Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-05-19 / 20. szám

Rovarok egyes népek étrendjében Ili Karlove Vary városrésze Parádés fogat A Monarchia „aranykorából“ na Jüan ioyuossaK össze. íNeiia meg is szárítják, s így sokáig eláll. A néger asztalon helyet kap a tücsök is, amelyet ele­venen parázsra dobnak s ez- í, tán nagy élvezette eszik. A lepkék és hernyók is ked- : veit csemegéi egyes népeknek. Nevada és Koloradó indiánjai egy ott élő lepkefaj hernyóit ették nagy élvezettel. Először megfüstölték, majd levest ké­szítettek belőle. Afrika külö- böző négertörzsei mintegy húsz faj ehető lepkehernyót tarta­nak számon. Észak-Amerikában a Nagy- Sóstó vidékén a tavak partjai mentén nyár vége felé óriási . tömegekben halmozódik fel egy kis légy (Ephydra hians) báb­ja. Az ottani indiánok igen ; örülnek az ilyen bő bábtermés­nek. A bábokat ugyanis össze­gyűjtik, megszárítják és étel készítésére használják. Az in­diánok úgylátszik különösen kedvelik a rovartáplálékot. Ezt bizonytja az is, hogy a Guaja- nában honos akteon-óriásbogár (megasoma acteon), valamint az elefántóriásbogár (Megásó- , ma elephas) korhadó fában élő hatalmas vastag lárváit külö­nösen finom csemegének tart­ják. Amerika néhány helyén pedig a pálmafúró ormányos (Rynhophorus palmarutn) újj- nagyságú kövér lárváját rend­szeresen gyűjtik és piacon áru­sítják. A bennszülöttek szíve­sen vásárolják és parázson megpirítva eszik. A kínaiak is kedvelnek néhány rovarfajt, amelyeket porrátörve ízesítő­nek is használnak. Az első világháború idején a németek kísérletet tettek az­iránt, hogy légynyűvek mes­terséges tenyésztésével pótol­ják a zsírhiányt. Kétségtelen, hogy a rovarok teste sok értékes fehérjét és jelentékeny mennyiségű zsírt tartalmaz. A rovaroknak tehát — bár nem az emberiség egye­teme él velük — egyes földré­szek, országok és tájak embe­ri táplálékul való felhasználá­sában jelentős szerepük van. Kálmánchey Endre lllllllllllllllllllllllllllllllllllllll! Akarsz olcsón utazni ? I Sokszor azzal a kérdéssel fordulnak hozzánk az olva­sóink, hogy miképpen juthat­nának a Nemzetközi Diákszö­vetség igazolványához. Felke­restük a CSISZ utazási irodá­ját Prágában, ahol a követke­ző felvilágosítást kaptuk: A Nemzetközi Diákszövetség igazolványát csakis főiskolá­sok kaphatják, mégpedig csak a CSISZ-tagok. Ez az igazol­vány 25 százalékos vasúti ked­vezményre jogosít a szocialis­ta tábor európai és ázsiai országaiba és a kapitalista országokba való utazásoknál a kedvezmény az ország hatá­ráig szól. A Lengyel Népköz- társaságban, a Magyar Nép- köztársaságban és a Német Demokratikus Köztársaságban a ď'ák- és turistaszállókban kedvezményes elhelyezést nyerhetnek és a kultúrintéz­mények megtekintésénél is kedvezményben részesülnek. A Nemzetközi Diákszövetség igazolványa belföldön semmi­féle kedvezményre nem jogo­sít. A Nemzetközi Diákszövetség igazolványát a következő cí­men kell kérni: ŰV ČSM Praha I. Gorkého 24. Az igazolvány kiváltásánál fel kell mutatni a főiskolai in­dexet, a CSISZ-igazolványt, egy fényképet és a Nemzetkö­zi Diákszövetség bélyegéért 10.— koronát kell befizetni. Követendő példa A marcellházi AKI tanu­• lói szépítik az iskola kör- 0 nyékét. Felásták az iskola­kertet és virággal, valamint • zöldségfélékkel ültették be, • az iskola előtti teret pedig £ tujafákkal. Kellemes lát­ványt nyújt az így rendbe­• hozott iskola kertje. Gyuricsek Rozália, • Marcellháza A JÁRÁSI SZA- VALÖVER- SENY ERED­MÉNYEIRŐL A járási ve­télkedőn 30-an vettek részt. Az ünnepi versenyt a dön­tőbizottság részéről Pár­kány Antal, a szenei iskola tanára nyitotta meg. Győz­tesként a következők ke­rültek ki: Oros Gyula, Kosztolányi: Tanítom a fia­mat című versével. Egri Péter Ady Endre Disznófe­jű nagyúr című verssel, Nagy Izabella (Pozsony püs- pöki) lírai verseket adott elő. A legnépesebb csopor­tot a második kategória alkotta, győztesek a követ­kezők: Ásványi Zsuzsa (Szene), Sárközi Rózsi (Po- zsonypüspöki). A verseny megmutatta, hogy a tanu­lók milyen alaposan készül­tek és milyen körültekin­téssel választották ki a verseket. A szavalatokat magnetofonra is felvették és az iskoláknak is kölcsön­adják, hogy tanuljanak be­lőle. A versenyben a szenei, pozsonypüspöki, magyarbé­li, éberhardi iskolák vettek részt. A verseny győztesei értékes könyvjutalomban részesültek. Katona Róland, Magyarbél MEGKÉSETT TUDÓSÍTÁS A pionírszervezet meg­alapításának 15. évforduló­ja tiszteletére több akciót indítottunk. Iskolánk na­gyon büszke, mivel pionír­csapatunk a járási szerve­zettől kitüntetést kapott. E sikerhez nagyban hozzájá­rultak a CSISZ-tagok, akik elhatározták, hogy a jövő­ben még jobban fognak tö­rődni a pionírokkal. Vendégh Ilona, Komárom DUNAUTCAI KEZDEMÉNYEZÉS Iskolánk CSISZ szervezete megkezdte az irodalmi délu­tánok rendezé­sét. Minden második héten más osztály készíti elő a műsort. Az összevont kilencedik osz­tály József Attila délutánt rendezett. Az összekötő szavakat Nagy Bea mondta el, valóban sok hozzáértés­sel. A műsor után táncmu­latság következett, a zenét az újonnon szervezett ze­nekar szolgáltatta. Duchoň tanár vezetése mellett a zenekar nagy sikereket ér el. Az áprilisban Szencen megtartott iskolák közötti Ki mit tud vetélkedőre szorgalmasan készültünk. Mindnyájan örülünk a kul­turális műsornak és remél­jük, hogy ezek már isko­lánkban hagyományossá válnak. Rácz Béla, Bratislava NAGYÖLVEDI HÍREK A nagyölvedi fiatalok szí­nészgárdája az idén már má­sodszor állt a nagyközönség elé. Elsőízben a Huszárvá­gás című darabot, azután pedig Móricz Zsigmond Kismadár című négyfelvo- násos vígjátékát mutatták be. Urbán Ferenc, nagysze­rű rendezőnek mutatkozott be. A szereplők közül Bencsik Emília felejthetet­len alakítást nyújtott. Kovács Vince, a bíró, Berek István a gazda szerepében csillogtatta tehetségét. Berek Mária, Csömör Irén- ke, Berényi Etelka, Pásztor Mária, Kovács Ilona, Szalma László, Moncz István, Bazár Valéria, Balázs Katalin, Ármai Gizella, Fazekas Margit, Garai Lajos és Sass Etelka és Tóth István hoz­zájárultak a darab sikeré­hez. Kovács János és Berek Tamás tanítók szép alakí­tást nyújtottak. A techni­kai rendezésért Csömör Dánielnek, Buri Péternek, Cserba Istvánnak, Nagy Istvánnak és Garai Lajos­nak jár elismerés. A szí­nészgárda a szomszédos községekben is sok sikerrel vendégszerepeit. Veres Vilmos, Nagyölved SPORTOLNAK A HAJÓGYÁR TANULÓI A Komáromi Hajógyár tanu­lói hetenként kétszer eljár­nak a Vörös Hadsereg szi­getre, ahol saját labdarú­gó-pályájukon játszanak. A magas és távolugrást is kedvelik, ezért ugrópályát is létesítettek. A birkózás is közkedvelt nálunk. Bu- kovszky Tibor, Kocsis De­zső, Lőrinc Árpád és Tóth Feri szép eredményeket értek el a járási versenyen. Tóth József, Komárom LEVÉL VÄSÄRÜTRÖL A színjátszó gárda nagy sikerrel mutatta be az Egy bécsi kis kávéházban című háromfelvonásos vígjáté­kot. A szereplők közül ki­tűnő alakítást nyújtottak Papp Gabi, Horváth Irén, Szél Gabi, Varga Béla és Varga László. A közönség sok tapssal jutalmazta a szereplőket. Androvics Jenő, Vasárut SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Rügyek: Még ezek a ver­sek sem ütik meg a mérté­ket, de jobbak, mint az előzőek. Kócos és V. Z.: Küldjön be újqbb verseket. Egy bánatos leány: For­duljon a következő címre: Zdravotnícka škola Bratis­lava, Nedbalová ulica (vá­laszbélyeget mellékeljen). Égő: Konkrétabb híradást várunk. Gabriella: Versét nem közölhetjük, de azért ne hagyja abba a verselést, képezze magát, művelődjön. P. Renáta: Závody V. I. Lenina. Plzeň. Spolana n. p. Neratovice, Chemické závo­dy u Mostu állandóan ke­resnek dolgozókat. SZÍVESEN LEVELEZNÉNK: Vörös Márton Mohács, Mezőgazdasági Technikum: Horváth István Mohács, 16 éves. Postafiők 50 sz; Tóth Lászlóné, mérnök. Mezőtúr, Mészáros-telep 9 sz; Somo­gyi Ildikó, OKISZ-Labor, Budapest VI. kér. Dessewf- fy u. 434 sz; Szenderey László, Budapest IV. kér. Komjáth u. 43 sz„ 20 éves; Kovács András, Szabadkí­gyós, MGT Békés-megye, 16 éves; Cseh Zsuzsa, Tö- rökszentmiklős, Kossútli u. 141 sz., 16 éves; Nagyhe­gyes! Margit, Székesfehér­vár. Honvéd u. 1/a sz., 17 éves; Hajden Mária, Pákozd, Arany János u. 17 sz., 16 éves; Simon Mária, Zámoly, Táncsics u. 41 sz; Pólyák Márta, Fehérárcsinok, Jókai Mór u. 11 sz., 17 éves; Fürge István, Piliscsaba. József Attila u 22 sz., 19 éves; Marofai János, Szom­bathely, Táncsics-kollé- glum; Szilvássy Katalin, Budapest, Majakovszkij u. 91 sz; Dworschak Gyöngyi, Budapest VIII. kér. Szörény u. 5 sz; Szombatfalvi Mária, Székesfehérvár, Jókai u. 6 sz., 17 éves; Rácz Éva, Ka­zincbarcika, Széchényi u. 83_ sz., 16 éves; Eszényi Mária, Törökszentmiklós, Kossuth u. 141 sz., 17 éves nagyon étvágygerjesz­tő arra gondolni, hogy a rova­rok is szerepet játszanak az emberi táplálkozásban. A leg­több ember irtózik még a ro­varevés gondolatától is. Pedig nincs olyan ember, aki élete folyamán ne fogyasztott volna rovart, persze legtöbbször nem tudatosan. Erre mint jó példát megemlítem Curran amerikai természettudós ese­tét. Egyszer ebéden volt egyik barátjánál. Ebéd közben vélet­lenül a rovarevésre terelődött a szó. A jelenlevők többsége azon a véleményen volt, hogy ők bizony semmi esetre sem ennének rovart. Erre Curran, aki azt vitatta, hogy a legtöbb élelmiszerünk *-nem mentes a rovaroktól — még elkészíté­sük után sem — villájával felvett tányérjáról egy saláta­levelet. Rövid vizsgálódás után három zöld növénytetvet ta­lált rajta, amelyeket megmu­tatott vendéglátóinak. Barátja csak mosolygott a dolgon, de a háziasszony fel volt hábo­rodva s bizonygatta, hogy a salátát sajátkezűleg mosta meg és semmiféle rovart nem látott rajta. A jelenlevők kö­zül csak Curran vett még a 51, a többiek hozza sem nyúltak már többé. De hiába minden finnyásko­dás, mert alig van olyan élel­miszerünk, amely pete, lárva vagy más alakban ne tartal­mazna rovarokat. Mindennapi kenyerünkben, ha nagyon ala­posan megvizsgáljuk, gyakran akad lisztkukac, lisztmoly és más rovarmaradvány. Persze a rovarrészek néha oly parányi­ak, hogy észre sem vehetők. Az emberiség másik fontos tápláléka a rizs, egyike a ro­varoktól leggyakrabban meg­támadott élelmiszernek. Leg­inkább rizszsizsiket tartalmaz. Néha ezrével lehet a rizsben ilyen zsizsik, anélkül, hogy a háziasszony megláthatná azo­kat. Mivel minden gyümölcsöt megtámadnak a rovarok, a gyümölcsevéssel is gyakran fogyasztunk rovart, vagy an­nak petéjét, lárváját Gondol­junk csak kukacos cseresz­nyére, meggyre, almára, kör­tére, szilvára stb. Mindez ne riasszon vissza senkit kedvenc élelmiszere és a gyümölcsfogyasztástól, ha igen kis mennyiségben rova­rokat és' róva ereszeket is megeszik velük. Az emberiség évszázadok, évezredek óta eszik ilyen formában rovaro­kat, anélkül, hogy ennek leg­csekélyebb mértékben is káros következményei lennének. Mi csak öntudatlanul eszünk ro­varokat, de voltak és vannak népek, akik tudatosan fo­gyasztják azokat. A busmanok még ma is a tetűtől kezdve az összes rova­rokat megeszik, hacsak kife­jezetten nem mérgezőek. Fő­leg a zsírhoz jutnak ily mó­don. amire az emberi szerve­zetnek nagy szüksége van. Az afrikai néger törzsek a sáskajárást nemcsak nagy csapásnak tartják, hanem ara­tásnak, táplálékgyüjtésnek is. Sáskajárás idején minden ép­kézláb ember talpon van, és kosarakban a sáskák millióit gyűjtik össze. Már a sáska­szüret idején esznek a sáská­ból, de csak a szárnyaikat, és hátulsó lábaikat tépik le. A többit pedig megszárítják, ké­sőbb porrá őrlik és elraktá­rozzák. Az amerikai indiánok egyes törzsei valóságos hajtóvadá­szatot rendeznek szöcskera­jokra. Hatalmas tüzet raknak és a szöcskéket botokkal a tűz felé terelik. A megpörkölődött szöcske szerintük kiváló ele­del. A sáskák után a rovarok kö­zül, legfontosabb táplálékául szolgálnak a termeszek. Ezek elképzelhetetlen nagy szám­ban találhatók a forróégövi Afrikában, s elég könnyen hoz­zájuk lehet jutni. A négerek Afrika több helyén olyan fon­tos tápláléknak tartják a ter­meszeket, hogy a termeszbo­lyok mindegyikének megvan a tulajdonosa. Néha véres össze­tűzések is vannak a tulajdon­jogért. Indiában és más forró­égövi országokban is eszik a termeszeket, de ez a szokás seholsem olyan általános, mint Afrikában. A hangyák is szerepet ját­szottak egyes népek találkozá­sában. Több amerikai indián törzs ette a nagyobb hangya­fajokat nyersen és főzve. De sok más rovar is szerepel az emberiség étlapján. Némely vizipoloska fajokat (Notonect-a, Corixa), amint ezt már 1625- ben egy utazó említi, a mexi­kóiak eledelként fogyasztották petéikkel együtt. Ez a polos­kafaj jelentékeny kereskedel­mi cikk volt. A Kongóban lakó négerek különösen kedvelik a kabócák egyik faját. Főleg este és haj­Az alispán .megelégedett volt, megválasztották. Igaz, sok mindent meg kellett ját­szania ezért, dehát rájött arra is, hogy egyet-mást aprópénz­re, de még inkább nagypénzre lehet váltani. Az is igaz, hogy a szavazatok tömérdek pénzbe kerültek, dehát a nyitraiván- kai birtok úszott az adóság­ban és az aüspáni tisztség rövid időn belül nemcsak a választási költségeket hozta be, de játszva megkeresett annyi pénzt, hogy adósságait is kifizethette. Hogy a nép utálta, sebaj! Vasmarkú alis­pán lesz. Majd rövidesen érez­ni fogják az új nyitrai alispán vasmarkát. Természetes tehát, hogy a választás után háza-kapuja tárva-nyitva állott, fogadta a gratulálókat. A lecsúszott nyitrai nemesek egymás között vetélkedtek a talpnyalásban, mert hiszen az új alispán majd jó pénzforrásokhoz juttatja őket, ahol semmit sem kell dolgozni, annál jobban lehet bezsebelni a meg nem érde­melt összegeket. Persze a gra­tulálok fogaton jöttek el, mert hát ki látott volna olyasmit, hogy valaki ne fogaton érkez­zen az új alispán köszöntésé­re. Ez sértette volna tisztsé­gét is. Jól tudta ezt Fesztorá- czi is. akinek az új alispán a „bögyiben“ volt. Nagyon jól ismerte a tulajdonságait és elhatározta tehát, hogy a vas­markú elispánt mindjárt az első gratglációk alkalmából nevetségessé teszi Már régen készült erre a tréfára. Udva­rában egy suszterinas két pompásan fejlett patkányt fo­gott, ezeket látta meg Feszto- ráczi és rögtön megfogamzott benne legújabb tretájanak terve. Egy szelelőlyukakkal ellátott faládába zárta őket, majd szabályosan kihizlalta, mint a malacokat, hisz a kövér patkány könnyebben is szelí­díthető. Különben is a patkány rendkívül tanulékony állat, ezért voltak valaha a patkány­cirkuszok. Mikor elkövetkezett a gratuláció napja, a két ido­mított kövér patkányt befogta miniatűr lószerszámokat csi­náltatott nekik és miniatűr fogatot. Ő tartotta kezében a gyeplőt és a kocsi- mögött lé­pegetve hajtotta maga előtt a patkányfogatot. Megyek az új alispánhoz gratulálni, ma­gyarázta a hahotázó tömeg­nek, amikor a nyitrai utcán felvonult. Bizony néhány érzékenyebb lelkű asszony helyben elájult, amikor a különös parádés fo­gatot meglátta. Ez azonban Fesztoráczit egyáltalában nem izgatta. Azt elvezte, hogy mi­lyen hahotázó tömeg követi a parádés fogatot, miközben az új alispán lakása elé hajtott. Az alispán az ajkába harapott, amikor Fesztoráczi parádés fogatán megérkezett, dehát nem szabad mindjárt az első napokban kimutatni a foga fe­hérjét, sok mindent le kell nyelni. Csak az a fontos, hogy alispán lett. Vígan folyt csakhamar a Szilvórium, egymás után ürül­tek a kupicák. Az alispán fe­lesége, csakhamar friss pogá­csát hozott a szilvórium mellé, amit a reggeli gratulánsok jó étvággyal el is fogyasztottak. Fesztoráczi első volt a dicsé­retben, amely a háziasszony szakácskodását illette, termé­szetes tehát, hogy mindenki jól befalt a friss pogácsából. Maga az új alispán is. t Mártonvölgyi László

Next

/
Thumbnails
Contents