Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-31 / 13. szám
* „Édesanya“: A fehér szövetre 12 éves kislányának ezt a jól kihasználható modellt terveztük. Kívánsága szerint kétrészes; a szoknya körül levasalt hótokkal készül, a kabátkán a gombok aranyból lehetnek. Serdülő lányoknak a 2. modellt küldjük. Sötétkék anyagból fehér cakkozással igen szép és fiatalos. „Piroska; Piros szövetjére a egyszerű, 10 részből szabott szoknyával, sima felsőrésszel. A kabátka elgömbölyített és körül széles tűzés díszíti: (Másik kérdésével legközelebb foglalkozunk.) „Csöpi": Rózsaszínű szövetjére alakjához előnyös, kiska- bátkás ruhát terveztünk. A cakkozások a ruha anyagából készülnek. (Másik kérdésével máskor foglalkozunk.) „Méhecske“: Az arannyal átszőtt lila brokátra kívánságára fiatalos modellt küldünk. A kivágásnál körül egy pánt fogja össze a 2—2 levasalatlan ráncot. Verseny! Verseny! Verseny! Kedves Olvasóink! A női rovat ízlésversenyére 2018 megfejtés érkezett, ebből 1642 volt a helyes válasz, tehát a sorsolásban 1642 olvasónk vett részt. A helyes megfejtés a következő volt: 1. Kisestélyi ruhához nem való a sportcipő 2. Kockás szoknyához nem való a csipkeblúz 3. Nadrághoz nem való magassarkú cipő 4. Elegáns ruhához nem való a sporttáska 5. Patentharisnyához nem való magassarkú cipő 6. Sportpulóverhez nem való kalap 16. díj: strasszköves dísztó — nyerte: Orosz Erzsébet, Ki- rályhelmec, Ul. 29. augusta. 17. díj: strasszköves dísztű — nyerte: Szlanyina Józsefné, Hubice 55. 18 díj: tarka gyöngysor — nyerte: Könözsi Ferencné, Obfd 259. 19. díj: divatos dísztű — nyerte: Köles Katalin, Okoč 170. 20. díj: divatos dísztű — nyerte: Sósková Hilda, Bratislava, Smetanová 9. 21. dij: divatos dísztű — nyerte: Tóth Gizella. Šafárikovo, Mierové 35. 22. díj: divatos dísztó — nyerte: Thúrs Elvira, Kamenič- ná 388. 7. Nadrághoz nem való rétikul 8. Magassarkú cipőhöz nem való zokni. A sorsolást 1964. március 27-én tartottuk szerkesztőségünkben. A sorsolás alapján a szerencsés nyertesek a következők : 1. díj: gyűrtelenített selyemvászon kosztümanyag — nyerte: Vozárik M. Ounaszerdahely, Bratislavská c. 2. díj: tisztaselyem ruhaanyag — nyerte: Varga Teréz, Pered, HNB, 3. díj: tarkamintás vászonabrosz — nyerte: Szalai Sándor, Bratislava, ŽTU/A 4. díj: tarkamintás vászonabrosz — nyerte: György Margit, Chotín, 206. 5. díj: púder- és ruzstartó készlet — nyerte: Horváth Marit, Svodín, 761. 6. díj: háromszoros gyöngysor — nyerte: Borsicky Endré- né, Kližská Nemá, 165. 7. díj: függővel ellátott nyaklánc — nyerte: Motešická Gizela, Bratislava, Fraňa Kráľa 16. 8. díj: függővel ellátott nyaklánc nyerte: Kozmér Katalin, Topoľovec, 192 p. Palkovióovo. A nyereményeket postán küldjük el. Kedves Olvasóink! A megfejtésekből úgy láttuk, hogy nem mindenki tudott eligazodni a rajzokon, nem vette észre, hogy ezek tulajdonképpen karikatúrák s a rajzokon lévő hibákat ezáltal is kiéleztük. Ezért rajzoltunk kisestélyihez egész cipőt, ezért volt hullámos vonalú a patentharisnya (ez sok félreértésre adott okot), feltűnő módon rajzoltuk a ridikült, s furcsa lábtartásra a zoknit. Olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy természetesen elismertük azokat a megfejtéseket is, ahol sportcipő helyett egészcipöt írtak, továbbá, akik csipkeblúz helyett mintásat Írtak, valamint tekintetbe vettük azokét, akik patentharisnyát nadrágnak nézték. A rossz megfejtések 90 %-a a 4. rajzra vonatkozott. Nem ismerték fel, hogy a rajz elegáns, húzott szoknyájú ruhát mutat s a táskának nem az a hibája, hogy kockás (bár ez is hiba), hanem sportos formája, nagy mérete. Azokat a megfejtéseket, ahol bevásárló vagy nagy formájú táskát írtak, szintén elismertük. 9. díj; kétszeres gyöngysor — nyerte: Borbély Józsefné, Dobrohošt 77. 10. díj: kétszeres gyöngysor — nyerte: Szabó Irén, Sokolce 3. 11 díj: tisztaselyem kendő — nyerte: Németh Gizella, Farná pri Hrone. 12. díj: tisztaselyem kendő — nyerte: Rusová Gizka, Dlhá Vés 64. 13. díj: tisztaselyem kendő — nyerte: Szitás Mária, Veľké Trakany 236. 14. dij: tisztaselyem kendő — nyerte: Bartos Gizella, Rím. Seč. 15. díj: hosszú gyöngysor — nyerte: Séra Ilona, Bohdanovce 28. Ezekután gratulálunk a szerencsés nyerteseknek, örülünk, hogy versenyünk olvasóinknál ilyen nagy tetszésre talált. A női rovathoz intézett kedves, elismerő soraikért ez úton mondunk köszönetét, a levelek mennyiségénél fogva nincs módunkban mindegyikre külön válaszolni. Köszönjük a versennyel kapcsolatos helyeslő megjegyzéseiket, s kérésüknek megfelelően, a jövőben is rendezünk majd hasonlót. Végül külön fejezzük ki köszönetün- ket azon olvasóinknak, akik a szelvényeket levelükhöz erősítették és így munkánkat megkönnyítették. (Folytatás) Végül azt mondotta, hogy ha úgy undorodom a haszontalan munkától, ha annyira utálom felvenni az érte járó fizetést, fel is út, le is út, mehetek, ahová akarok. A fiúk, tudod micsoda legények voltak, te is ismerted őket, nagy botrányt akartak csapni, de mindnyájan beláttuk, hogy nem lett volna semmi értelme. Minek is, amikor pár héten belül amúgy is leállítják az egész építkezést. Utánanéztünk hát valami más munkának. — A Szövetségi Vasútvonalon tárt karokkal fogadtak bennünket — folytatta. — Ugyanazt a munkát végezzük, mint a Hukón, hol itt dolgozunk, hol ott, de főleg azokon a munkahelyeken, ahol a nehezebbik végét kell megfogni a dolognak. Ügy látom azonban, hogy ez már nem az a kollektíva, mint a Hukón. Az egyes munkarészlegek dolgozói nem jó szemmel néznek bennünket, legszívesebben a pokol fenekére kívánnának. Nemrég azt vágták a fejünkhöz, hogy rontjuk a normáikat, hát hogy az ördögbe ne, perszehogy rontjuk, nem férfiakhoz illő normák azok! Eh, barátom, még eltart jócskán, amíg az ember igazi emberré és a munkás igazi munkássá válik... Meglátogattam őt néhányszor, de amint múlt az idő, egyre ritkábban találkoztunk. Alig telt el egy év, amikor újból eljött hozzám. Kidobták a Szövetségi Vasútvonal építéséről is. Külön körlevélben tiltották meg a felvételét valamennyi munkaszakasz vezetőjének. Kikergették őt mint lá- zítót, anarchistát, mint valami közveszélyes egyént. — Felforgató vagyok, azzal vádoltak, hogy felforgató vagyok. Azt fogták rám, hogy nem tudom megérteni a kormány által kitűzött feladatok fontosságát, gyűlöletet és bizalmatlanságot szítok a dolgozók között. És mindez a sínek miatt... Aztán részletesen elmondta, hogy miről van szó. A Szövetségi Vasútvonal egyes részlegeire, amint azokat szakaszonként adták át rendeltetésüknek, új síneket fektettek le. A régi vasútvonalról megfeledkeztek miután lebontották az őrházakat és leszerelték a jelzőberendezéseket. Hihetetlen hogy milyen gyorsan pusztul az iiyen használaton kívül helyezett vasúti pálya. A régi vasút sínéivel nem törődött senki, rozsdásodtak, és — eltűntek. A régi vonalról sok-sok kilométer hosszan nyomaveszett a vágányoknak, néhány millió korona értékben. Benő fellázadt az össz- üzemi gyűlésen, ahol a csoportját képviselte. — Tud erről az építkezés vezetősége? Tudnak erről az egyes munkaszakaszok igazgatói? Ne vágjatok olyan buta képét, perszehogy tudtok! Nagyon is jól tudjátok, hogy a régi vasútvonalon ott maradtak míhaszna módon a sínek és azt is jól tudjátok, hová tűntek el! A forgalmi irányítók, a lelkiismeretlen sofőrök, és természetesen az egyes munkarészlegek vezetőinek tudomása nélkül az efféle lopás nem fordulhatott volna elő. A vasúti sín nem holmi lécdarab, sem pedig deszka, a válladon nem viszed el, de még parasztszekéren sem. Jól tudjátok, hogyan és hová tűntek el a sínek, én itt nyíltan megmondom a szemetekbe! Elfeketéztétek azokat; a teherautók az építkezésre szánt anyag fuvarozása helyett, és tudjátok, mennyire akadozott az építkezés a rendetlen anyagszállítás miatt, feketefuvarokat bonyolítottak le. Ha akarjátok, elvezetlek benneteket legalább ötven új házhoz, itt, a közeli környéken, amelyet állami cementből, állami kavicsból, állami téglából építettek, s a házak födémgerendái sem akármilyenek, hanem vasúti sínek! Tudjátok, minek nevezik ezt? Lopásnak! Az állami vagyon tolvajmódon való szétlopkodásának! Annak nevezik! Nagy vihar támadt ebből, s a gyűlésen személyes összetűzésekre került sor, s ez lett a gyűlés vége. Már senki sem \ ■ H vd ^ ■ H JNk. törődött azzal, hogy mit mon- — Fagyban, hóban csákálőtte magát agyon a Kozej Gyuszi. Akkoriban megbotránkoztatott a dolog, azt mondtam, hogy ez gyávaság, meghátrálás, de ma már nem csodálkozom ezen. Akkor versenyre hívott ki bennünket a vasútépítésnél, bele is izzadtunk, de ők is, s egyszerre, mit sem LADISLAV MŇAČKO dott, egyszerűen felbomlasztot- nyozzuk a földet, a kantinban sejtve, csak azt hallottuk, hogy ta a fontos összüzemi gyűlést, görényeknek való ételeket főz- agyonlőtte magat. Barátom, . a buitogatta a munkásokat az nek, a barakkokban fagyosko- e9y olyan munkás, mint o ve- üzemrészlegek vezetői ellen, dunk, a talajvízig érve kell sok- 9et vet a^.fíaíre,nek’ az mar csorbította a vezető káderek szór csákányoznunk, gumicsiz- ne™ 9yere*Ua;-eK. ... , „. . tekintélyét. Nem ez az első mát nem adnak, mondom ne- Amint futotta az időmből, el- esete, már régóta ismerik mint ked, aranyélet volt ehhez ké- mentem °t meglátogatni. Meg- tehetetlen egyént, karrieristát, pest a Hukón! találtam a csoportját, amint aki mindenáron, demagóg esz- — Kezdetben — amint foly- ®9y csatomat ásták. B®n®; közökkel igyekszik népszerűvé tatta levelében — ott, a Hukón Mar nincs itt. Megbetegedett. __________________________________________________ Otthon van a szüléinél, nem tudták pontosan hol, valahol Losonc környékén... Megfázott a télen, különben is olyan fur- válni, hogy azt a kedvező pil- vagy a vasútépítésnél azt hit- csa ember volt, egész éven át lanatban a maga javára hasz- tem, hogy ez egy nagyvonalúan bolondította őket, s mindég a nálhassa fel. Végül pedig azt szervezett, rafinált banda ál- jobbik helyről a rosszabbikba is tudják róla, hogy az Ifjúsági tál vezetett szabotázs, vagy csöppentek. Most itt vannak Gáton is csalódtak benne, mert legalábbis a technikusok pasz- ebben a kátyúban. A vasútépí- visszaélt a fontos tisztségével, szív magatartása. De nem így tésnél mégiscsak jobb volt... A Hukón dolgozó munkások és van. Legyen az bármily zseni- örülnek is, hogy megszabadul- technikusok is rossz véleményt ális koponya, ily részletesen tak tőle... mondanak róla, mégpedig Ma- átgondolt szabotálást ki nem Nem adott hírt magáról. Évek chela, az üzemrészleg vezetője agyai. Mindez a rendszerben óta nem jelentkezett. Már és az egész Malár-csoport. van. Tudod, hogy milyen elő- csaknem megfeledkeztem róla. Megrögzött alkoholistának és szeretettel támadtam a tech- kifakultak az akkori idők és az lunpenproletárrá vált egyénnek nikusokat, polgári, önző egyé- akkori találkozások emlékei is. bélyegezték... neket láttam bennük, csakhogy az újságíró folyton új környe— Barátocskám... nagy ki- nem őbennük, hanem a rend- zetet, új arcokat lát... Néha vizsgálásnak vetettek alá. Ke- szerben kell keresni az okát jött hozzám valaki a Hukóról, resgélni kezdtek a múltamban, ezeknek a gaztetteknek, eme- Vagy a vasútról, emlegettük Akarva - akaratlan nevetnem lyeket nap mint nap elköve- azokat az időket, s a Beňót is. kellett, mondtam, csak keres- tünk. Az emberekkel szembeni Kezdetben bántott, hogy nem géljetek, aki keres, az talál... bizalmatlanság, az embereknek 0d életjelt magáról, de később Ezek hallatára alig tudtam a semmibevevése teszi lehető- már nem.... szóhoz jutni, de amint láttam, vé ezeket a förtelmes dolgokat. Évek múlva betévedtenrDél- Beňót nem nagyon gyötörte a Senki sem.—. vállalja a kocká- Szlovákia egyik kis fürdőhelyé- kirűgás. . zatot, senki sem ír alá semmit, re. Megálltam egy rozzant fa— Közép-Szlovákiában' egy senki sem felel semmiért. Csu- bódénál, amin az díszelgett nagy alumíniumkohó épül, a pán számok, bábok vagyunk, s hogy „Büfé“, egy pohár sörre, volt Hukó mérnökei építik, a valami titokzatos, láthatatlan a csapos, amint észrevett, gyorsan a pult alá hajolt. — Miért bujkálsz Benő? Előlem nem kell bujkálnod! Felegyenesedett a pult mellől, és rám mosolygott. — Dehogy is bujkálok. Csak a cipőfűzőmet kötöttem meg... Kezet nyújtott. — Kicsit? Nagyot? — Nagyot. — Látod — nevetett, s úgy tűnt, hogy egész vidáman —, most ez az én lapátom... Nagy, nagy feneket kerítve magyarázta, hogy milyen jó dolga van most, s hogy egy ilyen bódén mennyit lehet keresni, s azonfelül még mellékeshez is juthat az ember, persze nem annyihoz, mint egy hentesüzletben, de így is van már kocsija és most épít magának házat... — És a gerendák? — Miféle gerendák? — Hát a házépítéshez való gerendák. Miből vannak? — Áh, a gerendák? Elkéne bizony egy pár darab öreg vasúti sín... legalább kettő. Barátom, azok aztán megbírják a plafont akár örökre. Kiittam a sörömet, s tovább szedelődztem. — Mond... — megállított — most mit gondolsz rólam? — Mit gondoljak? Tudom is én? Talán... talán igazad van... a saját szempontodból. Neked a saját szempontodból mindig igazad volt. — Keserűnek tűnik a saját szempontom igaza? Nem? — Nem tudom. Neked kell , , . ... tudnod, keserű-e De azért elfiatal Žácek mar néhányszor erő tologat bennünket Tudod, jBhettél volna, vagy ,egalabb hívott is. Velem jón a csopor- hogy folyton hadakoztam az Wrt adhattál volna magadról... tóm valamennyi tagja. Amikor ellen, de mar nem fogok többe. _ széovelltem manam a vasútépítéstől kidobtak, mind Már az embereim is dühösek _ ostobaság 9 letették a munkát, ahányan rám, kedvtelenek, fáradtak, s _ n h • ' nctnh,„á„ voltak. Ezt is ellenem akarták csúfolódnak; fogd be a szád, fáradtunk ^átom, túl hamar fordítani, de hiába, barátom, a mondogatják nemegyszer, ha eifaradtunk Az akkori íhöv •apát a* Va?jobb Polity- • innen kidobnak, más helyre már hajrája ócskavasat csinált be- lapat mellől újból csak a lapát nem megyünk veled... Csaka- ]ölünk .“ÍsoÍSÍS» s°h.. És ram hagyok beüt mondtunk »éíi9. Nem híj m.jd semmifele disznósagnak ezen- bol. A bagerek al nak, vicsortúl sem! gatják ránk a fogaikat, mintha Ľ L ón = A télen levelet kaptam tőle, ki akarnának nevetni bennün- elmondunk „nvmil’n k '* \/n de már nem olyat, mint vala- két, s mi helyettük csákányoz- Je™ndunk ®9y™asnak... M.nzuk a földet. Fordította: Dusek Imre — Meséltem neked, hogyan 1I ‘ mikor. Borús hangú levelet, teli reménytelenséggel. — Mindenütt ugyanazt látom — írta —, mindenütt csupa disznóság, lopás, gazemberség. Mindenütt ugyanaz a rendetlenség, ugyanazok a bajok ismétlődnek, s azokból még legkevesebbet a Hukón tapasztaltam. Ezért csukták be az igazgatót, ahelyett, hogy kitüntették volna. Felépítenek valamit, s aztán lebontják, mert a tervező munka nem tart lépést az építkezés ütemével. Sokszor fejetlenül megy a munka, átgondolt tervek nélkül. Perszehogy van előrehaladás, óriási dolgokat, értékeket építünk, épül az alumíniumkohó is, de milyen nagy áron? (Vége) A budapesti zeneiskola Bratisiavában Az 1963—64-es tanévben a bratislavai IV. számú Népi Zeneiskola barátságot kötött a budapesti Fővárosi Zeneiskolával. A 14 gyermekből álló művészcsoport ez év április 5-én, délelőtt 10 órakor mutatkozik be a Szlovák Filharmónia hangversenytermében (Redoute). A műsoron zongora-, hegedű-, fuvola, és énekszámok szerepelnek, Vivaldi, Haydn, Suchoň, Bartók, Corelli, Liszt; Debussy és Muszorgszkij müveiből. A budapestiek fellépése a bratislavai IV. számú Népi Zeneiskola fennállásának 10. évfordulója alkalmából zajlik le. A részletes beszámolóra a fellépés után visszatérünk. (-df-) ÜJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01 Előfizetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta tlírlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrziink meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a PNS Ústredná expedícia tlače útján lehet megrendelni. Címe; Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII, K—05*41124
