Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-04-07 / 14. szám
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------.— Juhász Ferenc: Karácsonyi ének József Attila sírjánál Cseppkőbarlang a téli éj. Lihegő és hatalmas cseppkő-fogsorú szájiireg. Szikrázó kristály-farkas. Milliárd cseppkő-tű-foga villog és sziporkázik. Kálcit-virágok árnyéka között a jég csírázik. A dér szorongva visszanéz a hegyes csillagokra, kinő az éj barlangfalán sok alabástrom-csokra. Nyafog a denevér-sötét nagyfülű bársony-fürtje. Kristály-farkasfej vicsorog az emberfaj-ezüstre. Majd lágy részeket is kitép a zöld állkapocs-tüske, lágyékot és gégét kimar, szőrt és tollat kiköpve. Kiszakítja a mindenség hónalját is morogva, s elömlik füstölve a vér, az űrben szétzuhogva. A dolgok üveg-élete ropog a farkas-szájban. A tyúkganéj, a lóganéj virít fehér ruhában. A zöld, krokodil-bőrű sár kék csonttá zsugorodva salétrom-taréjjal sziszeg, nem vár a szánalomra. A Magyar építészet ezer éve címen Ostravában e napokban fényképkiállítás nyílt meg. ★ Az európai íróközösség határozata szerint számos európai országban az idén megtartják a költészet napját. ★ Karlovy Vary-ban e napokban megrendezték a rövid filmek fesztiválját,’ melyen 86 filmet mutattak be. ★ Klement Slávičky cseh zeneszerző Rapszódia variációkkal című művét e napokban mutatják be Budapesten, ahol nagy sikert ért el. ★ A Magyar Televízió munkatársai az idén a Csehszlovák Televízió munkatársaival koo- produkciós filmet készítenek Magyarországról és Csehszlovákiáról. Prágában júniusban A kék holtak sisteregnek a föld nyirok-levében, csont-népek buborékzanak a bolygó fém-tüzében. Az élő mind zugot keres: csikó, tehén, szelíd vad. Kukac, bogár, béka, madár a gyémánt-kürtre hallgat. A férfi lámpát gyújt, a nő égitest-almot terít, s várják a zordon angyalok csikorgó fagy-lépteit. Kalácsot rágcsál a világ, iszik kinek van bora. Áttetszik csontoddal a sír, mint röntgen-kép-koponya. Én könnyeidre gondolok és szeretnék zokogni. A próféta-emberiség már nem tud csak makogni? Mint páncél-vértet fölveszem elszakadt halott-inged. Halál ell“n haláloddal védem meg hitünket. Állok a tél üveg-vértü lovai közt keményen, jég-lándzsák, kristálylovasok oltanák ki vad fényem. És mint jégtövis-koronát, izzó arany-abroncsom: a fejemre-font éjszakát, a csillagos űrt hordom. rendezik meg az Intervízió országainak első nemzetközi TV fesztiválját. ★ A moszkvai Történelmi Múzeumban állították ki az Azori tenger mentén nemrég talált tamanyi Afrodite márvány- szobrot. Szakértők szerint a szobor egyenértékű a Louvre milói Vénuszával. ★ Augusztus elseje és tizen- kettedike között tartják meg a balatoni és a szegedi nyári egyetem előadásait. Az előadásokat az egyes témák legkiválóbb tudós szakértői tartják. Csak néhány előadás címét ragadjuk ki: a nyelvi laboratórium és a modern nyelvoktatás, a matematikai logika szerepe a pedagógiában, a programozott oktatás — az oktatógépek. A nyári egyetemen való részvétel díja teljes ellátással és szállással együtt igen alacsony. A nyári egyetem hallgatói a szegedi szabadtéri játékok több előadását is megnézhetik és válogathatnak a sok kiállítás, sportesemény és más rendezvények között. Boccaccio 70 toborzó témák formájában szokott előfordulni. (Igaz, hogy az ilyen filmekből az utóbbi években nem teljesítettük a „sokévi átlagot". Szomorúbb viszont az, hogy nem keresettek azok a filmek sem, amelyek szak-szempontból a legjobbak közé tartoznak. Gondoljunk csak a japánok „Kopár sziget“-ere. A moszkvai filmfesztiválon elnyerte a nagydíjat, a bratislavai „Hviezda“ moziban vinzont három napig sem bírta megtölteni a nézőteret. Hasonló a sorsuk Ka- walerovicz, Richardson, vagy más neves rendezők filmjeinek is (Cléo öttől hétig). A közönség különböző rétegeiben kerestem a választ, miért van az, hogy nem érdekegyáltalán nem képviselik a kiutat. Hogy mégis van megoldás, azt fenomenálisan bizonyította Charlie Chaplin még a film gyermekkorában, főleg némafilmjeivel, hisz ezek még ma is mindenkit megkacagtatnak. Értékük viszont azért maradandó, mert Chaplin minden filmjével kritizált, javított, tanított magas filozófiai színvonalon. Igaz, hogy olyan kitűnő filmszínész, mint Chaplin, nem mindennap születik. Mégis a közelmúltban tanúi lehettünk olyan kísérleteknek (nem utánzásoknak), amelyek hasonló magas művészi krédóval szórakoztatni is tudnak. („Válás olasz módra", „Amikor a macska jön“.) Állítólag minden edüvészi es kö zönségsi „Ha jó a kritika — akkor nem érdemes megnézni... „Okvetlen nézd meg! Izgalmas is, meg egy-két ágy jelenet is van benne!" Mindegyikünk találkozott már ilyen és ehhez hasonló „filmtanácsadóval“. E két példából is nyilvánvaló a konfliktus: a közönségnek a jó, ill. művészi és a rossz, ill. giccs vagy érdektelen filmekhez való viszonya. Mi okozta e nézet- eltérést? A közönség nem érti meg a filmeket, vagy a filmművészet teoretikusai gaba- lyodtak bele az egyre nagyobb és homályosabb esztétikai normákba — fittyet hányva a közönségigényre ? A filmgyártás pedig ahelyett, hogy produkcióval kielégítené úgy az egyik, mint a másik „tábort", inkább alkalmazkodott a kialakult helyzethez? Vagy nem lehet olyan filmeket gyártani, amelyek kielégítenék úgy a „nagyérdeműt“, mint a magas művészi elveket? A gyakorlat leggyőződhettem róla — Eellini, Antonioni filmjein üresek a széksorok, a .fFekete múzeum" című filmen viszont élvezettel figyeli a közönség, hogyan bővül a film „főhősének" múzeuma saját gyilkossági áldozatainak csontvázából. Moziból jövet rázott a hideg a félelemtől. Szerencse, hogy hozzánk nem jutnak el ezek a filmek (igaz, hogy a művészi értékű nyugati filmek legjobbjai sem, mint pl. a 8 Oscar-dí- jat kapott „Híd a Kwai folyón“ vagy pedig a híres Rómeó és Júlia történetére épült egyedülálló musical, a „10 Oscaros“ „West side story"). Megvesz- szük viszont a látszólag ártatlan giccseket, ahol jól kisírhatjuk magunkat a „szívhez- szóló" történeten. (Lásd „Örökké élnek az erdők" — mindig telt háztetőit.) Ebbe a csoportba sorolhatnák Jean Marais legújabb filmjeit is, amelyekben a női „szívgyötrés" a leglényegesebb — mindig lovagi kosztümben. (Lásd „Az. ördög és a tízparancsolat", „Kapitän Fra- casse", „Vigyázat, la Toure“.) Az imént felsorolt példák nem jelentik azt, hogy mi nem tudunk rossz filmet gyártani. Van szocialista-giccs is, főleg EFSZCléo öttől hétig lik őket ezek a filmek? „A moziban nem mindennapi gondjaimat akarom viszontlátni, hanem éppen ezeket feledve, szórakozni szeretnék" — volt a válaszok túlnyomó részének leglényegesebb gondolata. Szórakozni... Jogos igény! Hogy milyen helytelen módszereket alkalmaznak egyes filmcégek e probléma megoldásánál, arról már szóltunk. Az üres, semmitmondó, csak a fülnek és szemnek szánt filmek digit felülmúl azonban Stanley Kamer „E bolond, bolond, bolond világ" című filmje, amelynek nemrég volt meg a hollywoodi bemutatója.) Reméljük, hogyha az ilyen és hasonló filmek száma minél nagyobb lesz, akkor a közönség is megbékél a kritikusokkal, vagy inkább fordítva. A legújabb elv tehát: nevettetve tanítani. VAVRECZKY GÉZA alábbis ezt igazolja, olyannyira, hogy ma már nyíltan beszélnek kétféle, az ún. művészi és kommersz filmgyártásról. A filmesek haladóbb és igényesebb csoportja készíti az olyan filmeket, melyek jelentős ideológiai mondanivalóval, a technikai és esztétikai fejlődés kihasználásával kívánják magasabb színvonalra emelni a film- művészetet. A kommersz-film csak egy célt lát maga előtt — a kasszasikert, vagy ahogy ezt alkotói mondják — a „közönségsikert". Halomszámra készülnek — nagy anyagi befektetéssel, sok esetben neves művészek szerepeltetésével a sexszel, romantikával, zenével vagy esetleg valami kuriozitással teletömött filmek. Ez odáig fajult, hogy pl. Nyugat-Németországban — magam is megAz ördög és a tízparancsolat (XVI. folytatás) Laci nem tudott visszaemlékezni rá, mikor kezdődött az az érzése, hogy utazik valahová, állandóan úton van és sietnie kell. Egész élete úttá változott, s ő úgy repült rajta, hogy a kilométerkövek is csak meg-megvillantak. Neszti csak úgy sugárzott a jókedvtől. Csak olyankor szomorodott el, amikor Laci olyan különös komolysággal nézett rá. Napbarnított kis arca, zöldes kék szeme szorongást tükrözött, sóváran könyörögte a vidámságot. Amikor találkoztak esténként a színdarab-próbákon és lassan sétálva együtt mentek hazafelé, egyre kevesebbet gondoltak az augusztus végi válásra. Laci nyugodt volt. A türelmetlenség eltűnt arcáról. Egymás mellett mentek, néha kéz a kézben ... de a fiú vágy- talanul gondolt most gyermekkori barátjára, szerelmére, aki szótlanul követte. Neszti csendesen lépegetett mellette. — A múltkor találkoztam Miskával is a városban ... Látod, ő már rendesen dolgozik... Kicsit zsörtölődött beosztása miatt, de azért jól van... — magyarázta Laci. A lány nem kérdezett semmit, hagyta' beszélni, magyarázkodni, csak mint a zeneértő, hallgatta a beszéd újszerű, áruló hangját. Várta, hogy Laci folytassa, hogy megmaRajtakapta magát a gondogyarázza azt a kis „is“ szócs- A medence melletti betonlakát, amely alattomosan ott le- pon napoztak a fürdő vendégei, laton, s elpirult. Néhány héttel begett a beszéd szavai között, Az első pillanatban asszonyi ezelőtt még határozott körvo- mint a szúnyog az augusztusi alakok szédítő zűrzavara lát- nalú, este tiszta, kék levegőjében. szott fehér, barna, fekete tes- Laci azonban minden másról tek. beszélt, csak arról nem, pedig ......................... ha Miskával „is" találkozott, ^ v-v.:«.:«-::-: akkor még „valakivel“ talál- .ííjxíJ koznia kellett. így okoskodott magában ez a féltékeny, szerelmes kislány. Laci pedig beszélt, beszélt és szinte ellenségesen figyelte a lány büszke fejmoz- £:Í::V dulatát, amellyel a haját hát- rávetette, nem tud semmit, hisz olyan büszke, mint soha c* ezelőtt. így okoskodott magá- fe'i ban Laci, ez a férfivá érett szerelmes gyerekember. Nesztiék háza előtt elváltak. f A lány feléje fordította szelíd arcát, nézett, nézett a fiúra, mint aki vár, aztán elfordult s úgy vetette hátra a szavakat: — Ö Laci! Azért szeretlek! £ Jó éjszakát! < A lány hangja olyan értően csengett, hogy Lacinak rémületében elállt a lélegzete. „Mindent tud.“ Torkában do- Fájt neki a vidámsággal te- bogott a szíve. lített légkör. Tekintete egy — Nesztike! fiatal, csokoládészínü középA lány szilárd lépésekkel, korú férfin állapodott meg. vissza se nézve, megindult a Ragtapasz világított az álla ház felé. Laci kegyetlen pillan- alatt, hogy befedjen egy kelle- tással követte, keze idegesen metlen pörsenést. Fecsegő és ökölbe szorult. finoman mosolygó asszonyi Laciban még másnap is testek vették körül, zsongot a szó Azért szeretlek Eh, elég a gyengeségből! — amikor kiment a szántói Férfi vagyok. Tudhatnám, hogy strandfürdőbe. a férfi sorsa a nő... gyermekes részletek bontakoztak ki előtte, ha a nőkre gondolt. És nem is gondolt nőkre. Csak egyre. Neszti- re. Az ő nevében várta az elátkozott, vagy áldott férfisorsot. Most csak általánosságban nőket lát. Szíve táján egy kis fájdalmas tiltakozás ágaskodott. Elfordította tekintetét a fürdő zajongó sokaságáról. Dühösen legyintett saját gondolataira. Még aznap felkereste Gittát. Valami csakazértis gondolat űzte, hajtotta ahhoz, aki megszabadította őt a szerelem titkától, aki testét egy olyan másik világba szólította, ahol az élet csupa szörnyű megrázkódtatás. kéj és öröm, magasság és mélység, vidámság és bánat. Gitta látszólag örömmel fogadta. Szemöldöke magasba futott. Egy kis megerőltetésbe került, hogy hangja a szokott derűs módon csengjen. — Azt hittem, hogy soha többé rám se nézel... Laci megremegett, és ijedten nézett rá. — Miért? Gitta visszanyerte hidegvérét, kétkedő mosolyát. — Te csacsi! Hát nem mondtam neked az autóbusz-megállónál... Emlékszel ugye? Azt mondtam, hogy különös vagy!... Lacit meglepte ez a hang, de azért állta Gitta tekintetét. Gitta felkönyökölt a heverom — El mered utánam mondani? No, próbáld meg: Nem szeretem Nesztit, csak téged szeretlek!... Jól emlékszem annak a kis micsodának a nevére. ugye? ... No mondd hát! Laci arcát döbbenet sápasz- totta. összeszorította a száját. Nem szólt egy szót sem. Gitta elkomorodott. — Jól van. Hallgassunk együtt. — Csak arra vár, hogy gyönyört adjak neki. Annak a kis fruskának a nevét bezárja a szívébe ... Csak a legkönnyebbet tanulta meg tőlem ... Mi- lyén kevés, amit én kapok! ... Ilyenek a férfiak... Ez is csak olyan, mint akármelyik ... Őh, miért is rontottam el az életem, akkor... igen, akkor, Emikor még én jelentettem olyan boldog, titkos nevet, mint az a kis fruska!... Ez szegényke azonban nem tehet arról . .. — Te! Mi nagyon rosszkor találkoztunk! Laci kíváncsian nézte. — Nem tudom — hebegte közben. Gitta kissé nyers erőszakkal magához húzta a fiú feketés barna fejét, ajkát a füléhez tapasztotta. Úgy susogott. — Nem értesz semmit... de nem baj. Magához szorította a fiút, s olyan mámorosán ragadta magával a szerelem ölelésébe, mint aki el akarja hitetni önmagéval és a másikkal is, hogy ők nem a szerelem koldusai. Laci sóváran várta ezt az ölelést. Behúnyt szemekkel ölelte át a láthatatlan izmú, gömbölyű karokat és férfias büszkeséggel nézett Gitta szemébe. Nézték, nézték egymást, aztán a szerelem bőkezűségének csalóka ábrándjába ringatózva behúnyták a szemüket. Elhitték, hogy boldogok. (Folytatjuk)
