Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-06-29 / 26. szám
/ t — ■Merre mehetünk Komáromba? — Semerre! A víz ellepte az utat.., — Nekünk oda kell jutnunk! Tejport viszünk a gyerekeknek ... .— Sajnos... — Azt mondják, Gútának még lehet:. z * — Gútának? — Nem tudom... 1 — A gyerekek nem ehetnek levest!... — Hát nem érti? — Próbálják meg, talán még átjutnak a vízen. — No, akkor gyerünk! Nekünk oda kell jutnunk... gon, olyan nézéssel, hogy arra csak hallgatni lehet. — Csak a ház volt biztosítva... — Akkor is!... — Ügy szakadtak össze a házak... — A magáé is? — Az enyém még állott, ablakig vízben. — Ha a víz gyorsan elszaladna... — Nem szalad. Egy öregasz- szony az álmafára szorult. A katonák hozták ki. Nézzük az út mentén csillogó vizet. Mennyit szenvedett évszázadok óta Csallóköz a víztől. Mielőtt ez a beszélgetés elhangzott, egy órát vártunk a dunaszerdahelyi utcán. Valamelyik mentőosztaghoz akartunk csatlakozni, hogy kijussunk az árvíz sújtotta falvakhoz. Ez korántsem yolt olyan egyszerű. Körülöttünk nehéz teherautók száguldoztak le és föl. Valami ismeretlen kéz irányított itt mindent, de’mi ennek a kéznek a segítsége nélkül próbáltunk az események sodrába kerülni, hogy minél élethűbb. igaz képet alkothassunk a dolgokról. Először egy feketeképű fiatalember biztatott, hogy elvisz Ekecsre, csak meg kell várni a sofőrt, amíg az útiparanccsal visszatér. Így került sor az egyórás várakozásra. És ekkor megállóit mellettünk egy barna teherautó. A kabinból egy pirospozsgás férfi ugrott ki, érdeklődni kezdett, hogyan juthatna el Komáromba. Ott álltunk, amikor a fönti beszélgetés elhangzott és rögtön, tudtuk, hogy ez a mi emberünk. Komáromba bejutni, enné! többet aligha kívánhatunk. igazolvány! kérők Mielőtt felmászhattunk volna a kocsira, hogy nekivághassunk a korántsem mindennapi útnak, a szőke, fürgemozgásű kocsikísérő toppant elénk. — Mi is Komáromba akarunk jutni... Elvisznek? — mondtuk. — El -el! Csak adjanak valami Igazolványt. — Igazolványt? Minek?... Zavarba jöttünk, mert előre megállapodtunk, hogy nem áruljuk el újságírói mivoltunkat. — Ismerem én már az ilyet — magyarázta a szőke kísérő. — Fölülnek, aztán megdézsmálják az árut. A múltkor is... — és röviden elmondott egy Víz az úton históriát, amikor az autóra felvett fiatalok megdézsmálták a drága csokoládé szállítmányt. Megértettük az aggodalmát, adtunk igazolványt. A családját kereső ember Monterkában, esőköppennyel és. kis kofferral egy nyurga kulcsod! fiatalember is felkü- szott a kocsira. Égőn fekete szeme, fénylő barna arca, hirtelen mozdulatai leplezetlenül árulkodtak belső izgalmáról, türelmetlen nyugtalanságáról. Alig tódult neki kocsink az útnak, beszélni kezdett. Alakoskodás nélkül, közvetlenül, őszintén fűzte a szót, mint a- hogy ezt nagy veszélyben, nagy bajban lévő emberek szokták. — Este kilenckor még sem-' mi, tizenegykor már minden vízben állott. Az asszonyokat, gyerekeket azonnal vitték Ekecsre. Most oda megyek utánuk. — Már Ekecset is telepítik — mondtam. — Majd ott megtudom, hová vitték őket... Ott veszett minden. Ez maradt, ami rajtam van — mutat a ruhájára. . — Nem lehetett semmit menteni? — Nem. Amint a gátszakadás megtörtént, ott is volt azonnal a víz. Mi a jószágot mentettük, az asszonyt s a gyerekeket vitték... Mellettünk az úton jószággal, terménnyel megrakott teherautók száguldanak Dunaszer- dahely irányába. — Egy éve építettem a házat... A bútort még ki se fizettem. — Kapnak kártérítést — próbálom bíztatni. / — Kitől? — kérdi olyan hanNagymegyer előtt, a műút mentén földgépek dolgoznak, sáncot raknak a város köré, hogy a csicsői gátszakadás vize rá ne zúduljon a városra. A főtéren érdeklődünk, milyen az út Komáromig. Az idegenből ideirányított rendőr nem ismeri a környéket, a szomszéd falu nevét se ismeri és nincs ebben semmi különös. A szembe jövő kocsik sofőrjeitől megtudjuk, hogy Bodza és, Tany közt az utat Öles víz fedi. Ott hömpölyög át az áradat Gúta irányába. — Atjutunk-e rajta? gyottan, ablakig állnak a vízben. Az emberek e menekülés előtti utolsó teendőiket végzik. Bútor. ruha. aprőjószág minden itt marad vagy a padlásra kerül. Ott ül az emberek szemében a lemondó kétségbeesés, a tehetetlenség tudata. Lelógó karral állnak az úton, a házak előtt és üres tekintetükkel nézik a vizet Itt már semmi se segíthet. Ha elvonul az ár. újra kell kezdeni mindent. Felépíteni az összeszakadt házat, a falut, megtisztítani az ártó! szennyezett földeket, ismét termékennyé kell majd tenni szántókat, hogy az elkövetkező nemzedékek is a magukénak mondhassanak itt mindent. Szótlanul, elszorult torokkal ülünk a kocsin. izgulunk, hogy bejutunk-e Komáromba. Egyik percben bízunk a másikban nem. A kocsi sofőrjének makacs akarata, határozottsága megnyugtat. Néhány perc múlva nagy, piszkos áradat állja utunkat. Szemben nagy Tátra kocsi jön, fulladozva a vízben. Megvárjuk. Mellettünk lefékez. Csakhamar újabb teherautók is érkeznek. öt-hat sofőr tanakodik az úton, átjutunk-e a tejporral. A kocsink kicsi és benzinmotorral működik. Mindenki azt bizonygatja, hogy nem jutunk át á vizen. Tanácsolják, hogy forduljunk vissza. Csakhogy ezzel a szállítmánnyal nem lehet visszafordulni. Komáromban várják az ott rekedt gyerekek, akik napok óta nem jutottak friss tejhez. — Értsék meg, Bratislaváből jövünk. A vállalattól senki se akart jönni. Szombat, holnap vasárnap... Mindenki a vállát vonogatta. önként jöttünk, nem fordultunk vissza! A gyerekek-4 nek tej kell... — Töri a szlovákot a sofőrünk, aztán minden átmenet nélkül magyarul folytatja — A gyerekek nem ehetnek levest... Bizakodva indulunk tovább. És ekkor Tany előtt döbbenve bámulunk az útra Minden eddiginél mélyebb és nagyobb vízfolyam állja az utunkat. Segítség sehol. Nincs más megoldás, nekivágunk. Lassan haladunk a piszkos hullámokban. A víz sodra érezhetően oldalra szorítja a kocsit, elnyomja a hátsó kerekeket. A víz közepén, éppen amikor reménykedni kezdünk, leáll a motor. A sofőr és a kocsikísérő kimászik a motorházra. Bíztatnak, hogy rendbe teszik a kocsit. Azonban erre nincs szükség. Nehéz katonai autó jön és kivontat. Feltörjük az olajraktárt Tanyon, a faluban akadozni kezd a motor. Kiderül, hogy az olajunkba befolyott a víz. Olajat kell szereznünk. Hol? A faluból most hordják a jószágot. A szövetkezet elnöke nagy darab, erős ember, ing- ben-gatyában áll az országúton, irányítja a teherautókat, melyek a jószágért jönnek. tében itt a Duna sokat apadt, de azért a védelmi munkálatok fgy pillanatra se szünetelnek. Gyorsan lerakjuk az árut és indulunk Is vissza. Tany előtt leállít a rendőr. Amerre jöttünk, arra már nem mehettünk vissza. Csakis Gútának próbálkozhatunk... A menekülő falvak Letérünk a műútról, irány Gúta... Akkor még nem sejthettük, hogy ez az út a kálváriák útja lesz. Az első faluban megtudtuk, hogy telepítik, mert a Csicsóná! gátat szakított víz Gúta irányába tör- és veszélyezteti ezt az egész vidéket. Közel Gutához a. menekülők áradata lepi el az utat. Katonák csordákat hajtanak, teherautók jönnek szemben és mennek Gúta irányába. A kétoldalt immár vízben állő út dobban a rázúduló teher alatt. Fölöttünk fojtogató, fehér por lebeg. Alig látunk. A jószág bukdácsol. gyötrődve, kínlódva ténfereg. Hizlalt, simaszőrü állatok. Nem szokták meg a gyaloglást. Amikor a sofőrünk már-már a kedvét veszti, a kocsikísérő bíztatja: nem fordulhatunk vissza 1 Végre az egyik nagy Tátra kocsi vezetője azzal jön, hogy átvontat bennünket a vízen. Odahúzat mellénk, hogy átrakjuk az árut az ő magasabb kocsijára. A tejport nem érheti víz, tönkre menne. Megizzadunk, mire végzünk az átrakodássá!. A hatalmas gépkocsi elénk jön és a acélsodronyra fog bennünket. MegAtjntunk, nem jutunk. A sofőrök tanakodnak i Heti piPoä A sofőrünk és a szőke kocsikísérő egymást bíztatják. Nekivágunk az útnak. Alig érünk ki a városból az út két oldalán feltűnik a víz. Nyugodtan, méltóságteljesen kúszott a méteresre nőtt búza kalásza fölé. Nem folyik, nem hömpölyög. Csak ál! és növekszik hangtalan, leküzdhetetlen. Ez benne a rémisztő. Valami olyan hangulat fog el, mint mikor a háború alatt hirtelen megszakadt az ágyútűz. A kínzó némaság akkor se jelentette valaminek a végét, éreztük, hogy most jön még a java. Az úton és elvesztett, gazdátlan tehenek kószáinak, fáradtap, búsan bámulnak. Kocsik szedik össze őket. A tanyi elnök a rongy emberekről beszél a sofőrökkel az út mentén, indulunk. A gépkocsi nagy hullámokat ver a vízben. Az utat néhol csak az átmenti fák jelzik. .. _... Túljutunk az első, aztán a Megüt bennünket a pam me- - ..J áradáson Azt .u-r.iÁc „orf c7i>io maslK nagy araaason. rzi mondják, most már szabad az utunk Komáromig. Leakasztanak az acélsodronyról, vissza- a vontató koMondjuk neki, hogy mi a bajunk, hová megyünk. Nem szól semmit, csak int, hogy kövessük. Az üzemanyag raktár ajtaján azonban nagy lakat lóg s kulcs nincs. Az elnök int a sofőrüknek, hogy hozzon szerszámot. Közben a rendőrök is odajönnek és nincs más megoldás, közös erővel feltörik a raktár ajtaját. Nézem az elnököt és várom, hogy mikor szólal már meg. Az úton idősebb ember karikáz e! biciklijén. Az eddig néma elnök rászól: — János, menj le te is az udvarba, segíts felrakni a jószágot... Aztán minden arrajövőt megszólít, szelíden nyugodtan. Feladatokat ad nekik. Végre egy fiatalember biciklizik nagy kényelmesen az úton. Rászól az elnök: — Hát te hun vótál eddig? — Már felraktuk az egész sor malacát. — Rajtad te föl az anyád... — cifrát káromkodik. — Most hová mégy? — Az üzemhöz... Az elnök káromkodik, szidja az illetőt, mert nem segít semmiben, csak otthon alszik, lapít tétlenül. Sajnos nem ez volt az egyetlen rongy ember, akit útközben láttunk. A nagy árvíz se változtat mindenkit életmentő hőssé, éjjel-nappal, étlen- szomjan dolgozó emberré. Civilek és nem civilek közt egyformán akad olyan semmireva- ló ember, aki önzésből, vagy butaságból a maga tyűkeszéve! képtelen felfogni, hogy miről is van sző. Olyan ez is, mint a háború. Mindenkiről kiderül, milyen anyagból gyúrták, milyen ember. Akörülzárt városban Komáromban viszonylag nyugodt ez élet. A csicsői és az izsai gátszakadások következ— Hová — merre? — kérdjük a katonákat. Nem tudják. Parancsot kaptak a kiürítésre és most hajtják a marhát el, a veszélyeztetett területről. Gyönyörű jószág. Csallóköz aranya, az ország éléskamrája itt megy előttünk, mögöttünk az úton. Csak most látni, micsoda gazdagság van a sokszor lenézett Csallóközben. A katonák fáradtak, a jószágnak nyála folyik a szenvedéstől, nincs aki megfejje. A falvak lakói rémüldözve állnak kis koffereikkel az út mentén. Várják a teherautót, amely elviszi őket valahová. Hová, merre? Kihez? Kegyetlen hirtelenséggel kell felkerekedniök. Nem sírnak, nem zokognak, csak valami nagy-nagy rémület ül a szemükben... Nem lehet ezt már nézni. Mennénk, rohannánk ki ebbő! a rémületből, de a fáradt állatok tengerében csak lépésben haladhatunk. Ránk esteledik és a sötétben is így megyünk. Egészen Gútáig és azon túl. Már nem nézem mi van körülöttem. Vagy ha nézem is, nem látom, csak gondolkozom. Mi lesz, hogyan lesz ezután? Bármi is marad a víz nyomán, vissza kell ide mindenkinek térni. És a nagy iskolából tanulnunk keik Látó szemmel látnunk kell helyzetünket. Népnek és a népért felelőseknek. De addig is. Ne legyen egyetlen család, falu ebben az országban, ahol ne fogadnák meleg szívvel, jó szóval és otthonnal a menekülteket Mert ez most nagyon kell! Hogy érezzék: nincsenek egyedül! És ne legyen egyetlen üzem, gyár, ne legyen senki olyan, aki nem segíti az árvízkárosultakat a sebek begyőgyításánál. Én bízom a mi népünkben, ifjúságunkban. Tudom, hogy keresni fogja s megtalálja a segítés módját és a fájdalmas sebeket közös erővel begyógyítjuk. A sofőr és a kocsikísérő kikúszik a kabinablakon a motorházra. Körülöttünk víz nek ülés vad szele. Arcunkon összerándul a bőr. mintha citromba mártottak volna. Bodzánál az úton folyik a víz. Ott ľX;„T aT'árnt' rakják tehergépkocsira a jó- elvSatat ' szagot. A megrémült éves s nk elvd9tat- üszők nem engedelmeskednek Porolgatjuk magunkat, tisz- a segítő emberi kéznek. Neki títjuk a ruhánkat. A szőke ko- ugranak a hömpölygő, piszkos csikísérő odajön és sző nélkül hullámoknak, de aztán mégis- visszaadja az igazolványt. Erre csak visszaúsznak a biztonsá- most már nincs szükség. A kö- got jelentő útra és felkerülnek zös küzdelem, erőlködés meg- a kocsikra. A házak magára ha- teremtette köztünk a bizalmat. A kocsi sofőrje Szalai Béla, felsőpatony ember volt. Ä kocsi kísérője Varga Pál, mihályfai lakos Mindketten a br^tislavai nagykereskedelmi raktárak alkalmazottjai. Riporter: Szőke József A fényképeket Tóth Elemér készítette. Irány a körülzáti város
