Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-07-27 / 30. szám
/ Azon a pályán működsz-e, Mint ahogy minden embernek, úgy nekem is voltak céljaim, vágyaim, a jövőre vonatkozólag. Még hatodikos koromban elhatároztam, hogy tanítónő vagy óvónő leszek Elhatározásom mellett kitartottam egészen az érettségiig. Mivel szüleim idősek, nem tudtak segíteni, s így nem lehettem a nyitrai tanítónőképző hallgatója. Ekkor elhatároztam. hogy óvónő leszek. Szerettem volna rögtön beiratkozni az óvónőképző iskolába távtanulónak, de sajnos, egy é- .vig várnom kellett. Az egyik üzemben sikerült addig elhelyezkednem. A ruhatisztító gyűjtőüzletében dolgoztam. Ruhákat ‘adtam ki és vettem át. Tetszett ez a munka, de az óvónői pálya még jobban. Egy év múlva újra jelentkeztem a lévai óvónőképzőbe, a- hová sikerült is bejutnom. -Megkezdtem tanulmányaimat, de közben férjhez mentem. Választanom keilett a férjem és az iskola között. Fájó szívvel, de mégis otthagytam az iskolát. Most. van ?gy édes másfél éves kislányom. Nem bántam meg, hogy férjhez mentem, mert a gyermek mindenért kárpótol, de még mindig titkos vágyam, hogy óvónő lehessek. Ha nekem nem is sikerül arra a pályára lépnem, amelyikre szerettem volna, azzal vígasztalom magam, hogy a kislányomnak sikerülni fog azt a hivatást betöltenie, ame-. lyikhez kedve lesz. „S. M." Már elemi iskolás koromban szerettem a biológiát és a kémiát. Minden vágyam az volt, hogy olyan munkát kapjak, a- ho! kémiával és biológiával kell foglalkoznom. Mezőgazdasági technikumba jelentkeztem. A- mikor felvettek, ujjongani tudtam volna örömömben. Ügy éreztem, minden vágyam teljesült. Az iskola elvégzése u- tán ért az első csalódás. Állást kaptam ugyan, a szakmámnak és vágyaimnak megfelelőt, de azért másképpen képzeltem el a világot, Egy idősebb ember mellé osztottak be mint agrotechnikust. Az ember félt tőlem, vagy helyesebben mondva, az állását féltette tőlem, ezért azon volt, hogy minél kevesebbet tanulhassak tőle. Amikor leszereltem a katonaságtól, nem mentem vissza abba az üzembe dolgozni. Egy másik állami gazdaságban kerestem munkát. Itt is legalább segédagronómus szerettem volna lenni, ez azonban nem sikerült. Adminisztrációs mun. kát bíztak rám. Nem nagyon örültem neki, de válogatni nem lehet. Azóta is csinálom, pedig ennek már lassan öt éve lesz. A főkönyvelőm, aki az iskolái elvégzése után azonnal adminisztratív munkakörbe lépett. ha panaszkodom neki — csak mosolyog. Ö talán nem tudja, mi a gyakorlati és adminisztratív munka közötti különbség, vagy nem akarja megérteni. Ilyenkor mindig azt mondja, hogy már közelebb állok a papírmunkához, mint az agrotechnikához. De ezért a célomról nem mondtam le. A- mint egy kis szabad időm a- kad. az üzem agrotechnikusá- val együtt járjuk a határt. Valami azt súgja, hogy még fogok a kedvelt szakmámban dolgozni. „Agrotechnikus“ Régi vágyam, hogy óvónő lehessek. Az általános iskola elvégzése után beiratkoztam a pedagógiai iskolába. .Fölvételi vizsgáim sikerültek. Örültem, hogy erre a pályára léphetek, mert szeretem a gyermekeket. Tanulmányaimat a távtagozaton kezdtem el, mert az osztály túlzsúfoltsága miatt nem vettek fel a nappalira. Nagyon boldog voltam, de sajnos, csak rövid ideig, mert a tanulás mellett munkába akartam lépni. A járási iskolaügyi osztály nem engedélyezte, hogy taníthassak addig, amíg nem szerzek szakképzettséget. Ekkor nagyon elszomorodtam, de később azért munkába léptem mint könyvelő. Ekkor abbahagytam a pedagógiai iskolát. Az új munkahelyen a kezdet