Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-12-01 / 48. szám

Íri Az élet győz a háború felett című tánckompozíció-f-4a majd az eml Találkozunk 1965 májusában • Két egész estét betöltő műsorral készül az együttes • A legsikere- sebb műsorszámokat felújították ♦ Nyomdában az emlékkönyv, készítik az emlékérmeket. Évfordulóra kémülünk. A szü­letésnap mindig határkövet jelent. Ez jelzi az indulást, valaminek a kezdetet Ezután jön a folytonosság az alkotó ember munkája és az emlékek sokasága, majd egyszer kerek évszámhoz érkezünk és akkor... akkor egy pillanatra visszate­kintünk a múltra, az elvégzett munkára, a kellemes és néha kellemetlen emlékekre. A jövő évben lesz tíz éve annak, hogy néhány magyar főiskolás és a voll pedagógiai gimnázium diákjai, valamint a szakemberek elindították út­jára a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága mellett működi) Magyar Dúl- és lám együttest. Azóta már nem egyszer válto­zott (és ki tudja nem válto­zik-e még) a neve. Volt Magyar Főiskolások Miívészegytlttese, lett ifjú Szivek, majd Magyar Népművészet i F.gyiitles és leg­utoljára Magyar Dal és Tánc együtteste kei észlelték át. A, név változóit, ám úgy gondo­lom, hogy 11 lényeg megmaradt Létezik egy egytilles, amelynek évről évre új bemutatója van. amely évente több mint 50 he­lyen lép fel és maradandó élményt hagy a hallgat óságban, nézőkben egyaránt, hogy az elmúl! évek folyamán sok olyan fiatal került la a tagság sorai bál, akik ma mint kiváló nép­művészeti és népművelési ve­zetők irányítják a falusi kul­turális életet. Eddig a felsoro­lás, persze folytathatnám, de nem teszem, hiszen erre az évforduló alkalmából úgyis sor kerül. Még jó néhány hónap választ el bennünket az évfordulótól, de az együttesben már lázas munka folyik Az ének, zene és tánckar háromszor próbál he­tente Két műsort készítenek elő az 1065-ös évre. Aj egyik­kel a felszabadulás 20 évfor­dulóját köszöntik. Ebben kap­nak helyet a Szép Júlia, a Hő­sök emlékműve, Epizódok a diákéletből című tánckompozí- c'iók, valamint a sikeres ének­kari számok. £ műsor második részében azokkal a táncszá mokka! találkozunk, amelyeket egy hónappal ezelőtt Icözvetí tett a Csehszlovák Televízió Azok. alak ott ütlek a közvetí­tés alkalmával a képernyő előtt, bizonyai a szívesen megnézik még egyszer a Nemzetek láncai című miisort. A másik, egész estél betöltő műsort azokból a számokból állították össze, amelyek az elmúlt évek során szinte le sem kerüllek a műsorról, mi­vel művészt értékükben és elő adási módjukban olyanok vol­tak, hogy a legigényesebb nézőt is kielégítették. Ezeken kíüiil úgy a tánccsoport, mint az énekkar és a zenekar műsorán új müvek is szerepelnek. Gaz­Morgen vagy Abend? Ott is kezdhetném a törté­netet, hogy az iskolai német órák alatt gyakran megfordul­tam az orvosnál, áruházban, a parkban vagy más egyéb helyen, ahol egy jó diák az el­lógott órákat tölteni szokta. A vizsgák után az osztály egy hetet töltött a Tátrában. Három kilométerrel Ótátrafü- red fölött, Tarajkán laktunk egy turistaszálló tizennyolc- ágyas „különszobájában“. Reg­geltől estig zuhogott az eső, estétől reggelig viszont szép, tiszta, kellemes éjszakaink voltak. Tettünk egy-két na­gyobb túrát a ,,séta az esőben" cím kedvéért, de aztán fordí­tottunk a dolgon. Nappal alud­tunk, a sportot pedig éjszaké, ra hagytuk. S mivel az éjsza­kai sportok Iegnépszerűbbike a tánc, erre szavaztunk mind­annyian. Nekem külön okom is volt rá: pénztárcámat a diák­szállóban hagytam. Alig ötven korona maradt a zsebemben, ékeket zziik dag élményt ígér a májusi be­mutatkozás, a jubileumi év. Ebből az alkalomból tervezik Bratislavában mindazon fiata­lok találkozását, akik a 10 év alatt tagjai voltak az együt­tesnek. Lesz kinek, illetve kik­nek találkozni, hiszen tudjuk, hogy a tagság szinte évről évre cserélődik, a régieket, akik be­fejezik a tanulmányaikat, újak váltják fel. Az elmúlt évek fo­lyamán több mint 500 tag vál­totta egymást az együttesben. Azok, akik már kikerültek az életbe, szívesen idézik újra az emlékeket, az együttesben el­töltött éveket. Lesz alkalom tehát, hogy régi barátok újra kezet szorítsanak, meghányják — vessék az együttes múltját és jelenét E lehetőség megte­remtését is csak üdvözölhet­jük. Hogy mi minden készül a fel­soroltakon kívül az együttes 10. évfordulója alkalmából, az még csak most körvonalazódik Már nyomdába adtak egy óé oldalas emlékkönyvet, amely­ben a sok fényképanyagon kívül a régi tagok visszaemlékezései, a szakmai vezetők írásai, a külföldi utakról szóló beszámo lók stb. kaptak helyet, (úgy­szintén készítik az évforduló alkalmából kiadott emlékérme­ket is. Egyelőre ennyit. Azok, akik tagjai voltuk az együttesnek, vagy látták a műsorát, kíván­csian várják a jubileumi elő­adásokat. CSÍKMÁK IMRE ami egy hetes tátrai nyaralás­ra édeskevés még akkor is, ha naponta három kiflinél többet nem is eszem. Éjszaka nem G. MiKOLA ANIKÓ eszik a rendes ember, nappal pedig aludjon, ha éhes. Hét óra tájban leereszked­tünk a fogaskerekűvel Füred­re. A táncteremben már szólt a zene, de még nem táncoltak. Közvetlen a zenekar mellett volt még üres asztal, oda te­lepedtünk le és figyeltük az erősen nemzetközi társaságot. Szemben velünk két kubai fiú ült (a szakállukról ítélve), tőlünk jobbra lengyelek, távo­labb pedig egy koreai társa­ság. Első táncosom egy mélabús, jámbor tekintetű fiú volt, ki­nek első és utolsó hozzám in­tézett mondata az volt, hogy ha megengedem, hazakísér. Köszöntem szépen a szívessé­gét, de nem kértem belőle, Már attól kezdtem félni, hogy nem sikerül az este, mikor valaki meghajolt előttem. Első pillantásom a középső kabát­gombjára vetődött, s onnan még vagy egy métert siklott felfelé, hogy elérje a tetőpon­tot. Te jó ég, hogy fogok ezzel táncolni? Végre sikerült le­győzni másodpercekig tartó megrökönyödésemet, felálltam. Ennek leendő partnerem is őszintén örült. Hála magas tű­sarkamnak, éppen az ádám­csutkájáig értem. ... és itt kezdődik a tragé­dia: megszólalt. Termetét meg­hazudtoló magas fejhangon hadart valamit másfél percen keresztül, s hogy mit, az örök titok marad előttem. Vajon milyen nyelven beszélhet, töp­rengtem és sehogysem tudtam eldönteni, hogy bólintsak-e vagy sem kérdőjeles hangsúlyú mondataira. Lassan lemondott úgy látszik a válaszomról, s a táncnak is vége lett. Helyre kísért. — Danke. — Köszönte meg a táncot, Majdnem fel­kiáltottam örömömben: hiszen német! Csak hát késő volt. Az öröm pedig korai. A következő néhány percet azzal töltöttem, hogy lázasan kerestem, kutattam német tu­dásom szegényes tárházában, de bizony az eredmény siral­mas volt. Közben meg azon izgultam, vajon felkér-e még egyszer? No, ebben nem volt hiba. Alig léptünk egyet-ket­tőt a parketten, lecsaptam rá a gondosan megfogalmazott kérdéssel: Deutsch? — Já, já — vigyorodott el s újabb szó­áradat következett, amiből egy szót sikerült csak kivenni: Hans. Ez csak a neve lehet, gondoltam, és sietve közöltem vele én is az enyémet. Végre rájött, hogy a magyarázat leg­elemibb formáit kell alkalmaz­nia — vagyis kézzel-lábbal — így már könnyebben folyt to­vább a társalgás. — Ich bin deutsch, du bist wie? Hát igen. Bármennyire tisztában vagyok is nemzetiségi hovátartozá- sommal, mégsem tudom ennek a húshegynek a nyelvére le­fordítani. Hopp. megvan! Egy Brahms-kotta címe jutott eszembe, „Ungarische Tänze“. Ez már egész kielégítő válasz, s ha még ezt is hozzá teszem: made in Czechoslowakia — tökéletes. Mire kielemeztük válaszomat, jó idő beletelt, s mindketten erősen törölget- tük arcunk verítékét! Pihenésképpen nagyokat hall­gattunk. Szemügyre vettem partneremet. Csinos fiú, csak ne volna ekkora díszpéldánya a fajtájának! S állandóan mo­solyog. Másfél órája, mióta megismertem, állandóan moso­lyog Sértődésről azonban szó sem lehetett, mert ekkor már kezd­tem érezni, hogy nagyon tet­szik és hogy nagyon jó vele táncolni. Igen elfáradt a nya­kam beszélgetés közben az állandó felfelé-nézéstől, ezért kitartóan tanulmányoztam a nyakkendőjét, ő pedig egy fejjel feljebbről nézett le rám. Éjfélkor elbúcsúztunk, haza indult a társaság. A fogaske­rekű állomása üres és korom­sötét volt, gyalog kellett neki­vágnunk az útnak. Fenyőtől- fenyőig tapogatóztunk egymás­ba kapaszkodva, pokoli félel­mek között. Az éjszakai kirándulás még indokoltabbá tette a nappalok­ra vonatkozó órarendet: al­vás ... három kifli, fél pásté­tom ... alvás, és újra este. S mert sikerült megúsznunk baj nélkül a kalandot, vérsze­met kaptunk. Még kétszer megkísértettük a veszélyt. Hanssal ekkor már nagysze­rűen megértettük egymást. Társalgásunkhoz néhány indo­európai nyelv sajátos keveré­két, használtuk. — Heute ul­tima vez ... závtra pojéchaju damój. Ez pont négy. de min­degy, az a fő, hogy megértet­te, hogy ez az utolsó együtt- lét. Nagyon elszomorodtunk mindketten. Záróra után haza indultunk. Ezúttal ő is elkísért az erdészéiig. Útközben vigasz­talásul tízig számoltam neki németül és csaknem hibátlanul ragoztam azt, hogy én vagyok, te vagy ... Ó pedig elmondta, hogy a Halle-i egyetemen ta­nul ökonómiát, harmadéves, tanulmányúton vannak Itt, na­gyon tetszik neki a Tátra ... stb. Kérte a címemet, de egyi­künknél sem volt papír és író­szer, (s így) megjegyezni pe­dig nem tudta. Nem baj, ma­gyarázta, holnap kijön az állo­másra mikor utazunk és ott leírja. (Mikor) Hogy mikor in­dulunk? — Holnap reggel hat­1. Aa egyttóes énekkara. 2. Legények a Sárdózás című tánckompozícióban, amellyel évekkel ezelőtt az együtes nagy sikert aratott. 3. Sárszögi Csilla, a tánckar tagja. 4. Kvocsák József, az egyiites koreográfusa vidéki gyűjtésén, 5. Jóba Lajos, a Szép Júlia című tánckompozíci óban. kor ... zechst uhr ... abend... en la estación ... Kezet fogtunk. Annyi min­dent kellett volna még megbe­szélnünk, de nem sikerült. Csak álltunk és szorongattuk egymás kezét, s mikor aztán abból is elég volt, én a töb­biek után siettem, ő pedig visszaballagott a szállodába. Nem hunytam le a szemem hajnalig. Gondolkodtam, terve­ket szövögettem, mondatokat tákoltam össze, húszféleképp is elképzeltem a másnapi ta­lálkozást és bgldog voltam, nagyon boldog. Fél négykor frissebben ug­rottam ki az ágyból mint va­laha, összecsomagoltam és leg­szívesebben rohantam volna az állomásra. Végre oda Is értünk, ámde hiába nézegettem körül, Hansot sehol sem láttam. Utol­sónak szálltam fel a hegyi villamosra s egészen addig lógtam ki az ablakon, míg csak egy kanyarban el nem tűnt a szemem elől az állomás. Lassan távolodtak a hegyek, én pedig nagyon szerencsét­lennek éreztem magam. Hogy miket gondoltam akkor róla, azt nem írom ide. Gondolat­ban azóta százszor is bocsána­tot kértem már tőle az igaz­ságtalan vádért. Az én szegény Hansom bizonyára éppolyan türelmetlenül és izgatottan várt rám az állomáson este hatkor, mint én őrá reggel. Hazaérve pedig elővettem a német nyelvtant, s igen sok hasznos dolgot sajátítottam el azóta, például azt is, hogy a reggel az nem este, s az este az nem reggel. — Krónika Neves szakemberek nem­zetközi konferenciára jön­nek össze Bécsben, amelyen majd megtárgyalják az eu­rópai színes televízió adás kérdéseit. * Dürrenmatt svájci dráma­író A fizikusok című darab, ja, amely egész Európában nagy sikert aratott, New York-ban, a Brodway Szín­házban megbukott. ■Á A NDK-ban „Rémes nő" címen jégkomédiát forgat­nak, melynek rendezője Jindrich Polák és a fősze­replője Olga Divinová. Fel­lép a prágai jégbalett is. ☆ A brazil Edoarde Techa elkészült a már régebben beharangozott labdarúgó- szimfóniával. A neves zene­szerző művével a futball­mérkőzések hangulatát pró­bálja a hangversenyterem­be varázsolni. Felhangzik a bírói sípjel, felzűg a kö­zönség moraja, a zenekar még a szurkolók őrjöngését is tolmácsolja. * Érdekes kiadványt jelen­tetett meg e napokban a budapesti Gondolat kiadó. A 16 oldalas füzetben kü­lönféle rejtvényeket közöl, s értékes könyvekre hívja fel a rejtvények barátainak figyelmét. A megfejtők kö­zött 35 ezer forint értékű nyereményt sorsolnak ki. ☆ Marseilles közelében „A század bankbetörése“ címen filmet forgatnak. Az egyik üldözési jelenetben a „gengszterek" autója várat­lanul elrobogott. A rende­zők és a statiszták legna­gyobb meglepetésére, mert ez már nem tartozott a je­lenethez. Az történt ugyan­is, hogy a rendező anélkül, hogy tudta volna, a gengsz­ter szerepre olyan statisz­tát vett fel, aki már autó­lopásért többször ült. ☆ A világ leghosszabb kon­certjét New York-ban ren­dezték. 18 óra és 40 percig tartott. E. Satie francia excentrikus zeneszerző mü­vét adták elő. A szerző utasítása szerint az alap­motívumot 840-szer ismé­telték meg különböző variá­ciókban. A hangversenyről 9 zenekritikus Irt, de ezek felváltva hallgatták a kon­certet. ☆ A bécsi Volkstheater szín- társulata november 30-án Tennessee Williams Nyár és füst című darabját adja elő Bratislavában. A Szlovák Nemzeti Színház pedig ja­nuár elején Goldoni: A le­gyező című vígjátékával adja vissza a bécsiek itteni látogatását. ☆ Az UNESCO statisztikája szerint a könyvkiadásban a Szovjetunió vezet. Évente 74 ezer könyvet adnak ott ki, azután következik Nagy- Britannia, 25 ezerrel, Japán 24 ezerrel, az Egyesült Ál­lamok 18 ezer könyvvel, Csehszlovákia közvetlenül a nagyhatalmak után követ­kezik. ☆ E napokban hirdették ki Párizsban a két legnagyobb francia Irodalmi díj ez évi nyerteseit. A Goncourt- díjat George Couchon nyer­te el a Vad állam című re­gényével. Couchon 39 éves. Díjnyertes regényének tör­ténete Közép-Afrikában ját­szódik le, a faji előítéle­tekre világít rá. A Renaudot díjjal Jean Pierre Faye A zsilip című regényét tüntet­ték ki. Faye 39 éves. Jelen, leg a hitleri fasizmus tör­ténetén dolgozik. ■ír Louis Armstrong „Hello Dolly“ című slágere nyerte el a jövő év legjobb dzsesszlemeze cimét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents