Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-25 / 34. szám

A higiénia, a tisztaság, a felnőtt ember életében is elengedhetetlenül fontos, a csecsemőnél pedig — mondhatjuk — életfontosságú. Ez így talán túlzásnak hat, de ha elgondoljuk, hogy az elégtelen higiénia következtében a csecsemő kiütéseket, ezek folytán pedig különböző betegségeket kaphat, belátjuk, hogy nem az. Ugyancsak ügyelnünk kell a higiéniára a csecsemő ételeinek készítése közben, arra, hogy tisztasági szempontból minden edény és hozzávaló a legkifo- gástalanabb legyen.

Nézzük előbb magának a csecsemőnek és holmijainak a tisztántartását. Az első, amire már akkor gondoljunk, amikor a babát várjuk, hogy a csecsemő „kelengyéjének" külön kis szekrénykét vagy fiókot biztosítsunk, mégpedig úgy, hogy minden holmija együtt legyen. (Ez utóbbi nem a higiénia, hanem a rend és kényelem szempontjából szükséges). Mert ugye egyszerűbb pl. fürdetés előtt mindent egy helyről elővenni, mint a kis ingecskét az egyik szoba szekrényéből, a pelenkát a másik szobában lévő fiókból, a papucsnadrágot pedig ismét máshonnan előkeríteni.

Természetes, s úgy véljük, hogy ezt minden fiatal mama tudja, mi csak hangsúlyozzuk, hogy a csecsemőt minden nap fürösztjük s tisztába öltözzük. Hallottunk ugyan olyasmiről, hogy egyes fiatal mamák kijelentették, hogy amikor a csecsemő már nagyobb, 8-9 hónapos, fölösleges minden nap kádba dugni, elég megmosni, s csak minden második nap fü- röszteni. Nem így van A mindennapi fürösztés szükséges, semmi esetre se hagyjuk el.

Füröszteni általában este szokás, ilyenkor ér rá az anya a legjobban, s azt tartják, fürdés után a csecsemő éjszaka jól alszik. Mindamellett, azoknak, akiknek erre módjuk van, azt ajánljuk, a fürdetést tegyék a reggeli órákra, a két első szoptatás ideje közé, mindenesetre úgy, hogy a csecsemő a fürdés után kapjon enni. (Szoptatás után fürdetni nem szabad). A reggeli fürösztés előnye, hogy a baba egész nap friss, jól érzi magát, az anyának pedig a napi munka után este nem kell a fürösztéssel fáradoznia. A reggeli fürösztés persze csak addig lehetséges, amíg a baba nem piszkolja be magát. Amikor már jár, játszik, térjünk át az esti fürösztésre — nem kerülhet piszkosan az ágyba — s reggel jól mossuk meg.

A tisztántartás a gyermek közérzetéhez is hozzájárul, ezért addig is, amig éjjelre hálóingbe, azaz hálózsákba öltözzük, adjunk rá mindent tisztát (reggeli fürdetés esetén) vagy pedig ugyanígy járjunk el reggel, ha este fürösztjük.

Ezenkívül persze higiéniai és egészségi szempontból is igen fontos, hogy a csecsemő pelenkáját, valahányszor nedves, ki,,Miért szerettem pont beléd": 1. A diákszerelemből ritkán válik komoly szerelem ami házasságra vezet, de természetesen akadnak kivételek. 2. A búcsúra elmehet mint a barátnődének a vendége. 3. Nyíltan mondja meg a fiúnak, hogy mindketten túl fiatalok.

„Julika“- Ha a ruhát időközben nem csináltatta meg, írja meg hány éves, és hogy Iány-e vagy férjnél van. Az anyag nagyon öreges s szeretnénk, amennyire lehet, a korához illő ruhát tervezni hozzá. „Divatos“, „Szöszi“, „Sommerabend“, „Kék nefelejcs“: Későn írtak, ezért nem közölhettünk fazont a részükre.

cseréljük. Ilyenkor bekrémez- zük és bepúderezzuk, ha pedig nagyobb „baj“ történt, langyos vízzel meg is mossuk, utána jön a krémezés és púderezés.

(Folytatjuk)

Ószi

utazás

A nyár elején beszámoltunk róla, mit szükséges magunkkal vinni a nyaralásra, hogy mindig jől öltözöttek legyünk s emellett ne kelljen óriási bőröndöket cipelnünk. Most azokhoz szólunk, akik ősszel mennek „nyaralni“, illetve üdülni, pihenni.

Szeptemberben, vagy még később, főleg a hegyvidék (szeptemberben gyönyörű a Magas Tátra), a fürdőhelyek és a városok jönnek számításba. (A tengernél ilyenkor is arra van szükség, mint nyáron, csak az útra kell számolnunk egy-két melegebb holmival, vagyis pulóverrel a kosztümhöz).

•

Ő

szi útipoggyászunk két legfontosabb darabja a kosztüm és a nadrág. Nem fontos, hogy a kosztüm vastag szövetből legyen (csak ha október folyamán utazunk), elég, ha a blúzokon kívül 1—2 meleg pulóvert is viszünk hozzá. A kosztüm megfelel utazáshoz, városnézéshez, nappali viseletre, sót, elegáns blúzzal, délután látogatóba vagy pl. kávéházba is viselhetjük.

A nadrág őszre korbársonyból vagy szövetből készüljön, s igen szép a készen kapható elasztikus anyagból való, de ha nem vagyunk fázósak és csak ballonnadrágunk van, szeptemberre még ez is megfelel Legyen hozzá egy jó kabátka-szvette- rünk, esetleg a most annyira divatos szarvasbőr kabátunk. A nadrág délelőtti viselet, kiránduláshoz vagy fürdőhelyen délelőtti sétához való. Ha egésznapos kiránduláson voltunk, a vacsorához akkor is átöltözünk. Városban nem viseljük, csakis ha kirándulunk.

Ajánlatos még vinni egy vékony szövetruhát (jó, ha kis- kabát is ván hozzá, vagy kétrészes) és egy szoknyát (esetleg mellénnyel), amihez, csakúgy mim a nadrághoz és kosztümhöz, ,,mennek“ a pulóverek és blúzok Ha van bőrkabátunk, a szoknya pulóverrel vagy blúzzá] az utazáshoz is megfelel.

T

ekintve, hogy szeptemberben még meleg is szokott lenni, jó, ha számítunk 1-2 nyári ruhával. De ne vigyünk kivágottat, vagy lenge selyemből, inkább olyat, ami nehezebb anyagból készült (vászon, búréit, esetleg szldara, s praktikus, ha kétrészes). Tánchoz, városban színházba, legpraktikusabb a brokát- vagy ripsz- ruha.

Föltétlenül vigyünk valamilyen kabátot (ballon, szarvasbőr, koraósszel műanyag- vagy kaszilonköpenyt, későbbre már átmeneti kabáttal is számolni kell), s ha túrákat szándék- szunk tenni, rövid ballonkabátot. i

S

végül a tartozékok: ne maradjon ki poggyászunkból a kalap, amit a kosztümhöz, s esetleg a szövetkompiéhoz viselhetünk, a rétikul, bőrkesztyű, sál, és magas- és egy lapossarkú cipő, és sajnos, ezzel számolni kell, az esernyő. Útitáskánk ne legyen túl nagy, hogy a nadrághoz és kosztümhöz Is viselhessük, s ne feledkezzünk meg a bizsutériáról, ami ősszel, miután szövetet viselünk s este többet vagyunk zárt helyiségben, nagyobb szerepet játszik, mint nyáron.

Részletet közlünk magyar fordításban Emil F. Knieža készülő könyvéből, amely a Naše vojsko kiadásában jelenik meg A mű a szerző visszaemlékezéseit tartalmazza a Szlovák Nemzeti Felkelés idejéből. Az itt ismertetett fejezet azokkal az eseményekkel foglalkozik, amelyek a hitlerista „Tatra“ páncélos hadosztály főintendánsának foglyul ejtése után következtek be. A náci hatalmasságot az a felderítő partizánjárőr fogta el, amelyet maga a szerző vezényelt.

A „Tatra" páncélos hadosztály főintendánsának holmija között a „Volk ohne Raum“ című hírhedt propagandakönyvet is megtaláltuk. Ezt az alárendelt jelentőségű körülményt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert élénk fényt vet a német militaristák terjeszkedési politikájára. Egyik páncélos hadosztályukat tüntetőleg „Tatrá“-nak nevezték el, hogy ezzel is fitogtassák területi igényüket a Tátra térségére, Szlovákiára. És a partizánok leverésére küldött divíziók közé pont a Tatra nevű hadosztályt sorolták be. Az is jellemző, hogy a poggyász között talált könyvpéldányt von Loeper generális dedikálta és látta el sajátkezű aláírásával főintendánsa számára, akit. a Tátrába, Szlovákiába menesztett. Azt azonban alig sejtette a hódító kedvű generális, hogy „Lebensraum“-ját, vagyis életterét majd az arcvonal túlsó oldalán találja meg buzgó intendánsa.

Jogosan feltételezhettük tehát, hogy a dühöngő generális mindenáron igyekszik majd megkaparintani a kezünkbe került könyvet és tűzzel-vassal ránk tör, hogy azt visszaszerezze.

Még aznap délután ellenséges páncélkocsi jelent meg, amelynek utasai sorra kikérdezték Blatnice község felvégének lakosait, mit tudnak az eltűrt szürke színű autóról. Nincs tudomásom arról, ki mit felelt a németeknek, de bennünket figyelmeztettek a közelgő veszélyre Fel kellett készülnünk méltó fogadtatásukra.

Másnap csakugyan már a reggeli órákban két páncélos kocsi dübörgött Blatnice főterére két Ferdinand típusú harckocsi kíséretében. Bevonulásukat egy sorozat gránát kilövésével jelezték blatnicei és a gaderai völgy irányában.

Mindkét oldalon megkezdtük a visszavonulást. Az első századnak Gornosztajev vezénylete alatt álló csapatát hátbatámadás fenyegette. Vlado Hlôš- ka felderítő osztaga segítségére sietett. A németek közvetlen közelünkbe ereszkedtek le a lejtőről. Ekkor Gornosztajev hurrrááá kiáltással a tisztáson termett, hogy a hegyek is beleremegtek. Nyomában Viťko Grinberg és Vlado Hlôška ugrottak elő halált osztogatva maguk körül. A meglepett németek végül is visszavonulni kényszerültek. De Gornosztajev is földre roskadt. Térden fölül mindkét lábát dumdum golyó érte. A bozótba vonszoltuk és ingünkből rögtönzött tépéssel igyekeztünk a vérzést elállítani, amely csak nem akart szűnni. Az erdészlak felé vezető úton már eszméletét vesztette a vérveszteségtől és mire elszállították Mohošovba, nem volt már benne élet.

Egy vasárnapi napon, október 15-én Banská Bystricába indultam szeretetteim felkeresésére. Králová Studňából jövet bajtársakkal találkoztam, akik zászlóaljunk első és második századához tartoztak. Sebesülteket szállítottak hordágyakon.

— Hova-hova olyan sietősen? — kérdezte a sebesültvivők egyike, amikor a blatnicei völgybe igyekeztem. Csodálkozva mértem végig és megtudakoltam, miért tartja különösnek sietségemet.

— Nem érdemes visszatérni — válaszolta jóakaróan — Ellepnek bennünket a németek,

akár a sáskák. Maholnap valamennyien ránk vetik magukat.

— Hát ki uralja tulajdonképpen a völgyet? — faggattam.

— Egyelőre még a mienk — vetette oda szenvtelenül.

— Akkor meg mit okoskodsz!

A helyzet egyelőre áttekinthetetlen volt. Vlado Hlôška előőrsei pirkadat előtt az erdő széléig nyomultak előre felderítés céljából. Vologya Ham- csenko törzskari főnök is hozzájuk szegődött.

A hitleristák is felderítőket küldtek a völgy baloldali lejtőjére, de szemlátomást nem mertek mélyebben benyomulni a sűrűségbe. Csupán ketten merészkedtek beljebb, a többiek távolabb ácsorogtak. Hlôška ugyanakkor' az újonnan előretolt állások közelében tartózkodott, amikor elfojtott hangú szavakat hallott:

— Tofaris ... Kamerad, Partisan ...

bátortalanul kiejtett szavak nem hangzottak valami

azon túl is. Erős nyomást gyakorol a gaderai völgyre. Bekerítés veszélye fenyeget, már mögöttünk is felhallatszik a fegyverropogás. A hitleristák minden oldalról támadnak: élűiről, hátulról, a blatnicei és gaderai völgy felett emelkedő mindkét hegygerincről.

Parancsnokunk újra engem küldött ki terepszemlére és odakölcsönözte távcsövét. Portyámra magammal vittem a bratislavai születésű Otto Wagnert.

Öt óra. Egyre közeledünk a vezérkar szállásához. A lucfenyők ágairól elszakított telefonhuzalok lógnak a földre. Félelem vesz erőt rajtunk. Ott, ahol két csermely egyesülése gyorsabb hömpölygésre készteti a kis hegyipatakot, nem messze a Kráľová Studňa felé vezető út kereszteződésénél, elszórt töltények hevernek az út porában. Ezt a pazarlást!

Zsebeinkbe gyömöszöljük őket, megtöltjük vele kenyértarisznyánkat. Néhány lépéssel arrébb egész dobozt találtunk belőle. Felemelem. De ott a második, harmadik, negyedik doboz tele tölténnyel! Roskadozunk az értékes teher súlya alatt. De mi ez? Egy egész ládára való rakomány! Ha így áll a dolog, mit cipekedjünk?

Kuznyecov osztaga is ide húzódott a gaderai völgyből. Alighanem rosszabbul állt a dolog, mint ahogyan gondoltam. Jóllehet azon a nézeten voltam, hogy felesleges volt visszavonulni, ki tudja, vajon nem lett-e volna számunkra nagyobb csapás, ha egységeink nem térnek ki további megütközések elől.

Nyikolájev azon kérdésére, vajon milyennek tartom a helyzetet, azt válaszoltam, hogy: „Visszatérhetünk“.

— Ti indultok el elsőknek? — tudakolta.

— Igenis, mi.

— Először pihenjetek egyet, száradjatok meg s majd réggé! nekivágtok a felderítő csoporttal. Megértettétek?

Október 19-én, csütörtökön reggel leereszkedtünk Kráľovi Studňáról. Századjaink Is velünk együtt indultak útnak.

Jól ismert hegyi ösvényen haladtunk. Még két kilométer és elérjük Mohošovot. Lepihentünk, hogy rágyújtsunk. Én pipámat szedtem elő, megtömtem, de elaludt a gyufaszál.

— Nesze egy darab papír fáklyának! — segített ki Cajt- hamr és kezembe nyomott egy négyszögű papírlapot. Átvedallamosan, se oroszul, se szlovákul. Enyje, ki lenget itt fehér zsebkendőt?

Vlado Hlôška fürgén egy fa mögé ugrott, épp, hogy nem sütötte el fegyverét,

— Kamerad, nicht schiessen!

... Hitler pfuj! — hangzott

újra az erdőből.

Hlôška emberei még tétováztak, de puskáik és géppisztolyaik csövét leeresztették. Azután odaugrottak a jövevényekhez és megtapogatták puskáik csövét: hidegek voltak. Erre Vlado német nyelven rájuk parancsolt:

— Vorwärts! Aber schnell!

Mindketten Belgiumból származtak, Charleroi városából. Edmond Tant, az idősebbik, orvostanhallgató volt, a tizenkilenc éves Oscar Pelegrin pedig bányász. Vallomásuk szerint a németek 1943-ban kényszermunkára fogták őket, majd 1944 februárjában elvezényelték őket egy müncheni laktanyába. Ott beöltöztették őket és a hírhedt Dr. Dierlewanger ezredes hadosztályának egyik SS-alakulatába kerültek. Bevetették őket a lengyel partizánok, majd augusztusban a varsói felkelők elleni ütközetbe. Most is csak úgy sikerült átszökniük, hogy önként jelentkeztek felderítő járőrnek a völgybe.

★

A déli órákban az ellenségnek sikerült betörnie a völgykatlan alsó szakaszába és még

Ez már sok a jóból! Ki vele! És rohantunk Mohošovba.

Hat óra elmúlt. Hiába loholunk a jól ismert ösvényen, rohamosan alkonyodik. A hegyekre ráborul a sötétség. Megered az eső, nekünk meg se köpenyünk, se sátorponyvánk. Csakhamar teljesen átázunk: ruhánk a víztől, bőrünk az izzadságtól. Nem látjuk már az utat. Bukdácsolunk, majd elbukunk—1

Milyen végtelenül hosszú volt az az éjszaka! A leghosszabb, amelyet átéltem. És mégis kivártuk a reggelt. Időközönként ide-oda ugrándoztunk, hogy kissé felmelegedjünk. Végül Otto is kissé megnyugodott. Visszaadtam a puskáját.

Elindulunk, de nem tudom, merre.

Árnyak mozgolódnak előttünk ... emberek. A patakba ugrunk, térdig vízben állunk s úgy várunk lövésre kész fegyverrel. Szerencsénk volt: a mieink voltak! Azaz nem egészen a mieink, de partizánok, egy partizánnő vezetése alatt álló csoport. A felismerés után kölcsönös volt az öröm, mert első pillanatra ők is megriadtak tőlünk.

Valahonnan Čremošné felől jöttek felderítésre. Hozzájuk csatlakoztunk, mert ők is Kráľová Studňa felé törekszenek. Ez már teszi! Jobbkor nem is jöhettek volna. Szinte feléledtünk az örömtől és könnyebben meneteltünk velük.

szem, megfordítom, hát bizony nem volt közönséges papírdarab, hanem röplap. Bažík felkelt és további röplapot szedett fel. Azután egy egész ládára valót találtunk belőle: Tjso csalogatja a katonákat meg a partizánokat, adják bieg magukat. Semmi bántódása nem esik annak — úgymond — aki ezzel a röplappal a kezében elfogatja magát.

A fiúk csak mosolyogtak, összeszedtük az egész rakományt és elégettük.

Valami megzörrent. Vlastá- val ugyanabban a pillanatban meglapulunk. Három férfi lép ki a bozótból. A mienkéi! Élnek! ... Nem estek el, nem verték őket agyon!

Nem hiszünk saját szemünknek, hogy Vlado Hlôškát, Hans Laglert és Kolja Szmirnovot látjuk magunk előtt. Összeölelkezünk, nem győzzük egymás vállát veregetni. Mi mindent nem él meg az ember ebben a különös helyzetben! Kolja azon melegében kitűnő tojásos konyakkal kínál bennünket tábori kulacsából.

A nap még magasan járt, amikor századaink megszállták a második vonalat és előőrsöket menesztettek az előretolt állásokba. És a legderekabbak legderekabbjai ki is tartottak ott. Embereinkbe fokozatosan visszatért a harci lendület és Mohošovban estére felcsendültek a harmonika hangjai.

Ford.: G-k

ÜJ IFJÖSAC. - a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadia a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkeszd ség és adminisztráció, Bratislava Pražská 9 - Telefon 445-41 - Postafiók 30 - Főszerkesztő Szóke József - Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01 ElőfizetésTav éľre 31 20 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán - Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza - A lapot külföld számára a PNS OstrerinA f.l’í

útján lehet megrendelni Cime: Bratislava. Cottwaldovo oámestle 48/Vll. eana e e

M—12*4o500