Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-04-21 / 16. szám

AVITÁK IDEJE Megkezdődik a választási kampány legfontosabb idősza­ka. A polgárok a nyilvános közgyűléseken megismerked­nek a Nemzeti Front szerve­zetei által javasolt jelöltekkel. Beszélni fogunk az időszerű és távlati feladatokról, cél­jainkról, nehézségeinkről és sikereinkről. Természetes, hogy sok kérdést teszünk majd fel. Sokszor kínos kér­dések is, melyekre felelősség- teljesen közösen válaszolunk. így hát eljön a kérdések ideje. Nemcsak a javasolt jelöl­tekre vonatkozólag teszünk fel kérdéseket. Ez csak természe­tes és nemcsak olyan kérdé­seket, mint például: Miért nem világítják ki jobban az utcán­kat; meddig fogunk a lakások­ban fagyoskodni; hol nyitják meg az ígért zöldséges boltot; mikor nyílik meg a gyermek- játszótér; mikor cserélik ki a hentesüzletben az olyan gyakran kritizált üzletvezető­nőt, mivel a vásárlóközönség­gel szemben olyan figyelmet­len magatartást tanúsít. Eljön az idő, amikor nem­csak ilyen kérdéseket teszünk majd fel. Annak ellenére, hogy ezek a kérdések olyan problé­mákat érintenek, amelyekkel a polgárok lépten-nyomon ta­lálkoznak, ameiyek szerint megítélik rendszerünket, és amelyek aláássák azokat az eredményeket, amelyeket az emberek érdekében már eddig elértünk. A helyzethez mérten azért mégiscsak helyénvaló lenne, ha alapvető fontosságú kérdéseket tennénk fel. Elsősorban olyan kérdéseket és rögtön megadnánk rá vála­szokat is, mint: az elmúlt év­ben miért növekedett 11 szá­zalékkal a selejt, hiszen a ter­melés aránytalanul kevesebbéi növekedett; miért emelkedik a használatra átadott építke­zéseknél a panaszok száma; miért pazarolnak annyi pénzt csakis azért, mert valahol nem elég ruganyos a szervezés és miért nem hajlandóak önállóan rendelkezni sokszor olyanok, akik azt megtehetnék és azzal hasznos munkát végeznének, miért burjánzik még mindig a bürokrácia; miért olyan fe­lelőtlenek az emberek; miért nem veszik komolyabban a kezdeményezéseket; az újítók javaslatait, és az anyagi érde­keltség miért nem ösztönzi az embereket arra, hogy munká­jukat becsületesebben végez­zék és miért n?m szűkölkö­dünk ezekben a „miértek­ben“? Fel kell vetni ezeket a kér­déseket, nemcsak a központi hivatalokban és szervekben, hanem mindenütt. Nemcsak az irányítással, hanem a felelős- ségre-vonással is foglalkozz nunk kell, a kádermunkát is úgy kell irányítani, mint ahogy azt Novotný elvtárs már jó- néhányszor kihangsúlyozta, elsősorban azokra kell támasz­kodnunk, akiknek meg van hozzá az adottságuk és társa­dalmunk érdekében valóban valamit tehetnek. Beszélni kell a fegyelmezettségről, az igaz­ságos jutalmazásról és még sok más kérdésről. Nyíltan beszélni akarunk ezekről a kérdésekről. Valaki gos jellegű problémák — eze­ket a nemzeti bizottságok talán felvethetné: hiszen ezek alapvető elvi kérdések, orszá- képviselői nem oldhatják meg. És még hozzáfűzhetik: a gya­korlatból tudjuk, hogy képvi­selőink már sok esetben elle­neztek esztelenségeket és a szemmel látható kártékony gyakorlat ellen tehetetlennek bizonyultak. Elsősorban feltesszük a kér­dést: vajon valóban olyan te­hetetlenek voltak-e, vajon a valóságban nem-e az a hely­zet, hogy csak vonakodtak és nem akarták „az ujjúkat meg­égetni“. Vajon nem volt-e számukra kényelmesebb, hogy nem vették igénybe a tör.vény- nyújtotta lehetőségeket. A mostani választásoknál az államhatalom legfontosabb szerveibe a nemzetgyűléstől, a Szlovák Nemzeti Tanácson keresztül a helyi nemzeti bi­zottságba választjuk meg kép­viselőinket. A jelöltekkel, á jövő képvi­selőivel ezért majd az alap­vető kérdésekről kell beszélni, hiszen rájuk vár a problémák megoldása, ezt várjuk tőlük. Ezért nézzük meg alaposan, Iiogy kiket választunk. A pol­gárok joggal követelhetik, hogy a képviselők a nép érde­keiért harcoljanak mindig és mindenkor. Pártunk politikai elvei nevében az érvényes ha­tározatok szellemében a tár­sadalom érdekében. Ebben a harcban a tömegek képvise­lőik mögé állnak, a legerősebb' fegyvert adják kezükbe — be­léjük helyezik bizalmukat. Az előzetes számítások szerint közel 2,5 millió turista látogatja meg Jugoszláviát ebben az évben. A jugoszláv kormány komoly támogatást nyújt a turista-forgalom élénkítésére. Felvételünk a turisták egyik kedvenc helyéről egy félszigetről készült. Ebből és az ehhez hasonló állomásokból indul Barátság Olajvezetéken a szovjet nafta. hozzánk a RÖVIDEN J KÜLPOLITIKÁBÓL A KÍNAI VEZETŐK ÁLLÁS­PONTJÁNAK HATÁROZOTT bírálata központi helyet fog­lalt el Hruscsov elvtárs és Gomulka beszédében. A Szov­jet Kommunista Párt első tit­kára kifejtette, hogy a kínai vezetők aknamunkájukkal sú­lyos nehézségeket támasztot­tak a kommunista világmoz­galomban, s a szakadás szélé­re juttatták azt. Történelmi­leg felvázolta a vita eredetét és elfajulását, s arra is rá­mutatott, hogy ma már nem egyszerűen elméleti polémiá­ról van szó. A kínai vezetők egyeduralmukat akarják rá­kényszeríteni a szocialista tá­borra és a kommunista világ­mozgalomra. Hruscsov kimutatta, hogy mennyire a marxizmus-leni- nizmus káros megsértése an­nak a tételnek a tagadása, hogy a munkásosztály éppen gazdaságpolitikájával gyako­rolja a legfőbb hatást a vi­lágforradalom fejlődésére. El­méletileg bírálta Mao Ce- tungnak és társainak a „nagy ugrásról" és a „népi kommu­nákról“ hangoztatott frázisait, amelyek a kínai belpolitiká­ban is gazdasági csődöt, éhín­séget vontak maguk után. Amikor pedig Pekingben szem­betalálkoztak a hibákkal, a sztálini módszerekhez hason­lóan a felelősséget igyekeztek elhárítani maguktól. Hruscsov végül kifejtette, hogy az SZKP a kommunista világmozgalom­mal együtt tántoríthatatlanul halad a XX. és a XXII. kong­resszus útján, a lenini úton, újabb győzelmek felé. A MÚLT HÉTEN GYÜLÉSE- ZETT A ROMÄN MUNKÁS­PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁ­GÁNAK kibővített ülése. Az ülésen beszámolót hallgattak. meg azokról a megbeszélé­sekről, amelyeket a Román ■Munkáspárt küldöttsége a Kí­nai Kommunista Párt, a Ko­reai Munkáspárt, valamint a Szovjetunió Kommunista Párt­ja vezetőivel folytatott a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről. A BUNDESTAG A MÚLT HÉTEN MEGKEZDTE AZ 1964. évi költségvetés részletes tár­gyalását. A 60,3 milliárdos költségvetés — elsősorban a katonai kiadások növelése kö­vetkeztében — újabb rekord a nyugatnémet állam történe­tében. s a kiadások összege az előző évihez képest 3,5 milliárd márkával nő. A bonni pártok mégis megállapodtak, hogy mindössze két nap alatt tárgyalják le a költségvetést, nyilván, hogy a közvélemény ne figyelhessen fel a fegy­verkezési és egyéb hideghá­borús kiadások újabb nagy­arányú növekedésére. A közvetlen fegyverkezési kiadások a költségvetés 38 százalékát teszik ki, de a Bonner Korrespondent az egyes tételeket elemezve rá­mutat: a polgári tárcák kere­tében is több tétel szolgálja a burkolt katonai kiadásokat és általában a hidegháborús politikát. HAZAFIAS NEVELÉS AZ AFRI­KAI IFJÚSÁGI SZÖVETSÉGEK­BEN Á tangányikai, kenyai, és az ugandai hadseregben januárban kitört elégedetlenség és kor­mányellenes zendülés ismét előtérbe állította a független afrikai országok hadseregei kö­rüli problémákat. S a saját, nemzeti hadseregek létrehozá­sa nevelése Afrikában is elvá­laszthatatlan az ifjúsági szö­vetség tevékenységétől, sőt, azt mondhatnánk, az új, nem­zeti hadsereg megteremtésében oroszlányszerep vár a függet­lenségért vívott küzdelemben megedződött ifjúsági szövetsé­gekre. ANGOL TISZTEK VEZÉNYLE­TÉVEL Kenyában a kormányzópárt (KANU - Kenyai Afrikai Nem- zetj Onló, Jomo Kenyatta párt­ja) funkcionáriusai és ifjúsági tagozatának vezetői, alig két héttel az 1963. december 13-án elnyert függetlenség után el­mondták, hogy az elkövetkező idő-tóakban a legrátermettebb fiatalokat küldik majd a ke­nyai hadseregbe. Amikor erről a kérdésről beszélgettem ve­lük, bizonyos körülményeket vázoltak a kenyai hadsereg létrejöttével kapcsolatban. Min­denekelőtt azt — s ez a tan- ganyikai és az ugandai kato­naságra is érvényes — hogy a kenyai hadsereg zászlóaljait az angolok szervezték, angol tisz­tek képezték ki, tisztjei és al­tisztjei angol katonai iskolák­ban nevelkedtek, akik (a ka­tonákkal együtt) többet tanul­tak a brit birodalom történe­téről, mint saját hazájukról, Kenyáról. S amit Kenyáról a fejükbe vertek, a függetlensé­gi mozgalom iránti gyűlölet volt — hiszen ezeket az egy­ségeket alig néhány esztendő­vel ezelőtt az angol gyarmati kormányzat a sztrájkolók, tün­tetők elleni testvérgyilkosság­ra is felhasználta. Ezek a ka­tonák nem vettek részt a nép függetlenségi harcában, s ami­kor az ország szabad lett, túl­zott és jogtalan követelések­kel álltak a kormány elé. Ilyen körülmények között ez a ka­tonaság nem teljes értékű a kormány számára és elképzel­hető, hogy a januári keletafri­kai lázadások hátterében azok az angol tisztek álltak, akik ma is vezénylik ezeket a zász­lóaljakat. Elképzelhető, hogy Oginga Odinga kertyaí belügy­miniszter kezében bizonyíté­kok is vannak, amelyek alap­ján ezt állította. Arra termé­szetesen az angolok aligha szá­mítottak, hogy az afrikai ka­tonák elégedetlensége átcsap az angol tisztek azonnali távo­zását követelő jelszavakba. Tanganyikában és Ugandában ez történt. (A helyzetet ter­mészetesen bonyolítja, hogy Nyerere tanganyikai elnök, Obote ugandai és kenyatta ke­nyai miniszterelnök miért ép­pen az angol csapatokat hívta a fellázadt afrikai katonák el­len? Mindhárman hangoztatták, hogy „nem szívesen" hívták segítségül az angolokat, s tud­valevő, hogy ezeknek az orszá­goknak afrikai közvéleménye gyűlölettel reagált az elmúlt esztendőkből már jól ismert brit szuronyok behívására. Mindenesetre az afrikai egy­ségszervezet Dar-es-Salamban februárban megtartott értekez­letén elhatározták, hogy külön­böző afrikai országok katoná­ival váltják fel a Tanganyiká­ban levő angol egységeket!) AZ IFJÚSÁGI MOZGALOM aktivistáit a hadseregbe! A három kelet-afrikai or­szágban lezajlott katonai lá­zadások tehát előtérbe állítot­ták és „sürgős feladattá" tet­ték ezekben az országokban a megbízható, az imperializmus­sal szembenálló nemzeti had­seregek és saját, afrikai tiszti állomány létrehozását. A tan­ganyikai hadsereg főparancs­noka a legutóbbi időkig egy an­gol ezredes volt, Kenyában pe­dig a tisztek többsége angol. Kenyatta miniszterelnök a ja­nuári lázadás után kenyai tisz­tet nevezett ki a kormányhoz hű maradt zászlóalj élére, a fellázadt zászlóaljat pedig lé­nyegében feloszlatták, másfél­száz katonát pedig valószínű­leg bíróság elé állítanak. Tanganyikában és Kenyában máris elhatározták, hogy a kor­mánypárt ifjúsági mozgalmá­nak legjobb aktivistáit toboroz­zák a hadseregbe, s a függet­lenségért vívott fegyveres harcban kitűntek közül képe­zik ki az üj, nemzeti hadse­reg tisztjeit. A korábban függetlenné vált' nyugat-afrikai országok közül azoknak, amelyek határozott imperialistaellenes politikát folytatnak, hasonló feladatok­kal kellett megbirkózniuk. El­sősorban Ghánára, Guineára, és Malira gondolunk. Ezek az országok ezért léphettek fel -bátran a gyarmatosító imperia­lista országok zsarolásával és beavatkozási kísérleteivel szemben, mert katonáikat, az Imperializmus elleni gyűlölet, a világ szabadságszerető or­szágai és a gyarmati elnyomás ellen küzdő afrikai testvéreik iránti szolidaritás szellemében nevelték. FELELEVENÍTENI AFRIKA HŐSI TÖRTÉNELMÉT A guineai JRDA (demokrati­kus ifjúsági tömörülés) a gha- nai Pionírok Szervezete és a Mali Ifjúsági Szövetség (J.US —RDA) az elmúlt esztendők során különböző formákat ala­kított ki a fiatalok hazafias nevelésére, hogy az ifjúságba beleoltsák a haza iránti szol­gálatkészséget s a fiatalembe­reket felkészítsék a katonai szolgálatra. A hazafias nevelés alighanem a legfontosabb a fel­soroltak között, hiszen a gýar- mati uralom évszázadai során az idegen hódítók igyekeztek megsemmisíteni az ősi afrikai kultúrák maradványait, elkü­löníteni, szembeállítani egy­mással a törzseket. A guineai gyerekek többet tanultak Na­póleonról, mint a legendás Szartoriról és Guinea vala­mennyi történelmi nagyjairól, együttvéve, hogy elfeledtessék velük a gyarmatosításellenes szabadságharc dicső emlékeit. A függetlenség után az ifjú­sági szövetség éppen ezeknek az emlékeknek, saját történel­mük hősi epizódjainak feltárá­sára mozgósította a fiatalokat. Guineában a JRDA országos mózgalmat szervezett. Ezek a mozgalmak párosul­nak természetesen az ifjúság politikai nevelésével és a ka­tonaköteleseknek az országépí­tésre és a fegyveres szalgálat- ra való felkészítésével. Guineá­ban és Ghánában ezeket az if­júsági szövetségen belül vég­zik, Maliban \ külön szerveze­tekben — amelyek az ifjúsági szövetség, illetve az Ifjúsági Sport- és Kultúrközpont (mi­nisztérium) irányítása alatt működnek. A legfontosabb Ma­liban a „városi és falusi ifjú­sági szolgálat" (Service civi- que — Polgári szolgálat), a- melynek keretében a 18. élet­évüket betöltött fiatalok poli­tikai nevelésben részesülnek, az analfabéták elsajátítják az írás-olvasást, különböző fog­lalkozásokból vizsgáznak (pél­dául kőműves, ács, traktorve­zető lesz belőlük), mezőgazda- sági szakmunkát végeznek és felkészülnek a fegyveres szol­gálatra. Igaz, Maliban és más afrikai országokban a hadsereg létszáma igen alacsony, s ez­ért a katonaköteleseknek csu­pán egy kis részét szólítják a hadseregbe. De a különböző formájú felkészítő tanfolya­mok, iskolák, akciók, a milí­ciában való szolgálat, amelyek együtt járnak a fiatalok politi­kai és hazafias nevelésével, az építőmunkába való bevonásá­val, jó alapot teremtenek „fel­nőtt" életükhöz, s a legráter­mettebbek kerülnek a nemzeti hadseregbe. MEGBÍZHATÓ KEZEKBE... Hiba volna eltúlozni azt a szerepet, amelyet Afrika füg­getlen és antiimperialista po­litikát folytató országaiban az ifjúsági szövetség játszik. Mé­gis, ezekben az országokban — éppen a gyarmati kizsákmá­nyolás következtében ma még igen alacsony átlagéletkort is figyelembe véve — sokat se­gíthetnek a nemzeti, s az im­perializmust gyűlölő hadsere­gek létrehozásban. Hiszen a sorkatonák Afrikában is a fia­talok közül kerülnek ki, s a kelet-afrikai katonai zendülé­sek bizonyították, hogy nem mindegy, kiknek a kezében van a fegyver. Érdemes volt... őst, hogy évek múltán újból találkoztunk, könnyebb helyzetben vol­tam, mint ismeretségünk első napjaiban. Akkor a kö­vetkezőkkel érvelt fiatal ismerősöm: Hát érdemes volt egyáltalán tanulni, éneket pocsékolni — ezzel és ezzel hasonlókkal kezdte mindig a beszélgetést. — Az üzemben építkezé­sen, vagy éppen másutt is megkereshettem volna ezt tanulás nélkül is... — mu­tatta ilyenkor a fizetési szalagot. Hacsak ezt néztük volna, valóban nyomós érvként könyvelhettük volna el... Mert valóban két év a sző­lészeti szakiskolában s utá­na a mezőgazdasági tech­nikumon érettségit szerez­ni, időt és egyéb anyagi áldozatot követelt. Persze akkor is így állítottuk fel mércét: Mit és hogyan dol­gozzunk? Ez volt a dolgok lényege. Ragaszkodni a vá­lasztott szakmához, csak a könyvek, az iskola útján lehetett. A többi viszont a „hogyan“ már ebből adódik. Jól, s úgy dolgozni, hogy abban másoknak és ma­gunknak is öröme legyen, csak így lehetséges. A látszólagos időpocsé- kolás mégsem volt /hiába, sőt a kezdőnek kijáró fi­zetség sem volt oly ala­csony. Seregi Géza azfya tovább verekedte magát az életően. Ma már harmad­éves főiskolai hallgató. Biológia-kémia-szakos. Ho­gyan tovább, merre? Most, hogy újból találkoztunk már elmaradt az évekkel ezelőtti kétkedés, érdemes- e időt pocsékolni, lemonda­ni egyröl-másról. A hogyan tovább, merre? — kérdésre sem volt nehéz a válasz. Befejezni a főiskolát. Seregi Gézának sikerült, ám neki sem véletlenül. Igaz, hogy mindez fáradsá­gos munkával járt. Rend­szeres munka mellett táv- úton tanulni nem könnyű, ám mégis dolgozóink ezrei és ezrei vállalják a velejá­ró nehézségeket, az esetle­ges lemondásokat. Ám mindez nagyon is alkalmas arra, hogy elgondolkoztassa fiataljainknak azt a rétegét — bár nem nagy — amely talán nem él kellőképpen helyzete adta lehetőségei­vel. Nem egy eset tanúsko­dik arról, hogy az alapfokú iskolát végzett fiatal in­kább munkaviszonyba lép — beír csökkentett munka­időre — mondván, hogy mindjárt keresethez jut, kár lenne a tanoncévekért. Nem egy eset bizonyítja, hogy néhány idősebb, sőt szülő is bár meggondolat­lanul, de mégis támogatja az ilyen nézetet. Sőt szám­talanszor azt is tapasztal­hatjuk, hogy meggondolat­lan fiatalok könnyelműen megszakítják a tanonevi- szonyt. Mondanom sem kell, hogy a tanoneviszony eset­leges megszakításának nemcsak az illető fiatal vi­seli idővel kárát, de magát a társadalmunkat is szoro­san érintik az ilyen és eh­hez hasonló lépések. A m mindez egyéb dol­** gokra, hiányosságok­ra is rávilágít. Elsősorban is ifjúsági szövetségünknek, adott esetben arra az alap­szervezetére, mely nem tudja kellőképpen befolyá­solni tagjait saját maguk érdekében. Ma, amikor a gazdasági életünk és az egész termelés a szakkép­zés fokozását sürgeti, nem nézhetnek el CS1SZ alap­szervezeteink afölött, hogy milyen helyzet uralkodik ipari tanulóotthonainkban, milyen problémákkal küz­denek a pályaválasztás előtt álló fiatalok. Az ő problé­máik, nehézségeik ismerete nélkül alig nyújthatunk nekik kellő segítséget, s alig akadályozhatjuk meg az évközbeni lemorzsolódást, ipari tanulóotthonainkban.-ny -d I. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents