Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-04-27 / 17. szám

„TANÁCSTALAN“: Piros szö­vetjére magasított derekú ruhát terveztünk. A felsőrész enyhén húzott, közepén sliccel, amely a kerek kivágás felé ékben szé­lesedik. A rózsaszínű szövethez a kabátka egyenes szabású, el- gömbölyitett térfifazonnal, négy elgömbölyített zsebklapnival. „BÉKE“: Barna szövetruhája A Bj-vitamin hiánya száj- sarokgyulladásokat, vala­mint szemköhnyezést o- kozhat. Előfordul az élesztőben, paradicsomban, borsóban, spe­nótban, kukoricában, babban, dióban, vesében. S most elérkeztünk az ABC 3. betűje szerint elneve­zett C-vitaminhoz, amely a legismertebb az összes vita­minok között. De ha közelebb­ről nézzük ezt az életfontos­ságú anyagot, és megismerke­dünk „szeszélyes“ és „kiszámít­hatatlan“ tulajdonságaival, sok minden érdekeset tudunk meg róla. T udjuk, hogy legnagyobb mértékben a zöldségek­ben és gyümölcsökben fordul elő, de itt hozzá kell fűznünk, hogy a friss zöldség­ben és gyümölcsben. Ezért a legideálisabb lenne a gyümöl­csöt a fáról leszakítva, a zöld­séget földből kiszedve ott hely­ben fogyasztani, mert a C-vi- tamin az állás, a raktározás folytán is vészit értékéből. Legegyszerűbb C-vitaminforrá- sunk, a burgonya C-vitamin ér­téke októbertől májusig több mint a felére csökken. Egész napi C-vitaminszükségletünket persze nem fedezhetjük burgo­nyával, mert 1/2 kg-t kellene megennünk (októberben), de mindenesetre mindennapi C-vi- tamin szükségletünkhöz nagy­ban hozzájárul. És ha már a burgonyánál tartunk, beszéljünk a többi tudnivalóról is ezzel kapcsolatban: (ha nem is mind most a tavaszra vonatkozik): L egegészségesebb, ha a burgonyát héjában sütve fogyasztjuk, így C-vita- mintartalma csaknem teljes ma­rad, vagy héjában főzzük (10 százalékot veszít), a hámozott burgonya 25 százalékot veszít. Ilyenkor tavasszal azonban, a- mikor a burgonya már fony- nyadt, ajánlatosabb mégis le­hámozni. Kevesen tudják, hogy hámozás után nem szabad fel­vagdalva megmosni, hanem e- gészben s csak utána vagdal­juk fel, mégpedig nem nagyon „HÓFEHÉR GYÖNGYVIRÁG“. Frant. Lázneban legfontosabb ru­hadarabja egy szövet- vagy kord­bársony hosszú nadrág lesz. Vi­gyen hozzá pulóvereket, blúzokat és szvettert. Szüksége lesz egy jó szoknyára (ebben utazzon is), a- mihez szintén viselheti a blúzokat és pulóvereket, Ezt az együttest egy rövid vagy 3/4-es kabát egé­szíti ki (szövet, laminát, szarvas­bőr, stb.). Ezenkívül vigyen egy egyszínű, könnyű szövetruhát (le­het kétrészes vagy kompié), amit esetleg tánchoz is viselhet Ameny- nyiben az utazása május végére, vagy júniusra tolódna, 1-2 nyári ru­hával is számoljon. (Különben, ha meleg is van, a nadrágot vagy szoknyát blúzokkal viselheti). Ne feledkezzen meg egy jó pongyo­láról. alakítását zöld-fehér csíkos, vagy drapp-barna pepita a- nyaggal ajánljuk. Ezzel borítjuk be a gallért és ebből készülnek a manzsetták is. Amennyiben a ruha elejét nem lehet Így át­alakítani. a rajzon látható vo­naltól az egész eleje plasztron- szerűen a csikós 111. pepita a- nyagból legyen. apróra. Az ok: a felvágással a C-vitamin a vízbe kerül s a többszörös mosással jórészt ki is öntjük. Látjuk tehát, hogy a megfőtt burgonyáról sem sza­bad a vizet kiöntenünk; hasz­nújuk fel például levesek felön­tésére, mint a csontiét. D e nemcsak a burgonya veszít értékéből a tél folyamán. Ugyanígy „jár" az alma. a káposzta, sőt a cit­rom is. Ez utóbbi C-vitamin tartalma minden hónapban 6 százalékkal kevesebb. A C-vitamin „szeszélyei“ o- lyasmiben is megmutatkoznak (eddig megmagyarázhatatlanul), hogy pl az éretlen zöldbor­sóban ötször nagyobb mennyi­ségben fordul elő. mint az é- rettben, vagy: különböző lehet két egymás mellett termett ká­poszta C-vitamin tartalma, sót egy fej két egymás mellett lé­vő levele is különbözhet a C- vitamint illetően. I smeretes, hogy a meleg hatására, tehát főzésnél „elillan“, emelett érde­kes. hogy a forró viz nem árt annyira, mint a langyos. Nem- kevésbé figyelemreméltó az is, hogy a C-vitamin mennyiségét illetően 5. helyet elfoglaló kel­káposzta kitűnően bírja a fő­zést, alig veszít el valamit, a tárolással és esetleges másna­pos felmelegítéssel azonban ér­téke az egyharmadára csökken. (Folytatjuk) Kérdezz ­felelek „GYÖNGYVIRÁG“: 1. A lá­bait mutassa meg bőrgyógyász­nak. 2. A szeplök eltávolításá­ra gyors módszer nincs, meg­előzni fényvédő krémmel lehet, ha pedig már kibújtak a követ­kező eljárást javasoljuk: fog- piszkálőra vagy gyufaszálra vat­tát csavarunk és citromlébe vagy 10 százalékos hidrogén- peroxidos oldatba mártva, na­ponta kenjük a szeplőket. (Job­ban mondva csak megérint­jük a vattával). Idővel a szep- lők elhalványulnak. Egy másik módszer: vékony citromszelete­ket pakolásszerűen helyezzünk az arcra és 5-10 percig hagy­juk rajta. Vagy: 2 dkg friss petrezslymet egy liter vízben felfőzünk, állni hagyjuk, majd ezzel a főzettel kétszer napon­ta kenjük a szeplős részeket. Ezt üzenjük „Szőke csitri“-nek, „Hófehér gyöngyvirág'Mnak és „Sárga rózsá“-nak is. (Más kérdéseikre is hamarosan vála­szolunk). „EGY BÄNATOS KISLÁNY“: Panaszával föltétlenül forduljon nrrspecialista szakorvoshoz (körzeti orvos utalásával), mert az elégtelenül kiürített orr-vá­ladék könnyen a melléküregbe húzódhat és arcüreg vagy hom- Ioküreg gyulladást okozhat. (A gyakori fejfájásokat is ez o- kozhatja). „DIVAT": A most annyira di­vatos csizmák télen, nagy hi­degben, téli kabáthoz, ill. bun­dához valók. „ROZALINDA“: A pettyes a- nyagokból küldjön egy kis min­tát, mert így azt sem tudjuk, mosó- vagy selyemanyagokról van-e szó, ami pedig a tervezés szempontjából lényeges. Közölje azt is, hány éves. VÉGTELEN HOSSZÚ “NAPPALOK iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii 4. folytatás Éppen itt, Tarnopolban éreztem meg először — minden akkori ellenszenvem dacára — a né­metek emberi tragédiáját, ne­héz helyzetét. Lehet, hogy erre a mi hasonló helyzetünk emlé­keztetett, amelyet a háború kezdetén átéltünk. MÁRCIUS Az oszlopon tábla, amely első pillantásra egészen úgy fest, mint békében. Tarnopol 3 km. Azonban még a városba se érünk, máris bombáznak ben­nünket és a lövészárokban la­pulunk. A város közepét a né­metek. kétharmadát mi tartjuk kézben. Bombázzák az elővá­rost. Behajtunk a városba. A házak fölé átíáthata'tlan füst­felhő borul. Ebből a füstfelhő­ből rémült galambok teleped­nek az egyik tetőre. A házat páncélkocsiból lövik a mieink az utca végéről. A divízió pa­rancsnokságán a kiterített tér­képen megszámozták az összes városnegyedet: azokat a háza­kat, amelyeket elfoglaltunk, piros ceruzával befestették, azokat viszont, melyek a néme­tek kezén vannak, kékre fes­tették. Némelyiket kétszer is átfestették: kékre, aztán ismét pirosra — ezeket foglaltuk el ma reggel óta. A divízió pa­rancsnoka tájékoztat, hogy tu­domása szerint a városban egy védelmi SS divízió maradvá­nyai, egy gyalogos divízió ma­radványai és egy büntető tiszti zászlóalj katonái védekeznek. Kérdem, hogyan harcolnak a németek. Ogy néz rám. mint arra az emberre szoktak, aki hülye kérdést tesz fel, aztán sértően, de elismerőleg nyilat­kozik: „Jól védekeznek a csi­bészek!“ Mielőtt a tüzérségi előkészítő tűz megkezdődne, amelyet újabb roham követ majd, a megfigyelő állomásra, egy keskeny, magas, kétemele­tes házba megyünk. A tüzérség őrnagya, olyan húsz év körüli legény, két érdemrenddel a mellén — úgy ül a távcső mö­gött, mint valami kilátóban. A heverőn hímzett térítők, a fajon keresztek. Kilestünk az elöttühk lévő terepre. Nagy­szerű a kilátás. Megmutat né­hány házat, amelyet még né­metek védelmeznek. A tüzérség már dolgozni kezdett és a há­zak fölé tetődarabok, földrögök repülnek. A legközelebbi ház, amelyben németek tartózkod­nak légvonalban nincs távo­labbra 150—200 m-nél. Néhány tetőn vörös szövetdarabot lát­ni, kérdem, hogy mik azok. Megtudom, hogy ejtőernyők. A németek velük dobálnak lő­szert a védelmezőknek, de sok közülük hozzánk hull, vagy a tetőn akad és mi nem enged­jük megközelíteni. Kérdem, hogy maradtak-e lakók a vá­rosban. Mondják, hogy igen. Visszamegyünk az utcára és száz métert hátrálunk. Az egyik félig romház mosdójában fe­hérneműt mos egy asszony. A heverőn gyerek ül. egy karéj kenyeret majszol, amelyet por­cukorba mártogat — valószínű, hogy katonáktól szerezték. En­nek az asszonynak a férjét négy hete lőtték agyon a szom­széd szobában. Az volt a szo­bájuk. Emez, amelybe átköltöz­tek, idegen. Az ablak üvegei csörögnek a bombázástól. Né­hány egészen közel robban. Az asszony magához szorítja a gyermekét és a pincébe megy. Kimegyünk, megállunk a fal mellett és magunk elé nézünk. Elszállnak a repülök. Az asz- szony szinte ugyanabban a pil­lanatban elóbújik és mondja, hogy a pincében sötét van, a gyerek halálra rémült. A tü­zérségi előkészítésünk véget ér, most már csak tankból lő­nek a házakra és romokra. Az ágyúzást semmivel se téveszt­heti össze az ember. Csak a legnagyobb épületek, mély- pincéjű ősi házak bevétele van hátra: börtön, domonkosrendi kolostor, tiszti iskola és a vár. Ma csupán két házat vettek be. A divízió parancsnokát te­lefonon hívja Csernyochovszkij. Az arcán látni, hogy fejmosást kap. „Igen. Igen. Végrehajtom“. Felakasztja a hallgatót, aztán ismét felveszi és hívja az ez­K. SZIMONOV hogy csupán a sebesültekről vannak értesüléseink! Határoz­za meg nekem pontosan, hogy hol vannak most az egységeink! Aha, szóval mozgásban! (Hang­jában érezni az iróniát). Az egész Vörös Hadsereg mozgás­ban van Sztálingrád óta! Arról beszél, hogy jó lenn# lecsapni az egyik nagy útke­reszteződésre a németek mö­gött. — De semmi játszadozás, piszkálgatás! Nehéztüzérséggel jobb szárny még nem állott le. Miért, talán le kell állnia? Megjelenik az első foglyul­ejtett német. Arról beszél, hogy az zonyítékai, hogy az eredeti tá­madási tervet a körülmények­re való tekintettel át kell ala­kítanunk. Kellemetlen eső per­ÜJ IFJÚSÁG — CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció. Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31,20. Ter­jeszti a Posta Hírlapszolgálata előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza — Á lapot külföld számár* a PNS Ústredná expedícia tlače útján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottvaldovo námestie 48/VH. K—05*51239 redparancsnokokat. hogy utasí­tásokat adjon. Amíg rájuk vár, szörnyen szidja Tarnopolt, erős és szilárd falait, mély pincéit, amelyekből nem sikerül kiűzni a németeket, a város centru­mának keskeny és görbe utcáit, amelyekbe a tankok se hatol­hatnak be, hogy közvetlenül lőhetnék az ellenséget. Beszél a parancsnokról, de harag nél­kül. „Ez érthető, hogy leszid. Hiszen már én is nyakig va­gyok ezzel a várossal. Nyolca­dik napja vele vesződünk, de a három utolsó negyedet nem és nem lehet bevenni.. Ma ismét bevettünk két há­zat, jobban mondva másfelet. Az egyikről jelentés jött, hogy a miénk, de később kiderült, hogy a németek továbbra is lövöldöznek belőle. A divízió parancsnoka telefonál az ez­redparancsnoknak, hogy miért csalt. Az viszont azzal védeke­zik. hogy hiszen a házban szé­kel az egyik zászlóalj parancs­noka. „Köss össze véle!" Végül megteremtik az összeköttetést vele is. Tényleg behatolt abba az épületbe és a telefont is bevezette és minden rosszin­dulat nélkül jelentette. Később azonban kiderült, hogy az első és második emeleten még né­metek tanyáznak. Azt hitték, hogy néhány perc múlva azo­kat is megsemmisítik és ezért az eredeti jelentést nem vál­toztatták meg. Emiatt aztán néhány katona az életét vesz­tette: szabadon mentek a ház előtt és a németek rájuk tü­zeltek. A divízió parancsnoka vörös a dühtől, úgy kiabál a telefonba: „Nem tűröm a csalást. Van egyáltalán lelkiis­mereted? Ha egy órán belül rendbe nem szeded a dolgot, lefogatlak''. A divízió parancs­noka jelenti fölfelé a helyzetet. Ma reggel minden befejező­dött. Az a kevés német, aki még életben maradt, mégis megadta magát. Az utolsó 24 órában már csak három ház volt a kezükön. A kolostor hosszú földalatti folyosóján ha­ladunk. Hideg és sötét van, nehéz a levegő a bomló hullák szagától. Egy alagútszerü fo- lyosőra lépünk. Keskeny bejá- rat. Kétoldalt háromemeletes priccsek. Rajtuk egymás he- gyén-hátán sebesültek. A többi pincében is ez a helyzet, de itt van belőlük a legtöbb — né­hány száz. A plafonról fekete folyadék csöpög. Néhány gyer­tyát ragasztottak a priccsek- hez. Haladunk a priccsek közt és folyton a sebesültek lábának ütődünk. Az egyik gyertya ki­alszik. Tapogatok a sötétben és hideg hulla lábához érek. A holtak itt fekszenek az élők között. Mint a többi pincében, itt is teszek fel néhány kér­dést. Azt felelik, hogy már három napja se ennivaló, se betegápolás. Csak vizet hoztak nekik tegnap este. A többi pin­cében ezt nem mondták. Nem akarom elhinni. Ismét megkér­dem és ugyanazt a feleletet kapom. Nem értem. Lehetséges, hogy erről a pincéről megfe­ledkeztek, vagy elkeseredésük­ben fütyültek mindenre, ma­gukra is és a többire? Lengyel pappal találkozom, aki itt bújt meg a pincében és most hal­doklótól haldoklóhoz siet. Együtt megyünk végig a folyo­són és rámutat az egyik vasaj­tóra. Mondja, hogy oda helyez­ték a halálos sebesülteket. Be­lépünk. Villanylámpával világí­tok. A padló tele hullával. Már ki akarunk menni, amikor a sarokból nyöszörgést hallok — „Wasser, Wasser.. 1945. Január végén a szerkesztő­ség a 4. ukrán frontra küldött, amely Lengyelország déli ré­szén és Szlovákiában harcolt, rohamra készült Ostrava ellen. Az egész idő alatt éjszakánként részletes naplót írtam, amely néhány száz oldalra duzzadt. Az a szakasz, ahol a 4. ukrán front harcolt, sztratégiai szempont­ból kevésbé volt jelentős, de a küzdelem nehéz volt. MÁRCIUS Néhány autóval a hadsereg megfigyelő őrhelyére hajtunk. Az utakon semmi torlódás, mert okos intézkedést vezettek be: az offenzíva területének útjain bizonyos időszakban csak egy irányban lehet hajtani. Az úton autók mennek, az út mentén mechanizált divíziók kolóniái várakoznak, amelyek támadás­ra készülnek. A megfigyelő őr­helyet egy nagy kőkerítéssel körülzárt uradalomban helyez­ték el. Szinte ugyanabban a pil­lanatban kezdődött a tüzérségi előkészítő, amikor megérkez­tünk. Minden remeg, reszket a lövésektől, de akkorra a füst, hogy csupán a legközelebbi üte­gek torkolat tüzét látni. Az előkészítő tűz végétért. A füst oszladozik. Hallani a németek lövöldözését. Rossz jel, hogy a németek ilyen hamar felocsúd­tak: a tüzérségi előkészítő nem semmisítette meg a tüzérségü­ket. Moszkalenkó, a 38. hadsereg parancsnoka egymásután hívja telefonon a beosztottjaiat: — Zavarjátok az ágyúkat elő­re! Hajtsátok a gyalogság után, nehogy hátul maradjanak. Ne­hogy a bátran előretörő gya­logság kellemetlen helyzetbe kerüljön. Szükséges, hogy ma­guk mögött érezzenek bennete­ket! További utasítás más tüzér­ségi parancsnoknak: — Terrorizáljátok az ellensé­get mélyen a frontok mögött. Igen, minél mélyebben! Semmi­sítsétek meg az összekötteté­seit, löjjétek az útkeresztező­déseket. Emlékezzetek arra, ho gyan terrorizált ő bennünket negyvenegyben. További: — Nem kérdezem magát az ellenségről. Ha a front egy ki­lométernyi szakaszára annyi ágyú jut, mint amennyi maguk­nak van, akkor az ellenfélről senki sem beszélhet. Magatok­ról adjatok jelentést, mennyire törtetek előre! — Milyenek az értesülései az első vonalból? Mi az? Hogy a sebesültekről? Hiszen az szé­gyen magára is, rám nézve is. és rakétalövegekkei zúzzátok szét! Jelentés jött, hogy a műsza­kiak tisztítják az utat a tan­koknak. Moszkalenkó ismét a telefonnál. A divízió parancs­nokával beszél. — Hiszen maga értelmes em­ber, minek ad hát olyan jelen­tést, mint a gyerek, hogy a tegnapelőtt valaki átment oldalunkról és a készülő offen- zívánkról beszélt. Rossz hír! Összekötőtiszt érkezik és je­lenti, hogy a tankok lemarad­tak a mocsarakban. Mivelhogy így nem sikerült megkerülni az aláaknázott terepet, megkezd­ték az út megtisztítását az ak­náktól. További kedvezőtlen hír. A németek felrobbantották a va­sút felett átvezető hidat és Így ott nagy szakadék keletkezett, amely felartóztatja a bankokat és az ágyúkat. Üjabb telefonbeszélgetés: „Azonnal jelentsétek, hogy ki ho) tartózkodik! Moszkalenkó ingerült és haragos. „A maga késésére vagy idöelőtti jelen­téseire mindig emberéletekkel fizetünk rá. Pontosan tudnunk kell, hol a mieink, nehogy őket találjuk el. Pontosan kell tud­nunk, hogy az ellenség hol ta­núsít ellenállást, hogy időben elnyomhassuk!" Óránként gyarapodnak a bi­metez. Végre az időjárás miatt a teg­napról elhalasztott támadás ma megindult. Ügy döntöttek, hogy egy viszonylag csendes erdőből a Szőrűn városon keresztül csa­punk le. Egységeink már a vá­ros alatt állottak. A tüzérségi előkészítő tű* kezdetéhez- egy perc hiányzik. „Hát akkor isten neki..." — mondja valaki. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents