Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-04 / 31. szám

DialloTelli, ez Afrikai Egység szervezet főtitkára Az afrikai állam- és kor­mányfők kairói csúcsértekez­lete az Afrikai Egységszerve­zet főtitkárává Diallo Telli i guinea! diplomatát választotta £ meg. Nagy volt az öröm a gui- \ s . -«S' ' Az (úgynevezett tengerentúli francia közigazgatásban dolgo­zott. amikor csatlakozott Sekou Touré jelenlegi guinea! elnök haladó szellemű függetlenségi pártjához, a Guineái Demokra­ta Párthoz. Ez a párt vezette Guinea népének függetlenségi küzdelmét, amelynek eredmé­nyeként a kis Guinea elsőként válhatott ki a francia gyarmat­birodalmat felváltó, úgyneve­zett Francia Közösségből. Azt a hosszú politikai harcot, amely a függetlenséget szen­tesítő népszavazáshoz vezetett, Diallo Telli a gyarmati admi­nisztráción belül segítette: a guinea! függetlenség előesté­jén Francia Nyugat-Afrika úgynevezett Nagy Tanácsának főtitkára volt Dakarban. Ebben a szervezetben együtt dolgo­zott és barátságot kötött sok olyan afrikai politikussal, aki később a függetlenné vált gyarmatok élén vezető szere­pet töltött be. A szuverén Guinea Diallo Tellit washingtoni nagykövetté nevezte ki. ö képviselte hazá­ját az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. Az ENSZ-ben Diallo Telli az öntudatra ébre­dő, a felszabadulásért harcra kész, a gyarmatosítás ellen szenvedélyesen sikraszálló Af­rika hangját szólaltatta meg. őt választották meg a dél­afrikai fajüldözés tényeit vizs­gáló különleges bizottság az ENSZ úgynevezett apartheid­bizottságának elnökévé. Diallo Tellit az ENSZ-ben szenvedélyes beszédei miatt „fekete vívóbajnoknak“ nevez­ték el... De nem hasonlít sem­miféle gladiátorhoz: középter­metű. karcsú alakját a nemze­ti viselet, a bőre szabott, lobo­góujjú hosszú vászonköntös, a bubu fedi, arca finom voná- sű, s keret nélküli szemüvegé­vel az afrikai értelmiségiek egyik jellemző típusát képvi­seli. Angol és francia nyelven egyaránt remek szónok, s ép­pen szónoki sikerei tették is­mertté a nemzetközi fórumo­kon. neai küldöttség körében, hiszel ebben a választásban megnyit vánult a független afrikai or szágoknak a kis Guineái Köz­társaság. a függetlenségi moz­galom úttörője iránt érzett elismerése, s Diallo Telli eddi­gi tevékenységének méltánylá­sa is. Négy esztendőn keresz­tül olyan főtitkára lesz a füg­getlen afrikai országokat tö­mörítő hatalmas egységszerve­zetnek, aki a gyarmatosítás­ellenes harcban, a neokolonia- lista kísérletek leleplezésében, mind az afrikai, mind a nem­zetközi fórumokon erélyről, harcos küzdőszellemről, s ugyanakkor diplomáciai érett­ségről rugalmasságról is tanú­ságot tett. A Fekete Földrész első szá­mú „közhivatalnoka“ 40 éves. Guinea vadregényes hegyvidé­kén, a Fouta-Djalon Poredaka falvában született. A hegyi fa­luból a dakari líceumba került mint a környék legjobb eszű kisdiákja. A szenegáli főváros­ban a középiskolát kitűnő eredménnyel végezte el, s Pá­rizsba utazott, ahol beiratko­zott az egyetem jogi karára. konfliktus következtében. Ro- chesterben és Harlemben egye­lőre nyugalom van, ami azon­ban a „szuronyok hegyén“ tán­col, viszont véres összetűzések voltak Massachusetts államban. Ez a polgárháborús légkör olyan bizonytalansági tényező, amely lapvélemények szerint könnyen befolyásolhatja az el­nökválasztási küzdelmet. A de­mokrata adminisztráció a je­lekből ítélve, kerülni akar minden olyasmit, ami nagyobb megrázkódtatással járna — valószínűleg ezért halasztották el, ki tudja hányadszor — a Kennedy-gyilkosságot vizsgáló Warren-bizottság anyagának nyilvánosságra hozatalát. Az elmúlt napokban hazánkba látogatott Edward du Cann an­gol kereskedelmi miniszter. Felvételünkön dr. Antonin Gregor külkereskedelmi miniszterhelyettes társaságában látjuk. !OIITIKABOI A csehszlovák katonai küldöttség NDK-beli látogatása alkal­mával Walter Ulbricht hosszasan elbeszélgetett Lomský had­seregtábornokkal, nemzetvédelmi miniszterrel. A brazíliai „gorillák” korszaka Száznegyven éve tartó füg­getlenségének ideje alatt Bra­zília soha nem élt meg annyi zavart, annyi politikai erősza­kosságot, mint a „gorillák“ mostani korszakában, akik pe­dig — miután leverték Gou- lart elnököt — azzal az ürügy­gyei ragadták magukhoz a ha­talmat, hogy „békét és rendet" teremtenek az országban. Áp­rilis óta egymást követik az erőszakosságok és kínzások, politikai gyilkosságok és be­börtönzések. minden alkotmá­nyos jog eltiprása és mindez a „demokratikus gyógyulás“ cégére alatt. A militarista klikk által kibocsátott kivételes tör­vények szabad kezet engedtek a kormánynak valamennyi po­litikai ellenfél elnémítására, akik tíz évre elveszítettek min­den politikai jogot, tehát azt a jogot is, hogy újból megvá­lasszák őket a parlamentbe, valamelyik kormányzói állásba vagy pedig elnöki székbe. Ily módon több mint ötszáz kép­viselőt és kormányzót, szak- szervezeti vezetőt, intellektuell stb. fosztottak meg alapvető politikai jogaitól. Ez a politikai fordulat való­ságos elemi csapást jelent Bra­zília jövőjére nézve, ha tekin­tetbe vesszük, milyen gyenge lábon állt már azelőtt is ennek az országnak demokratikus struktúrája. Hiszen a lakosság 60—70 százaléka analfabéta és így többek között választójoga sem volt. Az érvényben levő választási rendszer pedig tra­dicionálisan a nagybirtok, a hadsereg, az Egyház vezető fejeinek kedvezett és csak nagyritkán jutottak a parla­mentbe olyanok, akik a szo­ciális rétegek igazi képviselői voltak. Ez utóbbiak, akik úgy­szólván csak tévedésből ke­rültek ki nyerőkként a válasz­tási gépezetből, még százan sem voltak, számuk legjobb esetben néhány tucatnyira te­hető. Ezt a „tévedést!“ a ma­guk javára igyekeztek kihasz­nálni maguk a „gorillák“, akik a közvéleménnyel szeretnék elhitetni, hogy néhány ismer­tebb politikus, mint pl. Kubi- tsek, Goulart, sőt maga Qua- stro is — akik pedig tényle­gesen a középpártokhoz tar­toztak — maguk köré gyűjtöt­ték a baloldal embereit. Az igazság az, hogy ezek a na­gyobb politikai tapasztalattal rendelkező vezéremberek csak megérezték az* — amit a go­rillák nem tudnak vagy nem akarnak megérteni — hogy Brazíliát csak egy jól átgon­dolt reform-program ment­heti meg az elsorvadástól. Aztán itt vannak a „fekete listák". Nemcsak a hivatásos politikusok szerepelnek ben­nük. hanem valamennyi elnök, akiket Brazília az utolsó tíz év folyamán megválasztott. Ha tekintetbe vesszük, hogy az 1950-ben a nép által megvá­lasztott Vargast is megfosz­tották a katonák mindennemű befolyástól, és kergették az öngyilkosságba, világossá vá­lik, hogy a most hatalmon, le­vő tábornoki klikk felfogása szerint 1945 óta máig a brazil lakósság minden politikai dön­tése „tévedésből" esett. Ez mutatja legjobban a mai re­zsim antidemokratikus irányát. A mai helyzet kilátástalansá- gát súlyosbítja az a körül­mény, hogy a fekete listákba nemcsak a volt politikusokat sorozták be, hanem azokat is, akik a jövő megújhodott Bra­zília esetleges vezérei lehet­nének: orvosok, építészek, mérnökök, tanárok, a főváros és a vidéki nagyvárosok szak­szervezeti vezetői. Ezen a té­ren a gorillák között teljes az egyetértés. Minden más te­kintetben a győzedelmes klikk egyes osztagai között már is megkezdődött a harc a hata­lomért, ez pedig hamarosan csak zűrzavart és káoszt fog maga után vonni. A fekete listák összeírását június 15.-ig kellett volna be­fejezni, de már június 17.-én ismeretessé vált, hogy az al­kotmány 7.-ik cikkelye értel­mében a „tisztogató“ akciók további hat hónapig lesznek lehetségesek. Maga az új el­nök, Castello Branco, aki pe­dig még a tábornokoknál is jobboldalibb érzelmű, nem volt hajlandó a fekete listákra vo­natkozó kivételes törvények érvényét meghosszabbítani. Er­re a gorillák közlönye, a Cor- rejo de Manha“ így véleke­dett: „Branco eltávolítása két­ségkívül kellemetlen dolog volna, de még kellemetlenebb volna, ha a forradalom győ­zelmét tartalmától fosztanák meg". Egyház és gorillák szoros szövetségben állanak. A május 29,-i püspöki konferencia ma­Szovjet ember az ENSZ könyvtár igazgatója Lev Vladimirovasz, az ENSZ-könyvtár igazgatója Az ENSZ könyvtárának új igazgatója a kommunista Lev Vladimirovasz, szovjet állampolgár, a könyvtárügy kitűnő gyakorlati ismerője és kutatója lett. Kicsoda ő? Litván nő és orosz mérnök fia, az angol és a német nyelvészet szak­tudósa, aki hiába keresett tanítói állást a burzsoá Lettországban. Egykori biztosítási tiszt­viselő, aki arra kényszerült, hogy elvégezze a gazdasági fakultást olyan szakma ked­véért, amelyet egyáltalán nem szeretett. Katona, aki önként jelent­kezett a szovjet hadseregbe a náci Németországnak a Szovjetunió ellen intézett támadása első napján. Sza­kaszparancsnok, aki két évet töltött lövészárokban. Há­borús veterán, aki közkato­naként kezdte és százados­ként végezte Németország területén, s két súlyos sebet kapott. Több érdemrend tu­lajdonosa. A vilniusi egyetem taná­ra, az általa alapított könyv­tártudományi tanszék veze­tője, 400 hallgató oktatója. Tudományegyetemi könyv­tár igazgatója, a Szovjet­unió egyetlen régi nyomta­tású könyvgyűjteményének és kartográfiájának igazga­tója; ez a gyűjtemény 1970­ben lesz 400 esztendős. Több könyvet, s vagy száz tanul­mányt Irt a tudományos könyvtárak történetéről és fejlődéséről. Több egyesület és könyvtárosi tanácstagja. Sportember, aki 52 éve ellenére könnyedén lefut egy kilométert 3 percen belül. A vilniusi könyvtáro­sok labdarúgócsapatának balszélsője. Az evezés nagy kedvelője. Könyvbarát, aki­nek igen jól összeválogatott, 4000 kötetből álló könyvtára van. Három gyermek atyja: nagyobbik lánya apja nyom­dokait követi és a litván köztársasági könyvtárban dolgozik, fia műegyetemre megy, kisebbik lánya, aki már három nyelvet tud, ötödik osztályos tanuló. Fe­lesége a háború alatt hősie­sen segítette a szovjet se­besülteket és a hadifogság­ból menekült szovjet har­cosokat. Az ENSZ megüresedett könyvtárigazgatói állásának betöltéséért hirdetett pá­lyázaton (Josef Stimmvolí osztrák professzor egészsé­gi okokból köszönt le állá­sáról) több mint húszán vettek részt Európa, Ázsia és Amerika országaiból. Vladimirovasz legfőbb ver­senytársa egy mexikói könyvtáros volt, aki sok nyelvet beszél (ami Vladi- mirovaszt illeti, angolul, németül, franciául, lengye­lül, s természetesen oroszul és litvánul beszél). Vladimirovasz nagyon ér­deklődik a szakosított és jól felszerelt tudományos könyvtárok munkája iránt, márpedig az ENSZ könyv­tára ezek közé tartozik. — Az ENSZ könyvtárigaz­gatójaként ragaszkodni aka­rok a lehető legnagyobb tárgyilagosság elvéhez: a különféle szempontokat és forrásokat vitás esetekben egyenlő alapon kell képvi­selni — mondotta elutazása előtt Vladimirovasz. — A könyvtár személyzete kö­rülbelül száz fő, közöttük csupán két szovjet, azonkí­vül két, szocialista orszá­gokból való munkatárs dol­gozik. Vélemények GOIDWATERROL A Washington PostbanDrew Pearson, az ismert hírmagya­rázó fontos következtetést von le abból a tényből, hogy Gold- water San Franciscóban halá­los csapást mért a Köztársa­sági Párt mérsékelt szárnyá­ra: a Morgan- és Rockefeller- csoporttól és a privilegizált arisztokrata értelmiségtől a párt ellenőrzését átvette az elővárosok vezető rétege, s az újonnan meggazdagodott tü­relmetlen törtetők klikkje. Az gasztalta az új rezsim embe­reit, akik „a hazát megmen­tették a szakadéktól“ és elis­merte azt a jogukat, hogy a győzelmet megszilárdítsák és „kiküszöböljenek“ minden za­vart. De amikor az új rendőr­ség néhány pap múltbeli ma­gatartását kezdte feszegetni, az Egyház felszisszent és ma­gának Branconak kellett köz­belépnie, és megértetnie a vizsgáló bizottsággal, hogy minden olyan esetben, amikor valamilyen pap dolgáról van szó, a részletek megállapítá­sát és értékelését a magasabb egyházi hatóságoknak kell át­engedni. De a protekciós zavarok más oldalon is kezdenek mutatko­zni. így például e gorillák kl- kényszerltették a földműve­lésügyi miniszternek, Thomp­son Filhonak az eltávolítását — aki pedig az új elnökje­löltnek, Barrosnak, a sao-pao- loi iparmágnások képviselőjé­nek a jelöltje — még pedig azért, mert ez túlságosan vak­merőnek és messzemenőnek vélte a katonák terveit a föld­művelés terén. (Ha a helyzet nem volna olyan tragikus, ez a megokolás valamilyen hu­moros lapban foglalhatna he­lyet).-Ro­ország gazdasági és politikai vezetésében végbement válto­zásokra utalva Pearson rámu­tat, hogy ma Kalifornia, nem pedig New York a legnagyobb amerikai állam. Pearson megállapítja hogy a „Barryt akarjuk!“ és hasonló jelszavakat üvöltő toporzékoló tömeg fojtotta bele a szót a Rockefeller család ivadékába, a San Francisco-1 liberális szárny képviselőjébe, s ez a tömeg vészesen emlékeztetett a müncheni náci gyűlésekre, ahol annak idején „Heil Hit­ler!“ - kiáltások remegtették meg a levegőt. A New York Times megálla­pítja, hogy Goldwater nem az az ember, aki alkalmas lenne a század problémáinak megol­dására, nem az az ember, aki az elkövetkező négy évben az Egyesült Államok sorsának el­döntésére hivatott. Ellenkező­leg, külpolitikája esztelen, bel­politikája pedig zavaros — írja a lap. Collins kanonok, az angol nukleáris leszerelésért küzdő mozgalom egyik vezetője a Szent Pál székségegyházban mondott szentbeszédében rá­mutatott. hogy Goldwater poli­tikai koncepciója a fasiszta gondolkodásmód válfaja. Az Obszerver angol lap szer­kesztőségi cikkben állapítja meg, hogy Goldwater szenátor külsőleg nagyon különbözik Hitlertől. Az azonban, ahogy a szenátusban szavazott, arra mutat, hogy a külcsín valódi szélsőségeket leplez. A lap szerint a legnyilvánvalóbb a hasonlóság kettőjük között ab­ban fedezhet fel, hogy az Egyesült Államok elnökjelölt- je, pontosan úgy, mint a Füh­rer. szívesen alkalmaz erősza­kot eszmélnek érvényre jutta­tására. és fő ellenfelének a marxizmust tekinti. T Moszkvában, Bonnban és Párizsban egészen magas szin­tű kelet-nyugati megbeszélé­sek zajlanak. A szovjet fővá­rosban tartózkodó angol kül­ügyminiszter már tárgyalt szovjet kollégájával, sőt Hrus- csovval is találkozott. Fogadta és villásreggelin is vendégül látta a szovjet miniszterelnök az Egyesült Nemzetek főtitká­rát, aki nem sokkal moszkvai tanácskozásai után Washing­tonban felkeresi Johnson ame­rikai elnököt. Bonnban Adzsu- bej, az Izvesztyija főszerkesz­tője, Erhard kancellárral több mint egy órár. át beszélgetett, s utána a kancellár sajtófőnö­ke az újságírókkal közölte, hogy az eszmecsere során érin­tették egy esetleges Hruscsov- Erhard találkozó gondolatát is. A francia fővárosban tartózko­dó román miniszterelnök járt az Elysée-palotában és hosz- szan, négyszemközt tárgyalt de Gaulle elnökkel. Párizsi érte­sülések szerint szóba került a francia elnök romániai látoga­tásának lehetősége is, ámbár a jelek arra mutatnak —, hogy a román-francia tárgyalások homlokterében a gazdasági és tudományos együttműködés kérdései állnak. Az angol külügyminiszter moszkvai tanácskozásain érte­sülések szerint a két országot érintő kérdéseken kívül főként távolkeleti problémák szere­peltek. Az előzetes lapinfor­mációknak megfelelően Butler valóban hajlandó hozzájárulni egy nemzetközi értekezlethez Laoszról, ahogy azt a Szovjet­unió javasolta, de előzetes fel­tételt szabott: előzőleg a há­rom laoszi irányzat képviselői­nek kell megtalálniuk a közös nevezőt, ami viszont az ameri­kaiak által bátorított jobbol­dali csoport magatartása miatt pillanatnyilag még nehéznek látszik. Washington egyébként továbbra is elutasító álláspon­ton van egy újabb genfi érte­kezlettel szemben. Butler fel­tételei sem túlságosan ígére­tesek. Az értekezletre vonat­kozó szovjet javaslat kilátásba helyezi, hogy ha a válságos laoszi helyzet rendezésére nem történik semmi, a Szovjetunió nem vállalhatja tovább a laoszi béke biztosítására Genfben lé­tesített háromtagú ellenőrző bizottság társelnöki funkcióját. A Távol-Keleten jelenlevő válsággócokhoz — Laosz, Dél- Vietnam — két újabb csatlako­zott: az egyik Afrikában, a másik Amerikában. Ügy látszik, hogy Kongóban Csombénak nem sikerül megteremtenie a nemzeti megbékélést. A leg­frissebb jelentésekből a követ­kezők derülnek ki: X. a parti­zánok sikersorozata folytató­dik; 2. a kormánycsapatok harci szelleme romlik; 3. az amerikaiak részvétele a har­cokban nem javítja a központi kormány helyzetét. Az Egye­sült Államokban rendkívül fe­szült a helyzet a fehér-néger

Next

/
Thumbnails
Contents