Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-04 / 31. szám

(Folytatás a 4. oldalról) „DIVAT“: Ké­résére szép és érdekes garnitú­rát kéziünk. A kabátka csíkos, háromnegyedes ujjal, a rövidujjű egyszínű pulóvert pedig az alján és az ujjak szélén díszíti ez a csí­kozás. Eredeti színezése sötét­kék-fehér. Na­gyon szép még a piros-fehér, ró­zsaszín-fekete, vagy halványzöld- négerbarna ösz- szeállítás Is. Miután a kézi­munkában jártas, az alábbi utasítá­sok szerint elké­szítheti: A gomboláspánt és a gallér 4 cm széles, ugyanilyen széles a pulóver ujján és alján a csíkozás Is. A pulóver nyakát a most divatos módszer szerint 1 V4 crn-el magasabbra kötjük, és azután ezt a 1 Ml em-t be­felé visszahajtjuk. A pulóver készülhet háromnegyedes ujjal is, ebben az esetben a szvettert hosszú ujjúra kötjük. (Részletesebb leírást nincs módunkban közölni, sem pedig levélben küldeni). EGY POHÁR TEJ K evés gyerek szereti a te­jet, de miu­tán tudjuk, mi­lyen fontos táp­lálék, mindent el­követünk, hogy megkedveltessük velük. Ritka eset azonban, hogy a szülő saját példájával mutatja meg a tej fontosságát, vagyis, hogy 6 is issza. Pedig ez baj. Egyrészt azért, mert így a gyermek is könnyebben inná, meg aztán tévedés azt hinni, hogy a tej csak gyermeknek való. Nem bizony. A tej a gyer­mekek és felnőttek számára egyaránt szükséges. Természe­tesen, egy felnőtt nem élhet csak tejen, ehhez naponta le­galább három litert kellene ki­innia, hogy a szükséges kaló- riamennyiséget megkapja. (Egy liter tej kb. 650 kalóriát tartal­maz, s egy nem doigoző ember­nek 2000 kalóriára van szüksé­ge). Ez viszont más oldalról nem lenne egészséges, mert ennyi folyadék megterheli a vérkeringést, sót néha a májat is, s ezenkívül a szervezet több ásványi anyagot kapna — külö­nösen kalciumot és foszfort — mint amennyi Javára válik. E gy csecsemő részére azon­ban a tej elegendő táplá­lékot nyújt, mert annyi fehérjét, szénhidrátot és zsira­dékot tartalmaz, ami neki elég, továbbá számos ugyancsak rend­kívüli fontosságú anyagot: vitami­nokat, ásványi sókat, stb. A vi­taminok közül itt van az A-vitamin, az E és K-vita- min, továbbá a B; és B;. valamint foszfor és kal­cium Mindezek az éietfontos- ságú anyagok a tejben bioló­giailag annyira kedvező össze­tételben találhatók, hogy azt egy csecsemő is értékesíteni tudja. M a már ismeretes, hogy naponta egy fél liter tej fogyasztása a felnőtt szá­mára is ajánlatos. Sokan azon­ban még rossz gyermekkori emlékeket látják benne — ami­„FEKETE ORFEUSZ": A fiú édesanyja bizony hely- ® telenül viselkedett. A szil- % lelt is meg kellett volna ^ hívni az esküvőre. Jó lenne, ha a fiú megmagyarázná, mi • az oka ennek a hanyagság- • nak. £ „PÉTER ÉS PÄL“: 1. A w pulóver valószínűleg nem • gyapjú, mert gyapjú a mo- 0 sásban összemegy, nem ki­nyúlik. 2. Ha egy fiú talál- • kozni akar egy lánnyal, bár- 0 mennyire is elfoglalt, talál rá módot. 3. A kívánt téri- * tőt az ősz folyamán közöl- # jük • „ILONA 16 ÉVES": Tor- názzon rendszeresen, ússzon ® sokat, lehetőleg kerékpároz- • zon is. Ugyancsak ezeket a 0 sportokat ajánljuk „Hogy neki is tetsszek" jeligére * Modern mintás térítőt köz- % lünk. 0 kőris a tejet kényszeritették rájuk. Nos, aki tényleg „nem bírja" a tejet inni, fogyassza aludt tej vagy joghurt formá­jában, így épp olyan egészsé­ges. Most nyáron egy fél liter aludt tejet kiinni csak jól esik, hiszen szomjunkat is oltja. De ha megszokjuk, szomjúság he­lyett édes tejet is ihatunk, legalább egy pohárral naponta, s nyugodt alvást biztosítunk, ha este lefekvés elótt meg- iszunk még egy pohárral. g okan csak a forralatlan tejet szeretik s azt állít­ják, csak az a jó. Erről a „jóság“-ról inkább mondjunk le, mert jól tudjuk, hogy egész­ségi szempontból milyen ve­szélyt jelent. Igyunk tejet rend­szeresen, de csakis forralva. Augusztusi konyha Augusztus a zöldpaprika és í / paradicsom fö / !// szezonja, étren­l Ifii dünk összeállitá­/ /X« sában ezek játsz­szők a „főszere- pet*. A legjobban kedvelt augusz- tusi „specialitás" a lecsó. Elkészítési módját per­sze mindenki jól ismeri, mi csak annyit szeretnénk hozzá­fűzni, hogy a lecsót mindig bó zsíron (ill. olajon) készítsük, a karikára vágott hagymát csak rózsaszínűre pirítsuk s ne bar­nára A kész lecsóba tetszés szerint kolbászt vágunk (diétá­soknak lehet karikára vágott diétás szalámit), esetleg tojást is üthetünk rá. Igen finom azonban tojással akkor is, ha kolbász nélkül készül. Körítés­nek ne csak burgonyát adjunk, mert rizzsel is igen ízletes. A vagdalt húsnak nyárias ízt adunk, ha olajon pirított hagy­maszeletek, zöldpaprika és pa­radicsom keverékében átforgat­juk a kisült labdákat és 10—15 percig állni hagyjuk benne. Ugyancsak nyáriasabb lesz a tojásrántotta, ha pirított, apró­ra vágott hagymához zöldpap­rika szeleteket adunk s ráütjük a felvert tojásokat. Serté9- vagy borjúszeleteket is párolhatunk hagyma, zöld­paprika és -paradicsom keveré­kén. Igen finom, pikáns ízű húst kapunk. Ne idegenkedjünk a „külön­leges" augusztusi ételektől sem. Az általánosan Ismert töltött paprika mellett, nagyon jó pl. a következő töltött paprika is: nagy, kettévágott zöldpaprikák­ba egy-egy szelet sajtot te­szünk, rá kis darabka vajat, az egészet tejföllel leöntjük és sütőben megsütjük. A töltött paradicsom úgy ké­szül, hogy nagy paradicsom belét óvatosan kiszedjük, és apróra vágott párolt máj, ke­mény tojás, hagyma és egy ke­vés olaj keverékével megtölt­jük. Majonézzal tálaljuk. Az is jó, ha a paradicsomot reszelt sajt, zsiémlyemorzsa (egyenlő mértékben), egy kevés zöldpet­rezselyem és tejfel keverékével töltjük. — Ezt a filmet már láttuk. — Hogy tetszett? — Az már régen volt. Nem emlékeztek 'á. Szóba- kerülnek a filmek, a Ballada a katonáról, az Amikor a macs­ka jön ... — Láttunk már jobbat is. — Például? — A Fracasse kapitány, — (így mondja, fonetikusan) — Az ezüst tó titka, Örökké zen­gő erdők. Erre aztán nem is kérdeztem, hogy miért nem járnak a kul- túrházba. Igaz, egyikük játszott egy színdarabban, de már az is nagyon régen volt. Mi is volt az? — A kőszívű ember fiai — segíti ki barátja. — Ki írta? A hat közül egyik sem tudta. Ügy látszik, rájöttek, mi já­póhkáuyí (UataÉoJl láttam. Igen jó kedvük lehetett, mert messzire elhangzott a „Vörös bort ittam az este..." Benyitottam. Egy legény ront nekem. — Gyere be, gyere be, igyál egy kicsit! Meglepődtem. A fiú ismerős volt. — Zoli, szevasz Brigán Zoli! Hát te meg mit csinálsz itt? Titokzatosan néz rám és úgy mondja: ÖTÉVES ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ. Öt éve érettségizett itt, Pár­kányban Brigán Zoltán. Ez idén fejezte be Bratislavában a Ko- menský Egyetem természettu­Fiirdés az egyetlen szórakozás ratban vagyok, és hogy miért kérdezősködöm. Szépen, lassan, egymás után elhagyták az asz­talt, a táncparkett jelé igye­keztek, ahol ez idő tájt vad twisztet lejtettek. Ez úgy lát­szik érdekesebb, mint A kőszí­vű ember fiai! A másik asztalnál szintén vagy hat fiatalember ül, min­degyik előtt egy-egy sör, meg egy féldeci. Mondom, ide nem ülünk le, mert megint csak fel- háborodok, miM az előbbi asz­talnál. De csak üljünk le — beszél rá Erzsiké — ezek ren­des fiúk. Neki lett igaza, leül­tünk. (Megkaptuk a két kávét is). A fiúk barátságosan fogad­tak bennünket. Ült ennél az asztalnál mindenféle, Godó Já­nos a nyitrai pedagógiára jár, Barta Béla az élelmiszeriparban dolgozik, Németh Károly pedig mozdonyvezető. Kérdem tőlük, hogy miért nem mennek a művelődés ház­ba. — Nem lehet bemenni! Feri bácsi azt mondja, hogy piszkot csinálunk, és hogy ő bizony nem takarít utánunk. Pedig ma jó adás van a televízióban, és vigyáznánk ott mindenre — mondja a komáromi hajógyár­ban dolgozó Nikman Sándor. Erre aztán Kartik Dusán is felháborodik: — Bratislavába járok iskolá­ba. Az orvosi fakultásra. Meg­szoktam, hogy minden este mehet valahová az ember. Szín­házba, moziba vagy valamilyen sportrendezvényre. De itt? Jobb is, hogy elmentem innen, itt úgyis megölne az unalom. — Hát miért nem kezdemé­nyeztek valamit? — Nem lehet! — veszi át a szót a másik. — A helybeli CSISZ-szervezet azelőtt ötórai teákat rendezett a kultúrház- ban, csakhogy sokat kellett fi­zetni a teremért, a CSISZ meg nem bírta pénzzel. Aztán át­tették az egészet ide, ebbe a kertkávéházba. Ide meg a taní­tók nem engedik a fiatalokat, mert hogy ez csak kávéház, nem müveit emberhez méltó. Persze ők majdnem minden este errefelé cirkálnak. De ne­kik szabad, ők „ellenőrzésre" járnak. Egy csomó elkeseredett vá­lasz. És senki nem tud tenni semmit! Már tizenegy óra van. Erzsi­ké egyszeresük feláll, búcsúzik: — Bocsánat, ápolónői praxi­som van — mondja elkesere­dett mosollyal _ * — Beteg az édesanyám. De ha akarod (és most tegezni kezd), holnap délután még majd segítek. Én is elbúcsúztam és lassan elindultam a szálloda felé. De az étterem ablakán át szépen, ünneplőbe öltözött fiatalokat dományi fakultásán a matema­tika-fizika szakot. Szeptember­től már az érsekújvári középis­kolában fog tanítani. Egész idő alatt, amíg Bratislavában volt, a Magyar Dal- és Táncegyüt­tesben (Ifjú Szívek), az ének­karban énekelt. A tenor szó­lamvezetője volt. Még egy fel­lépési körút, és aztán ezt is ott kell hagyni. — Kutya egy dolog ez! Az ember csak szidja azt az együt­test, szidja, de most, hogy ott kell hagyni, most nagyon fáj utána a szívem. Kár, nagyon szerettem az együttest, meg­szoktam a társaságot. Hiányoz­ni fog. Szvityek Jenő szintén most végezte el a főiskolát. Vegyész- mérnök. — Közismert dolog, hogy itt, Párkányban épül az ország egyik legkorszerűbb cellulóz - gyára. Ide kaptam kinevezést. Ennél jobbat el sem képzelhet­tem volna. Itthon leszek. — Én is otthon leszek — mondja Godó Éva tanítónő. — Igaz, Szálkán tanítok majd, de maid bejárok. Éjfélre jár az idő, le kéne már pihenni. Sok szerencsét kívánva otthagyom a bankette- zöket és átadom magam a fő kemény ágynak. (Az ára is jó „kemény": 29 korona, pedig csak III. osztályú szálloda). Vasárnap. A MEZŐGAZDASÁGI ISKOLA a város szélére épült. Csinos kis épület, nagy udvarral, Vert­tel. Az igazgató régi ismerős: Forgács Péter, 25—30 körüli fiatalember. — Nagy a baj — mondja. — A következő iskolaévre 150 diákot kéne felvennünk; eddig csak 61 jelentkezett. — És miért jelentkeztek ilyen kevesen ? — Hogy miért? Mert hogy a mezőgazdaságban kevés a fi­zetés. Pedig ez nem igaz Szé­pen lehet keresni itt is. Nem szabad elfelejteni, hogy a me­zőgazdaság idénymunka. Télen kevesebbet kell dolgozni. Ezért kapják a szövetkezeti tagok a természetbenit. De hát a fia­talok ezt nem számítják. Azt mondják, hogy csak 1100—1200 koronát keresnek. Ezt sokkal könnyebben megkereshetnék a gyárban. Pedig csak rá kell jönniük, hogy egyre több a gép, ami elvégzi helyettük a munka nehezét. Az azonban igaz, hogy a gépek egyre bonyolultabbak lesznek. Itt van például az RS-09-es traktor az NDK-ból. Tizennyolc különböző gépet lehet rászerelni. Csakhát kevés az olyan ember, aki ért hozzá Mire aztán tökéletesen megis­merné a traktort, addigra tönk­remegy a gép. Aztán az is baj, hogy a szö­vetkezetek nem nagyon törőd­nek a diákokkal Ugyanis a szö­vetkezet irat alá szerződést a tanulóval, taníttatja, ingyen ellátja, téli és nyári ruhát ad mindegyiknek, fehérneművel együtt, bakancsot, csizmát. Az elsősök havonta 60—70, a má­sodikosok pedig 120—130 koro­na zsebpénzt kapnak. Ez mind szép. De a diák iránt érdeklőd­ni is kellene Ide főleg olyano­kat veszünk fel — sajnos — akik más iskolában nem állták meg a helyüket. Aztán az alatt az idő alatt, amíg ide járnak, keresnek maguknak valamilyen munkát, és se szó, se beszéd, otthagyják az iskolát. A szö­vetkezet pedig ezzel nem sokat törődik. Addig, amíg a fiatalok nem érzik azt, hogy a mezőgazdaság az hivatás, hogy a földet, azt szeretni kell éppúgy, ahogy az orvos szereti a szkalpelt, az asztalos a gyalut, a festő az ecsetet, addig bizony hiába van akármilyen gép, a mezőgazda­ság csak egy helyben topog. És nekünk, tanítóknak, és a mező- gazdasági dolgozóknak kell tö­rekednünk arra, hogy a fiata­lok a földet megszeressék. Hogy tud beszélni ez a Forgács Peti! De hiszen ő ma­tematika-fizika szakos! Hogy­hogy ennyire tud lelkesedni a mezőgazdaságért? — Ha már csinálunk valamit, hát csináljuk rendesen. — És a tánccal mi van ? Hiszen évekig voltál az Ifjú Szívek szóló-táncosa. — Volt idő, amikor egy kis esztrádmüsort állítottunk ösz- sze. Egészen jó volt. Teljesen ingyen jártunk volna fellépni, azért, hogy propagáljuk az is­kolát. De hát a szövetkezetek­ben nem fogadtak bennünket szívesen. És így most nem csi­nálunk semmit. és ö is felhozza a már ismert érveket, a CSISZ szervezetet, a CSEMADOK-ot, a művelődési házat. Megint semmi' Senki nem tud tenni semmit! Indulok. Marika, a feleség marasztal: — Maradj itt ebéd­re, jót főztem, becs-szó fino­mat. Sajnos nem lehet, lekésem a találkát Erzsikével. Már úgy is késtem öt percet. Rettentő hőség van. Ilyen melegben csak egyetlen jó dolog létezik: A STRAND A Dunaparton épült. Egyet­len medencéje most egy szar- díniásdobozra emlékeztet. Itt aztán már nem tudom benyom­ni még a lábamat sem. Egy tizenhat év körüli kislány szök­teti rám a vizet. — Hogy hívnak? — Piroska. — Hová valósi vagy? — kér­dem tőle. — Magyar vagyok. — Én is — mondtam. — Igen? — csillan föl a sze­me. — és hová valósi? — Bratislavába. — Ja, csak Bratislavába? Azt hittem szintén Magyarország­ról. Legjobb a strandon Nem egyszer előfordult már velem, hogy a magyarországiak nem bírták megérteni, hogy itt is vannak magyarok. Mi állító­lag csehek vagyunk. De ez a kislány úgy látszik gyorsan megértette. — Hogy tetszik Párkány? — Szép, szép. Csak nincs hová mennem. A sok mozit, azt meg már unom. Táncolnom meg nem szabad, mert az csak este van. Nincs hová menni! És senki nem tud tenni semmit! Közben beesteledett. Hazafe­lé kísértem Erzsikét. — Na, többet már én sem lépek fel. — Miért? — A tanítóknak nem tetszik a dolog. Hogy én még túl fiatal vagyok a szereplésre, nem ne­kem való. Pedig olyan szívesen játszanék És nemcsak én, ha­nem még sokan. De hát ha nem lehet... „Nem lehet.. Robog a gyorsvonat Bratisla­va felé. Elmarad Párkány, el­marad Üjvár. Verseket olvasok, de most valahogy nem fogom fel a mondanivalót. Mindig csak a „nem lehet..." jár az eszemben, a szomorú, a bána­tos „nem lehet..Megakad a szemem egy-egy verssoron: ...... Próbálom megérteni, mi áii ill értelmet a létnek, miért kapaszkodnak tört arcú öregek a röghöz, s miért utaznak messzire a fiatalok. Mi az, ami eltaszít, ellök innen? Mi az, umi mégis visszahúz, maraszt ? Meddig élhet így az ember? Meddig élhetnek így az emberek ?.. „Nem lehet..." tud tenni semmit! tehet róla? Senki nem Miért? Ki Dráfi Mátyás Lányok a párkányi mozi előtt OJ IFJOsAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő­ség és adminisztráció Bratislava Pražská 8 - Telefon 415-41 - Postafiók 30 - Főszerkesztő Szőke József - Nyomta s Západoslovenské tlačiarne 01 Előfizetés egv évre 3120 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata előfizetni lehet minden postáo - Kéziratokat nem órzünk meg éa oem adunk vissza — A lapot külföld számára a PNS Cstredná exDedícia tlače útján lehet megrendelni, Cime: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/V1I, K—05*41287

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents