Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-25 / 34. szám

Hruscsov jelenti a fe kelésről

A Szlovák Nemzeti Felke- s előkészületeiben, majd arcaiban, kimagasló szerep ütött a partizánmozgalom krán parancsnokságának. i hadihelyzet 1944 közepén lakúit, hogy a Vörös Had- ereg csaknem az egész zovjetunió területéről ki- zte a fasiszta megszállódat. A partizánalakulatok eolvadtak az előrenyomuló eguláris hadseregbe, csudán egyeseknek, általában a egt apaszt alt óbbaknak jutott a feladat, hogy immár a zovjetunió határain túl, az llenség hátországában sejtsenek a fegyveres ellen- llás szervezésében. A par- 'zánmozgalom ukrán pa- ancsnoksága mellett ezért tt dolgoztak a Szovjetuniódé emigrált csehszlovák, engyel, magyar, román ommunista vezetők is. A SKP-t R. Slánsky képvisel- e.

Mint ismeretes, a Szlová- :ia területére 1944 nyarán dküldött ejtőernyős parti- ánok, minden várakozást elülmúló kedvező talajra aláltak. Elsősorban a Szlo- ák Kommunista Párt nagy- onalú szervező szerepének, z illegális nemzeti bízott- ágak jó munkájának, s nem utolsó sorban a forradalmi hullám emelkedésének kö- zönhető, hogy a kiküldött kis létszámú partizán tör- sek néhány héten belül szá- akat, sőt ezreket szám- áló csapatokká alakultak.

mindez még a felkelés kirobbanása előtt történt.

A szlovákiai helyzetről ad yen meggyőző képet az alábbi levél is, melyet N. z. Hruscsov 1944. augusztus 16-án küldött Sztálinnak, a Vörös Hadsereg főparancsnokának. N. Sz. Hruscsov, aki abban az időben az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első itkára volt,

A levelet először teljes egészében Filippo Frassatti és Pietro Secchi olasz történészek tették közzé s így hangzik:

„Moszkva, Kreml

J. V. Sztálin elvtársnak 1944 júliusában Csehszlovákia, Románia és Magyar- ország komunista pártjainak vezetői azzal a kéréssel fordultak Ukrajna KP(b) <özponti Bizottságához, hogy legyünk segítségükre partizánmozgalom tervezésében az egyes országok területén.

Ukrajna KP(b) KB meg- »ízásából a partiz ínmozga- lom ukrajnai parancsnoksága Csehszlovákia, Románia Šs Magyarország kommunista pártjainak részvételével tanulmányozta a helyzetet és gyakorlati intézkedéseket foganatosított a partl- zánmozgalom fejlesztésére az említett országok területén.

A partizánegységek szervezésére hivatott nemzeti káderek kiképzésére az említett kommunista pártok megbízottjai 1944 júliusában 400 csehszlovákot, románt és magyart választottak ki, a hadifoglyok soraiból. Ezeket összpontosításuk után a partizánmo/ galom ukrajnai parancsnokságának külön folyamaira küldték.

A kiképzett szlovákokból, románokból és magyarokból 40 szervező csoportot állítottak össze, élükre a kommunista pártok megbízottjait, a volt hadifoglyok közül parancsnokokat — tiszteket neveztek ki. Minden csoportba 4—5 tapasztalt ukrán partizán került, mint törzskari dolgozó, aknász instruktor, rádiótávirász, orvos stb.

Az így összeállított csoportokat teljesen felszerelték, gondoskodtak leadó- és vevőállomásokról, majd az ellenség hátországába szállították őket.

Az ukrán parancsnokság augusztus 10-ig 32 szervező csoporiot küldött ki, melyek összesen 491 főből álltak. Ebből Csehszlovákiában 12, Magyarországon 8, Romániában 7 csoportot dobtak le. További 5 csoportot Moldavia megszállt területein, a már létező ukrán partizán támaszpontokra küldtek.

Tizennyolc csoporttal állandó rádió-távíró kapcsolat létezik A kiküldött csoportok most a partizánmozgalom fejlesztése szempontjából kedvező feltételekről számolnak be, elsősorban is Csehszlovákiában.

Velicsko csapatparancsnok, aki tizenegy társával 1944. július 26-án a középszlovákiai Ružomberok környékén szállt le, augusztus 6—9-e között néhány rádiógrammjában így jellemzi a csehszlovákiai helyzetet:

A legfontosabbakból idézek: „Összeköttetésben vagyunk Ružomberok város pártszervezetével. Vezető Jaroslav Sole és Rudolf Strechaj Nagy távlatok. Küldjétek több fegyvert.“ „Megvannak a feltételek nagyobb számú ejtőernyős kiküldésére A szlovák katonaság hajlandó átállni a Vörös Hadsereg oldalára.“ „Száz tagú szlovák partizánalakulatot szervezek szlovák vezetéssel. Küldjétek több fegyvert.“

„A szlovák partizánmozgalom további fejlesztésére a lehetőségek nagyszerűek. Ružomberok, Banská Bystrica és Zvolen körzetében 1500 fegyveres szlovák partizán működik.“ „Alakulatunknak 150 tagja van Fegyvert és aknász specialistát kérek.“

„A szlovák népi szervezetnek katonasága van, a központ Banská Bystrica, összeköttetében vagyunk a vezetővel.“

Bizonyos szlovák kommunista, az egyik csehszlovák alakulat felderítő tisztje, aki mint ejtőernyős Velicsko támaszpontjára érkezett, augusztus 8-án ezt jelentette: „Hat községben népszavazást tartanak. Kapcsolatban vagyunk a kommunista párttal. Egyre több ember jelentkezik. Küldjétek fegyvert.“

Ezekben az utóbbi napokban az ukrán parancsnokság Velicsko támaszpontjára további négy szervező csoportot, fegyvert, lőszert és élelmiszert küldött.

Csoportok és fegyverek kiküldése tovább folyik.

Tervbe vettük, hogy augusztus és szeptember folyamán Csehszlovákia, Magyarország és Románia területére tovább) 30 partizán szervező csoportot, fegyvert lőszert és távközlő eszközt küldünk, összesen 160 tonna mennyiségben.

1944. augusztus 16.

N. Hruscsov

N. Sz Hruscsov mint a haditanács tagja Vatutyin tábornokkal.

Három dolgot tudtam róla. Először, hogy az egyetlen baskír nemzetiségű férfi a földkerekségen, akit szlovákosan Ďu- ronak hívnak (A partizánok „keresztelték“ meg huszonhárom éves korában, a liptói hegyekben.) Másodszor: hogy „Tüzes szemeivel az összes fasisztákat kiirtja; (így ír róla a čadcai krónikás). Harmadszor hogy a most ígérkező találkozás egész Kysuca, Žilina és Felső Morvaország számára nagy örömet jelent.

Ezt a három dolgot már többször hallottam. Minden faluban még hozzászőnek valamit, néha egész legendaszerű az „orosz parancsnok" bátorságáról, hősiességéről, becsületességéről.

Az ablakon keresztül figyelem a járókelőket Ufa város utcáin. Az időjárás szeszélye, a benszülötteket is kihozza a sodrából. Május van és havazik. Az ablakon innen a Murzin család otthonának melege árad. Milyen emberek is Murzinék?

Nadja, a felesége, azt mondja, hogy Murzint már a családban sem hívja senki másképp, mint Ďuro, a legközelebbi hozzátartozók is elfelejtették, hogy születési bizonyítványában Da- jan Bajanovics név szerepel.

Murzint mindazokután, amit már otthon hallottam róla, úgy képzeltem el, hogy nem is lehet más, mint katonás kiállású, szigorú, erős, hatalmas ember. Amikor megláttam, meghökkentem, annyira, hogy azt ő is észrevette.

— Igen, igen, én vagyok Murzin, az elképzelések gyakran csalnak. így van ez másoknál is.

Ez az ember, aki kezet szorított velem, nem szigorú, nem is katonás, inkább olyan állandóan mosolygó jószívű, kiegyensúlyozott, alacsony termetű családapának tűnik.

— Azt gondoltam, hogy hű maradt a hadsereghez, hiszen annyi tapasztalatot szerzett.

— A háború után inkább a tanulásra adtam a fejem, éveket töltöttem a hallgatótermekben, azután megszereztem a jogászi oklevelet. No és most nap mint nap, az ügyészségen találkozhat velem.

Ha Murzinék hazánkfiával találkoznak, akkor annak beszélnie kell. Minden érdekli őket, ami itt történik. Szeretik hallani a szlovák és cseh szavakat és ők mindketten, már mint Ďuro és Nadja, szabályos szlovák és cseh mondatokat képesek összeállítani.

Ez a lázas érdeklődés hazánk iránt teljesen érthető, igen sok az, ami ezt a házaspárt ide fűzi, ehhez a tájhoz.

<r

1944 nyarán, valahol a Sklabina alatt, tizenöt ejtőernyőst ringatott a lágy szél. A sötétségben a tábortüzem fénye az egyetlen látható pont. Murzin a közelgő földet kémlelve, azon gondolkodott, vajon milyen ország is ez, ahová érkezik, milyen emberek várják őt, ott lent. Nem fasiszták-e akarják

A brigád tűzkeresztsége véres volt. A németek tankokkal támadtak, az első tankot kézigránáttal harcképtelenné tette Valentyin, egy tizenhét éves orosz fiú. Igen,, de jött a második, meg a harmadik tank is. A másodikat a žilinai Emil Manďáček állította meg. Murzin felderítőinek parancsnoka,

Murzin 1944-ben, mint egy népgyűlés szónoka

őket tőrbe csalni? És ekkor még erősebben magához szorítja géppisztolyát.

A fogadtatás várakozáson felüli volt. Ušiak Janko, a partizánok szlovák parancsnokának tekintetéből olvashattuk: „No, nézzétek csak, orosz testvéreim, ilyenek a mi embereink".

De az érzelgésekre nem volt idő. Néhány nap elteltével a Ján Žižkáról elnevezett brigád harcra készen állott. A parancsnok Ušiak, a komiszár Murzin.

Pavel Morozov, a kezeit veszítette az egyenlőtlen harcban, de győzött, az ellene támadó tankot ő is felrobbantotta.

Murzin, ha a harcokra emlékezik vissza, homlokán mély ráncok képződnek, elszomorodik, az arcáról leolvasható a szenvedés, a húsz év távlatából sem enyhül a fájdalom.

— Barátok haláláról beszélni, két évtized múltán is szörnyű dolog, a felkelésben pedig a halál sűtün járt sorainkban.

Ušiak Jankót is kiragadta sorainkból, épp akkor, amikor katonáink soraiban örömteli hangulat uralkodott. Parancsot

kaptunk, hogy lépjük át a morva határt. A németek minden partizán fejéért százezres jutalmat tűztek ki. A határt tűzzel-vassal védték, veszteségeink bizony nagyok voltak, de a határt mégis átléptük. A partizánmozgalom lángját átvittük morva földre is. A németek cselhez folyamodtak. Sorainkba árulókat igyekeztek becsempészni, olyan álruhás partizánokat. Egynek sikerült is, az vezette ‘nyomunkra a fasisztákat. Élet-halál harc kezdődött, s Ušiak Janko nehogy élve a németek kezére kerüljön, kilátástalan helyzetben fogaival kirántotta a mellén elhelyezett kézigránát biztosítékát ...

Nadja, Murzin felesége, nem tudja visszatartani könnyeit, ha a szó Ušiakra terelődik. Mint fiatal lány, rádió-táv- írászként végigkísérte és végigszenvedte a Žižka-brigád harcait. Az egyik ütközetben két partizán jött utána rohanva: „Nadja, segíts megmenteni a parancsnok életét!" És ő kezei minden ügyességével, asz- szonyi gyengédségével gyógyította a parancsnokot, Murzint. így kezdődött a máig sem múló szerelem, melyet a kezdetben a brigádban nem mindenki nézett jó szemmel — mondván, nincs most idő a szerelemre.

Nadja ezekután még többet reszketett szerette életéért, pedig sajátmagának is elég baja volt. Ejtőernyőjével szerencsétlenül ért földet, fejét sziklába ütötte, hosszú ideig eszméletlenül feküdt. Jó emberek találták meg, segítettek rajta, ahogy tudtak és a partizánokhoz továbbították. Fejsérülése valamennyire javult, de a fejfájások egyre gyakoriabbak lettek, s évek múltán a hallása is, látása is, rohamosan romlott. A háború borzalmai nem hagyják magukat feledtetni.

Murzinélenál hazánkfia jól érzi magát, minden szó mögött meleg szeretetet érez. Itt a távoli Ufában is van egy kis hely, melyet nyugodtan a hazádnak tekinthetsz.

Partizánharcok Dél - Szlovákia területén

A

Délkelet-Szlovákiá- ban harcoló magyar par- tizánogységek a lengyel- országi Obarow városkában, majd 1944 július második felétől a Kijeviül nyolc kilométernyire fekvő Svatoszinóban részesültek különleges kiképzésben. A magyar partizánképző tanfolyam és egyben az egész magyar ejtőernyős partizánmozgalom törzsparancsnoka Nógrádi Sándor volt.

A Losoncról származó Nógrádi gazdag forradalmi múltra tekint vissza. Az 1920-as években a Csehszlovákiai Ifjúmunkás Szövetség prágai központjának titkári tisztségét töltötte be, es Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapitó tagja volt. A későbbi években a Komintern megbízásából a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom különböző részlegeiben fejtett ki tevékenységet. Az említett kiképző táborban ő gondoskodott a csoportok felszereléséről, az ejtőernyősök elméleti és gyakorlati oktatásáról A párt külföldi bizottsága határozatának megfelelően szovjet katonai szakértők segítségével ugyancsak ő határozta meg azokat a helyeket, ahová az ejtőernyősöknek le kellett ereszkedniük, és első harcállásba helyezkedniük. Mindezeket a feladatait 1944 szeptember vegéig látta el, amikor a Külföldi Bizottság

megbízásából csoportjával együtt a Szlovák Nemzeti Felkelés hadműveleti területére, Banská Bystricára érkezett.

Bystricáról Zvolenbe került, ahol a Voljanszity százados parancsnoksága alatt álló partizándandár törzskaránál nyert beosztást. A Nógrádi vezényelte partizánalakulatra az a feladat hárult szlovák területen, hogy főleg magyar partizánokból álló egységeket szervezzen, és velük együtt magyar területre verekedje át magát. Egyúttal propagandát kellett kifejteniük a határon állomásozó magyar katonák körében, hogy megnyerjék őket a közös ellenállási küzdelem számára, és felszereléssel együtt csatlakozzanak a partizánokhoz. Magyar területen az volt a partizánalakulat feladata, hogy harcoljon a megszálló fasiszták ellen és tömeges partizánmozgalmat szervezzen az ottani lakosság körében. Akkoriban Losonctól 4 kilométerrel északra állott a Szlovák Nemzeti Felkelés frontja. A Nógrádi-féle parancsnokság a közeli Divín községben helyezkedett el, ahol állandó összeköttetésben állott a párt Külföldi Bizottságával.

Nógrádiék propagandája termékeny talajra talált. A megszállt határvidéken gyakran jöttek át fiatal munkások, akik értesültek a Szlovák Nemzeti Felkelés kitöréséről és harcoin iakartak a partizánok oldalán.

19944. október 15-én a német megszálló csapatok által támogatott nyilas puccs után Szállási vette át a hatalmat. Ezzel a németek, biztosítva magyarországi hadtápterületü- ket, minden rendelkezésükre álló ember- és hadianyagukkal a Szlovák Nemzeti Felkelés felszámolására indultak. Az összpontosított német támadás súlyától egyre tehát szűkült a felkelők hadműveleti területe. Nógrádi is kénytelen volt embet elvei Divínt elhagyni és újból Banská Bystricára vonulni. Ott összeköttetésbe lépett a szlovák partizánparancsnokság tagjaival, Smidke és Oszmolov elvtársakkal, akik segítségére voltak tervei kivitelezésében.

Nógrádi embet eivel is megvitatta a helyzetet, s úgy határozott hogy csoportját két részre osztja és két különböző irányba indítja útnak, mivel a kietlen hegyvidéken bajosan lehetett volna egyszerre 60 ember számára élelmet biztosítani Így tehát 30 emberét Keleti Ferenc elvtársra bízta, aki az elózó hetekben csatlakozott alakulatához, ö maga pedig a többiekkel Magyarország felé vette útját. Fáradságos és viszontagságos, kemény harcokban az alakulat keresztül- verekedte magét a salgótarjáni

szénmedence területére. Itt a megfogyatkozott csoportot sikerült megerősíteni, és folytatták a mát említett célkitűzéseiket. Nógrádi és fegyvertársai 1944. december 29-én egyesültek a felszabadító szovjet hadsereggel.

Október elején Kozlov őrnagy, a Szovjetunió hőse To- mašovcére érkezett egy kisebb csoport élén A csoport tagjait a nehéz partizánharcokra képezték ki Közöttük volt Fabry József is, a később novemberben megalakult Petőfi partizáncsoport parancsnoka Rövid néhány napos hazai földön való tartózkodás után immár 60 főre emelkedett a csoport. Megszállták Sid községet és lefegyverezték a magyar csendőröket. Ugyanott fontos okmányok birtokába jutottak, amelyeket haladéktalanul továbbították a partizán- parancsnokságra. Fábrynak a rožňavai származású építőmunkásnak hasznára szolgált az a körülmény, hogy a háború előtti években több szlovák járásban párttitkár volt s ezért széles körű személyi és helyi Ismeretekkel rendelkezett — akárcsak Nógrádi és Keleti elvtárs.

(Részlet Róják Dezső: Akik nem hajtottak fejet című könyvéből.)