Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-07 / 1. szám

Levl Laub a New York-i repülőtéren első beszámolóját tartja Kubáról, az újságírók és riporterek előtt Kubából jöttünk A hullámoshajú, szigorú te­kintetű Levi Laub a Ku­bában járt öt ven amerikai diák egyik szervezője, szóvivője volt. Két hónapig tartózkodtak Amerika első szabad földjén, ismerkedtek a forradalmi Ku­bával — az Egyesült Államok külügyminisztériumának tilal­ma ellenére. Amikor visszatér­tek hazájuk földjére, a rendő­rök elvették útleveleiket, átku­tatták csomagjaikat. Mégsem tudták őket megfélemlíteni! Levi Laub már a New York-i repülőtéren rögtönzött élmény- beszámolót tartott, néhány nappal később pedig Washing­tonban, a Capitolium egyik ter­mében összegyűlt nagyszámú hallgatóság előtt elsőként 8 állt az Amerikaellenes Tevékenysé­get Vizsgáló Bizottság tisztvi­selői elé. A fiatalokat a hazafiatlanság gyanújába keverték, s ebben szolgálatukra volt egy Hoffman nevű bostoni telekügynök, aki diáknak adva ki magát, arra használta fel a kubai utazást, hogy információkat szerezzen a CIA amerikai kémszolgálat és az FBI (a szövetségi nyomo­zó iroda) számára. Hoffman átlátszó rágalmakat szórt a Kubában járt diákokra, azon­ban olyan felháborodás tört ki, hogy az elnök többször igény­bevette a teremőröket, majd a gumibotokkal és bilincsekkel felfegyverkezett rendőröket. És ekkor lépett a felállított mik­rofon elé Levi Laub. Laub így felelt Hoffman rá­galmaira: „A kubai forradalom útját ragyogó sikerek szegélye­zik!" Elmondotta, hogy a maga nevében beszél, de társai az övéhez hasonló élményekkel érkeztek vissza az USA part­jaitól mindössze 90 mérföld- nyíre fekvő Kubából — több, mint tízezer mér földes kerülő­vel! A bizottság elnöke, Willis kongresszusi képviselő, aki a fajgyűlölő Luisiana államból került az USA parlamentjébe, a rendőröket hívta Laub élné- mítására. A rendőrök ütlegelni kezdték a diákokat, akik kó­rusban kiáltották: „Kuba sza­badabb, mint Luisiana!“ Erre akcióba léptek a terembe fura- kodott amerikai nácik is, akik nagy verekedést provokáltak. Levi Laubot mégsem sikerült elnémítaniok. S azóta — Kubá­ban járt diáktársaival együtt — a megfélemlítések ellenére előadások, beszámolók soroza­tán igyekszik megismertetni az amerikai közvéleménnyel az igazságot a forradalmi Kubáról. MAKARIOSZ ELNÖK BEJELEN­TETTE, hogy a ciprusi kormány úgy döntött, felbontja a züri­chi és iondoni szerződéseket, vagyis a kezességről Nagy- Britanniával, Görögországgal és Törökországgal kötött szerző­dést és a Görögországgal és Törökországgal kötött szövet­ségi szerződést. Ezek a szerző­dések a fent említett országok­nak lehetővé teszik, hogy be­avatkozzanak Ciprus belügyei- be. Makariosz elnök ezeknek az országoknak kormányfőihez in­tézett táviratában hangsúlyoz­za, hogy a szerződéseket rá- kényszerítették a ciprusi nép­re és arra kéri őket, hogy er­kölcsi támogatást nyújtsanak Ciprusnak a török kormány újabb agressziói ellen. A távirat rámutat Törökor­szág agresszív akcióira. Az an­gol kormányhoz intézett külön táviratban Makariosz azt írja, hogy a szerződéseket az ille­tékes eszközökkel akarja fel­bontani. Cemal Gürsel török elnök újbői azzal a követeléssel lé­pett fel, hogy Ciprust osszák fel két részre. ERHARD NYUGATNÉMET KAN­CELLÁR befejezte amerikai lá­togatását és visszatért a Né­met Szövetségi Köztársaság fő­városába. Johnson elnökkel folytatott megbeszéléseit élénk figyelemmel kísérték a nyuga­ti fővárosban, amerikai hírma­A NAGY ÉVFORDULÓ öt évvel ezelőtt: 1959. ja­nuár elsején a kubai forradal­márok Fidel Castro vezetésével bevonultak Havannába. Hosz- szú, önfeláldozó, hősies harc után győzelem koronázta a ku­bai nép elszánt küzdelmét az imperialisták zsoldjában álló Batista-diktatúra ellen. Az egész haladó demokratikus vi­lágközvélemény őszinte csodá­lattal és elismeréssel adózott a forradalom zászlóvivőinek a fegyveres harc heroikus idő­szakában, s a győzelem óta el­telt félévtizedben a világ népei megtanulták tisztelni és be­csülni a békés kubai újjáépí­tés, gazdaságfejlesztés kima­gasló eredményeit. Történelmi távlatból tekintve, ,öt esztendő csupán röpke pil­lanat egy nép életében, a ku­bai dolgozók számára azonban ez a viszonylag igen rövid idő is olyan döntő átalakulásokat hozott, amelyek évszázadok el­maradottságát pótolták és le­hetőséget adtak a szigetország lakóinak, hogy egész Latin- Amerikának példát mutatva, bátran és magabiztosan halad­janak előre . A nemzeti ünnepen a belső építés frontján elért sikerek méltatása mellett úgy érezzük, feltétlenül szükséges külön is kidomborítanunk a Kubai Köz­társaság nemzetközi szerepét és jelentőségét. Az amerikai kontinensen létrejött az első olyan állam, amely minden tet­tével odaadóan szolgálja a bé­ke, a békés együttélés és a szocializmus nemes eszményeit. A kubai nép szilárd egységben tömörül Fidel Castro köré, he­lyesli és támogatja a kormány békepolitikáját, diplomáciai kezdeményezéseit. Kubai bará­taink abban a biztos tudatban élhetnek és munkálkodhatnak, hogy soha nincsenek egyedül! Mellettük vannak kipróbált szövetségeseik: a Szovjetunió és a szocialista országok. A szovjet-kubai barátság elmé­lyítése valóban sorsdöntő fon­tosságú a jelenlegi világhely­zetben a béke megőrzése szem­pontjából. Fidel Castro múlt­évi szovjetunióbeli látogatása még inkább hozzájárult a ba­ráti szálak megerősítéséhez, az együttműködés sokoldalúvá té­teléhez. Utcai árusító — delhl-1 utcakép illllllllÍII!iiiliíiliMilllll!!!liillllllllllillllllllllllllllllllllll!lllllllllllllill!!lli!iili!lllllll!lllíl!illlll!!!l!IIIIIIIIIIIIINIIII!lll!lllllllllllllllli Agyúk helyett tantermeket Nyugat-Európa-szerte vál Ságba került a felsőoktatás. Valamennyi nyugati állam közül a legbotrányosabb a helyzet Franciaországban Pá­rizsban, Liliében és a többi egyetemi városban viharos tan­iem épül, a cementzsákokon és a földön ülve, hangszórók köz­vetítésével követték az elő­adást. A tanterem- és előadóhiány áthidalására a francia egyete­mek kénytelenek igénybe venni Fouchet közoktatásügyi mi­évnyitókkal kezdődött az 1963-- niszter agyonreklámozott „ok­64-es iskolaév, mert a gaulleis- ta kormány közoktatási politi­kája eredményeként az egyete­misták kiszorultak az előadó­termekből, a menzákról és az internátusokból. A híres Sorbonne-on az elő­adóhelyiségek egy négyzetmé­ternyi területére 5 főiskolás jut: Az első éves bölcsészek részére kijelölt terem az elő­adás megkezdése előtt egy tatási ütőerejét“, a rádiót és a televíziót. Csupán a Sorbonne bölcsészeti karán 3200 hallga­tónak a rádió- és televízió­oktatással kell béernie. Fouchet miniszter még a nyár elején egyik körlevelében bejelentette: „A közoktatá­sunkra váró nagy feladat meg­oldása érdekében elhatároz­tam: az új tanévtől kezdve ha­tékonyabban használjuk fel a órával megtelt. Az ajtókat le- rádiót és televíziót". A rádió- zárták. mire a kinn rekedt több száz hallgató létrákon igyekezett behatolni a zsúfolt terembe. A jogi karon 7 ezer első éves közül csak 2 ezernek jutott hely. A többiek a szom­szédos telken, ahol az új egye­és televízióoktatás reklámozá­sa azonban csak annak palás­tolása, hogy De Gaulle rend­szere — az atomütöerő meg­teremtésére törekedve — nem hajlandó pénzt áldozni új ok­tatási intézmények építésére és a nagy szaktudású oktatók gárdájának gyarapítására. E politika a felsőoktatás színvonalának hanyatlását eredményezi. A lyoniak kétség- beesetten tapasztalják, hogy az egyetemükön megmaradt né­hány elismert professzor nem képes fenntartani a korábbi magas oktatási színvonalat. A lyoni Kémiai Iskola, amely hosszú ideig Franciaország leg­tekintélyesebb vegyészmérnöki egyeteme volt, és csaknem 4 ezer mérnököt bocsátott szárnyra, máris elvesztette hír­nevét. E bűnös közoktatási po­litika általános elégedetlensé­get váltott ki az egyetemi ta­nárok és hallgatók között egyaránt. A Sorbonne tanév­nyitáskor a diákok nagy tünte­tést rendeztek. „Ágyúk helyett tantermeket!" kiáltásokkal til­takoztak a kormány közoktatá­si politikája ellen. Minden eddiginél súlyosabb nehézségek közepette kezdő­dött meg az idei tanév az osztrák egyetemeken is. A szakmai tekintetben sok vonat­kozásban kiváló osztrák felső- oktatás hírnevét súlyosan ve­szélyezteti a tanítás technikai előfeltételeinek hiánya. Jel­lemző például, hogy a nagy múltú egyetemen az idén 17 ezer hallgató zsúfolódik össze azokban a termekben, amelye­ket egy évszázaddal ezelőtt 3 ezer diák számára építettek. Az anyagi előfeltételek hiányá­ban rendkívül kevés az oktató- személyzet is. A bécsi keres­kedelmi főiskolán 23 tanárnak kell megbirkóznia 4200 hallga­tó oktatásával. A főiskola rek­tora kijelentette, ha nem épí­tenek megfelelő nagyságú elő­adótermet, a leglátogatottabb előadásokat kénytelenek lesz­nek a parkban megtartani. Egyes osztrák főiskolákon a diákok érdekszervezetekbe tömörültek. Egyikük — már a hajnali órákban — helyet foglal az előadótermekben tár­sainak. A műszaki főiskolán, ahol 1000 matematikus zsúfo­lódik össze egy 350 személyes terembe, televízión közvetítik az előadást. A gyakorlati fog­lalkozások azonban hely hiá­nyában szinte megoldhatatla- nok. A diákoknak mintegy a fele egy-két félévet veszít, ad­dig kell ugyanis várniok, amíg reájuk kerül a sor. Az osztrák felsőoktatás ka­tasztrofális helyzetéről a pol­gári Kurier így írt: „Ha politi­kusaink nem látják be az egye­temek. a tudomány megmenté­sének szükségességét, akkor Ausztria Európa szellemi nyo­mornegyede lesz". gyarázói szerint Erhard láto­gatása Johnson amerikai elnök első diplomáciai sikerének te­kinthető. A Daily Mail tudósí­tója szerint ez abban nyilatko­zik meg, hogy Erhard kifeje­zésre juttatta: az NSZK kor­mánya az Egyesült Államokat részesíti előnyben Franciaor­szággal szemben. A brit kü­lügyminisztériumhoz közelálló Daily Telegraph „különleges amerikai - nyugatnémet köte­lék" megteremtését emeli ki kommentárjában. Brit hírma­gyarázók általában hangsúlyoz­zák: Washington arra számit, hogy az Egyesült Államok és a Közös Piac kereskedelmi há­borújában Nyugat - Németor­szág nyitva tartja majd a nyu­gat-európai piacot az ameri­kai mezőgazdasági termékek előtt. Johnson ezért cserében megismételte a Berlinre és az NDK elismerésének megtaga­dására vonatkozó szokásos amerikai biztosítékokat és megújította a sokoldalú NATO- atomütőerő létrehozására vo­natkozó ígéretet. Légy maradi! Goldwater, a híres, sőt hírhedt amerikai szenátor, amint ez köztudomású, el­nök akar lenni, Már erősen puhítgatja a választókat és az őket képviselő elektoro­kat. ígér nekik fűt-fát, he- tet-havat, mindent, amit egy ambiciózus elnökjelölt a saját sikere érdekében ős­idők óta helyénvalónak tart. Az amerikaiak megszokták az ilyesmit, Goldwater kor­tesei azonban új színeket is kevernek a választási kar­nevál hagyományos színei­be. Az amerikai ifjúságot, például azzal akarják Gold­water programja mellé fel­sorakoztatni, hogy a végle­tekig hangsúlyozzák „kon­zervatív alapállását.“ Ilye­neket mondanak a jenki fia­taloknak: „Ifjú barátaink, ma 5 millió a munkanélkü­liek száma az Egyesült Ál­lamokban. Az automatizálás közel egymillió munkást tesz kenyértelenné évente. Ráadásul évről évre újabb ifjak jelennek meg a mun­kapiacon, akik munkát akar­nak. Az a helyzet tehát, hogy a technikai forradalom végtelenül megnehezíti az életet. Ezen csak egy jól átgondolt konzervatív poli­tika segít — hiszen nagy­apáitok és dédnagyapáitok életében arany volt a fiata­lok élete!" Talán nem szószerinti ez az idézet, de értelemszerin­ti, ez egészen bizonyos. Kér­dés, mit szólnak ehhez az amerikai fiatalok? Megkér - dezik-e a zseniális konzer­vatív elnökjelölt korteseit, miképpen lehetne visszatér­ni a múlthoz? És melyik múlthoz? Ahhoz-e amikor még 10 millió néger ingyen j dolgozott a nagy fehér fő- í nököknek? Ahhoz-e, amikor I az egész világról Ameriká­ba csődíthették a színes félrabszolgákat? Ahhoz-e, amikor még nem akadt e- gyetlen jenki fiatal sem, akinek azt mondták volna: Légy maradi!? Vajon, ép- ésszel, mit lehet válaszolni minderre?-Si­A brüsszeli megállapodás Bonnban tüntető megelége­déssel fogadták a Közös Piac brüsszeli tárgyalásain kötött kompromisszumos megállapo­dást. Az első hivatalos nyilat­kozatok azt hangoztatták, hogy a nyugatnémet küldöttség eredményesen képviselte Brüsz- szelben a bonni álláspontot és a kompromisszum Bonn szá­mára végeredményben hármas sikert hozott: Bizonytalan idő­re elhalasztották a Mansholt- terv megvalósítását, amelynek értelmében csökkenteni kellett volna a nyugatnémet gabona­árakat, ami ellen a nyugatné­met mezőgazdasági érdekeltsé­gek oly hevesen tiltakoztak. Egyéb vonatkozásokban is si­kerrel védelmezték a nyugat­német mezőgazdaság érdekeit és a létrejött megállapodások nem rónak elviselhetetlen ter­het a nyugatnémet mezőgaz­daságra. A nyugatnémet nagy­ipar és a bonni kormány által olyannyira szorgalmazott Ken- nedy-menet ügyében fontos után engedményt alkudtak ki a fran­ciáktól és Brüsszelben olyan elvi megállapodás született, a- melynek alapján ki lehet majd dolgozni az Európai Gazdasági Közösség közös álláspontját a Kennedy-menetrŐl a jövő év­ben kezdődő tárgyalásokhoz. A szakértők azonban óvatos­ságra intenek. Egyrészt han­goztatják, hogy a brüsszeli ha­tározatok kihatásait még nem lehet pontosan áttekinteni, másrészt rámutatnak arra, hogy Brüsszelben a maratoni menetben kifulladt politikusok tulajdonképpen csak elvi meg­állapodásokat kötöttek, s ja­nuárban a szakértőkre vár a feladat, hogy a megállapodá­sokat az egyes részletkérdé­sekre alkalmazva, kidolgozzák az új közös piaci rendszabá­lyokat a marhahús, rozs és tejtermékek terén. Hazánk jó hírnevét nemcsak ipari termékeink öregbítik a világ minden táján. Szakembereink, orvosaink százai tevé­kenykednek Latin-Amerikában, Afrikában, Indiában és má­sutt. Ez a felvételünk dr. Zdenka Červenková gyermekorvos- nőről készült. Ö hosszabb ideje Tuniszban működik

Next

/
Thumbnails
Contents