Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-09-08 / 36. szám

Ismét a pályaválasztásról Ä pályaválasztással sokat foglalkozunk. Már csak azért is. mert naponta érkeznek le­velek a szerkesztőségbe, pá­lyaválasztással kapcsolatos ta­nácsokat kérnek a fiatalok. Sokszor nehéz tanácsot adni, mert az illető levélíró túlhalad egy bizonyos kort, amikor már nehezebb a pályaválasztás vagypedig valamilyen iskolá­ban újra kezdeni. Viszont sok esetben kielégítő segítséget vagyunk képesek nyújtani, ta­náccsal szolgfdhatunk, ötlete­ket adhatunk a pályaválasztás­hoz. De az, aki pályát választ elsősorban sajátmaga törődjön az életével és sorsával és ve­gye komolyan a jövőjét. Meg­győződésünk, hogy a fiatalok nagyrésze nem veszi komolyan a pályaválasztást. Nemrég az egyik 12 éves kö­zépiskolában azt vetették sze­münkre. a tanulók, hogy nem tudtunk segíteni azoknak a sorsán, akiket nem vettek fel főiskolára, valamilyen okból és most nem tudják mitevők legyenek. Ebben az esetben már igen nehéz tanácsot adni, mert ha azt mondjuk, hogy szakmát tanuljon, már szintén csak olyan szakmát tanulhat, amelyet nem a tanuló választ­hat, hanem kényszerhelyzetből ■ kifolyólag ajánlanak neki. Vagy szakiskolában újra érettségiz­zen? Ilyen eset is előfordul nem egyízben, de ez mégsem általános jelenség. Mi tehát az orvoslás? Minden fiatalnak tudnia kell, hogy a pályaválasztás kérdése a kilencéves iskola utolsó év­folyamában dői el. Akkor kell a tanítóknak és a szülőknek segíteni a fiatalokat, nemcsak tanáccsal, hanem az ügyeik el­intézésében is már ami a pá­lyaválasztást illeti. Az, aki már érettségizett és újra akar kez­deni valamihez fölöslegesen Unalmas várakozás éveket veszít úgy a pénzkere­sésben, mint a tanulásban. Ez­ért nem árt újra ismételni, hogy a pályaválasztás minden­ki számára lényegében véve a kilencéves iskolában esedékes. Sokszor fordulnak hozzánk komoly, de komolytalan kérdé­sekkel is személyesen is és le­vélben is, pedig nem egy eset­ben az osztályfőnök vagy az iskola igazgatója kimerítő vá­laszt tudna adni a kérdezőnek konkrétabban, mint mi, mert hiszen ismeri a tanulót, tisztá­ban van a képességeivel, te­hetségével. A tanulók tehát forduljanak az eddigieknél na­gyobb bizalommal problémáik­kal a tanítókhoz, az osztályfő­nökhöz, vagy az iskola igazga­tójához. A tanítóknak viszont kötelességük már az iskola ió- hírnevének érdekében is mesz- szemenően törődni a tanítvá­nyokkal. Ne csak abban lássák feladatuk teljesítését, hogy megtartják az előadásokat és tovább már mindenki törődjön magával. A breclavi járásban a pedagógusok például intéz­ményesen mindent elkövetnek a tanulók tehetségének sokol­dalú fejlesztéséhez, minden rendelkezésükre álló eszköz­zel. A Micsurin-kerteket nem azért létesítik, hogy ezzel va­lahol beszámolhassanak, jő pontot szerezzenek, hanem a- zokat ajánlják mezőgazdasági iskolába elsősorban, akik Mi- csurin-kertekben érdeklődést mutatnak a növénytermesztés iránt. Üzemekben járnak, de nemcsak a gépeket mutatják meg a tanulóknak és látvá­nyosságot, jő időtöltést szerez­nek a diákoknak, hanem meg­beszéli^ a vezetőséggel, hogy néhánynapos gyakorlati mun­kára is ellátogatnak majd s megfigyelik kinek van hajlama az ipari munkához, ebből in­dulnak ki a pályaválasztási ta­nácsadásoknál. A tanítványok­ban többféle irányban érdeklő­dést keltenek a legkülönbözőbb pályák iránt s meglesik, kinek mire van hajlama, érdeklődé­se, aszerint ítélnek. Nem cso­da, ha járási viszonylatban az évenként több mint 20 ezer alapfokú iskolákban végzett ta­nulók közül alig akad olyan, aki ne találná meg a neki meg­felelő kívánt beosztást, pályát, vagy lehetőséget. A fiatalok pályaválasztása döntően a pe­dagógusokon múlik, legalábbis még a mai viszonylatban, kü­lönösen a falusi iskolákban. A pedagógusok ezért vegyék lelkiismereti és hivatásbeli kérdésüknek a tanulók pálya- választási problémáiknak meg­oldását, de a tanulók is for­duljanak bizalommal a pedagó­gusokhoz. A célunk az legyen, hogy mentői kevesebb pálya­vesztett fiatal kerüljön ki az alapfokú iskolákból. Mindenkit a maga helyére állítani sokszor ugyan nehéz feladat, de ha akarjuk, sokminden elérhető. B. I. Tihany az egyik legszebb balatonmelléki hely. Sétahajók in­dulnak innen Siófokra és más helyre is. A fölvételen a kikö­tő mólóját látjuk. (Balia József felvétele) 0!llltHllinillMNltlU!iHinKilllllli!lilllllllHIIIIIIHIIIII!lllll!>lli!ll!llll!lllllllllll!lllil!lllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllll!llllllllllil A parkok városa ölgykatlanban, kisebb-na­gyobb hegyektől övezve terül el Sumperk, ez a különös kis morva város. Északkelet jelé a várost övező hegyek mintegy lépcsőzetesen emel­kednek, amíg elérik a Vysoký Jeseník magasságát. Akár vo­naton közelítjük meg Stimper- ket Zábreh felöl, akár a Blud hegyen át vezető országúton, egyszeribe elénk tárul a nem mindennapi szépségű város látképe, amely minden idegen­re lenyűgöző hatást gyakorol. A hegylejtőket borító erdők a peremvárosban kertekké és parkokká „alakulnak“ s mint ilyenek torkoltának u város> szívébe, hogy gyönyörű keretbe foglalják a magaslaton épült tetszetős városházát és a ba­rokk stílus korából fennmaradt plébániatemplomot. De nemcsak az a két patinás remekmű adja meg Sumperk jellegét. Ott van például a ie- rotník-i kastély, a Geschader- ház, az egykori kolostor épü­lete a hozzá tartozó templom­mal együtt, megannyi műemlék letűnt századokból, amikor az ún. szabad városok sorába emelt Sumperk fénykorát élte. A XVI. és XVII. században épült nyárilakok beszédesen visszatükrözik az akkori, főleg német származású iparmágná­sok jólétét, akik gyönyörű ker­tekkel vétették körül lakhelyü­ket. Ezek a dúsgazdag iparosok jóformán Jeseník egész vidé­két uralták. Sokan közülük azt sem tudták, hol kezdődik és hol végződik beláthatatlan ki­terjedésű birtokuk. Élénken el­képzelhető, milyen sorban éltek akkor a földnélkiíli nincstele­nek, a robotoló nép zöme. Mindez azonban a múlté. A jelen és a jövő irányítását a Sumperki dolgozók vették kezükbe. Az ó kezük munkájá­nak köszönhető, az ö verejté­kükből nőttek ki gomba módra a korszerűnél korszerűbb vál­lalatok: a Závod prvni pétilet - ky, Moravolen, Hedva, Plyšan, Mez, Metra és a Jesenícke dre­várske závody, hogy csak né­hányat említsünk a sok közül. Az említett nemzeti vállalatok készítményei nemcsak a hazai piacon örvendenek jó hírnév­nek, hanem külföldön is kere­sett iparcikkek Egyes gyárt­mányok a legutóbbi világkiállí­tásokon is derekasan megálltak helyüket. Az iparvállatok izmosodása, A Vys. Jeseník hegység egyik szép részlege Sumperk köze­lében bővülése és korszerűsítése ter­mészetesen megköveteli a fia­tal káderek szakképesítését. Ennek megfelelően gyarapodik a különféle iskolák és taninté­zetek száma■ A tizenkétéves iskolákon és szaktanintézel ék­ben kívül, az iparvállalatok üzemeinek keretében tovább tanuló ifjúság mellett élénk látogatottságnak örvend Sum- perken a leendő vasutasok szá­mára létesített gépipari főis­kola, a mezőgazdasági, egész­ségügyi, technikai és gazdasági szakiskola éppúgy, mint a nagy befogadó képességű tanoncis­kola. Az általános műveltséget nyújtó és egyéb szakiskolák tetemes száma beszédesen bi­zonyítja Sumperk fiatalságának tudásszomját és a város felfelé törtető fejlődését. Ezzel pár­huzamosan a kulturális ren­dezvények is szaporodnak, az észak-morvaországi színtársu­lat például állandó előadásokat tart Sumperkben, a környék legnagyobb textilközpontjában. A nyári aréna, több korszerű mozi és szórakozóhely ugyan­csak a város lakosságának egy­re fokozódó igényeiről tesz tanúságot. Van ott városi és járási könyvtár, amelyeknek dús választékában kedve sze­rint böngészhet ifjú és öreg egyaránt. A tudományos isme­retek gyarapítására szolgálnak a város múzeumai, amelyeket a helybeli lakosságon kívül az idegenek is szívesen felkeres­nek. A sportkedvelő ifjúság test­neveléséről a varos játszótere hivatott gondoskodni, amely kisebb sportcsarnokkal, városi fürdővel és két korszerűen épített uszodával egyetemben színvonalas szórakozást nyújt az egész környéknek. A sum­perki „katlant" azonkívül jól ismeri minden motoros, mint az ország egyik legnehezebb versenypályáját. A turisták is előszeretettel keresik fel Sumperket, ezt a maga nemében páratlan szép­ségű észak-morvaországi vá­rost. Elhelyezésükről a szállo­dákon kívül több turistaotthon és menház gondoskodik a he­gyes -völgyes vidéken. A turis­ta- és idegenforgalom hatal­mas fellendülése azonban újabb célirányos építkezések megva­lósítását teszi szükségessé. Sumperk a közeli Vysoký Jeseník tunstaeldorádó jónak valóságos ugródeszkája. Innen indulnak kirándulásra, akik nem elégesznek meg városné­zéssel. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a közeli és távolabbi kör­nyék sok érdekességet tartogat a természetjárók számára. Ilyen látványosság például a remek park közepében fekvő velkolosinský-i kastély, amely­hez a távolabbi bércek szolgál­tatják a „kulisszákat". A park tavában visszatükröződik az egész gyönyörűség fordított képmása. Magában a reneszánsz stílusban épült kastélyban meg­találjuk azt a termet, amely­ben a XVII. és XVIll század szomorú emlékezetű boszor­kánypereit lefolytatták. Tovább haladva jelentéktelen nagyságú épületre bukkanunk, amely va­lamikor papírgyártás céljaira szolgált. 400 éven keresztül itt készítették az akkori kornak megfelelő legjobb minőségű papírárukülönlegességeket. Sumperk kénes fürdője is szá­mottevő. Az enyhén emelkedő szép sétányokon régi dicsősé­get hirdető várromok tünedez- nek jel egyre-másra az idegen szeme előtt, majd kastélyro­mok és fatemplommaradvá- nyok bontakoznak ki az erdős háttérből, megannyi tanújele a nép magas kult úr színvonalá­nak. Mindent egybevetve bízvást elmondhatjuk, hogy a csinos és tiszta Sumperk városa és természeti bájakban gazdag környéke valóban megérdemli azt a hírnevet, amelynek a ha­zai és külföldi turisták körei­ben örvend va. J. HASZNOS MUNKA — KELLEMES PIHENÉS A mi isko­lánkban is be­vezették az úgynevezett 5 + 1-es oktatást. Mi a bál- ványi állatni gazdaságban dolgozunk, hetenként egy napot töltünk ott és sok hasznosat tanulunk. Emel­lett még keresünk is, mert a munkánkért kis fizetést is kapunk. A jövedelmet a CSISZ pénztárában gyűjtöt­tük össze és abból sátrakat vásároltunk. A nyarat a szép színes sátrak alatt töltöttük el és ez a vakáció diákéletünk egyik legszebb emléke ma­rad. Bugár Éva, Komárom SZERETNÉNK SZÓRAKOZNI A mi falunk is egyre épül és szépül, csak sajnos nincs olyan hely, ahol a fiatalok kellemesen elszórakozná­nak. A vendéglő borgőzös légkörében a fiatalabbak rosszul érzik magukat, a kultúrházban pedig csak a 18 éven felüliek szórako­zásáról gondoskodnak. De- hát mihez fogjanak a fia­talabbak? Már vagy két éve nem volt mozielöadás és 24 széknél többet sohasem ál­lítanak fel. A helyiséget rosszul szellőztetik, úgy, hogy mindig kínszenvedés volt végignézni az etőadá-* sokat. Mit csináljunk? Ki segít majd megoldani a problémát? Lenyický Éva, Felsőkirályi TÖBB FŐZELÉKET A DOLGOZOK ASZTALÁRA! A marcellházi szövetkezet- í ben pontosan teljesítik az évi tervet. A terv- teljesítéshez a kertészeti csoport is nagy­ban hozzájárult. 41 hektár területen paradicsomot, paprikát, majoránnát, és más zöldségféléket ter­mesztettek. A kurtakeszi részlegen 40 fiatal dolgozik Molnár Ferenc főkertész vezetése mellett. Az évi tervet 115 százalékra telje­sítették. A szállításokkal is jól állnak, eddig már 15 vagon paradicsomot, 10 va­gon paprikát és több mint 200 mázsa uborkát szállí­tottak. A szövetkezet na­gyon meg van elégedve a fiatalok munkájával. Kádek Gábor, Marcellháza OGYALLAI LEVÉL A járási építkezési válla­lat üzemi klubja valóban jól működik amióta Bölcs­kei János az új elnök szer­vezi a klub tevékenységét. A halvacsorával egybekö­tött est is nagy sikerrel végződött, az előkészítés­ben a CSISZ-tagok aktívan kivették a részüket. Az üzemi klub zenekara Bozsár Aladár vezetésével szép si­kert ért el. A finom halász­lét Huszlicska Lajos főzte. Szeretnénk, ha a sikeres estet több hasonló rendez­vény követné. Tóth László, Komárom A DAL SZÉP, A DAL ÖRÖK A Csemadok Us dunaszerdahe- lyi járási bi- ?• zottsága és a j§ Nemzeti Front- — ba tömörült' szervezetekkel karöltve 1964 szeptember 12—13-án emlékünnepélyt rendez Bihari János születésének 200. évforulója alkalmával Dunaszerdahelyen és szülő­falujában Nagyabonyban. A dunaszerdahelyi üzemi klub kultúrházában fellépnek a bratislavai Rádió magyar osztályának művészei Far- | kas Jenő zenekarának kísé- ' relében. Továbbá Kovács il Apollónia, Béres Ferenc és !j| Kürti Éva a budapesti rádió y és televízió munkatársai. | Vasárnap, szeptember 13-án $ 10 órakor Nagyabonyban f ünnepélyes keretek között í emléktáblát helyeznek el és ' az egyik utcát Bihari János * után nevezik el. Szarka Béla a Csemadok KB dolgozója SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Csillag: írása nem üti meg a színvonalat, olvasson sokat, nézz.en erős önkriti­kával írásaira. M. K.: Csakis teljes név­vel aláírt beszámolókat köz­lünk. Rózsaszínű álmok: Olyan iskola, ahol költőket vagy írókat képeznek ki, nem létezik. Költőnek születni kell. Ha szereti az irodai­mat, akkor tegye le az érettségi vizsgát és irat­kozzon be az egyetemre, irodalomszakra. A tanulmá­nyok elvégzése után mint irodalomtanár, kritikus, nyerhet elhelyezést. Föld: Kevés reménye van arra, hogy visszakapja a földet, menjen el egy jogi tanácsadóba. Vakáció 64: A Technikai főiskola elektrotechnikai fakultására iratkozzon be. Egy boldogtalan apa: Fel­tétlenül menjenek külön lakni, lehetőleg messzire és ha a felesége nem követné, akkor váljanak el. Ä dohányföldeken A Pusztafalusi Állami Gaz­daság dohányos csoportja húsz lányból áll. Ezek a lányok va­lamennyien CSISZ-tagok is. Minden évben állandóan van munkájuk a dohányszárítóban, palántásban, később a dohány­földeken. Az idén a speciális munkabrigád címéért is verse­nyeznek. Csehszlovákia felsza­badulásának 20. évfordulójára és az SZNF tiszteletére vállal­ták, hogy 15 ezer koronával több értékű dohányt termesz­tenek, mint amennyit a terv eredetileg előírt. Svarba Antal a csoport vezetője kijelentette, hogy a jégverés ellenére nem­csak teljesítik adott szavukat a dohányos lányok, hanem túl is teljesítik a felajánlásukat legalább 20 ezer koronával. A dohány nagy része jő mi­nőségű. A lévai dohányfeldol­gozó vállalat több mint a felét eddig első osztályba osztotta be. A csoport tagjai ezenkívül a gazdaságnak a répakapálásá­nál is segítettek és az aratási munkáknál. Jutalmul egy alka­lommal Gyügyre vitték a cso­portot a gazdaság vezetői ki­rándulásra. Később pedig Ma­gyarországra, többek között Budapestre is ellátogatnak. A nyári szünidőt 16 felső- szemerédi lány és fiú is a do­hányszárítóban töltötte. Fűz­ték, osztályozták a dohányt. Közülük sokan még csak 14 évesek, tehát az általános is­kola tanulói, de voltak köztük olyanok is, akik szakiskolára járnak. Például Moyzes Edit, aki elsőéves hallgató volt az ipolysági magyar tannyelvű mezőgazdasági iskola ekonő- miai szakán, vagy Likler Ilona, aki szintén ott tanul az állat- tenyésztési és növénytermesz­tési szakon. Jancsat Zdena 12 éves iskolába jár, vegyészmér­nöki diplomát szeretne szerez­ni. A szünidő alatt ő volt a csoport vezetője. És így sorol­hatnánk tovább. A munka nem volt nehéz, de rövid idő alatt 85 ezer korona értéket termel­tek az állami gazdaságnak. Ezek a diákok valamennyien jelesre vizsgáztak gyakorlati munkából is. Belányi János, Nyitra Pl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents