Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-02-18 / 7. szám
A prágai U Hybermi kiállítási teremben folynak az előkészületek brit ipari és technikai kiállítás rendezésére. A kiállításon negyven angol cég vesz részt. Figyelemreméltó értesülések Nagy érdeklődésre számot tartó értesüléseket közöl a Spiegel című nyugatnémet hetilap, valamint a Neues Österreich című osztrák napilap két háborús fő bűnösről, Martin Bormannról, Hitler egykori jobbkezéről, valamint Mengeléről, az auschwitzi haláltábor tömeggyilkos orvosáról. A Spiegel szerint Bormann jelenleg Dél-Amerikában él. s ennek bizonyítására két értesülést idéz. Az egyik szerint egy Argentínában élő volt SS-tiszt birtokában egy magnetofonszalag van, amely Eichmann vallomását tartalmazza és Bormannról is fontos felvilágosításokat tartalmaz. A másik értesülés szerint Bormann anyósa elmondta, hogy egy alkalommal két ismeretlen férfi kereste fel férjét és közölte vele, hogy Bormann életben van. Az osztrák lap arról ír, hogy a paraguayi kormány közölte a bonni külügyminiszterrel, hogy egy Jósé Mengele nevű ember elnyerte az ország állampolgárságát. Simon Wiesenthal, a bécsi zsidó dokumentációs központ vezetője megerősítette, hogy a központ nyilvántartása szerint Mengele valóban Paraguayban él. Mivel tizenegy különféle útlevéllel rendelkezik, többször járt Európában — feltehetően Nyugat-Németor- szágban is. Az etiópiai-szomáliai határon néhány napja ismét fellángoltak a harcok. A két fél kölcsönösen agresszióval vádolja egymást s ebben az ügyben Etiópia és Szomália is az afrikai egységszervezet összehívott külügyminiszteri értekezlete elé vitte a panaszt. Szomália az ENSZ Biztonsági Tanácsához is fordult. Hogy melyik fél hibájából robbant ki újra ez az évente megismétlődő véres viszály, lehetetlen megállapítani, az egymásnak ellentmondó jelentésekből. A visszatérő határ- incidensek gyökerei azonban világosak. Az olasz, angol és a francia gyarmatosítók egy évszázadon át fosztogató hadjárataik és az egymásnak adott koncessziók eredményeként — figyelmen kívül hagyva az etnikai csoportokat és törzseket — gyakran vonalzóval húzzák meg a térség országainak határait. Így került a XIX. században mintegy százezernyi Szomáliái lakos Kenya területére, a XX. század elején pedig a Szomáliáik által lakott Ogadan tartomány Etiópiához. Ehhez hasonló etnikai problémák egyébként egész Afrikára jellemzőek. így a gyarmatosítók a határok megvonását. amely a legtöbb esetben lényegében az egységes nemzeti csoportok kialakulásának problémája, örökségül hagyták a felszabadult országokra. A rendezetlen határkérdés gyúlékony anyag, E sok áldozatot követelő határvillongás ismételten Hruscsov szovjet miniszterelnök nemrég elhangzott javaslatára irányítja a figyelmet, mely szerint a területi és határvitákat a fegyverek kikapcsolásával, békés úton kell rendezni. A jelenlegi szomáliai-etió- piai fegyveres összetűzés a vér- és az anyagi áldozatokon túl elvonja a figyelmet és az erőt az országok gazdasági fejlesztésének és a függetlenség megerősítésének alapvető kérdéseiről. Ki lesz az Amerikai Egyesült Államok új elnöke? • Politikai szélvihar a korteshadjáratok megkezdése előtt • Aktivizálódik a szélső jobboldal • Szenátornő is szerepel az elnökjelöltek listáján Az idén elnökválasztást tartanak az Egyesült Államokban. Bár e nagyjelentőségű amerikai belpolitikai eseményre csak november 3-án kerül sor, a politikai barométer higanyszála már igen magasra szökött. Hiszen mondanunk sem kell, hogy e legnagyobb tőkésországban milyen óriási propagandahadjáratot rendeznek egy elnökválasztás előtt. A befolyásos lapok naponként hosszú cikkekben elemzik az uralmon levő Demokrata Párt és a Köztársasági Párt esélyeit, ismertetik a két párt új jelöltjeinek életrajzát, politikai pályafutását, s nem utolsó sorban az esélyeket Is. Ezúttal mi is egy kis ízelítőt nyújtunk olvasóinknak az amerikai elnökválasztási kampányból. Vitathatatlan, hogy John Kennedy tragikus halálával új helyzet alakult ki a választási arénában is. Hiszen az aránylag fiatal elnök osztályérdeke és választóinak különVersenyfutás a Fehér Házért, avagy így látja a karikaturista az amerikai elnökválasztási kampányt. böző meggyőződése ellenére is először ismerte be az amerikai elnökök között azt a reális tényt, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok közti békés egymás mellett élés az egyedüli járható út, a XX. század korparancsa. Hajlott a realitásra és sok esetben tanúsított megértést a szocialista államok politikája iránt. Bár ez a felismerése többször megingott, de végül a haladó amerikai társadalom is az ő személyében látta a két világrendszer közti viszályok békés úton történő rendezésének egyik feltételét. A reális szemlélők . joggal vélték, hogy a népszerű elnök könnyedén veszi majd az akadályt, és sikerül másodszor is négy esztendőre bekerülnie a Fehér Házba. Száz év óta a texasi származású Johnson, az első déli elnöke az USA-nak, s ez a tény is mutatja, hogy kikre számíthat majd november 3-án a Fehér Ház jelenlegi gazdája. Az amerikai választási kampány egyik íratlan törvénye, hogy az uralmon levő párt az elnökkel együtt igyekszik olyan bel- és külpolitikai intézkedéseket hozni, amelyek nem ingerük fel túlságosan a választók hangulatát. Sőt népszerű intézkedéseket próbálnak bevezetni, s igyekeznek mindent a legkedvezőbb színben feltüntetni. Johnson sem kivétel, s a Kongresszushoz intézett üzenetében adókedvezményeket és a katonai kiadások csökkentését helyezte kilátásba, hogy a mit sem sejtő egyszerű amerikai választók tízmillióit próbálja odahúzni a választási urnához. Külpolitikai téren egyelőre Johnson nem megy túl a Ken- nedy-örökség elkötelezettsége mellett, hiszen bármilyen nagyobb jellegű próbálkozás kockázattal járna számára. Ennek ellenére Johnson aránylag a legnagyobb eséllyel indul a választásokba. A republikánusok részéről két szélsőséges jobboldali szeOscar Kambo- na, Tanganyika külügyminisztere a múlt héten újságíróknak bemutatta e fiatal köztársaság hadseregének új parancsnokát Irisho Sam Hagai Sarakiküat (középen) és helyettesét Elisha Kavana huszonhat éves őrnagyot, (jobb oldalt) Képünkön a két tiszt Nierere tanga- nyikai köztársasági elnökkel látható. nátor, Goldwater és Rockefeller pályázik az elnöki bársonyszékre. Az előzőről tudnunk kell, hogy a tragikus sorsú Kennedy koporsója felett ugyan „választási fegyverszünetet“ hirdetett, de most annál erőteljesebben lépett az induló korteshadjárat színpadára. Goldwater szenátor faji politikát hirdet: a szövetségi kormány erejének rovására az egyes tagállamok nagyobb politikai és gazdasági befolyására törekszik, hogy ezáltal a különösen déli tagállamokban dúló fajüldözésnek még nagyobb terepet adjon. Kimondottan Kuba-ellenes politikát hirdet, sőt azt ígéri, hogy megválasztása esetén felmondja a moszkvai részleges atomcsend-egyezményt és „rendet“ tesz Latin-Ameriká- ban is. Goldwater úr, elég leplezetlenül nyilatkozik elképzeléseiről, az amerikai nép többsége azonban nem azonosítja magát az ilyen féke veszett ultrák nézeteivel és bizonyára rádöbben a Goldwater-féle politikai irányzat időszerűtlenségére, tarthatatlanságára. Közismert, hogy az amerikai elnökválasztási kampány hihetetlen pénzösszeget is követel. Ebből a szempontból előnyös helyzetben van Nelson Rockefeller, New York-i kormányzó, akit Amerika egyik leggazda- emberének tekintenek. Esélyeit azonban nagymértékben megnyirbálják családi körülményei. Nemrég ugyanis elvált és egy 36 éves asszonyt vett feleségül, aki gabb Nilson Rockefeller négy gyermekét otthagyta. Az amerikai választó polgárnak pedig nem lehet szemére vetni, hogy nincs nagy bizalma olyan ember iránt, aki ilyen rendezetlen családi életet folytat. Politikai megfigyelők rámutatnak arra, hogy a Goldwa- ter-Rockefeller pártharcból végül is mindketten vesztesként kerülnek ki és a köztársasági Párt jelöltje egy eddig ismeretlen harmadik lesz. A tartalékos esélyesek nevei között szerepel Richard Nixon, Eisenhower alelnöke, Cabot Lodge, a jelenlegi amerikai nagykövet Dél-Vietnamban vagy más valaki. Egyedül álló esemény az amerikai történelemben, hogy szenátornő is jelölteti magát a választásokon. A 66 éves Margaret Smithről egyelőre nem sokat tudunk, de mindenesetre több mint szenzáció. Kérdés azonban, hogy az ilyen ádáz küzdelemben mennyire tudja megállni helyét egy szenátornő, aki eddig még nem nagyon tette ismertté nevét az amerikai politikai életben. A washingtoni Fehér Ház elnöki bársonyszékéért tehát teljes ütemben megindult a harc. Egyelőre csak találgatni lehet, hogy ki lesz az Egyesült Államok új, sorrendben 37. elnöke. De bárki is lépjen be november első napjaiban a Fehér Ház elnöki hivatalába, figyelembe kell hogy vegye a kialakult világhelyzetet és felelősségének tudatában kell elindulnia tevékenységében. Mert nemcsak az amerikai közvélemény, hanem az egész világ haladó emberisége ezt várja tőle! TÓTH GÉZA HANS KROLL, AZ NSZK VOLT MOSZKVAI NAGYKÖVETE — akit a bonni intrikusok áskálódásai következtében hívtak vissza másfél évvel ezelőtt moszkvai posztjáról — a Westfälische Rundschaunak adott nyilatkozatában síkra- szállt amellett, hogy Bonn kezdjen közvetlen tárgyalásokat a szovjet kormánnyal. — Mindig is azt mondtam, és ma is szilárdan hiszem, hogy a német kérdés megoldása lehetetlen a Szovjetunió nélkül, vagy éppenséggel a Szovjetunió ellenére — hangoztatta nyilatkozatában, majd kijelentette: helytelennek és egyoldalúnak tartja azt az álláspontot, amely szerint „a Nyugatnak szilárdnak kell maradnia és nem szabad tárgyalnia.“ A KRASZNAJA ZVEZDA A LEGUTÓBBI kongói eseményekhez fűzött hírmagyarázatában megállapítja, hogy Kongóban fellobbant a gyűlölet és a felháborodás lángja az Egyesült Államok és helyi ügynökei által irányított gyarmatosítók ellen. Kwilu tartományban Pierre Mulele-nek az egykori Lumumba-kormány oktatásügyi miniszterének partizáncsapatai tevékenykednek. A felkelők ellenőrzésük alatt tartják a tartomány keleti és déli térségeit, hatékony csapásokat mérnek a nagyobb helységek ellenséges helyőrségére. A kommentátor a továbbiakban arról ír, hogy jelenleg hadjáratot készítenek elő a Kongó igazi függetlenségéért küzdő hazafiak ellen. Mintegy ezer jól felfegyverzett katonát küldtek a dzsungelbe a felkelők leverésére. Kegyetlen megatorlás vár a békés lakosságra is. A haladás kerékkötői a múlt századokban A teológia tanításai alapján — írja a Kölnische Zeitung 1819 március 28-án — az egyháznak igaza van, ha elítéli a gázvilágítást, amely szerint ez nem más mint az embernek jogtalan beavatkozása az isteni rendbe; mert az éjszakát Isten azért teremtette, hogy sötétség uralkodjék benne, — eltekintve a hold időközönkénti sugaraitól... Már egy félszázaddal azelőtt az egyház Benjámin Franklin villámhárítója ellen foglalt állást; az egyház erkölcsi tanítása arról szólt, hogy a mennydörgés az ördögök müve, a villám pedig a démon fegyvere (bizonyos esetekben Isten is alkalmazhatja a villámot, hogy helyreállítsa a jogrendet a „gonoszokkal" szemben.) Az 1752- ben feltalált villámhárítónak még 10 évig kellett várnia, míg az egyház a templomokba felszereltette: a velencei Szt. Márk téri szék :segyház, mely 1489-ben, 1548-ban, 1563-ban és 1745-ben villámcsapás által előidézett tűzvészeknek esett áldozatul, a fent idézett időpont után már védve volt az ördög haragjától. Az egyház harcainak hosszú krónikája a technika vívmányai ellen ma már lezáródott. Mostanában Dél-Afrika református egyháza vitatja meg sok találékonysággal és egy időszerű polémia fegyvereivel a következő témát: „A mesterséges eső előidézésének erkölcsi jogosultsága". Például: Van der Walt teológus. aki nyilvánvalóan modern gondolkodású, azt tartja, hogy ó épúgy, mint ahogy az embernek joga van az artézi kutak mélyéből vizet felhozni a föld felületére, ahhoz is van joga, hogy a vizet a felhőkből is lehozza. De a Református egyház többsége ellene van; szerintük a felhőkből „elvenni" a vizet, bűnös dolog: ez az emberi gőg jele és ez nem egyéb, mint modern kísérlet a bábeli torony felépítésére azaz a „démon műve“. A döntő szó ebben a vitában még nem hangzott el; ez a legmagasabb szinódus feladata lesz, amely 1964 januárjában fog ülésezni. Az idézett definíciók tehát mai keletűek, még ha visszhangjai is a tegnap sötétségének és babonáinak. Minden évszázadban a haladásnak hadakozni kellett az egyház bizalmatlan, engesztelhetetlen, aktív oppoziciójával: így a betegségek elleni oltások, a va- sútak, a búzamag-tisztító gépek ellen: természetesen nem szólva az egyház ismert és még mindig érvényes elutasító magatartásáról a darwinizmus azaz a fejlődés teóriája ellen. A magtisztógép. amely a magot különválasztja a pelyvától, automatikusan működő, szelet előidéző apparátus segítségével, azért vonta magára az egyház haragját, mert „segítségül hívott olyan eszközt, mint a levegő, amelyen az ördög uralkodik. Ennélfogva a levegő igénybevétele — még ha hasznos célokra is történik — nem egyéb mint egy fajtája a démonnal kötött szövetségnek, amely elfogadhatatlan“. A vasút bevezetése Franciaországban a párizsi érsek ellenkezésével találkozott, de, amikor az „acélszörnyek“ állandó növekedésével szemben az egyház frontváltozásra kényszerült, tette ezt a következő körmönfont megokolás- sal: a vasút, ha magában véve bűnös dolog is, úgy tekinthető, mint az Ég bosszúéi lásának jele azok ellen a vendéglősök ellen, akik böjti napokon húst szolgálnak fel az utasoknak (ennek belső értelme az az intelem, hogy az utasok ilyen napokon rövidebb ideig igyekezzenek úton maradni, hogy idejében érhessenek el a nagyobb városokba, ahol a vendéglősök mélyebb vallásossága illetve a hivatalok szigorúbb ellenőrzése folytán, a böjtnek megfelelő ételek kiszolgáltatása biztosítva van.) Nagyobb nehézségek kísérték a katolikus erkölcsök harcát az oltások ellen. A tüzet a Sorbonne teológusai nyitották meg. Az angol klérus követte őket olyan prédikációkkal, amelyek főtémája ez volt: „A beoltás — istenkáromlás“. „A beoltás bűnös és veszélyes praktikája“. A harc ezernyi áldozatot követelt. A montreali fekete-himlő járvány alatt 1885-ben (Andrew White történész megállapítása szerint) a protestáns lakosság úgyszólván teljes egészében megmenekült a ragálytól, mert beol- tatta magát. A katolikusok között a halálozási arányszám a legpesszimistább elképzeléseket is maga mögött hagyta. Minden kísérlet, amely az oltást kötelezővé tette volna, kudarcba fulladt és gyakran fegyveres összeütközésre került sor orvosok és katolikus hívők között. Ez utóbbiakat Filiatrault apát tüzelte, aki visszautasította azt a teóriát, hogy a betegségeket baktériumok okozzák. „Azért van feketehimlő — prédikálta egy kórházzá átalakított templomban, amely éjjel nappal nyitva volt — mert az idei farsangon élvhajhászóan odaadtuk magunkat a bűnözésnek, rabszolgái voltunk a húsnak és nem gondoltunk a lelkünkre". Nem másképpen, negyven évvel azelőtt, kellett Simpson orvosnak leküzdenie a sebészeti operációknál használt érzéstelenítő szerek (abban az időben a kloroform) igénybevétele ellen kiadott katolikus tilalmat: és harca csak akkor lett sikeres, amikor ki tudta mutatni, hogy az érzéstelenítésről már az ó-testamentum is megemlékezett: Mózes első könyvében (2,21) szó van arról, hogy Isten, mielőtt kivette volna Adám oldalbordáját, amelyből aztán Évát teremtette, előbb mély álmot bocsátott Ádámra ... Ma az egyház nagyobb tekintettel van a kifejezésmódra, ha helytelenítését akarja szavakba foglalni a technika haladásával szemben; de állás- foglalása alapjában véve változatlan maradt. Csak egy találmány nem találkozott tiltakozásával akár bullák akár prédikációk alakjában; az atombomba. Ro. ÁLDATLAN ÖRÖKSÉG fimokfiitás aFetiér Ház eW binonynékéÉrt
