Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-11 / 32. szám

Jčaxcsá mint a Üiiom IS arcsíi, mint a liliom, fürge ” mint a gyík. Életrajza még eseménytelen, szegényes, de örülhet ennek, mert előtte áll még az élet. Most kezdi a ko­molyabb oldalát. Néhány hete dolgozik a komáromi állami gazdaság egyik üzemrészlegén az idén érettségizett a komá­romi mezőgazdasági techni­kumban. Milyen gondja lehet egy új­donsült mezőgazdasági techni­kusnak ? A ráváró feladatok gyakor­lati részéhez még keveset ért. Csetlik-botlik a napi problémák között, mint a járni tanuló. Fekete Elvira azonban bizako­dó, nem tartja újdonságnak a mezőgazdasági üzemet. Négy évig elméletileg foglalkozott vele az iskola padjaiban és a gyakorlati kiképzéseken. De ez mégis más, mert felelnie kell mindenért, amit rábíztak, ez már az élet. Ez pedig kemé­nyebb iskola a mezőgazdasági technikumnál. Szép pályát választott. Az elhelyezkedéssel, fizetéssel elé­gedett, munkáját szereti, be­osztásában helytáll. Mi lesz a továbbképzésével, hogyan követi majd nyomon a mezőgazdaságot érintő tudo­mányos eseményeket, ez itt most a kérdés. Évről évre újabb helyzetek adódnak elő, ame­lyekkel a szakirodalom figye­lése nélkül mezőgazdasági könyvek állandó tanulmányo­- :> ’ í" IC "f'fŕr, 7-M i> : 7 ^®$ Wt ííÄI :■ '"r' ; :.'-4 ■ * Fekete Elvira zása, olvasása nélkül aligha tied szembenézni. Fekete Elvira modern lány, ezért korszerűen alkalmazkodik az élethez, to­vább fog tanulni. A mai fiatalok minden dina­mikája benne sűrűsödik. Élet- felfogása tapasztaltnak tűnik, tanácsot lehetne tőle kérni sok mindenden. Az egyik barát - nőjével, akivel együtt húzták ki a négy évet a mezőgazdasá­gi technikumban, iígy döntöt­tek, beiratkoznak a nyitrai pe­dagógiai institútra. Öt év táv- hallgatás elég hosszú idő, de úgy gondolják, megéri. Bioló­gia, kémia szakot akarnak el­végezni az itt szerzett tudo­mányoknak hasznát vehetik a mezőgazdaságban is. De vajon mire jó beiratkozni távhallgatónak olyan egyének­nek, akik mezőgazdasági isko­lában érettségiztek egy tanító­képzőbe? Ezt a kérdést min­denki feltenné, aki erről be­szélget Fekete Elvirával. A válasz logikusan meggyőző a mai életkörülményekhez való alkalmazkodást tükrözi. Mire kellene hát nekem — mondja — az a másik iskola? Azért, hogy kétféle diplomáin legyen. Az életben hosszú évek távla­tában nem lehet előre látni. Ki tudja mi történik még velem. Milyen jó lenne aztán bizonyos esetekben egy másik diplomát előhúzni a zsebemből és más­hol megállani a helyem, ha tudom: Az élet üteme lassan­ként megköveteli, hogy kétféle foglalkozáshoz is értsen valaki. A fiataloknak pedig erre kell felkészülni, mert az élet áll elöltük. Sokat kell tanulni és sokat tudni, ami időt vesz igénybe, sokszor áldozatot kí­ván, de a tudást nem ingyen adják. A beosztása mellett ta­nulni is tud még öt évig, mert akarat van benne, ha lemond néhány szórakozási lehetőség­ről és szabad idejét erre hasz­nálja fel. Sok fiatal tanulhat ettől a lánytól, pedig o is szeret tán­colni, filmet és TV-t nézni, strandra járni, meg kirándulni, éppen úgy örül az életnek, mint más fiatal. Nem azért akar ta­nulni, mert szórakozni nem szeret, hanem azért tanul, hogy többet szórakozhasson, jobban boldoguljon az életben, jobban kihasználhassa az adott lehető­ségeket. Szereti a zenét, ked­veli a habos tortát, hogy az igényeit kielégíthesse, tanulnia kell. BAGOTA ISTVÁN A szélhámos és áldozata H. Persze, nem minden szélhá­mos áll az ámítás művészeté­nek ilyen magas fokán, mégis lépre csalja az embereket. Mindegyiknek megvan a maga csalafinta trükkje. Megismer néhány pszichikai törvénysze­rűséget és ezekre építi fel ter­vét és azt alkalmazza sorozato­san. 8J gy többszörösen büntetett " előéletű szélhámosnő pél­dául a következő, primitívsé­gében is agyafúrt módszerrel manipulált. Becsengetett a ki­szemelt áldozatához és rákezd- te: Jó napot kívánok! Mi még nem ismerjük egymást. De a férje ideadott 400 koronát, hogy hozzak damasztot... Egyébként a 400 korona — és ezt kitette az asztalra. — csak az a baj, hogy a férjétől előlegben ka­pott pénz nem elég. Akitől ve­szem, annak most kell a pénz... Még hatszáz... Ez a közlés a feleség gondo­lataiban és érzéseiben nagy ka­varodást, bizonytalanságot vált ki: honnan ismeri férjem ezt a nőt? Mi lehet a háttérben? Ha ad neki — úgy véli — en­nek titkát is megfejtheti, ha nem, elszalasztja az alkalmat. Amennyiben férje az ajándé­kozást meglepetésnek szánta, nem akarja elrontani az örö­met stb. Ilyen és hasonló gon­dolatok, érzelmek tódulnak fel benne, miközben a szemfüles szélhámosnő elárasztja szavai­val... Vajon csaló lenne ez a biztos fellépésű ismeretlen lá­togató? Nem, nem. Az előleget, amit a férje adott, biztosnak veszi, hiszen az előleget az asztalra helyezte. Az esetek többségében tehát az asszony, ha van pénze, átadja a „hiány­zó" hatszáz forintot, holott nem is gondolt talán arra, hogy da­masztot vásároljon. E gy elmegyógyintézetbe in­ternált szélhámos, az öt alaposan ismerő intézeti orvo­soktól olcsó színházbérlet me­séjével, pénzt csalt ki, majd egyszerűen tovább állt. Mindezek után fölvethető a kérdés: mi a magyarázata an­nak, hogy az egyik ember ha­tás alatt tartja környezetét, ez­zel szemben a másik, talán a jóval nagyobb tudású és minden vonatkozásban értékfe- sebb egyéniség úgyszólván ki­szolgáltatott neki. Egy álmér­nök a beosztottait hosszú ideig lelkiismeretlenül terrorizálta, megfélemlítette. A gyanakvó­kat oly módon távolította el, hogy egyre-másra jelentette az igazgatónak; „Nem tudok velük dolgozni, el kell bocsá­tani őket“. így szabadult meg sorra leleplezőitöl, míg nem végül rajta vesztett. Az igaz­gató — sajnos csak a lebuká­sa után — ekként nyilatkozott róla: „Egy szava sem volt igaz. mindig és mindenkinek hazu­dott". Lám, mégis a szélhámos akarata szerint cselekedett. Az emberiség története s ezen belül az egyének sorsa azt példázza, hogy az esemé­nyek menete legtöbbször azon ál! vagy bukik; van-e bátorsá­gunk a kellő lépések megtéte­lére vagy sem. Nagyon furcsa, hogy sokszor a szélhámosokkal nincs bátor­ságunk szembeszállni, habár ismerjük megbízhatatlanságu­kat, „linkségüket“. Még meg­lepőbb, hogy ez a bénultság olyankor is előfordul, amidőn erre semmiféle függő viszony nem késztett bennünket. Talán olyan állapot ez, mint az egyik tudományos társaság kísérletei során hipnozitált orvosé, aki­nek végig az volt az „érzése": ha akarnám, nem hajtanám végre a kollégám szuggesztiós parancsát. Ennek ellenére mégis végrehajtotta. Hasonló hatás alá kerülünk akkor, ami­kor az ügynöknek nem tudjuk azt mondani, hogy nincs szük­ségünk az általa kínált árura. Helyette, hogy szabaduljunk tőle, megvesszük portékáját. Milyen érzelmek, lelki ténye­zők befolyásolják az „áldozat" hiszékenységét? Az embereknek ösztönös igényük van a szeretetre és a megértésre. A szélhámos ezt tudatosan felhasználja a maga javára, környezetét elkápráz­tatja rokonszenv nyilatkoza­tokkal. Talán társadalmunk jele/ilegi fejlettségi fokán ál­talánosnak mondható már az emberek szeretet és megértés iránti igényeinek kielégítése? Bizony még sok a kívánnivaló. A szélhámos azonban bőkezű az elismeréssel, a dicsérettel. Ezért áldozatának rendszerint mindvégig az az érzése, hogy végre olyan személlyel hozta össze a sors, aki megérti, ér­tékeli őt és önzetlenül segít­ségére van. Emiatt nem is gondolja, hogy szélhámos kör­nyékezte meg, sőt még akkor sem ocsúdik fel, amidőn egyik­másik jel óvatosságra inti. Az ilyen illúzió. — hogy megértik öt, és segíteni akarnak rajta — olyan ritka és felemelő pil­lanat számára, hogy vonakodik a hiedelmét rombadönteni. Az álorvosok például látszatra nagyobb megértést tanúsíta­nak a betegek iránt, mint az igazi orvosok. Ez a magyará­zata fellobbanó népszerűsé­güknek. * z emberek vágyait elégítik ki a lakáshiánnyal vissza­élő szélhámosok és a házas- ságszédelgök. Az, akit évek óta foglalkoztat az az óhaj, hogy sivát albérleti szobájából ked­vezőbb lakáskörülmények közé jusson, sokszor a legegysze­rűbb trükknek is bedől. Akinek régi sóvárgott álma, hogy vég­re élettársat találjon, az köny- nyen áldozata lesz a jó megje­lenésű házasságszédelgönek. Chaplin híres filmjét, a „Monsieur Verdoux“-t egy va­lóban létezett Landru nevű francia kékszakállról mintázta, aki közel harminc nőáldozatát a kifosztás után meg is ölte. Sokszor egy telefontudakozó­dás elegendő lenne a leleple­zésre, de az elbűvölt egyén ezt az egyszerű lépést sem tudja megtenni, sőt környeze­tének figyelmeztetéseit is le­szereli. Bő vadászterületet nyújt a szélhámosok számára a babonás hiedelem, különösen az elmaradottabb, természet- tudományokban járatlan embe­rek között. A hiúságot is — miként már utaltunk rá — lépten-nyomon szintén kihasz­nálják a hiszékenyek lővátéte- lére. Számos szakember, tudós, író kereste már a befolyásol­hatóság magyarázatát a külön­böző idegrendszeri és külső jelek figyelembe vételével. Ez ideig azonban nem sikerült ennek okát végérvényesen föl­deríteni. A szélhámos is inkább ösztönére, intuíciójára bízva választja ki „ügyfeleit“. Annyi bizonyos, hogy a lelki befolyásolhatóság alapjai örök­löttek, de rengeteget változ­tathat rajta az élettapasztalat. Ezért az, akinek jóságával, bi­zalmával állandóan visszaélnek, és nem okul belőle, az magára vessen, mert benne is hiba van. Az áldozat, a „médium" nem véletlenül jut ilyen kellemet­len szerephez, egyénisége al­kalmas arra, hogy a hitványak rászedjék. Ezért az öröklött tulajdonságokon, a tanuláson, a tapasztalaton kívül sok függ attól is, hogy miként ismerjük fel e fogyatékosságokat, ben­sőnkben és miként leszünk úrrá rajtuk kellő önneveléssel. A szélhámosok és kalando­rok befolyásolása elleni véde­kezés elválaszthatatlan az ön- megismeréstől, pontosabban a feltárt egyéni gyengeségek le­küzdésének és az erkölcsi tu­lajdonságok fejlesztésének mértékétől. Ennek érdekében nap mint nap következetesen munkálkodnunk kell; nagyrészt ezen múlik, hogy sikerül-e el­hárítanunk az ártalmas beha­tásokat. Ezt bizonyítják a kü­lönböző hipnózis kísérletek is. A szilárd erkölcsi tulajdonsá­gokkal rendelkezők hipnotikus állapotban sem hajtják végre azokat a sugalmazásokat, ame­lyek nem egyeznek meg erköl­csi alapelveikkel. A párt és az állami szervek ma már mindenkor támogatják a jogos bírálót. De az a baj, hogy amíg a csalárd üzelmek- re. a vizsgálat során fény derül, addig a törvényszegők számos esetben a leleplezőt vagy elüldözik, vagy szövetsé­gesükké teszik. Miután a szél­hámost nem kötik erkölcsi gátlások, „lelkiismeretfurdalás nélkül" elferdíti az igazságot, nyugodtan rágalmaz, hamis adatokat gyűjt, s ezzel ügye kiderítését megnehezíti. Aki szembeszáll vele, annak nem egyszer szívós, bátor kiállás­sal, akár azt a kockázatot is vállalnia kell, hogy rágalmazó­nak kiáltják ki. Ezek az embe­rek méltán kiérdemlik tiszte­letünket, hiszen nélkülük, bá­torságuk nélkül aligha lehetne a társadalom rászedőit kita­szítani soraink közül. Egyéb­ként az a kívánatos, hogy már tevékenységük kezdetén aka­dályozzuk meg a szélhámosok működését és kérlelhetetlenül leplezzük le legcsekélyebb ki­lengéseiket is. Végezetül feleljünk arra a ® kérdésre, hogy a szélhá­mosokat jellemző lelki sajá­tosság és személyiség jegyek születésbeli adottságok-e avagy szerzettek? Jóllehet ugyanígy, mint minden lelki tulajdonság ennek gyökerei is az idegrendszer szerkezetével és a magasabb idegműködés jellegével függnek össze, tehát adottságok, de szoros össze­függésben fejlődnek ki a kör­nyezettel. Miért alakul ki az egyik em­berben erkölcsi gátlás, a má­sikban pedig ennek semmi nyoma? A gyermeki kor kez­detétől a környezet részéről a rendszeres nevelőhatások szá­mos feltételes reflexet alakí­tanak ki bennünk. Ezek álta­lában nem maradnak formá­ciókban, az úgynevezett dina­mikus sztereotipekben egye­sülnek. Ha hatásuk elég mély, olykor egész életre kedvezően megszabják az ember viszo­nyát a társadalomhoz. Például, amikor a szülő ismételten el­mondja gyermekének: ne vedd el pajtásod játékát, nem sza­bad, emlékszél, te is sírtál, amikor elvették tőled", — ez­zel dinamikus sztereotipet ala­kít ki benne. Ennek következ­tében, ha mégis a csábítás oly erős, hogy a szülői intelem ellen cselekszik, rossz érzése keletkezik, lelkiismeretfurda- lása támad. Ogy könnyít ma­gán, hogy visszaadja a játékot. Számtalan ilyen sztereotip biz­tosítja az egyén létét a bonyo­lult életfeltételek között: az iskolában, a munkahelyen, az emberek közötti kapcsolatok­ban. Nem így történik akkor, ha a gyermek környezete nem fordít céltudatosan gondot az etikai magatartás megterem­tésére, hanem örömmel álla­pítja meg, hogy gyermeke mi­lyen „élelmes", milyen ügye­sen „kivágja magát" az apróbb csínytevések következményei alól. Pedig lehet, hogy éppen ezzel tette meg a gyermek első lépését ahhoz, hogy sike­rein felbuzdulva, idővel szél­hámos legyen. Ne feledjük: fiatal korban még alakítható a jellem, később már a tör­vény minden szigorával sem mindig lehet eredményesen megváltoztatni. Nagy felelősség hárul tehát a szülők mellett a barátokra, az iskolára, a munkahelyre, az állami és a társadalmi szerve­zetekre, mert együttes nevelő­hatásuk dönti el, hogy a gyer­mekből közösségi ember, vagy a közösség álcázott ellensége, szélhámos lesz. R. M. (Vége) Az utóbbi idő­ben a füleki magyar tan­nyelvű általános iskola és a kecskeméti zeneiskola kö­zött szoros baráti kapcsolat jött létre. A két iskola pio­nírjai először a tavasz fo­lyamán találkoztak, amikor a kecskeméti úttörők, a Csehszlovák Pionírszervezet 15. évfordulójának ünnepsé­gén vettek részt Füleken. Ekkor részben már megis­merkedtek egymással a ta­nulók és hogy a látogatás kölcsönös legyen, néhány héttel később a füjekiek mentek el Kecskemétre. A két iskola vezetősége kö­zött akkor jött létre az a megállapodás, hogy a nyár folyamán táborozást szer­veznek. A vezetőség úgy határo­zott, hogy először a füle- kiek mennek Magyarország­ra, Dunavecsére táborozni. A táborozás alatt sok él­ményben volt részük a fü­leki pioníroknak és több ne­vezetes várost látogattak meg. Jártak Budapesten, Kecskeméten, Kiskunfélegy­házán, Dunaújvárosban, de még a Balatont is megte­kintették. Pár nappal ké­sőbb aztán Kecskemétről jöttek el az úttörők Fülek­re, ahol nagy szeretettel ké­szítettek számukra tábor­helyet. Az úttörők a Tátrá­ba is felutaztak és közben megtekintették a Betlért, Krasznahorkát, Dobšinát. A táborozök mindkét részről elmondhatják, hogy nagyon jól érezték magukat és mindannyian azon vannak, hogy ez a barátság továbbra is fennmaradjon a két isko­la között. Varga József, Fülek SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Budapest: Hogy mit vi- gyeff^az utazáshoz magával, teljesen egyéni. Ilyen kér­désekkel nem foglalkozha­tunk. Ravasz József: Námorníc­ka škola. Decin.'Erre a cím­re forduljon, onnan kap tájékoztatást a felvételt il­letően. A dunai hajózáshoz nem seükséges külpn hajós- képző iskola, de 21 éven aluliakat oda nem vesznek fel dolgozni. Derne Z.: A tudósítás bi­zony gyenge és nem közöl­hető. 14 éves szőke fiú: Versei sajnos közölhetetienek. K. István: A versek na­gyon gyengék, jobban mond­va rpég csak nem is versek, annyira rosszak. Horváth Mária, Vágkirály- fa: A beküldött verse még nem közölhető, de próbál­kozzon többször, írjon több verset, határozottan van tehetsége a verseléshez. Sirály: A repülőiskolától eltanácsoljuk. A geológiai szakma iránti vonzódása he­lyes, ha van hozzá kedve és tehetsége, akkor tanuljon geológiát. Az iskola igazga­tósága, amelyet most végez, segítségére lesz és felvilá­gosítással szolgálhat. Benkő Klára: Az iskolájuk igazgatóságától kérjenek ta­nácsot, ott legjobban isme­rik magukat és képességei­ket. Ennek alapján pontos felvilágosítással szolgálnak. J. Kálira: Kétéves szakis­kolai végzettséggel nem je­lentkezhet főiskolára. Érett­ségi vizsga kell. SZÍVESEN LEVELEZNÉNK: Tóth Éva, Kazincbarcika, Széchényi u. 82 sz„ 16 éves; Kiss Albert, Budapest, XIV. kér. Thököly út 117/b III., 23 éves; Varga István, Gyo- ma, Csokonai út 37 sz., 20 éves; Nagy László, Székes- fehérvár, Gáz út 9/a sz., 19 éves; Nagypáli Éva, Győr, Káptalan-domb '13. sz., 17 éves; Horváth Anna Mária, Budapest XI. kér. Szombo- lyai u. 7 sz., 19 éves; Meleg Erzsébet Budapest, XVIII. kér. Ady Endre u. 58 sz.; Vida Katalin, Környe, Rákó­czi F. u. 43 sz., 16 éves; Oláh Károly, Kiskudorozs- ma, Kassai út 17 sz., 20 éves; Tátrai Attila, Miskolc, Sejemrét, É. M. Sz. B. 115. szoba, 20 éves; Hegedűs Anna, Budapest XXI. kér. Vörös Hadsereg út 121, 17 éves. A vágsellyei DUSLO üzem fiatal vegyészeinek nyolcemeletes lakóháza épülőben (M. Kovács István felvétele) Táborozó pionírok A Komáromi Járási Pionír­ház nyári tevékenységét a pio­nírszervezet fennállásának 15. évfordulója jegyében szervez­ték meg. A nyári tevékenység fő célja, hogy a pionírok és a fiatalok foglalkozásában minél több turisztika, sport, üdülés legyen. Tervszerűen először a kürtösök és dobosok találkoz­tak egy hétre, megtanultak a hangszerükön játszani. Az is­kolázás folyamán nagyon jó szellem alakult ki a pionírok között. Ezután az alapfokú iskolák leendő csapattanács elnökei ta­lálkoztak. Sok gondunk volt velük, de végül mégis úgy bú­csúztak el egymástól, hogy ha­bár életükben először voltak pionírtáborban, nagyon jó! érezték magukat. Ezekután a pionírcsapatok faliújság - felelősei és a játék, valamint a mulatságok instruk­torainak hangjaitól lett hangos a tábor. A faliújság-felelősök megtanulták a faliújságok ve­zetésének módjait, az ehhez szükséges rajztechnikát és több mást. A játék és szórako­zás instruktorai a különböző játékok rendezésétől kezdve sok olyan hasznosat tanultak, aminek az iskolákban szeptem­bertől hasznát vehetik és kü­lönböző szórakozások szerve­zőivé válhatnak. Szervezőkész­ségeiket a záróestén mutatták be nagyon ügyesen. A legfiata­labb CSISZ-funkcionáriusokat is iskolázásra hívtuk be. Nagyon sok hasznos tudnivalót tanul­tak a CSISZ-szervezet életé­ből és az iskolázás végén úgy búcsúztak el egymástól mint jóbarátok és barátnők. Nemsokára turisztikát szer­vezünk a pionírok számára a Garam völgyében és találkozót a csapattanács elnökei számá­ra. Bende István, Komárom

Next

/
Thumbnails
Contents