Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-04-06 / 14. szám

Vége a napnak. A város ké­szülődik az éjszakai pihenőre. Az egyik sötét utcában felra­gyognak az autóreflektorok és felzúgnak a mentőkocsi jajgató szirénái... A kórházban már mindent elő­készítettek. Ismét egy eset. Húsz éves lány. Öngyilkossági kísérlet. Mi az. nincs ezeknek a fiataloknak egy csöpp bátor­ságuk se szembeszállni az élet nehézségeivel? Talán nekik semmi szépet se nyújt, hogy i- l.ven könnyen eldobják maguk­tól? Olyan kérdések ezek, ame­lyekre a páciensük nem vála­szolhat. Még nem tért magá­hoz. Titkát a nyitvafelejtett és be nem fejezett naplója árulja el. Apró, gömbölyű betűkkel ír­ták. Lapozzunk bele. Attól a pillanattól kezdve, hogy mint gyermek érteni kezd­tem környezetemet, nem em­lékszem másra, mint apám és anyám veszekedésére, apám durvaviselkedésére nővéremmel és velem szemben. A nővérem hogy szabaduljon ebből a po­kolból tizennyolc éves korában férjhez ment. Kifelé azonban rendes családnak tűnünk. Reggel hatkor elmegyek és este tízkor térek haza. Dolgo­zók iskolájába járok, sofőrtan- folyamot látogatok és kultúr- fellépésre készülünk együtte­sünkkel. Boldog vagyok, hogy életem ennyire telített és gaz- dag. ____________ Otthon állandóan csúfolnak, hogy úgyse kapok majd fizetés- * 1 emelést és hogy állandóan bu­tább vagyok. Ez nagyon fáj. Hi­szen, ha elmegyek a barátnőm- höz látom mint kényszerítik őket a tanulásra. * Már belefáradtam az egészbe Egymás után hagyom el a kedv- ■ teléseimet. Tanulni valóm azon­ban bőven marad. A sportegyesületben mégis- i merkedtem egy fiúval. Olyan idős, mint én. Már régen ismer­tem, amikor együtt kezdtünk ■ járni. Jól megértjük egymást. Elmondhatom neki az összes bajomat. Nem kiabál rám, gyön­géd és figyelmes, örül nekem. Velem senki se törődik. Akkor megyek haza, amikor akarok. - Ezzel szemben őt szigorúan fog­ják. Amikor otthon megtudták, hogy velem jár, nem örültek neki. Néhányszor este tízkor ment haza, megszidták. Különö­sen az apja fogja, aki hosszú évek óta beteg és azért min­denről tudnia kell. — Másállapotba kerültem. Nem tudom, mit tegyek. Nincs pén­zem. A szüleim mindig hangoz­tatják, hogy semmit sem adnak. ■ Az ő szüleitől viszont nagyon félek, hogy mit mondanak az , egészről. Úgy döntöttünk, hogy ! a komissziónál kérni fogjuk a terhesség megszakítását. Azt '■ se tudom, hogy mit csinálok. £ Minden könnyedén történt. ■ Ö nagyon figyelmes volt hoz­zám, meglátogatott a kórház- < ban. Nem kényszerített az e- i g észre. Csupán azt mondta — < neked lesz jobb. Mit is kezd­tem volna egyedül? Most már ' nem kell félnem, hogy széjjel j megyünk. Elment katonának, pedig ne- 1 kém nagy szükségem lenne rá. Az összes ismerősöm azzal bíz­A nyomok a prérin vezetnek Meg kellett történnie? tat, hogy úgy se tartunk ki egy­más mellett. Nincs értelme. Nem hiszek nekik. Munkám van bőven. Lassan végzek az isko­lában, rengeteg a tanulni va­lóm. Ez az év úgy múlott el, alig vettem észre. Egészében seho­vá se jártam. Összes barátnőm elhagyott. Ha valahová elmen­tem, mindent megírtam neki. rúlságosan őszinte voltam. Nem sejtettem, hogy mindez bánt­ja. Hiszen azt mondta, járjak táncolni és szórakozni. Külön­ben szörnyű lett volna mellet­te. Örülök, hogy nem tilt meg semmit. Ha háromszáz kilomé­terre is van, sokszor elmegyek jtána. Sok pénzbe kerül, de nem számít. Ha írna, éjfélkor is utá­na mennék. Nagy bizonytalanságban élek, mert félek, hogy már nem sze­ret. Semmivel se bíztat. Sok­szor sírok ahelyett, hogy szó­rakoznék. Miért is hagytam el­venni azt a gyereket? Amikor katonának ment je­lentkeztünk szövetkezeti lakás­ra lefizettünk ötezer koro­nát. ö négyet, én egyet. Megí­gértem, hogy spórolni fogok. Azonban semennyit se takarí­tottam meg. A hozzáutazásaim rengeteg pénzbe kerülnek. Ha megyek hozzá, szeretem, hogy valami új dolgom legyen. Ót viszont bántja, hogy ilyen va­gyok;_______________ Levelet kaptam tőle, hogy jobb lesz ha szétmegyünk. Le­galább azt tehetek, amit aka­rok és neki sem fog kelleni semmit sem megtiltani. Rögtör' íz éjszakai gyorssal utazok utá­na. Május elsején reggel hatkor érkeztem. Megkérdeztem, hogy miért akar szakítani. Egyedül akar lenni és semmi se érdekli. Visszaadtuk a gyűrűket. Tá­voztam a kaszárnyából, ször­nyen éreztem magam. Nem nyugodhatok bele az sgészbe. Érettségi előtt állok és így biztosan le nem teszem. Vissza mentem. Szolgálata volt Itt végződik a napló. A pá­ciens már túljutott a veszélyen és ezért a naplót mi fejezzük be az ezután történtekkel: Csak másnap este tértem ma­gamhoz a kórházban. Amikor kicsit megerősödtem és már járni tudtam a beteg társaim mondták: „Ha láttad volna, ho­gyan sírt apád." Apámat na­a konyhában, nem jöhetett ki Nem maradt más, mint a pa­rancsnok segítségét kérni. Meg­ígérte, hogy kimenőt kap, csal jöjjek érte délután egykor 1 kaszárnyába. Nagyon örül, hogj visszatértem hozzá. Minder rendbe jött. Kapom tőle a leveleket. A: egyik szép, a másik ingerült SZERELEM AZ EGYETLEN BALZSAM A SZERELEM ÜTÖTTE SEBRE Rimain Rolland amilyen a hangulata. Én ren­geteget írok neki. Igyekszem segíteni rajta. Ritka, hogy ne írná — szeretlek, csókollak. De azért a félelmem nem oszlott szét Szilveszter előtti napon meg­ígérte, hogy jó lesz hozzám. Nálunk a karácsony nem ért semmit. Vacsora előtt sétálni voltunk. Hazakísértem (most az egyszer fordítva volt) hogy el ne késsé a vacsorát. Nálunk ez nem számított. Mindenki úgy vacsorázott, ahogy akart. Va­csora után eljött és virágot ho­zott. Júliusban esküszönk. Na­gyon boldog vagyok. Ez volt életem legszebb Szilvesztere. Elment. Két nap múlva leve­let kaptam. Aztán néhány hétig semmi hírt. Egyszer aztán írta, hogy menjek utána, mert na­gyon fontosat akar mondani. Amikor megérkeztem, örült. Ez pénteken volt. Szombaton beje­lentette, hogy szakítanunk kell. Egyedül akar lenni, teljesen egyedül. Hétfőn teljesen eltompulva jöttem haza. Este, amikor apám hazajött ezt kérdezte: „Már itt­hon az a kergült?“ Ez teljesen összetört. Másnap nem mentem mun­kába. Minden mindegy... gyón megrázta a dolog. Idegi­leg teljesen kikészült. Asztalon hagytam a naplómat és bizo­nyára kiolvasott magáról vala­mit belőle. Talán rádöbbent, hogy részben az ő hibája is mindez. Nem szabad elaludnom. Egész éjszaka őriznek a fiúk és lá­nyok a partimból. Csak most tudtam meg, hogy mi is a ba­rátság. Hiszen alig ismertek és mégis mennyire mellém állot­tak. Családunkban a viszonyok tel­jesen megváltoztak. Apu most nem kiabál. Még tranzistoros rádiót is vett nekem. Csak úgy magától. Nem is kívántam. Folyton beszélget velem, túl­ságosan is gondos. Az idegeim­re megy. Uralkodnom kell ma­gamon, hogy fel ne kiáltsak és el ne mondjam: ezt nem érdem­iem, de ha ilyen lett volna az­előtt, minden egészen másképp történhetett volna. Ez egy húszéves lány esete. Almai voltak, vágyai és ideál­jai, mint a legtöbb korabeli fia­talnak. Miért nem teljesültek, hiszen nem akart olyan sokat? És meg kellett mindennek tör­ténnie? Ezekre a kérdésekre bizonyára megfeleltek magatok ,s- Ján Vavra, Fordította: Sz. 3. Ne maradjunk hátra! na Kovecni axarjuK a v-moz, nunkájában mutatkozó fejlő-1 lési irányzatot', akkor a lehető eggyorsabban k’ell reagálnunk íz új jelenségekre, a tényékre >s szükségletekre, ebből á izémszögből kell értékelnünk is megoldanunk a felmerülő jroblémákat. De ezeket az új izempontokat kell átvinnünk a iatalok köztudatába is. Az ifjsúsági szervezeteknek lém áll módjában, hogy a fél­retett problematikát megold­ók. Sok esetben a kitűzött éladatok nem is 'elég reálisak, gy például a gazdasági prob- émák megoldása, a szabad idő elhasználása tekintetében túl­lőtt követelményeket állítanak él. Amikor a CSISZ munkájában 1 formalizmust kifogásolták, Sajnos sok esetben maga a erotika is formálissá vált), ak- :or a hibát’ főleg abban lát- ák, hogy a CSISZ tevékeny­ségé túlzottan terjedelmes. Amikor azt a kérdést igye- :ezünk megoldani, hogy a fia- alok hogyan töltsék hasznosan izabad idejüket és azt a kér- lést latolgatjuk, hogy a helyi clubok milyen mértékben já­rhatnak hozzá a problémák négoldásához, 'továbbá azt nérlégeljük, hogy, a fiatalok ievékenységének súlypontját lógyen lehetné s fiatalok’ la­Koneiyere atneiyezm, ieiteue- nül fel kellene sorolnunk még azt is, hogy a gyakorlatban eddig Szén a téren milyen munkamódszerek váltak bé. Bi­zonyos mértékben azonban el­lentétben állok azzal az elgon­dolással, hogy a munka utáni te­vékenységet a fiatalok lakóhe­lyére tegyék át’. Hiszen hogyha már a munkahelyen jó ered­ményeket értek el, akkor miért kellene azt félbeszakí­tani és változtatni a színhe­lyen?, Gondoljuk csak még, vajon hélyes-e, hogy az a fiatal aki be­lép a pártba, továbbra is CSISZ tag maradjon?, Elvégre tovább­ra is az lenné a kötelessége, hogy a fiatalok körében fejt­sen ki tevékenységet. Jelénleg gyakran találkozunk olyan ese­tekkel, hogy a fiatalok már párttagok, de továbbra is tag­jai a CSISZ-nek. Az a véleményem, hogy a tagsági dijat negyedévenként szedjék be és ne tartsanak ki feltétlenül amellett, hogy a tagsági gyűléseket havonta össze kell hívni. Az ifjúsági szervézeteknek — mint’ ahogy azt már észleljük is, sokkal nagyobb tekintélynek kell ör­vendenie és el kell érnie, hogy a CSISZ az ifjúság nevelésé terén a legillétékésebb fórum­má váljék. A Lölsz ma a többi társa­dalmi szérv'ezettél együttmű­ködve gyakorol hatást a fiata­lokra. Ez a helyzet már sé- hogysém felél meg a követel­ményeknek és a szükségletek­nek. A CSISZ-nek olyan tevé­kenységét kell kifejtenie, amely vonzza a fiatalokat és elegét kell tennie mind az egyén, mind a társadalom követelmé­nyeinek. Nem lehet csak füg­gelék és nem fejthet ki túl­nyomó részben csakis olyan tevékenységet, amely nem elég hatásos. A CSISZ csakis jogerővel, tekintéllyel, illetékességgel rendelkezzen, jobb pénzügyi és anyagi feltételek mellett mű­ködjön. A CSISZ-nek kiváló szakemberekkel kell körülven­nie magát, neves művészekkel, szociológusokkal, pszichológu­sokkal sportolókkal, és igény­be kell vennie a tudásukat és a népszerűségükét is. Az a véleményem, hogy hasz­nos lenné, ha a CSISZ appa­rátusában idősebb élvtársak is dolgoznának, mégpedig hosz- szabb ideig. A munkaerő hul­lámzás nem lehet jó hatással a szervezet tevékenységére. Ez a körülmény a járásokban és az alapszérvézétekbén is meg­mutatkozik. Edd Ivanőík, Bratislava Konferenciák a hadseregben Az elmúlt héten tartottál meg a hadsereg divízióinál CSISZ-konferenciáit. Attó az egységtől, ahol Zinel tiszt a politikai dolgoz! Mitás Antalt küldték diví­ziójuk fiataljainak konferen­ciájára. Mitás elvtárs példás ka­tona, hiba nélkül teljesít honvédelmi kötelességét Katonai szolgálata előtt : bratislavai TATRA nemzet vállalat technikusa volt. Iti is lelkes, aktív munkát fej­tett ki az ifjúsági szövet­ségben. Jelenleg az altiszti iskolá­ban rajparancsnok és as ezred CSISZ vezetőségénei tagja. Jó szervezőképesség­gel rendelkezik és éppei ezért a leggyengébb raj ve­zetését bízták rá. És aj eredmény? Valóban megle­pő. Hazánk felszabadításá­nak 20. évfordulójának tisz­teletére el akarják érni i „Példás raj“ címét. Hogi ezt el is érik, abban csöppet sem kételkedhetünk. Apró mindennapi katonai köteles­ségeinek teljesítése melleti tiszti vizsgára készül. Kato­nai szolgálatának letelte után tanulmányait szeretné folytatni a főiskolán. Mitás elvtársat a divízió parancsnoka kitüntetésben részesítette. J. HEMERKA A HÁROM BILL A legelők és a tehéncsordák szülték a cowboyokat: de Nyu­gatot nemcsak ők tették Vad­nyugattá. Ehhez olyan férfiakra volt szükség, akik valósággal „kilövöldözték" Vadnyugat vi­lághírét. Az egyik leghíresebb: BILL HICKOK VAGYIS VAD BILL. A „Pisztolykirály“ majdnem két méter magas volt, férfias bajuszt viselt, hosszú haja egé­szen a hátára ért. Gyönyörű lovászbakancsán acélsarkantyú pengett és valószínű, hogy neki volt a legszélesebb karimájú kalapja az egész prérin. Maga állította, hogy fegyveres tűz­harcban több mint száz embert lőtt agyon ellenfelei közül. A maga korában kitűnő és gyors lövész volt. Odaállt két telefonpózna közé, egyszerre lőtt rájuk két kézzel és elta­lálta mind a kettőt. Éppen ezért rábízták a seriff-tisztsé­get Kansas egyik legvadabb városában. Abilenben. Ezt a funkciót nyolc hónapig töltötte be. Abilen a "múlt század hatva­nas éveinek a végén központi találkozóhelye lett a pászto­roknak. Itt végződtek Texas végtelen legelőinek útjai: itt várakoztak a kereskedők és kalandokkal. rémhistóriákkal gazdagodott. harminckilenc éves korában megérkezett Dél- Dakota Deadwood városába. Ez a város gyülekezőhelye volt a különböző elemeknek, akiket az aranyláz űzött a közeli hegyek­be. Hickok azonban nem arany után jött. Mint a helyzet és a terep kitűnő ismerője, rend- fenntartó inspektorokat és ka­ravánokat vezetett a hegyek közé. Szabad idejében kártyá­zott. Itt lőtték agyon a kár- tyaszalonbban, 1876. augusztus 2-án. Hickok háttal ült az ajtónak, kezében kártya, amikor a te­rembe egy megvadult részeg. Jack McCall lépett és szó nél­kül lelőtte a „pisztolykirályt“. Kártyái — nyolcas és disznó — az asztalon maradtak. Azóta, hogy Vad Bili emléke megma­radjon, erre a lapösszetételre szokták mondani, hogy „a ha­lott férfi kártyája“. WILLIAM CODY EZREDES, AZ ÚGYNEVEZETT BUFFALO BILL Ha Hickok büszke is volt a maga dicsőségére — ami ter­mészetes is — mindattól füg­getlenül naiv ember maradt, aki csak nagyon nehezen tu­dott beletörődni abba, hogy a már megszervezett dicsősé­gét mások beárnyékolják. Egé­szen másképp alapozta meg a maga népszerűségét barátja, Buffalo Bill. ő is kitanulta a nehéz, ör- döngős mesterséget, mielőtt a maga szája ízének megfelelő foglalkozást talál. Tizennégy éves korában lett a Pony ex­pressz legfiatalabb lovasa. Egy évvel később, éppen a polgár- háború kezdetén már mint ön­kéntes szolgált az Északi Had­seregben. William Cody ezután szolgált rá a Buffalo Bill nevére. Ebben az időben építettek vasútat Kansasba és a vasút tulajdo­nosai csakhamar rájöttek, hogy legolcsóbban bivalyhűssal old­hatják még a munkások élel­mezését. Ugyanis éppen Kan­sasban volt akkor a legtöbb szabadon kószáló bivalycsorda. William Cody havi 500 dol­lárért hivatásos bivalyvadász és bivalyhús szállító lett. Eb­ben a szakmában valóban nagy sikereket ért el. A rossz nyel­vek szerint ugyan ezt legin­kább Brigham nevű lovasának köszönhette, aki jobban ismer­te a nehezen mozgó állatok természetét, mint az emberek. Bárhogy is volt, tény. hogy 17 hónapos szolgálata során Buf­falo Bill (vagyis Bivaly Bili) 4 280 bivalyt lőtt le. így egy­részt nagy megbecsülést és dicsőséget szerzett magának, másrészt „érdemeket" abban, hogy ezt az értékes emlősálla­tot kiirtották. Nyugtalan természete azon­ban Buffalo Bilit újabb kalan­dokba hajszolta. Ebben az idő­ben a feudális kormánynak nagy nehézséget okoztak az indiánok. Bili parancsnoka lett az 5. brigádnak, amely a Cse- jennékkél állott szemben. Itt is kitüntette magát, mint bi- valyirtő. Méghozzá közvetlenül Sándor orosz cár előtt, aki eb­ben az időben Amerikában volt látogatóban. Az azután következő esemé­nyek azonban élütőek voltak attól, amihez Cody hozzászo­kott. Meghívót kapott New Yorkba. Elképzelhetjük, milye­nek lehettek az érzései, amikor tulajdonképpen itt találkozott először a 19. század városi ci­vilizációjával. New Yorkban legjobban a színház tetszett meg neki, kü­lönösen a „Buffalo Bill, a ha­tárvadászok királya“ című elő­adás. A városból ugyan hamarosan visszahívta Sheridan generális, hogy győztes párbajt vívhasson az indiánok törzsfőnökével, Sárga Kézzel, de aztán élete végéig hű maradt utolsó mes­terségéhez, a színházhoz és a cirkuszhoz. Cody később megalapította a maga színházát és minden szépítgetés nélkül bemutatta az igazi Vadnyugatot. William Cody azonban nem a reflektorfények, hanem a préri embere volt. Egyszer ugyanis ezt mondta: — Ha meghalok, nem aka­rom, hogy az emberek azt fe- :segjék: „Meghalt valamilyen /én cirkuszos“, hanem hogy ezt mondják: „Ez a férfi nyitotta meg az utat’ Wyomingb'e“i Következik: Biljy, Kid. Bili Hickok, Jack Omohundro, Buffalo Bill marhahajcsárok. A megvásárolt jószágot innen már vasúton szállították tovább északra. Itt került sor a jószág kifizetésére és utána a mulatozásra. Ez ál­talában kurjongatással kezdő­dött és gyakran végződött vé­rengzéssel. Abilenben jól tudták, hogy városunkban csak olyan férfi tarthatja fenn a rendet, akinek a lövésművészete előtt minden­ki fejet hajt és ez a férfi Hickok volt. Büszke volt új hivatalára, de szíve legmélyén sohasem tu­dott tisztsége kötelességeivel egyetérteni. Később, amikor a saját helyettesét is agyonlőtte, a városi tanács megköszönté szolgálatait és felbocsájtotta. Hosszú vándorlás után, ami­kor már nem volt egészséges, de a dicsőségé tovább nőtt,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents