Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-21 / 3. szám

„MARICÁ-nak és barátnőjé­nek küldjük az első két kises- télyi ruhát. Az első anyaga csipke vagy brokát; a derékré­szen elhelyezett raffolás lehet azonos színű szaténből, de a ruha anyagjából Is. A másik ruha készülhet tisztaselyem taftból, szilonből vagy ripszból. Szilon esetében a fodrok a sa­ját anyagjából készülnek, míg a ripszet vagy taftot azonos szinü csipke fodrokkal díszít­jük. A kivágást korül fekete bársonyszalag szegélyezi, ez képezi a vállpántokat is. 5 perc szépség „BÄL“ és „JANUÁR“ kérésé­re hosszú estélyi ruhákat köz­lünk. A hosszú estélyi ruhákat ez idén az egyszerű, szinte klasszikus vonal jellemzi, a szoknya nem dús, csak egy ki­csit bővülő. Hosszú estélyi ru­hához föltétlenül hosszúszárú kesztyűt viselünk, mégpedig bőrből vagy műanyagból, a szi­lon kesztyű már nem divatos. Vigyázni kell még a ruha hosz- szúságára: a cipó teljesen ki­látszik. Az első ruha készülhet ripsz- ből, brokátból, bársonyból vagy tiszta selyem taftból. Szép pl., ha a szoknya sötétkék vagy fekete bársony s a berakott felsőrész fehér tüll. A másik ruha anyaga lehet szatén, tiszta selyem taft vagy egyszínű bro­kát. Az egész felsőrészt a most annyira divatos tarka gyöngy- hímzés díszíti. Ismét divatos a stóla, mégpedig ez idén a ruha anyagjából, tehát mindkét ruhát szépen egészíti ki. SOKAN TALÁN ÉSZRE SEM VESZIK, hogy szemüket télen mennyivel jobban megerőltetik, mint nyáron. Ha szabad időnket a levegőn töltjük, a téli nap és a hó vakító fénye, a lakásban pedig a kora délutáni villany­gyújtás erőltető munkát igényel a szemtől. A szabadban persze napszemüveggel, olvasás köz­ben pedig álló vagy asztali lámpa jó fényével igyekszünk szemünket védeni. De ez még nem elég ahhoz, hogy szemünk szép is legyen, amire persze mindenki vágyik. Nos, hogy a szépség érdekében is tegyünk valamit, ne felejtsük el a szem körüli nagyon érzékeny bőr krémezését. FELHÍVJUK A FIGYELMET ARRA, hogy a túlságos ránc- képződés és a kisebb-nangyobb könnyzacskók egészségi zava­rokra vezethetők vissza. Több­nyire bélhurutról, krónikusan rossz bélműködésről, vérsze­génységről, vese- vagy vérke­ringési zavarokról van szó. A szem körül mutatkozó sötét karikák oka pedig nagyfokú idegesség vagy kimerültség, ill. nemalvás. HÁZIMÓDSZERKÉNT A SZEM- ZACSKÓK ELLEN a következő eljárást alkalmazhatjuk: puha vászonból piskóta alakú ,.zse- bes“ borogatóruhát készítünk és a zsebekbe gézbe csomagolt gyógyfűkeveréket teszünk (ka­milla, hársfa, rozmaring, zsálya, mind gyógyszertárban kapható). A borogatást forró vízbe márt­juk, de hagyjuk kihűlni, és langyosan helyezzük a szemre. Ezt" ötször-hatszor ismételjük. Igen jót tesz az 1 °/o-os bőr- vizes borogatás és a szem kö­rüli részek krémezése, továbbá a következő szemgyakorlat: fe­jünket nyugodtan tartjuk s sze­münket egymásután jobbra-bal- ra, fel és le fordítjuk, majd egyenesen előre, a távolba né­zünk. Ezt kb. tízszer ismétel­jük. A gyakorlat jótékony ha­tása csakhamar érezhető. A KÜLSŐ SZÉPSÉGÁPOLÁS MELLETT jelentős szerepet játszik a belső kúra — azaz az étkezés. A kávét, erős teát, alkoholt, fűszereket és más iz­gató szereket, valamint a nehe­zen emészthető ételeket inkább kerüljük. Gondoskodjunk vita­mindús (különösen a vitamin­ban gazdag, tehát répa, spenót, stb.) táplálkozásról. TORNA (Folytatás) 4. Ez a gyakorlat erősíti a hasizmokat: a) előre nyújtott kezekkel és behajlított lábakkal ülünk, b) lábunkat kinyújtjuk s ismét behajlítjuk. Egyensúlyt tartunk. 5. A hátsó lábizmok erősíté­sére: alapállásból mindkét ke­zünkkel megfogjuk bal (jobb) bokánkat. Fejünket lehetőleg messze tartsuk a térdektől. 6. Ez lazítja a hátgerinciz­mokat: a gyertyából lábunkat egyenesen hátratesszük, úgy­hogy lábujjainkkal érintjük a padlót A kezek a test mellett fekszenek. Húszezer kilométer autóbuszon Három hónapig Nyugat-Németországi körúton ★ Mi volt a sikerünk titka ★ Csalódás a striptíz bár­ban ★ Miért szólt a rádió egy márkáért két nap ★ A szívbetegek nem álltak föl ★ Három üveg pezsgő a Csárdás című tánc után ★ — Akkor tehát kezdhetnénk is. — Először hadd mutatkoz­zunk be az olvasónak. — Kérem, tessék! Kálmán Olga, a Magyar Dal- és Táncegyüttes szólótáncosa, Szakáll Kató, főiskolás és egy­ben együttestag, Farkas Jenő, a Csehszlovák Rádió népi ze­nekarának vezetője, Kvocsák József, tánckoreografus, Mor­vái Lajos, tanító — szólótán­cos, Viczay Pál, a Magyar Dal- és Táncegyüttes igazgatója. A beszélgetést vezeti... Bocsá­nat, ezt majd a riport végére odaírjuk. Előzmények, amiről az olvasó nem tud: — Én majd ezt elmondom — vág közbe Farkas .Jenő. — Vagy két évvel ezelőtt járt Csehszlovákiában egy nyu­gatnémet impresszárió, aki egy népi zenekart szeretett volna szerződtetni nyugat-németor­szági vendégszereplésre. A Bratislavai Koncert Iroda min­ket ajánlott neki. Meghallgatta a zenekar fellépését s úgy lát­szik, sikert arattunk. Zenekar­hoz táncosok és énekesek is kellenek, merült fel a gondo­lat bennünk. Kvocsák József sietett a segítségünkre. A nyu­gat-német vállalkozó ugyanis megnézte a Magyar Dal- és Táncegyüttes bemutatóját. így nem volt nehéz neki táncoso­kat, illetve nekünk táncokat válogatni. Az indulás előtt egy hónappal kezdtünk hozzá a komoly munkához, hogy azután elindulhassunk a három hóna­pos körútra, azaz ma már azt is elmondhatom, hogy elindul­tunk a sikerek felé. Hogy mi­vel? ; Nemzetek muzsikája és tánca volt a műsor címe. Egy pillanat, mindjárt odaadom a műsor-füzetet. Itt van, tessék jegyezni: Bevezető zeneszám, Kelet-Szlovákiai táncok — Verbunkós, Körtánc, Csárdás, Cimbalomszóló, Fokostánc, Népdalok, Román tánc, Magyar csárdások a zenekar előadásá­ban, Rezgős magyar csárdás. Jugoszláv zenekari szám. Bol­gár népi tánc, Cseh népdalok, Cigánydalok, Cigánytánc, Bor­dal, Gyetvai tánc, Orosz nép­dalok, Ukrán tánc, Gopak, Pacsirta-Zenekari szám és egy zárószám, amelyben szerepel­tek a táncosok és a zenekar is. — Köszönöm szépen, tessék folytatni. — Az útiélményekre gondol? — kérdi Farkas Jenő. — Igen. — Arról már valaki más szóljon. — Talán Kvocsák József. — Nemcsak Kvocsák József, hanem mindnyájan, beszéljenek azok, akik a kerekasztalt kö­rülülték. Elsőnek mégis Kvo­csák József veszi fel a gondo­Verseny! Verseny! Verseny! Kedves Olvasóink! Amint ar­ról már karácsonyi számunk­ban beszámoltunk, szerkesztő­ségünk női rovata lapunk ha­sábjain hamarosan ízlés-ver­senyt rendez. A verseny célja fokozni olvasóink ízlését és jártasságát az öltözködést ille­tően. Részletes felvilágosítást később közlünk, egyelőre csak annyit árulunk el, hogy a he­lyes megfejtők között értékes, a női öltözködéssel kapcsolatos díjakat — mint ruhaanyagok, tisztaselyem kendők, gyöngy­sorok, dísztűk, stb. — sorso­lunk ki. A verseny folyamán minden kérdéshez szelvényt is mellé­kelünk, melynek beküldése a versenyben való részvétel fel­tétele, tehát egy újságpéldány- nyal csak egy olvasó verse­nyezhet. Ezért kérjük olvasóin­kat, értesítsék ismerőseiket, hogy az Új Ifjúságot megren­deléssel biztosítsák. Reméljük, hogy ez az érde­kes verseny kellemes és hasz­nos szórakozást nyújt majd régi és új olvasóinknak. lat fonalát, ahol Farkas Jenő abbahagyta. — Valóban, e kis együttes összeverbuváít tagjai nem is­mertek fáradságot. Persze, a műsor rövid időn belül való betanulását egy csomó izgalom is megzavarta, hiszen sokan még nem voltak külföldön és nem szerepeltek idegen közön­ség előtt. Izgultam én is azon, hogyan fogadják majd Nyugat - Németországban a szocialista államok nemzeteinek és népei­nek kulturális hagyományait, amelyből gondosan egy csokrot kötöttünk. Izgultunk azokon a diákokon is, akiket a főisko­lák nem akartak elengedni a nyugat-németországi körútra. Megjegyzem, sokat el sem en­gedtek. Ezért kellett profesz- szionális táncosokat is felkérni a szereplésre. Persze, az együttes tagjai ezekkel is fel­vették a versenyt. St. Ingbertben kezdődött a nagy próbatétel. Szétnyílik a függöny, a nézőtér elcsende­sül, a színpadon ott áll Farkas Jenő és népi zenekara. Elhang­zik az első zenekari szám és hatalmas vastapssal köszöni meg a közönség. Mi, akik a színfalak mögött álltunk, egy­más nyakába borultunk. Gye­rekek, így tovább, még 83 vá­rosban, még 83 színpadon. Ar­cunkon nem a lámpaláz pírja, hanem az öröm mámora vett erőt. így léptünk ki a színpad­ra mi, táncosok is. Fellelke­sülve az első sikertől, folytat­tuk tovább az utunkat és ve­zettük azt a közönséget a szo­cialista államokba, amely még ugyan keveset hallott rólunk. Szebbnél szebb termekben sze­repeltünk. Meg szeretném em­líteni, hogy az egyik fürdővá­rosban szívbetegek részére léptünk fel. Már az előadás előtt figyelmeztettek bennün­ket, hogy itt a közönség nem tapsol és nem is fütyül, mivel a hirtelen kitörés ártalmas rájuk. A nem tetszésüket azzal fejezik ki, hogy egyszerűen felállnak és otthagyják az elő­adást. Képzeljék el, senki sem állt föl, hanem minden szám .után kitört a tapsvihar. Meg­említhetek egy másik esetet is. Egenfeldenben a színpadi rendező egy üveg pezsgőben fogadott velem, hogy itt vas­tapsot nem kapunk. Megjegy­zem a Csárdás cimű táncszá­munk után három üveg pezs­gőt hozott fel a színpadra. Hogy miért? Azért, mert a fo­gadást csúnyán elvesztette. — Jóska, beszélhetek már én is — vág közbe Morvay Lajos. — Tessék, úgy sem tudom mindazt elmondani, amit lát­tam. — Én is hazulról indulok el. A felkészüléssel nekem is ne­hézségeim voltak, mivel taní­tottam. Természetesen megér­te a fáradságot. Azóta már újra tanítok és nap mint nap mesélek a gyerekeknek arról, mit láttam és milyen sikert arattunk. — Most azt mondja el, ami­ről a gyerekeknek még nem mesélt. — A legszívesebben Ham­burgra emlékszem vissza. A koncertteremben léptünk fel, nagyszámú közönség előtt és nagyon nagy színpadon. A mi kis együttesünk majd elveszett rajta. Kicsi a bors, de erős — ismételgettem magamban, mindaddig, amíg nem léptünk föl a színpadra. És azután ... azután az volt a baj, hogy nem akartak bennünket leengedni. A műsor végén a színpad elől nyújtogatták a kezüket, úgy gratuláltak és húsz percig zú­gott a taps. Hát ilyen élmény­ben még nem volt részem. Azt mondták ott, hogy az utóbbi hat évben a Mojszejev Együt­tesen kívül még senki sem aratott ilyen nagy sikert náluk. Hamburgban magyarokkal is találkoztam. A Csárdás című táncszám után azt mondták, hogy egy darab otthont csem­pésztünk a szívükbe. A sztriptíz bárokról is mond­jak valamit? Csak mosolygok és bólintok. — Voltunk mi is, mert a kí­váncsiság oda vitt bennünket. Persze, már előre figyelmez­tettek az ottani ismerősök, hogy nők társaságában men­jünk, mert ott mindjárt mel­lénk ül valaki, aki szórakoztat és azután ... Szóval láttunk mi is vetkőző nőt a porondon, sőt még férfit is, aki nőnek álcáz­ta magát. Sem az egyik, sem a másik nem nyújtott különö­sebb művészi élményt. — Kálmán Olga, mire emlék­szik vissza legszívesebben? — Elsősorban arra, hogy a fellépésünket nagyon sok fiatal nézte végig. Hamburgban pél­dául megtalálható a világ min­den nációja. Nagyon futnak a Kálmán Imre-lemezek. Bo­csánat, nem azért emlitem, hogy névrokonságban vagyok a nagy magyar zeneszerzővel. Persze, mindazt elmondhattam volna már én is, amit az előt­tem valók megemlítettek. Egy kis epizódot mégis hozzáteszek az élményeink kiegészítéséhez. Ottlétünk utolsó hetében egy nagyon drága szállodában lak­tunk. Az egyes szobákban rá­diók is voltak, de csak akkor játszottak, ha egy automata gépbe egy márkát dobtunk be. Csodálkoztunk rajta, mivel ná­lunk a szállodákban ingyen játszanak a rádiók. Fiatalság­bolondság, tartja a közmondás, mi is kitaláltunk valamit. Rá­kötöttünk a márkára egy szál cérnát, belelőgattuk az auto­mata gépbe, és amikor megun­tuk a zenét, a márkát a cérna segítségével kihúztuk. így ze­néltünk két nap ingyen. Ter­mészetesen ez nem egészen a művészi élményekhez tartozik. Örülök annak, hogy nagyon nagy sikert arattunk. A tánc­csoport, amelyben szólót is táncoltam, elejétől végéig sze­repelt a műsorban. Szabód időnkben filmeket is néztünk. — Szakáll Kató, mit monda­nak? — A művészi élményekről már sok szó esett, éppen ezért valamit a kulisszák mögül, il­letve a magánéletünkből sze­retnék elmondani. A három hónap alatt sok minden tör­tént. Rengeteget utaztunk. 20 000 kilométert tettünk meg autóbuszon. A szabad időnkben még főztünk is, hogy minél több pénzünk maradjon, mivel valami ajándékot akartunk hozni a szüléinknek és termé­szetesen azoknak a barátaink­nak is, akik nem jöhettek ve­lünk. Megemlíthetem, hogy hiábavaló volt az egyes taná­rok aggodalma, mert az isko­lából való kimaradást be tud­tuk hozni. Nem dicsekvésből mondom, de mióta hazajöttünk, már két vizsgát kitüntetéssel tettem le. A legjobban sajná­lom, hogy kevesen, szám sze­rint tizennégyen tartoztunk azok közé a szerencsések közé, akik a Magyar Dal- és Tánc­együttesből részt vehettünk e háromhónapos turnén. — Azok a tagok, akik itthon maradtak, mit csináltak a há­rom hónap alatt? — ök is szerepeltek és pró­báltak, — adja meg a választ Viczay Pál, az együttes igaz­gatója. — Nyolc brigád-fellé­pésünk volt az üzemek dolgo­zóinak részére. A tánccsoport Takács András vezetésével be­tanulta, illetve felújította a Váskatáncot. Röviden szólva, készültünk és készülünk most is az ezévi bemutatóra. — Mi mással zárhatnánk e beszélgetést, mint azokkal a véleményekkel, amelyek a nyu­gat-német lapokban megjelen­tek. Légy szíves, Jenő, olvasd, én majd jegyzem: Nagyon tet­szettek a táncosok és a tán­cosnők, Kálmán Olga és Kvo­csák József szólisták világ- klasszisok. A tiszta népművé­szetet láttuk az együttes előadásában. Farkas Jenő úgy uralja a hegedűjét, mint Paga­nini. Győztek, mert megnyer­ték a német közönség tetszé­sét. Sorolhatnánk még tovább a dicsérő szavakat, a felsorolás helyett azonban megköszönjük inkább azt, hogy méltó képvi­selői voltak nyugat-németor­szági kőrútjukon népeink és nemzeteink kultúrájának. CSIKMÁK IMRE A zenekar. Balról jobbra: Farkas Jenő, Bertók Lajos, Farkas Lajos, Farkas László, Csóka László, Farkas Matyi, Farkas Béla, Szendre Árpád látható. OJ IFJOSÁG — a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának (apja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 3120 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata előfizetni lehet minden postán — Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza. A lapot külföld számára a PNS Ústredná expedícia tlače útján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. K—08-41025

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents