Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-05-25 / 21. szám
— Na... így! Nézzük csak, ini is ez. Az egyéfemista, az „albérlő“ és te, a háziasszonya nagyszerűen megértettétek egymást. A bajok is innen származtak. Megegyeztetek, hogy a hét első és harmadik éjszakája a tiéd. — Ühh... Ezt sosem fektettétek le írásban, de így ment rendszeresén majdnem három éven keresztül. S ö most is, amikor a vizsgákra készült, így élt nálad. A koszt és a lakás ellenében — azon kívül, hogy minden héten két meghatározott éjszakája a tiéd volt — amikor idejéből futotta, apróbb munkát végzett a ház körül: szenet hordott, nyáron rendszeresen felsöpörte az udvart:, télen pedig elhányta a havat. S mivel te féltél (magad sem tudod miért juttatta a le- és feimenés a férjed halálát eszedbe), ô járt mindenért a padlásra meg a pincébe is. A hét többi éjszakáján, kü- lönösen a két meghatározott közöttin nagyokat aludt, vagy pedig rendszerint késő éjszakáig dolgozott: Irt vagy olvasott. A hét végén rendszeresen hazautazott, de azért következetesen pontos volt: az első éjszakára mindig visszajött. Egy alkalom kivételével sohasem szegte meg megegyezés- teket. Az is még korábban történt. Állítólag családi zűr miatt nem tudott időben visz- szautazni. (Olyasfélét mondott, hogy meghalt valakije.) Hiányzását bepótolta másnap. Jól esett neki nálad lakni. — Azt meghiszem. Ez volt a második lakása, amióta lejött az egyetemre. Az elsőt, habár viszonylag közel volt az egyetemhez, nem szerette az utca állandóan lüktető és tülkölő zsivaja miatt. Nem is sokáig maradt ott. Átköltözött hozzád a városszéli villába, mely távol volt minden zajtól, füsttől és fékcsikorgás- tól. Egymáshoz való közeledésiek is érdekes volt. — Érdekes? Férjed halála óta csendesen, visszahúzódva éltél, de mint negyven év körüli özvegyasz- szony, jól tartottad magad. Arcodon még jócskán meglátszottak az egykori szépség nyomai, alakod pedig — habár nem szenteltél különösebb figyelmet a diétának — vékony és karcsú volt. Szomszédaid többször mondták már: nincs értelme, hogy otthon ülj és a fejed lógasd, hisz fiatal vagy még. Mivel a temetés után elég hamar összeszedted magad és lassan megnyugodtál — nem is tűnt ostobának a tanács. Érezted, valami hiányzik életedből, tudtad is mi, de konkréten nem mertél erre gondolni mindaddig, míg az egyetemista hozzád nem költözött. Eleinte még ekkor is ijedtén korholtad önmagad, de a gondolattal azért hamarosan megbékéltél. — Hiába, az ördög nem hagy nyugton. Tél vblt. Leesett már az első hó, amikor az egyik hétfői napon meghívtad ebédre. 6 szívesen lemondott az egyetemi menza babfőzelékéről és örömmel fogadta a meghívást. El volt ragadtatva főztödtől. Tetszettél neki és az utóbbi időben számára sem volt idegen a gondolat. Akkor egyeztetek meg, s ettől kezdve megszűntél csak háziasszony lenni. Hamarosan mindketten feltaláltátok magatokat az új helyzetben. — Ténylég? Neki nem volt semmi kifogása kötelességei ellen, megértő voltál vele szemben és gyengéd. így ment majdnem teljes három éven keresztül. Te meglelted, ami hiányzott, ő pedig könyveket vásárolt és nyáron a tengeren nyaralt. — Egészen ideális, a kecskének is tele a zsebe, s te is virulsz... Az utóbbi időben azonban különös változásokat vettél észre a fiún, de mivel továbbra is a régi, a megegyezés szerint ment minden — nem tulajdoníthattál az egésznek különösebb jelentőséget. Észrevetted, hogy most már nem utazgat minden hétvégen haza, hanem sokszor késő éjjelekig kimarad. Ezt nem tette azelőtt, vagy legalábbis nem ilyen sűrűn, s ha tette is, csak akkor, amikor kollégái érte jöttek. Kezdtél féltékeny lenni, érezted a közelgő veszélyt, tudtad mit jelent számodra ő, s mit veszítenél vele. Nemrég véletlenül egy fénykép akadt kezedbe. Egy fiatal lány képe volt. Nem szóltál neki erről semmit. Ő is hallgatott. Talán nem akart megbántani vele. Az egyik tavaszi napon megtörtént az. — Mi?, JUGOSZLÁVIÁI MAGYAR IRODALOM <5. N ;/3 O o »-5 • JUGOSZLÁVIAI MAGYAR IRODALOM FEHÉR FERENC: Madá ... ami eddig csak egyszer: hétfő volt s ő nem jelentkezett. — ÖT Habár egy kicsit kétségbeestél, azt gondoltad, most is úgy lesz majd, mint akkor először. Nyugtalanul aludtál egész idő alatt. Késő éjjel volt már, jóval éjfél után, amikor valami neszre felriadtál és fülelni kezdtél. Csend. Kis idő múlva megismétlődött a zaj. Most már tisztán kivehetted, a lépcsőházból jött. Ezután halk suttogás ütötte meg a füledet, majd csoszogás. Hirtelen kiugrottál az ágyból és lábujjhegyen az ajtóhoz siettél. Dermedten bámultál. Ő volt. Amikor a holdfény az arcára esett, megismerted a lányt is, akit kézenfogva bevezetett a szobájába. .Az volt. A fényképről. — Ni, a szemtelenje, mire képes! Akkor éjjel a szomszédok mintha lövéseket hallottak volna. Reggel feljelentetted magad a rendőrségen. A hét' első éjszakája a tiéd volt — csak ennyit mondtál védelmedben a bírósági tárgyaláson ... — Szép kis história! Még szerencse, hogy ezek az újságírók sokszor meséket írnak. Még néhány szót motyogott, majd különös arckifejezéssel, összehúzott szemöldökkel és félrebillentett fejjel bámult az újságpapírra. Valószínűleg még egyszer végiggondolta az egészet, de lehet, hogy talán éppen a lehetőségen gondolkodott: az unokájával is megeshetett volna ez. Végül határozott mozdulattal — mintha azt akarná kifejezni, hogy nem érdemes ezzel tovább foglalkozni — a térdére eresztette az újságot. Óvatosan kettőt visszalapozott, megigazította szemüvegét és még egyszer olvasni kezdte a napi politikai híreket. s o u < Q O as x < O < s < > '< J N 5/3 o 0 0 2 o u < Q O se x < * 0 < < > < j N 5/3 o 0 2 O 0 < a o X X < 0 < < > < 0 N 5/2 o 0 0 Hófehér madár a vállamon, csőre öt-tőrű szánalom. Reggel galamb volt, és lett sirály Tengert leheltem, és mégse száll.. Hurcolom, akárcsak álmaim, ébredek megtépett szárnyain. Tán el is repülne, úgylehet... Jaj, vállamhoz nőve jó kezed! Játék Egymást űzik árnyaink a fényben egymást tapossák nyomaink a sárban egymást feszítjük két út keresztjére két út keresztjén te aloénak látszol aloé kit elkerült a bánat aloé ki virágzáskor meghal EÖRSI ISTVÁN: Srácként azt hittem, minden ennivaló, még füvet, sötlegyet is ettem, le történt velem egy s más és rájöttem, hogy nem lehet mindent szeretnem, Kamaszként azt hittem, a boldogság végtelen hosszú makaróni, na már tudom, hogy bors csak: ráharapsz, könnyezel, nem bírsz szólni. Kék égen sétált a pufók hold, az örök szerelmen merengtem, de akkor egy néni kézen fogott és én pirongva vele mentem. Láttam libegni gyönyörűbbeket is, de válogatni igazán szégyen — mindig gondosan ügyeltem arra, hogy a csúnyákat meg ne sértsem. Később azt hittem, jó játék, ha a semmiből valamit teremtek, közben a valamik kifogtak rajtam és ravaszul semmivé lettek. Volt néhány meglepő percem, amikor hipp-hopp meg akartam halni. Sakkoztam a halállal, vakon játszottunk, függőben maradt a parti. I MOHÁCSI ÉVA: Hangok Meghalt a csönd. Csak a hangok élnek, ha este van. Nem szeretem a kacagást, a sírást, tele van tőlük a szobám / Magával kellet volna vinnie a hangot, a zajt, a zümmögést. Nem kellett volna megölnie a csöndet. A te hangod halk s puha. Mikor beszélsz, néha úgy érzem, visszahozod az elveszett némaságot. Mikor beszélsz, puha hópihék hullnak a földre. Nem kellett volna elvinnie a csöndet. Megkérlek, beszélj, sokat beszélj nekem. JUGOSZLÁVIAI MAGYAR IRODALOM • JUGOSZLÁVIAI MAGYAR IRODALOM Maur its Ferenc: új&žídl „Múlnak a napok“ — gondolta. „Egyedül vagyok. Azért múlnak.“ A szoba szürke volt, az ablak tágult, míg akkora nem lett, mint az ég. Az ég hatalmasnak tűnt. „Milyen jó, hogy nem tudnak szállni az emberek. Milyen jó, hogy csak a madarak tudnak szállni.“ Meglátta a madarakat. Látta szemeiket, fehérek voltak, a tenger felől szállottak. Megmozdultak a falak és a madarak eltűntek. „Miért üres az ablakom?" — kérdezte. Elvitte őket a szél. Az ablak folyt, mint a folyó. A folyó folyt, a fák körülvették, rongyos, fekete arcuk repült a folyóval, a fehér madarak belehullottak, a partok megrepedeztek. „Ősz van. A folyó megbámult. Nem tud folyni. A szé megsemmisítette a hullámokat. Lomha a folyó." Egyedül volt, nézte a folyót. A madarak csillogtak. A partok tele voltak döglött halakkal. Őrizni kellene a folyót. Nem engedni az embereket közelébe, mert piszkítjük kana- lizációkkal, belemennek, megfulladnak, föl- fújódnak és csak bűzlenek. Mindent beledobálnak: deszkákat, hordókat, ládákat, romlott ételeket." És elfolyt a folyó. Medre megtelt száraz gyökerekkel és kövekkel. Üres lett az ablak. Az ég összetört, le- hullot a városra. És a város megjelent az ablakban. A város hegyes tornyaival egy sünre emlékeztetett. A sün összekuporodott az ablakban. A házak zöldek voltak, kéményeikből fák füstölögtek, a cserepeken fű nőtt, macskák és galambok játszadoztak. „A városiak imádják a kecsketejet.“ Kecskék ugrálnak ki-be az ablakokból. Az udvarok teli voltak rózsákkal. Égtek az udvarok. A városiak arca vérpiros volt, mikor a főtéren sétáltak. A férfiak fekete kalapban járkáltak, a kecskéket vezették. Asszonyaik aprók voltak, fodrosak és kövérek. A leány a főtér közepén állott. Szóltak a harangok. Remegtek a tornyok, szédelegtek az utcák. Felriadt a Hold és kihullott egy harangból. Szétfröccsent a város. És a Hold megjelent az ablakban. A leány tenyéren hozta. Haja fellobbant. „Miért jöttél?“ — kérdezte. A Hold begurult a szobába o „Miért jöttél?" A leány fényesen mosolygott, fogai kilátszottak, mellei pirosak voltak. Leült az ablakban. „Egyedül vagy" — mondta. „Beszögezték az ajtót. Egyedül vagy, é- hes vagy, sovány. Ejöttem.“ A leány nevetett és a Hold almává változott. „Egyél" — mondta. „ Nem ismerlek, miért jöttél?" A leány kilépett az ablakból. „ Nem ismerlek." Üres lett az ablak. Lebegett. „Eljöttem hozzád. Miért ilyen hideg az arcod? Hol van a kezed? Nem találta, megrémült. A leány ficánkolt előtte. Vékony teste kinyúlt, remegett, forgott. „Hol vagy?" Fájt a szeme. „Hol vagy?" Hirtelen megragadta a leány testét. Neki. dőltek a falnak. Tele lett szája a leány szagos hajával. Ujjai beleolvadtak könnyű testébe. Az ablakban újra ott volt a Hold. Nem volt sárga, nem volt kerek. Megörült, amikor meglátta. A leány teste meleg volt. Beleharapott egyik mellébe. A leány hangosan nevetett, teste rázkódott és megkérdezte: „Hol vagy? Hol a tenger?" JUGOSZLÁVIAI MAGYAR IRODALOM • JUGOSZLÁVTÄT MAGYAR IRODALOM • JUGOSZLÁVIAI MAGYAR IRODALOM • JUGOSZI
