Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-09-22 / 38. szám
(Folytatás) Seprő bár megtiltotta, hogy valakinek elbeszéljem de neked elmondom, az ilyen fűszerezés is jól jön a történetbe... — Seprű szereti a lányt? — Bolond lenne, ha talál egy másikat, szebbet, azonnal faképnél hagyná... — És a lány? — Az még előbb elhagyná, neki a pénz a fontos... Mondtam, hogy nem ismerik a szerelmet, féltékenységet... — Hol akadtak össze? — Seprű Vöröskének hívja... Véletlenül akadt rá. Fél évvel ezelőtt. A folyóparton sétált. Azt gondolta, találkozik egy ábrándozó lelkű asszonykával... Kis kaland után vágyott. A kis kalandból nagy kaland lett... Eszébe jutott, vagy négy hónapja vágatta utoljára a haját. Hideg volt odakint. Jó lesz valahol megmelegedni. Bement a közeli Híd utcai borbélyüzletbe. És megismerkedett Vöröskével... — Vannak ilyen véletlenek... — dünnyögte az apa. Homlokán redökoe futott a bőre. Csak nekem nincs ilyen szerencsém! — gondolta. — Ügy mondod, mintha nem hinnéd! — ütközött meg apja szaván Robi. Szeméből gyerekes őszinteség áradt — Az igazat mondtam! így hallottam Seprűtől. Ha nem hiszed a Vöröske-históriát. menj el a borbélyüzletbe! — védte hevesen a maga igazát. — De Vöröske előtt el ne szóld magad, mert Seprű akkor nem csak engem heréi kil Seprű olyan, mint a vadállat, ha megbántják, összetépi bántál- mazóját.., Az apa gondolataiból felocsúdva. megjegyezte: — Befejezetlen történet... — Eszelj ki valamit, a te mesterséged! — Nem lesz könnyű... — mondotta az apa, aztán elgondolkodott. A fiára meresztette tekintetét. — Robi, vess véget ennek a kutya-macska barátságnak! Seprűből nem lesz soha rendes ember ... Vakáción vagy. keresd a kellemes szórakozást, pihenj, hogy őszszel kedvvel tanulhass ... Egyről ne feledkezz meg, ha valami' rosszat cselekednél, nagy kellemetlenségem lenne a hivatalban ... — A csoda három napig tart.... — vetette közbe Robi. — Te...?! — kiáltott rá az apa. Robi a szemébe mosolygott. Felugrott a fotelbői, s kinyújtotta a tenyerét, mintha pénzt kérne... Ez a beszélgetés jutott most a fiú eszébe, amikor annyira zavarba hozta apja beteges nyugodtsága. Maga előtt látja a két hét előtti képet. Mind a hatan kint vannak a vikend- házban. Robi kezében három újságszám. Ezekben jelent meg folytatásban a Mese a huligán apáról és a fiáról című történet első része. — Hallgassatok csak ide! — szólt a cimboráihoz. — Felolvasom a legújabb lelki prédikációt. Ezt írja apus rólunk .. Amikor a végére ért. ököl felkiáltott: — Jól beugrattad az öregedet! Jó propagandát csinál nekünk ... Bocsánat, hölgyeim és uraim, nem nekünk, hanem a nem létező Seprű-bandának! Mi még egy fűszálat sem görbítettünk meg, hacsak nem alattatok... — nézett vigyorogva a lányokra. Hallgattak. — Az ember n-ha szeret a vágyairól beszélni... szólalt meg Robi. — Ez már beszéd, seriff! — örvendezett Ököl. — Már jól összeszoktunk, elkezdhetnénk mi is a mókát! Egy kis izgalom nélkül fabatkát sem ér az élet! A tízparancsolatot már megszövegezted, az újság is közölte! Ha ... ha ... ha ... Most eszerint kell igazodnunk... Robi legyintett. — Most ne torjuk ezen a fejünket, gondoljunk a mára. Amit itt láttok az asztalon, apus pénzéből vettem. Jól meg. fizette a Seprű-történetet... Nevettek. A vöröshajú nem nevetett. A seriff-asszony nem kacagott velük. Csak elmosolyodott. Pillanatok múlva leolvadt az ajkáról a mosoly. — Tölts, seriff! — rikkantotta Ököl. A házigazda, Robi bort öntött a poharakba Nem vette észrt Vöröske elkomolyodó arcát. Megsimogatja sima arcát. Zsongást hall. Méhecske röppent be a szobába. Követi tekintetével. Belepottyant a hálóba, nem tud kiszabadulni a függöny redói közül, csak zümmög szegényke. Az apjára pillant. Olyan mint a méhecske. Még rosszabb annál. Csapkodni sem tud a szárnyával, nem is zümmög. Legalább mondana valamit, összeros- kadtan ül, nem is vergődik, mint a szárnyaszegett madár. A méhecske zümmög, harcol, szárnyacskájával csapkodja a függöny fehér virágait. Megsajnálja. A függönyhöz megy. Kisimítja a redőket. A méhecske zümmögve kirepül a nyitott ablakon. Visszaül a fotelba. Moccanást sem hall. Az apján ki fog segíteni? A — Éljen a Seprű-banda! Koccintottak, ittak. Robi derékon kapta a vörös hajú lányt. — A mai éjszaka a miénk... — suttogta. Ajka Vöröske aj. kát kereste ... Ez volt az utolsó találkozásuk. Vöröske azóta nem mutatkozott vele a vikendházban. Robi tizenkilenc éves. Magas, erősödő testű fiú. Ha valaki találgatná évei számát, többet mondana ennél. Hosszú lábait szétvetve ül az apjával szemben. Figyelmesen nézi az öreg gondterhelt arcát, öreg? Röpke mosoly suhan át ajkán. Bár én lennék ilyen negyvenöt éves koromban! Ilyen? Én más akarok lenni! Boldog akarok lenni! Nem ilyen elfásult, megalkuvó. mint az apám. aki csak a pénzben és lányokban leli örömét... De apa is boldog akart lenni .. Most miben keresse a boldogságot? Ha anya nem lett volna beteg, talán másképp alakul élete. Én nem hagyom magam betörni, félreállítok mindent, ami az utamba kerül!... Nézegeti apja arcát. Halántékán ezüstös szálak csillognak Tetszik neki a tömött, fekete bajusz Egyszer én is bajuszt növesztek, talán szakállt is! így érdekesebb az ember, feltűnőbb. csendben mintha visszhangoznának az apa előbbi szavai: Hétfőn vártalak haza... Ma csütörtök van... Hol voltál, Robi? Vállat se vontam. Minek? Nem figyel rám. Más jár az eszében. Megint pechje lenne a hivatalában? Újabb pártbüntetéssel fenyegetik? Anyu nincs idehaza. £s ha itthon volna?! Margit néni is elutazott a testvéréhez. (Margit néni az apa testvére, 6 vezeti a háztartást. Most „szabadságra" ment. Pedig, hogy nem akart menni! De az apa nagyon akarta. Vajon miért?) Szombat óta egyedül volt idehaza. Cjabb nőügye miatt bánkódna? Nem nekem találták ki a gyászos hangulatot! Egy hétre eliszko- iok hazulról! Kimegyek a ví- kendházba. Addig csak klke- sergi magát... — Ma csütörtök van... — motyogja az apa. — Felébredtél? — élénkült fel egyszerre Robi. — Igen, csütörtök van ... Hétfőn hiába vártál haza, ma reggelig Pös- tyénben voltunk ... — A barátaiddal? — Jól tudod, megmondtam hogy kivel megyek ... — Volt elég pénzed? — Egy kasszába tettük amink volt, kitartott a mai napig. — Hogy érezted magad? — Klasszul) Napoztunk, fürödtünk, és ... — Robi elharapja a szót. Megérezte, ami azután következett volna, nem illik bele ebbe a beteges hangulatba. — Most mit fogunk csinálni? — kérdezi az apa és sóhajt. Merengve néz maga elé. Rekedtes hangon folytatja: — Se anyád, se Margit néni nincs Idehaza ... Nem tudok főzni... Azt akartam, menj el Margit nénivel, szívd magad tele friss hegyi levegővel... — Itt is vannak hegyek ... Margit nénit eleget látom egész évben ... — Mihez kezdünk mi ketten? — Azt a két hetet valahogy kibírjuk, — mondja könnyedén Robi. Ahogy ismerlek, többet is kibírnánk! — gondolja magában. — Ki kell bírnunk... Robi csak most figyel fel arra, hogy apja egyes szavakat nyomatékosan hangsúlyoz. Valami baja lehet! Titokzatos, megmagyarázhatatlan szorongást kezd érezni. Nem hagyhatom itthon egyedül apát... De estére el kell mennem, megígértem a haveroknak. Rágyújt. A szőnyeg felé fújja a füstöt, amíg a lehelet Irányítja a padló felé száll, aztán irányt változtat, felfelé tör s a nyitott ablak felé tódul. Még ez a gyengécske füst is követeli a maga életterét. Az ember meg néha, hogy elhagyja magát! Jobban szemügyre veszi az apját. — Sajnállak... — mondja Robi. — Miért? — Hát... anya miatt... Az apa megrezzen. Remeg. Cigarettára gyújt. Robi látja, reszket az ujja. Sejt valamit? — kérdezi magában az apa. Nem sejthet semmit! Mit áruljak el neki? Mindent még nem mondhatok el... — Már iegényember vagy, Robi, — szólal meg rövdi hallgatás után az apa. — Én a te korodban már dolgoztam. Nem mehettem az egyetemre, kellett a pénz. Az érettségi után munkába álltam... Az anyád négy polgárit végzett, aztán varrónő lett. A második évedben voltál, amikor... — Ismerem a történetet, partizán voltál... — A történetet még nem ismered részletesen. Akkor még nem voltam olyan partizán, csak röplapokat készítettem. Váralján laktunk, a temető mellett, az erdő közeiében. Jő búvötanya volt, ezért bízták ránk - a röplap-készítést. Segített az anyád, segített Ilonka nénéd, anyád húga. Nem is emlékszel rá ... Anyád huszonhét éves volt, Ilonka nénéd huszonnégy, másállapotos volt, az első gyermekét várta, a negyedik hónapban járt... Negyvennégy ké3ö őszén, a tél kezdetén történt. Alkonyodott. Nem voltam odahaza. A két asszony sokszorosította a szöveget. Este akartam széthordani. Nagyapád a ház előtt őrködött. Egyszerre beront. Jönnek a bitangok! — kiáltja. — Gyorsan fussatok az erdőbe, vigyétek magatokkal a papírokat, én elrejtem a gépet! Épp befordultak a sarkon... Az asszonyok összeszedték a papírosokat, s az udvaron keresztül az erdőbe futottak. A házunk felé közeledő négy feketeruhás, csizmás bitang be se jött hozzánk. Nem tudjuk, kik voltak. Nagyapád nem látta közelről őket. Amikor berontott a házba, a sokszorosító elrejtésével volt elfoglalva. Azután megrökönyödve látta, hogy a feketeruhások gyanút fogtak, s a menekülő asszonyok után eredtek. Hiba volt, hogy kifutottak a házból. Az öreg nagyon megijedt, rossz tanácsot adott .. Az anyád jobbra, Ilonka nénéd balra futott, köztük akkora volt a távolság, hogy láthassák egymást. Kettesben nehezen bújhattak volna meg a sűrűn nőtt kopasz bokrok között. A terhes Ilonka nénéd kissé lemaradt. Látták, hol bújt meg. Amikor megközelítették, a nénéd félelmében kiugrott a bokor mögül, tovább futott. Elfogták,' a földre teperték. Anyád hallotta a messze szálló hangot. Az egyik feketeruhás felkiáltott: Ismerem! Szökevény a férje! Bandita! Ilonka nénéd férje a partizánoknál volt, ezért lakott nálunk, félt egyedül maradni a lakásában. Én is ismerlek, te ördög! — sikította Ilonka nénéd. Ismerj meg bennünket is, te vígözvegy! — mondták a többiek. — Éhes lehetsz, rég volt dolgod az uraddal. . Ezért futottál ki, babám az erdőbe?! Szégyened magad az öreg apád előtt? Letépték róla a ruhát. Jól megtermett asszony volt. Lerángatták a nadrágocskáját. Biztosan elképedtek, amikor a hasa alól kiszóródtak a röplapok. En meg azt hittem, gyereket vári — mondta egyikük. — Szép gömbölyű hasa van... ördögök! — sikította Ilonka nénéd. — A lámpavasra akasztanak benneteket! Te fogsz lógni, angyalkám! — dühöngött az egyik feketeru. hás. — Tömjétek be a száját! Így ni... Most pedig ismerj meg bennünket is... Anyád nem messze lapult egy bokor mögött. Már besötétedett, nem láthatta őket. A hangok után ítélve sejtette mire készülnek. Mind a négyen rámásztak Ilonka nénédre. Amikor végeztek a dolgukkal, egyikük megszólalt. Jó húsa van... Mi legyen a másikkal? Vigye el az ördög! Sötétben nem tanácsos az erdőben járni, hátha összeakadunk valakivel... Itt vannak a röpiratok, a vörös patkány védekezett, megkapta a büntetését... Téged ismer! — szólt egyik társához. — Jó, hogy elláttad a baját, nem jár ei a szája... Egyék meg a férgek a rohadtat! — mondta az a másik. — Csak kapnánk el a férjét! Elmentek. Anyád félelmében még egy fél óráig a bokor mögött lapult. Aztán felsikoltott: Ilonka, hol vagy?! Arrafelé rohant, ahol a feke- teruhások állhatták. Az egyik bokor mögött meztelenül, holtan találta Ilonka nénédet. Anyád, amikor kitapogatta fején a mély sebet — pisz- totyaggyal verték be Ilonka nénéd koponyáját, — már roncs volt a lelke. Megölték Ilonkát! Megölték Ilonkát! Megölték a kisgyerekét! — jajveszékelt magánkívül. Csak ordított, a haját tépte. Késő éjszaka akadt rá az apja. ... A feketeruhások nem mentek be a házunkba, nehogy felfedjék kilétüket ... Akkor még nem tudtam semmiről. A nagyapád, amikor elrejtette a sokszorosítógépet, a városba rohant. Tudta, hol vagyok. Nem mehettem haza. A partizánokhoz mentem. A háború végéig velük harcoltam. Hazajöttem, megtudtam a szörnyűséget. Az anyád már nem volt ember. Nagyon szerette a húgát... Nem maradhattunk tovább Váralján. Azt hittem, s az orvos is mondta, a környezetváltozás segíteni fog az anyádon. Ide költöztünk. A legjobb orvosokhoz vittem. Nem segítettek. Az összeroncsolt lelkét nem cserélhették ki... Magunkhoz hívtam a vénlány nővéremet, hogy a háztartást vezesse... A többit már magad is tudod ... — Anyu már nem volt a feleséged ... — Rájöhettél, nagy fiú vagy... Csak a szoknya volt rajta asz- szonyi... — Elválhattál volna... — Ezt te mondod? Nem kívánom, hogy megtudd, mit jelent férjnek lenni egy beteg asszony mellett... Te mit csinálnál? Elválnék? — kérdezi maga magától Robi. Most nem meri kimondani az igent. Eszébe jut, mire gondolt előbb. Ha anya nem lett volna beteg, talán másképp alakul apa élete. Én nem hagyom magam betörni, félreállítok mindent, ami az utamba kerül... Valóban ezt tenném? Meg tudnám tenni? Meg ... Nagyon bizonytalanul hangzott a belső válasz. Először érzett kételyt nagy elhatározásában. Le akarta gyűrni magában a „betörés" első kísérletét. Nem hagyom magam! Fiatal vagyok, és erős! Apa is fiatal volt, és erős! De én nem leszek megalkuvó, mindig azt fogom csinálni, amit szeretek! Ha a feleséged meghíbbanna. mit csinálnál? Nem válaszol a kérdésre. Apja kérdésére sem felel. — Anyu miért akart most Váraljára menni? — kérdezi Robi. (Foiytatjulp) VICZAY PÁL: Divatos tánczenei lexikon ni. ” >r Az újabb társastáncok egyik hazája Kuba. Innen terjedt el a közismert rumba, mambó, és a csa-csa-csa. A RUMBA egyike az első amerikai táncoknak, amely meghonosodott Európában. A rumba ritmikus szerkezetében erősen érezhető a spanyol hatás. Érmek következtében ritmusa eléggé bonyolult és így Európába való átszivárgása kezdetén idegenkedve fogadták. Ez a huszas években történt. Az 1930-as években, de főleg a második világháború után már a tánctermek kedvelt műfaja. A rumba bonyolult, ritmikus szerkezetén Időül meg kell említeni a zenekari színezés jellegzetes zöre- jes hangzását is. Ez a zörejes hangzás a claves és ma- racas ritmikai segéd-hangszerek segítségével érhető el. A ritmikus hangszerek szekciójában találunk még egyéb segédeszközöket is. Ide tartozik a: bongó, tom-tom és a combéit. A rumba ritmusa négynegyedes. Egy másik kubai tánc a MAMBÓ az 1950-es években honosodott meg Európában. Tempója valamivel gyorsabb, mint a csa-csáé. Általában kétféle mambót ismerünk, a gyorsat és a lassút. A mambó ritmikus szerkezete a rumba és dzsessz-elemek felhasználásából adódik. A CSA-CSA-CSA szerzőjének a kubai Enrique Jorrin-t tekintik. Valószínűleg azért, mivel az első kiadvány az ő nevét viselte. A csa-csa-csa ritmusa lényegében nem más, mint a latin-amerikai ritmusok összeolvadása a dzsessz ritmikai elemeivel. A csa-csa-csa elődje a mambó. Ettől annyiban különbözik, hogy lassúbb a tempója. Ezért többször úgy jelzik mint: mambó csa- csa, vagy: csa-csa mambó. A háború utáni években az egyes szocialista országokban, sajátos nemzeti jellegű, új társastáncok létrehozásával próbálkoztak, tgy keletkezett a német BERO- LľNA és LlPSl, továbbá a magyar PESTIKE, és legújabban a szlovák LIMBA is.- VÉGE -
