Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-01-19 / 3. szám
Elmúlt már hat óra. de még ]6 ideig kellett várnem, amíg a szomszéd szobában megszólalt az ébresztő. Béniről sem mozgás, sem zaj nem jelezte, hogy a kerepelés eredménnyel járt volna. Mit tegyek? Magam rázzam föl a főerdészt? Várok még... Odamentem az ablakhoz, félrehúztam a pokróc- függönyt. Csodálatos látvány tárult elém. Az éjszaka leesett az első hő. Szél nélkül csendesen hullott, rárakodott a kerítésekre. az ágakra, a tárgyakra. Egyenletesen, arányo- nyosan mindenhová. Micsoda gyönyörűség lesz majd a sétánk ezen a habfehér. puha. szűz havon! Hol is az erdész, hogy indulnánk már?... Megfordulok. — s majdnem a lábára léptem. Szótlanul állt mögöttem. Őt is megragadta a pompás kép, amelyen a szem a tárgyakat csak néhány fedetlenül maradt foltból, vonalból állította össze. Mindhárman egykettőre útra készen álltunk. Leghamarabb Leszan, az izgő-mozgő kotoréktacskó indult el az erdő felé, A hő habgumiként süllyedt be a lábunk alatt. A fákat, a bokrokat a hő szinte valószínűtlenné varázsolta, s bár a vállunkon nagyon is szigorúan ott fityegett a gyilkos fegyver, nem tudtam elképzelni. hogy ebben a finom, vágók, s ott van a nagymegyeri főerdész is, Knotek István. Szaporán igyekeztem hát áthatolni a sűrűségben, a meg. adott irányba. Minél beljebb jártam a fák boltívei alatt, úgy merültem bele abba az ünnepélyes áhítatba, melyet a hívők, a rajongók, a megszállottak éreznek vágyaik beteljesülésének küszöbén. Mert mi is az erdő? Számomra, az élet nagyszerűségének egy sajátságos megnyilvánulása. a természet földtől égig érő hatalmának sudár, magasztos, szálfás kifejezése, Hasonlóságra buzdító magasság, szelidség nagyságában is bensőséges jellem. Barátnak váló, mert szilárd és önzetlen, otthonnak is jó, mert meghitt és álmot ad. Aki igazán szeretni tudja, gazdagabb egy világgaL Az erdőhöz csupán érzelmi úton közeledni szinte lehetetlen. Az lehet csak barátja, aki fűrésszel. fejszével is eljár hozzá, gondozza is barátként. I- lyen emberre ismertem Knotek Istvánban, a nagymegyeri főerdészben. Ott talátam a tűz közelében, meghallgatott, aztán mellőzve minden vendéglátói gesztust tovább végezte teendőit. Ismerkedésünk i- lyenszerű ..indulása" még kellemesebbé tette azt a légkört, amelyet az erdők (pogány földre, szaporodtak az ölfák. Kézfogással búcsúztunk a keménykezű munkásoktól Ők u- gyanis nem messze laktak, miránk viszont három kilométeres út várt. Bizony jól e- sett utána a meleg szoba, a tüzes borocska, s a beszélgetés. Róla, a fiatal főerdészről Knotek István főerdész a Szilveszter-napi zsákmányával. is sok szó esett — több, mint amennyit ő akart, s kevesebb, mint amennyit én szerettem volna. Annyit mégis megtudtam. hogy már öt éve állja a helyét, s az igazgatóság legjobbjai közé tartozik. A 2600 hektáros terület gondozója, gazdája és barátja. Kedvelik az erdészei, a famunkások is. Működésének egyaránt hasznát látja az erdőgazdaság, a vadállomány s a lakosság is. Erről persze nem így beszélgettük, ezt csak kihámoztam a hallottakból. Ö maga is nagyon szótlan természetű. A néhány üveg bor, amit az este elfogyasztottunk, kevés volt ahhoz, hogy föloldja nyelvét. De vajon kell-e egyáltalán, hogy feloldja? Azzal feküdtünk le, hogy lehetőleg szorgalmasan kell aludnunk, mert reggel korán kelünk: kinézünk az erdőbe, most nem fejszével, hanem fegyverrel. XXX így már érthetőbb az írás elején jelzett reggeli nyugtalanságom s az az öröm is. a- melyet a hó okozott. A vadász számára az első hó külön fogalom. A tapsifüles nyugtalanul szaladgál, mintha le akarna futni az alákerült Pihen a nagymegyeri favágó csoport. A tűz varázsára felenged a beszéd is. fehér, költői környezetben csendjében zuhanó fák, a mo- nemsokára egy közönséges ró- toros fűrész, a ropogó tűz, a ka szökken fel Egyelőre azon- sistergő szalonna illata, fénye ban még csak összevissza ku- fűtött át. Egyideig együtt fi- szált csapásokat észleltünk, de gyeltük a termelést, a három ez is elég volt ahhoz, hogy fiatalból és négy idősebb mun. felébressze bennünk a vadászt, kásből álló csoport kitűnően Ügy érzem, elérkezett a teg- értette a dolgát. A fűrész nap reggel óta annyira várt mintegy kísérő zene volt szór. pillanat. Akárhogy is végző- galmuknak, egymásután zu- dik ez a kerülés, szép búcsú hantak a jegenyék a fagyos fehér lepedőről. A róka köny- nyű prédára számít. A vaddisznó új rejtekhelyét keres. Az első hő idején az erdő csupa mozgás, ahogy jártunk- keltünk láttunk is csapást bőven. De most aztán nem Nem is bántam nagyon. így is tetszett az erdő. Leszán már nyugtalan volt s előre szaladt a csatorna menti kotorékokhoz Nem illik ugyan, a szó- fogadatlanság. de ő ezt megengedheti magának. Négy év alatt 244 rókát kergetett a kotorékból puskatüzre. Nyolc borzzal volt már dolga, azok mintázták csipkésre a fülét. A járás legjobb kotorék kutyájára ez nem szégyen. Leszán hamarosan újra mellettünk volt, s szeméből olvashattuk a hadijelentést: a koma ..házon kívül van“. Más kotorék után néztünk, s ott sikerült egy luki-nyulat lőnünk. Nagyon örültünk neki, hiszen vagy tíz éve csaknem teljesen ki pusztította őket az ádáz mixomatoza. A főerdész kitűnő fegyverét és reagálását dicsérte ez a találat. Tovább bandukolva az erdőben, a tap- sifülest vettem puskavégre, majd egy fácánkakas surrant el előttem. Leszánnak kellett beavatkoznia, hogy újra felrepüljön. Hiszen, ha a földön esetleg szétlőttem volna, új barátom kinevet. Visszafelé kanyarodtunk már. A levegő még inkább meglágyult, az égbolt tisztult, a hó kissé ősz. szeesett. Az ágakról nagy cseppek hullottak — olykor a nyakunk közé is. Leszanon még nem látszott, hogy haza készült volna, sőt inkább „e- lemében“ volt. Hogyisne! Szimatot fogott! Apró lábával kissé nevetségesen igyekezett egyik kotorékból a másikba. Egyben végül is tovább időzött, sőt a föld alól apró u- gatás hallatszott. Jó jel. Mi ketten leálltunk és figyeltünk mi lesz. Néhány perc múlva vörösbarna fej jelent meg az egyik lyuk nyílásánál. Vissza- ugrott. aztán hirtelen kiperdült. Már-már lőttem volna, de elkéstem, a főerdész lövése leteríette a menekülő komát. Leszannak ez volt a kétszáznegyvenötödik rókája. Knotek lenyisszantotta a koma fekete orrát, ez lesz majd az ártalmatlanná tett ravasz jele, így kap ellenében 50 koronát. Aztán fölszedtük körsétánk áldozatait s elindultunk hazafelé. A nap már kisütött, langyos áramlat hullámzott és gyorsan olvadt a hó. Mintha csak azért hullott volna, hogy reggel gyönyörű díszletet képezzen egy ismerkedésnek, egy téli sétának. Petrik József Uj üzem Csallóközben Annak, aki gyakran jár a Dunaszerdahely és Komárom közti útvonalon, szemébe tűnik, hogy Nagymegyer előtt néhány kilométerre, kint a határban, egy hatalmas épülettömb nőtt ki a földből. A trnavai építővállalat dolgozói a kiszabott határidő előtt fejezték be az építést. A tejgyár felépítése, illetve felszerelése 28 millió koronába került. 1964. január 11-én már kora reggeltől nagy sürgés-forgás volt az üzem körül. A megnyitóra eljött Vratislav K rutina élelmezésügyi miniszter. Röviddel tíz óra után a kerületi, a járási és a helyi vezetőkkel együtt belépett az üzembe, hogy azt ünnepélyesen átadja rendeltetésének. Az üzem működésével azok a külföldi szerelők is meg voltak elégedve, akik Hollandiából jöttek hozzánk, hogy segítsenek Csehszlovákia egyik legmodernebb tejgyárának felépítésében. A beindítás egy kicsit késett, de utána minden a legnagyobb rendben ment. Az első termékek elhagyták a gyárat. Az automatizált üzem a próbaüzemeltetés után naponta negyed millió liter tejet dolgoz fel tejporrá, valamint üveges tejet, vajat, túrót, joghurtot gyárt Dunaszerdahely, Komárom és Nagymegyer lakosai számára. Tejporból 18 tonnát gyártanak naponta. Az üzem teljesítő képessége olyan nagy. hogy felülmúlja nemcsak Csehszlovákia, hanem Közép-Európa más, hasonló üzemeit is. A gyár működését automatikus berendezések biztosítják. Az esetleges üzemzavarokat a kezelő személyzet azonnal észreveszi, mivel ezt különleges fény- és hangkészülékek jelzik. Az új üzem beindulásával Bratislavában működő tejgyárnak kevesebb munkája lesz. A csúcsfogyasztás idején tejet és vajat szállíthatnak az említetteken kívül még más városokba is. Most már csak a termelőkön áll, hogy jó minőségű tejet szállítsanak a gyárba, s kifogástalan termékek kerülnek majd onnan ki. Csak így lesznek elégedettek a fogyasztók, és a gyár építésébe befektetett pénzösszeg is így térülhet meg minél előbb. - cs - k lesz az óévtől. XXX Az egész ugyanis úgy kezdődött. hogy a múlt év utolsó napjaiban szerettem volna kicsikarni magamnak valami szépet, búcsúzáshoz méltót. A választás nem volt nehéz, semmi sem áll hozzám olyan közel, mint a téli erdő magasztos elha- gyatottsága, a vadak rejtelmes világa. Másnap már a Duna- melléki erdőség dunaszerdahe- lyi igazgatóságánál köszöntöttem a jóreggelt. A főmérnökkel egy terepjáró GAZ-ba ültünk. s elindultunk a bakai erdőrész irányában. Mentünk, míg kifogyott alólunk az út. A Duna-gáthoz értünk. Arcunkat megcsapta a nagy folyó beretválló hidege. Mesziről éles fejszecsapások zaja repeszgette az erdő fagyos csendjét. Elindultunk abba az irányba, persze gyalogszerrel. A másfél kilométeres út korántsem mondható erdei sétának. Az őszi áradás iszapja még nem fagyott meg, csak a tetején fogódzott vékony szilárdabb réteg, amely lábunk alatt beszakadozott, s mire elértünk a bősi favágókhoz, térdig sárosak voltunk. Megmelegedtünk a favágók tüzé- nél, aztán tovább mentünk a göröngyös erdei utakon. Végül is egy helyen, egy megállónál úgy éreztem. hogv célba értem. Azután már nem ér. dekelt a főmérnök további uti_ terve, sem a viszonylagos kényelem. amelyet ilyen vadonban a kitűnő GAZ nyújt. Megköszöntem az ideszállítást, és táskával, fényképezőgéppel a kezemben elindultam a magam útján. Ezt a ..magam útját" nyugodtan nevezhetném senki utjának is. Az Erecs erdészlaknál ugyanis megtudtuk az erdész feleségétől, hogy itt és itt, ebben és ebben az i- rényban éppen döntenek a faaz irodán. Este lett mire hazajöttünk. Vacsora után a Ludas Matyit és a Film. színház, muzsikát böngészHétfő: A Rimaszombat- Tamásfalva — HALADÁS szövetkezetének vagyok a zootechnikusa. Két éve már lassan, hogy hétfőn fél ötkor, ötkor mindig felkelek és elindulok az istállók felé; ősszel sárosán, télen fagyosan, nyáron motoron. Az etetésnél mindig ott vagyok, aztán sietek vissza az irodába, előszedem a könyveket és minden változást rögzíttek bennük. Malacéknál szaporodás volt — ma tízzel többen lettek. Utána nyergetek és megyek a BOKOR-pusztai telepünkre, ahol 700 darab tyúkunk van. Persze. A gondunk viszont annyi vele. hogy 10 ezerrel sem lenne igen több. Aztán irány a VALAH. puszta, ahol viszont 110 db juhunk van. Másodnaponként csinálom ezt a körsétát. Szeretek lovagolni. Hamar este van. Vacsora után készülök a keddi HNB gyűlésre. Tanácstag vagyok. Szaladnom kellett egy másik bácsit keríteni. Hát igen. Szövetkezetünkben az átlagos életkor 60 év körül mozog. Aztán volt egy süldő elhullásom. Kimentem az állatorvossal — paratífusz. Alig értünk vissza, hívtak a faluba ..hízó nézőbe“ — hogy meg kell-e nyúzni. A gyűlés is tízig tartott. Erre a napra éppen elég. Kedd: A főiskola elvégzése után ide jöttem. Lényegében haza. Jó lenne ha eljönnék — mondták, én meg örültem neki. Azóta persze megtanultam káromkodni is. de nem bántam meg, hogy itt vertem sátrat. Réggel is, ha a fejők a prémium elosztással és néhány szenttel fogadtak. Jó ideig tartott, amíg megértették, hogy helyesen jártunk el. Közben Gyula bácsi (72 éves) nem jött munkába. megbetegedett. Szerda: A BOKOR-pusz- tára lovagolok. Most a BO- KOR-pusztán ellenőrzőm végig az etetést — fejőst. A mi munkakörünkben sohasem árt odafigyelni. Visz. szajövet jut lesak idő a reggelire. Utána rohanás a hivatalos papírmunkát elelintézni a HNB-n. Pecsétek, aláírások miatt hajszo. lódom délig. Ha egy kis szabad időhöz jutok, a takarmányozási terven dolgozom. A szakfolyóiratokat is át kell futnom, olvasnom kéne szépirodalmat is, de legalább két élet kellene egyelőre mindenkinek, aki falun mindezt meg akarná csinálni. nünket, zöldségtermelésre és szarvasmarha-tenyésztésre, mert trágyára szüksége van a kertészeknek De ugyanakkor már van teljesen automatizált hizlal, dánk (600 sertés) 700 ba- romfink. és juhállományunk Az az érzésem, hogy van egy kis fejetlenség ebben a szakosításban. Miből termeljünk szemestakarmányt, ha a földeknek nem jut is- tállőtrágya, főleg ha a javát elveszi a kertészet? Miből legyen a hús, tej és tojás, ha az állatoknak nem jut szemestakarmány? Aztán, ha szólok, persze hogy összeveszünk. Este a 65-ös terven gondolkoztam és azon is, hogy miként lehetne, ha Csütörtök; Szeretném az állattenyésztést fellendíteni. A takarmányalap viszont-. Megmondom, aztán veszekedések robbannak ki belőle. 600 hektárunk van, 330 a szántó. Szakosítanak ben. másként nem áll módomban a takarmány jobb ízesítésével növelni a tejhozamot Az ember nem nyugodhat csak úgy bele a dolgokba. Péntek: Három kg széna, két kg szalma, tizenöt kg siló. fél kg keverék abraktakarmány — ez a reggeli a tehénistállóban. Délután 2—6-ig a mezőgazdasági bizottság ülésén vettem részt. Az eladási tervek teljesítéséről beszélgettünk: Tojásból, 200 százalék, tejből 100 százalék, juhhúsból 105 százalék, szarvasmarhahús, bői 100 százalék az eredmény. A feleségem megvárt iskolán is előadok. Mindig így pénteken, de ma szerencsém volt Szombat: Reggel 6-től es_ te 7-ig hosszú az idő. Én örülök neki. Tetszik a mun. kám. Tervezni valamit, ellopni az időjárástól, a természettől: örök emberi harc ez. Szombat. Ilyenkor bejárom az egész telepet Ott vagyok az etetésnél, a takarmány-készítésnél, ellenőrzőm a takarmányelőkészítőket — két napra í- zesitenek, vigyázni kell az adagolásra. Amikor minden, ki elment, elindulok magam is. 780 korona a fizetésen) a szövetkezetben, plusz 480 a járástól, ezenkívül a természetbeni. Ha jó év van (osztalék), jó fizetés ez. Ügy gondolom, most megvesszük a TV-t. Vasárnap: Egyhónapos házas vagyok, de kilenckor azért csak fel kell kelnem. Ma nem megyek ki az istállókhoz, néha persze az is előfordul, hogy ilyenkor is felvernek hajnalban. Ün. nép. Ez a nap, akárhogy is van, mindig valami igen nagybetűs ünnep. Végre e- gész nap együtt lehetünk és ilyenkor beszélhetünk mindenről, a héten elmulasztottakról is. Földi András, zootechnlkus mérnök (Lejegyezte: -tő-) Wmm
