Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-11-03 / 44. szám

Kazakevics: „A kék füzet“ című müve Lenin alakját idézi fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat megelőző viharos időszak napjaiban, razlivi tartózko­dása idején. lyliután papírra vetette a bro. súra vázlatát, Lenin el­mondta Zinovjevnek új munká­ja tartalmát. Kettesben voltak a kunyhónál, Jemljanov vala­miért átment a túlsó partra, Kolja pedig bizonyára valahol az erdőben barangolt, gombát szedett vacsorára. — Hasznos kis írás lesz ez — mondta Lenin, szokása sze­rint fel-alá járva... Zinovjev fejét lehajtotta és a kusza, nedves fűszálakat bab- rálgatta. Nem értette, hogyan veszíthette el Lenin oly mér­tékben valóságérzetét, hogy ko- molj'an beszél a hatalomnak a közeli jövőben való megraga­dásáról, s hozzá még arról az államtípusról, amelyet a hata­lom átvétele után létrehoznak Oroszországban. Ez már kezd veszélyessé válni a párt lété­re. s a forradalom sorsára né. zve. De tegyük fel, hogy Le­ninnek igaza van, hogy a hatal­mat meg lehet ragadni, hogy a Kerenszkij-kormány-- nem tud ellenállni. A siker a párt szá­mára még végzetesebb lenne, mint e balsiker. Mihez is fog­nak kezdeni a hatalom megra­gadása után? Ellenzékben len­ni a meglevő hatalommal szem­ben oly érthető, oly megszokott dolog volt. De hatalommá len­ni? Gyűlésezés helyett intéz­kedéseket hozni? Nem bírálni, hanem parancsolni? Ki fogja most végrehajtani a parancso. kat? A felbomlott hadsereg át­adja Oroszországot a németek­nek vagy az antantnak. A pa­rasztok nem adnak 'gabonát, a gyárak nem kapnak nyersanya­got Mivel lakatjuk jól az éhe­zőket? A munkások nemigen igazodnak el abban, hogy mi a gazdasági élet, a piac, a valu­ta és a többi. 7 ínovjev úgy érezte, itt az " ideje, hegy őszintén be­széljen Leninnel, visszatartsa elhamarkodott lépésektől, ame­lyek a legsúlyosabb következ­ményekkel járhatnak. S ezt minél higgadtabban a lehető legnyugodtabban kell megten­nie. Felállt és mosolyogva szólt: — Valóban egyetért Lase- viccsel a közeli miniszterel­nökséget illetően? — Miféle miniszterelnökség­ről beszél? — kérdezte cso­dálkozva Lenin, majd amikor eszébe jutott, miről van szó, elnevette magát. — Ä... Hát persze hogy egyetértek! Biztos vagyok benne. — Ô. 6, ő... Félek, hogy any- nyira beletemetkezett a jöven­dő proletárál Iámról szóló mü­vébe, hogy nem látja, mi tör­ténik a valóságos orosz állam­ban. — Gondolja? — Lenin sze­me elsötétült. — Nem akartam erről be­szélni... — Miért? Csak beszéljen.,. Úgyis feltűnt nekem, hogy na. pok óta hallgat. — Túlságosan elfoglalja a brosúrája. Különben is, maga mostanában nem beszélget ve­lem. Csak akkor élénkül fel, ha jön valaki Pityerről... Talán rám unt ezen a lakatlan szi­geten? Időnként bizonyára Péntek is untatta Robinsont... — De kérem... Maga valami komoly dolgot akart velem kö­zölni! — Azt gondolom, hogy maga. és magát követve a központi bizottság a taktikai hibák egész sorát követi el! Maga bűvész- mutatványokat végez a jelsza­vakkal! — Én nem végzek bűvész- mutatványokat a jelszavakkal, hanem megmondom a töme­geknek ez igazat, a forrada­lomnak minden egyes, ha még­oly éles fordulata esetén is. Maga pedig, ahogy én látom, fél megmondani az igazat a tömegeknek, burzsoá módsze­rekkel akar proletár politikát folytatni. Azok a vezetők, akik „maguk között“ ismerik az igazságot, de nem mondják meg. mert a tömegek — úgy. mond — tudatlanok és értel­metlenek, nem proletár veze­tők. Mondd meg az igazat. A vereséget ne próbáld győze­lemnek feltüntetni, ha kompro­misszumot kötsz, valid be, hogy az kompromisszum: ha köny- kozat homéri kacajra fakasz- nyen legyűrted az ellenséget, tóttá a mensevikeket, és nem ne állítsd, hogy nehéz volt; ha kis zavart okozott elvtársaink pedig nehéz volt a győzelem, körében... ne hencegj, hogy könnyen ér- — Kitűnő. Szándékosan mon_ ted el; ha hibáztál, valid be dottam. Azért mondtam, mert és ne féltsd a tekintélyedet gatása áshatja alá; ha a kö­rülmények arra késztetnek, hogy irányt változtass, ne pró­báld meg úgy feltüntetni a dol­got, mintha az irány régi vol­na; légy őszinte a munkásosz­tályhoz, ha hiszel osztályösz­tönében és forradalmi józan eszében — márpedig ebben nem hinni — szégyen és pusztulás a marxistára. Sőt, még az el­lenséget rászedni is rendkívül ez az igazság. Amikor a leg­közelebbi alkalommal ezzel szemben azt mondtam, hogy találkoztam a Putyilov-gyár, a Csőgyár és más gyárak sok munkásával és jól ismerem hangulatukat — mindenki el­hitte nekem... Isten mentsen attól, hogy pártunk megérje azt, hogy politikáját titkosan, valahonnan felülről csinálják — hogy, úgymond, mi okosak va­gyunk, ismerjük a teljes igaz­bonyolult. kétélű dolog, ami mert azt csak a hibák elhall- csak a közvetlen harci taktika legkonkrétebb esetében enged­hető meg, mert ellenségeinket barátainktól nem választja el acélfal, van még befolyásuk a dolgozókra s ők, akik értenek a tömegek félrevezetéséhez, ar­ra fognak törekedni. — s bi- zonns'al sikerrel! — hogy ra­vasz manőverezésünket a tö­megek félrevezetésének tűn­tessék fel. őszintétlennek len­ni a tömegekkel szemben „az ellenség félrevezetése érdeké­ben" — ostoba és rövidlátó po­litika. A proletariátusnak szük­sége van az igazságra, s mi sem lehet ügyére károsabb, mint az illedelmes, kikent-ki- fent nyárspolgári hazugság. Zinovjev ingerülten elnevet­™ te magát. — Különbséget kell tenni igazság között — mondta. — Nem — mehetünk el, egészen a naivitásig. Emlékszem, ápri­lisban, közvetlenü megérkezé­se után a Taurai Palotában tar­tott beszédében azt mondta, hogy még nincs teljes képe az eseményekről, mert mindössze csak egyetlen munkással volt alkalma beszélni. Ez a nyilat­ságot, de a tömegeknek elég a fél, a negyed, a nyolcad igaz­ság. — Mindez nagyon kedves, de maga most, a zűrzavar és bom­lás közepette szüntelenül a fegyveres felkelésre hívja fel a proletariátust, arra szólítja fel, hogy ragadja meg a ha­talmat, az országban uralkodó erőviszonyok ellenére... A fel­legekben jár! — Ahá, tehát erről van sző! Maga fél a felelős döntések­től! — A felelőtlen döntésektől félek. — Attól fél. ami felé mind­ketten egész életünkben töre­kedtünk, amiről írtunk, amiről álmodtunk — a proletárforra- dalomtól. — Ha nem tévedek, gyáva­sággal vádol. Azt hiszem, elég jól ismer... — Itt nem a személyes gyá­vaságról van szó... — Nézzen körül, mi törté­nik a hadseregben. A tudatlan, felvilágosulatlan katonák a gyű­léseken a „leninista provokáto­rok“ ellen szavaznak... — Lám-lám! A „leninista provokátorok" ellen szavaznak, de ugyanakkor békét és föl­KULTURÁLIS HÍREK Még nem dolgozták fel tel­jesen Bemard Shaw hagyaté­kát- A nagy angol író többnyi­re gyorsírást használt, és há­rom évig tartott, míg sikerült elolvasni a hagyatékában talált kéziratokat.-0­Értéikes, új Jókai-relikviák váltak közkinccsé. A balaton­füredi híres Horvát-házból egy kis szalongarnitúra került elő.-O­A Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese a héten Buda­pest vendége. A 270 tagú tár­sulat. háromszor lép fel a Víg­színházban, Eugen Suchoň ál­lami díjas zeneszerző Sväto­pluk című zenedrámáját, Verdi Trubadúrját és Wágner Tann­häuser című operáját adják eló.-O­Kodály Zoltán magyar zene­szerzőt a weimari Liszt Ferenc főiskola tiszteletbeli szenátorá­nak választották.-O­Demi Vaughen, ausztráliai karmester Schubert „Befeje­zetlen“ H-moll szimfóniájának eddig nem létező harmadik té­telén dolgozik. Munkájához azt a néhány ütemet használja fel, amelyet Schubert feljegyzései között talált. Az ilymódon be­fejezett „befejezetlen szimfó­niát“ hamarosan lemezre ve­szik fel.-o­Göttingenben 20 kötetbrn ki­adják a világ legszebb meséit. Eddig már több mint 8 ezer mesét gyűjtöttek össze A Ha­mupipőkéről szóló mese 3 ezer változatban jelenik meg. det követelnek — vagyis pon­tosan azt, amit a „leninista provokátorok“ követelnek. Min. dez Igen egyszerű. Ml a töme­gek alapvető érdekeit fejez­zük ki, s ez ellen mit sem te­het Mikuljov meg Kerenszkij. — A nép alapvető érdekeit már sok párt kifejezte, ennek ellenére vereséget szenvedtek. Nekünk most manővereznünk és várnunk kell. — Várni? Hát ki tud még úgy várni, mint mi, orosz mar­xisták? Talán keveset vártunk? Hát mi, akik elsajátítottuk a tudományos szocializmust, sa­ját szenvedéseink árán, és hit­tünk a munkásosztályban, és győzelmében, nem tanultunk meg várni, ahogyan még soha. senki nem tudott? Hát nem fojtottuk-e el magunkban a gyűlölet és az elkeseredés ki­töréseit. az ösztönös és teljes mértékben emberi vágyat a ter­rorizmusra, az azonnali akciók­ra, amely az igazságtalanság, az ellenség alávalósága láttán támadt fél bennünk? — s el­fojtottuk, mert tudtuk, meny­nyire fontos munkálkodva, az erőt gyűjtve, másokat meg­győzve, szilárd hittel ügyünk győzelmében — várná tudni? Vajon az áprilisi tézisekben nem a „tisztázást" tekintettem legfőbb feladatnak — vagyis nem azt tettem, hogy megje­löltem a munka irányát, és megint csak várakozásra in­tettem? Végül, vajon a júliusi események idején és utána — noha talán lebecsültem a tö­megek forradalmi hangulatát — nem ragaszkodtam-e az ak­ció azonnali beszüntetéséhez, békés tüntetéssé változtatásá­hoz? Azt jelenti ez, hogy nem tudok várni? De vannak pilla­natok, amikor a várakozás — bűn. Ez a pillanat hamarosan elérkezhet, ha akkor sem át­kozzuk el a „türelmet“ mint egykor Faust — akkor gyáva senki a nevünk, és a történe­lem ezt sohasem fogja megbo­csátani nekünk. “Finovjev hallgatott, megráz­“ ta a Lenin ajkáról olyan szokatlanul hangzó tragikus pá­tosz. Majd kétségbeesve kiál­totta; — De érti-e, mit jelent a hatalom megragadása ma, a jelen pillanatban Oroszország­ban? . — Hogy értem-e? — Ismé­telte a kérdést Lenin, várat­lanul megnyugodva, miközben hosszú pillantást vétett Zinov- jevre. — Jól értem. Erre gon­dolok éjjel-nappal, hogy majd szétmegy a fejem. „A mai Oroszország" mondja. Hogy megteremthessük a jövő Orosz­országét. forradalmat kell csi­nálnunk a mai Oroszországban — más kivezető út nincs, igaz, műveletlenség uralkodik. Tu­datlanság. Nos, ha megragad­juk a hatalmat, az oroszorszá­gi valóságnak ezeket a sötét vonásait kétszerte, tlzszerte, százszorta gyorsabban meg­szüntethetjük. Igen, a mi mun­kásaink jó része nem eléggé kulturált, nem eléggé felvilá­gosult, a nyugati munkásság­hoz viszonyítva... Ez megsok­szorozza nehézségeinket. De megvannak ennek a maga jő 'oldalai Is; az orosz munkássá­got nem mérgezte meg a ma­gántulajdonra való törekvés, a kapzsiság, a nyárspolgári jólét mindennapos, pompásan szer­vezett, lélekrohasztő nyugati propagandája. A mi munkása­ink szivében óriási gyűlölet lángol a kizsákmányolók iránt. S ez a gyűlölet valóban „min­den bölcsesség kezdete", min­den forradalmi mozgalom alap­ja... K özben leszállt az est, szür­kén és borongósan. Az eső hol megeredt, hol elállt, a tő felöl hideg áradt. A hallgatás nyomasztóvá vált. Az esőcsep­pek kopogását Zinovjev nagy ködórák ketyegésének érezte, melyek a nehéz hallgatás per­ceit mérik. Várakozva a földre tekintett. Lenin fel-alá járkált a tisztáson, majd visszatért, rftegállt a kunyhó mellett. Az­tán ismét elindult ez erdő irá­nyában. S Zinovjevnek úgy rémlett, mintha elment volna, hogy soha többé vissza ne tér­jen. Lenin az erdő szélén állt, jellegzetes testtartásával — kissé szétvetett lába mintha gyökeret vert volna — fejét félrehajtva, s mindkét hüvelyk­ujját a mellény kivágásába akasztva. Mintha a levelek su- sogását, az eső szabályos ko­pogását hallgatta volna. Majd megfordult, ismét elindult az erdő széle felé, s Így lépke­dett fel és alá. előbb lassan, majd mind gyorsabban — a kunyhótól az erdőig, az erdő­től a kunyhóig. VAÓV.V.V.V.V.V.'.W.V.VA’.V.V.V.VA’.WM'.V V Jevgenyij Vinokurov versei Jevgenyij Vinokurov az új szovjet költőnemzedék legtehetségesebb képviselője, 1925-ben született. Szokások Lassan bolond szokások kérge lep be. Lám csak, min értem magam az imént: ha egy-egy új könyvet veszek kezembe — végét ütöm jel, nem tudom, miért. Ujjaim közt a rozskenyér puhája galacšin lesz. Egyik szemöldököm jelrántom újabban. A skatulyába a használt gyufát visszatömködöm. Szokások kérge lep be. Meggyűlöltem magam, amért himbálom lábamat, ha leülök, s ujjaim munka közben a gemkapocsból láncot gyártanak. Majd könyveimet rakom furcsa rendbe, hogy polcom fedezékké merevül... Örök redök gyúródnék bennem egyre, valahol mélyen, mélyen, legbelül. Könnyűzene Ajándékot hozott barátom; néhány lemez. Könnyűzene. Meghátráltatta két vagy három hétre a gondjaim vele. Cjjongtam szinte. Énekeltem. Röpített friss lelkendezés. Könnyűzenéből életemben kevés jutott, bizony kevés. Ö, könnyűséggel telni, telni, mint levegővel a tüdő! Tudnék csak egyszer könnyű lenni, pihe, sodródva repülő! __Lépkedek, minthogyha szurokban. Könyököm ólommal teli. Súlyosan az asztalra koppan. Nincs eró, mely letépheti. Fehérnemű a kötélen Tavasz. Tizenöt éves vagyok. Kamasz. Versfaragó. Szokolnyikba indulok, záporvert utakon csavarogni versfüzetemmel. A házkapuban megállók Mélységes kútfenék az udvar. Felnézek a magasba; a kőtenger lékében, odafenn, csillan a feneketlen ég / habzó vize. De mást is látok. Minden ablakban lábak, női lábak Nyújtózkodók. Tavaszi ablakmosók. Jókedvű padlósurolók. Mint ókori ^ szüreti szaturnálián: vállig-csupasz karok. Feltúzött haj-kígyók. \ Felcsippentett ruhák. Könyökök, térdek villogása! A görbe vonal titkain tűnődöm. Ô. női testek görbületei! Mért szárad ki tőlük a torkom? I Az udvaron lesütött szemmel vágok át; keresztül-kasul kötél és kötél — női fehérneműt röpködtet rajtuk a szé' Az intim dolgok roppant tárlata ez A rejtett titkok múzeuma. A nőiség profán kiállítása. Két szín ül itt diadalt; a haloványkék meg a rózsaszínű. Szemérmetlen, szilaj tivornyáján a test mint zászlót, tépte ki ezt a két színt a naivság kezéből. Megpróbálok az utcára kitörni. Félresiklom egy roppant ing elöl. Átsurranok egy hálóing alatt. Kibukkanok, de úgy, hogy egy vizes selyemharisnya arcomra tapad. Felnézek. Messze fenn, a lékben, mint víz, csillsrh a feneketlen ég. *1 Nagyot sóhajtok, könnyű szívvel. J* De ott meg ... ott egy felhő ring, oly gömbölyű-sima, "I akár egy asszony ... . J» %W.V\VIAV.%W.SV.VAW.VAV.V.V.VAVAwS ' i

Next

/
Thumbnails
Contents