintén nem látni. Pedig milyen korszerűen táncolnak a modern zenére. Azt sem le­het mondani, hogy limonádé mellett mulatnak, vagy kávé mellett szórakoznak. Inkább a bort isszák, mert itt az viszi a jókedvet. Abban a hatalmas kulturális fejlődésben, amely ma Magyarországon végbemegy a fiatalok központi helyet. fog­lalnak el. Minden fiatal tanulni akar, főleg szakmát. Az idén az iskolákba jelentkezések már a gimnáziumok rovására tör­téntek. Es ebben a kulturális és anyagi fejlődésben az ízlés­telen öltözet és hajviselet nem verhet gyökeret. Minden fiatal­nak távlata van és célja, amit előbb-utóbb meg is valósít. Nem a hajviselet mibenlétében látják jövőjüket, nem ezt te­kintik szellemi és kulturális fejlődésük tükrének. De még az élet korszerűségét sem eb­ben látják. Vállvetve küzdenek szebb jövőjükért, példa erre az is, hogy a fiatalok müliókkal segítik és rengeteg társadalmi munkával az árvízkárosultakat. A VIT szolidaritási alapjára összegyűjtött 2 és fél müliö forintot is az árvízkárosultak jasoára fordítják. BAGOTA ISTVÁN öt borzas fej — a világhír­név. Öt borzas fej — a lovaggá ütött Beatlesek legnagyobb ri­válisai. Ez a Rolling Stones együttes. Ez a Guruló Kövek együttese:.. Viharos életük ábrázolására álljon itt csupán egy epizód. Amikor az Egyeáült Államok­ban vendégszerepeitek, megér­kezésük előtt a clevelandi pol­gármester így nyilatkozott: — Az ilyen társaságot kultú­rált helyre be sem szabadna engedni! Es a teenagerek? Amerika - szerte gumibotos rendőrosztagok védték az öt „stones“ két hófehér Cadillac autóját a vadul őrjöngve ra­jongók hadától... Kikből áll voltaképpen a Rol­ling Stones együttes? A két legfiatalabb Mlck Jag- ger és Brian Jones. Mindket­ten a háború vége felé, 1944- ben születtek. A két legidő­sebb Bill Wyman és Charlie Watts. Születésüket 1941-ben vezették be London anyaköny­vébe. A középarány képviselője — mind később majd kiderül: nem csupán korban — Kwith Richard, aki ez év december 18-án tölti majd be huszon­kettedik életévét. Honnan jöttek és hová értek el? Egyik sem készült zenész­nek. Közülük csak Bill Wyman vett valamikor, még gyermek­korában, zongoraleckéket. A többi négy zenei előképzettsé­ge — saját bevallásuk szerint! — egyenlő a nullával! Mick diák volt. Bili mérnök és Charlie grafikus, Brian ide- oda tengett-lengett a nagyvi­lágban, s minden munkát elvál­lalt. Keith' pedig kifutóskodott. Ma már egybefűzi őket • Amikor még az általános is­kolába jártam, arról ábrándoz­tam, hogy olyan ember legyek, akiről sokat beszélnek majd. Azonban másként lett. Isme­rőseim azt javasolták, hogy menjek mezőgazdasági pályá­ra, mert ezen a pályán mindig szükség lesz munkaerőkre, kü­lönösen olyanokra, akik kép­zettek. Tehát beiratkoztam a mezőgazdasági szakiskolába. E! is végeztem, és ezután szülő­falumba kerültem az EFSZ könyvelőcégébe. Én lettem a könyvelő. Ha annak idején va­laki megkérdezte volna, hogy miért lettem éppen könyvelő — azt válaszoltam volna: mert va­lahol csak kell dolgozni... Azon­ban azóta megszerettem a mun­kámat és örülök, hogy hasz­nosíthatom tudásomat az egész EFSZ érdekében. Azóta már öt év telt el ugyanannál az Író­asztalnál, amelynél kezdtem. Az akták változnak, a ceruzák kopnak — én pedig nagyon megszerettem a foglalkozáso­mat. „Megtalált önbizalom“ Mint általában minden vég­zős fiatal, én is sokat ábrán­doztam arról, hogy milyen is lesz az első munkanapom. Be­vallom félénken hagyom el az iskola kapuját és előre tudom, hogy nem lesz könnyű a kez­det. Nem az élettől félek, ha­nem sajnálom, hogy annyi ked­ves osztálytársat veszítek el, akikkel addig olyan gyakran és a legjobb barátságban voltam együtt. Nem szeretném, ha a mun­kahelyemen nem fogadnának szívesen, nagyon bántana, mert kissé érzékeny vagyok. Szeret­ném, ha megértéssel találkoz­nék, ha szeretettel fogadnának, megmutatnák, hogyan és mit keli „csinálnom, amíg belejö­vök a munkámba. Tudatában vagyok annak, hogy minden kezdet nehéz — de bízom mun­katársaim jóindulatú segítség­ben. Sokat gondolkozom azon, hogy milyen érzés is lesz az majd, amikor az első fizetést kezem­be kapom?! Még nem tudom, de annyit tudok, hogy első fi­zetésemből a szüleimnek ve­szek valamilyen ajándékot, hi­szen nekik köszönhetem azt is, hogy „első fizetést“ kapok. Ez minden csak elképzelés, ábránd, tehát nem lehet vá­lasz a kérdésre — de nemso­kára, ha munkába lépek — akkor „majd megírom én is“ és ez nincs is már annyira messzi. „Bízva-bízzál“ Még csak másodikos gimna­zista vagyok, de már most ar­ról ábrándozom, hogy tanárnő leszek majd. Még nagyon hosz- szű idő választ el vágyaim telje­sülésétől, de én már jópárszor kiszíneztem magamban, ho­gyan ülök majd le a katedra mögé, hogyan írom be az órát az osztálykönyvbe, aztán szét­nézek az osztályban és felszó­lítom a tanulókat, hogy mutat­kozzanak be. Végül pedig én is bemutatkozom és minden­esetre megpróbálok barátságot kötni velük és hozzáférkőzni a szívükhöz. Tudom magamról, hogy milyen fontos az első be­nyomás egy új tanárról. Min­denben osztályfőnökömre sze­retnék hasonlítani, ő becsüle­tes, szorgalmas és végtelenül MEGÍROM en is kezdem meg működésemet, ál­landóan az járt az eszemben, hogy vajon milyen is lesz min­den?! Az újvári járás egyik kis községe várt rám. Hogy őszinte legyek, arra számítot­tam, hogy egy ilyen kis faluba kerülők, erre elő voltam ké­szülve. Elképzeléseimben az óvoda kicsi, kedves, de tiszta volt és szép játékokkal telve. Gondoltam, majd igyekszem még vonzóbbá tenni a gyerme­kek részére. Magamban már előre elterveztem, hogy nye­rem meg a picinyeket a ma­gam számára, akik félve jön­nek az első napon és csak ne­hezen engedik el anyjuk ke­zét, — de csak az első napon, mert aztán megszeretnek majd engem, én leszek a második édesanyjuk és örömmel járnak majd az óvodába. így képzel­tem el én az első napomat. De milyen volt a valóság? Kora reggel keltem és izgul­tam is egy kicsit, de még in­kább örültem. A háziasszonyom nagyon kedves volt, nyugtat­gatott, meg bíztatgatott. Elin­dultam az óvodába. Hát sajnos, éppen az óvoda volt az, ami­ben csalódtam. Nem volt a leg­megfelelőbb épületben, játék is nagyon kevés volt és az sem a legjobb állapotban. De azért vigasztaltam magam, hogy fel a fejjel, majd mindent rend- behozunk, majd lesz játék is (valóban lett is). Amint így gondolkodom, bejött az iskola igazgatója ellátott egy-két jó­tanáccsal és mondta, hogyha valamire szükségem lenne, csak forduljak hozzá bizalommal, szívesen segítségemre lesz. Aztán kezdtek szállingózni a gyermekek. Bennük nem csa­lódtam, ezt külön ki kell hang­súlyoznom. Minden úgy tör­tént, ahogy azt előre elképzel­tem. Néhány kicsiny kedvesen, de mégis félénken bújt hozzám. Nagyon jóleső érzés volt, hogy ezek a csöppségek ezentúl hoz­zám tartoznak. Mindegyik sze­mében ott ragyogott a kérdés, vajon milyen lesz az új óvó­néni?! Aztán megbarátkoztunk és minden úgy ment, mint a- hogy azt elképzeltem. Nem csalódtam életem első munkanapjában — a nehézsé­gek inkább később mutatkoz­tak. Mondhatom, hogy ezen az első napon maradéktalanul bol­dog voltam. „Csillogó gyermekszemek“ A következő kérdésekre várjuk a válaszokat: AZON A PÁLYÁN MŰKÖDSZ-E, AMELYIKHEZ KED­VED VOLT? TISZTELED ÉS BECSÜLÖD-E A FŐNÖKÖDET? MIÉRT TISZTELED ÉS MIÉRT BECSÜLÖD? A beküldött válaszokat közöljük és honoráljuk. jő. Azt hiszem, hogy az első munkanapom szinte észrevétle­nül repül majd el és szinte sajnálni fogom, ha majd meg­szólal az utolsó órát jelző csengő — és bizonyára várom majd a másnapot, amikor min­den kezdődik újra. Az első fizetésemből özvegy édesanyámnak vásárolok majd valami nagyon szép ajándékot és meglepem a kishugomat is egy maradandóbb emíéktárgy- gyal. A többi pénzt pedig fél­reteszem, mert nem szeretnék önálló ember létemre, újra édesanyám terhére lenni. Az­tán fjedig takarékoskodni fo­gok, hogy amire szükségem lesz magam tudjam előterem­teni. „Katalin“ Nagyon, nagyon vártam az első munkanapomat. Ugyanis óvónői képesítésem van. Az is­koláimat Komáromban végez­tem. Hogy hogyan képzeltem el életem első munkanapját? Az iskolából is jártunk gya­korlatra az óvodába és már ak­kor is gondoltam arra. hogy vajon milyen is lesz az én óvodám, milyenek lesznek ott a gyermekek és milyenek ál­talában az emberek, mert ez is fontos. Mikor már tudtam, hogy hol GURULÓ KÖVEK A budapesti Ifjúsági szálló A Mariner 4. űrrakéta prog­ramjáért felelős amerikai tu­dományos dolgozók csütörtö­kön bemutatták Johnson elnök­nek a Mars-felvételeket. Dr. William Leighton kije­lentette, hogy a Mariner által közvetített felvételeken hetven 3—75 mérföld átmérőjű krá­ter látható, ami azt jelenti, hogy a Marson legalább tíz­ezer kráter van. Dr. Leighton szerint a felvételek alapján a beat-zene. A siker. A külföldi turnék. A közös emlékek. S a legnagyobb „bestseller“: a Little Red Rooster azaz a Kis piros kakas című számuk... Szabad idejükben s magán­életükben — ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről - még­sem tudják megtagadni ere­deti mivoltukat! A hajdani mérnök legszíve­sebben otthon ül. Nem szereti az utazás izgalmait, a heves viták zaját, az autogramkérők, ostromát. Tudományos érteke­zéseket olvas, érdeklődik a csillagászat és a költészet iránt! Charlie, a kirakatrendező grafikus ma is mindent vizuá­lisan lát. Legszívesebben teát iszik, mint egy igazi angol gentleman, s megfordul min­den csinos lány után... , A kifutóból lett beatzenész imád aludni. Ügy látszik, még mindig sok a bepótolni valója! Bőrruhában, magas sarkú fe­kete csizmában diktálja a tee­nagerek divatját, s ma is vál­tozatlanul utálja a kétszínű embereket. A két legfiatalabb, Mick és Brian, a szabad levegőt ked­veli. Brian legnagyobb szóra­kozása: egy kis séta az eső­ben, Mick pedig szeret vitor­lázni, s éjszakánként száguldó iramot diktálni az autónak... Inni közülük csupán Biran szeret. De ő is fel-fele arány­ban kedveli a whiskyt és a tejet... Az öt „stones“ kimond­hatatlan mennyiségben pusz­títja a narancsot: orange juice formájában. Hol tűntek fel először? A londoni Oxford Streeten, a Marque Clubban. S hol érték el első nagy si­kerüket? A Royal Albert Hall színpa­dán. És mivel váltak a Beatlesek legnagyobb- riválisaivá? Szédítő iramú tempójúkkal, dübörgő ritmusukkal. Á csap- zottan lógó hajsörény náluk már nem feltűnést keltő kel­lék. Csupán divat! Vajon érdeklődnek-e más művészetek, esetleg klassziku­sok iránt? Gyéren hullanak a válaszok. Csak Brian Jones említi meg — ki tudja miért? — Bach ne­vét... A film világában azonhan otthonosak. Kedvenceik Sophia Loren, Paul Nevvihann, Tony Perkins, Kirk Douglas, Burt Lancester, Steve McQuenn, s a vihart kavaró Gina Lollobrigi- de. A könyv, a színház, a mú­zeum távol áll zajos hétköz­napjaiktól. Amikor megkérdezték tőlük, mi volt életük legnagyobb él­ménye? — egyformán vála­szoltak: — Az hogy találkoztunk s hogy létrehoztuk, sikerre vit­tük a Rolling Stones - együt­test! A Guruló Kövek nem halla­nak meg semmi mást, csak sa­ját dübörgésüket. S. A. A „Guruié Kövek": Charlie Watts, Mick Jagger, Brian Jones, Bill Wyman, Keith Richard KOveiKezo lehet levonni. A Mars inkább hasonlít a Holdra, mint a Főid­re. A vörös bolygó kora 2—5 milliárd év. Felülete meglepő­en ép, mi után a ritka atmosz­féra nem idézett elő felületi változásokat. A Mars soha nem rendelkezett elegendő víz­mennyiséggel. tehát óceánok sem keletkezhetnek rajta. A bolygó belseje a Földével szemben már nem tevékeny.

Next

/
Thumbnails
Contents