Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-28 / 30. szám

Hullámsírban

Júliusi délelőtt. Kilenc őrá. Á Nap már forrón tűz a Duna kavicsos-köves partjára, kellemes árnyékot kínálnak a parti csalit bokrai, fái. Csalo- flatja e fürdőzőket az ezüstös csillogást! víz. ölmosan tükröződik a felszín, álmosítóan csendes a délelőtt. Derült égbolt, egyetlen felhőfoszlány nincsen rajta. Kánikula. Alig egy-két ember a parton, azok is inkább a terebélyes fák árnyékában. Sejtelmesen suttognak a falevelek, a botanikus kertben csicseregnek a madaa gázlón könnyen át lehet jutni. Gyönyörű a sziget. A ká- rolyfalui Duna-ág egyik leg- festöibb része.

— Szép, ugye? — mondja a kék-fehér fürdőruhás a másiknak. Joskónak tetszik. Már hogyne tetszene. Mladá Bole- slav-i gyerek, ott nem folyik a Duna, nincsenek csendes ágak, sem bokros, csalitos, füz. fás szigetek.

— Egész jó, hogy Nyitráról idejöttünk erre a két utolsó napra, legalább fürdünk a Dunában...

Csendes a Duna tükre, az uszály alatt mégis hullámsír várt Plagan Jóskára

rak, cikkáznak a fecskék a Duna tükre felett. Júliusi nyár van. Almosító, unalmasan andalító, szundításra serkentő délelőtt. Csupán néha csurog le egy-egy csónak, kajak, kenu a vízben, ölmosan hömpölyög az Öreg-Duna, barátságosan, szelíden. A parton felfelé igyekezik két nyurga legény. Izmos, kisportolt fiúk.

— Látod, ott a sziget, oda igyekszünk, s onnét leúszunk ide, vissza az öbölbe...

Az idő kilenc óra harminc. Nem hosszú az út, a szigetre

Az előbb vetették le a parton az egyenruhát. Katonaiskolások, közvetlenül a szabadság előtt. Még egy kissé lubickolnak a Dunában, aztán jöhet a szabadság. Irány haza, Mladá Boleslavba.

De majd csak holnapután. Most egyelőre gyerünk a hüs habokba. Az idő tíz óra. Még ragyogóbban süt a Nap, még vidámabban csicseregnek a madarak, sebesebben cikkáznak a fecskék. De szép az élet, gyönyörű fiatalnak lenni! Élvezni a nyarat, a mozgást, a fürdést.

a hűsítő, kellemes habokat. A csendesen hömpölygő Dunát, susogó, duruzsoló vizét, az erőteljes úszótempókat.

— Látod ott a harmadik uszálynál kötünk ki...

Az öböl partján három uszály. Felülről a harmadik közvetlenül az öböl bejáratánál áll, ott, ahol az ágba visszafelé folyik a víz. Könnyű beúszni az öbölbe/viszi az úszó testét az ár. Tíz óra hét perc. Két test befordul az öbölbe. Az uszály előtt sima fövény a parton, fölötte kavicsos taréj. Tíz óra nyolc perc. Az elől úszó odaér az uszály farához. Feketén emelkedik a kormánylapát a magasba. Arra sodor az ár, de nem túlságosan erősen, könnyedén fogja meg a kormánylapát élét az első úszó. Nevetve néz vissza társára. Tíz óra kilenc perc. A másik is odaér a fekete lapáthoz. Keze kinyúlik a lapát felé, de a víz sodra másfelé viszi az úszót. Az uszály felé. Sebaj, majd az uszály mentén leúszik az árral. Mladá B~’eslavon azonban nem ismerik a Duna sodrát. Plagan Josko sem ismerheti, hiszen először fürdik a Dunában. Viszi az ár az uszály felé. Kutyafáját, hát most mi lesz? Megfeszülnek a fiatal izmok, kétségbeesett erőlködés a fiú teste. Az ár azonban könyörtelen. Kapaszkodni valamibe, azt tanácsolja az életösztön. De mibe? Az uszály teste sima. Fekete, mint valami koporsó. Pillanatok telnek el, a kétségbeesés ösztönében valamibe görcsösen belemarkol a Mladá Boleslav-i fiú... A mentésére siető barátja torkát markolássza. Fudokolva a kétségbeesett erőlködéstől, az iszonyattól, levegőért kapkodva a hullámok közt. A markolászó kéz még egy kétségbeesett mozdulatot tesz, felenged görcsös szorítása és az uszály aljához kap. Eltolni magát minél messzebbre az uszálytól, el, elinnét, vissza, messze az uszálytól, vissza az életbe, oda. ahol forrón tűz a Nap, ahol cikkáznak a fecskék, ahol csicseregnek a madarak, s ahol olyan jó élni, fiatalon, tele életkedvvel... Az ár azonban kegyetlen, nem a napos oldal felé viszi a Mladá Bole- slavi Plagan Joskőt, hanem a fekete koporsó felé, a csúnya, otromba feketeség alá. Nem, nem akarok oda alá jutni, itt akarok maradni a napsütésben... a napfényes szigeten, ahol barnára sült lányok kacagnak, kalandot igér a mosolyuk, szerelmet a tekintetük. Hiába minden, az ár erősebb az életakaratnál. Tíz óra tíz perc. A vergődő test eltűnt az uszály alatt.

Szelíden hömpölyög a Duna, ezüstösen csillognak a hullámai. Plagan Jóska fiatal teste elmerült a hullámsírban. Mladá Boleslavban hiába várják a Plagan-szülők fiukat szabadságra. Elragadta őt a Duna. A parton halálos izgalomban a másik fiú. Kérdezgetik tőle, miképpen történt. Tördeli kezét, maga sem érti, mi történt tulajdonképpen. Fürödtek, úsztak, vidámak voltak, s most egyikük már ott lenn a hullámsírban várja, mikor dobja fel tetemét a víz. Érkeznek a segíteni akaró csapatok, az orvos, az ápolónő, a folyamrendőrség, a katonai alakulat küldöttsége, a hatósági közegek, a bajtársak nagy csapata, búvárok úsznak a fekete koporsó alá, mind hiába. Duna egyelőre erősebb. Nem adja ki áldozatát. Szelídséget mímelve álmosan hömpölyög, mégis erősebb, mint a segédcsapatok. Nem lehet segítséget nyújtani, a hullámsír mély, majd csak napok múltán kerül a felszínre Plagan Josko teteme.

Sportmozaik

A BRATISLAVA! TV

MŰSORA:

Kedd: 19.00 TV Híradó,

19.30 Dokumentumfilm, 20 00

Autóstop. 21.45 TV Híradó; Szerda: 18.25 Ipari adás.

19.00 TV Híradó, 19.30 Három mikroriport. 20.10 O. Železný: A gyilkos nem akar egyedül maradni. Eredeti TV-játék, 21.35 TV Híradó,

21.50 Angol nyelvlecke; Csütörtök: 17.40 Nagymama két meséje. 18.10 Fiatalok a víz alatt, - a Svazarm-bú- várok életéből, 19.00 TV Híradó, 19.30 Ma este Procház- káéknál, 21.00 Franciaországi képeslap, 21,30 TV Híradó; Péntek: 18.20 Gyermekműsor. 19 00 TV Híradó,

19.30 Ifjúsági brigádok életéből. 20.00 Pedro a Sier- rába megy. Kubai film, 22.00 TV Híradó; Szombati 17.00 Tíz héttel Tokió előtt. Az Intervizió műsora, 17.30 Sportközvetítés. 19.00 TV Híradó, 20.40 Leclerc felügyelő, 21.00 Az állomásfőnök. Cseh film. 22.00 Az In- tervízió műsora, Közvetítés a lublanai ének. és tánc- fesztiválról. 23.00 TV Híradó; Vasárnap: 10.00 Csodás nyár. Gyermekműsor,

11.00 Az ember és a művész. 12.00 Motorkerépáros világbajnokság, 13.00 Mező- gazdasági műsor. 14.00 Az Intervizió műsora: Sportdélután, 18.00 A fecske, 19.00 TV Híradó, 19.30 A vasárnap sportja, 22.00 Nyomorultak. Francia film. II. Z2.00 TV Híradó.

A BUDAPESTI TV MŰSORA:

Kedd: 18.20 Az első világháború kitörése, 18.45 A magyar tudomány nagy öregei. 19.05 Kantáta Egerről.

19.30 TV Híradó, 20.10 Nappali sötétség. Magyar film.

22.10 TV Híradó; Szerda:

18.25 Négy perc az élet.

18.45 Zenés randevú. NDK zenés film, 19 00 Lányok — asszonyok, 19.30 TV Híradó,

20.00 Egy csirkefogó ügyében. TV játék. 22.20 TV Híradó; Csütörtök: 18.05 Helyszíni közvetítés Ecsédről,

18.25 Ottörők műsora, 18.55 Telesport. 19.20 Esti mese.

19.30 TV Híradó, 19.50 A

jövő hét műsora. 20.00 Alattvalók. NDK-film, 21.45 Kerekasztal beszélgetés a régészeti leletekről. 22.15 TV Híradó; Péntek: 9.30 TV Híradó, 9.40 Alattvalók. NDK film, 11.25 Telesport, 11.40 A jövő hét műsora; Szombat: 16 25: Bajnoki labdarúgómérkőzés közv., 18.30 Szombatesti ultiparti, 18.50 1944 — a Varsói felkelés,

19.00 Hazai tájak — hazai emberek, 19.30 TV Híradó,

19.45 Hétről hétre, 19.55 Táncvizsga, 20.55 A nagy akció. Olasz film, 22.35 TV Híradó; Vasárnap: 8.55 Látogatás a Tretyjakov képtárban, 9.30 Falusi dolgokról, 9.55 Közvetítés az állatkertből, 10.25 A Tenkes kapitánya, 17.45 Egri Dózsa — FTC vízilabda-mérkőzés.

19.30 TV Híradó, 19.50 Beszélgetés Szabolcsai Bencével. 20.05 Világos feladja. TV játék, 20.45 Nyugatnémet revüfilm, 21.40 Telesport, 22.05 TV Híradó.

A Bratislava! Rádió magyar adásából:

Kedd: 12.10 Hangos híradó, 17.30 Ismerd meg hazádat. Szerda: 12.30 Tarka népi muzsika, 17.10 Operettzene, 17 30 Faluról falura. Csütörtök: 12.40 Tudomány és technika. 17,10 Az iskolások és pionírok műsora. Péntek: 12.30 Tánczenei koktél, 17.10 Esztrádzene,

17.35 Ezt olvastuk. Szombat:

13.10 Hangos híradó, 14.00 A hét kommentárja, 14.40 Irodalmi műsor, 15.00 Operarészletek, 15.50 Dőld Mi- hajlik: Ordasok között. Rádiójáték, VII. rész, 16.20 Női szemmel, 16.30 Szülők iskolája. 17.00 Operettzene.

17.30 Magyar népdalok. Vasárnap: 8.00 Az Oj Szó vezércikke, 8.15 Mese, 8.25 Barangolás zeneországban,

9.00 Bálint bátyó beszél, 9.10 Magyar népdalok és táncok,

9.40 Üj könyvek. 10.00 Népszerű tánczenekarok műsorából. 10.50 Amiről beszélni kell... 11.00 Irodalmi műsor,

11.30 Könnyű dallamok,

12.00 Pillantás a nagyvilágba. 12.15 Zenés köszöntő,

13.00 A vasárnap verse,

13.05 Operazene. 13.10 Faluról falura. 13.40 Zenekari muzsika, 14.00 Magyar népi muzsika, 14.30 Ilyenek vagyunk... 15.00 Operarészletek. 16.00 Fényszóró. Ifjúsági műsor.

Olimpiai főpróba volt Oslóban. A gerelyhajítók két „nagyágyúja“ találkozott egymással, a világcsúcstartó norvég Pedersen és a lengyelek veteránja, Sidlő. A versenyt fölényesen nyerte Pedersen, Šidlo egy fejhosszal lemaradt. Pedersen

85.21 m-es dobással győzött, Sidlo 83.29 métert ért el. Vagy talán Sidlo a jobb taktikus?

★

Az amerikai váltó Tokióban világcsúcsra készül. Van miben válogatni, a vágtázok keretje egy tucat nagymenő. A négy legesélyesebb jelenleg Drayton, Stebbnis, Rivers, Hayes. Hát futni tudnak, váltani azonban

már kevésbé. Mi lesz akkor, ha váltani is megtanulnak?

★

Di Stefano távozása a Real Madridból alaposan felkavarta a kedélyeket. Nincsen nap, hogy újabb hírt ne közölnének a spanyol, olasz, francia lapok. A legújabb hír szerint Di Ste- fanot az AC Milan szerződteti. Legalább egy esztendőre. A magyarázat elhihető, az olasz labdarúgószövetség három külföldi szerződtetését engedélyezi azoknak az olasz csapatoknak, amelyek legalább egy játékost adnak az olimpiai válogatottba. Az AC Milan él az alkalommal és ezért tárgyal Di Stefanoval.

★

Wilma Rudolph, a római olimpiai játékok fekete gazellája, mégsem indul Tokióban. Pedig az a hír járta, hogy az amerikai olimpiai keretbe már bekerült. Ez a hír kacsának bizonyult, Wilma ugyanis a közeljövőben bébit vár.

★

Egyik olvasónk azt kérdezi levelében, sorra kerül-e a közeljövőben a Papp Laci — Joey Girardello találkozó a közép- súlyúak világbajnokságáért? Válaszunk: aligha, mert a világranglistán egyelőre Pappot csak az ötödik helyre rangsorolják, megelőzi őt Dick Tiger, Joey Archer, Rubin Carter és maga a világbajnok, Girardello is. A hivatásosak táborában hosszú ideig tart, míg valamelyik ökölvívó eljut a világbajnoki címhez.

Vajon miről beszélgetnek?

Fiatalok fóruma

NE AZONOSÍTSUK A LO- VAGIASSÄGOT A TOLAKODÁSSAL

Vitázva a problémáról: „Ha a fiú és leány együtt megy moziba, cukrászdába, vendéglőbe, stb. — ki viselje a költségeket; csak a fiú vagy mindketten?“ — új kérdés merült fel: „Szükséges-e, hogy ez emberek a vendéglőkben és cukrászdákban megvendégelik egymást?“

Valóban, szükséges-e?

A többség azt állítja, hogy szükséges:

„Szerintem — mondja M. L. (fiú) — a vendéglátás nem maradhat el. Hogy fest,

amikor az egyik ember eszik, iszik, a másik meg nézi?! Már az udvariasság is megköveteli, hogy a jelenlevőket megkínáljuk azzal, amit eszünk vagy iszunk. Ha az emberek nem vendégelnék egymást — miért mennének akkor a

ban folytatódik a végtelenségig, — és persze igen sokba kerül. Nem jobb, ha mindenki fizeti a magáét? Mindenki maga tudja legjobban, milyenek a lehetőségei? — állítja H. V. (fiú).

Kinek van igaza?

A megvendégelés hívei a „vendégélés“ fogalma alatt annak az embernek a kötelezettségét értik, aki meghívott valakit a kávéházba vagy a cukrászdába azzal, hogy viselje a költségeket. Azok, akik ezt ellenzik, egészen másként tekintenek erre e fogalomra: a szolgálataink tolakodó felkínálásának tekintik, vagyis így valahogy: „Én ugyan nem hívtalak, de ehol-e, mindent egyedül akarok fizetni.“ — Szem előtt tartva ezt, igazat adhatunk mindkét félnek.

Nézzük csak:

Időről időre megtörténik velünk, hogy valakit (barátot, vagy ismerőst) meghívunk a kávéházba, étkezdébe, cukrászdába, stb. Ez dicséretes, mert önzetlenségünk, vendégszeretetünk és társaságkedvelésünk jele. Ha nem visszük túlzásba — jó társaslénynek tarthatjuk magunkat, olyan embernek, aki tudja, mi a rend, és aki nem húzódik ettől. Eközben persze e- szünkbe sem jut megengedni, hogy vendégünk fizessen. Mi hívtuk — mi fizetünk.

Teljesen más a helyzet, ha egy olyan társaságról van sző, amely mindenféle különösebb meghívás nélkül összejött a kávéházban vagy cukrászdában. Ilyenkor senki sem köteles társa vagy az egész társaság költségeit fizetni. Sőt nemcsak, hogy nem köteles ficukrászdába, kávéházba?! Csak azért, hogy pihenjenek?!

„Az embereknek — teszi hozzá D. J. (fiú) — fiatalnak, öregnek jól esik, ha néha megvendégelheti barátait és ismerőseit. Kívánja, hogy azok legalább egyszer vendégei legyenek. A szokások változnak, de a kölcsönös megvendégelés szokása, a kávéházakban és cukrászdákban, nem halt ki. Ez egy szép szokás!“

„Szükséges megvendégelni barátunkat vagy ismerősünket, ha már magunkkal hívtuk a kávéházba vagy cukrászdába. Húzódozni ettől nem illik.“ — ez a véleménye Sz. G.-nek (fiú).

Vannak azonban másfajta vélemények is.

„Ki tudja, miért, úgy tartják, hogy szép, ha mások nyakába varrjuk magunkat, azzal a kívánsággal, hogy kávéházi vagy a cukrászdái költségeiket majd mi fizetjük. Ez azonban ízléstelenség, nem pedig előzékenység. Az ember. aki tart magáról valamit, nem szereti, ha mások fizetnek helyette, ezért nem kell őket megsérteni tolakodásunkkal", — így vélekedik P. A. (fiú).

R. I. (lány) véleménye egyezik P. A.-val: „Az ilyen megvendégelés hasonlít arra, hogy valakit eltartunk, ezért a civilizált társadalomban felesleges. Minek ez?"

„Elfogadni, hogy mások megvendégeljék, a rendes embernek kötelezettséget jelent, hogy azt legalább Ugyanolyan mértékben viszonozza. Ez aztán általázetrti, de nem is kívánatos, hogy ezt megtegye. Tételezzük fel, hogy a jelenlévők azok közé tartoznak, akik a mi kívánságunkat, hogy egyedül fedezzük a „teljes számlát“, ízléstelen tolakodásnak minősítenék és méltóságuk megsértését látnák ebben. Ők ezt joggal tételezhetnék fel, mert alapjában az ilyen törekvések többségében (fizetni mindent, amit a társaság megevett és megivott) a tolakodó, módon való feltűnési vágyat találjuk, és a hajlamot a hatásvadászatra. Ismeretes, hogy azon emberek között, akik gyakran „fizetnek", ahol csak valakire ráakadnak, (akik képe. sek néha fizetni az „egész kocsmának“), sokan vannak olyanok, akik ezt csupán azért teszik, hoqy kitűnjenek. hogy beszéltessenek magukról. Ezeknek az embereknek a jelleme. leggyakrabban éppen az ellenkezője annak, mint amit megjátszanak.