nagyon nehéz volt, mert nem szerettem ezt a szakmát. Szak- képzettségem nem volt. csak idősebb munkatársaimnak köszönhetem. hogy valamit megtanultam. Ők mindig segítettek. bármilyen kéréssel fordultam hozzájuk. így lassan megszerettem a munkám. Később rájöttem, hogy megtaláltam a számomra legmegfelelőbb pályát. Ügy gondolom, minden munkát meg lehet szeretni, ha akarjuk. „Maja“ Jelenleg ugyan még főiskolára járok, de sajnos, nem arra a szakra, ahová vágytapi. Nem minden sikerül úgy az él.etben, ahogy azt az ember elképzeli, eltervezi. így volt az én esetemben is. Ahová jelentkeztem. nem vettek fel. Ekkor kerültem a pedagógiai főiskola magyar tagozatára. Még egy év van hátra tanulmányaim befejezéséig és akkor mint tanító fogok működni lamelyik kilencéves iskolában. Bár nem ezt a# pályát válaszA következő kérdésekre várjyk a válaszokat: Azon a pályán működsz-e,, amelyikhez kedved volt? Tiszteled és bee.stilöd-e a főnöködet? Miért tiszteled és miért becsülöd? A beküldött válaszokat közöljük, és honoráljuk. Délutáni pihenés AMELYIKHEZ KEDVED VOLT? tottam hivatásomnak, de remélem. hogy itt is meg fogom állni a helyem és örömmel végzem majd munkámat. „Pályatévesztett" Már az alapfokú iskolában elhatároztam, hogy ‘építész leszek. Izgalommal- vártam a felvételi vizsga napját az építészeti ipariskolába. Az évfolyamomból már mindenkit felvettek valamilyen iskolába, csak az én sorsom volt még bizonytalan. Végül értesítették az iskolánk igazgatóságát, hogy engem nem hívnak felvételi vizsgára, mivel az plőző évben az iskolánkból felvett öt diák közül négyen rövidesen megszöktek. Tehát alacsony színvonalú az iskolánk. Tanulmányi eredményeimmel nem volt baj, hiszen az első osztálytól kezdve mindig kitünte- téssel végeztem. így nem mehettem építészeti iskolába. De vajon tehetek én arról, hogy az iskolánk, ahol eddig tanultam, ilyen? Ekkor ért az első csalódás, a kitűzött pályát el sem kezdhettem. Folytattam tanulmányaimat az általános középiskolában. Az első és második évfolyamot kitüntetéssel végeztem. A harmadik évfolyamban szanatóriumba vittek, mert megbetegedtem. így megint bajba kerültem. Oj céljaim voltak. Újságíró szeretetem volna lenni, de ebből sem lett semmi. Amikor leérettségiztem, nem kerülhettem főiskolára. Bosszantott a dolog, de mit tehettem- Tanáraim javaslatára közgazdasági főiskolára jelentkeztem egyik barátnőmmel, aki az osztály egyik leggyengébb tanulója volt. Mindkettőnket meghívtak felvételire. A lányt tanársegéd ismerőse révén felvették, engem pedig egy év mezőgazdasági munkára ajánlottak. Ügy látszik, nekem ez még szükséges volt, mert én gyermekkoromtól kezdve mezőgazdasági környezetben nőttem fel, a lány pedig városon nevelkedett. Az orvos fizikai munkát nem engedélyezett számomra, így a postára mentem dolgozni. Táviratokat hordtam a városba, havi 700 koronáért. Ilyen körülmények között kénytelen voltam otthagyni a postát három hónap elteltével. A Keletszlovákiai Vasműben kerestem aztán és kaptam is munkát. Az orvosi vizsgálatnál nem feleltem meg, de egyhetes utánjárás és könyörgés u- tán mégiscsak felvettek. Gondoltam, csak sikerül majd valamit elérnem. Többet leesik, naponta 4 órát yta«om. csak hét órát dolgijaem és így gyakran kelj túlóráznom, ami még csajt megnehezíti a helyzetemet. Hogy szeretem-e a munkámat? Ilyen kérdést már nem is merek magamnak feltenni. Mit tehetek? Nekem már mindegy. Voltam már a jelenlegi munkahelyemen több beosztásban, egészségi állapotom miatt. Fél évvel ezelőtt találkoztam azzal a lánnyal, akivel együtt voltam felvételi vizsgán a közgazdasági főiskolán.- Megtudtam tőle, hogy az évközi vizsgákon kirepült a főiskoláról. Van ismerőse a Vasműnél is, és így került az irodába dolgozni. Nem a kedvemre való pályán működöm. Nem tudom, meddig lesz ez még így. Sajnos, hogy ilyen az élet igazi arca. vagy talán csak az enyém kezdődött rosszul?! „Reménytelen" Pesti randevú Az ég legyen tivéletek. Üllői úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg ezer fehér virág. Ti adjatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság, Üllői úti fák. B udapestet lehetetlen nem szeretni. A világon sokkal szebb városok is vannak. Ragyogóbb utcákat, festőibb fekvést, kellemesebb környezetet bizonyára sok helyen találni. De ez a város mégsem hasonlít egyetlen más városra sem. A Váci utcát, a meghitt budai eszpresszókat, a Ligetet, a Margitszigetet, a Já- nos-hegyi kilátótornyot sehol sem lehet megtalálni. Ami ebben a városban van, ami Bu- depestet Budapestté varázsolja. rikével. Mikor itt minden rom volt. kormos volt az ég, viharosak az alkonyotok, akkor is rózsaszínű volt minden, mert idekötött valami. Mit lehet szeretni egy füstös kocsmán a Mester utcában ? Deltái itt a bornak ugyanolyan íze van, mint akkor, mikor a szőke Bözsikére vártam és késett és az utcai virágárustól egy kis csokor piros szegfűt vettem már izgalmamban,, s mikor megpillantottam, ezzel mentem feléje. Várakozás közben ittam vagy két pohár bort, milyen hűs íze volt!. Az emlékek széppé teszik_a világot, tavaszt idéznek. A vidám parki elvarázsolt kastély előtt nevető tömeg ácsorog. Acsorgásnak lehet ezt nevezni? Mindenki vidám, hangos A Halászbástya rizsban keresni sem, lehet. Róma hozzá sem hasonlítható. Tokió messze esik tőle. A hársfák ugyanúgy illatoznak, mint máshol. Az épületek az ég felé törnek. Az utcai zsivaj is olyan talán, mint másutt... De mégsem. Óriási a különbség. Hát még a nép, mint Kosztolányi írja, a pesti nép? Evek hosszú sora fűz ehhez a városhoz. Az idő tele van eseménnyel, fiatalkori emlékkel. Szerelem és csalódás, keserűség és ragyogó öröm váltja egymást. Miért érdekes az Eötvös utca? Mit lehet csodálni a Dózsa György úton? A járda itt is beton, a villanyos is csak zakatol. Az autók nesztelenül suhannak. Az emberek meg csak járnak, senki sem ismeri a másikat. Es mégis minden érdekes, mindenki ismerős, az a jár,da se beton, hanem sziromlevelekből all, mert azon sétáltam egyszer egy kékszemű Tees környéke földről látogatóba érkezett néni az ellentétesen mozgó deszkákon. Es az a szép lány hogyan vergődik át a forgó hordón? Juj, mindjárt a nyakában lesz a szoknyája, de mégsem. meA kisegítik őt — fő az illedemn. Elismerően néznek rá, hogy milyen stramm ez a lány, aztán már el is vegyül a kavargó tömegben, a hullámvasút felé veszi útját. A következő percekben az apró kocsikban sikong, amint a völgybe, húznak, mert ilyenkor különleges érzések adódnak o hullámvasúton utazókban. Van ilyen máshol? Nincs — sehol sincs. M városligeti tavon csóna MM kok lustálkodnak, elszen- derítö délutáni időtöltés egy ilyen csónakázás. Életemben itt vettem a kezembe először evezőlapátot. Ügyetlen voltam, majdnem felborultunk és inkább a rideg jégre vágytam kínomban mint a hiis, csillámló vízre. Mit tehettem mást, megtanultam evezni. Az erdélyi sörkertben jól-értik a csapolást. Gyerünk csak a Népköztársaság útján végig, egyszereseik odaérünk. A zöldbe tűs szalvéták, a régi ismerősök, a pincér is előre köszön, mi ugye már találkoztunk? — ezí kérdezi, amikor meglát. I- gen, sokszor találkoztunk, még jogunk is néhányszor, legalábbis ezt reméljük. A Margitsziget mindenkié, aki Pestre jön. A statisztika szerint, amelyet a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal állított össze, a Halászbástyára, a Gellérthegyre és a Margitszigetre mindenki ellátogat, aki legalább három napot tölt Magyarország fővárosában. És hol töltik a legtöbb időt a három hely közül ? A Margitszigeten. A Halászbástyáról órákig lehet gyönyörködni a kilátásban, különösen este, mert az égi csillagok olyankor a földre szöknek és mind a városban ragyognak. De ennél a sziporká- zásnál is többet ér a Margitsziget, a Kaszinó, meg a Nagyszálló árnyas udvara, négy- szögletes, fehérabroszos asztalaival, mprt ide senki sem jön egyedül. A szigetet a pesti fiatalok csókok szigetének is nevezik. Itt az az érdekes, ha mindenki lát is valakit, ha ezren is rásandítanak, akkor sem látják. Itt mindenki egyedül van — illetve kettesben. A felhőket bámuló vén platánok és Arany János tölgyfái, amelyek alatt az Ö szik éket írta ha egyszer beszélni tudnának. csak egy órára is! A Duna is, meg a fák is jól őrzik a- zonban titkaikat, így a csókok szigete megmaradt továbbra is M argit szige tnek. A Nagykörútnak érdemes randevút adni. Szót kell fogadni a slágernek. Igaz, csak este érdekes, mini minden találka. Ilyenkor a körút egyszerre fölemel és beletemet a városba. Gondnélkülivé válunk ebben a kellemes állapotban, s bemegyünk valahová, ahol tokaji furmint kapható. A tűzitaltól lángolóvá válik az ember és segít az esti ragyogásnak. Érdemes randevút adni a Nagy- kö-vtnak. M egjelent a Népszabadság kiabálják a rikkancsok éjféltájban a pályaudvarok környékén. Egymást túlii- at/eskedve adiák el a példánya kát. A rikkancs szintén élénk színfolt. A városhoz annyira hozzátartozó személy, mint a sarkon figyelő rendőr, vagy a . villamoskalauz, akitől azt kérdezzük meg, hogy hány megálló még a Baross utca? Nagyon is élő, nagyon is zsibongó nagyváros. a világ legszebb városai közé tartozik Budapest. Az Üllői-úti vén fák nyílnak és zöldellnek, köztük szerelmesek sétálnak. Másoknak is nyíljatok, Üllői úti fák Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Bagota István Jelenleg katona vagyok. Egységemmel én is részt vette.m a csicsói gátszakadás utáni mentési munkálatokban. Először az elárasztott Kulcsodra mentünk. Biztosítottuk a mentőjármüvek útvonalát és pon- tonhidakat építettünk. A kulcsodi EFSZ állatállományát is mi mentettük meg. késő éjjel volt, amikor az utolsó tehenet is elszállítottuk. De másnap reggel négy órakor már újra munkába álltunk és tovább mentettük, amit lehetett. Utána Csicsó következett. A bútorokat mentettük ki a vízzel elárasztott házakból. Tanyról és Nemesócsá- ról pedig a lakosságot hordtuk autóval. A Kulcsod és Nagymegyer közötti országúton hidat létesítettünk, hogy az összeköttetést fenntartsuk. Ebben nagy segítséget nyújtottak nekünk a magyar hadsereg egységei és az orosz katonák. Később orosz katonákat osztottak be kétéltű vízi- járművekre. Mivel én nagymegyeri lakos vagyok és biztosan ismerem még éjjel is az utat a. víztengeren, ezért én lettem az útbaigazító. Gútán is megálltuk a helyünket, amikor hozzáfogtunk a falu megmentéséhez. Mikor egy iélegzetnyi szabad idő akadt, elkéredz- kedtem Nagymegyerre, ahol a szüléimét kerestem. Nem találtam ott senkit, mert már eltelepítették őket. Nagyon jó érzéssel gon» dolok arra, hogy én is részt vehettem a mentési munkálatokban. Varga László A budapesti Hősök-tere
