Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-11-03 / 44. szám
Kazakevics: „A kék füzet“ című müve Lenin alakját idézi fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat megelőző viharos időszak napjaiban, razlivi tartózkodása idején. lyliután papírra vetette a bro. súra vázlatát, Lenin elmondta Zinovjevnek új munkája tartalmát. Kettesben voltak a kunyhónál, Jemljanov valamiért átment a túlsó partra, Kolja pedig bizonyára valahol az erdőben barangolt, gombát szedett vacsorára. — Hasznos kis írás lesz ez — mondta Lenin, szokása szerint fel-alá járva... Zinovjev fejét lehajtotta és a kusza, nedves fűszálakat bab- rálgatta. Nem értette, hogyan veszíthette el Lenin oly mértékben valóságérzetét, hogy ko- molj'an beszél a hatalomnak a közeli jövőben való megragadásáról, s hozzá még arról az államtípusról, amelyet a hatalom átvétele után létrehoznak Oroszországban. Ez már kezd veszélyessé válni a párt létére. s a forradalom sorsára né. zve. De tegyük fel, hogy Leninnek igaza van, hogy a hatalmat meg lehet ragadni, hogy a Kerenszkij-kormány-- nem tud ellenállni. A siker a párt számára még végzetesebb lenne, mint e balsiker. Mihez is fognak kezdeni a hatalom megragadása után? Ellenzékben lenni a meglevő hatalommal szemben oly érthető, oly megszokott dolog volt. De hatalommá lenni? Gyűlésezés helyett intézkedéseket hozni? Nem bírálni, hanem parancsolni? Ki fogja most végrehajtani a parancso. kat? A felbomlott hadsereg átadja Oroszországot a németeknek vagy az antantnak. A parasztok nem adnak 'gabonát, a gyárak nem kapnak nyersanyagot Mivel lakatjuk jól az éhezőket? A munkások nemigen igazodnak el abban, hogy mi a gazdasági élet, a piac, a valuta és a többi. 7 ínovjev úgy érezte, itt az " ideje, hegy őszintén beszéljen Leninnel, visszatartsa elhamarkodott lépésektől, amelyek a legsúlyosabb következményekkel járhatnak. S ezt minél higgadtabban a lehető legnyugodtabban kell megtennie. Felállt és mosolyogva szólt: — Valóban egyetért Lase- viccsel a közeli miniszterelnökséget illetően? — Miféle miniszterelnökségről beszél? — kérdezte csodálkozva Lenin, majd amikor eszébe jutott, miről van szó, elnevette magát. — Ä... Hát persze hogy egyetértek! Biztos vagyok benne. — Ô. 6, ő... Félek, hogy any- nyira beletemetkezett a jövendő proletárál Iámról szóló müvébe, hogy nem látja, mi történik a valóságos orosz államban. — Gondolja? — Lenin szeme elsötétült. — Nem akartam erről beszélni... — Miért? Csak beszéljen.,. Úgyis feltűnt nekem, hogy na. pok óta hallgat. — Túlságosan elfoglalja a brosúrája. Különben is, maga mostanában nem beszélget velem. Csak akkor élénkül fel, ha jön valaki Pityerről... Talán rám unt ezen a lakatlan szigeten? Időnként bizonyára Péntek is untatta Robinsont... — De kérem... Maga valami komoly dolgot akart velem közölni! — Azt gondolom, hogy maga. és magát követve a központi bizottság a taktikai hibák egész sorát követi el! Maga bűvész- mutatványokat végez a jelszavakkal! — Én nem végzek bűvész- mutatványokat a jelszavakkal, hanem megmondom a tömegeknek ez igazat, a forradalomnak minden egyes, ha mégoly éles fordulata esetén is. Maga pedig, ahogy én látom, fél megmondani az igazat a tömegeknek, burzsoá módszerekkel akar proletár politikát folytatni. Azok a vezetők, akik „maguk között“ ismerik az igazságot, de nem mondják meg. mert a tömegek — úgy. mond — tudatlanok és értelmetlenek, nem proletár vezetők. Mondd meg az igazat. A vereséget ne próbáld győzelemnek feltüntetni, ha kompromisszumot kötsz, valid be, hogy az kompromisszum: ha köny- kozat homéri kacajra fakasz- nyen legyűrted az ellenséget, tóttá a mensevikeket, és nem ne állítsd, hogy nehéz volt; ha kis zavart okozott elvtársaink pedig nehéz volt a győzelem, körében... ne hencegj, hogy könnyen ér- — Kitűnő. Szándékosan mon_ ted el; ha hibáztál, valid be dottam. Azért mondtam, mert és ne féltsd a tekintélyedet gatása áshatja alá; ha a körülmények arra késztetnek, hogy irányt változtass, ne próbáld meg úgy feltüntetni a dolgot, mintha az irány régi volna; légy őszinte a munkásosztályhoz, ha hiszel osztályösztönében és forradalmi józan eszében — márpedig ebben nem hinni — szégyen és pusztulás a marxistára. Sőt, még az ellenséget rászedni is rendkívül ez az igazság. Amikor a legközelebbi alkalommal ezzel szemben azt mondtam, hogy találkoztam a Putyilov-gyár, a Csőgyár és más gyárak sok munkásával és jól ismerem hangulatukat — mindenki elhitte nekem... Isten mentsen attól, hogy pártunk megérje azt, hogy politikáját titkosan, valahonnan felülről csinálják — hogy, úgymond, mi okosak vagyunk, ismerjük a teljes igazbonyolult. kétélű dolog, ami mert azt csak a hibák elhall- csak a közvetlen harci taktika legkonkrétebb esetében engedhető meg, mert ellenségeinket barátainktól nem választja el acélfal, van még befolyásuk a dolgozókra s ők, akik értenek a tömegek félrevezetéséhez, arra fognak törekedni. — s bi- zonns'al sikerrel! — hogy ravasz manőverezésünket a tömegek félrevezetésének tűntessék fel. őszintétlennek lenni a tömegekkel szemben „az ellenség félrevezetése érdekében" — ostoba és rövidlátó politika. A proletariátusnak szüksége van az igazságra, s mi sem lehet ügyére károsabb, mint az illedelmes, kikent-ki- fent nyárspolgári hazugság. Zinovjev ingerülten elnevet™ te magát. — Különbséget kell tenni igazság között — mondta. — Nem — mehetünk el, egészen a naivitásig. Emlékszem, áprilisban, közvetlenü megérkezése után a Taurai Palotában tartott beszédében azt mondta, hogy még nincs teljes képe az eseményekről, mert mindössze csak egyetlen munkással volt alkalma beszélni. Ez a nyilatságot, de a tömegeknek elég a fél, a negyed, a nyolcad igazság. — Mindez nagyon kedves, de maga most, a zűrzavar és bomlás közepette szüntelenül a fegyveres felkelésre hívja fel a proletariátust, arra szólítja fel, hogy ragadja meg a hatalmat, az országban uralkodó erőviszonyok ellenére... A fellegekben jár! — Ahá, tehát erről van sző! Maga fél a felelős döntésektől! — A felelőtlen döntésektől félek. — Attól fél. ami felé mindketten egész életünkben törekedtünk, amiről írtunk, amiről álmodtunk — a proletárforra- dalomtól. — Ha nem tévedek, gyávasággal vádol. Azt hiszem, elég jól ismer... — Itt nem a személyes gyávaságról van szó... — Nézzen körül, mi történik a hadseregben. A tudatlan, felvilágosulatlan katonák a gyűléseken a „leninista provokátorok“ ellen szavaznak... — Lám-lám! A „leninista provokátorok" ellen szavaznak, de ugyanakkor békét és fölKULTURÁLIS HÍREK Még nem dolgozták fel teljesen Bemard Shaw hagyatékát- A nagy angol író többnyire gyorsírást használt, és három évig tartott, míg sikerült elolvasni a hagyatékában talált kéziratokat.-0Értéikes, új Jókai-relikviák váltak közkinccsé. A balatonfüredi híres Horvát-házból egy kis szalongarnitúra került elő.-OA Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese a héten Budapest vendége. A 270 tagú társulat. háromszor lép fel a Vígszínházban, Eugen Suchoň állami díjas zeneszerző Svätopluk című zenedrámáját, Verdi Trubadúrját és Wágner Tannhäuser című operáját adják eló.-OKodály Zoltán magyar zeneszerzőt a weimari Liszt Ferenc főiskola tiszteletbeli szenátorának választották.-ODemi Vaughen, ausztráliai karmester Schubert „Befejezetlen“ H-moll szimfóniájának eddig nem létező harmadik tételén dolgozik. Munkájához azt a néhány ütemet használja fel, amelyet Schubert feljegyzései között talált. Az ilymódon befejezett „befejezetlen szimfóniát“ hamarosan lemezre veszik fel.-oGöttingenben 20 kötetbrn kiadják a világ legszebb meséit. Eddig már több mint 8 ezer mesét gyűjtöttek össze A Hamupipőkéről szóló mese 3 ezer változatban jelenik meg. det követelnek — vagyis pontosan azt, amit a „leninista provokátorok“ követelnek. Min. dez Igen egyszerű. Ml a tömegek alapvető érdekeit fejezzük ki, s ez ellen mit sem tehet Mikuljov meg Kerenszkij. — A nép alapvető érdekeit már sok párt kifejezte, ennek ellenére vereséget szenvedtek. Nekünk most manővereznünk és várnunk kell. — Várni? Hát ki tud még úgy várni, mint mi, orosz marxisták? Talán keveset vártunk? Hát mi, akik elsajátítottuk a tudományos szocializmust, saját szenvedéseink árán, és hittünk a munkásosztályban, és győzelmében, nem tanultunk meg várni, ahogyan még soha. senki nem tudott? Hát nem fojtottuk-e el magunkban a gyűlölet és az elkeseredés kitöréseit. az ösztönös és teljes mértékben emberi vágyat a terrorizmusra, az azonnali akciókra, amely az igazságtalanság, az ellenség alávalósága láttán támadt fél bennünk? — s elfojtottuk, mert tudtuk, menynyire fontos munkálkodva, az erőt gyűjtve, másokat meggyőzve, szilárd hittel ügyünk győzelmében — várná tudni? Vajon az áprilisi tézisekben nem a „tisztázást" tekintettem legfőbb feladatnak — vagyis nem azt tettem, hogy megjelöltem a munka irányát, és megint csak várakozásra intettem? Végül, vajon a júliusi események idején és utána — noha talán lebecsültem a tömegek forradalmi hangulatát — nem ragaszkodtam-e az akció azonnali beszüntetéséhez, békés tüntetéssé változtatásához? Azt jelenti ez, hogy nem tudok várni? De vannak pillanatok, amikor a várakozás — bűn. Ez a pillanat hamarosan elérkezhet, ha akkor sem átkozzuk el a „türelmet“ mint egykor Faust — akkor gyáva senki a nevünk, és a történelem ezt sohasem fogja megbocsátani nekünk. “Finovjev hallgatott, megráz“ ta a Lenin ajkáról olyan szokatlanul hangzó tragikus pátosz. Majd kétségbeesve kiáltotta; — De érti-e, mit jelent a hatalom megragadása ma, a jelen pillanatban Oroszországban? . — Hogy értem-e? — Ismételte a kérdést Lenin, váratlanul megnyugodva, miközben hosszú pillantást vétett Zinov- jevre. — Jól értem. Erre gondolok éjjel-nappal, hogy majd szétmegy a fejem. „A mai Oroszország" mondja. Hogy megteremthessük a jövő Oroszországét. forradalmat kell csinálnunk a mai Oroszországban — más kivezető út nincs, igaz, műveletlenség uralkodik. Tudatlanság. Nos, ha megragadjuk a hatalmat, az oroszországi valóságnak ezeket a sötét vonásait kétszerte, tlzszerte, százszorta gyorsabban megszüntethetjük. Igen, a mi munkásaink jó része nem eléggé kulturált, nem eléggé felvilágosult, a nyugati munkássághoz viszonyítva... Ez megsokszorozza nehézségeinket. De megvannak ennek a maga jő 'oldalai Is; az orosz munkásságot nem mérgezte meg a magántulajdonra való törekvés, a kapzsiság, a nyárspolgári jólét mindennapos, pompásan szervezett, lélekrohasztő nyugati propagandája. A mi munkásaink szivében óriási gyűlölet lángol a kizsákmányolók iránt. S ez a gyűlölet valóban „minden bölcsesség kezdete", minden forradalmi mozgalom alapja... K özben leszállt az est, szürkén és borongósan. Az eső hol megeredt, hol elállt, a tő felöl hideg áradt. A hallgatás nyomasztóvá vált. Az esőcseppek kopogását Zinovjev nagy ködórák ketyegésének érezte, melyek a nehéz hallgatás perceit mérik. Várakozva a földre tekintett. Lenin fel-alá járkált a tisztáson, majd visszatért, rftegállt a kunyhó mellett. Aztán ismét elindult ez erdő irányában. S Zinovjevnek úgy rémlett, mintha elment volna, hogy soha többé vissza ne térjen. Lenin az erdő szélén állt, jellegzetes testtartásával — kissé szétvetett lába mintha gyökeret vert volna — fejét félrehajtva, s mindkét hüvelykujját a mellény kivágásába akasztva. Mintha a levelek su- sogását, az eső szabályos kopogását hallgatta volna. Majd megfordult, ismét elindult az erdő széle felé, s Így lépkedett fel és alá. előbb lassan, majd mind gyorsabban — a kunyhótól az erdőig, az erdőtől a kunyhóig. VAÓV.V.V.V.V.V.'.W.V.VA’.V.V.V.VA’.WM'.V V Jevgenyij Vinokurov versei Jevgenyij Vinokurov az új szovjet költőnemzedék legtehetségesebb képviselője, 1925-ben született. Szokások Lassan bolond szokások kérge lep be. Lám csak, min értem magam az imént: ha egy-egy új könyvet veszek kezembe — végét ütöm jel, nem tudom, miért. Ujjaim közt a rozskenyér puhája galacšin lesz. Egyik szemöldököm jelrántom újabban. A skatulyába a használt gyufát visszatömködöm. Szokások kérge lep be. Meggyűlöltem magam, amért himbálom lábamat, ha leülök, s ujjaim munka közben a gemkapocsból láncot gyártanak. Majd könyveimet rakom furcsa rendbe, hogy polcom fedezékké merevül... Örök redök gyúródnék bennem egyre, valahol mélyen, mélyen, legbelül. Könnyűzene Ajándékot hozott barátom; néhány lemez. Könnyűzene. Meghátráltatta két vagy három hétre a gondjaim vele. Cjjongtam szinte. Énekeltem. Röpített friss lelkendezés. Könnyűzenéből életemben kevés jutott, bizony kevés. Ö, könnyűséggel telni, telni, mint levegővel a tüdő! Tudnék csak egyszer könnyű lenni, pihe, sodródva repülő! __Lépkedek, minthogyha szurokban. Könyököm ólommal teli. Súlyosan az asztalra koppan. Nincs eró, mely letépheti. Fehérnemű a kötélen Tavasz. Tizenöt éves vagyok. Kamasz. Versfaragó. Szokolnyikba indulok, záporvert utakon csavarogni versfüzetemmel. A házkapuban megállók Mélységes kútfenék az udvar. Felnézek a magasba; a kőtenger lékében, odafenn, csillan a feneketlen ég / habzó vize. De mást is látok. Minden ablakban lábak, női lábak Nyújtózkodók. Tavaszi ablakmosók. Jókedvű padlósurolók. Mint ókori ^ szüreti szaturnálián: vállig-csupasz karok. Feltúzött haj-kígyók. \ Felcsippentett ruhák. Könyökök, térdek villogása! A görbe vonal titkain tűnődöm. Ô. női testek görbületei! Mért szárad ki tőlük a torkom? I Az udvaron lesütött szemmel vágok át; keresztül-kasul kötél és kötél — női fehérneműt röpködtet rajtuk a szé' Az intim dolgok roppant tárlata ez A rejtett titkok múzeuma. A nőiség profán kiállítása. Két szín ül itt diadalt; a haloványkék meg a rózsaszínű. Szemérmetlen, szilaj tivornyáján a test mint zászlót, tépte ki ezt a két színt a naivság kezéből. Megpróbálok az utcára kitörni. Félresiklom egy roppant ing elöl. Átsurranok egy hálóing alatt. Kibukkanok, de úgy, hogy egy vizes selyemharisnya arcomra tapad. Felnézek. Messze fenn, a lékben, mint víz, csillsrh a feneketlen ég. *1 Nagyot sóhajtok, könnyű szívvel. J* De ott meg ... ott egy felhő ring, oly gömbölyű-sima, "I akár egy asszony ... . J» %W.V\VIAV.%W.SV.VAW.VAV.V.V.VAVAwS ' i
