Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-26 / 12. szám

-X a fiatalok hazajöttek Négy év nem miríden eset- oen hosszú idő, de egy szövet­kezet fejlődésében nagyon hosszú is lehet. Ez vonatkozik a nemesócsai EFSZ-re is. Négy-öt évvel ezelőtt arról panaszkodtak az itteni szövet­kezeti tagok, hogy óriási bajok vannak náluk. Két-háromha- vonként kapják az előleget, 'annyira rosszul álinak pénzü­gyileg, a fiatalok nem dolgoz­nak odahaza és a legvérmesebb remények árán sem tudták el­képzelni, hogy nemsokára más lesz a helyzet. Már nyereség­gel zárták a tavalyi évet is, mindenki elégedett, jól megy a munka, a faluban szemmel látható a kulturális fellendü­lés és a fiatalok is megjelen­tek odahaza, kiveszik részüket a mezőgazdasági termelésből. Halász János, az EFSZ elnö­ke kérdéseimre örömmel újsá­golja, hogy nehéz volt ugyan a régi, valljuk be őszintén, rossz szövetkezetből jól menő közös gazdaságot teremteni, de mégis sikerült és ma már körülbelül 150 fiatal dolgozik a szövetkez’etben. Valóban lát­hattunk fiatalokat mindenfelé. A gépjavító műhelytől kezdve a gazdasági udvarig mindenhol találkozhatunk velük. Helyet kapnak az állattenyésztésben is és a traktorokon, valamint más mezőgazdasági gépeken. Ennyi fiatallal már lehet mit kezdeni, lehet alapozni rájuk. A CSISZ alapszervezete is ki­elégítően működik, Szalai Ka­talin elnöknő vezetésével. Miképpen nyerték meg a fiatalokat az EFSZ számára? Nem olyan egyszerű erre fe­lelni. A meggyőző és szervező munka is közrejátszott, de el­sősorban és döntően az járult hozzá, hogy anyagilag megta­lálják odahaza a számításukat. Jól keresnek, a lehetőségek szerint állandóan alkalmazzák a fiatalokat, így aztán érdemes odahaza maradniuk. A kulturá­lis élet fellendítése, a munka- fegyelem kialakítása, a szaktu­dás emelése aztán már köny- nyebb. Különösen a fiataloknál helyeznek nagy súlyt a szak­tudás emelésére így nemcsak foglalkozásnak vagy munka­helynek látják a fiatalok a szö­vetkezetei, hanem szakmává magasodik előttük a mezőgaz­dasági termelés. Jelenleg 14 fiatal van tanulóviszonyban a szövetkezettel. Ezek a fiatalok annak módja és rendje szerint szerződést kötöttek az EFSZ- el és mezőgazdasági gépésze­tet tanulnak. Természetesen nem odahaza folyik a tanulás, hanem a szövetkezet iskolára küldte őket. ahol elsajátítják a szükséges szakismereteket elméleti téren, a gyakorlati tennivalókat pedig odahaza végzik a szövetkezetben. Szak­képzett idősebb gépkezelők és gépjavítók ügyelnek majd rá­rövidebb-hosszabb időre vala­milyen okból kiesett a terme­lésből, nem sokat jelentett — beszélik a szövetkezeti tagok. Jelenleg, ha egy lánctalpas traktor vagy egy kombájn egy- vagy két napra kiesik a ter­melésből. akkor óriási károk keletkeznek, mert a gépek munkateljesítménye nagy. Jól kel! tehát szervezni a gépek kihasználását, s állandóan Kellemes már a séta Bratislavában a Duna-parton A Tigris folyó partján zsákmányával dolgozik az iraki halász. juk s vigyáznak a fejlődésük­re. Amikor végeztek az iskolá­ban a tanulással, akkor odaha­za maradnak majd ? szerződés értelme szerint, a szövetkezet­ben dolgozni. Jó gépkezelőket, gépjavítókat nem lehet máról holnapra kinevelni, erre hosz- szabb idő kell. Megéri a szö­vetkezetnek az az összeg, ami­be a fiatalok iskoláztatása ke­rül, mert komoly hozzáértő szakemberekre tesznek szert általa. A jövőben úgyis még több gépész és gépjavító kell, akik képzettek és a szövetke­zet ügyei iránt odaadok lesz­nek. A szövetkezet fellendülése döntően függ a munkafegye­lem megszilárdításától és a gépek teljes kihasználásától. A gépek teljes kihasználása nagyrészt a fiatalokon múlik. Egy fiatalnak szenvedélye le­het a motor vagy a gépjavítás, örül, ha eredményeket ér el ezen a téren. Ezt a fiatalos lendületet kell kihasználni és ehhez nagyszerűen értenek a nemesócsai EFSZ-ben. Régen egy nagybirtokon vagy egy fa­lusi nagygazdaságban ha két ló vagy esetleg néhány fogat használható állapotban kell azoknak lenni. Erre kellenek a fiatalok, mert velük lehet­séges ezt végrehajtani. A fia­talokról való gondoskodás, és azok nevelése tehát elenged­hetetlenül fontos a szövetke­zetekben is. §íazakew€$ Lenin es Zinoviev Razlivban datlanság. Nos, ha megragad­juk a hatalmat, az oroszorszá­gi valóságnak ezeket a sötét vonásait kétszerié, tlzszerte, százszorta gyorsabban meg­szüntethetjük. Igen, a mi munkásaink jó része nem elég­gé felvilágosult, a nyugati munkássághoz viszonyítva ... Ez megsokszorozza nehézsé- gienket. De megvannak ennek a maga jó oldalai is: az orosz munkásságot nem mérgezte me,g a magántulajdonra való törekvés, a kapzsiság, a nyárs­polgári jólét mindennapos, pompásan szervezett, lélekrot­hasztó nyugati propagandája. A mi munkásaink szívében óri­ási gyűlölet lángol a kizsák­mányolok iránt. S ez a gyűlö­let valóban „minden bölcsesség kezdete“, minden forradalmi mozgalom alapja ... Közben leszállt az est, szür­kén és borongósan. Az eső hol megeredt, hol elállt, a tó felől hideg áradt. A hallgatás nyo­masztóvá vált. Az esőcseppek kopogását Zinovjev nagy köd­órák. ketyegésének érezte, me­lyek^ a nehéz hallgatás perceit mérik. Várakozva a földre te­kintett. Lenin fel-alá járkált a tisztáson, majd visszatért, megállt a kunyhó mellett. Az­tán ismét elindult az erdő irá­nyában. S Zinovjevnek úgy rémlett, mintha elment volna —, fejét félrehajtva, s mind­két hüvelykujját a mellény ki­vágásába akasztva. Mintha a levelek susogását, az eső sza­bályos kopogását hallgatta volna. Majd megfordult, ismét elindult az erdő széle felé, s így lépkedett fel és alá, • előbb lassan, majd mind gyor­sabban — a kunyhótól az er­dőig.. az erdőtől a kunyhóig. Vége. Az egész faluban látni a szö­vetkezet fellendülésének nyo­mait. Új házsorok szegélyezik az utcákat, szépül a falu, szembeötiik, hogy a lakosság­ról a közszolgáltatások útján is gondoskodnak. Ezzel is hoz­zájárulnak a lakosság kényel­méhez. A javítani valókkal nem kell a távolra eső járási székhelyre vagy más helyekre sietni, mert helyben is el le­het azt végeztetni és a külön­böző elárusítóhelyeken a be­vásárlást is bárki lebonyolít­hatja odahaza. Itt a lakosság­ról való gondoskodás is hozzá­járul a szövetkezet erősítésé­hez. A régi évekről ma már csak mosolyogva beszélnek. Az egész falu meggyőződése, hogy többé nem lesz visszaesés a szövetkezetben. BAGOTA ISTVÁN ÁLDOZATKÉ­SZEK A FIA­TALOK A gyors olvadás követ­keztében a mi vidékünkön is több patak kiöntött és sok házba behatolt a víz. A városi tűzoltó-szervezet mellett működő ifjú tűzol­tók csoportja rögtön a hely­színen termett és felvették a harcot a vízzel. Több mint öt órán keresztül emberfe­letti munka árán sikerült a vizet levezetni és megszün­tetni az árvízveszélyt. A legderekasabban dolgozott Drobka Bandi, Veselka At­tila, Lulya Gyula, Mikós Jancsi és Bajdán Emil. Torpis József, Fülek NEM MINDEGY MARCELLHÄZAI LEVÉL CSISZ-TAGOK LETTÜNK A nagylégi kilencéves is­kola utolsó osz­tályának tanu­lói már ünne­pélyes keretek között átvették a CSISZ- tagsági könyvüket. Büszkéi is vagyunk rá. Tanulás eredményeinkkel és maga­tartásunkkal megmutattuk hogy hazánk hasznos polgá­rai akarunk lenni. Boldogot vagyunk, hogy már belép­tünk CSISZ-tagok sorába. Orsa Sarolta és Csömör Éva, Nagyiéi MEGTÖRTÉK A CSENDET Hazánkban elsőrendű fel­adat a fiatalok képzettségé­nek magasabb szintre való emelése, rendkívül fontos tennivaló vár az iskolákra. Mindig elszorul a szivem, amikor a tompái autóbusz- megálló közelében naponta esőben, hóban fagyban 15— 20 iskolásgyereket látok, akik alig lesik, hogy mikor jön már értük az autóbusz. A sofőr ugyanis azzal bíz­tatja a gyerekeket: lehet, hogy még visszajövök érte­tek. Már hosszú hetek óta tart ez az áldatlan állapot. Néha a szülőknek sikerül egy-két gyermeket „felgyömöszölni“ a túlzsúfolt autóbuszba. Minden reggel kénytelenek lejönni a megállóhoz, mert különben a gyermekek le­maradnának. Még a -18 fo­kos hidegben is sokszor fél kilencig is vártak, hátha még visszajön az autóbusz. Nem is említem a gyerkie- ket, mert ott az autóbusz csak ritkán áll meg. Hol marad a pótkocsi? Ezt a kérdést már gyakran feltet­ték az utasok, de a legtöbb­ször emberhez nem illő morgás volt a válasz. Nem hisszük, hogy annyira el­romlott volna és ne lehes­sen megjavítani. Feltétlenül gondoskodni kell új pótko­csiról, hiszen naponta lega­lább 25-30 tanuló csak 9-re ér be Ipolyságra. A ČSAD ipolysági vezetői végre már megérthetnék, hogy halaszthatatlanul in­tézkedni kell. Tóth László, Tompa Az apácaszakállasi fiata lók nagy sikerrel mutattál be Siposs Jenő Bolondon című vígjátékát. Aránylac rövid idő alatt készültek a: előadásra, de mégis jól si került. Kiváló alakítás nyújtott Both Péter, Vere Rózsi, Ravasz Emma, Uj Edit és Domonkos Tivadar Nem utolsó sorban köszö. netet mondunk Bona Iloná nak és Színes Emmának sol fáradozásukért. Most ven dégszerepelni megyünk. Végh Katalin, Apácaszakállas ŐRIZZÜK MEG ANYANYEL VÜNK TISZTASÁGÁT , A CSISZ-ta- gok nálunk már a kora hajnali órákban hord­ják a homokot az árvízveszé­lyes helyekre. Emberfeletti munkát végeznek a fiatalok. Főleg a szövetkezetben dol­gozó traktorosok, Varga László, Vidermann Géza, Moravcsík László, Kianek János, Keszi Elemér, Kusza- la Ferenc és Gál Ernő. Az iskolában már lezaj­lott az Ifjúsági Alkotóver­seny. Legjobb eredménye­ket a következők értek el: Szalai Piroska, Szekeres Katalin, Fiszter Magda, Vörös Gábor, Mariáši János és Fekete Anna. Most már szorgalmasan készülnek a körzeti Ifjúsági Alkotóver­senyre. Tisocky András, Marcellháza Az utcán gyak ran halljuk hogy az ONV re mennek a: illetők, nem pe­dig a JNB-re Bejutnak a* épületbe és f „finančný odbort“ keresi! nem a pénzügyi osztályt „Daňová úľavát“ kérne nem pedig adókedvezményi „Potvrdeniere“ van szüksé gük és nem igazolásra, ha bár a beszédet magyaru folytatják. A legtöbb eset ben az MNV-re mennek é nem a HNB-re. Ott a „ta jomníkkal“ és az „účtovníč kával“ szeretnének beszéli? és nem a titkárral, valamin a könyvelőnőve!. A JRD-b mennek dolgozni és nem a EFSZ-be, a „predsedával s nem az elhökkel akarna! beszélni. Pénzt a „sporitel ňába“ „vkladná knižkôra tesznek be és nem a tara rékpénztárba betétkönyv« Ha olyan szó vegyül beszé dünkbe, amely nem magya kifejezés,^ ne ragokat ra gasszunk a szavak végére hanem keressük meg a he lyes magyar kifejezést. Kü szöböljük ki a rossz meg szokásokat, igyekezzün! megőrizni a magyar nyel tisztaságát és helyesen ta nuljuk meg a szlovák nyel vet is. Bíró Zoltán, Padán SZERKESZTŐI ÜZENETEK Krau Lilla: Versét ner közölhetjük. Olvasson soka és fejlődjön. Beteg a rózsatő: írásai nem közölhetjük, ha megír ná címét, részletesebbe: válaszolnánk. Beatrice: Menjen el Ki sán a KNB iskolaügyi o: tályára. Piros zászlóért. í: sa nem közölhető. O. Gizella: írjon újbó Magyar Kultúrának. Búvárok: Jelentkezzen Hadsereggel Együttműl dők Szövetségénél. (S\ zarm). Geológusok- Ha geolóc sok akarnak lenni, aki érettségi után iratkozzar be a természettudomá: fakultásra (Prírodavedec fakulta, Bratislava, Moskc ská uiica 1/a). A geolóc katedra címe: Bratisla Gottwaldovo námestie 2 Közlöm a Geológiai Kutai intézet címét is: Geologic ústav, Bratislava, Mlýns dolina 1. sz. / k II. rész Zinovjev ingerülten elnevet­te magát. — Különbséget kell tenni igazság és igazság között — mondta. — Nem mehetünk el egészen a naivitásig. Emlékszem, ápri­lisban, közvetlenül megérkezé­se után a Tauriai Palotában tartott beszédében azt mondta, hogy még nincs teljes képe az eseményekről, mert mindössze csak egyetlen munkással volt alkalma beszélni. Ez a nyilat­kozat homéri kacajra fakasz­totta a mensevikeket, és nem kis zavart okozott elvtársaink körében... — Kitűnő. Szándékosan mondottam. Azért mondom, mert ez az igazság. Amikor a legközelebbi alkalommal ezzel szemben azt mondtam, hogy találkoztam a Putyilov-gvár. a Csőgyár és más gyárak sok munkásával és jól ismerem hangulatukat — mindenki el­hitte nekem ... Isten mentsen attól, hogy pártunk megérje azt, hogy politikáét titkosan, valahonnan felülről csinálják — hogy, úgymond, mi okosak vagyunk, ismerjük a teljes igazságot, de a tömegeknek elég a fél, a negyed, a nyolcad igazság. — Mindez nagyon kedves, de maga most, a zűrzavar és bomlás közepette szüntelenül a fegyveres felkelésre hívja fel a proletariátust, arra szó­lítja fel, hogy ragadja meg a hatalmat, az országban ural­kodó erőviszonyok ellenére ... A fellegekben jár! — Ahá, tehát erről van szó! Maga fél a felelős döntésektől! — A felelőtlen döntésektől félek. — Attól fél, arrű felé mind­ketten egész életünkben töre­kedünk, amiről írtunk, amiről álmodtunk — a proletárforra­dalomtól. — Ha nem tévedek, gyáva­sággal vádol. Azt hiszem, elég jól ismer. — Itt nem a személyes gyá­vaságról van szó ... — Nézzen körül, mi történik a hadseregben! A tudatlan fel- világosulatlan katonák a gyű­léseken a „leninista provoká­torok“ ellen szavaznak ... — Lám-lám! A „leninista provokátorok“ ellen szavaznak, de ugyanakkor békét és földet követelnek — vagyis pontosan azt, amit a „leninista provo­kátorok“ követelnek. Mindez igen egyszerű. Mi a. tömegek alapvető érdekeit fejezzük ki, s ez eilen mit sem tehet Mil- jukov meg Kerenszkij. — A nép alapvető érdekeit már sok párt kif-'jezte, ennek ellenére vereséget szenved­nek. Nekünk most manőverez­nünk és várnunk kell. — Várni? Hát ki tud még úgy várni, mint mi, orosz mar­xisták? Talán keveset vár­tunk? Hát mi, akik elsajátítot­tuk a tudományos szocializ­must, feltétlenül hittünk a munkásosztályban és győzel­mében, nem tanultunk meg várni, ahogyan még soha, sen­ki sem tudott? Hát nem foj- tottuk-e el magunkban a gyű­löletet és az elkeseredés kitö­réseit, az ösztönös és teljes mértékben emberi vágyat a terrorizmusra, az azonnali ak­ciókra, amely az igazságtalan­ság, az ellenség aiávalósága láttán támadt fel bennünk? — s elfojtottuk, mert tudtuk, mennyire fontos munkálkodva, az erőt gyűjtve, másokat meg­győzve, szilárd hittel ügyünk győzelmében — várni tudni? Vajon az áprilisi tézisekben nem a „tisztázást“ tekintettem legfőbb feladatnak — vagyis nem azt tettem, hogy megje­löltem a munka irányát, és megint csak várakozásra in­tettem? Végül, vajon a júliusi események idején és utána — noha talán lebecsültem a tö­megek forradalmi hangulatát — nem ragaszkodtam-e az ak­ció azonnali beszüntetéséhez, békés tüntetéssé változtatásá­hoz? Azt jelenti ez, hogy nem tudok várni? De vannak pilla­natok, amikor a várakozás — bűn. Ez a pillanat hamarosan elérkezhet, ha akkor sem át­kozzuk el a „türelmet“, mint egykor Faust — akkor gyáva senki a nevünk, és a történe­lem ezt sohasem fogja meg­bocsátani nekünk. Zinovjev hallgatott, megráz­ta a Lenin ajkáról olyan szo­katlanul hangzó tragikus pá­tosz. Majd kétségbeesve kiál­totta: — De érti-e, mit jelent a hatalom megragadása ma, a jelen pillanatban, a mai Orosz­országban? — Hogy értem-e? — ismé­telte a kérdést Lenin, váratla­nul megnyugodva, miközben hosszú pillantást vetett Zinov- jevre. — Jól értem. Erre gon­dolok éjjel-nappal, hogy majd szétmegy a fejem. „A mai Oroszország“, mondja. Hogy megmenthessük a jövő Orosz- országát, forradalmat kell csi­nálnunk a mai Oroszországban — más kivezető út nincs. Igaz, múveletienség uralkodik. Tu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents