Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-16 / 24. szám

„NYÁR 1964“: A kreppezett szi- lontUII ruganyos, ezért szűk ruha* ra nem alkalmas. A mellékelt bole- rés menyasszonyi ruhát terveztük hozzá, a mell vo­nalán keresztül egy húzott rész­szel, amely elő­nyösen erősíteni togja. A kivá­gást 1 cm széles fehér bár­sonyszalaggal szegjük s ebből vannak a vállpántok is. Fiata­labb lányának a santungból egybeszabott, az elején végig sűrűn berakott ruhát ajánlunk, a kivágásnál két gyöngyház­gombbal. A saját részére a fe­kete ripszből helyes a kiskosz­tüm elgondolás. Fehér, zsabős megoldású blúzzal viselje. Ha nem szerel) az ujjatlant, a blúz 3/4-es ujjakkal is készülhet. „KISMAMA": Nyári anyaghoz küldünk kismama ruhát, mert ahhoz későn Irt, hogy még a szövethez küldhettünk volna. A ruha divatos gallérral készül, plasztron nélkül is viselhető. „HÚSZÉVES VA­GYOK“: Fekete­fehér pettyes anyagjához olyan kismamaruhát terveztünk, amit egész nyáron vi­selhet. A ruha | elől a hol alatt bővül. Ha erősö­dik, az övét ol­dalt kösse meg. A négyszögletes ( kivágásra egy , fehér piképánt gombolódik. „SÁRGARIGÓ“ Fehér-sárgamintás anyagjához princeszruhát terveztünk, ez előnyős lezz az alakjához. A ruha dísze elől a kis masni. lőző számunkban a Ez csecsemő étkezé- / f ßi sénél fontos rend­szerességre hívtuk fel a figyelmet, most a gyer­mek egészséges fejlődé­sére nézve annyira szük­séges alvásról lesz szó, aminél a rendszeresség szintén első­rangú szerepet játszik. Számos fiatal anya nincs vele tisztában, mennyit kel! e cse­csemőnek aludnia. Sok a panasz hogy a baba nappal alszik, éj­szaka pedig ébren van és sír. Nézzük csak, mit kell tudni ezzel kapcsolatban. A csecsemő az első hónapban, a szoptatások idejét kivéve — és néha még akkor is — al­szik, természetesen nem ismeri az éjjel és nappal közötti kü­lönbséget — de meg kell taní­tani rá. Ha a baba éjjel sír, a mamák általában kétfélekép­pen viselkednek: felkelnek, s hogy a baba elhallgasson, felveszik, dajkálják, sétálnak vele, vagy: azt mondják, csak hadd sírjon, legalább edződik a tüdeje, megfordulnak és to­vább alszanak. Egyik módszer sem helyes, mert két végletet, képvisel. ehát: ha a bsba éjjel sir, föltétlenül keljünk fel s nézzük meg, mi baja. Le­het, hogy csak nedves, tegyük tehát tisztába, s ha látjuk, hogy különben semmi baja, fe­mikor, (Folytatás) Igen szép utazáshoz p). bű- zakék burett kosztüm, hozzá sárga vagy piros burett blúz, vagy piros kosztümhöz visel­hetünk szürkét vagy sötétkéket, stb. Mind a kosztüm, mind a blúzok színét aszerint válogas­suk meg, hogy a blúzokat va­lamelyik nadrághoz, (vagy ha egy van, ahhoz) vagy esetleg a sorthoz is viselhessük. Ha nincs módunkban kosz­tümben utazni — hűvösebb idő esetén szövet is lehet — akkor se (különösen ne tarkamintásat) ruhát viseljünk az útra, hanem szoknya-blúzt. Ez a szoknya is lehet vászon, burett vagy bal­lon, sőt — ha van — teszil is s a blúz hozzá egyszínű vagy tarka, hűvösebb időben pulóver. Egy szvetterrel és pulóverrel a víz melletti nyaralásnál is számolni kell, ugyanúgy ballon­kabáttal is. Cipőinket úgy válo­gassuk össze, hogy tüsarkú ci­pónk megfeleljen minden ru­hánkhoz, ezenkívül kell egy szandál és egy lapossarkú a nadrághoz és utazáshoz. Ten­gerparton föltétlenül szükséges strandcipő (inkább szalmából, mint gumiból, mert a parti ho­mokon van rá szükség s nem a vízben). Vigyünk még egy széles karimájú szalmakalapot küdjünk vissza s aludjunk. Semmiesetre sem szabad azon­ban i csecsemőt hosszabb ideig sírni hagyni anélkül, hogy meg­néznénk. mi baja, hiszen ó mindent csak sírással tud tud­tunkra adni. Lehet, hogy fáj­dalmai vannak, esetleg lázas, nem szabad tehát a sírását fi­gyelem nélkül hagyni, sem ki­sebb, sem nagyobb gyermek­nél, még akkor sem, ha szám-r talanszor megbizonyosodtunk róla, hogy semmi baja, mert egyetlenegy alkalommal is so­kat mulaszthatunk azzal, ha a beteg gyermek sírására oda sem figyeltünk. ? éjszakai dajkálással, ba- busgatással ugyancsak ár­tunk a csecsemőnek és saját magunknak is. A csecse­mőnél minden a szokáson alap­szik. Ha megszokja, hogy éj­szakai sírásával kitűnő szóra­kozást teremthet magának — hiszen a dajkálás és babusga- tás olyan jól esik — amit per­sze nem akar elengedni s a sírást nem fogja addig abba­hagyni, míg a szokásos dajká­lás meg nem történt. Hogy ez mind a baba, mind az anya részére mennyire fárasztó, ezt nem kell külön hangsúlyoznunk. Ehhez még hozzáfűzzük azt, hogy a picit nemcsak hogy kimeríti a sírás, de az alvás is hiányzik neki. most Ismét rátérünk a rendszerességre. úgy szok­tassuk a gyermeket, hogy ha éjjel sír és azon kívül, hogy nedves, semmi baja, a lehető legrövidebben foglalkozzunk vele. (Folytatjuk) és ha lehetséges, egy rövid, divatos szabású frotté köpenyt s természetesen elmaradhatat­lan a szalma- vagy műanyag strandtáska. A rétikul olyan legyen, hogy mindegyik ruhá­hoz menjen, ezenkívül egy na­gyobb sportos táskát vigyünk az utazáshoz. Nem maradhat ki podgyá- szunkból a pongyola, papucs, fehérnemű (vigyázzunk elegen­dő zsebkendőt vigyünk) továb­bá néhány gyöngysor és divat- ékszer, ami változatossá teszi a ruhákat, egy kendő (nadrág­hoz, hátul megkötve divatos), továbbá természetesen a toi- lettdolgok (bár szállodában van törülköző, ajánlatos 1—2-t vin­ni), varróeszközök (ne jöjjünk zavarba, ha fel kell varrni egy gombot) s végül a napolaj, napszemüveg és fürdősapka. (Folytatjuk) özép-Brazíiiában a To- • .>1’ cantis folyó jobb part­ján a végtelenbe nyú­lj lik a naptól parázsló pampa. Itt három kör alakú faluban élnek a krajio-indiánok. Egyetlen széles utca fut kör­be mindén faluban s egy ál­landóan tisztán tartott út köti össze a házakat a falu közepé­vel, a gyűlések terével. A levegőből úgy tűnnek ezek a kraho-indián falvak, mint a homokban heverő kocsikerekek. A kraho-indiánok életét a régi korból apáról fiúra szálló törvények szabályozzák. Meg­tartásukon jól szervezett „fa­lukormányzat“ és az indiánkö­zösség őrködik. A törzs rendkívüli törvényei közül kiemelkedik a szüzessé­gi törvény,, amelyet fiúk, lá­nyok egyaránt eszményként ápolnak. ... ....... Igazságszolgáltatások rén — a társadalmi és politi­kai élet színhelyén csoportba verődtek a férfiak. Leültek a szanaszét heverő pálmarönkök­re, melyek az előző napon ren­dezett sportünnepély staféta- futásból maradtak itt. Megér­kezett az öregek tanácsa. A térség közepén egészen fiatal lány ül, ruházata csak ágyékkötő. Felső teste élénk piros színű uruku-festéktől fénylik s mind két orcáját is ugyanilyen csíkok tarkítják. A lánnyal szemközt jóképű ifjú telepedett le — a falu egyik legjobban becsült varázslő or­vosa. Tőle jobbra a lány anyai nagybátyja ül, balján a falu öregeinek egyike. Az assznyok kíváncsian te­kingetnek ki házuk szalmafa­lának hasadékain, majd ők is abbahagyják munkájukat, a fa­lu tere felé hömpölygő menet­hez csatlakoznak és a férfiak­tól kissé félrehúzódva teleped­nek le csoportosan a meleg ho­mokon. És most megjelenik a lány anyja is. Gyermeke mögé áll s messzehalló kissé izga­tott hangon vádat emel a csi­A Kraho férfiak és ifjak kifúrt fülcimpáikban kerek kavicsot hordanak. Ezek a férfiasság jelei és a nők szemében nagy becsük van. Most suttogás zaja kél a gyü­lekezetben. Szomorúsággal ál­lapítják meg a falu öregei a törzsi erkölcsök hanyatlását a fiatal nemzedékben. „A mi időnkben, amikor fia­talok voltunk — ilyesféle tel­jesen elképzelhetetlen volt.“ Az általános susogás a leány nagyapjának szólt, aki ugyan­csak az „Öregek TanácSá“-hoz tartozik. Felemelkedik, pilla­natra még néma, azután egé­szen felegyenesedik. Mindenki feszülten figyel: senki sem akarja az ítélet egyetlen sza­vát sem elveszteni: „A bűnös az elcsábított leány anyjának vasfazekat köteles adni engesztelésül! A nagy­anya is ezt kapjon! A nagybá­csi pedig elöltöltő puskát kap porral és söréttel!“ Az ítélet kihirdetése utána« öreg ismét nyugodtan leül. A falu szertartásmestere és ax Öregek Tanácsának összegyűlt tagjai helyeslik az ítéletet. A gyűlésnek vége. Lassan szétszélednek az in­diánok, lakásaikba húzódnak, folytatják ismét a házi munká­kat. „Mekkora hűhó egy szegény indiánért!“ — jegyzik meg egyesek. „Régebben szelídebb bünte­tések járták! Legfeljebb egy aEmmmamr m * W A vádló indián asszony hangja messze hallik. Élesen gurgulá- zó szavakkal, nagy határozott­sággal, bontja ki a vádat. Ha­ragosan a lánya hallgatása miatt, aki látszólag közönyösen guggol a homokban, s jobb lábának ujjaival játszadozik. Az anya állhatatos követelésére azonban végre elszánja magát a leány: „Igen ö volt az“! — mutat rá a fiatal varázsló-orvosra. „Te voltál az! Megígérted, hogy elveszel, ezért engedtem ne­ked". A lányoktól elvárják, hogy szűzen menjenek férjhez, mi­helyt felnőtté érnek. A legényeknek először a sportban kel! kitűnniök, és ül­tetvényeket telepíteniök. Sok­kal később házasodnak, mint ahogy a lányok férjhez men­nek. A törzs kiegyensúlyozott életében a legjelentéktelenebb esemény is megbolygathatja a faluközösség rendjét, gyakran mindennapi eseményt is komo­lyan és szigorral ítélnek meg. Késő délután történt. Az ár­nyékok már hosszúra nyúltak,' a férfiak a munka utáni pihe­nés örömeit élvezték. Csak az örökké fáradhatatlan háziasz- szonyok sütöttek-főztek. Az indiánfalu fennkölt nyugalmát hirtelen lépések dobaja, han­gos kiáltások és suttogó kér­dések törték meg. A falu te­Kinkin, a befestett lány apja elmondta az újonnanjötteknek a gyülekezés igazi okát. Egyet­len lánya elcsábítását fogják megtárgyalni. Az apa arca szo­morú — az esetet nagyon szí­vére veszi. nos fiatal varázsló-orvos ellen. Krampun a vádlott, megpró­bál csűrni-csavarni. Azzal men­tegetőzik, hogy „nem emlékszik pontosan a dologra...“ Anyja bánatára Krantot meg­lepően hallgatagon viselkedik, fejét leszegi —, szeméremből vagy talán közönyösségből. Közben a hallgatóság újabb csoportokkal bővül. Minden munka szünetel a faluban. Még e faluközösség főnöke is itt van. Kissé távolabb húzódik azonban a hallgatóságtól. Az ilyesfajta becsületbeli dolgok nem tartoznak hivatali hatás­körébe. Ezeket az érintett csa­ládoknak kell megoldaniok. Krampun, a varázsló-orvos lehorgasztja fejét a vád sú­lya alatt. Beismeri bűnösségét. Az utolsó szavak elhangzása­kor tökéletes a csend az indián gyülekezetben. Mindenki fe­szülten figyel. Majd néhányan fecsegni kezdenek, mások pe­dig fojtottan nevetgélnek. Ax ifjúság ezt a tárgyalást nyil­ván egészen különös érdeklő­déssel fogadja. Feszülten várja mindenki az ítéletet, ősi törzsi szabály sze­rint az elkövetett csábítást csak házassággal lehet leveze­kelni... De a fiatal varázsló-or­vos már nős. Felesége csinos, .bár valamivel idősebb férjénél. Krantot csinos külsejű fiatal lány. A falu egyik csoportja díszhajadonná választotta íjjat s hozzávaló vesszőket kellett fizetni a vétségért!" Az idősebb nemzedék fára­dozásai ellenére megváltozik a jog és a törvény A régi hagyo­mányok helyébe új szokások jönnek. Az ifjúság nem tiszteli ősei hagyományait, és ezzel változásokat idéz elő a kraho- indiánok életében is. Krampon a vádlott varázsló - orvos, akit az indián nők kü­lönösen kedvelnek. Mint min­den kraho-indián, ö is tipikus hajviseletet hord: a fej mind­két oldalán választék ŰJ IFJCSAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden Pődan Kiadja a Smená a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala SzerkesztA- ség és adminisztráció, Bratislava, Praiaké 9. — Telefon «45-41 - Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne OL Előfizetés éri' évre 3120 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem órzünk meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára • PNS Ústredná znediri» iá*, lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/V1L PK . o **4126#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents