Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-06-22 / 25. szám

t feketével kell alábélelni is. Kétrészesre csináltassa, a fel­sőrészt fekete szaténra dol­gozva, úgy. hogy a rajzon lát­ható módon, eakkokban kilát- szödjék alul és az előrészen. V kis férfigallér is szaténból készül Fekete tartozékokkal viselje. „FEKETE RÓZSA“: A búza­kék szövethez rubakosztümöt terveztünk. így a legjobban ki­használható, viselhető blúzok­kal is. (Legszebb hozzá a nyers- szín vagy halványszürke, de lehet világoskék vagy piros, esetleg aprómmtás is). úí­„ELIZABETH“: Sötétkék szö­vetjéhez prmcessz szabású ru­hát terveztünk, magasított de­rékrésszel. A felsőrész szegő- zött, vagy berakással készül. A gallér és a hólpánt anyaga fehér piké, de készülhet egy külön pánt is piros-fehér pepi­ta taftból. „ORGONA": Molett alakjá­hoz előnytelen a piros szín, mert ez feltűnő és erősíti az alakot. Éppen ezért egész egy­szerű ruhát ajánlunk, spicces sálgallérral, tűzés díszítéssel. (A kék szövethez legközelebb közlünk modellt). „ORVOSTANHALLGATÓ“ A fekete csipke elegáns lesz, de Fontos „segítőtársak (Folytatás) A KALAP SZÍNÉNEK MEG­VÁLASZTÁSÁNÁL TERMÉSZE­TESEN NEMCSAK AZT KELL FIGYELEMBE VENNI, ami ar­cunkhoz jól áll, öltözékünkhöz illik, mert így bizony furcsa­ságok is előfordulhatnak. Pl. nem elég az, hogy a zöld Illik szürke kosztümünkhöz és ar­cunkhoz is, semmi akadálya tehát, hogy zöld kalapot ve­gyünk. Ugyanakkor azonban pi­ros táskát viselünk (a piros Is megy a szürkéhez), mégis gon­doljuk csak el, kissé „tarka“ összeállítás lenne a zöld kalap és a piros táska. Látjuk tehát, hogy a tartozékoknak nemcsak a ruhadarabbal, de „egymás között“ is összhangban kell lenniök. NEM SZABAD AZONBAN AZT HINNI, hogy a rajtunk lévő összes tartozékok színé­nek egyeznie kell! Szó sincs róla! És éppen ehhez, a tar­tozékok színének — és persze maguknak a tartozékoknak — az összevélogatásában mutat­kozik meg a nő ízlése és az öltözködéshez való hozzáérté­se. A helyes tartozékok meg­állapításában nagy segítségünk­re vannak a „divatszabályok“, sőt maga a divat is. „TANÁCSTALAN VERO­NIKA“: Úgy látszik, barát­női még sosem hallottak . arról, hogy az embereket nem aszerint kell megítél­ni, hogy mit dolgoznak, ha­nem hogy hogyan végzik munkájukat. Minden mun­ka egyaránt fontos és nem osztjuk fel „előkelő“ és „alantas““ munkára. A ser­tésgondozás épp olyan be­csületes és lényeges mun­ka, mint bármi más, vala­kinek föltétlenül el kel! vé­gezni, tehát az, aki azt vég­zi, megbecsülést, nem pe­dig „lenézést“ érdemel. Barátnői is bizonyára na­gyot! szeretik a rántott ser­téskarajt, a sonkát vagy szalonnát, de valószínűleg bem gondolnak arra, hogy nem ehetnének, ha nem lenne, aki a sertéseket gon­dozná. Maga pedig ne törődjön az ő megjegyzéseikkel. Dol­gozzék továbbra is rende­sen, az ilyen barátnők meg sem érdemlik, hogy barát­kozzék velük. „EGYEDÜLI“: Hat hét eltelte után nem szokás testvért vtiszta feketében gyászolni. Nyárra vehet fe­kete, sőt sötétkék könnyű anyagot, (sidara) fehér min­tával. Ripszböl csináltathat kiskosztümöt, amit fehér blúzzal viselhet, de számol­nia kell azzal, hogy a ripsz elég meleg, tehát kell. hogy meilette könnyebb anyagból Is legyen ruhája. Ha ele­gánsabbnak akarja, a sida- rát is csináltathatja két­részesre vagy kompiénak kiskabátkával. (Modelleket már csak augusztusban tud­nánk közölni és az későn lenne). A Dom módy címe: Bratislava, Nám. SNP. vagy Prágában: Dum módy. Pra­ha, Václavské nám. „SZERENCSÉTLEN“: 1. Fekete-ezüstbrokát mintás ruhájához ezüst kristály­gyöngysort és fekete tarto­zékokat viseljen. 2. Főnö­kének ne egyedül vegyen ajándékot, hanem közösen a többi alkalmazottal. Mit értünk ez alatt? Általá­nosságban a kalap színe egyez­zen a cipővel, a táska a kesz­tyűvel, vagy: legyen egyező színű a táska,- kesztyű és a cipő, a kalap pedig elütő, eseti­leg egyezzen a ruhadarab szí-* névéi, sőt lehet úgy is. hogy egyezik a kalap, a cipő és a ruhadarab színe, csupán a tás­ka és a kesztyű elütő. A MINTÁS RUHADARABOK­NÁL KÜLÖNÖSEN KELL VI­GYÁZNI A TARTOZÉKOK MEG­VÁLASZTÁSÁRA. Pl. Egy zöld­fekete kockás kosztümhöz nem szép egy szürke kalap, annak ellenére, hogy az anyaghoz, vagyis mindkét színhez, a szür­ke illik, hanem csakis zöld vagy fekete. (Miután a feke­te kalap túl elegáns, ebben az esetben maradjunk inkább a zöldnél). AMI PEDIG A DIVAT „SE­GÍTSÉGÉT“ ILLETI a tartozé­kok megválasztásában, ez alatt azt értjük, hogy pl. az utóbbi időben divatos, ha a kalap vagy a sapka a kabát vagy kosztüm anyagjából készül. Ez' szép viselet, hátránya csak, hogy máshoz nem viselhető. Télen igen divatosak voltak — és előreláthatólag azok is ma­radnak — a szőrme, ill. szőr- meutánzatből készült kucsmák, kalapok és sapkák. Ez nem­csak szép, de — miután mele­get ad — praktikus divat is. 'Eolvtatiuk) Nyáron meleg van (remél­jük, ezidén is így lesz) és a melegben mindenki izzad, egye­sek kevésbé, mások jobban. Most az utóbbiak panaszán szeretnénk legalábbis tanácsok­kal - segíteni. Mindenekelőtt tisztában kell lenniök azzal, hogy a fokozott izzadás nem valamilyen betegség, mint pl. pajzsmirigytúltengés, vérsze­génység, tüdőbaj, stb. követ­kezménye-e. Ha orvosi vizsgá­lat során bebizonyosodott, hogy az Izzadást nem betegség okoz­za (a vizsgálatot hangsúlyoz­zuk, nem elég ezt mondani: ..Én egészséges vagyok“) kül­ső kezeléshez folyamodunk. Naponta kétszer föltétlenül mossuk végig magunkat bősé­ges vízzel s nagyon jót tesz­nek az ecetes íedörzsölések. Szépen szokott használni a kámforszeszes ledörzsölés is, valamint a hajlatoknál hintő­por alkalmazása. Csak egytől óvakodjunk: az izzadság kelle­metlen szagát ne igyekezzünk nagyobb mennyiségű, illatszer használatával palástolni. Ez nem vezet eredményre, sőt az Iz­zadság szaga keveredik az il­latszer szagával s ez a ve- gyület nagyon is visszataszító. Csúnya látványt nyújt az St- izzadott ruha. varrjunk tehát mindegyikbe Izlapot, hogy az az izzadságot felfogja. Ha mé­gis megtörtént a baj és a ru­hát átizzadtuk, a következő­képpen segítünk: a ruha átiz­zadt részét szalmiákszeszbe mártott két törülköző közé tesszük és egy forró vasalót olyan köze! tartunk hgzzá, hogy gőz képződjék. A vasa­lót csak tartani szabad, a ru­hára rátenni nem. (A tanácsokat „SZEREN­CSÉTLEN“, „EGY KISLÁNY“, „BABY“ és „TÜRELMES" ké­résére közöltük). Gyermekünk szülelelt Apa vagyok, fiam született. A szülészeti klinikától közös úton járunk mindmáig. Nem vagyok pedagógus. Kö­rülöttem mindenki tudja, ho­gyan nem szabad a gyereket nevelni, de senki se tudja, ho­gyan kell. Én se ezt, se azt nem tudom. Kezdetben semmire se ha­sonlított: külön a kezek, kü­lön a lábak, külön a fej. És mindez mozog, integet, hado- nász. Kezét a szájába akarja dugni — és a füled cibálja— Nem tudod hogyan nyúlt hoz­zá. És már ebben a korban is nevelni kéne. Ezt szeretné Ma- karenkó. Ő mégiscsak tekin­tély. Tekintély az van eiég. Az embert ez megnyugtatja, re­ményt önt belé. Azt mondják, hogy a második gyerekkel már sokkal könnyebb. Csakhogy ne­kem előre született až első. Mit csináljak vele? Szigorú vagyok — Szerencsétlen gyerek — mondja az apósom az anyósom­mal. Szigorú szülőkhöz szüle­tett. Nincs boldog gyermek­kora! Szigorúak vagyunk. Kiabá­lunk a gyerekre, szigorúan né­zünk reá, néha megbüntetjük. Tudjuk, hogy a szigor egyedül semmire se vezet. Játszado­zunk véle, mesélünk, olvasunk néki. sétálni járunk és az is­ten tudja, hogy még mi min­dent nem csinálunk. De kiabálni is elég gyakran kiabálunk. Ha valaki dorgálja őt, bezárja a fülét. Hallja, de nem engedelmeskedik. Ha kö­vetésre méltó példákat muta­tunk neki, behunyja a szemé?. Bámul, de nem látja... Ügy látszik, a gyerekkel szi­gorúan kell bánni, de ugyan­akkor, mégsem szigorúan. En­gedékenyen, de mégsem enge­dékenyen... Most már minden világos előttem. Következetesek vagyunk Néha nehéz, néha lehetetlen, de ha a szavadat adtad, akkor azt teljesítsd is. A darákása a tányéron a harcmezőre hasonlít. — Megeszed vagy nem? Hallgat. — Eszed vagy se? Hallgat. — Leveszem a. nadrágszija- mat! — Nem veszed. A nők nem hordanak nadrágszíjat. — Elkérem az apádtól. — Nem adja oda. — De ide adja. — Nem adja. Leesik a nad­rágja. Anyu fut a szekrényhez, de közben csendesen kacagni kezd. A gyerek bíztatja. Megnyer­te a harcot. Ha egyszer a szavadat adtad, be kell tartanod. Vagy nincs mivel betartanod? Ki kivet? A gyermek nevelése teljes tempóban haladt. — Ne játssz a bottal, mert megütöd a lábad! — Ne hadonássz a kezeddel! Megütöd a könyököd! — Ne forgasd a fejed1 Meg­fájdul a nyakad! De a gyerek nem hallgat senkire. Dobálja a kezét és forgatja a fejét. Nehéz dolga van szegénynek. Két felnőtt rohamainak nem tud ellent- állni. Kezdett hét álmodozni. Álmaiban azt tehette, amit a- kart és reggel elmondta őket a szüleinek. — Ma éjszaka hokiztam. A korong az arcomba repült és kiütötte két fogamat. Ez volt aztán valami! A szülök tehetetlenek voltak. Nem tudták, megakadályozni, hogy ne álmodjon. Végül is orvosi szakkönyvet vásároltak és elalvás előtt ijesztgetni kezdték orvosi szak- kifejezésekkel: — Egy gyerek vigyázatlanul játszott pingpongot. A labda a szemébe repült és asztigma- tizmust kapott. A harc folytatódott. Egyszer aztán a gyerek magába gaba- lyodva állított be a szobábá. — Amikor az imént egy kö­be rúgtam, valami megreccsent bennem. A pulzusom 71, a hő­mérsékletem 36,7, a nyelvem nedves. Ez már így van! A lá­bam kezd merevedni. Áz anya felsírt örömében. Ok nem hisznek nekünk Apa vagyok. Mindenhez ér­tek, mindent tudok és min­denre képes vagyok.' Ezt gon­dolja ő! Fogócskát játszunk. Én és öt fiú. Az én apám fuí mindany- nyiunk közül a leggyorsabban — mondja büszkén a fiam. Csakhogy én ügyetlenkedem. Nem tudok egyet se megfog­ni. — Nem bír... nem bír... — kiabálnak a gyerekek és elfut­nak. A fiam megáll előttem és egyenesen a szemembe néz. Arcán keserűség és bizalmat­lanság váltogatják egymást. Ilyennek még sose láttam az arcát. — Nem bírsz? - kérdi csen­desen. És ekkor előre ugróm, meg­fogom mind a három gyere­ket, a negyediket meg elgán­csolom. Ezután abbahagyom a játékot. Ki kell fújni magamat. Túl nagy volt a megrázkódta­tás. Előfordulhatott volna, hogy senkit se fogok meg... ❖ Megállítottak az utcán. — Mondja bácsi, a bálna em­lős állat? — Emlős. — Mit mondtam? — mondja ez egyik közülük. — Lehet, de az egér akkor se emlős — mondja a másik. — Az egér is emlős. Ugye, bácsi? Az ördög tudja emlős-e vagy sem. Már rég jártam iskolába, főiskolán nem tanítanak róla, a könyvekben meg nem olva­sok az egerekről. — Nocsak, döntsük el — mondtam bizonytalanul — Iszik az egér tejet? — Iszik, ha hozzájut... Ez azt jelenti, hogy az egér emlős. — Ezért még egyáltalán nem kell, hogy az legyen! - mond­ja az egyik közülük. — Emlő­sök azok, amelyek tejjel táp­lálják a kicsinyeket. — Igazad van — mondom és tovább akarok állni. — És a hangya, az is emlős? — kérdi a gyerek. A hangyákról szintén nem olvastam. Csakhogy most nem állhatok tovább. — Jöjjön — egyezik bele a másik. — Mit gondol, ez reze­da, avagy árvácska? — Ez? — és rámutatok a virágra. — Ugyan, nem ez... ez itt asztra! — világosított fel. — Hanem ez itt... — Ez itt kutyaszáj — mon­dom és az órámra nézek. — Fütyülök rá. Szerencsére nagy városban élünk és soha többé nem találkozom már velük. Ti, KÄMOVi MI ÉS ŐK veszettül kiváncsi gyerekek... ♦ A zöldséges üzletben történt: gyereket találtak a káposzta közt. — Mit keresel itt? — kérdi az üzletvezető. — Meg akarom tudni, hon­nan vannak a gyerekek — fe­leli a gyerek. — Anyukám mondta, hogy a káposztából — És hogyan? — kérdezte az üzletvezető. — Ahogy akarja. Legjobb hulladékgyűjtéssel. És ő is letette a kagylót. A vezető kigombolta a zakóját és felhívta a Pedagógiai Tudomá­nyok Akadémiáját. — Nem engem érdekel, ha­nem a gyereket... — Még mit nem akarna! — E történeteket a fiamtól és a barátaitól hal­lottam. Magam sohasem lettem volna képes kiagyalni őket. bújnak elő. Meg akarom : lesni őket. A káposztafejek közé tapo­sott. _— Ne tedd tönkre a zöldsé­gét! — kiált rá az üzletveze­tő. Innen semmiféle gyerekek se bújnak elő! — Akkor honnan? — kérdi talpraesetten a gyerek. Az üzletvezető megértette, • hogy elveszett ember... De a káposztát meg kellett mente­nie. — Várj itt — mondta és az irodába ment, a telefonhoz. — Halló! Óvoda? Jó napot. Itt az üzletvezető. Mondja meg kérem, honnan vannak a gye­rekek? — Maga még nem tudja? — kérdi esűfondárosan az óvónő. — Tudom, tudom... Csakhogy egy gyereknek kell megmagya­ráznom. — Az más... Mondja meg ne­ki, hogy a gyerekeket a gólya hozza. — Honnan hozza a gólya? — Azt a gyerek nem kérdi — feleli az óvónő. — És mi lesz. ha mégis meg­kérdi? — Megkérdem, megkérdem — mondja a gyerek, aki közben bekukucskált az irodába. Az óvónő elgondolkozott, az­tán ezt mondta: — Mondja meg neki egyenesen, bármilyen idős, hogy ahhoz semmi köze. És letette a kagylót. Az üzlet­vezető megengedte a nyakken­dőjét és felhívta telefonon az iskolát. — Mondják meg kérem, ho­gyan magyarázzam meg a gye­reknek, honnan vannak a gye­rekek? — Mér érdekli őt? — kér­dezte a tanító. — Már... — Igen. kíváncsi vagyok rá... — szólalt meg a gyerek a szekrény mögül. — Egy pillanat — a tanító a papírok közt lapozott és kifej­tette, hogy a legutóbbi irány­elvek szerint a gyerek figyel­mét le kell terelni erről a té­máról. felelte az aspiráns. — És ép­pen erről a témáról kezdtem disszertációt írni. Az a címé, hogy A nemi kérdés megvilá­gítása a gépipari főiskolán (Például az ebihal átalakulása békává). És letette a kagylót. A vezető kigombolta az inggallérját és felhívta a 09-es számon az in­formációs szolgálatot. — Drága kisasszony! Maga az utolsó reményem... Honnan vannak a gyerekek. — Hihihi... — nevetett a 09- es szám. — Ne nevessen a problémán — kiáltott rá a főnök. — Ez nem szülészeti klinika — mondta a 09-es és letette a kagylót. — Bácsi, ne kínozza magát — mondta a gyerek. — Lehet, hogy az anyukának van igaza. Megnézem még egyszer a ká­posztákat. És ismét a káposztafejek kö­zé gázolt. A főnök már senkit se hívott. Csupán elgondolko­zott: Ha a gyerekek nem tud­ják, hogy honnan vannak a gyerekek, akkor honnan ve­szik a kérdést, amikor felnő­nek? Zárszó helyett Minden felnőtt egyforma. Először azt kérdi: — Hogy mondják, hogy baba? Aztán: — Hány éves vagy? És végül: — Hogy vagy? A kérdések sohasem változ­nak. Csupán a sorrend alakul másképp. És most jött egy zseniális ember a gyerekek kö- zé, aki komolyan rájuk szólt: — Tú.. tú... Megengeditek, hogy átmenjek? Ebben volt a zsenialitása. Ez a fő. Minden felnőtt nagy. Még a legalacsonyabb is. Minden gyer­mek kicsi. Még a legmagasabb is. Nem mindent hallunk. Nem mindent látunk. Mi fönn va­gyunk, ők lenn. Gyakrabban kéne lehajol­nunk. Fordította: Szőke József útján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VH. expedícia tlače K—05*51452

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents