Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-05-11 / 19. szám
A Keletszlovákiai Vasmű Üzemi Klubjának életéből A közelmúltban egy napot töltöttem a Keletszlovákiai Vasmű Művelődési Klubjában. Ä vezétőktől érdeklődtem, milyen tevékenységet fejtenek ki, hogyan szórakoznak, művelődnek itt az ország legnagyobb épülő kohőmüvének é- pítői, dolgozói és leendő kohászai. Igyekeztem tájékozódni, mit nyújt ez a több millió korona költséggel felépített és berendezett kulturális központ látogatóinak, hogyan használják fel azt a komoly pénzösz- szeget, melyet az üzem vezetőségé és a szakszervezet nyújt a kulturális élet fellendítésére. Éppen a legszerencsésebb időben érkeztem Sacára. A szereplők népes csoportja, mintegy kétszáz fiatal és idősebb műkedvelő nagy igyekezettel készült a nagy erőpróbára a járási Ifjúsági és Dolgozók Alkotóversenyére. Az egyes üzemrészlegek ének-, zene-*, és táncegyüttesei, a szavalök, színjátszók izgatottan léptek színpadra, mert ettől a szereplésüktől függött, bejuťnak- e a járási vetélkedőbe. A bíráló bizottság tagjai elégedettek voltak a látottakkal. A legjobb helyezést a Vasas ének,- zene- és tanccsoportja érte el, annak ellenére, hogy a legfiatalabb együttes az egész Vasmű területén. Most ünnepelték fennállásuknak egyéves jubileumát. Rövid múltra, de gazdag eredményekre tekintenek vissza. Hogyan érte el ez a fiatal együttes ezeket a kiemelkedő eredményeket, erre Štefan Bendíktől, az Üzemi Klub népművészeti előadójától kaptam meg a választ. — Ennek a lelkes csoportnak a munkáját harminc, fáradtságot nem ismerő, énekhez, zenéhez, tánchoz, irodalomhoz és nem utolsósorban szervezéshez értő szakember irányítja. Persze, ez még egymagában nem biztosíthatná a sikert. Nagyon jó szereplő gárdával rendelkezünk. A tagok fegyelmezettek, rátermettek, próbára kétszer, sőt háromszor is eljárnak hetente. A csoport vezetői és tagjai nem elégedtek meg csupán azzal, hogy betanulták műsorszámaikat, ezeken állandóan javítottak is. Eddig már 36-szor léptek fel a keletszlovákiai kerület üzemeiben és falvaiban. A tánccsoport például kilenc cselekményes táncot tanult be, melyek témája túlnyomórészben a keletszlovákiai falvak élete, hagyománya. Ez vonatkozik a zenekarra és az énekkarra is. Főleg népdalfeldolgozásokat és mozgalmi dalokat adnak majd elő. .Elbeszélgettem a Vasmű Üzátvii Klubjának több vezetőjével,- tagjával, az együttesek szakembereivel és aktív résztvevőivé is. A zenekaroknak már országos hírük van, többször szerepeltek a csehszlovák rádióba,n és a televízióban is. Kassa várps igényes közönsége bizonyára szivébe zárja a Vasas együttes 80 tagú vegyeskarát is, csakúgy mint a 30 tagú leánykórust, melyet Viera Bystrická alapított és vezet. Hiba volna, ha nem említenénk meg a Vasmű színjátszó csoportját, melynek a legrégibb hagyománya van Sacan. Négy éve működnek már és évente két-három színmüvet adnak elő. Jelenleg a „Jó éjszakát, rókák“ című háromfel- vonásos színdarabbal járják a falvakat. A járási versenyre az „Emberek és majmok“ című háromfelvonásos színművel neveztek be. A színjátszó csoport vezetője .Tán Grisa. a kassai Állami Színház tagja, aki avatott kézzel és nagy hozzáértéssel rendezett eddig minden darabot. Persze nem feledkezik meg az utánpótlásról sem. Több élenjáró színészt nevelt már a négy év alatt, akik szükség esetén már a rendezésre is vállalkozhat-’ nak. A klub vezetői a legkisebbekről, a gyermekekről sem feledkeznek meg. Minden vasárnap délelőtt mesejátékokat adnak elő, diafilmeket vetítenek, tanítják a legfiatalabb generációt á versmondás művészetére. Ezt a nehéz, de hálás munkát a tizenötezer kötetes könyvtSr vezetőnője, Jozefina Zadrlptová vállalta. Kár. hogy a helyi tanítók Sacán nem fordítanak erre a fontos munkára több figyelmet -OEsté tíz-tizenegy óra körül már csendesebbek a klubhelyiségek. A szereplők hangszereikkel, kellékeikkel a hónuk alatt távoznak. Másnap korán reggel munkába kell állmok, hiszen mindnyájan a Vasmű építői vagy dolgozói, munkások, technikusok, mérnökök. Kísérőm, Štefan Bendík, aki maga is kiváló énekes, elégedett a mai nap eredményeivel. Mégis bántja valami és szo- morkSsan meg is jegyzi: — Kár, hogy ez az üzemi klub itt van Sacán. Ennek Kassán kellene lenni, hiszen tudott dolog, hogy az újvárosban laknak a Vasmű dolgozói. Itt már csak egyes építőüzemek dolgozói tartózkodnak átmenetileg. A szereplőink zömét a Vasmű dolgozói képezik és bizony elég körülményes nekik idejárni a próbákra, hiszen a távolság harminc kilométer. Nem tudjuk, mi lesz ennek a klubnak a további sorsa. Kassára gurítani épületünket nem tudjuk, és így valószínű, hogy majd a falu kulturális céljait szolgálja. De mikor lesz a lakótelepünkön új üzemi klub? Erre nehéz még most válaszolni. Béres József Mács József: MEGBILLEN AZ ÉG mu i DÄVID ÉS LIZA. A film tartalmát egy mondatba sűrítve talán így lehetne kifejezni: „Szerelem, amely gyógyít“. A filmet Frank Perry rendezte és minden bizonnyal kielégíti azokat a nézőket is, akik a legszigorúbb mértékkel mérnek. CSALÁDI KRÓNIKA. Kitűnő olasz film, melyet Valeria Zurlini rendezett. Két kiemelkedő színészi alakítással örvendeztet meg: Enrico: Marcello Mastroianni, Lorenzo: Jaques Perrin. ä AZ ÉDENTÖL KELETRE: J. Steinbeck regényének filmváltozata Elia Kazan rendezésében, amelyben a nézőknek először lesz módjukban látni a tíz évvel ezelőtt tragikus körülmények között elhunyt JAMES DEAN-t. A háború után fellépő fiatal magyar prózaíró-nemzedék egyik legrégebben publikáló képviselőjének legújabb kötetét kapja kezébe olvasóközönségünk. Mács József a szocializálódó falu problémáiról, az évezredes kötöttségeiből, a vallás, az előítéletek, a bilinccsé merevült szokások nyűgéből lassan ocsúdó falusi ember belső vívódásairól írt riportjaival, többnyire szatirikus hangvételű elbeszéléseivel vált ismertté. Eddigi legnagyobb írói sikerét a Kamasz c. fejlődésregényével aratta. A Megbillen az ég kötetbe rendezeti 13 elbeszélésének döntő többsége (10) is a megkezdett út folytatását tanúsítja. Ezekben továbbra is a falu hagyományos életmódját felkavaró történelmi események emberitár, sadalmi vetületeivel foglalkozik. Némely elbeszélése (A hold' rabja, Megbillen az ég stb.)' azonban azt sugallja, hogy lpzen a témakörön belül is újítani próbál. Tudatában van annak, hogy két évtizeddel a felszabadulás után már anakronizmussá vált a falu problémáit a „belépek — nem lépek“* dilemmájában látni, és a ntai falu emberéről igazat, lényegbevágót, újat mondani csak* az általános emberi konfliktusok szintjén lehet. Ezért állít legtöbb írása középpontjába erkölcsi-lélektani problémát, ezért vállalja magára az új erkölcsi princípiumok keresését,- illetve számonkérését a megváltozott, új körülmények között. Az Éva, az ártatlan, Tavaszi történet, Árnyék című elbeszélései pedig arról tanúskodnak, hogy az író szakítani igyekszik művészi vizsgálódásainak túlzott falukózpontúságával, ami témakörének kiszélesedését, így kétségtelen gazdagodását jelenti. A Megbillen az ég tehát több szempontból előrelépést jelent az író pályáján, de az olvasó öröme mégsem lehet maradéktalan. Mács jó érzékkel tapintja ki megújuló társadalmunk mélyén* rejtező konfliktusokat, egyéni tragédiákat, de nem mindig tudja kiaknázni a téma kír.álta lehetőségeket. Beszédes példája ennek a kötet legterjedelmesebb írása, A hold rabja. A személyi kultusz körülményei között kialakult torz társadalmi gyakorlat falusi ve- tületének reális rajzát, a hibásan értelmezett szövetkezeti politika, a kultikus szellemben felfogott vezetés stb. bírálatát alkothatta volna meg. Ehelyett a dolgos, de Túri Dani-s vérbőségű Szépe László és a férfiúi sérelmeit a nép adta hatalommal megbosszuló Végh Miska kidolgozatlan, felületesen motivált, tragédiába fuló szerelmi vetélkedését állítja előtérbe annyira, hogy az ötvenes évek falujának mélyen gyökerező, szerteágazó problémái alig érintetten a szexualitás kérdésére sorvadnak. Minden egyéb csak díszletként hat. A kisregény-igénnyel készült mű a személyi kultusz egyik legelső bírálata lehetett volna, így azonban csak egy sokszor megírt téma olvasmányos, de funkciótlan feldolgozása lett. Sokkal meggyőzőbbre sikerült a kötet címadó elbeszélése, mely bár ugyancsak sokszor megírt téma, de Mács gazdagítani tudja új vonásokkal, színekkel. A nevelt lányára szemet vető apa erkölcsi „rövidzárlatának“ története hatásosabb, árnyalatban motivált.. Még a túlzásnak ható kutya-jelenet is indokolható lélektanilag. Néhány zökkenő, felesleges kitérő ellenére végig megtartja drámai feszültségét, érzelmi telítettségét. Az író erkölcsi itétele sem hagy kétséget maga után, a büntetlenül eisimulönak ígérkező esel ellenére sem ússza még szárazon a bukott apa, lelkiismare'e gyötrő háborgása lakoltatja. A kötet többi elbeszélése jelentőségben, s többnyire művészi színvonalban is elmarad az előbb említetteknél. Változatos tematikájú, hosszabb-rö- videbb novellák, karcolatok 'é- zek, melyek a falusi élet, a szerelem, a moralitás és amo- ralitás stb. kérdéseit boncolgatják több-kevesebb sikerrel. Igényesebb válogatás csak emelhette volna e novelláskö- tet átlagos színvonalát. A semmitmondó Árnyék, a szerző diákköri emlékeit idéző Két finánc között, Pataki diákok kötetbe örökítésé indokolatlan. A művészileg kevésbé kifogásolható Idősb Fürjes ökrei pedig időszerűtlensége folytán érdemelt volna hasonló sorsot, szinte anakronizmusnak hat e kötetben. A falu problémáit boncolgató elbeszélései sorába tartozik a Sorstársak, mely a tegnapi falu legszegényebbjeinek, az agrárproletároknak sorsát villantja mementóként emlékezetünkbe. A kapitalizmus farkas- törvényei szerint igazódó társadalomban támasz nélkül maradt öregember tragédiája tiLOUIS ARMSTRONGOT Több évi várakozás után végre hazánkban is üdvözöl, hettük a világhírű dzsessz- királyt: Louis Armstrongot. S rögtön hozzá is tehetjük, mi sajnos csak „üdvözölhettük“, ugyanis Szlovákia lakosságának csupán a tévén keresztül jutott a „királyi“ dzsesszböl. A világszerte ünnepel t művész Prágában koncertezett. A szemtől - szembe való megismerkedésig személye körül a különböző hírek bűvkört alkottak. Ezt azonban közvetlenségével, rögtön az első előadáson széjjeloszlatta. Zúg a tapsvihar, amikor a szőnyeggel borított színpad előterébe lép. S egyszerre felhangzik a minden koncertjét megnyitó „When it’s sleepy time“ szövegű dal, a Dél idillikus, félhomályban úszó alkonyáról. Játéka megkapó, valódi mű. néger testvérei megsegítésére. Művészete a népi zene természetes erejében gyökeredzik. Előadásának külső effektusát a brillírozó előadásmód és a szinte egyedülálló improvizáció készség adja. Nincs olyan helyzet, amelyben zavarba jönne, sőt, ha csak teheti, még élcre, humorra is törekszik. Számára teljesen mindegy, hogy mit „fúj": a Bicska Maxit-e, vagy a Blauberry Hült, a St. Lo- ouis blúzt, avagy éppenséggel a mindig óriási sikert arató Hallo Dollyt. Szívvel-lélekkel játszik s közönségével éreztetni tudja szeretetét. Gyakran előfordul, hogy egy-egy számát ütemesen végigtapsolják, s még húsz perccel az előadás után sem hajlandó távozni a közönség a helyéről. Régi kortársa: Luis Metvészét. Művészet, — s mégis dzsessz a javából! Satchmo — így hívják barátai, — New Orleansban született. Még nagyszülei költöztek ide, akik jobb megélhetést reméltek a városban. Armstrong huszonöt évesen már nagyszerű trombitás, ként kerül el Orleansból. Ebben az időben, a nagy és népszerű szvingzenekarok keletkezésekor válik híres szólistává. A zenekar már csak a hátteret képezi számára, a közönség csillaga ő: Satchmo. Stílusa egyre egyé. nibb és újra törő. Zenei palettájának színei az eredeti dzsessztől a néger dalokon keresztül egészen a szim- fónikus zenéig terjednek. És itt álljunk meg egy pillanatra. A néger dalok és a trombita Armstrong fegyvere a feketék egyenjogúsági harcában. Nemegyszer volt már emiatt kellemetlensége. Sokszor adományozott nagyobb pénzösszegeket calf ezt mondta róla egyszer: „... mindketten egy stílusban játszottunk. Satchmo is ugyanazt játszotta, amit én. A különbség kettőnk között abban rejlett, hogy öt megértették." A dzsesszkirály ez idén lesz hatvanöt éves, de még mindig friss, fiatalos. Legjobban játéka bizonyítja ezt, hiszen még ma is a világ legjelentősebb trombitásai közé tartozik. Mostanában arra készül, hogy a Bostoni Filharmónia zenekar kísére. tében eljátszó Milhaud egyik trombitakoncertjét, az u- gyancsak világhírű lengyel karmester, Leopold Stokowski vezényletével. Satchmo — saját szavai szerint, — nagyon szívesen hallgatja az európai klasszikus ze. nét, elsősorban Mozartot. Louis Armstrong „királyi birodalma" azért természetesen továbbra is a dzsessz marad!-kimenedéket, a sóvárgott főid emléke azonban itt sem hagyja nyugodni. Művészileg érezhetően gyengébben sikerült az előbb említettnél, különösen szerkezeti lazasága szembetűnő. Sokkal jobban sikerült a tarisznya napjainkban kissé elkésettnek ható témájának művészi megformálása, meggyőző ereje azonban feledtetni képes enyhe anakronizmusát Az öntudatosodás, az anyagi emelkedéssel együtt ébredő emberi önérzet, az évszázados szokások és a szerzési vágy Ql&m pikus jelenség volt a maga idejében. A fizikai ereje fogytán kenyerét vesztett, magános napszámos tornyosuló gondjait igen gyakran csak a kikényszerített halál simíthatta el. Mélyen megélt, arányosan felépített, hatásos írás, egyike a legjobbaknak. Á Földönfutó egy régi téma bemutatása újszerű összefüggésekben, aktualizált környezetben. A rosszul irányított szövetkezetből menekülő, de mindenünnen visszaparancsolt munkás csak Osztraván talál viaskodását jeleníti még a már „tarisznya“ nélkül újévet köszöntő pásztor történetében. A falu életével nem közvetlenül kapcsolatos tematikájú elbeszélések közül a Tavaszi történet és az Éva, az ártatlan érdemel említést. Az első egy érdekes, bár halványra sikerült kirándulása az írónak a lélekelemző elbeszélés területére. A téma legalábbis nagyszerű lélekelemzést kínál, a- zonban csupán kényelmes áthidalásoknak, homályos utalásoknak, motiválatlan fordulatoknak lehetünk tanúi. Az olvasó méltán hiányolhatja, hogy nem esik át a béna hősnővel együtt azokon a komplexumok, élőítételetek és a kínzó érzéki vágyak viaskodása okozta lelki tépélődéseken, melyekén a realizmus igényének feladása nélkül feltétlenül át kellene’ esnie. A másik elbeszélésében az Éva, az ártatlanban égy rendkívül aktuális és igen súlyos társadalmi problémát érint. A társadalmi-politikai funkciókkal elfoglalt, lányukat anyagiakkal elhalmozó, de vele lelki kapcsolatokat nem kereső szülők nevelési gyakorlatának törvényszerű csődjére’ mutat rá. A téma kifejtésé, formábaöntése azonban nincs arányban a mondandó jelentőségével, de egyenetlenségei ellenére is elgondolkodtató írás. Végelemzésben a Megbillen az ég a fejlődés ígéretes jelei mellett egyenetlenségeket, a megtorpanás kétségtelen jegyeit, a szokatlan téma bizonytalanságait stb. is magán hordozza. Kézenfekvőén sugallja a tanulságot: az író számottevő előrelépése csak művészi lényeglátásának elmélyítésével, jellemábrázolásának’ életszerűbbé, árnyaltabbá tételével, a lényegest a lényegtelentől megkülönböztető szelektáló képességének fejlesztésével lehetséges. ( herényi Ji r
