Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-16 / 24. szám

Az ipolyviskiek nevében [Ufost már az ipolyviskiek nevében dönt, határoz, tanácskozik a Járási Nemzett Bizottság ülésein Mariinka Éti. Jól ismerik választói öt, 21 éves. Az ipolyviski Vörös Lo­bogó EFSZ kertészetében dol­gozik. Ez a munkacsoport a múlt év óta joggal viseli a szocialista munkabrigád címét. Ennyi talán elég is Martinka Étiről. Nézzük meg azonban azt, hogy miért éppen őt je­lölték az ipolyviskiek arra, hogy nevükben döntsön és ha­tározzon ? Ipolyvisken a kertészet je­lentősége óriási. Egyre több asszonyt, leányt hív dologra, különösen a fiatalok közül. Nem kell tqhát máshová men­ni egyetlen fiatalnak sem. Tagja lesz a kertészeti mun­kacsoportnak, ahol a 34 koro­nás munkaegység jó anyagi lehetőségeket biztosít és az a tény, hogy ott szocialista bri­gádban dolgozik valaki eleve biztosíték arra, hogy máskép­pen fog élni, mint valamikor. A kertészet — kezdetben, amikor még sok volt a jó munkát gátló körülmény, sok volt a bizonytalanság, az ideig­lenesség, szervezetlenség — gyakran ellentétes érzelmit, gondolkodású embereket von­zott. Egyfelől olyanokat, aki­ket az élet nagy tettekre sar­kalt, akik szinte keresték a legnehezebb feladatokat és azok megoldásában keresték egészséges becsvágyuk kielégí­tését. Másfelől azok igyekez­tek ide jutni, akik a „könnyű munkát“ keresték s közben kihasználtak minden, a kez­detre jellemző gyengeséget. A valóság azonban még ennél a helyzetnél is sokkal bonyolul­tabb volt. Megtörtént, hogy aki a palántázásnál igazán de­rekasan helytállt, munka után a mosakodásnál lemosta ma­gáról azt a becsületet, melyet munka közben szerzett és azután már hallatlan közöm­bösséget tanúsított a közösség dolgai iránt. Voltak, akik sok kérdésben mindig elégedetlen kedtek, csak egyetlen gondjuk volt: mit vásároljanak a szer­zett pénzen? Mások, lelkesen tudtak beszélni, pontosan tud­ták, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy a fiatalok élete színesebb, érdekesebb, válto­zatosabb legyen, de amikor dolgozni kellett, csődöt mon­dott a tudományuk és a nevük mellett gyakran olvashattunk hatvan-hetven százalékos eredményt. Azt meg számon- tartani sem lehet hányféle fiatal, öreg, lány és asszony dolgozott a kertészetben és milyen munkát adott Nyustin Józsefnek, a brigádvezetőnek az a körülmény, hogy egység­be fogja őket. Hisz mindenki tudja az Ipolymentén, hogy amikor az üzletekben egymás kezéből kapkodták a vevők a piros papírba csomagolt fű­szerpaprikát, akkor az ipoly­viski kertészet majdnem 200 %-ra teljesítette szállítását és ellátta a környékbelieket is. Ebből a szocialista munka­brigádból jelölték ki Martinka Étit. Külsőre semmivel sem válik ki a többi, hozzá hasonló fiatal közül. Közepes, arányos-v. termetű fiatalasszony, szökés - barnás hajjal, mosolygós, meg­nyerő arccal. Tudják róla: szorgalmas. Szeret nevelni, szórakozni, de semmiben sem különleges. Mi az hát mégis, ami a töb­biek elé állította, hogy a ne­vükben szóljon? „Ezzel megvolnánk — no és most mi következik?“ íme ez a mondat tesz különbséget közötte és társai között. Igen, mert ezzel a mondattal olyas­valaki szól hozzánk, akinek sohasem az a fontos, ami volt, hanem mindig az, amit még ezután kell elvégezni. Olyan valaki formázta ezt a monda­tot, aki bár igen magabiztos, mégis mindig kevesli azt. amit tett: teljesen soha sincs meg­elégedve önmagával és mások­kal sem. Valahányszor egy-egy nehe­zebb munka után társaira mo­solyog és csendesen, de igen határozottan megjegyzi: ezzel megvolnánk... Es a hangulat már nem fejez ki megelége­dettséget, hanem kényszeríti a többieket: válaszoljatok a mondat második részére is — no és most mi következik?! S azok. akik néhány órával előbb még úgy beszéltek, hogy „csak lennénk már túl rajta“ — most a nagy munka után azon töprengenek,' milyen új, nehéz feladatot állítsanak ma­guk elé. Ilyen hatalmas ereje van * egyetlen, látszólag szürke, jelentéktelen mondatnak. Pon­tosabban, nem is a szavaknak van erejük, hanem annak a gondolatnak, amit a szavak kifejeznek: megtorpanás nél­kül haladj előre! A kevés szó, gyors, ügyes kéz, szorgalmas ember beszél így. A kertészetben gyorsan múl­nak a napok, mind valami fon­tos hírt hoz tarsolyában, s el­visz egy-egy darabot a múlt­ból. A brigád, amelyben Mar­tinka Éti dolgozik a múlt évben másfél millió korona értékű kertészeti terméket állított elő. A múlt héten gsak egyet­len napon 27.000 fej salátát szállítottak el tőlük. Május elején már karalábét árultak. Nemsokára virágzik majd a zöldpaprika. Az élet itt a ker­tészetben, különösen mozgal­mas. Izgalmas és vonzó. Ez a munka tanította meg Mar­tinka Étit erre a mondatra: „Ezzel megvolnánk — no és most mi következik?" Martinka Eli választói tud­ják, hogy a JNB tanácskozá­sain miről folyik majd négy (ven keresztül a szó: a jövő­ről... mindig a jövőről. Ezer meg ezer ötlet, javaslat szü­letik ezeken a tanácskozáso­kon, hogy a tervek másnapra, holnapra és holnaputánra ha­tározat gyanánt alkotó erővé sűrűsödjenek ... Holnapután pedig Martinka Éti megint megkérdi: — Ezzel megvolnánk — no és most mi következik.,.? Tehát nem is olyan mindegy, hogy mit jog mondani a kép­viselő. HAJDÚ ANDRÁS A žikavai állami gazdaságban a legújabb technológia szerint készítik a silótakarmányt. 100 mázsa lóherét és vegyestakarmányt, 200 liter piroszulfid oldattal kevernek Majd meglátjuk... i Az órámra nézek, 9.31 perc. Tehát öt percet kés­tünk az első négy km-es útszakaszon. De sebaj. Mé­gis Étén vagyok, illetve az állomáson. A vonat pedig zötyög tovább Komárom le­ié. Balázsfa, Été — olvasom az útjelző táblákat. De most mégis hova, merre, hol is kezdjem?! Végre mégis csak .segítségemre siet va­laki. Kell is ebben a rette­netes hőségben. Csak minél előbb a célhoz érni, ám mégsem sikerül. Folyóiratok, napilapok a kezében, pokróc a hóna alatt és a magas jegenyesor télé tart, amikor bizonyta­lanságom észrevéve meg­szólít, Ő kérdez és én vá­laszolok. Sajnos, ő sem tud­ja, hogy a községek egye­sítése óta vajon hol is ke­resem a helyi nemzeti bi­zottságot. — Szívesen segítenék — mondja — miközben köny- nyü mozdulattal leteríti • pokrócot az árnyékba — de nem vagyok itt ismerős. — Közel egy hónapja csak­hogy helyettesítek itt az étéi állomáson. — És meddig? — Nem tudom. Különben és mindig csak helyettesítek. Már megszoktam, hogy szinte havonta máshol ütöm fel ta­nyámat. No meg aztán ke­vés itt az utas. Aki pedig utazik, kiszabja az időt. Egypár perc a vonat indulá­sa előtt és kész. Ez viszont kevés a társalgásra... Hát így vagyok én, — mondja — láthatja sehol egy lélek, pedig fél tizenkettőig sza­bad vagyok. Addig nem áll meg semmiféle vonat. így hát ezekkel társalgók — mutat az újsághalmazra. — No és a könyvek? — igyekszem most már én át­venni a szót, — Nagyon is alkalmas helyzet ez a tanu­lásra — jegyzem meg még. — Nem akaródzik még, de ki tudja, talán később rá­szánom magam. 1961-ben érettségiztem Dunaszerda­helyen... — Pontosan három éve és ha nem is mindjárt, de ha egyéves gyakorlat után tovább ment volna, akár távúton is, ma már másodé­ves főiskolai hallgató lehet­ne. Látja most is, csak dé­lelőtt két óra szabadja van. Később a Zsolnai Vasúti Közlekedési főiskolát emlí­tem, mely szerintem nem lehet ismeretlen előtte. Nem is tévedek, csak éppen a vá­lasz bizonytalan még. — Gondolkodtam rajta már, de még mindig nem döntöttem. Majd meglátom — talán mégiscsak rászá­nom magam. Kosár Erzsébet különben elégedett munkabeosztásá­val, Ha gyakran is kell ván­dorolnia, az epvik vasúti ál­lomástól a másikig, mégsem változtatna munkahelyet. Csak éppen sokáig tart dön­tése a továbbtanulásról. De majd csak. megszületik az is. Majd meglátjuk... Sárkány Arpád Polgár Olga gyakorlati vizsga közben a bernolákovói mező- gazdasági szakiskola egyik tanulója. (iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiM formájáról az 1964-65-ös évben Ezért kell, hogy fontos ténye­zőként hasson az ideológiai nevelés a szocialista építés­ben". Ebben a rövid idézetben vi­lágosan meghatározza az ideo­lógiai nevelő-munka tartalmát és célját, valamint a CSISZ- szervezet szerepét az ideoló­giai munkában. Tehát ha ideo­lógiáról beszélünk az alapok­tól kell kezdeni. Az alap ebben az esetben az ifjúság. Az if­júság ideológiai meggyőződé­sétől függ a társadalom to­vábbi fejlődése. Ezt a felada­tot pedig a CSISZ-szervezet kapta. Különösen nagy szerep jut a CSISZ szervezeteinek a fiatalok politikai, gazdasági, kulturális látókörének és tu­dásának bővítésében, mivel az utóbbi időben az ifjúság ér­deklődése a párt jelenlegi po­litikájára terelődik a nemzet- gazdaság, a társadalmi élet a kultúra és művészet terén. Igen helyesen teszik azok az alapszervezetek, ahol ezekre a felmerülő kérdésekre meg­adják a fiataloknak a helyes választ, törődnek a fiatal munkakollektívák és egyének munkához való viszonyával, ahol az alapszervezetek gyű­lésein foglalkoznak a fiatalok nemtörődömségével, a felme­rülő politikai kérdésekre pedig helyes választ adnak. Ha értékelni akarjuk az ideológiai nevelő-munkát, mint egységet, melynek különösen keli, hogy a fiatalok viselke­désére hasson, sajnos meg­nyilvánulnak még negatív vo­nások. Sok olyan fiatal akad, aki visszaél a munkában és a tanulásban nyújtott kedvező feltételekkel, amelyet a szo­cialista társadalmunk hozott létre. Ez leginkább a már em­lített nemtörődömséggel, pasz- szív magatartással, nyilvánul meg, főkép ott, ahol az alap­szervezetek nem tesznek an­nak érdekében semmit, hogy ezeket a nemkívánatos meg­nyilvánulásokat egyhangúlag elítéljék. A növekedő érdeklődés a mai politikai helyzet iránt né­ha abban laposodik el és tere­lődik helytelen irányba, hogy ezekről az időszerű kérdések­ről mindenütt beszélünk a fia­talokkal, csak éppen a CSISZ gyűléseken nem, ahol ugyanis éppen ezekre a kérdésekre kellene választ adni. Ebből következik aztán az, hogy a felmerülő időszerű kérdéseket negatív vonásaiban egyolda­lúan ítélik el a társadalom fejlődésének objektív törvé­nyei ismerete nélkül, ami pe­dig a fiatalok tájékozatlansá­gát és a hamis nézetek és el­képzelések elfogadását vonja maga után. Sokszor találko­zunk olyan fiatalokkal, akik az élet ideális elképzelése kudar­ca után csak máról holnapra élnek, nem ismerik az élet célját, üresnek tűnik az éle­tük stb. Itt mind az ideológiai nevelő-munka hiánya, esetleg helytelen felfogása nyilvánul meg, amikoris a fiatalok nem tudják a felmerülő problémá­kat áthidalni, megtörnek a ne­hézségek leküzdésében a fel­merülő problémák hatására, amelyet maga az élet a társa­dalom fejlődésének objektív törvénye hoz magával. A helyesen rendszeresen végzett ideológiai munka elő­készítése a helyes argumentá­ciók használata a tudományos világnézet kialakítása a fiata­lok körében nagy visszhangra talált. Ennek pedig egyik fel­tétele, hogy következetesen építsünk a fiatalok ismeretei­re és tudására, hogy ezeket továbbfejlesszük, hogy azok objektiven tudják megítélni a múltat és a jelent és ezzel egyidőben mutassuk az élet perspektíváját a szocialista társadalmunkban. Új posztokon A kassai járásban nagyon sok fiatal került az egyes képvi­selő testületekbe. Különösen falvainkon. a helyi nemzeti bi­zottságok működése megkíván­ja a fiatalok munkáját és így több községben ezt a kérdést nagyon merészen igyekeztek megoldani. A legjobb mezőgaz­dasági dolgozók, traktoristák helyet kaptak az új szervezet­ben. Többek között ott találjuk például Bácskáról Hreha János traktorost, CSISZ tagot, kom­munistát. A traktorosok között jó munkájával tűnt ki s ezért került a választószervbe. Sesz- ta községből két fiatal került a nemzeti bizottságba. Szanyi Géza és Szilvási István CSISZ tagok nemcsak a traktorokon, de a közigazgatásban is meg akarják mutatni, hogy az ifjú­ságra mindig lehet számítani. Csulka Milan a Kecekostol'any szövetkezet 22 éves zootechni- kusa, ugyancsak CSISZ tag szintén a HNB tagja lett. Irá­nyítása alatt a mezőgazdaság állattenyésztése ebben a köz­ségben jó úton halad, például Korecsko András az anyako­cáknál járási mértékben a leg­jobb eredményeket éri el. A szomszédos Kecerovské Pekl’a- nyból Bombár Imre traktoros, kommunista és CSISZ tag ugyancsak először tagja a he­lyi nemzeti bizottságnak. Kele- csénybö! szintén egy ifjú trak­torost bíztak meg azzal, hogy képviselje a fiatalokat: Recsó Pálról, kommunistáról és CSISZ tagról van szó, aki bizonyára úgy megállja majd a helyét a HNB-ban is, mint a munkahe­lyén. Vele egyidős Varga Já­nos a pányi szövetkezet trak­torosa is, fiatal kommunista és CSISZ tag. aki szintén meg­kapta a mostani választásoknál a szükséges szavazatokat s így a HNB képviselője lett. A neveket tovább is sorol hatnám. De e néhány példa is világosan mutatja, hogy bízunk az ifjúságban és megadjuk a lehetőséget arra is, hogy részt vegyenek a közigazgatásban. Iván Sándor Az ifjúsági fényszóró és a minőség Az ifjúsági fényszórók törzs­karai most azokra világítanak rá, akiknek nem számít az üzem és a termékek jó hírne­ve. A törzskarok munkája igé- retteljesen fejlődik, főleg az­ért, hogy e feladatok teljesí­tése közben nincsenek maguk­ra hagyva. Minden nagyobb üzemben támogatásra találnak az üzemi népi ellenőrző bi­zottságnál, amelyek jelenleg a selejt-termékek és fogyatékos­ságok okait tárják fel. Az el­lenőrzések során, amelyeket a népi ellenőrző szervek tartot­tak az üzemekben, a CSISZ ta­gok komoly segítséget nyúj­tottak sok fogyatékosság fel­tárásánál. A nyugatszlovákiai kerület­ben az ifjúsági fényszórók törzskara tevékenységének nö­velését s együttműködését az üzemi népi ellenőrző bizott­ságokkal még külön igazolvá­nyok is elősegítik. A törzskar tagjai számára lehetővé teszik, hogy az üzemek munkahelyein ellenőrzést tarthassanak, se­gíthessenek a fogyatékosságok eltávolításában. Ez az igazol­vány a CSISZ tagokat feljogo­sítja, hogy betekinthessenek a selejt-százalékba. Együttmű­ködhetnek továbbá a műszaki ellenőrökkel. Keresik a mód­ját annak, hogy a fiatalok se- lejtmentesen és reklamáció nélkül dolgozzanak. A nyugat­szlovákiai kerület egyes üze­meiben a minőségellenőrzés eddigi tapasztalatai arról ta­núskodnak, hogy a selejt nagy részét mindenekelőtt az üzem dolgozói maguk okozzák. Nem törődnek a nyersanyagok ren­des raktározásával s már ez kihat a rossz minőségű ter­mékre, nem tartják be a tech­nológiai fegyelmet. Hézagos az ellenőrzés az egyes munkafo­lyamatok közben és a kész termékeknél is. A selejt-ter- m ék ért csekély a felelősségre vonás, A partizánskej „Augusztus 29“ üzem CSISZ tagjai jó pél­dát mutatnak. A „Felelek a minőségért" mozgalom ami a prototípus-műhelyben jól be­vált, most a további munkahe­lyeken is meghonosodik. El akarják érni, hogy az üzem ne kapjon reklamációt. Példaké­pük a prototípus-műhely, ahol vállalták, hogy a kezük alól rossz munka nem kerül ki s a selejtszázalékot 2,5-ről 1,5 szá­zalékra csökkentik. A hanyag dolgozó nevét minden műhely­ben nyilvánosan feltüntetik. A Stará Turá-i Finommecha­nika üzemben a CSISZ tagok más módszerrel dolgoznak, ők a termékek minőségét és a munkaidő kihasználását tart­ják szem előtt. A hirdetőtáblán minden dekáda befejeztével feljegyzik a selejtet és a ké­szítője nevét. A törzskar meg­követeli, hogy mindazokon a helyeken, ahol erre lehetőség van, minden dolgozó személyi jelzésével tüntesse fel a ter­mékét. Reklamáció, avagy hiba feltárása esetén aztán ennek alapján könnyen megtalálják az illetőt, s megteszik a megfelelő intézkedést. Azok a tapasztalatok, ame­lyeket az ifjúsági fényszóró törzskarai szereztek, megmu­tatták, hogy a CSISZ tagok a fényszóróikat — nagyon helye­sen — már a selejtet megelőző okokra irányították. Helyes, hogy munkájuk nemcsak a kész termékek ellenőrzésére, de már a munkafolyamatok közti elle­nőrzésre is kiterjed. így meg­teremtik annak az előfeltételét, hogy már -az egyes munkafo­lyamatok közben is törődjenek a jó minőséggel, mivel sok he­lyen a terméket csak akkor el­lenőrzik, ha az már kész. Hát ez bizony sok( esetben nem elég. Akkor már csak azt lehet megállapítani, hogy a termék jó-e, avagy selejt. Ezért elle­nőrizni komplex-módon kell, hogy a selejt s a gyenge mi­nőség okát kellő időben fel­számolhassuk. A termelésen így tudunk legjobban segíteni! ,(A*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents