Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-09-22 / 38. szám
3 Cl jó öltözködés (Folytatás) H ogy jót öltözködjünk, ahhoz kell tudnx vásárolnunk. Ez kissé furcsán hangzik, de így van. Talán az elárusítónök úgy gondolják, hogy most olvasóinkat „rossz vevőkké" akarják átformálni, de tévednek. Mert miről is van szó? X-nek szüksége van egy ruhára. Mondjuk, azt is tudja, hogy szövetruhára. Bemegy az üzletbe, körülnéz, a pulton hever egy lilás árnyalatú kékesszürke szövet. Megtetszik neki és már kéri is, hogy vágjanak le belőle. A vásár megtörtént, az eladónak „jó vevővel“ volt dolga, s X is úgy véli, „elegánsan" vásárolt, nem válogatott sokáig, rögtön határozott. De bizony, nem így áll a dolog. Mert: X csak akkor vásárolt volna jól. ha már előre elhatározza, hogy egy lilás árnyalatú kékesszürke szövetet vesz. Persze, még akkor sem lett volna szabad megvennie addig, míg az arcához téve meg nem győződik róla, jól áll-e neki ez a különleges szín. A nhi pedig az „elegáns“ vásárlást illeti, emögött téves felfogás rejtőzik. Ha jól akarunk vásárolni, akkor igenis végignézünk néhány anyagot s fontolóra vesszük, melyik lenne a legmegfelelőbb. Számos üzletünkben az anyagok úgy vannak elhelyezve, hogy szabadon megtekinthetjük anélkül, hogy az elárusít ónöt öl kérnünk kellene. De az sem számít .jzekíro- zás“-nak, ha a polcokról vetetjük le az árut, mégpedig annyit, amennyiből választani tudunk. Igen gyakori eset nálunk, hogy egyik vevő a másik után vásárol egy egészen általános anyagot, csak azért, mert „biztosan szép, ha ennyire kapkodják“, s közben lehetséges, hogy csakis annak felelt meg, aki először kért belőle. J egyezzük meg tehát: a kulturált vásárlás abban rejlik, hogy ki tudjuk választani azt, ami részünkre a legalkalmasabb, s nem abban, hogy megveszünk valamit, ami a szemünkbe ötlik. Ha nem találunk az egyik üzletben, keressünk a másikban, addig, amíg találunk. Ezzel kapcsolatban lenne egy-két sza vünk az elárusítónőkhöz. He vegyék rossznéven, ha valaki vásárlás nélkül megy ki az üzletből! értsék meg, hogy nem vesszük meg azt, amire nincs szükségünk. Ne haragudjanak azért, sem, ha valaki vásárlási szándék nélkül megy be az üzletbe, mert mielőtt döntene, körül akar nézni, mi kapható. Ö sszegezve: a nyugodt, körültekintő vásárlás mindig többet ér, mint az elhamarkodott. Ez utóbbinak nem egyszer az a következménye, hogy vásárolt holmink a szekrényben hever, mert nem szeretjük, vagy — és ez se jó megoldás — olyasmit viselünk, ami nem áll jól. Mindez, amire eddig felhívtuk a figyelmet a megfontolás, a válogatás nem jelenti a határozatlanság pártfogolását. Nem jelenti azt, hogy egyik nap végigjárjuk az üzleteket a barátnőnkkel, másnap a nővérünkkel nézünk végig mindent, harmadik nap a sógornő kerül sorra, negyedik nap a kolleganő ... Egynek — akiben megbízunk — a tanácsát kikérhetjük, de ha mindenkit megkérdezünk, sosem tudunk majd magunk dönteni. (Folytatjuk) EGY JÖ ŐSZI KOSZTÜM EGYIKE LEGSZÜKSÉGESEBB RUHADARABJAINKNAK ne hiányozzék senki ruhatárából sem. A képünkön látható igen csinos sportkosztüm vastag tweed szövetből készült. A kabát öves. kétsorosán gombolódik, a zsebek hosszában levágottak. Nagyon szép a rever is, figyeljük meg, hogy a felső rever milyen széles. A szoknya széles hótokba rakott, igazi jó sportszoknya. A kosztümöt a saját anyagjából készült, a most annyira divatos „siltes“ sapka egészíti ki. A manökin redőzött szövetblúzt visel a kosztümhöz, de persze nagyon szép bármilyen másszerű szövetblúzzal, pulóverrel, vagy vékonyabb anyagból készült angolos blúzzal is. vés vízzel felöntjük és puhára pároljuk. Sajtos karfiol: A karfiolt nagy rózsákra szedjük, sós vízben puhára főzzük. Tűzálló tálra tesszük, kevés olvasztott zsírral, vagy vajjal meglocsoljuk s leöntjük 10 dkg reszelt sajt. tál elkevert 2 deci tejföllel. Forrón, krumplifánkocskákkal és almakompóttal találjuk. „EGYSZERŰ“: Piros szövetjéhez az 1. modellt tervetük. Az egyszerű, lehajtott kámzsanyakú ruha szépet mutat majd az élénk anyagból. „K1TTY“: Nem Irta meg sem korát, sem alakját. A modellt a rózsaszín szövethez megfelelően terveztük, reméljük jól fog állni A sűrűn elhelyezett gombok a saját anyagjából készülnek. P. JÚLIA: A világoskék kompié ruháját kérése szerint szűk szoknyával terveztük. Az érdekes vonalú ruhát — a rajz szerint — tűzés díszíti. A kabátka gallérja szintén tűzött, valamint a zsebek klapnijai is. Csináltathat külön egy fekete gallért Is, ez most Igen divatos, később eltávolítható. KARFIOL lesz vacsorára Az ósz egyik kedvenc eledele a karfiol. Csaknem mindenki szereti, s joggal, mert valóban igen ízletes s emellett, mint zöldségféle, egészséges is. Különböző módon készíthető. A legismertebb talán a Morzsás karfiol: A karfiolt sós vízben megfőzzük, majd tűzálló edénybe téve vajat teszünk rá, tejföllel megöntözzük, és morzsával megszórjuk. Sütőben néhány percig sütjük. Törött burgonyával tálaljuk. Rakott karfiol: A megtisztított, sós vízben megfőtt karfiolt szétszedjük és kikent tűzálló tálba, vagy lábasba rakjuk úgy, hogy soronként szeletelt főtt tojást, kis borsot, sót teszünk rá. A tetejét tejföllel meglocsoljuk, egy kis olvasztott vajat öntünk rá, zsemlyemorzsával megszórjuk és a sü. tőben megsütjük. Rántott karfiol: A karfiolt sós vízben puhára főzzük. Szépen rózsáira szedjük, azután — mint a húst — lisztbe, tojásba, zsemlyemorzsába forgatjuk és forró zsírban, vagy olajban kirántjuk. Karfiolpörkölt. Szép, nagy karfiolt megmossuk és szétszedünk. Apróra vágott vöröshagymát zsírban megpirítunk, pirospaprikával meghintjük és ugyanúgy mint a pörköltnél a húst, belerakjuk a karfiolt. Ke„DALLOS FERENCNÉ, FEKETE M.-NÉ, LOVAS MARIA ÉS „TERÍTŐ“ ké. résére közöljük ezt az egyszerű, de nagyon szép ás könnyen elkészíthető térítőt. A tömött kockák keresztöltéssel, készülnek, az üreseket pedig cörülvarrjuk. (Lehet hurkoló öltéssel, de keresztöltéssel is). A terítő eredeti színezésében a tömött kockák feketével, az üresek pedig zöld fonállal készültek. Szép összeállítások még: lila - sárga, fekete — piros, négerhama - rózsaszín, stb. Nincs szándékunkban részletesen foglalkozni a táplálkozással, hiszen a csecsemő tanácsadókban pontos utasításokat adnak erre vonatkozóan. Csupán egy — talán furcsának tűnő — tanácsot szeretnénk adni: minél későbbi korban adjunk húst a gyermeknek. Hogy miért? Fölösleges hangsúlyozni, saját tapasztalatból tudjuk, hogy a húst — legalábbis nagyon kevés kivétellel — mindenki szereti. Gondolkoztunk már rajta, mi ennek az oka? A húsnak, más ételhez nem hasonló, kitűnő Ize van, amit mi. nél gyakrabban kívánunk. Nos, a kisgyerek is így van vele. A hús sokkal ízletesebb, mint a tejbegríz, s ha a gyermek már megkóstolta, ha már tudja, hogy ilyesmi is létezik, ezt fogja akarni — és ezen nincs is mi', csodálkozni való. Ellenkező esetben viszont, ha más, jobb ízhez még nem szokott, nyugodtan eszi a grízt és hozzá hasonlókat. Igaz, a húsban lévő fehérjére, a gyermeki szervezetnek is szüksége van, de ez kb. 2 éves korig a tojással teljesen pótolható. (Napi egy tojás). Igen ajánlatos pl. húslevesben főtt zöldséget adni a gyermeknek, mert a zöldség magába szívja a húsból kifótt erőt. Ameddig csak lehet (3—4 éves korig) ne adjunk a gyereknek szalámiféléket, annak ellenére, hogy ezt is igen kedvelik. A hús ízéhe* itt még a fűszer is párosul, tehát a gyér. mek „nyelvére“ kitűnő valami. Nem tartalmaz azonban semmit, amire szervezetének szüksége lenne. Még külön megjegyezzük azt, hogy a szalámi könnyen romlandó és a gyenge gyermeki szervezetnél ez sokkal súlyosabb következményekkel járhat, mint felnőttek esetében. Sokszor hallunk panaszkodni anyákat arról, hogy gyermekük válogatós. Ennek megakadályozását is kicsi korban kell elkezdeniük. Ha „új“ ételt adunk a kicsinek, esetleges sikertelenség esetén ne riadjunk visz- sza. Ha pl. az első próbálkozásra nem ízlett a tökfőzelék, nem kell étrendünkből törölni, vagy pedig külön a gyereknek mást készíteni. (Ez nevelési szempontból is Igen helytelen, mert a gyermek látja, hogy minden az 6 akarata szerint történik, s legközelebb bármelyik étel helyett mást követel magának). A legközelebbi alkalommal tálaljuk ki neki újra a tökfőzeléket, lehet, hogy most már jobban fog ízleni, sőt, később kimondottan meg is szereti. (Folytatjuk) „KÉT KÍVÁNCSI ASZ- SZONY“: Semmiesetre sem lehet azt állítani, hogy a lakást díszítő kézimunka kiment a divatból, modern lakásba nem illik. Tény azonban, hogy a modern lakást nem annyi és nem olyan kézimunka díszíti, mint nagyanyáink korában. A változás tehát a meny- nyiségre és a fajtára is vonatkozik. Valamikor azt tartották, hogy a lakás csak akkor szép, ha zsúfolt a kézimunkától. A nagy és kis asztalterítőkön kívül te- rítőcske díszítette a fotelek támláit, sőt néha a karfáit is, kézimunka képek függtek a falon, hat-hét disz- párna „szorongott“ egy-egy díványon, vagy rekamién, s egy-kettő a fotelekbe is jutott. Kézi horgolású volt a függöny, az ágytakaró, kézi, csomózott perzsa a kisebb szőnyegek ... Hát ez eltűnt. Ilyenfajta lakásdíszités — jobban mondva csúfitás — ma már nem létezik. Téves azonban .1 a másik véglet, mely sze- | rint minden lakásba kézimunka egyáltalán nem való. Még mielőtt tovább mennénk, leszögezzük, hogy nem való a rózsás, gyümölcsös i s más hasonló mintájú. Mint ; minden, a kézimunka is . modernizálódik, tehát alkalmazkodik a modem búto- jj rokhoz. Az újféle horgolt y térítők modern, egyszerű j mintával készülnek, nyoma ‘ sincs rajtuk a sok kacska- § ringónak, fölösleges cifraságnak. (Kivétel az ún. szalaghorgolás, amely modern | változatban is „kacskarin- » gósan" készül, a horgolás technikájánál fogva). A mo- I dern kézimunka mintája j égyszerü, sima, s Így szép *' kiegészítője a lapos felőle- * tű bútordaraboknak. Ha az t asztalt nem borítja laminát < üveglap, föltétlenül szükséges rá a terítő, közönséges üveglap esetében pedig a j térítőt ez alá tesszük. Ezen- i kívül leterithetjük kézimun- 1 kával az ágyneműtartót, s | tehetünk térítőt a rádió ill. | televízió alá, rá azonban j nem, s a heveröre se te- ' gyünk egy-két párnánál ; többet. Akinek nagyon sok i a szabad ideje, elkészítheti j sajátkezüleg a függönyét, • a képhimzést azonban fölös- . leges időtöltésnek tartjuk, fj a szönyegkészitésről nem is j beszélve. Ami magát a kézimunká- > zást illeti, nos, szabad j időnkben kézimunkázzunk, | de dolgunkat, beleértve a = művelődést, olvasást, spor- : tolást, ne hagyjuk miatta. '■ A kézimunkázás előnye, | hogy nem mindig külön 1 programként szerepel, vagy- i is pl. rádióhallgatás közben nyugodtan horgolhatunk. A | lényeg tehát: nem érdem * az, ha állandóan a horgoló- t tűt villogtatjuk, s hogy mi- * nél gyorsabban haladjunk, * nem megyünk sem moziba, i sem táncolni, de még a te- | levíziót sem nézzük, nem I helyes azonban az sem, ha | nem tudunk megkötni egy f sálat, mert a kötést nem í tartjuk elég modernnek. 8 OJ IFJOsAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadta a Smená e CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava Pražská B. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Fészer készt A Széke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. EtCflzetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta Hírlanszolgálata. előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a PNS Ostredná exixdirin «leče útján lehet megrendelői. Cime: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VIL k—08*41320
