Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-06-01 / 22. szám

r"

Mire költötted első fizetésedet?

.

Fiatalok

MIRE HASZNÁLTAD FEL ELSŐ FIZETÉSEDET, VAGY MIRE HASZNÁLOD FEL, HA DOLGOZNI FOGSZ?

Sokat gondolkoztam azon, mire költsem el első fizetésemet? Most. mivel közeleg a perc. mikor kilépek az életbe, a kérdés a legidőszerűbb. Sokféle gondolat megfordult fejemben, de mégis úgy döntöttem. hogy valami szép ajándékot veszek szüleimnek, mivel tudom, áldozatos munkájuk tette lehetővé, mogy szakmával a kezemben lépjek ki az iskolából és álljam meg helyemet az életben.

„Már csak három hét“

Tizenhét éves múltam és iskolába járok. A zsebpénzemet elköltőm, mivel internátusbán, lakom. Ahogy én eddig elképzeltem, a tanulmányaim befejezése után állásba megyek és a munkám szerint kapom a fizetésemet. Az első fizetésemet’ csakis azokra költőm, akik felneveltek és akik eddig is és még ezután is fizetésük egy részét rámköltik — a szü- leimre. Valamilyen alkalomból — névnap, házas- sági évforduló — szép és értékes ajándékkal lepem meg őket. Ők érdemlik meg legjobban. mert kiskoromtól felneveltek és gondoskodtak rólam.

"Csöpi“

Minden ember életében nagy dolog az első fizetés, amelyet tervezgetés előz meg. Az első fizetésemmel megkezdődik a vágyak, óhajok kielégítése. Szerintem azonban az akaratnak kell győznie az elköltésénél. Én még csak középiskolás vagyok. de szilárd elhatározásom, hogyha munkába lépek, az első fizetésemet a szüléimre és testvéreimre költőm. Előre megtudakolom, hogy mit szeretnének a legjobban és azt megvásárolom nekik. Egy szép összejövetelt is tartanák és a

Házassági görbe tükör

jdmU a fé>tf ,M n&M' áUkdí

fi

Jgen, kétségtelen, hogy a fe- * leségek is csinálnak olyasmit — és nem is olyan ritkán — amit a féri „ki nem állhat". .4 férjek persze különbözők és különbözőképpen reagálnak a házasságban előforduló nézet - eltérésekre. Vannak, akik öt perc múlva elfelejtik, hogy„sé. relem" érte őket, de az sem ritkaság, hogy valamilyen apróság miatt órákig nyomott lesz a hangulatuk. Egy biztos, az ilyen apró bosszúságok állandó ismétlődése, végül is min. den férjnek az „idegeire megy". Jobb az ilyesmit elkerülni, éppen ezért, minden feleség vésse jól az emlékezetébe, hogy a férj „ki nem állhatja, ha ...

... minden reggel megkérdezi: „Mit főzzek ma?"

■.. nap mint nap részletesen elmondja a bevásárlás minden mozzanatát,

... minduntalan megváratja,

... felbontja a postáját,

.., kölcsönadja a szomszédnak az újságját, mielőtt ö átolvasta volna,

... újságolvasás közben zavarja,

... nevet, ha a szög helyett o kalapáccsal az ujját találja el,

... kövérnek találja,

,.. figyelmezteti a hibáira, ... számontartja, hány cigarettát szív el naponta, ■

... nem hiszi el házassága előtti hódításait,

... kora reggel problémákkal zaklatja,

.., késő este problémákkal zaklatja,

__tízszer elismételi, mi újság a szomszédasszonyéknál,

... sírással akar kiharcolni valamit,

... nem nevet minden egyes,

alkalommal százszor előadott viccein, '

... egész nap haj csavar okkal mászkál,

... nem hallgatja elég érdek. Vódéssel, ha a foglalkozásáról beszél,

.., nem veszi komolyan a gyűjtési szenvedélyét,

... azt kívánja, hogy minden fillérrel elszámoljon,

... a „szegény, gyámoltalan" asszonyt játssza,

... mindenben egyedül szeret intézkedni,

... panaszkodik, hogy fáradt, ... panaszkodik, hogy nem járnak eleget szórakozni,

.., naponta elmondja, hogy nincs mit felvennie,

... az egész városon keresztülhurcolja, hogy vegyenek egy rózsaszínű pulóvert, de másnap egyedül megvesz egy sárgát,

... moziba akar menni, amikor érdekes meccset közvetít a televízió,

... azt emlegeti, ki mindenkihez mehetett volna feleségül, ... más férfiakkal flörtöl,

... jeleneteket csinál azért, mert nőkkel flörtöl.

Sok ez? Vagy kevés? Döntse el ki-ki a saját tapasztalatai szerint. De... a házi béke érdekében mindenesetre alkalmazkodjék hozzá.

Ladislav Vychodil díszlettervező kiállítása nagy sikert aratott Bratislavában. különösen sok fiatal tetszését nyerték meg a kiállított díszletek. (Mészáros J. felvétele.)

VITA A CSISZRÖL

FÉLÓRÁS TANGO

Az idő. amely alkalmas lett volna erre a vitára, már mögöttünk van. Fontos filozófiai, pszichológiai és szociológiai probléma előtt állunk, amely nemcsak az ifjúsági szövetségét, hanem az egész társadalmat érinti. A megoldást nem találhatjuk meg a térbelileg és tematikai szempontból korlátozott vita folyamán. Komoly, elméleti kutatásra és tanulmányokra volna szükség.

Olyan tudományos kutatást kellene végezni, melynek eredményeit fel lehetne használni és építeni lehetne azokra. A vita a gazdasági problémákat sem oldotta meg, de azokat majd a komoly alapokra fektetett irányítási rendszer megoldhatja. Olyan probléma előtt állunk, amelyet apáink és nagyapáink sem ismertek. Lehet, hogy ezért vagyunk ilyen ta- Sitstalanok. Konkrét ellenségünk nincs és lényegében egymás között is megértjük egymást. Mégis Valami (nagy V- vel írva) nincs rendben. Átéljük a mát, de nem tudjuk, hogy mi lesz tovább és félünk, nem tudjuk, milyen következményekkel jár a mi tudatlanságunk. Maga a vita is azért támadt, mert ilyen tanácstalanok vagyunk. A vita, amely arról szól, hogy a CSISZ nyújtson, vagy ne nyújtson előnyöket, csak olyan vitát jelent, amely mesterséges injekciókkal igyekszik aktivizálni az ifjúsági szervezetet. S mennyi ideig lehetnek az ilyen injekciók hatékonyak?

Arról gondolkodunk, hogy le* hetne-e aktivizálni az egész ifjúságot, az ifjúsági szervezet minden egyes tagját. Nem tudom honnan veszik, hogyha 'ez sikerülne, akkor a CSISZ-ben „minden rendben menne.“ Nagyon érdekelne, mit csinálnának a funkcionáriusok, hogyha most minden tag felkeresné ő- ket és azt mondaná, hogy aktívan szeretne dolgozni. Vajon milyen munkát adnának nekik, amely koruknak, tehetségüknek és képességeiknek megfelelne? Milyen sokáig tudnák megtartani a bizalmukat?

Erről van szó: nem tudjuk, hogy szervezetünk a mai társadalmi helyzetben mit tenne, vagy tekjntsük-e sikernek azt, hogy jól sikerült egy mulatság és „félórás tangókat táncoltak az elsötétített teremben.“ Talán így tehetjük a CSISZ szervezet tevékenységét érdekessé? A CSISZ mint politikai szervezet, ilyen körülmények között teljesen a háttérbe szorul. A nyílt kritikai viták folyamán is többnyire kerülgetjük a politikai nevelés kérdéseit. Az ideológiai nevelés terén azonban nem cselekedhetünk ötletszerűen. A művészet, a tudomány és a technika térén létezhetnek minták, sablonok, amelyek szarokonságot megvendégelném. Azt szeretném, ha mindnyájan velem örülnének és az örömük láttán engem is' öröm töltene el.

„Carmen“

Középiskolai tanuló vagyok, most érettségizek. Tanulmányaimat főiskolán szeretném folytatni, s ha ez nem sikerül, egy évre dolgozni megyek. Én is, mint sok fiatal, várva-vá- rom munkába lépésem első napját. Remélem, munkaköröm ízlésemnek megfelelő lesz, munkatársaim bizalommal fogadnak. Ha ez nem hiányzik, az első munkanap nagyon is rövidnek tűnik. Amilyen örömmel gondolok erre a napra, u- gyanúgy várom első fizetésemet is. Szeretnék belőle tranzisztoros rádiót venni, és egy részét pedig szüleimnek adom. Takarékoskodni akarok. Több vágyam van, ezek között egy autó, de ez takarékosság nélkül el sem képzelhető. Azt hiszem, a takarékosság az ember nélkülözhetetlen erényei közé tartozik.

„K. J.“

Még az érettségi előtt arról ábrándoztam, vajon mit is fogok venni szüleimnek az első fizetésemből, hogy megháláljam fáradozásukat. És mi lett a vége? Majdnem semmi. Magamról kellett először gondoskodnom. Ez volt szüleim kívánsága is. A munkáról az iskolai gyakorlatok alatt még nem tudtam véleményt alkotni. Mindent rózsaszínűnek láttam. Egészségügyi iskolába jártam és oft a szép, tiszta á- polónői ruhákra gondoltam csupán és a mosolygó gyermekekre. Azután mikor munkába léptem és 25 gyermeket kellett ellátnom, akik sírtak, mert betegek voltak, és tisztába kívánkoztak, bizony nehéz, szokatlan és fárasztó volt a munka. Különösen az éjjeli szolgálat esett nehezemre. Azóta két év telt' el és belejöttem, megszoktam munkakörömet. Mégis azt ajánlom, hogy egészségügyi dolgozónak csak az menjen, aki erre hivatást érez magában és

rint igazodni lehet, de' az ideológia terén alkotni kell, vagy alkotó módon magyarázni.

Leszögezhetjük, hogy a mai helyzeten csak akkor változtathatnánk, hogyha az egész társadalom segítene ebben, főleg az egész ifjúság. A mai ifjúság gondolkodását, világnézetét aránylag elég pontosan ismerjük és már ez is haladást' jelent. Nem foghatunk hozzá semmihez sem anélkül, hogy a- laposan felkészülnénk feladataink teljesítésére és így pontosan ismerni kellene a nevelés különböző eszközeit és módjait.

Rövid cikk keretében természetesen lehetetlen rámutatni a modern ideológiai nevelés útjára. A CSISZ KB versenypályázatot írt ki egy tudományos munkára a következő címmel: „Ifjúságunk szervezeté és társadalma.“ Reméljük, hogy abból a munkából majd sokat meríthetünk.

Ľubomír Schrámek, á CSISZ főiskolai bizottságának tagja, Bratislava.

ne bízza csupán a szülőkre a pályaválasztást, mert innen nagyon nehéz más szakmában elhelyezkedni.

„B. K.“

VÁLASZ A „LUCIA TWIST“ JELIGE ALATT MEGJELENT LEVÉLRE:

Az Új Ifjúság 18. számában kér tanácsot problémáira. Kérem, engedje meg. hogy tanácscsal szolgáljak Önnek.

A szerelem örök probléma és még nagyobb az ebből eredő féltékenység. A szerelem az élet rúgója. amióta ember él a földön, mindig ez volt és ez marad az örök téma. Nem mondom, szép dolog a szerelem, de még nem olyan gyermekeknek való, mint Ön, Kedves Barátom. Mindig voltak diákszerelmek is, de amilyen gyorsan jött, úgy el is múlt az ilyen szerelem. Ritkán vált tartóssá. És ha az lett, a való életben nagyon megbosszulta magát, nem sikerült. Ahhoz, hogy az ember valakit megszeressen, nem elég a szalmaláng érzelem, ehhez bizonyos fokú érettség is kell, mert az olyan szerelem, amely csak az erotikára épül, nem lehet komoly. még kevésbé tartós. A szerelem igazi értékét nem a külső, a fizikai adottságok adják meg, hanem a belső tartalom. Az egyén lelkét kell megszeretni. Ehhez pedig lelki érettség, emberismeret szükséges. Éppen ezért állítom, hogy a fiatalos fellobbanás még nem az igazi értelemben vett szerelem.

Az igazi szerelem próbaköve nem az, ha a szerelmesek állandóan együtt járnak, csaknem szüntelenül egymás ajkán csüggnek. Előfordul, hogy ritkán találkoznak csak, mert egymástól távol vannak. Van erre az életben számtalan példa. Ilyenkor a legnagyobb az értéke a hűségnek. De nézzük csak meg a sok fiatalt, aki házasodik. Milyen korán vállalják a közös éjét útját és menyNincs pénzem

nyiből lesz tartós házassági Erről könnyen meggyőződhetünk, ha a válási statisztikák százalékarányát tanulmányozzuk. Joggal feltehetjük a kérdést, miért van mindez így? Azért, mert sok fiatalból hiányzik a felelősségérzet. Nem veszik komolyan a házasságot és azt hiszik, hogy a felületes szemlélet, is elég ahhoz, hogy egymást egy életre lekössék. A jóvátehetetlen felismerés később következik be, akkor jön a kiábrándulás. Ráeszmélnek, hogy nem egymáshoz valók.

Én azt tanácsolom, hogy Inkább a tanulásnak szentelje i- gyekezetét és mindenekelőtt arra törekedjék, hogy mielőbb szakmát tanuljon. Készüljön fel az életre, s ha ez meglesz, akkor tekintsen a szerelem mélyebb titkaiba. Ma még ez túl korai és tudatosítsa magában, hogy a szerelemből nem lehet megélni, amellett tanulni és dolgozni kell.

Őszinte üdvözlettel: H. Z.

Ballagnak á szenei diákok

BALLAG MÁR A VÉN DIÁK...

A legszebb diákszokás a ballagás. Valamikor a Selmecbányái bányászati főiskola végzett diákjai honosították meg nálunk s azóta olyan erősen meggyökered- zett, hogy nem is lehetnénk talán igazi diákok fe nélkül.

Mit is jelent a ballagás?

Búcsút azoktól a falaktól, amelyek között a legvidámabb éveinket a felnőtté válás esztendeit éltük át.

Régi megható diákszokás, de csak akkor gyönyörű igazán, ha túlnő az iskola falain. A szenei magyar tannyelvű középiskola mutatott erre az idei évben is szép példát.

Hétköznap volt. borongós májusi délelőtt, de az iskola udvarát és folyosóit már reggel nyolc órakor megtöltötte a szülők, ismerősök és a kíváncsiak sokasága. S hozták a virágot, díszítették a folyosókat, tantermeket.

S pont 10 órakor megkezdődött a bűcsúzás. A tantermekben felsorakoztak az érettségizők, és élükön Herdics igazgatóval, Párkány és Simon osztályfőnökökkel végigballagták az iskola tantermeit, átvették alsóbb .osztályos társaik ajándékait. Mindegyik diáknak felkerült a vállára a „tarisznya“, bennük az „út- ravaló“; az egyszem pogácsa és a szerény fillérecs- ke. Bizony egyetlen szem sem maradt szárazon, amikor a cigányzenészek kísérete mellett felcsendült az esti iskolások és fiatal társaik ajkán az ősi diákdal: Ballag már a vén diák, tovább, tovább ...

Az „Alma mater“-től való búcsúzást megható ünnepség követte az iskola udvarán s utána újból felsorakoztak az érettségizők. S mint egy méltóságosan kígyózó sötét folyam, kihömpölyögtek az utcára és tanáraiktól, szüleiktől és ismerőseiktől kísérve ballagták végig a városka főterét.

Gyönyörű ünnepség volt felejthetetlen emléke az igazi életet még csak ezután megismerő szenei diákoknak!]

Neumann János