Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-11-24 / 47. szám

íliflMLIft SIIIM Will! ÉlülElffiL ooo Cukorgyárban A Zobor alatt, a Mlynárce iáié vezető úton ezekben o napokban nagy a sürgés - forgás. Befejezés felé kő - zeledik a cukorrépa felvá­sárlást kampánya. A cukor­gyár Nyitrán pedig ezen az úton áll. Modernül felsze­relt cukorgyár ez, mely 1927 óta van üzemben. Szlová­kia legfiatalabb cukorgyá­ra. Az udvaron teljes üzem­ben dolgozik az Elf a. Mos­sa a szállított cukorrépát. Ha az idén kevesebb is a termés, mint tavaly, az ud­var mégis tele van. Jeney István föagronómust éppen akkor láttani meg, amikor az autóba akart szállni, hogy Vicsáp-Apátira men­jen ellenőrizni a felvásár­lást. így azonban sikerült vele elbeszélgetnem arról, hogy milyen a helyzet a nyitrai cukorgyárban. — A felvásárlást szep­tember 15-én kezdtük el, s ezt az első őszi napig a terven felül 40 százalékkal teljesítettük. — Maga a gyár szeptem­ber 18-a óta van üzemben; készíti a fehér aranyat, mely az idén valóban kitű­nő lesz, mert a répa cukor tartalma magasabb, mint tavaly volt, így Zobor kör­nyékén átlagban 18 fok Nem vagyunk azonban a gyár helyezésével megelé­gedve a szlovákiai cukor­gyárak szocialista versenyé­ben. A nagysurányi cukor­gyár vezet, a miénk az utolsó előtti helyen áll Trnava előtt. Tudjuk, hogy a gépeken bizonyos cseré­ket kellett végeznünk, és ez befolyásolta helyezésünket. Dehát fokozott erővel dol­gozunk, hogy a késést be­hozzuk, és Szlovákia leg­fiatalabb cukorgyára elfog­lalhassa az őt megillető he­lyet! A kör bezárult a treboni Néhány napja húzták fel a zsi­lipet. Azóta a víz idezsugoro­dott a tó egy hoidnyi zugára s vele a halak is ide tömörül­tek. Itt aztán örháióval beke­rítették őket, s most már se­hová se szabadulhatnak. A halászok reggel óta már egyszer meghúzták az örháló- val körülvett vizet s most rá­érősen teáznak a városból ide­vezényelt büfésautó körül. Mi újságírók — a nagy esemény­re ide sereglettünk néhányan — korántsem vagyunk olyan türelmesek. Felingerelt a sza­kadatlanul zuhogó eső és gém- berítő hideg. De azért egy pil­lanatra se hagyjuk nyugton Šťastný mérnököt, aki pattogó mondatokban, távirati stílus­ban válaszol fura. nem egyszer megmosolyogni való naiv kér­déseinkre. Közben az osztrák- televízió munkatársait figyeli, akik semmitől sem riadnak vissza, cipelik nehéz felszere­lésüket a térdig érő, cuppogó sárban. — A Jindrichúv Hradec-i já­rás területének hat százaléka halastó. A 2256 halastó össz­területe 11.836 hektár. Ebből a Tŕeboň-i gazdasághoz 7000 hektárnyi területen 350 tó tor- tozik. Közülük legnagyobb a Róženberg (720 ha) és a Svét (300 ha). írásos dokumentu­mok bizonyítják, hogy a tava­kat a XIII. században kezdték építeni, és lényegében IV. Ká­roly idején már be is fejezték a munkát. A tavak tökéletesen beleilleszkednek a táj vízrend­szerébe. Ha az akkori viszo­nyokat, technikai feltételeket ború után és a XIX. század má­sodik felében. Még nem rég is akadtak okosak, akik a tavak kiszárítását ajánlották. Hála az égnek, nem hallgattak rájuk. Ha azt vesszük, hogy csupán a mi gazdaságunk' 45 ezer má­zsa halat adott 1954-ben a piacra, és hogy 1970-ben már 320 ezer mázsát fogunk elad­ni, akkor nem kell bizonygat­nom, hogy a tavak fenntartása gazdaságos. A halak nagy ré­szét Ausztriába és Nyugat-Né- metországba szállítjuk. De azért karácsony előtt itt is lesz ponty a piacon, ne félje­nek. Hát ez minden — fejezi be mosolyogva Šťastný mérnök, aztán megvillan a szeme fe­hérje és még hozzáteszi: — Remélem, hogy ezt a rengeteg számot, adatot nem írják meg. Bizonytalanul, kérdően me­redtünk rá, és ó a szemünkbe nevet: ' — No, ne ijedjenek meg! Nem hadi titok, amit mondtam, ha­nem csupán arra gondoltam, hogy az újságolvasók úgysem szeretik a sok számot, fölösle­ges adatot. Elaltatják az em­bert... Nem válaszolhatunk. Jót ne­vet a saját viccén és távozik. Amig a halászok odalenn a töltés tövénél felkészülnek a húzásra, nekem van időm a gondolkodásra. Tehát amikor a Csallóközben és a Bodrogközben a végtelen lápok birodalmában az embe­halastavon tekintjük (szintező műszerek, földgépek hiánya, stb.), akkor a halastavaknak ez az egész rendszere csodálatos emberi teljesítmény. Nézzék meg pél­dául itt. ezt a töltést: alul 25 méter, fent 10 méter széles és 15 méter magas. A mi viszo­nyaink közt sem lenne gyerek­játék a megépítése. És ez a töltés évszázadok óta hibátla­nul teljesíti küldetését. Ter­mészetesen volt úgy, hogy a halgazdálkodás visszaesett mint például a harmincéves há­(Pathó Károly felv.) rek még font vesszőből cölö­pökre építették a házaikat, és a falvaknak nem volt kijáró útja, itt okos és elszánt embe­rek vérét vették a mocsarak­nak. Amikor nálunk még halá­szok. csikaszok, rákászok, pá- kászok, vadászok, darvászok, solymárok, békászok, méhé­szek és piócaszedő emberek népesítették be a töröktől, ta­tártól se veszélyeztetett vég­telen vizek birodalmát, itt már mesterségszerűen tenyésztet­ték a halat. Amikor a Csalló­közben vízre lefektetett nácf- kévékből raktak bürüt vagy bőrhidat, itt már hatalmas sán­cokkal, töltésekkel körülzárt tórendszert építettek Kultú­rálté tették a vidéket, mégpe­dig úgy, hogy a vizet itt fog­ták, nem úgy. mint a Duna mentén vagy a keletszlovákiai síkon A halászok közben csónakra rakták a hosszú húzó hálót és beeveztek vele a tóra. A ví­zen gubbasztó sirályok is fel­röppentek, rikácsolva csapkod­ták a szelet, s madárnyelven kiabálva követelték- halat, ha­lat, halat... A húzó háló vontatóköteleit markos halászlegények húzzák, vontatják a kötözésig érő víz­ben a part felé! Nekivetik há­tukat a kötélnek, s a vezény­szóra fél lépést jönnek előre, egyre közelebb a partra készí­tett nagy kádak sorához. Még Í5 méter, még 10 méter, s a víz forrni kezd a sok kövérre hízott pontytól. A háló már két oldalt partra ért, nincs többé szabadulás. A halaktól nyüzsgő víz fölött mérgesen követelőző, rikácsoló (pardon — éneklő) sirályok csapkodnak, csőrbe kapnak egy-egy nagyra nőtt pontyot és el is ragadnák, ha bírnának véle. Még néhány perc, és a nagy mérleg billegetni kezdi tányér­jait. Merítő hálóval rakják rá a halat és azonnal osztályoz­zák: nagyság szerint és fajta szerint. A kövér pontyok kö­zül néha nagyra nőtt csuka és lomha harcsa veti fel magát. De ők se szabadulhatnak... Ismét a parton pihennek, ci­garettáznak a halászok. Tana­kodnak, hogy a húzás jó volt. vagy 450 mázsa halat hoztak a partra. Az eső reménytelenül hull, egyre csak hull az égből. A kunyhóban néhány halász és egy csapat prágai újságíró a halételekről cseveg. — Legjobb a kirántott hal — mondja valaki. Fogam alatt érzem az omlós, meleg halat. — A tejfeles halsaláta se kutya! — vetik ellen. Nyelvem alatt összefut a nyál, s nagyot nyelek. — És az ikra-leves? Nem bírom tovább hallgatni. Ingerkedve, gonoszul odave­tem, hogy a halászlé és a hal- paprikás a legkitűnőbb. — No jó, jó! — hebegik, és eltorzul cseh kollégáimnak az arca. — Ez a paprika műve! — állapítom meg elégedetten, és a büfékocsi felé indulok, mert szörnyen megéheztem. Szőke József Olajkút Zala közelében Füleken is versenyeznek A füleki Kovosmalt azok közé az üzemek közé tartozik, ahol mély gyökeret vert a szocialista munkaverseny, és a ha­zánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére folyó moz­galom. Mint ismeretes, a füleki Kovosmalt hazánk egyik leg­nagyobb kályha és házi tűzhelyeket gyártó üzeme. Azonkívül számtalan egyéb zománcozott háztartási cikk is ebben az üzemben készül. A füleki zománcár úgy árban 78 munkacsapat, az alkalmazot­tak 82 százaléka kapcsolódott be a szocialista munkabrigád mozgalomba. Ezek közül 16 brigád már elnyerte a címet, s legutóbb négy kollektívát a Szlovák Nemzeti Felkelés mun­kacsoportja címmel tüntettek ki. A hazánk felszabadulásának 20. évfordulója mozgalomba 25 csoport jelentkezett. Am nemcsak e csoportoknál fokozódott a munkaszorgalom, hanem az egész üzemben. A dolgozók igye­kezete főleg a gyártmányok minőségének megjavítására irá­nyul. 15 kollektíva bekapcsolódott a „kezeskedem a munká­mért" mozgalomba. A termelés fokozásának további tényezője az önköltség- csökkentés. Míg a múltban általában mindig túlhaladták a megengedett önköltséget, egy idő óta a tervezettnél kisebb önköltséggel dolgoznak. Az év elejétől például 100 tonna fém nyersanyagot takarítottak meg. Az ifjúsági fényszóró őrjára­tai 1.100.000 korona értékű kihasználatlan gépet és heverő készletet tártak fel. A felfedezett tartalékokat fokozatosan be­állítják a termelésbe, illetve értékesítik. Dicsérő hangon kell szólni az újítókról is. A 35 elfogadott újítójavaslat életbeléptetésével 670,000 koronát takarítottak meg. A füleki zamáncárugyárban tehát jó alapokon nyugszik a munkaverseny. A jelek szerint a felszabadulásunk 20. évfordu­lója tiszteletére folyó munkaverseny is sikeres lesz. P. L. 1. HÉTFŐ: Viola Pál va­gyok, orvos, 28 éves. Ko­máromban, az ideggyógyá­szaton dolgozom, Ennyit előre. Minden hét kezdődik valahogy. Az enyém most be sem fejeződött és el sem kezdődött. Csak folytató­dott. Vasárnap reggel 8-tól hétfő reggel 7-ig voltam szolgálatban a sebészeten, a nőgyógyászaton és az orr-, fül- gégeosztályon. Négy szülést vezettem le, három fiú, egy lány. Éjszaka meg­késelthez költöttek. Operá­ció lett belőle. Vérátömlesz­tés. Fáradt voltam? Már az sem. Egyszerűen fadarab. Fél 4-ig! Életem leghosz- szabb 8 és fél órája, és hány lesz még? Másnap reggel hétig aludtam. 2. KEDD: Érdekes, örülök, hogy munkába mehetek új­ra. Az osztályon minden a régi. Két beteget hazaen­gedtem gyógyultan. Már amennyire gyógyulásnak le­het nevezni. Sokan várnak az ágyakra... örültek. Na­gyon örültek, velük én is. Munka után orvosok, taná­rok, futball-meccset bonyo­lítottunk le. Egy félidőben jobbszélsőt játszottam, a másodikban már nem kellett játszanom a haitfáradtat. Az orvosokra is ráférne a testnevelés — nemcsak hir­detni. Persze, De hol ve­gye az orvos az időt. Ren­geteg a beteg. Szinte zsi- borogtak az idegeim, ami­kor zuhanyoztam a hideg vízben. Meleg víz csak he­SZOMBAT: örülök a hat­órás munkaidőnek. Elfárad­tam volna? Egy 62 éves né­nit Nyitrára küldtem a pszi­chiátriára. Még hajadon — mondta — nem akar együtt élni az urával. A csendőrség kutatta ki azt is, hogy ho­vá valósi. Mozgalmas nap volt. Dél­után mászkáltam a város­ban. Estére pedig mindig várnak a könyvek, versek. Eddig Hemmingway minden magyarul megjelenő köny­vét megvettem. Néha megnéztem a Terü­leti Színházat, nem gyakran, szükségem van az idegeim­re a munkámhoz. Bűvös kör az orvosi fog­lalkozás. Örök életre szóló kötelék. Semerre sem en­gedő. VASÁRNAP: Reggel vizit, aztán szabad vagyok. Haza utazom szüléimhez Gútára Kibeszélgetjük magunkat újra egy hónapra. Kérdez­nek mindig. A munkámról is. Dicsekedjek? A fizeté­sem 500 korona előleg és 480 korona elszámolás. Az ebéd és a szobácskám lak­bérének a levonásával. Ba­rátaim, akik a Hajógyárban kopácsolgatnak, emelik a vasat, 2000 mögül nevetnek az orvoson. Mégis szép. Várom a hétfőt. Leieavezte: -tó­A sirály nem énekel mondjátok, a sirály vihog, hangokat ad. mint a nyújtózkodó mozdony. Tévedtek: A sirály énekel. Csakhogy ti nem értitek. (Kusák) Nem akarok perbe szállni a költővel. Hiszen lehet, hogy a sirály valóban énekel. Most azonban, itt a Trebon melletti halastavak egyikén, a Dvoriš- ten, mint a nagyra nőtt vad­galambok némán gubbasztanak a szürke vizen. A padlástalan halászkunyhó szellős ajtajából lesek a tóra. Odabenn a forró rumos tea in­gerlő illata terjeng, tágítja az orrcimpákat, és vad vágyat ébreszt bennem is a meleg itó- ka után. Odakünn szakad az eső: afféle reménytelenül vég­telen, folyós, nyúlós őszi eső. mintha szalmaszálon csorgat­nák az égből. Hangtalanul hull, s beissza magát mindenbe, az iszapos földbe és a ruhánkba. A csöppek csak a halászok gu­miruhájáról görögnek le ártat­lanul, hogy nagy tócsába gyűl­jenek a kunyhó előtt nyújtózó lepedőnyi betonlapon. A kunyhó a töltésre épült, éppen a lecsapoló zsilipek fö­lé, amelyen át most a zavaros, sáros víz megszökik a tóból. jött az osztályomra. Rokon. Meg is magyarázta, hogy hogyan... ő apám testvére feleségének a testvére. Ki­vizsgáltam. Agyvérzés, fél­oldali bénulás, beszédhiba. Délután egytől fél négyig a poliklinikán rendeltem. 12 helyett 16-an jöttek. Orvos nem küldhet el sen­kit vizsgálat nélkül. Fél öt­kor fejeztem bé a munkát. Itthon vacsorát főztem. Olvasgattam. Főleg az ideg- gyógyászati könyveket bú­jom. Aki jó orvos akar len­ni, tanulnia kell. Ezt nem én találtam ki, hanem az élet, a betegségekkel való mindennapi találkozás. El kéne mennem valaho­vá, inni nem akarok, más­hová meg itt nemigen le­het 5. PÉNTEK: Néha úgy ér­zem, nem is élek. Csak a munka és a munka. Van úgy, hogy nekikeseredek, aztán jönnek az új bete­gek, és elfelejtem, hogy lé­tezek mint Viola Pál civil­ben is. Az osztályon nagyon összezsúfolva fekszenek, persze a járási építkezési vállalat befejezhetné már végre a sebészet átépítését. Ügy látszik beteg maga az építő vállalat is. Vajon, ha megígérnénk nekik, hogy elsőként őket operáljuk egészségesre, jobb munka­kedvre, igyekeznének? tente kétszer van. Az Or­vosi Hetilapot böngésztem. Szinte észrevétlenül alud­tam el. 3. SZERDA: Injekciók, injek­ciók. Utána az írásköteles­ségeknek kell eleget tenni És mennyi papír... Persze ez a sok-sok írás azért még­sem egészen felesleges. Az emberek elmennek, de a kórlapok maradnak. S ha egyszer újra visszajönné­nek, csak elő kell őket ven­ni. Van egy 13 éves kis srác is az osztályon. Nem kelle­ne itt lennie, és egyáltalán senkinek sem kellene itt lennie. Az idegesség kortü­net. Állandó rohanás, ideg- feszültség, a család szét- esettsége — melegágya az idegbetegségeknek. Ojra voltam egy kicsit sportolni. Hazafelé jövet nagyon magasan volt a har­madik emelet. Adyt olvas­gattam. Olvasgattam? Ki tudja hányadszor újra olva­som. Adyval nem lehet be­telni. 4. CSÜTÖRTÖK: Oj bácsi Viola Pál, orvos msa EGY HÉT AZ ELETEMBÜI, Mártonvöigyi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents