Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-14 / 2. szám

Közhelyként hat már, de új­ra kénytelenek vagyunk elis­mételni: mezőgazdaságunknak szakképzett emberekre van szüksége. Nem egyre, sem ket­tőre. hanem tömegekre. Ezt a hiányt hivatottak pótolni rész­ben a téli munkaiskolák. Cél: minél több fiatal szerezzen szakképzettséget. A közelmúltban foglalkoztunk a galántaiakkal. Most a komá­romi CSISZ járási bizottságá­nak, valamint a GTÁ-nak eddig végzett munkájáról számolunk be. Feladatuk: idén télen mint­egy 800 fiatalt megnyerni a ta­nulásnak. A szervező-munka a CSISZ járási bizottságának feladata, míg a kivitelezés, megvalósítás már a gép és traktorállomásra tartozik. A tervek már régen készek. Ezek a járást, hogy így mond­juk tíz tanulóközpontra osz­tották. Ez volt az elmélet. A gyakorlat azonban mást bizo­nyít, más megoldást követel, éspedig: Nem lehet az elterve­zett módon megtartani az isko­TANULO FIATALOK lázasokat. Ögyallára kellett volna járni az imelyieknek is. Magában Imelyben azonban egy egész iskolát kitettek a jelent­kezők, így aztán helyben tar­tották az iskolázást, a trakto­rosképzést. Ez a tanfolyam már véget ért és 35-en végeztek bennük. Ugyancsak befejeződött Alsó- péteren is 46, és Gyulamajor­ban 35 résztvevővel. Ez össze­sen 117 új traktoros, s a szám értéke növekszik, ha hozzá tesszük, hogy ezek 70 százalé­ka fiatal. Persze ez még messze van a 800-tól, de már ez is valami. Egy csepp! Egy bizonyító csepp! Igenis a fiatalokban az emberekben (legalábbis na­gyobb részükben) él a tudás vágya. Ez vezette őket ide. Tö­rődni kell azonban velük és nemcsak addig a pillanatig, a- míg valamire használhatjuk őket, hanem aztán is. A CSISZ járási bizottságának elnökével beszélgettem, hogyan is haladnak a toborzások a fia­talok körében milyen az érdek­lődés? És volt még több hason­ló kérdésem is. Az utóbbi kér­dést úgy gondolom a fenti pél­dák már megválaszolták. Az előbbihez azonban a kapott vá­lasz után is kénytelen vagyok egy-két megjegyzést fűzni. Ho­gyan is történt a toborzás a CSISZ részéröl? Egy levélben (leiratban) értesítették az alap­szervezetek elnökeit és a szö­vetkezetek vezetőit. Ennyi. Ez pedig kevés és a formalitás az elpapírosodás veszélyét rejti magában. (S ez nem csak Ko­máromra vonatkozik.) Sokkal jobb lett volna talán, ha itt-ott a járási CSISZ-esek saját ma­guk is megjelennek, hogy érez- né a fiatalság: igazán törődnek velük. A toborzási kampány egye­lőre még nem kielégítő voltá­ra talán mentségül és magya­rázatul szolgálnak a rengeteg időt igénylő igazolvány-cserék, évzárók, konferencia-előkészí­tés stb., de végső mentségnek semmiesetie sem fogadható el. S remélhetőleg ilyet találni, a komáromi járásban nem is lesz szükség. A téli iskolázás lebonyolítá­sára még jó két és fél hónap áll a rendelkezésükre. Ki kell hát alaposan használni az időt. A komáromi járásban egye­lőre a következő helyeken in­dul meg, vagy már folyik az iskolázás: Marcellházán és Per- betén január 10-én, Öoyallán pedig a kombájnjavitók kezde­nek 15-én. A gútai és megyer- csi tanfolyamoknak is van már 65 jelentkezőjük. Persze hogy a komáromiak a tervet és a IV. kongresszus ha­tározatát teljesíthessék, többet kell a fiatalokkal foglalkozniok. de előszóban, nempedig „érde- kesebbnél-érdekesebb“ jelenté­sekben és leiratokban. (tó) OLYAN ESET VAGYOK Nagy, rettenetesen nagy meg­lepetés volt ez, a železnéiek- nek, amikor a TV képernyőjén egy verseny alkalmából talál­koztak a 18 esztendős szökeha- jú Králová Slávkával, a mala­cok gondozójával. Persze az ilyen dolgok falun nem marad­hatnak kommentár nélkül.Volt belőlük itt is éppen elég és akadt köztük jópár rosszmájú is. És Slávka? Sem a falujára, sem a szö­vetkezetére nem hozott szé­gyent. Sőt éppen ellenkezőleg. Nem beszélve arról, hogy mi­lyen nehéz körülmények között iimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimimmimiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiii:' készülhetett. Az istállóban a rábízott 30 süldő körül elvé­gezni a munkát, háromszor he­tente utazni tíz kilométereket, az esti 12 évesbe és korán reg­gel már újra az istállóba. Az­tán készülni az érettségire és akkor még versenyezni is. — Hogyan győzi? — kérdez­tem, amikor végre sikerült egy közvetítés szünetében találkoz­nom vele. — Néha nem is tudom, mu­száj éjszaka is — mondja kis­sé zavarban. Nézem a kezét. A csöpp, agyondolgozott kezét, szép kar­csú újjait, tele apró hegekkel. A keletszlovákiai kerületben a gép- és traktorállomásokon megkezdődött a traktorok javítása. A legjobb eddig a Balia Béla vezette szocialista munka brigád, amely eddig 119 száza­lékra teljesítette a tervet. 2300 koronát takarítottak meg eddig. — Ä, ez semmi, megtörténik munka közben... de ez már ko­molyabb volt. Az aratógéptő! kaptam. Ezt meg itt a traktor­tól, amelyen zöldséget fuvaroz­tam. Sok pénzt kerestem a szö­vetkezetnek. Örömem telt ben­ne. — S hogyan jutott eszébe a versenybe jelentkezni? — Az inkább Trejbá! tanító elvtárs lelkiismeretén szárad, ő volt az osztályfőnököm. Tud­ja, szerettem volna továbbta­nulni. Jó bizonyítványom volt, de a 8.-tól tovább nem jutot­tam... És hányán mentek sok­kal rosszabb bizonyítvánnyal. Kilencedikbe:! csak néhány hé­tig voltam, el kellett mennem... Én olyan eset vagyok... apám miatt. A mieink csupán harma­dik éve vannak a szövetkezet­ben Megszerettem a könyvet, Trejbal elvtárs volt az, aki — éppen amikor a legszerencsét­lenebb voltam — megmutatta a hozzájuk vezető utat. Slávkának a versenyben elért eredményei, ha nem is végződ­tek a végső győzelemmel, je­lentősek. Komoly, felelősségtel­jes gondolkodó embert mutat­nak. — Azt a lányt mindenre le­het használni, minden munkát elvégez, még a tűzoltók titkári teendőit is ő látja el — mon­dotta egy szövetkezeti asszony, amikor Slávka után elmentem a szövetkezetbe. Ugyanezen a véleményen volt a CSISZ járási bizottsága elnöke is, amikor a földtől az égig dicsérte a že- ieznéiek CSISZ elnökét — Sláv- kát. Trejbal tanító és egyben igazgatóhelyettes szintén * na­gyon jól emlékszik rá, mert... — Slávka nemcsak hogy a kitűnő tanulók közé tartozott, akiket valaha is tanítottam, de sok szép emberi tulajdonsággal is birt, amelyekért szeretni kellett öt. Bátor, őszinte volt és jól viszonyult tanulótársai­hoz is. Amit a legjobban be­csültem nála a szerénység és a tapintatosság; amit még a szá­mára legnehezebb szituációban is meg tudott őrizni. Biztos, hogy nem vész el az életben. Igen. Slávka nem vész el. Ta­nulni akar, de mint állatgondo­zó dolgozik — és nagyon jól csinálja. — Látogatja az esti iskolát — és kitűnő eredmé­nyeket ér el. Tudja, mit akar, — ebben igazuk van a železnéi szövetkezeteseknek — ha kü­lönböző hangsúllyal mondják is. — Nem az a célom — hogy a 12 éves iskola elvégzése után az irodába verekedjem magam, de miért is végeznék olyan munkát, amit bárki más is ugyanúgy elvégezhet, amikor sokkal hasznosabb tevékenysé­get is folytathatok. Hisz oly nagy a szükség szakemberek­ben. Hogy mit csinál majd Slávka holnap, vagy holnapután gépe­ket rajzol-e? vagy kémiai kép­letek fölött töri a fejét? Egy bizonyos; valami külön­legeset, nagyot akar alkotni, ha nem is készülhet rá különöseb­ben. De előtte van az élet, amelyben igaz a jő és rossz keveredik, szemtől szemben áll egymással, nem nézve a jövőt, a fejlődést. Slávka tanulni, tudni akar. És ez elegendő. (ó) Dolgozik a gyár IJj feladatok az új évben A munka, a közös cél... Ezekben a napokban üzemekben és szövetkezetekben járási székhelyeken üléseznek a szocialista munkabri- j gád címet viselő és a címért versenyző kollektívák tag- j jai. Értékelik a megtett utat, kicserélik tapasztalatai­kat. A járási konferenciáknak még egy fontos küldető- j sük van. Kiválasztani képviselőiket a Prágában megtar- I tandó szocialista munkabrigádok harmadik országos | értekezletére. Több mint öt éve, hogy a No- íáky-i békebánya Tuzsincsin íltal vezetett ifjúsági kollektí­vájának tagjai újszerű kezde- nényezéssel jöttek elő. „Ha a izovjet fiatalok versenyeznek a communista munkabrigád elne­vezéséért, miért ne versenyez­tetnénk mi a szocialista mun- (abrigádáért“. A fiatal bányá­szok kezdeményezése, tetszett i közvéleménynek. Munkások, :echnikusok, pedagógusok és politikusok javaslatukkal segi- iették a szocialista munkabri- jád címért versenyző első kol­lektívák szárnybontogatását. Voltak ugyan olyanok is, akik azt állították, — szalmaláng az agész. Meggyullad, fellángol, fialszik. A jóslat azonban nem vált be. Mert ez a mozgalom annak ellenére, hogy már öt éve ég, még mindig terjed, mint a préritűz. Vonzóvá, érde­kessé lett. Valahogy nagy visszhangra talált. Bizonyítékul szólaltassuk meg a statisztikát. Egy év alatt 1927, két év alatt a versenyző kollektívák száma Szlovenszkón megháromszoro- zodott. Az 1963-as év vége felé már 18.798 kollektíva, több százezer taggal versenyzett az új elnevezés elnyeréséért. A szocialista munkabrigád cí­mért folyó versenynek különös Jelentősége van az ifjú nemze­dék kommunista szellemben való nevelésében. A CSISZ el­sőrendű küldetése közé tarto­zik a fiatalok munkára való ne­velése. Akadnak egyesek, akik a CSISZ-nek ezt a tevékeny­ségét bírálják. Az ilyen és ha- sanlószörü nézetekkel azonban nem lehet egyetérteni. A gya­korlat bebizonyította, hogy a fiatalok részvétele az új tár­sadalom építésében a legjobb iskola. Magától értetődik, hogy a nevelés többi formájával összhangban kell lennie, hogy a fiatalok becsületesen, fele­lősségteljesen használják fel erejüket, tudásukat. Az ifjúsági kollektívák, melyek a SZMB címért versenyeznek előrelátók és kezdeményezők. Példának emeljük ki az osztravai bányák négy ifjúsági kollektíváját, mely elsőként fordult hazánk valamennyi dolgozójához felhí­vással az 1964-es évi nemzet- gazdasági terv túlteljesítésé­ért. Felhívásukra további kol­lektívák válaszoltak. Nemcsak az iparból, a mezőgazdaságból is. Keresztes Erzsébeték bri­gádja a vietorníki részlegről (Bajcsi ÄG) szintén túlteljesí­tést ígért tojásból és barom­fihúsból. A gólyási fiatalok vi­szont tejből adnak a tervezet­től jóval többet. Mint minden új mozgalom­nak, a szocialista munkabrigá­dok mozgalmának is át kellett mennie a.tűzkeresztségen. Ele­inte „tiszta embereket“ akartak csak a brigádban megtűrni. Ezeket a nézeteket azonban el­távolították — maguk a fiata­lok. A bratislavai Dimitrovgyár gépesítő részlegén az ifjúsági kollektíva egyes tagjainak vi­selkedése nagyonis kirívó. Las­san az ifibrigád lesz a központi téma. Hat fiú egy tónap alatt 36 napos abszenciát mutatott ki, s normáikat csak 50 száza­lékra teljesítették. Esetük le­hetetlenné vált. A közbiztonsá­gi szervek is bejártak már a brigádba. Ivásról, verekedésről stb. beszéltek. Mit tegyünk ve­lük, tették fel a kérdést a kol­lektívában. „Zárjuk ki, igen ez lenne a legkönnyebb — tar­tották egyesek — de vajon mi iesz belőlük.“ Vajon ki törődik majd velük?“ Az egész brigád kutatni kezdte viselkedésük okát. A tanoncintézetben vala­mennyien példásan viselkedtek. Sosem volt rájuk panasz. Mi­kor felszabadultak a brigádba kerültek, szintén nem volt pa­nasza senkinek velük szemben. Idővel azonban lemorzsolódtak. Mikor róluk volt szó, ők is felszólaltak. „Mindig csak a rosszat Iátáttok nálunk, a jót sosem. Csak parancsoltak add ide ezt, azt, hozzál, ugorj, stb. Ma előadás lesz a kibernetiká­ról, ott kell lennetek adtátok ki a parancsot. Minket pedig az nem érdekel. De muszáj volt ott lenni. S kik barátkoztak ve­lünk közületek? Ki segített munkánkban“. Az ilyen vita után sikerült tisztázni a kérdést. Összebarátkoztak, közelebb ke­rültek egymáshoz a brigád tag­jai, s közösen intézték egymás napi gondját, problémáit. Ele­inte nehezen ment, de közös akarattal egészséges kollektí­va fejlődött ki. Lehet, hogy könnyebb lett volna ezeket meg másokat is a kollektívából ki­zárni, mint ahogy azt némely helyen csinálták, de az az ered­mény nem hozott volna annyi köznapi és ünnepi örömet. A szocialista munkabrigádok le­hetnek és kell is hogy a jövő, az új élet hordozói legyenek. Hisz az előttünk álló feladatok megoldása ránk vár. A szocia­lista munkabrigádokon keresz­tül kell utat törni a selejtnéi- küli munka, valamint a terv­teljesítéséért. És tagjait arra irányítani, hogy tanuljanak, fejlődjenek. Nem az a fontos, hogy hányszor voltak közösen moziban, színházban, vagy szó­rakozni. Ez nem lehet a döntő, hisz itt nem könnyű a közös érdekeket megtalálni. Az egyik szeret olvasni, a másik szaval­ni, sportolni, esetleg táncolni. Az egyik az üzem mellett él, de öten, tízen, százan, más­más faluban, más környezetben. A munkán keresztül kell ér­demeket szerezni. Nem a ki­tüntetések sora, a riporterek látogatása a döntő, hanem a becsületesen végzett munka. Ebben van a hősiesség, hisz lehet kényelemben is élni, el­kerülve a gondokat, ezt azon­ban a szocialista ember erköl­cse nem engedi meg. Ebben van a verseny előnye, ebben rejlik életereje. A munka, a közös cél, alkotja és formálja a szocialista embert. •a 1 g 1 Ferenc • A Moszkalenkó-módszer széleskörű visszhangra talált az északmorvaországi kerület­ben is. A štépanovi szövetkezet -elsőnek vezette be a munka- szervezést, növelte a fejőste­henekről való gondoskodást s biztosította, hogy az istállókba naponta rendszeresen szállítsák a takarmányt. A szövetkezetben rövid időn belül naponként s tehenenként egy literrel növekedett a tej­hozam. A raškovi szövetkezet Moszkalenkó tanácsait megfo­gadva a negyedik napon már 40 liter tejjel adott be többet, mint azelőtt. Az istállókban dolgozók napi keresete 12,80 koronával emelkedett, a bevé­tel napi 70 koronával. Az északmorvaországi kerü­letben már 50 istállóban vezet­ték be Moszkalenkó módszereit, további 52 szövetkezetben két műszakot vezettek be és 180 istállóban e napokban vezetik be Moszkalenkó munkamódsze­reit. • Mária Silounková és Jitka Ružičková CSISZ-tagok a műit év novemberében még a LIAZ nemzeti vállalat titkárnőiként dolgoztak. Mivel az üzemnek szüksége volt a termelőerőkre, jelentkeztek a termelésbe. A két lány öt hét múlva már a 425-ös Uzemrészlegen tanul. Vasesztergályosnak készülnek. Már a normájukat is teljesítik. Az új évet is sikerrel kezdték. I Még két-három hétig tökélete­sítik gyakorlati ismereteiket, ! aztán átmennek az ifjúsági mű- . helybe, a volt karosszéria-ké­szítő részlegre, E helyen dol­goznak majd azok a CSISZ-ta- gok is, akik eddig az admi­nisztrációban tevékenykedtek. • A prágai ČKD munkásai­nak és gazdasági dolgozóinak j példája, akik ősszel a Č. Krurn- I lov-i járásban a Frymburki < Állami Gazdaságban 54 hektár ugart tettek termővé, nagy ‘ visszhangra talált. Nemsokára két délcsehországi üzem a Č. j Krumlov-i és prachaticei, a ha- I tárvidéken 150 hektár földet f vett át az állami gazdaságok­tól. E területet termővé teszik. í Az üzemek brigádosai e par­lagföldek nagyrészét még a tél! beállta előtt kitisztították, fel-! szántották és előkészítették a j tavaszi vetésre. A legjobban a strakonicei CSISZ-brigád dolgozott. A Vo- lári Állami Gazdaságban 50 ha földet készítettek elő, a Motor nemzeti vállalat dolgozói vi­szont a Vetrnei Állami Gazda­ságban tevékenykedtek, s ott 30 hektár földet müveitek meg. E földeken az üzemek brigá­dosai már kora tavasszal el­végzik majd a szükséges mun­kálatokat. Időközben a délcsehországi í kerület további öt üzeme a ha­tárvidéken 105 hektár földet vett át megművelésre s a pel-' hrimovi járásban három üzem jelentkezett, hogy a járás te­rületén lévő parlagföldeket megművelik. Ezek az üzemek tavasszal szintén munkába ál­lítják a brigádosaikat. • Az elmúlt napokban Ma­riánské Láznéba érkezett téli üdülésre a mezőgazdasági dol­gozók egy csoportja. A csoport fele fiatal. Az üdülő mezőgaz­dasági dolgozók megtekintet­ték a kinžvarti várat, továbbá Marianske Lázné környékét, a várost és különböző esti pro­gramokon vettek részt. Az üdü­lők a „Szuvorov*1 szállóban lak­nak. A szövetkezetesek téli üdültetése április közepén ér véget. Egy-egy csoport üdülte-* tése egy hétig tart. Csoporton­ként kétszáz ember vesz ben­ne részt. (A) Érdekes A Az építészek régi tö­rekvése, hogy olyan merész épületeket emeljenek, ame­lyek a lehető legkisebb alap­ról a legmagasabbra szök­nek. Ha azonban megvizs­gáljuk például a karcsó Eií- fel-tornyot, kiderül, hogyr. 500 méter magasságát kö­rülbelül 150 méter átmérő­jű köralapról érte el. Me- részségi foka tehát 2. Ezt az arányt jóval túlszárnyal-* ta a rozsnövény. A rozs szá-í ra 3 mm vastag és 1500 mm hosszú. A növény építkezé­sének inerészségi foka te-fi hát 500. A Biológusok megfigyel-] ték, hogy a méhekben vala-j mi olyan különleges hőmérd működik, amely a téli ál-ji műkből ébredő méheket^ rögtön munkára serkenti. A tengerparti mérések szerint pontos összefüggés mutat-1 kozott a déli hőmérséklet' és a méhek „munkakedve1!- között. E szorgalmas kis ro­varok a tengerpart közelé­ben plusz 10 Celsius foknál,' belső területeken plusz 11 Celsius foknál, látnak mun-] kához, de a déli hőmérsék-j letnek el kell érnie legalább a plusz 15 C fokot. • A hatszögletű méhsejt hasábokat három Összeérő^ rombusz zárja le. A mate­matikusok kiszámították, hogy legkevesebb anyag] felhasználásával a legna­gyobb térfogatú hasábot 72 fok 30 perces hegyesszögű1 rombuszokkal lehet előállí­tani, s amikor megmérték a méhek sejtjeit, sajnálkozva állapították meg, hogy méhek két szögpercet té­vedtek a rombuszok készt-M tésénél. Egy hajótörés keli lett ahhoz, hogy rájöjjenek^ hogy az addig használt lo-fí garitmustáblázatban hiba] van. Amikor azután a he­lyes adatokkal utánaszámolj tak a méhek sejtjeinek, kl-| derült: a méhek tudósab-1 bak voltak a tudósoknál, nem tévedtek! (ó) érdekességek 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents