Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-09-29 / 39. szám

Hát ez a nagy nap is elmúlt. Az óvodásokból iskolások lettek s az iskolások könyvekkel, írószerekkel cserélték fel a játékaikat. A tanévnyitás országos ünnepségei után mindenütt megkezdődtek a tanulás hétköznapjai.

Igen ám, de hogyan? Akad-e valami újdonság ebben a megszokott munkában? Ezekre a kérdésekre igyekeztem jeleletet kapni az egyik iskolában. S íme, ezeket láttam:

A KASTÉLY UDVARÄN

Az egyik Somorja melletti faluban. Nagyszarván szálltam ki az autóbuszból. Nemcsak azért, mert éppen eleget rázott már ez az alkalmatosság, de e nagy falu különben .is megfelelt célomnak. Kilencéves alapfokú középiskolája van, hét faluból járnak ide a diákok, s a tanítók létszáma is felül van a húszon.

A Pongráczok egykori fészkében egy öreg kastélyban székel az iskola.

Egy fekete szemű, csinos nagyleány álldogált legközelebb hozzám.

— Gyere csak kedves, — intettem közelebb — mutasd meg merre van az igazgatói iroda!

Kissé csodálkozva tekintett reám, de aztán mosolyogva megindult, s felvezetett a lépcsőn. Csukott folyosóra értünk,

ôi kastéžy. íakó.i

A tanítónő

innen nyíltak a tantermek és az igazgatói szoba. Az igazgató azonban nem volt még az irodában, s ezért a leány ilyen szavakkal mutatott helyet:

— Amíg az igazgató elvtárs visszaérkezik a faluból, nem felelne meg, ha valamelyik kollégámmal beszélne?

így derült ki, hogy az iskola legfiatalabb tanítónőjét néztem diáklánynak!

A TANÍTÓ NÉNI

Álló Anna nem sok újat mondhatott még a nagyszarvai iskoláról. Néhány napja került csak Szarvára, tavaly még maga is tanult. Inkább csak terveiről számolt be kissé pironkodva. Mint falusi leányka, a közeli Cséfáról kerül a nyitrai tanítóképzőbe s természetesen, mint újdonsült tanító, csupa tűzzel és lelkesedéssel beszél hivatásáról. Mert Annuska igazán a legszentebb hivatásának tekinti foglalkozását.

— Nemcsak nevelni, nemcsak tanítani akarom iskolásaimat, de egy kis új szellemet is be akarok lopni a szívükbe — mondotta csillogó szemmel. Elsősorban az irodalmat szeretném megkedveltetni velük, s ezért irodalmi kört akarok szervezni. Az iskola tanítóinak több mint a fele 24 éven aluli fiatal, nem lesz nehéz tehát megnyerni segítségüket.

— Milyen érzéssel főtt élete első munkahelyére? — szakítom félbe a kislány lelkesedését.

— Egy kis drukkal, sok-sok boldogsággal és egy jó adag büszkeséggel — válaszolja gontottam a kedves kis „tanító néni". Tudja, nagyon kedvesen fogadott az igazgató elvtárs meg a tantestület, hamarosan megszerettették velem ezt a helyet. S a gyermekek is igen aranyosak. Képzelje csak, milyen benyomással léptem először át az iskola kapuját. Egy csöppnyi kis legényke hajkurá- szott egy még apróbb leánykát s közben ilyeneket kiabált felé: Menj el az iskola elöl, te még csak óvodás vagy, de én már iskolás!

AKAD MIT CSINÁLNI

Az igazgató Presinszky Lajos érkezése szakítja meg a beszélgetést. Maga is új ember még, tavaly állították az iskola élére Szintén fiatal ember, alig 24 éves, hogyne lángolna hát az ő lelkében is az alkotni vágyás tüze! Minden gondolatát csakis az iskola és az iskolai élet szolgálata tölti be, s terve is akad elég.

— Először is az iskolai készpénznek helyes felhasználásával akarom még előbbre lendíteni a pioníréletet — dicsekszik nem minden büszkeség

tiik meg, amikor kissé titokzatos arccal valamit a fülébe súgott az igazgató a szintén velünk tartó Álló Annának. Annuska elmosolyodott, s e látogatás befejezése után arra kért, hogy hadd mutasson még

nélkül. Jól működő 30 tagú valamit a kastély parkjában, tánccsoportunk tagjai részére Majd mindjárt utánunk jön az csizmákat akarok csináltatni, igazgató elvtárs is — mondot- Zenekarunknak újabb hangsze- ta — csak néhány szót akar

reket vásárolunk, s néhány hét múlva zenei oktatóval taníttatjuk tagjait. Szeptember lótól tánctanár fog bejárni So- morjárói, aki társasági táncokra tanítja majd diákjainkat. A gyermekek fejlődésére oly fontos és szükséges testnevelést is új alapokra helyezzük. Ezt szolgálja majd az az iskolai sport délután, amelyet a Barátság Hónapjában rendez az iskola. Ezeket a sportnapokat hagyományossá akarjuk fejleszteni, s ezért már ebben az évben idegen iskolák sportolóit is meghívjuk Szarvára. S végül az érdekkörök számát is bővíteni fogjuk s így fokozzuk majd pionírjaink szórakozva tanulásának vágyát.

A MEGLEPETÉS

Természetesei: kitűnő házi- le oszt ot készítő üzemi konyhával is rendelkezik a nagy szarvai iskola. Éppen ezt tekintetmondani s konyha szakácsnő jónak.

Természetesen örömmel tartottam a kedves kis „tanító- nénivel", de néhány másod- percnyi séta után nagy meglepetés ért. Egy olyan modern és gyönyörű szabadtéri színpad bukkant a lombos fák közül elénk, amely akármelyik csallóközi városkának is becsületére válna. Történetére csak ennyit: az igazgató ötletét a HNB titkára Czére József lelkesen támogatta s a diákság és a lakosság társadalmi munkája mesebeli kis építményt alkotott. S mivel most már a járás és a falu tömeg szervezetei is kinyitották a bugyellárisukat, néhány hónap múlva Csallóköz egyik legszebb szabadtéri színpadával dicsekedhetik a nagyszarvai iskola, s a kultúráért áldozatot hozó falusi lakosság.

NEUMANN JÁNOS

VAJKAI LEVÉL

A CSISZ tevékenységéről sajnos kevés jót írhatunk. Az elnöknonk Cséfalvay Erzsébet és a többi vezetőségi tag keveset törődik a szervezettel. Egyetlen szórakozásunk, hogy egyszer hetenként a moziba járunk. Ezenkívül más nincsen, mert nincsen kultúrház. A Cse- madok helyi vezetősége nem engedélyezi, hogy a CSISZ tagok ott külön összejöveteleket tartsanak. Már hat év óta nem rendeztünk szí. nielőadást, vagy esztrádmű- sort, mert mindig pórul jártunk. Már többször előfordult, hogy megvolt a színdarab és a szereplők is betanulták a szerepüket, de azután nem értették meg egymást és a próbák félbemaradtak. Mit csináljunk? Mi, Vajkán szintén szóra- kozn* és tanulni akarunk, mint másutt.

Varga Nándor, Vajka

SZERKESZTŐI ÜZENETEK:

Szomorú akvárium: A Ma. avar Könyvesboltban kérje

ki a szakkönyvek jegyzékét. Akváriumbarátok számára magyar nyelven igen gazdag irodalom áll rendelkezésre.

V. B. K.: Forduljon ugyancsak a Magyar Könyvesbolthoz. Örülünk, hogy az ügy olyan jó befejezést nyert, megható, hogy olyan önzetlen érdeklődéssel kísérte figyelemmel a fejleményeket. A Magyar Versbarátok Köre még csak alakulóban van. Bővebb felvilágosítást a Hét szerkesztőségétől kap.

Vásár: írását nem közölhetjük.

SZÍVESEN LEVELEZNÉNK:

Apagyi Mária, Kazincbarcika, Libalegelő; Madejcsak Erzsébet, Aszód, Bocskayu. 1. sz.; Takács Ilona, Pápa, Széchényi u. 3. sz.; Siposs Mária, Budapest, XVII. kér. (Rákosl’get) Kosztelli u. 22. sz.; Györkös Anikó, János- háza, Arany János u. 7. sz.; Polgár Magdolna, (15 éves) Keszthely, Kossuth Lajos u. 103. sz.; Göndöcs László, Veszprém 8354-9 (német nyelven is, 21 éves); Ki- szely György, Békéscsaba, Kastély u 6/2. sz., 24 éves, vasesztergályos.

Tovább akar tanulni

!l!l!ll!l|!|!!!íllil!!;'!l'!!i!l!lll!!li'!l!!í!l!lllllilllililllllli!illíll't|li!|ll!ll!|l!!!!l!l!l!!!ll||!IJil!l!l!lllllllllllil!lllllllllil!!lli!!llllllllllllllll|

Az idén Prerovban megtartották a X. országos tenyészállat-kiállítást. Tekintettel a a jubileumi kiállításra vendégül hívták Magyarországról és Angliából azokat a kiállító cégeket, amelyek szintén különböző tenyészállatokat és mezőgazdasági gépeket vannak hivatva bemutatni. A két ország részvétele emelte a kiállítás sikerét és színvonalát.

Fiatal mezőgazdasági iskolai tanulók, EFSZ-ek és állami gazdaságok dolgozói érdeklődéssel járták a pavilonokat, A legtöbb látogató kezében vaskos ismertető-füzet volt. Jólesett látni a megnyilvánuló érdeklődést. Amint belepillantottak a füzetbe és megismerkedtek az adatokkal, utána szakértelemmel szemlélték az idekerült értékes, híres állatokat. Volt itt mit megnézni és akadt megcsodálni való is bőven.

Különösen sok látogatója akadt a fejősteheneknek. A látogatók nagy elismerésüket fejezték ki, mert a bemutatott tehenek közül egy sem akadt olyan, amely 35Ó0 kg tejnél kevesebbet adott volna egy laktációs időszak alatt. A kiállítás angol pavilonjában azonban olyan fejőstehenek voltak, amelyek 8500 kg tejet termeltek egy laktációs időszakban. A kiváncsi nézelődök bizonyára arra gondoltak, kár, hogy a mi szövetkezetünkben, vagy odahaza az állami gazdaságban nem ilyenek vannak.

Egy másik pavilonban visító jószágok fogadnak. Van itt egy sztár a vlkosi EFSZ állományából a pferovi járásból. Az R£SZ-ben 1 kg disznóhús elő<*

?*.

4

állításához 3,31 kg takarmányt használnak fel. Az itt bemutatott angol hússertés az idén február 27-én jött a világra és szeptember 9-re már 102 kg-ot. Az itt bemutatott többi állatnál is haspnló eredményeket tüntetnek tel. Szép és érdekes eredmények ezek, el lehet felettük gondolkozni.

A tenyészállattartás feltételei, különösen kísérleti telepeken és nemesítőállomásokon — elég jók. Erről győződhetünk meg a kiállításon. Van azonban egy másik probléma, amelyről nem szabad megfeledkeznünk.

Általában az EFSZ-ek és az állami gazdaságok állatállománya meg sem közelíti azt a színvonalat, amelyet a kiállításon tapasztalhatunk. Vagyis a praktikus állattenyésztés messzire elmarad a tenyészállat-tartástól. Bizonyára nem a tenyészállatoknál van a hiba, hanem ott, hogy még mindig kevés tudományt viszünk a mezőgazdasági termelésbe, Dániában, Angliában és más államokban alig van különbség a tenyészállatok és a nem tenyészállatok között. Nálunk ez a különbség óriási, a törvényszerű különbségnél sokkal nagyobb. A kísérleti és kutatóintézetekben megvalósult reális eredményeket nagyon lassan érik el a mezőgazdasági üzemek. A tudományos módszerek szintén hosszabb idő múlva valósulnak meg az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokban a termelésnél, mint az általában megengedhető volna. A mező- gazdaságban az élenjáró üzemek ma már ragyogó termelési eredményekkel dicsekedhetnek, amelyeket komoly tudományos módszerekkel érnek el. Dehát ezeket a tudományos módszereket mikor veszik át a Csallóköz EFSZ-ei?

Ezen a kérdésen éppen a fiatalok gondolkozhatnak el. Az ország minden részéből eljöttek Prerovba végignézni ezt a különben pazar kiállítást. A fiatalok ezrei komoly érdeklődéssel figyelték a bemutatott állatokat.

Egy kiállítást csak megnézni,

nem elég. A látottakból tapasztalatokat kell leszűrni, arra nézve, hogy odahaza mit is kellene tenni a szövetkezet vagy az állami gazdaság érdekében. Rájövünk arra is, hogy a mezőgazdaság vezetése alapos tudományos felkészülés nélkül, egyszerűen lehetetlen. Nincs gyakorlati szakember és nincs elméleti szakember, hanem a kettő együttvéve jelentheti csak a valóban jó vezetőt. A fiatalok tehát alaposan készüljenek fel, ha a mezőgazdaságban meg akarják állni a helyüket és olyan eredményesen akarnak dolgozni, mint amire ez a kiállítás is buzdít.

BAGOTA ISTVÁN

Jegyzetfüzetemben lapozgatva, egy névre akadtam. Pusztán két sző és semm* más. Jóba Mihály. Egy név, amelyről az elmúlt néhány hónap eseményeinek sodrában megfeledkeztem. És most itt áll előttem intőn, figyelmeztetően. De vajon, hol is találkozunk? — Megvan! A komáromi mezőgazdasági iskola egyik tantermében. Még most is itt csengenek fülemben csendes, de határozott szavai.

— Az alapfokú iskola elvégzése után, pályát kellett választanom. A szívem, az ipari szakiskola felé húzott. Ott próbáltam szerencsét. Bár sikerült a fölvételi vizsgám, mégsem vettek föl. Nem volt mit veszítenem, beiratkoztam a komáromi mezőgazdasági iskolába. Abban az időben, úgyis sokat emlegették, hogy a mező- gazdasági termelés színvonalát, az ipari termelés színvonalára kell emelni. Ügy gondoltam, miért ne lehessek én is azok között, akik vállalják ezt az igényes feladatot.

Egy pillanatra elhallgat, majd tovább szövi a gondolat fonalát.

— Elhatározásomat nem bántam meg. Megszerettem az is. kólát és a környezetet. Tanáraimmal és tanulótársaimmal jól megértjük egymást. A tanulással sincsen baj. Eddig kitüntetéssel végeztem el az iskolát. Iparkodok az elméleti ismeretek mellett a gyakorlati tudást is elsajátítani. Ehhez ielentős segítséget kapok édes* t

PANEL-ÖNTÖK

A bratislavai Magasépítő Vállalatnál sok fiatal dolgozik. Hat ifjúsági kollektíva bekapcsolódott a „Szocialista munkabrigád“ mozgalomba. E kollektívák egyike Peter Ďurovka ifjúsági betonozó csapata.

Az utóbbi időben sok jót lehetett hallani róluk. El is hihető, hisz a panelházak gom- bamődra nőnek.

Peter Ďurovka csapatvezető elmondta, hogy körülbelül öt évvel ezelőtt került e szakmába.

— Olyan idős voltam, mint itt a többiek. Csupa fiatal. Igaz, azóta már többen kicserélődtek. Egyesek most is hiányzanak. Katonák. Azt írják, ha leszerelnek, visszatérnek közénk. Kell az ember, mert a panelra szükség van.

Beszélgetés közben a daru az egyik üres forma fölé betont hozott. Milan Kopačka

ügyes fogással kiürítette a ládát s Ján Krajčovič-al elegyengették a formában az anyagot, hogy száradhasson.

Közben odajött Koczor Valéria, húszéves montérnő. CSISZ-tag. Május óta dolgozik a csapatban. Különleges tapasztalata még nincs, de a kollektívát és munkáját jól ismeri. Elismerőleg nyilatkozik Kopačka, Krajčovič, Gesehwaru- ner, Krajčovičová munkájáról.

— Szorgalmasan dolgoznak mondja Koczor Valéria — jó eredményeket érnek el. A tervet túlteljesítik.

A második negyedévben üzemi méretben mi voltunk az elsők, a legjobb Ifjúsági csoport. Megkaptuk az üzem és a CSISZ bizottságának vándorzászlaját.

Peter Ďurovka jó csapatvezető, jó szervező, de jó ifjúsági funkcionárius is.

Fiatal a vezetőség, a kollektíva teljesítménye jó, — így jellemzik az üzemben e csoport munkáját.

S a felépült és épülő panelházak igazolják ezt! (A)

apámtól, aki. a martosi szövetkezet mezőgazdásza. Az utolsó évem következő. Most minden érámét arra összpontosítom, hogy sikeresen megálljam helyemet az érettségin.

— Az érettségi után mik a tervei? — töröm meg a pillanatnyi csendet.

— Ha sikerülnek a vizsgáim, szeretnék főiskolára menni. Az ökonómiai szakot választottam. Oda húz a szívem. Ki tudja, fog-e sikerűin.*? Ez utóbbi mondat szinte sóhajként szakadt ki belőle.

Amikor egyéb munkájáról érdeklődöm, magába zárkózik. Nem szívesen beszél róla. Amit tesz, azt természetesnek tartja. Pedig van mivel dicsekednie. Mint funkcionárius, irányítja az iskolai CSISZ-szerve- zet tevékenységét. Aktív munkát végez az iskola kultúrális megmozdulásaiban is. Tagja a színjátszó csoportnak és az iskolai tánccsoport koreográfusa. E sokoldalú tevékenység mellett sem hanyagolja el tanulmányait. Tisztában van azzal, hogy az életben csak úgy állja meg helyét, ha tökéletes tudással felfegyverkezve indul útnak.

Jóba Mihálynak határozott célkitűzései vannak. Tudja, hogy mit akar, és miért akarja. És éppen ezért szeretne jő szakemberré válni. Szeretne munkájával hozzájárulni szocialista mezőgazdaságunk felvirágoztatásához. Azt szeretné, hogy a mezőgazdasági termelés valóban mielőbb elérné az ipari termelés színvonalát.

Hiszem, hogy mindazt, ami ma még csak 'ülöm Jóba Mihály számára, sikerül elérnie. Ehhez minden adottsága megvan. Szerény. de határozott egyénisége a legjobb ajánlólevél.

Andriskin József