Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-12-01 / 48. szám

Két új szovjet Nobel-díjas 1952-ben egymástól függetle­nül, s csaknem egyidejűleg jelölték meg az elektromág­neses hullámok kvantum- rendszer segítségével előidé­zett gerjesztésének és foko­zásának elvét: a Szovjetunió­ban Nylkoláj Bászov és Alek- szandr Prohorov, az Egyesült Államokban pedig Charles Townes. Az elmúlt hetekben a Svéd Tudományos Akadé­mia a három világhírű fizi­kusnak ítélte oda az 1964. évi fizikai Nobel-díjat a kvantum - elektronika terén végzett alapvető munkássá­gukért, ami a rádió- és az optika hullámsávok (laser-ek és maser-ek) gerjesztőinek és erősítőinek létrehozásához vezetett. Nylkoláj Bászov 1922-ben született Édesanyja ekkor e 1956-ban Bászov sikerrel véd­te meg doktori disszertációját, majd 1962-ben a Szovjet Tu­dományos Akadémia lévélező tagjává választotta. Alekszandr Prohorov 1916- ban született Athortonban (Ausztrália) orosz forradalmár családbői. Édesanyja a cári ül­dözés elől emigrált Ausztráliá­ba, majd az Októberi Forrada­lom győzelme után visszatért a Szovjetunióba. Frohorov 1939- ben végezte el a lenlngrádi egyetemet, s ekkor kezdett tu­dományos munkásságához. A Honvédő Háború éveiben a fronton harcolt. Sebesülése.után 1944-ben leszerelt, és vissza­tért tudományos munkásságá­hoz. 1946-ban a Lebegyev Fizi­kai Intézetben sikeresen meg­védte kandidátusi disszertáció­ját, majd 1951-ben a tudomá­nyok doktora lett. 1950-től kezdve intenzíven kezdett fog­lalkozni a kvantum-elektroni­kával, és az intézet elektro­Mlllioncsikov, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke gra­tulál Byszovnak és Prohorovnak a Nobel-díj elnyerése alkal­mával leningrádi Műszaki Egyetem mágneses-rezgés laboratóriu- hallgatója volt, anyja pedig mának vezetője lett. Jelenleg tisztviselő Voronyezsben ta- . . nult. és itt végezte be közép­iskolai tanulmányait 1941-ben. A háború első napjaiban bevo­nult. Katonaorvosi kiképzésben részesült, részt vett az I. Uk­rán Front harcaiban. A fizikai tanulmányokat 1946-ban a moszkvai Mérnök-Fizikai Főis­kolán kezdte. Még mint egye­temista kezdett dolgozni a Szovjet Tudományos Akadémia Lebegyev Fizikai Intézetében, amellyel a legszorosabban egy- bekapcsolődott további tudo­mányos munkássága. 1963-ban védte meg kandidátusi disszer­tációját Ebben a- időben Alek­szandr Prohorov volt a tudo­mányos irányítója, akivel a közös tudományos munkásság és sokéves barátság fűzi össze. a Szovjet Tudományos Akadé­mia leyelezö tagja és a mosz­kvai Állami Egyetem profesz- szora. E tudósok munkál az utóbbi évek során forradalmat idéz­tek elő a kvantumfizika és elektronika területén, és meg­teremtették a kvantumgenerá­torok, a laser-ek alapjait. A tudomány eme területén nagy szerepet játszott a szovjet fi­zikai Iskola. 1960-ban már mű­ködésben volt az első laser. Már működnek az optikai lo­kátorok és távolságmérők, lét­rehozták a laserkészülék ipari mintapéldányait az alkatrészek hegesztésére és megmunkálá­sára a lehető legegyszerűbb anyagokból. A laser ragyogó sugara már felváltotta az ela­vult kést a sebész kezében. En­nek segítségével már megtör­téntek az első szemoperációk. A Szovjetunióban és az Egye­sült Államokban a laserrel kí­sérletek folynak a Hold hely­megállapítására. A közeljövő grandiózus táv­latokat nyit a kvantumgenerá­torok előtt. Ha a laser sugarát átmodulálják, a legkülönbözőbb és legbonyolultabb adatok hor­dozójává válik. A frekvencia- spektrum látható területének még egy százaléknyi felhasz­nálása is lehetővé teszi, hogy egyidejűleg milliárdnyi telefon- beszélgetést vagy többezer te­levíziós programot közvetítse­nek. A lasersugár segítségéve! kitapogatható lesz a Hold fe­lülete, s ezzel megkaphatjuk részletes domborzati térképét. Bászov és Prohorov — Le- nin-dljasok. Prohorovot 1963- ban a Rádiótechnikusok Nem­zetközi Szövetsége két évre alelnökévé választotta. A No- bel-díj a szovjet tudomány vív­mányainak további tanúbizony­sága. Probléma - mentesen?... — Akkor hát elmondha­tom, illetve, meghallgat? — Igen — válaszoltam, és je­gyezni kezdtem. Három éve végeztem a nyitrai pedagógiai intézet­ben. Azóta is itt tanltok. Jól érzem magam ebben a környezetben, nagyszerű tantestületünk van, megért­jük egymást, senki senkit nem bánt, és így vagyunk mindnyájan az egész köz­séggel is. Otthon érezzük magunkat és úgy tekint ránk itt mindenki, idős és fiatal, mintha itt születtünk volna. Én történetesen a község könyvtárát vezetem. Többi kollégám más vona­lon tevékenykedik. Nagyjá­ból így élünk mindnyájan... — Akkor tehát probléma- mentesen, — szakítom meg. — Igen, azazhogy mégsem — folytatja tovább, és én újból figyelek. — Tehát? — Szeretnék tovább ta­nulni a filozófiai karon, úgy érzem, magam részéről en­nek semmi akadálya nincs sőt az iskola részéről sem. Véleményem szerint ez az egyedüli helyes, amit csal tehetek. Hozzá is láttam, illetve benyújtottam a to­vábbtanulással kapcsolatos kérelmemet a járási nem­zeti bizottsághoz, és vártam Közben már előre örültem, Alig tudtam kivárni a vá­laszt. És nagysokára meg is jött. Mondanom sem kell, hogy amikor feltéptem a borítékot, nem akartam hinni a szememnek. De- vé­gül is csak hinnem kellett ......amúgyis sokan tanul­nak távúton és az esetleges további elhelyezéssel is problémák lennének“. — A válasznak én csak ezt a ré­szét olvastam el egymás után számtalanszor. Nos, hát mit tegyek? Nyugodjak bele? Nem. Mégsem. Újból próbálkozom majd. — Én is így tennék. — Mi újság a szövetke­zetben ?— kérdeztem mind­járt fiatal mérnök ismerő­sömet. Melyikben...? — nevetett rám meglepődve. — Hát a ... — Ajaj, hát én honnan tudjam? — Csak nem? — De igen. Jő két hónapja már nem vagyok ott. — És miért? — Nagy sora lenne annak, de azt hiszem, a következővel te­tőztem be az ottani műkö­désemet. — Felsőbb ellenőrzés volt nálunk Ellátogattak a gép. javító műhelybe is, májd közős megbeszélésen vitat­tuk meg a tennivalókat. A szememre vetették, hogy a két lánctalpas traktor már napok óta ott áll. — Én nem tehetek róla — vá­laszoltam. Felsőbb parancs­ra hagyták abba a gépek javítását. Úgy látszik, az elnök Jawá-ja fontosabb volt. Körülötte sürgött-for- gott az egész műhely. — És csupán ezért történt minden? — Nem. De úgy hiszem, ez nagyon is hoz­zájárult ahhoz, hogy aláír­ják a felmondási kérésemet — És ki van a helyén? — Nem tudom. Csak hallottam, hogy aki felváltott, annak a közel duplája fizetést ad­ták, mint amit én kértem Pedig úgy tudom, különö­sebb szakképzettsége sincs Autóvezető. Dehát hogyan is tegyük fel a kérdést ezek után? Általánosíthatjuk-e az iménti eseteket vagy pedig ezt kérdezzük: Hát még ilyenek is vannak? Ügy vélem azonban, sem az előb­bit, sem az utóbbit nem te­hetjük. Inkább egy másik kérdésre keressük meg a választ, és talán ez fonto­sabb lesz a fiatalok számé­ra. Hogyan is kísérik figye­lemmel CSISZ szervezeteink az ilyen és hasonló problé­mákkal küszködő fiatalok sorsát, vagy egyáltalán mennyire törődnek az egyénnel, ami nélkül elkép­zelhetetlen annak a feladat­nak a teljesítése, hogy a CSISZ-szervezeteknek min­den téren gondoskodniok kell a fiatalokról.-ny -d RÖVIDEN i I KÜLPOLITIKÁBÓL Hermann Matern, az NDK népi kamarájának alelnöke hazánkba látogatott. Felvételünkön Bo- huslav Lastovička, a nemzet- gyűlés alelnökének társaságá­ban láthatjuk. '.V.V.V.V.VA%V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.' A BELGA - AMERIKAI AG­RESSZIÓ ÁLL ismét a nemzet­közi érdeklődés előterében miután az amerikai repülőgé­peken szállított belga ejtőer­nyősök és Csőmbe fehér zsol­dosai elfoglalták Stanleyville-t. A nyugati imperialisták ag­ressziója élénk tiltakozást vál­tott ki az egész afrikai konti­nensen. Politikai körökben a megdöbbenés és felháborodás hangján kommentálják az an­gol, belga és amerikai impe­rialisták közös kongói akcióját. A Stanleyville ellen intézett támadás — mutatnak rá afri­kai megfigyelők — új fejeze­tet jelént az imperializmus és és a neokolonializmus Afrika- ellenes hadjáratának történe­tében. Ennek a hadjáratnak a célja régóta világos: vissza­fordítani Afrikában a történe­lem kerekét. Dél-Afrika, Dél- Rhodesia, a portugál gyarma­tok és Kongó bevonásával olyan imperialista bázist létesíteni Afrika szívében, amelyre tá­maszkodva meg lehet őrizni a fekete kontinensén a világ, imperializmus pozícióit. Pilla­natig sem vitás, hogy a való­ságban ez a háttere az ameri­kaiak, az angolok és belgák kongói intervenciójának. A leg­újabb imperialista agresszió ugyan közvetlenül a kongói felkelők ellen irányul, de való­jában ennél sokkal többről van sző. A kongói nép elleni lep­lezetlen támadás egyszersmind a független afrikai országok Addisz Abebában felállított testületének, az Afrikai Egy­ségszervezetnek nyílt kihívása, hiszen a támadás olyan idő*- pontban történt, amikor az Afrikai Egységszervezet „ad hoc bizottsága" éppen a tűz­szünet érdekében folytatott tárgyalásokat. AZ ELMÚLT KEDDEN TEL­JES EGÉSZÉBEN ismeretessé vált választási eredményekkel kapcsolatban — amelyek az OKP nagy sikerét eredményez, ték — a különböző politikai pártok elismerő nyilatkozato­kat tesznek; csak a keresz­ténydemokraták nem hajlan­dók beismerni pártjuk veresé­Luigl Longo, az Olasz Kom­munista Párt főtitkára nyilat­kozott a választások eredmé­nyéről. Kijelentette, hogy az eredmény nagy siker „a mi pártunk, a munkásosztály párt­ja számára. Mind az 1960-as községtanácsi, mind az 1963-as általános választásokhoz képest növeltük szavazataink arányát". Ez annál nagyobb siker — fűzte hozzá —, mert a párt dühödt kommunista és szovjet­ellenes választási kampány el­lenére érté el sikerét. A párt választási győzelme azt jelen­ti, hogy a tömegek helyeslik politikáját: a választók hatá­rozottan elismerték az OKP akciójának helyességét. „Az eredmények arra bátorítanak bennünket, hogy tovább halad­junk előre az általunk meg­kezdett úton“. A párt sikere a tömegek balratolódását jelzi — mondotta Longo. Valójában a kereszténydemokrata párttól balra elhelyezkedő pártok 46 százalékról 48-ra növelték szavazataik arányát, miközben a kereszténydemokrata pártra esett szavazatok 38 százalékról 37-re csökkentek. Az eredmé­nyek is azt mutatják — mon­dotta végül Longo —, hogy új politikai formulát kell találni a választók által elítélt bal­A legkülönbözőbb amerikai intézmények már az amerikai választások előtt jól előre meg­próbálták „kitapogatni“ a vá­lasztók véleményét, megállapí­tani, hogy a két amerikai el­nökjelölt közül melyikhez húz­nak. Ez intézetek egyike a Gallup- intézet. Gallup Poll alakította 1935-ben. Az „US New Warld Report“ című amerikai lap a választások előtt egy hónappal riportot készített Dr. Galiup- pal, az intézet igazgatójával. E riportból sok érdekességet megtudhat az ember, főleg arról, hogy az intézet munka­társai milyen módszerekkel dolgoznak a közvélemény-ku­tatásban. Ez az intézet 1935, vagyis megalakulása óta minden el­nökválasztás idején rendszeres közvélemény-kutatást végez, akárcsak a kongresszusi vá­lasztások idején is. Tevékeny­sége más irányba is kiterjed véleményt kutat a megjelenő könyvekről, a lakosság szük­ségleteiben végbemenő válto­zásokról. stb. — Ami a kutatás, az ered­mény pontosságát illeti — mondja Dr. Gallup — az eddi­gi 14 amerikai elnökválasztás és szenátusi választás során végrehajtott közvélemény-ku­tatás eredményei 13 esetben igaznak bizonyultak, ami a Dr. Gallup igazat mondott győztes elnök személyét s egyúttal a győztes pártot il­leti. Csak egyetlen egyszer — mégpedig 1948-ban — bizonyult helytelennek a közvélemény­kutatás eredménye. Dr. Gallup ehhez megjegyzi, hogy az intézetnek nem fela­data „kijelölni“ a győztes vagy a vesztes félt, hanem megmu­tatni a javasolt jelöltre eső szavazatok arányszámát, még­pedig minimális különbözettél. Ez az eltérés 15 év alatt kö­rülbelül két százalékot tesz ki. S ez jobb eredmény,mintami­ért jótállhatunk. Általánosság­ban 3-4 százalékos eltérési hibát jelzünk közvélemény­kutató munkánkban — mondja Dr. Gallup. Érdekes a Gallup-intézet közvélemény-kutató módszere is. A megállapításhoz a való­színűség számadatai felhasz­nálásának alapján körülbelül 1500 embert jelölnek ki, ami — szerintük — teljesen ele­gendő. E számot a Gallup- intézet sokéves tapasztalatai alapján határozta meg. Kez­detben ugyanis sokka! több ember véleménye iránt érdek­lődtek. Megállapították azon­ban, hogy a közvélemény-ku­tatást, ha kis vagy nagy város­ban végzik is, vagy akár az Egyesült Államok egész terü­letén, elegendő, ha 1500, kü­lönböző foglalkozású, az USA legkülönbözőbb helyein élő la­kost kérdeznek meg véleménye felől. A közvélemény-kutatás alá kerülő területen ismét csak a valószínűség számszerűségé­re támaszkodnak. Az intézet e helyre elküldi a dolgozóit, akik a helyszínen interjút csi­nálnak. Az illetékes családok kiválasztása nem a kiküldött közvélemény-kutató kénye, kedvétől függ. Ő már pontos programot kap kézhez, hogy az illető városban hogyan mo­zogjon az esedékes személyek felkutatásánál. A közvélemény-kutatás fő formája a 40 perces beszélge­tés, amelynek során az intézet dolgozója kérdéseket tesz fel a megkérdezettnek. E kérdé­sek a választások előtti kam­pány problémáira vonatkoznak. Tehát arról van szó, hogy az intézet dolgozója megtudja, a megkérdezettnek milyen a viszonya, álláspontja e prob­lémákhoz. Nem feladata tehát közvetlenül azt kutatni, melyik jelöltre szavaz a megkérdezett. Az intézet a válaszok elemzé­séből aztán következtetést von le, hogy a megkérdezett vajon melyik elnökjelöltet helyezi előnybe. Az Interjú végén a megkér­dezettnek felteszik a kérdést, hogy jelenleg melyik problé­mát tartja a legfontosabbnak, s szerinte melyik párt képe­sebb e problémákat megoldani. A 40 perces beszélgetés során konkréten egyáltalán szó sem esik az elnökjelöltekről. Dr. Gallup erre még meg­jegyzi: — Megállapítottuk, hogy e nem közvetlen kérdésre adott válaszok nagyon jól jelzik, kit választanak meg az emberek. Az interjú családi környe­zetben, esetleg a megkérdezet­tek lakásán történik. Tehát Gallup úrnak október ötödikén kijött az eredmény, hogy az ez idei elnökválasztá­son Johnson győz, mégpedig 62-68 százalékos arányban. És hogy e győzelem a történelem egyik legnagyobb választási győzelme lesz. S a valóság? Igazolta Dr. Gallupot. (Ä) közép-formula helyett. Johann Guttenberg, a nyomda feltalálója Strassburgban töl­tötte gyermekkorát. A legszebb teret öróla nevezték el

Next

/
Thumbnails
Contents