Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-07-13 / 28. szám

František Píšek budapesti csehszlovák nagykövet július elsején kitüntetésben részesített olyan magyar polgárokat, akik a két ország barátságának megszilárdítása terén érdemeket szereztek. Képünkön a követ Brutyó János elvtársnak, a Szakszervezeti Tanács elnökének átnyújtja a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének aranyérmét.

Az érdeklődés középpontjában e héten a Közös Piac válsága állt. Franciaország kimondta az Európa Gazdasági Közösség teljes bojkottját. Nyugateurópai politikai és gazdasági körökben nagy nyugtalanságot keltett a Nyugat e legtöbbet emlegetett és legerősebb gazdasági szövetkezésének újabb a jelek szerint minden eddiginél mélyebb válsága.

Jellemző, hogy Párizsban, Rómában és Bonnban aggodalom tapasztalható. Franciaország különösen a mezőgazda- sági termékek értékesítésében való együttműködés terén várt nagyobb engedményeket a máCáfolásügyi hivatal

A washingtoni kormány egyik legfontosabb munkája mostanában mindannak cáfolása, amit az újságok közölnek, vagy ami a rádióban elhangzik. A Johnson kormányban a cáfolásügyi államtitkár egy vékony emberke. akinek neve John J. Kategorikus. Ott ül benn a Fehér Ház mélyén és van úgy, hogy naponta húsz cáfolatot is kibocsát a hivatalából.

Amikor felkerestem Mr. Kategorikust, éppen cáfolatot szerkesztett egy új amerikai katonapolitikai tervvel kapcsolatban. Ezt mondta a diktafonba: „Az Egyesült Államok cáfolja, hogy bármilyen változás állott be a Dél-Vietnamban levő amerikai katonaság felhasználását illető politikájában. Az amerikai parancsnokoknak mindig is felhatalmazásuk volt, hogy a harcokba amerikai katonaságot vessenek be, ha a vietnami katonai erők e kérésüknek hangot adnak. Ez hivatalos közlemény“.

Letéve a mikrofont, megkérdezte tőlem, miben állhat rendelkezésemre.

— Uram — mondtam — az amerikai nép rendszeresen értesül mindenféle cáfolatról a Johnson-kormány uralma Óta.

De senkisem tudja, hogyan működik az ön hivatala. Adna erre vonatkozóan felvilágosítást ?

— Nos, reggelenként rendszeresen összeülnek a munkatársak és akkor megállapítjuk, hogy mit kell aznap nyilvánosságra hoznunk. Miközben néhá- nyan a közleményeken dolgoznak, én elkészítem a cáfolatokat.

— Egyidejűleg? — kérdeztem.

— Természetesen. Nagyon veszélyes lenne egy közleményt kiadni úgy, hogy ennek fedezetére ne lenne kéznél mindjárt egy cáfolat is. A sajtó soha többé nem hinne nekünk. Hadd említsek egy példát. A múlt héten Maxwell Taylor tábornok dél-vietnami nagykövetünk hazatért az Egyesült Államokba, hogy megbeszélést folytasson az elnökkel. A Fehér Ház kiadta a közleményt, én pedig azonnal megfogalmaztam egy olyan értelmű cáfolatot, amely szerint hazajöttének semmiféle különös célja nincs. Ahogy a cáfolatot kiadtuk, a sajtó rögtön felfogta, hogy most valami nagyon fontos esemény van készülőben és az egész dolog ennek megfelelően sokkal nagyobb jelentőséggel kerül bele a sajtóba.

— Tehát a cáfolat volt a lényeges — mondtam elcsodálkozva.

— Pontosan.

— Ragaszkodik-e ön ahhoz, hogy a bejelentés előbb kerüljön nyilvánosságra, mint a cáfolat ?

— Nem feltétlenül. Van úgy, hogy érzésem szerint helyesebb a cáfolatot már előbb kiadni, hogy ilyeténképpen mintegy előkészítsük a közvéleményt. Ha például szándékunkban van egy ezred tengerészgyalogost küldeni Vietnamba — először kiadom a cáfolatot, hogy ilyen terveink nincsenek.

— S mi történik, amikor mégis útnak indítják a tengerészgyalogosokat ? — kérdeztem.

— Akkor megcáfoljuk, hogy bármikor is tagadtuk, hogy ilyen tervekkel foglalkozunk. Ilyenformán mindenkor fedezni tudjuk magunkat.

— Hibák sohasem csúsznak be?

— Ilyen hatalmas arányú műveleteknél mindig előfordulhat valami kis hiba — válaszolta. Fene nehéz napjaink voltak a dominikai ügy miatt. Először kiadtunk egy cáfolatot, amelyben azt állítottuk, hogy egyik felet sem támogatjuk, majd cáfoltuk, hogy a felkelőket támogatjuk. Ezek után meg kellett cáfolnunk, hogy a katonai junta oldalára álltunk, majd cáfoltuk, hogy akciónk az AÁSZ-egyezmény megsértése.

— Nehéz munka lehet — mondtam.

— Szívesen csinálom.

E pillanatban megszólalt a vörös telefon és Mr. Kategorikus felemelte a hallgatót. Jegyezni kezdett. „Igen uram, ön egy olyan értelmű cáfolatot kíván, amely szerint nem igaz, hogy önt bosszantja a külpolitikáját érő sok bírálat. Értem. Ön örömmel veszi a vélemények szabad nyilvánítását. Még egyetemi tanárok részéről is. Nem uram, semmi probléma. Fél óra alatt elkészül“,

A New York Herald Tribune-ból

sik öt tagállamtól, amelyek ezť az utolsó pillanatban megtagadták. Tulajdonképpen a nyugateurópai politikai egységre irányuló, egymástól lényegesen eltérő elgondolások éreztették ilyen éles formában hatásukat, gazdasági és pénzügyi téren. Nyugat-Németország és még egy-két ország, államok feletti egység kialakításával akarja megvalósítani Nyugat-Európa összefogását, ezt azonban de Gaulle elképzelhetetlennek, túl korainak tartja.

Franciaország részéről határozottan közölték, hogy nem vesznek részt további brüsszeli megbeszéléseken és Párizs levonja a szükséges politikai, gazdasági és más következtetéseket. Ilyen körülmények között a közeljövőben valószínűleg lázas erőfeszítéseket tesznek a Közös Piac, a nyugat- európai gazdaság és politikai együttműködés megmentésére.

Bonn úgylátszik a jelenlegi válságot olasz-nyugatnémet tömörítés létrehozásával igyekszik áthidalni. A Mont Blanc alagút július 16-i felavatását alkalmasnak találják arra, hogy Saragat, olasz elnök találkozzon a francia államfővel.

A dél-vietnami partizántámadások továbbra is eredményesen aknázzák ki az esős évszak esélyeit. Az Egyesült Államok vietnami agresszióját egyre nagyobb aggodalommal kiséri a közvélemény. Újabban 8 ezer amerikai tengerészgyalogos szállt partra Dél-Vietnamban. A demokratikus Vietnamban önkéntes ifjúsági brigádok alakultak.

Nyilvánosságra hozták az algériai Forradalmi Tanács tagjainak névsorát. Bumedien ezredes megismételte a Tanács korábban már többízben kifejtett politikai álláspontját és külön kiemelte Algéria „szocialista hivatását“ az új vezetőknek „igazi szocializmus“ megteremtésére irányuló erőfeszítését. Ben Bellát állítólag egy algíri kórházba vitték.

Az Amerikai Államok Szervezetének „közvetítő bizottsága“ két újabb kormánylistaváltozatot terjesztett a Caa- mano vezette alkotmányos e- rők képviselői elé. Caamano ezredes a maga részéről egy ellenlistát állított fel. Legújabb jelentések szerint tűzharc zajlott le Santo Domingo- ban, az alkotmányhű erők és a pánamerikai csapatok hon- durasi, brazil és nicaraguai katonái között.

ALGÉRIA ÚTJA

A

mikor Algéria 1962. július 2-án, nyolcéves háború után önálló lett, az ország rendkívül sok problémával állt szemben. Súlyos sebeket kellett behegeszteni. Az európai lakosság tömeges távozása mégcsak súlyosbította a helyzetet. Az új államhatalom első lépése az volt, hogy betiltotta az elhagyott javak felvásárlását vagy bérbevételét. Ez a dekrétum lehetetlenné tette az algériai burzsoázia számára, hogy a gazdaság a- lapját és az európai burzsoázia helyét elfoglalja. Algéria népe maga vette kezébe sorsát.

MEGSZERVEZTÉK AZ ÖN- KORMÁNYZATOKAT

Ben Bella kormányának további igen fontos határozata alapján az európaiak elhagyott javait államosították. A munkások és parasztok, akik természetesen a nép érdekeit védelmezték, önkormányzatokat szerveztek. A burzsoázia a gazdasági és politikai életben teljesen háttérbe szorult és így már nem gördíthetett nehézségeket az ország fejlődése elé.

A NAGY CÉL

W áprilisában a Nemzeti Felszabadító Front kongresszusán azt a határozatot hozták, hogy az önkormányzatokat a szocializmushoz vezető úton a társadalom átalakításában alapformáknak tekintik. Az átmeneti időszakban a szocialista szektor — amely saját bank és irányító szervek felett rendelkezett — a politikai és gazdasági élet legfőbb tényezőjévé

vált. A magánszektor semmiképpen sem szabad hátrálhatta vagy gátolhatta a szocialista szektor fejlődését. A kongresszus azt a célt tűzte ki, hogy Algéria további fejlődése folyamán igazi szocialista állammá váljon. A következő három év folyamán megerősödött az FLN párt, az ellenforadal- mat elnyomták és az ország gazdaságilag határozottan meg. szilárdult. A gazdasági terveket teljesítették és konszolidálódtak a viszonyok. A földreformot végrehajtották, megvalósították a szociális biztosítást és figyelemreméltó e- redményeket értek el minden tekintetben.

KI, VAGY MI ELLEN IRÁNYULT AZ ÁLLAMCSÍNY?

B

en Bella eltávolítása u- tán világossá vált, hogy Bumedien és az úgynevezett Forradalmi Tanács elsősorban a szocialista irányzat ellen fordult. Ben Bella és Bumedien ezredes, az egykori bajtársak között egyre inkább elmélyültek az ellentétek. Ez a két vezér képviselte az országban erőre kapott eszmei irányzatokat. Ben Bellát az algériai társadalmi rend felépítésében a tudományos szocializmus eszméi vezérelték. Ezeket az eszméket az adott körülmények között valósította meg. Az új társadalomból az iszlámot sem űzte ki és így nem sértette meg a mélyen hívő algériai nép érzelmeit. Ben Bella számára a szocializmus

és az iszlám nem képeznek ellentéteket, hanem kiegészítik egymást. Bumedien az iszlám szellemében irányított e- gyetem neveltje, szélsőségesen fanatikus, a politika legfontosabb eszközét; a hadseregben látja.

Még 1964 áprilisában, a párt kongresszusán támogatta Ben Bellát, csak a Charta keresztülvitelével kapcsolatosan éleződtek ki az ellentétek. A Charta nemcsak a forradalom célját tűzte ki, hanem hangsúlyozta azt is, hogy a vezető szerep a pártot illeti. A körülmények azonban úgy fejlődtek, hogy a hadsereg egyre jobban magához ragadta a hatalmat és tulajdonképpen második hatalmat jelentett az államban. A Nemzeti Felszabadító Front harmadik kongresz- szusára június 13-14-én ilyen körülmények között került sor.

A SZOCIALIZMUS ÚTJÁN AKARTAK HALADNI

A kongresszus megállapította, hogy az előbbi kongresszus határozatait nem teljesítették. A Központi Bizottság kitartott a határozatok teljesítése mellett. A többség Ben Bellát támogatta. Már hetek óta szó volt arról, hogy Buteflika külügyminisztert leváltják. Buteflika és Bumedien ezredes sokban nem osztotta Ben Bella nézeteit. Mindketten ellenezték, hogy a Szovjetunió részt vegyen az afro-ázsiai konferencián és nem akarták, hogy a Peuple és az Alger Répub- lician nevű lapokat egyesítsék.

Nem osztották Ben Bella azon nézetét sem, hogy adjanak kegyelmet azoknak, akik Kabiliá- ban csalatkoztak, azelőtt következetes forradalmárok voltak és ma a legális tevékenység útjára szeretnének térni.

A

z államcsíny elkövetése előtt Algériában ez volt a helyzet. így hát az államcsíny a beavatott körök számára nem jelentett nagy meglepetést. A további fejleményeket és tényeket már ismerjük. Ben Bella eltávolítása után Forradalmi Tanács alakult, melynek vezetője Bumedien ezredes. Algéria függetlenné válásának 3. évfordulóján most összefoglalta a Ben Bella ellen már korábban felhozott vádakat, elsősorban azt, hogy az eltávolított elnök „személyi uralmat“ teremtett meg.

Bumedien bejelentette, hogy az ország politikáját az FLN párt fogja irányítani; a párt feladata a tervezés is. Külpolitikai téren általánosságban beszélt Algéria szolidaritásáról az imperialista ellenes e- rőkkel. A Forradalmi Tanács Ben Bella ellen nyilvános pert készít elő és fehér könyvet szándékozik nyilvánosságra hozni.

A IX. VIT előkészítő bizottsága közölte, hogy az a- dott körülmények között az Ifjúsági Találkozót Algériában nem tarthatják meg és július ■elején majd közzéteszik, hogy a VIT megrendezésére mikor és hol kerül sor.

Claus és Beatrix nagy szerelme

Érdekes, hogy az emberek még ma is mennyire érdeklődnek a hercegnők iránt. Most is sokan elmondják, amikor az újságokban olvassák, hogy a holland hercegnő jegybe lépett. Milyen jó, hogy a holland királynőnek nem kell attól tartani, hogy Beatrix trónörökösnő pártában marad. Végre férjhez megy. Már ideje, hiszen 27 éves és ez trónörökösnő számára már tiszteletreméltó kor. Bizonyára rosszul esett neki, hogy Iréné húga egy évvel ezelőtt férjhez ment a kétes spanyol trón még kétesebb várományosához és ezért a katolikus hitre tért át, ami a protestáns Hollandiában igen nagy bűnnek számít. A dacos Iréné csak nem hagyta magát és a tüzes spanyol kedvéért — ha egyáltalában spanyol vér csörgedez ereiben, hiszen azoknál a hercegeknél a nemzetiség körül mindig akadnak bonyodalmak — lemondott ősei hitéről és ezért nehezen menekült a botrányok elöl.

és így Beatrix belátta, hogy hiába vár tovább. Ha a húga is a sarkára mert állni, miért ne tenné meg ö is. Hiszen utóvégre neki is joga van a szerelemre. És botrány ide — botrány oda, ö is férjhez megy. Beatrix esetében nincs is valami tüzes spanyolról szó, de még egy kétes trón még kétesebb várományosáról sem. De hiszen Beatrixnak nincs is szüksége trónra, hiszen majd ő is trónra lép, ha a mama lehunyja a szemét, vagy ha megelégeli az uralkodást és a trónörökösnő javára lemond a trónról. Beatrix olyan nemzetiségű vőlegényt választott, amely a hollandusokhoz közel esik és még a vallását se kell megváltoztatnia.

Igen ám, csakhogy az a nemzetiség, amely Hollandiához olyan közel áll és amelyhez Beatrix szíve választottja tartozik, az a német nemzetiség. És éppen ezért szálka a hollandusok szemében. Jobban mondva nem is a német nemzetiség, hanem a nemet nácizmus. De idestova nem is az volna a bökkenő, hogy Claus von Arnsberg német diplomata, akibe Beatrix olyan halálosan szerelmes lett és aki állítólag Beatrixba olyan halálosan szerelmes, hanem az, hogy a holland trónörökösnő jövendőbeli férje 18 éves koráig a Hitlerjugend tagja volt és azután, bár csak rövid ideig, a háború végén Hitler katonája, fiatal és tapasztalatlan katonája, de mégis a katonája volt és lehet, hogy a lelkiismeretén szárad az „alsóbbrendű fajhoz" tartozó néhány lélek és az is lehet, hogy azok pont hollandusok voltak. És ezért a királyi család és a királyi hercegnő szerelmi és házassági ügyei miatt Hágában most további botrány tört ki. Julianna királynő a televízióban is beszélt a néphez, megmondta, milyen boldog a férjével együtt, hogy Beatrix a szívére hallgatott és emberi szempontok szerint választása kifogástalannak mondható. Ezt bizonyította az alattvalóknak és nem győzte hangsúlyozni, hogy minden rendben van és minden nagyon remek.

És Beatrix, valamint a diplomata vőlegény még egy demokratikusabb lépést tett. Sajtó- konferenciát hívtak össze és az újságírók előtt magyaráztak meg, hogy joguk van a szerelemre. Az újságíróknak pedig — nem mintha nem lett volna érzékük a fiatal pár érzelmeivel szemben, mégis másra voltaik kiváncsiak. Példáid arra, hogy amikor a fiatal Claus már nem volt olyan egészen fiatal és tapasztalatlan és a körülmények már nem kényszerítették arra, mint Hitler idején, hogy vajon náci-ellenes és Hitler-ellenes volt-e. Claus von Arnsberg kénytelen volt bevallani, hogy ő bizony semmit sem tett a hitlerizmus ellen. A sajtókonferencián időnként olyan volt a hangulat, mintha egy háborús bűnös ellen folytatott tárgyalások lennének. — Bár valóban túlzott lenne azt állítani, hogy Claus háborús bűnös. Arra valóban túl fiatal volt. Legfeljebb azt mondhatjuk, igazi bűnössé válhatott volna, ha a háború nem ért volna véget. De azért arra, hogy még mi minden lehetett volna, ma mégsem lehet elítélni.

Claus és Beatrix tehát győzött. A holland királyi kormány is beleegyezését adta a frigyhez és így minden rendben is volna. Beatrix követi a nagymama, Wilhelmine dicső hagyományát, aki szintén német arisztokratához ment feleségül és a mamája, Julianna királynő nyomdokaiba is lép, aki szintén német arisztokrata felesége. És ha mindannyian protestánsok, Okkor hol a hiba ?

Furcsaságok

MEXIKÓ

A rendőrség néhány nappal ezelőtt letartóztatott egy Jaime Jimarez Dausun nevű egyént, aki már háropi évé Mexicp City-ben, a város legforgalmasabb pontján irányította a forgalmat. Azokat, akik a közlekedési szabályok ellen vétettek, pénzbírsággal büntette. A pénzösszegeket azonban ő maga zsebelte be. Három év folyamán senki sem vette észre, hogy Dausun nem is rendőr, az egyenruháját egy régiségkereskedésben vásárolta.

CHICAGO

Már közöltük a hírt, hogy az amerikai Táplálkozás- tudományi Kutató Intézet megállapította: az egérhús 12-szer több kalóriát tartalmaz, mint a marhahús. Most olvastuk, hogy már hozzáláttak az egér hús nagybani konzerválásához.-0Thaiföldön, ha a férj meg- únja a feleségét, akkor szabályszerűen eladja. Csak az első feleségét nem szabad eladni, a válás igen bonyodalmas, szertartással jár. A többi feleségtől könnyen szabadulhatnak.

Moszkvában július 5-én megkezdődött a IV. Nemzetközi Filmfesztivál. Képünkön Marina Vlady francia színésznőt, a zsűri tagját látjuk.