Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-05-12 / 19. szám

Baráti alapon... K ovosmalt — Fülek! S ki­áltsunk fel Petőfivel — „Van-e ki e nevet nem ismeri?“ Ogy is mint kiváló vagy legalább is jó üze­met, (megbízható gyártmá­nyokkal) a közelmúltban, és ügy is mint kevésbé jót nap­jainkban. No, de félre a tréfával. A füleki Kovosmaltban Is meg­indult már az egészséges fej­lődés. Az emberek reálisan néznek a dolgokra, s úgy ba­ráti alapon beszélnek is róla. Mármint a hiányosságokról, s azok kiküszöbölésének lehe­tőségeiről. Fiatalok! Rengeteg itt a fia­tal. Az üzem CSISZ elnöke Bariak Milan 409 CSISZ tag­ról beszél. De sokan odahaza a falujukban dolgoznak a CSISZ-ben. Mert azt talán mondanunk sem kell, hogy a környező falvak szövetkeze­teinek nagy konkurrencia az — üzem! Fiatalok! Automatikusan kö­vetkezik: Szocialista munka­brigádok, a tizenkettedik párt- kongresszus brigádjai... — Persze, hogyne. Vannak, jócskán vannak versenyzők, vagy már a címet birtokló csoportjaink — mondja a CSISZ elnök! Csakhát nem hosszú életűek! Elnyerik a cí­met és rendszerint egy-két éven belül szétesnek. Ok: rövid intervallumokban változnak a gyártmányok. Ahol ma tíz ember kell (az természetesen versenyzett és el is nyert egy címet) holnap nem kell esetleg csak három. A többi hét pedig szanaszét dolgozva — nincs értelme. Hisz a versenyzésnek épp a közösség, a tömörítés, az ösz- szefogás a célja. — Természetes folyamat egy-egy üzem életében — mondja Bariak. Igen! így van! Megakadá­lyozni mindezt csak papíron lehet. Mint a Borisz Polevoj nevet viselő brigád esetében is. Még mindig létezik, holott már másfél év óta nincs! Dehát ez így természetes! — Van ám egy brigádunk! Már három éves — mondja az elnök. — Ahol előfeltétel van hozzá, nem esnek szét. Ander- kó a vezetője. Idehívom — emeli a telefont. Két perc múlva! Anderkó Zoltán mellettem ült. Vagy én ülök mellette? Mindegy! Talpraesett ember és kedves is. Amire nem akar válaszolni, hiába kérdezed. Anderkó brigádja a tizen­kettedik pártkongresszus cí­met is elnyerte és most ver­senybe lépett a „felszavadulá- sunk 20. évfordulója“ címért. Tizenketten a szerszám-konst­rukció részlegről. — Hogy mi eddig együttma­radtunk — fiatalok vagyunk, csaknem mindannyian fülekiek és az ebből eredő összeszo­kottság is tart bennünket. A munkahelyünk sem változik — mondja Anderkó. Üjra versenyeznek tehát. Vállalásaikat öt pontba sűrí­tették. Ebből négy a terme­léssel kapcsolatos, egy, az utolsó pedig (és mi más le­hetne) sablonszerűén a közös szórakozás! Nem vállalnak lehetetlensé­get! — Mit érnek azok a nagy szavak. Ha a zománcozóban a vállalásaikat legalább 50 szá­zalékra teljesítenék, 200 szá­zalékos selejtmentességgel dolgoznának. így meg. Csak a reális vállalásoknak van ér­telme, és azok becsületes megvalósításának 1 A vállalások ilyenek: hogy az új gyártmányok bevezeté­sének technológiáját idő előtt teljesítik. Ledolgoznak segít­ségként a szállítási osztályon a vagonok ki-be rakodásánál 500 brigádórát. Szóval reáli­san! £gy lány Iveta Záreckä nevével a Bratislavai Városi Nemzeti Bizottság képviselő-jelölt­jeinek jegyzékén találkoz­tunk először. 22 éves. Vajon milyen lehet egy fiatal leány, akit ilyen komoly funkcióval bíznak meg? — Nem ilyennek képzelt ? — kérdezte mosolyogva, amikor a munkahelyén a Csehszlovák Sajtóiroda egyik helyiségében kezet - fogtunk. Mint titkárnő dol­gozik ott. Valóban meglepett a kül­seje, mert még fiatalabb - nak néz ki, mint amennyi. Igazi mai lány, biztos fellé­pésű, közvetlen és termé­szetes. Szerényen beszél magáról. Csinos, fiatal leány, aki szereti a mozit, a színházat, a big-beat ze­nét. Nagyon szeretne to­vább tanulni, beiratkozni az újságíró főiskolára. Kedve­sen elmondja azt is, hogy milyen nehéz helyzete van otthon az édesapjának, mert a mama a járási nem­zeti bizottság képviselő-je­löltje és jelenleg a Szovjet­unióban jár a CSSZB sors­jegyén nyerte az utazást. Azután áttérünk a köz­ügyekre. Ivetán meglátni, hogy megszokta a nyilvá­nos szereplést. Gyermekko­ra legszebb emlékei a pio­nírházhoz fűzik, ahol gyak­ran szavalt és énekeit. A CSISZ-gyűléseken érlelő­dött igazán felnőtté. Most a CSISZ városi vezetőségé­nek a tagja, s amint hall­juk valóban rendkívül agi­lis, kitűnő szervezőkészség­gel rendelkezik. így fedez­ték fel, ezért jelölik képvi­selőnek. Különösen az érettségi után fejt ki hasz­nos munkát a hivatala mel­lett működő ifjúsági szer­vezetben is. Szikrázó értelmességgél szinte programbeszédet mond és kifejti mennyire fontos, hogy a fiatalok is részt vegyenek a közéletben, hogy érződjék az ifjúság: az erő. Igen, így mondta: erő. Es szava valóban meggyőzően hangzott. A bratislavai ötvenkettes választási körzet jelöli lvé­tót. — Még pontosan nem tu­dom milyen hatáskörben fejthetek ki tevékenységet — mondja, csak azt tudom, hogy alkotmányunk értel­mében a nemzeti bizottsá­gok irányítják az egész társadalmi életünket. Oda kell hatnunk, hogy a vá­lasztók s így elsősorban a fiatalok többet érdeklődje­nek a közügyek iránt, hi­szen tőlük függ az ország jövője. A fiatalok is meg­kívánhatják, hogy a nemze­ti bizottság tagjai adjanak választ azokra a kérdések­re, melyeket választott kép­viselőink útján felterjesz­tenek és természetesen jo­gukban áll képviselőjüket visszahívni, ha elveszti bi­zalmukat. Aki Ivetát ismeri, az tud­ja, hogy ő valóban a fiata­lok képviselője és megbíz­hat benne. M. M. V. PODMAJSZTROVICS Ä barométer ördög tudja, de a barométer egy­szer csak rosszul kezdte jelezni az időjárást. Ha jó időt mutatott, egész biztos, hogy rövidesen zuho­gott az ^ső, sőt felhőszakadás volt. Ha vihart jelzett, mérget le­hetett rá venni, hogy gyönyörű idő lesz. — Mi van ezzel a barométerrel? — csodálkoztak a szomszédok. — Ilyen, úgy mond­hatni, nagy szak­értő, a múltban nagy elismerést harcolt ki magá­nak, és most... tessék! Bizottságot ala­kítottak, amelynek feladatul adták, vizsgálja felül a barométer tevé­kenységét. Kiderült, hogy a barométer, a nagy szakértő, begubó- zott a tokjába s nem hagyta el a négy falat. Az időjárást jelző adatokat a köz­vetlen környeze­téből szedte. Ha például a konyhá­ból pára jött ki, esőt jelzett. Ha a szobában jól be­gyújtották a kály­hát, a barométer vihart jelzett. A barométert aztán kitették a szabadba s a falra akasztották, hogy közvetlenül rea­gálhasson az élet és az időjárás je­lenségeire. G. A. fordítása Szlovákiában az első gépesített szénraktárt Eperjesen rendezték be. A fogyasztók a szenet közvetlenül a tárolóból kapják. Az új raktárt május 9-én adják át rendeltetésének. — Újítanak Is? — kérde­zem. — Szokás! — Most nincs stabil gyárt­mány, beletartozik munkánk­ba, hogyha nincs meg a tech­nológiai összhang (gyártmány, munkamenet és gépek között) automatikusan kell kijavíta­nunk. Másfelé spekulálni vi­szont nem nagyon ér rá az ember! Újítási javaslatok! Sok eset­ben fából vaskarikák! Újítási javaslat anyagspórolásra — és közben átég az edény, vagy kilyukad a sparhelt. — Nem mentek-e néha az újítási javaslatok anyagspóro­lásai a minőség rovására? A válasz egy mosolyba sű­rűsödik! A tizenkét fiatal dolgozik, igyekszik! És vannak még itt sokan mások is igy tizenket­ten, tízen csoportosulva. Az üzem vezetősége pedig ... — Az üzem vezetőségének a figyelmét túlságosan leköti a tervteljesítés, illetve a terv nem teljesítés! Más dolgot nemigen vesznek észre. Hát igen! Furcsa dolog is az, egész éven át diplomákat adni a jó tervteljesítésért, a kiváló munkáért és közben ki­derül, hogy nincs teljesítve a terv, átég a fazék, kilyukad a sparhelt és ... Új alapokra helyeződik azon­ban Füleken is minden! A ter­melés, a viszony az emberek­hez! Kevesebb lesz a papír, több az emberi jó szó! És le­het, hogy jut idő másra is. Például: — Helyes vezetés mellett a szocialista munkaversenyzés hasznot hozna az üzemnek, mert az új ember formálásá­ban is nagy és fontos szere­pet játszik. Szocialista munkaverseny­zés, minőség, tervteljesítés —■ Kovosmalt. S az üzem címeré­ben a kakasnak újra érces és tisztán csengő lesz a hangja. TÖTH ELEMÉR Az udvardi szövetkezet üvegházaiban rövidesen beérik a paradicsom. Az út visszakanyarodik Ha Varga Estók Miklós és kortérsai az életrajzukat Ír­nák, körülbelül így hangzana: „A második világháború kellős közepén születtem. Iskolai végzettségem középiskola, tag­ja voltam a pionír meg a CSISZ-szervezetnek. Minden igyekezettel azon voltam, hogy az életben megálljain a he­lyem, s valamit hagyjak ma­gam után“. Miklós legalább is ilyen formában mondta el éle­tét. Kevésnek tűnik? Mi mást tudna mondani? Nem tudott kitüntetéseket szerezni a harc­téren, nem lehetett hős sem, ■dehát fiatal. Ha kevésnek tű­nik, nem tehetünk róla. De kezdjük inkább az elején. Varga elvtárssal a vonatban ismerkedtem meg. Jóképű fiú. Magas, vidám, olyan típusú, aki után a lányok megfordul­nak. Miklós olyan, mint álta­lában kortársai, a mai 20—25 évesek. Hogy megismerked­tünk talán a vonat volt az oka. Gyakran találkoznak ösz- sze az emberek a vonatban. Egyesek örök barátok marad­nak, legtöbbnyire azonban csak futóismeretséget kötnek. A jegyeket kérem, felszólításra emeltem fel a fejem. Az ajtó­ban ott állt ő. Beszélgetésünk vontatottan indult. A szolgá­latra, az utasokra hivatkozott. De aztán ráállt. Cigarettára gyújtottunk és megkezdődött a szokásos beszélgetés. Gyak­ran utazik-e, van-e családja, nehéz-e a szolgálat? Ügy lát­szik egy-két kivétellel vala­mennyi vonatbeli ismeretség általában így kezdődik. Azon­ban Varga Miklóstól a beszél­getés folyamán sok érdekes dolgot tudtam meg. Varga Es­tók nem vasutasnak, de me­zőgazdásznak készült. — Önként vállaltam ezt a pályát, — állítja. Senkisem kényszerített. Szeretem a föl­det, az állatokat, szeretek fa­lun dolgozni. Azért mentem a mezőgazdaságba. Mikor befejezte a techniku­mot Terebesen, a blažici szö­vetkezetbe került. Nem volt könnyű a kezdet. Hisz iskolái után egy szövetkezetben zoo- technikusnak lenni nem köny- nyű feladat. Részlegét az iro­dában adták át. Mikor meg­történt a szokásos formalitás, átadás, átvétel, azonnal a far­mokra ment. Ott látta a ren­detlenséget. Látta az igazi valóságot. Tudta, hogy ezen javítani 'kell. Éjjelt nappallá téve, szorgalmasan csinálta a rendet. Bevezette a nyilván­tartást, az áttekintést, ismer­kedett az emberekkel. Akik ott dolgoztak, segítettek neki, hisz egyetértettek vele ők is. No meg aztán abból is, hogy fiatal, s ha akar mutassa meg, hogy mit tud. Miklós barátunk meg is mutatta. Lassan meg­születtek az eredmények. Emelkedett a súlygyarapodás a hízóknál és a tehénistállók­ban a tejhozam. A legkisebb eredménynek is örült. Tapsolt magának, mint egy gyerek. Tulajdonképpen tizennyolc éves fejjel még csak gyerek­ember volt. De így is indult el és a saját lábán kezdett járni, s meg akarta állni a helyét. — Az irodában azonban ve­rekedni kellett. A vezetőség egyes tagjait csak reggel le­hetett megtalálni. Gondoltam a határt járják, — folytatta Miklós. Ha pedig a határt jár­ják az nagyon jó. A jó agro- nómusnak szövetkezeti veze­tőnek ott a helye, ahol az em­berek dolgoznak, s nem a fa­luban, az irodában. De csalód­tam. A tagok azt állították, hogy inni járnak egyesek. Nem akartam hinni. De saját sze­memmel győződtem meg róla. Egy alkalommal az agronó- must, a csoportvezetőt, sajnos a padlásról kellett leráncigál- nunk. Tíz órakor már nem tudtak a lábukon állni. És itt kezdődött a baj. Nem támo­gattak, s hiába verekedtem, hiába panaszkodtam, ők voltak a győztesek. Kiűztek a falu­ból, a szövetkezetből. Az ilyen nem kell — állították. Még fiatal, nem érti a falusi életet, nem ért az emberekhez, kevés a tapasztalata, stb. Döntöttek a vezetőségben. Varga Estók Miklós nem lehet a szövetke­zet zootechnikusa, s ha akar mehet. Nem akadt ember, aki kiállt volna érte. És Varga Estók Miklós könnyes szemmel bú­csúzott az emberektől, akiket megismert. Hogy az emberek nem álltak ki érte? Ezen ne csodálkozzunk. Mert egyes fa­luban olyanok a szokások, hogy amit a vezetők monda­nak, arra a falu bólint. Miklós útra indult. Most hova, mit csináljon? Habár katonaság előtt állt, felvették az Allamvasutakhoz. Zootech- nikusból azóta már jegykezelő lett a gyorsvonaton és itt is becsületesen dolgozik. Szere­tik őt, mert szorgalmas, az utasok is kedvelik, mert pél­dásan viselkedik. De a mező- gazdaságba vágyik vissza. Azt állítja, hogy erről az életcél­járól nem tud lemondani. Még odahaza is mezőgazdasággal foglalkozik. Van egy kis kert­je, ott kísérletezget. Mostaná­ban gyakran járnak utána. Hívják, csalogatják a szövet­kezetbe. Gyere hozzánk Estók, szükségünk van jó szakember­re. A munkahelyén is mérle­gelték a helyzetét. Úgy dön­töttek, ha Varga Estók Miklós jónak látja, önként elmehet. Mi nem kényszerítjük. Hogy miért nem kényszerítik? Mert itt is megállta a helyét és Miklós gondolkozik. Szép a vasutas-szakma, lehet is ke­resni, de a föld, a falu, az ál­latok húzzák. Lehet, hogy mire e sorok a rotációs gépből ki­kerülnek, Varga Estók Miklóst már zootechnikus elvtársnak szólítják valamelyik szövetke­zetben. Szigl Ferenc I © A növények szárán lát- í szólag össze-vissza helyez- I kedik el, valójában hallat­♦ lan rendben, pontos mate­♦ matikai törvények szerint ♦ foglal helyet minden levél. J Lamé francia matematikus j volt az első, aki felfedezte ♦ a törvényszerűséget és fel- J állította a róla elnevezett $ különleges számsort, amely ♦ a növénylevelek elhelyez- ! kedési lehetőségeit mutat- í ja. A körtefa levelei csa- ; varmenet szerint helyez- I kednek el (egy csavarme- ; net. két egymás fölött álló ♦ levél között húzódik) köz­♦ ben a csavarmenet három- : szór kerüli meg a szárat. { Ezért ezt 3/8-ados levélál­♦ iásnak nevezzük. ; ® A tetőcserepezés nem ♦ az ember találmánya. Sok- » kai tökéletesebb változat- { ban a természetben is rá- ; bukkanhatunk. Ha egy tar­♦ ka lepke szárnyát mikrosz- í kóp alatt megvizsgáljuk, j felfedezhetjük rajta az ap- ; ró „cserepeket“. Sőt a ter­♦ mészet még tökéletesebb í cserepezéssel dolgozik mint ♦ az ember, mert minden í egyes cserépdarabot külön i nyelecske rögzít a szárny­hoz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents