Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-08-18 / 33. szám
s Cselén)'! Lápló t}JLi jmu sÁíui^míiMMúj XII. Sok szó esik mostanság a műkedvelő mozgalomról, lássuk, hogyan csinálják az ilyet másoknál, mit tanulhatunk tőlük? Veszprém. Nem tudom, hogyan jutottam épp én az eszükbe, tény, hogy még a tavasszal kapok egy meghívást egy ott tartandó irodalmi estre. Nagy- nagy meglepetést és nagy-nagy megrendülést jelentett számomra ez a meghívás. Mert az én emlékeim között visszhangja van ennek a városnak. Veszprém megye, Magyarország. Soha, soha nem hallottam azelőtt ezt a nevet, ezt a különös nevű vármegyét, csak negyvenhétben, hogy elvitték tőlünk a félfalut, aztán egy- szercsak jön a levél a távoli Idegenből, hogy ott kötöttek túráltságot, habár a város alig- alig tetszik dunántúlinak. Hegy-völgyes negyedeivel, gir- be-görbe utcácskáival inkább egy középkori német vagy méginkább cseh városra emlékeztet. De már ez is megkülönbözteti hasonszőrű társaitól. Hát még a népe! Kezdjük talán az irodalommal. Vendéglátóm tulajdonképpen a Kisfaludy Művelődési Otthon Művész-klubja. Nem az egész város, egynéhány ember csupán, de ezek aztán olyanok, akik valóban szeretik az irodalmat. s főként értik is. Pedig nem kimondott irodalmárok a szó szoros értelmében. Bakács Tibor példának okáért jogász. Bíró. S csak úgy mellékesen szociográfus és a Művész-klub elnöke. De van itt orvos, mérnök, hivatalnok, kereskedő, tanár, s ami összeköti őket: Veszprém ki. Voltam is ott akkoriban egynéhányszor, de később eljöttek a rokonaim közelebbi tájakra, közelebb az otthonhoz, így aztán alig hallottam később erről a vidékről. Pedig hát egyébként sokat olvashat éppen mostanában az újságszerető olvasó erről a városról. A veszprémi példa — ütötte meg a hangot nem is olyan régen tanulmányában Németh László a Kortársban, s a veszprémiek egyszerre csak a kulturális érdeklődés középpontjába kerültek. Mindenekelőtt a veszprémi Petőfi színház. Magyarország egyetlen vidéki színháza, amely nem szorul a közönségcsábító operett támaszára, kimondottan prózai darabokat játszik, azok közül is inkább csak az igényesebbeket, mint teszem azt: Othello, Anna Karenina vagy éppenséggel Németh László sehol másutt színpadot nem kapott darabja, a Nagy család. Mi a titka a veszprémi színháznak? A kitűnő vezetés (igazgatója a nálunk is jól ismert Lendvay Ferenc, főrendezője a fiatal Turián György) s a kiváló, leginkább a fiatalokra támaszkodó társulat: Spányik Éva, Bicskey Károly, Szabó Ottó. Margittay Ági, s még egy néhány országos viszonylatban is jelentős név képezi a társulat törzsgárdáját. Megjegyzendő azonban, miszerint az. hogy egy vidéki színház megengedheti magának azt, amit a veszprémiek, ahhoz nem elég a jó társulat, nem elég a néhány kiemelkedő művész, ahhoz szükséges a jó közönség is. A színvonalas műsort igénylő közönség. XIII. Pannónia — csengése van ennek a névnek a magyar fülben. Ha Pannóniáról esik szó, ez nemcsak az olaszosan kékegű dunántúli tájat jelenti, hanem a kultúráltságot is jelenti egyúttal. Menj fel a Badacsony legtetejére, s néz szét a tájon, figyeld meg azt a vidéket a dunántúli részen, s fogalmat alkothatsz arról, mit is jelent tulajdonképpen ez az annyiszor emlegetett név: Pannónia. így hát a kultúra. Veszprém is árassza magából ezt a kula kultúra, az irodalom szere- tete. Hogy valamit a klub programjából is eláruljak: volt itt már beszélgetésen Ter- sánszky Józsi Jenő és Kassák Lajos, Garal Gábor és Básti Lajos, s nekik jutott először eszükbe, hogy kapcsolatba lépnek a baráti országokban élő magyar írókkal is. XIV. A veszprémi irodalmi színpad egyike az ország legrégibb (ha nem éppen a legeslegrégibb), de mindenképpen a legjobb ilyennemű együtteseinek. Vezetője Pintér Tibor, tagjai pedig, ugyanúgy mint a klubnak: mérnökök, orvosok, technikusok. 1955-ben alakult az együttes, azóta rendezett 24 műsort, s évente lebonyolít kb. 50-60 előadást. Megyeszerte, Veszprémtől kezdve a legkisebb faluig. A színpad egyébként a TIT megyei szervezete mellett működik, s jól bevált eszköze az ismeretterjesztő munkának. Meghívtak magukkal egy vidéki turnéjukra, s míg zötyög a kicsike mikrobusz a sáros veszprémi utakon, megismerkedhetek az együttes tagjaival. íme, néhányuk arcképe: Fuks Pál vegyészmérnök. Egyike a színpad legrégibb tagjainak. Nappal a szakmájában dolgozik, este pedig felül a: mikrobuszra és megy verset szavalni. 250 (nem elírás; írd és olvasd: kétszázötven) verset tud kívülről. Táncsics Mária, a képzőművészeti bolt dolgozója százat, Hajdú Rózsa technikus, Major Gyula vegyészmérnök, Flink Kornél technikus ugyancsak tud egynéhány tucatot Nem akarok hinni a fülemnek. Hiszen mifelénk úgy megvetik a verset, s még azt is aki foglalkozik a verssel, hogy az ember szinte már szégyellj bevallani, hogy ilyesmivel foglalkozik, itt meg ezek komoly tudósok, technikusok s nem átallanak ilyesmivel foglalkozni. Kérdezem tőlük, hogy bírják ezt idővel, mert nálunk egy kis hivatalnokocskát sem lehetne rászedni az ilyesmire, (s persze, időhiány miatt), íme a válasz: a technikai munka egyoldalú munka, s főként egyhangú munka. A művészet, az irodalom, s mindenekelőtt a versek kiválóan alkalmasak arra, hogy ellensúlyozzák ezt az egyoldalúságot, s hogy felüdítsék a képletekbe, kísérletekbe belefáradt elmét. XV. Ennek a kultusznak egyébként hagyománya van már Veszprémben. Itt működik ugyanis az ország egyetlen nehézvegyipari egyeteme. Kóborlásaim során eljutok ide is, s ami a leginkább érdekel: hogyan és mit csinálnak ezek a kimondottan szakbarbároknak nevezhető nehézvegyipa- risták azonkívül, hogy vegyészetet tanulnak? Kezdjük talán azzal, hogy van az egyetemnek (1949-ben alakult egyébként) 600 hallgatója. Megjegyzendő hát mindjárt, mint kalauzom, Juhász Ferenc, az Egyetemünk című ottani lap szerkesztője mondja, hogy ennek a 600 embernek nem mindegyiké veszi ki részét abból a munkából, amiről szó lesz, így hát nem szabad tipizálnunk a dolgot. De az én véleményem, hogy nem az számít, hányán csinálják, hanem hogy mit csinálnak. S hogy mit csinálnak, annak látszata van. Például van egy kéthetenként megjelenő újságjuk, a már említett Egyetemünk. Társadalmi munkában csinálják a diákok, igen ők, a vegyészek. Van továbbá stúdiójuk és egyetemi színpadjuk. Ennek keretében szavalókör, Irodalmi kör és színjátszócsoport. A színjátszócsoport utóbbi két esztendejének a műsora: Brecht: Lucullus a bírák előtt, O’Neil: Különös ember, Dürrenmatt: A baleset, Karinthy- est, Néger-est, 72 dühös ember címmel szatirikus musical tragedy. Van egy tánczenekaruk (6 tagú) egy madrigál-kórusuk (25 tag) s egy fotókörük. Az irodalmi színpad Néger vagyok c. műsorát magam is láttam Keszthelyen a Helikon-ünnepeken, s állítom, hogy egyike volt a fesztivál legjobb előadásainak. Mindez el is keserít egyébként. Mert elgondolom a mi helyzetünkét, azt, hogy itt a Pintér Tibor, az irodalmi színpad vezetője filozófián meg a pedagógiai iskolában se lehet összetoborozni egy kicsike irodalmi kört se, s aztán csak úgy nézek ezekre az emberekre, mint a mesében, hogy jó, jő, csak nem hiszem. ' XVI. Keszthely. Veszprémben tudom meg, hogy most vannak a Helikon-ünnepségek, az egyetemisták hívnak, hogy menjek velük, megszakítom hiát az eredeti útitervet, már csak azért is, mert mi is csináljuk a Jókai-napokat, nem lehet hát káromra, ha megnézem ezt is. Nagy hagyománya van már Magyarországon a Keszthelyi ünnepségeknek, évente több száz szavaló, színjátszó-csoport és irodalmi színpad látogatja meg a Balaton déli részén fekvő várost, hogy összemérje erejét a szép szó előadásának terén. Ahogy megtudom, az utóbbi időben két részre oszlott az ünnepség: egyik évben a középiskolák mérik össze erejüket, másikban a főiskolák. Most éppen a főiskolákon a sor. S olvasom a katalógusban a felsorolást, ki mindenki szerepe! a műsorban: négy agrártudományi egyetem (Gödöllő. Budapest, Mosonmagyaróvár, Keszthely), egy erdészeti és faipari főiskola (Sopron), hét felsőfokú mezőgazdasági technikum, négy felsőfokú tanítóképző intézet, egy felsőfokú óvónőképző, egy kertészeti és szőlészeti főiskola, egy tanárképző főiskola, a Pécsi Tudomány- egyetem Állami és Jogtudományi Kara, valamint a Veszprémi Vegyipari Műszaki Egyetem. Nem öncélúan soroltam fel ezeket a titulusokat. Jelezni akartam csupán hogy ezek a jövendőbeli mezőgazdászok, erdészek, kertészek, szőlészek, jogászok, mérnökök, tanárok, tanítók és óvónők mind-mind azért jöttek el Keszthelyre, hogy verset szavaljanak. Ami magát a műsort illeti: volt sok jó és volt sok közepes. Engem elsősorban az irodalmi színpadok érdekeltek, s főként az, hogy az ottani csoportok hogyan oldják meg a műsor technikai kivitelezését. Meglepett, hogy technikai szempontból szinte semmit nem adnak a műsorra, hogy egyszerűen kiállnak a dobogóra (még jó, ha egy díszlet van a színpadon). A hangsúly ugyyanis a versen van. Két kimagaslóan szép összeállítást láttam a fesztiválon: az egyik a már említett Néger vagyok c. műsor, eredeti spirituálékkal tarkítva, amelyeket olyan színvonalasan adtak eló az egyetemisták, hogy dicséretére vált volna akár egy professzionalista énekegyüttesnek is, a másik a szombathelyi Tanítóképző Intézet irodalmi színpadának Örök pillanat című ösz- szeállítása Weöres Sándor verseiből. Tetszett még a Köznapi óda c. összeállítás mai magyar költők verseiből, Pilinszky János Sötét menyország c. oratóriumának az előadása, s a színjátszócsoportok közül Dürrenmatt Baleset c. kisregényének színpadi változata, megint csak a veszprémiek előadásában. Mindent összevetve: sokat tanultam ezen az alig egyhetes dunántúli portyázáson. Nem akarok dicshimnuszokat zengeni, de az az érzésem, hogy műkedvelés terén ezek a városok egészen magas színvonalat képviselnek. S természetesen nemcsak ezek. Magyarországon az utóbbi időben nagy fejlődésnek indult a vidéki városok kultúrája. Pécs. Szeged, Debrecen, Sopron, Miskolc szinte évről évre újabb és újabb kulturális eseményekkel, fesztiválokkal, színházi évadokkal hívja fel magára a figyelmet. Azt jelenti mindez, hogy a külföldi turista, ha Magyarországra látogat, necsak Pestre menjen, s necsak a Balatonra, de próbáljon eljutni az immár európai hírű Szegedi Szabadtéri játékokra, a keszthelyi Helikon-ünnepségekre, a Soproni Zenei Napokra, hogy csak néhányat említsek a sok lehetőség közül. Két szomszédos ország barátságának elmélyítésében aligha van hathatósabb eszköze ezeknél az ismerkedéseknél. (Folytatjuk) Augusztusi filmek i A kulturális események „uborkaszezonjában“ egyedül i a mozi képez tartós kivételt, sőt pótolni igyekszik J a koncertek, színházak hiányát fesztiválok rendezésével i és parádés filmbemutatókkal. Ilyen eseménynek számít J a Dolgozók Filmfesztiválja után a- fesztiválra megvásá- ■ rolt összes filmek szemléje, ill. azoknak a filmeknek J a vetítése, melyek más városokban voltak műsorory. A mi közönségünk elsőnek a Karlovy Vary-i győztes 1 „VÁDLÓÉT" c. csehszlovák filmet láthatta. Ez a szug- j gesztív erejű film eredményességét merész és bíráló « politikai életszemléletének köszönheti. Nem véletlen, J hogy az izgalmas gondolatanyag Ján Kádár és Elmar i Klos rendezők keze alatt nem sikkadt el, hisz ők már J több ízben bebizonyították formanyelvük érettségét és i tisztaságát, (legutóbb „A halál neve Engelchen“ című J nagysikerű filmmel). A színészi alakítások nagymérték- i ben rászolgálnak a sikerre. A nyitrai Vlado Müllernek * köszönhető, hogy a vádlott kommunista annyira elnyeri , a közönség szimpátiáját. Több szürkébb filmszerep után i most bizonyította be végérvényesen tehetségét. \ „EGY EMBER, AKI NINCS". Ez a magyar bűnügyi ■ filmdráma címe. A szlovák fordítás még „szellemesebb": J „Kľúč k vražde". Bevallom, nekem az eredeti cím job- i ban tetszene, kis módosítással: „Egy film, ami nincs". J Ügy látszik, detektivfilmt érmés viszont van Magyar or- t szágon, mert a két fesztiválfilm közül kettő bűnügyi. 1 (A „Foto Háber" jobb.) Gertler Viktor rendező és a ( szerzők addig bonyolították az eseményeket, míg majd- ■ nem maguk is „belebonyolódtak". Túlméretezték az iz- { galmakat, persze az eredmény szinte fordított lett és i így sok rész indokolatlan, nehezen követhető. Ami vonzó J ebben a filmben, az a színészek Gábor Miklós, Ajtay i Andor, Vass Éva — játéka. j A filmgroteszk kedvelői újra jól szórakozhattak Buster i Keaton vasarcú humorán. A film címe „HÁROMSZOR J FRIGÓ". A filmkomikum klasszikusainak felújításai bi- i zonyítják, hogy a „könnyű műfaj" újdonságaival valami • baj van. Buster Keaton méltán sorolható Max Linder, , Harold Lloyd, Chaplin mellé, hatáskeltése azonban pl. • Chaplinétől homlokegyenest ellenkezik. Nincs mimikája J Humora a kitűnően felépített helyzetkomikum. i Az állandó mozik bemutatói közül két film emelkedik J ki. Az „EGY HÁZASSÁG HÉTKÖZNAPJAI" c. lengyel , filmmel a forgatókönyvíró Scibor Rylski mutatkozott be. J Mindjárt a film első perceiben elnyeri tetszésünket, ■ mert egyéni, szatirikus hangvételre törekszik. Sajnos, • éppen ezt az egyéni hangot nem bírja állandósítani , a film végéig és így néhol konvencionális kifejezési esz- « közökhöz folyamodik. Ahogy birkózik a felvetett prob- | lémával, az kissé szánalmas: ugyanis közelebb visz ben- « nünket a feltevéshez, hogy férfi és nő békés egymás J mellett élése nehezen el képzelhető. Viszont Z. Cybulski ■ szellemes, okos és könnyed színészi játéka maga megéri J a moziban eltöltött két órát. i Az elmúlt hetek legmarkánsabb filmélményét kétség- 1 kívül Dino Risi olasz rendező „ELŐZÉS" c. filmje nyújt- } ja. (Sviatočná vychádzka). A filmnek szinte nincs me- • séje. A főhős Bruno, és barátja Róberté autóval száguld, J ki tudja honnan, ki tudja hová. És mégis! Ebbe az i autóútba mennyi szórakozást, konfliktust, egyszóval J életet tudnak az alkotók belevarázsolni. Az egyes álló- t másokon Bruno 100-as tempóval habzsolja az életet — f akárcsak autója az országutat. Rohan, eszik, nevet és i szeret, rohan, fürdik és megint rohan... Közben fe- * szültséget érzünk minden képben. Bruno száguld tovább. | Körülötte zsongnak a „dimmi quando" és a twist, telt ■ combok meztelenül és tövig gipszben, hervadó és hűtlen J kéjes asszonyok, sexuál-patológia és bimbólányának t kiélt, öreg társa, rohanó kavargás és darabos-mozgású [ parasztok, ujjongó és bámuló tömeg. Bruno sokat nevet, t Mégis érezzük, hogy ez a vérbő, sőt humoros élet fáj- 1 dalmas magányt takar. VAVRECZKY GÉZA \
