Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-04-20 / 16. szám
Titokzatos jelek az űrben (Heléxa felvétele)' számok Ebből a megrázó számból kiindulva kerestük tulaja donképpen, mennyi áldozatot követéi a világon egyre terjedő automobilizmus. A szám megrázó. 123 000 halálos baleset a világ városainak, falvainak utcáin, fiijain. A halottak 31 százaléka gyalogjáró volt, mégsem a gyalogosok vezetnek a gyászos statisztikában. A gépkocsik vezetői és utasai közül került ki a legtöbb áldozat: a Halottak 37 százaléka. (A sebesülték között még nagyobb a számarányuk: 46 százalék!)' A motorkerékpárosokra is leselkedik a halál: a közlekedési balesetek mindén 100 halottja közül 21 motorkerékpáros. A kerékpárosok aránya 10 százalék a szomorú felsorolás szerint. A laikus első gondolata: világszerte növekszik ä forgalom, ezért szaporodik a statisztika számoszlopaiban a balesetek száma. Az ENSZ- jelentés meglepő megállapításokat közöl: Nagy-Bri- tanniában például 1963-ban alig haladta meg az „országúti halál" száma az 1934-ben történt közlekedési balesetek halottainak számát! Az Egyesült Államokban pedig, ahol a gépkocsi- forgalom az európainak majdnem a kétszerese, viszonylag jóval kevesebb a közlekedés áldozatainak száma! (43 400 az európai 80 000-rel szemben). Az ENSZ-jelentés azzal magyarázza az amerikai statisztika kedvezőbb alakulását: hogy kerékpáros és motoros jóformán alig van az USA országútjain, városaiban és községeiben — több az autópálya, mint Európában, ésszerű sebességkorlátozási intézkedéseket hoztak, az amerikai gépkocsivezető fegyelmezettebb, nem előz mindenáron. A balesetek okainak statisztikai kimutatására az ENSZ gazdasági bizottsága nem vállalkozik. Ehelyett a bal eseti jegyzőkönyvek alaposabb tanulmányozását és az úthálózat fekete pontjainak feltérképezését ajáldja. HŰSVÉT HÉTFŐI ÖNTÖZŐK Megrázó Előttünk a statisztika, mely arról ad számot, hogy r köztársaságunkban az elmúlt év folyamán 66 570 közlekedési baleset történt, melynek során 1642 ember vesztette életét és 11 700 súlyosan megsérült. M inap a bratislavai Gottwald téren jártam. A Szlovák Műszaki Főiskola kivilágított csarnoka álljt parancsolt. A hűvös tavaszi estén szinte mágikus erővel vonzott a bent elömlő fényár, az érzékelhetően hullámzó meleg. Beléptem. Tervek, tervezetek, makettek, rajzok. Fekete-fehérek és színesek. Figyelmemet az állatkert átrendezésének tervezete ragadta még. Díszes, nagyvárosias főbejárat, tágas térség gépkocsik parkolására, virágágyak, csalitok, sétányok. Adminisztrációs épületek és állatketrecek. Rengeteg ketrec. A tervezet pályadíjnyertese: a Bystrický — Balia — Droppa-csoport. — Hogyan is festhet „életnagyságban" például ez a Bystrický? — tanakodtam, és megtudakoltam lakáscímét Harminc év körüli, nyúlánk fiatalember fogadott a Sečovská 10. számú lakásán olyan mosollyal, mintha régi ismerősök lennénk. Mindjárt sejtette, miben sántikálok. Elmondotta, hogy egyike annak az összesen két szerencsés építészmérnöknek, akit tavaly felvettek az itteni Iskola- és Kultúrépít- inények Tervező intézetére. Azután megmutatta divatoson berendezett kétszobás szövetkezeti lakását, amelynek egyik szobáját mérnöki irodának rendezte be. Ebben KORATAVASZ a „boszorkánykonyhában“ születnek meg eszméi, tervei, elgondolásai, itt végzi bonyolult számításait. Nemegyszer beköszönt ablakán a hajnal, amikór még a rajzasztal fölé hajolva dolgozza ki leheletfinom ábráit. — Általában délután 4 óra felé térek haza munkaheA pálya- díjnyertes lyemről — számol be munkálkodásáról Dušan Bystrický építészmérnök. — Rövid séta után azonban újból a rajztábla előtt' ülök — otthon, mondhatnám második munkahelyemen. Annyi elgondolás van bennem, hogy vétek lenné azokat kiaknázatlanul elhessegetni. Szinte fizikai szükséget érzem annak, hogy dolgozzam. A további „kihallgatás“ során megtudjuk, hogy Bystrický mérnök elvtárs Vágújhelyről származik. Szülei pedagógusok voltak, nyugdíjaztatásuk óta ö is hozzájárul támogatásukhoz. Alighanem tőlük örökölte kitartását, szívós munkabírásai Mert Bystrický elvtárs „megrögzött" verseny- pályázó. Alig hirdetnek pályázatot valamilyen építkezés tervezésére, máris benevez. Néha egymagában, máskor többedmagával, cso'(Tóth Gyula felvételé) portosan. Rendes hivatásán kívül három év alatt nem kevesebb mint kilenc pályadíjat nyert. Rajzokat mutat, csak úgy hevenyében: áruházak, bolthélyiségfek, üzemi étkezdék tervezetéi. Hamarjában él sem tudja sörölni valaménnyi helység nevét, ahol 6 került ki győztesen a versenyből. Első, második és harmadik díjak. Azután kiteregeti az ún. „nagy" pá- | lyázatok tervrajzait: a losonci 48 és a Dolný Kubin-i 80 ágyas szálloda, a salai vendéglátóipari központ belső berendezése, a kassai népművelési otthon, a Trenčianske Teplice-i fürdő át- építése, a brnói Mendel tér urbanizációs tervezete, a bratislavai Kőtér újjászervezése, a Kis Színpad, a Szlovák Nemzeti Felkelés terének átrendezésé... — Elég! — kiáltottam fel | beleszédülve a rengeteg | rajzba. — Azt árulja ei. I mérnök elvtárs, mik a tér-1 vei? — Terveim? Egy szóval válaszolok kérdésére: a munka. Megelégedéssel tölt el az a tudat, hogy az általam tervezett építmények javarész? meg is valósult, illetve épülőfélben van. Ja- j nuárban Dániában jártam,: oda küldtek tanulmányútra. | Nemsokára megint külföldre | készülök. Hiszen a régi köz- í mondás is azt tartotta, hogy | jó pap holtig tanul. Én 1 azonban nemcsak tanulni, § hanem dolgozni is szeret- ? nék, amíg bíróm. K. H. > Bérezi István: Lányok, szilaj csikók, lányok, hattyú-szelídek, minek is mondom el, tudtok ti mindent úgyis,, megteremtettétek az első éneket, igy lett a tiétek az öröm is,a bú is, Mentsétek meg nehéz próféta lelkünket, lányok, szilaj csikók, hattyúk, ti asszonyok — a költő verset ír, nektek — mégis csak ümget, nélkületek torzó a dal is, hát motyog. A hétköznapok földjén ültessetek virágot, bennetek él úgyis minden ezen a földön — törjetek ki bátran, csitri kráteri lángok, s maradjatok tűznek, nékünk — mindörökkön. A holiči AKI-ben is szorgalmasan készülnek a spartakiádra. (Hel.exa felvétele)* Előbb-utóbb talán megtudjuk: az ember egyedül van- e, vagy nem a világegyetemben, s van-e legalább még egy olyan világ, amelyet értelmes lények laknak. Szovjet csillagászok egy csoportja olyan vizsgálatokkal foglalkozik, amelyek e- redménye választ adhat erre a kérdésre. Természetesen eddigi megállapításaikat — mint ők maguk is mondják — a legnagyobb 6- vatossággal, fenntartással kell fogadni. Körülbelül négy • évvel ezelőtt Nyi- <olaj Kardasev szovjet csillagász a világegyetem egy adott pontja felől — a- melyet a csillagászok STA- 102 jelzéssel határoznak meg — rádióhullámok érkezését észlelte és felhívta tudós kollégáit szerte a világon. tartsák megfigyelés a- latt ezt a pontot. A kutatásokba békapcso- lódott a világhírű Jodrell Bank angol csillagvizsgáló intézet is. A moszkvai Stémberg csillagászati intézet rádiócsillagászati osztályának vezetője munkatársainak egy csoportját ráállította ezeknek a jelenségeknek a tanulmányozására, annak kiderítéséhez, hogy Földünkön kívül máshol is létezik-e civilizáció, másutt is élnék- é a világegyetemben gondolkodó lények. Ára 60 f. XIV. évi. - 1965. IV. 20. A CSIS2 SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGIM* LAPJA A második világháború a történészek szemével A győzelem húsz év távlatából E zekben a napokban Moszkvában egy igen érdekes tudományos konferenciát tartottak, melyen a szocialista országok és a Hitler-ellenes koalícióban résztvett országok történészei vettek részt. A konferenciát a második világháborúban aratott győzelem 20. évfordulója alkalmából hívták össze. A bevezető előadást Pjotr Poszpelov akadémikus tartotta meg. a Nagy Honvédő Háború történelmi eredményei és tanulságai címmel. P oszpelov professzor előadásában rámutatott, hogy a szovjet emberek kellőképpen méltányolják az amerikai és angol fegyveres erőknek a fasiszta Németország legyőzésében vállalt szerepét. A tényeket valamelyest is objektiven szemlélő emberek előtt azonban világos, hogy a Németország elleni háború legsúlyosabb terheit a Szovjetunió viselte. Az akadémikus emlékeztetett arra, hogy a nyugati partraszállás fenyegető veszélye miatt 1941 és 1943 között a németek sok hadosztályt kénytelenek voltak Nyugat-Európá- ban állomásoztatok A második front — bár csak hosszú késedelem után nyitották meg — nagymértékben súlyosbította a hitlerista Németország helyzetét. Poszpelov kitért arra a segítségre, amelyet az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nyújtott a Szovjetuniónak kölcsönbérleti szerződés alapján. — A Szovjetunió a háború évei alatt a népgazdasága számára rendkívül fontos nyersanyagokat és gépeket kapott, például 401 400 gépkocsit — ez hatalmas szám. A szerződés alapján nyújtott segítség azonban nem befolyásolta és nem is befolyásolhatta döntően a háború menetét. A Vörös Hadsereg fegyverzetében a szövetségesek által adott hadfelszerelés jelentéktelen szerepet játszott. Míg a Szovjetunió a háború elején 489 900 fegyvert, 102 500 tankot és rohamlövegét (1945 decemberéig), 136 800 repülőgépet gyártott, addig ugyanezen idő alatt az Egyesült Államok és Anglia 9600 fegyvert, 11 567 tankot és rohamlövegét, továbbá 18 753 repülőgépét szállított a Szovjetuniónak. A szovjet tudós elmondotta, hogy a Náci Németország szárazföldi hadseregének 214 hadosztályából és 2 dandárjából 152 hadosztályt és 2 dandárt vetett be a Szovjetunió ellen, vagyis egész szárazföldi haderejének 70 százalékát. A második front megnyitása után a Vörös Hadseregnek 181 német hadosztállyal és a német csatlósok 58 hadosztályával kellett megküzdenie, ugyanakkor az amerikai és az angol fegyveres érőknek csak 81 német hadosztállyal kellett szembeszállniuk. P oszpelov idézte Roosewélt elnök háború alatt elhangzott kijelentését, amely szerint „az oroszok több ellenséges katonát és felszerelést semmisítettek meg, mint az Egyesült Nemzetek többi 25 állama együttvéve", — A Szovjetunió hozta a legnagyobb áldozatokat; 20 millió embert vesztett — az áldozatoknak több mint a fele polgári lakos és a hítle’risía táborokba hurcolt hadifogoly volt. Lengyelország 6 millió, Jugoszlávia 1.7 millió. Anglia 375 000, az Egyesült Államok pedig 405 000 embert vesztett.
