Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-01-19 / 3. szám

Á Smená jubiláris terep­futásának előkészületei • Négy versenyforduló • A kerületi bajnok egy­évi ingyenes lap előfize­tést is nyer • k CSIS1 SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Népszerű terepfutás az Országos Spartakiád előkészületeiben SZLOVÁKIÁBAN A SMENA TEREPFUTÄSA, a CSISZ, a CSISZ PSZ, a CSTSZ és a HESZ rendszeres sportrendezvényei­hez tartozik. Az elmúlt évben az alapfokú köröket több mint 360 ezer sportoló látogatta. A középszlovákiai kerület és a öadcaí járás a kerületek és járások versenyén az első he­lyekre került. A X. terepfutás újdonságá­hoz tartozik az is, hogy beve­zették a IV. verseny fordulót. Ezen a járási forduló győzte­sei mérik össze tudásukat. A IV. versenyfordulót a könnyű­atlétikai spartakiád bajnoki versenyei keretén belül rende­zik meg. A CSTSZ, valamint az Ifjúsági Sportjátékok bizott­ságai gondoskodnak a lebonyo­lításról. A kerületi bajnoksá­gok győztesei az országos baj­nokságokon vehetnek részt. Ezeket a bajnokságokat a fel­nőtt sportolók számára Pardu- bicén, június 19—20-án, az if­júsági sportolók számára Hra­dec Královén rendezik meg. Az I—III. versenyfordulók győztesei ugyanolyan jutalma­kat és díjakat kapnak, mint tavaly. A IV. versenyforduló győztesei elnyerik az Ifjúság és a dolgozók sportjátékai győzteseinek oklevelét, a Sme­ná egy évre szóló előfizetését és a kerületi bajnok címet. AZ ELSŐ VERSENYFORDULÖ ÁPRILIS 15-ig, a második ápri­lis 30-ig, a negyedik verseny­forduló pedig 1965. június 15- ig zajlik le. A táv és a kategóriák a „Munkára és harcra készen" jelvényszerző verseny feltéte­leinek felei meg, amely a III. Országos Spartakiád legna­gyobb tömegversenyeihez tarto­zik. Ezért nagyon fontos, hogy az elért eredményeket a ver­seny után a f’POV és a BPPOV könyvébe beírják. A Mladá Fronta és a Smena terepfutásra a jubiláris spar­takiád évében, a CSISZ KB és a KB karöltve a Mladá Fronta és a Smena szerkesztőségével versenyt hirdet a CSISZ kerü­leti és járási vezetőségének vándorpoharáért és pénzjutalo­mért A kiértékelés alapjául majd a járási versenyekre való ké­szültség, a pionírcsoportok és az alapszervezetek keretén be­iül végzett előkészületek, vala­mint az elért verseny ered­ményei szolgálnak. A SMENA SZERKESZTŐSÉGÉ­NEK SERLEGÉT Szlovákiában a CSISZ legjobb kerületi veze­tősége kapja. Ezenkívül minden kerületben a legjobb járás 2 ezer Kčs jutalomban részesül. A versenyek X. évfolyamára való előkészületek megkíván­ják, hogy a szervezetek és a CSISZ helyi csoportjai, az alap­szervezetek testnevelési és honvédelmi felelősei és taná­csai, a testnevelési egyesüle­tekkel, különösen a könnyűat­létikai szekciókkal együtt dol­gozzák ki a versenyek terve­zetét, közösen válasszák ki a terepet, biztosítsák a bírákat és a technikai munkatársakat. Körültekintően használják fel a könnyűatlétikai edzők segít­ségét és tanácsát, vegyék át az aktív sportolók a CSISZ testnevelési és honvédelmi bi­zottság tagjainak, a testneve­lési szervezeteknek, a tapasz­talt katonáknak a HESZ in­Magas elismerés A széles nyomtávú vasút fiatal építői az elmúlt hé­ten Antonín Novotny elv­társtól, köztársaságunk el­nökétől levelet kaptak. A levél válasz arra a jelen­tésre, melyet a múlt év vé­gén küldtek a CSISZ tagok és melyben bejelentették, a múlt évi terv sikeres telje­sítését A levél hangsúlyozza, hogy a széles nyomtávú va­sút az ifjúság jelentős épít­kezése és a jó eredmények melyeket a fiatalok elértek, bizonyítják, szovjet bará­tainkkal való együttműkö­dés sikerességét. Ez az épít­kezés például szolgálhat más központi jelentőségű akciók számára is. Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja igen magasan értékeli azt a tényt, hogy fiatalok állnak az építők első soraiban. Vé­gül a köztársasági elnök annak a reményének ad ki­fejezést, hogy a fiatalok az 1965-ös évben is olyan lelkiismeretesen végzik majd feladatukat mint az * elmúlt esztendőben. struktoroknak és a testnevelés terén dolgozók tapasztalatait. AZ EDDIGI TAPASZTALATOK ALAPJÄN ajánljuk mindenki figyelmébe a következőket: A testnevelési mozgalomba von­ják be minél nagyobb számban az üzemekben és a falvakon dolgozó fiatalokat, fokozottabb figyelmet szenteljenek az ösz- szes résztvevők edzésének, hogy már ez első versenyfor­dulóra alaposan felkészülve je­lentkezzenek. Edo IVANČIK Kelet-Szlovákia megemlékezett a felszabadulás 20. évfordulójáról Nagyszabású díszszemle Kassa, hazánk első kerületi városa felszabadítása 20. évfor­dulójának alkalmából vasárnap nagyszabású katonai parádét rendeztek. Az emelvényen helyet fog­laltak Alexander Dubček elv­társ, a CSKP Központi Bizott­ságának elnökségi tagja az SZLKP Központi Bizottságának első titkára, Emil Chlebec elv­társ, a kelet-szlovákiai kerület pártbizottságának vezető titká­ra, Anton Ťažký elvtárs, a ke­rületi nemzeti bizottság elnö­ke, valamint a kerület, a járás és a város politikai életének számos kimagasló egyénisége, és sok vendég. A díszhelyen helyet foglalt Kárpát-Ukrajna területe dolgozóinak, valamint a lengyel Rzesewszki vajdaság­nak és a magyar Borsod me­gyének baráti küldöttsége is. Jelen volt még Ivan Szemjono- vics Kuznyecov bratislavai szov­jet főkonzul, Andrej Petrovics Kokin, a Szovjetunió Hőse, a 320. lövészezred parancsnoka. Ennek az ezrednek az egységei szabadították fel Prešovot. A vendégek között ott találtuk Jakov Leontyejevlcs Rotylnt, a szovjet hadsereg volt alezrede­sét, aki az első felszabadító ka­tonákkal lépett Prešov terüle­tére. A szerkesztőség köszöneté A múlt év decemberében a lap hasábjain rendezett anké- ton több ezer olvasó vett részt, A beküldött szelvények dön­tő többsége névvel van el­látva, mely azt bizonyítja, hogy olvasóink szívesen segí­tenek a szerkesztőségnek a lap további javításában. Őszintén sajnáljuk, hogy nem áll rendelkezésünkre minden részvevőnek külön le­vélben köszönetét mondani fá­radozásáért, ezért fogadják ez­úton a szerkesztőség szívélyes köszönetét. Néhány hét múlva szeret­nénk olvasóink véleményét ki­kérni a lappal kapcsolatos né­hány tartalmi kérdésben is. .A HEGYEKBEN KELLEMES ESTE IS Játék a halállal Ez már szinte több is annál. Sokan mondják majd; valószínűtlen történet. Pe­dig igaz. Mégis azt ajánl­juk akinek gyengébb az idegzete, ne olvassa el. Még az olvasás is izgalmas. A kaliforniai repülőtér szélrózsái mozdulatlanul áll­nak. A széljelző léggömbök is csak enyhe szellőt jelez­nek fenn a magasban. Vagy 14.000 lábnyira a földtől. Hogy mennyi a 14.000 láb? Méterekben is elég sok. Több mint 4000 méter. Pon­tosan magam sem tudom, de talán 4260 m. Európa legmagasabb hegycsúcsa sem sokkal magasabb. Majd oda repül fel a repülőgép a két ejtőernyőssel. Az egyik B. Allan, a másik R. Peck. De már indulnak is. — Minden rend­ben? — kérdi a pilóta. A válasz rövid: Oké! A gép feldübö­rög, nekilódul, egy kis lendü­letet vesz, majd felemelkedik a levegőbe. Egy­két kör, s má­ris 14.000-nyi lábra emelked­nek. A pilóta hátra­int: R. Peck bólint. Kinyitja az ugrófülke ajtaját és rá­mosolyog társára. Ejtőer­nyős ruhája jól feszül iz­mos termetén. Minden rend­ben, csupán egy valami kü­lönös. Nincsen rajta az ej­tőernyője. Mégis kilép a nyitott ajtón. Ki a semmi­be.' Alatta az irdatlan mély­ség. Lenn a napos kalifor­niai nyár. Vidám élet, nap­sugaras táj. Virágzó rétek, csörgedező patakok. De fe­lülről mindez olyan össze­mosódott, mint valami min­tás szőnyeg. Ilyennek látja Peck is amikor elengedi a gép ajtajának oldalfalát. Elindul lefelé a mélybe. Sza­bad eséssel. A ruházatára varrt homokzacskók súlya még csak növeli a zuhanás sebességét. Talán bizony öngyilkos az egyik pilóta? Ejtőernyő nélkül kilépni a semmibe? Nyilván rosszul végződik ez a kaland. De most kilép az ajtón a második ejtőernyős is. B. Allan. Neki van ejtőernyője. Szabályosan a hátára erő­sítve. Sőt mi több, a ke­zében is egy. Máris zuhan társa után. Az ô zuhanása gyorsabb. A két ernyő sú­lya húzza jobban a Föld fe­lé Allant. Peck már jóval lejjebb, egy kissé eltávo­lodva, de a két kisportolt test különböző mozdulatok­kal szabályozza a zuhanás irányát Minden mozdulat fon­tos, milliméter- nyi eltérés vég­zetes lehet. A két test kö­zelebb kerül egymáshoz. Ta­lán egy kilo­méternyit zu­hannak már, a- mikor Allan be­hozza Peck elő­nyét. Egymás mellett zuhan a két test. Allan nyújtja Peck- r.ek a kezéven lévő ejtőer­nyőt. Peck átveszi. Közben a zuhanás folytatódik. Most a várt jelzés. A két ejtőer­nyős ellöki egymást. A két test eltávolodik. De most már Peck vállán is ejtőer­nyő feszül. A távolság elég nagy már közöttük, most már kinyithatják az ejtőer­nyőt Egy-egy rántás és az ejtőernyő selyme kibontako­zik a levegőben. A zuhanás sebessége csökken. A két ejtőernyős mosolyog már. A gyakorlat sikerült. Biztos lábbal érnek földet a napos kaliforniai tájon. Dalolnak a madarak, vidám az élet. A két ejtőernyős számára is süt a Nap. -os­A bátrak sportja ull a Itó Az erdő fázósan hallgat. Se­hol egy teremtett lélek. A ne­héz, kövér felhők úgy rohan­nak tova, mintha kergetnék ö- ket. Két varjú gondtalanul su­han át az erdőn, hiszen nincs kitől tartani. De a fenyők ö- vezte tisztáson megpillantják a tüzet, amit raktam, s hir­telen irányt változtatnak. Hullani kezd a hó. Üldögélek a tűz mellett, s hallgatom, a- hogy zizeg. Nagy, fehér pely- bekben hullik. Nyirkos fenyő- szag érzik, s a tűz mellől sült krumpli és kolbász illata ter­jeng. A nyírfaligetre ráterül a hó fehér függönye. Csak a nyárfák törzse feketélik. A hó vastagon rárakódik a sapkám­ra, galléromra. Hacsak meg­moccanok, máris a nyakamban érzem a hidegét. Mint mikor gyermekkorunkban a pajtásunk mögénk lopakodott, s kesz­tyűs kezével befogta a sze­münket; találd el, ki vagyok? Vakondok túr a még puha földben. Tőlem vagy tízméter­nyire egymásután púposodnak ki a földből a porhanyós, sap­ka nagyságú kupacok. S pilla­natok alatt fehérre festi őket a hó. Odalopakodom az egyik kupachoz... A vakondok mégis meghallotta s nem túrt több kupacot. Beljebb sétálok az erdőbe. A nyárfaligetben három özsuta álldogál. Egy hete ugyanitt lát­tam őket. Akkor eliramodtak, most nyugodtan állnak tovább és szimatolnak. Most látnak először hóesést. Egy nyírfáról két fekete madár röppen fel. Aki csak egyszer hallotta a nyírfajd szárny suhogását, min­dig újra szeretné hallani. Vak­tában megyek utánuk. De is­mét továbbröppenek előlem pár lépésnyire, s már nem is látom őket. Puska nincs ná­lam, fényképezni meg lehetet­te ebben a sűrű hóeseésben. Elfáradok. Gondolataim ha­zafelé szállnak. De merre az út haza? A nagy fehérségben semmi támpontom nincs. A nap s süt a szél se fúj. Nyo­mokra bukkanok, Egy nagyobb, meg egy kisebb gumicsizma nyomára. Követem őket. Egy berkenyebokornál megállhat- tak. Az előttem haladó két em­ber itt a fatönknél feltúrta az avart. Lábnyomaik a befagyott vízmosás felé vezetnek. A ki­sebb csizmák végigsiklottak a jégen, s gazdájuk megnézte az egyik nyárfa oldalában at üresen ásítozó harkály odút... Már látom is őket: egy öreg­ember meg egy hét-nyolc é- ves fiúcska. Megálltak... A fiúcska hógolyót gyúr, s a kisborjút dobálja. Az egyik hógolyó talál. A borjú meg­bokrosodik, s berohan a fé­szerbe. Nyakában tompán csi­lingel a csengő. A Hófüggöny ritkulni kezd. A felhők közül előragyog egy csillag. Megálló^ és hátizsá­komból elöhalászom az ott­felejteti almát. Tenyérnyi pi­ros alma. De rég is volt nyár... Szürkül. Ha az irtás nem len. ne, egy-kettő eltévednénk. Só­várogva gondolok a teára, a lámpafényre, a kályha melegé­re. De tudom jól, hogy a mai nap otthon, a melegben, sok­szor eszembe jut majd. V. Pestkő9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents