Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-26 / 12. szám

*«*88 Jack Wilson kérdései Jack Wilson, tizenkilenc esztendős londoni fiatalem­ber, a következő levelet in­tézte a „Daily Express“ szerkesztőségéhez: „A nyár elején végeztem el a textilipari techniku­mot. Azóta állást keresek. Szüleim költségén indultam útnak, s bejártam Skócia, Dél-Wales és Yorkshire iparvárosait. Az üzemek környékén, az utcákon, az üzleti negyedekben sorstár­saim ezreivel találkoztam, ők is munkát kerestek. Leg­többjük már régen lemon­dott arról, hogy képesítésé­nek megfelelő alkalmazást találjon és szívesen beállna alkalmi elárusítónak, de ilyen szerény állás is csak keveseknek jut. A gyárka­puk környékén hiába nyü­zsög az ifjúság, az üzemek inkább leépítenek, semhogy .új munkaerőket* alkalmaz­nának. A De GaulSe-i ifjúsági olitika most katonaköteles sorba lépő fiatalok is ismerik, részben is­kolai tankönyveikből, részben szüleik elbeszéléseiből, és a haladó lapok emlékeztető írá­saiból. De Gaulle elnök nyu­gatnémet partnerei így azon mesterkednek, hogy a Wehr­macht náci tisztjeit mossák tisztára. Ilyen megfontolások­ból a nyugatnémet sajtó máris kifogásokat emelt a francia történeiemtankönyvek ellen. Dönitz admirális, a háborús bűnösök nürnbergi tárgyalásán 10 évre elítélt náci vezér a geesthadti gimnázium diákjai­nak tartott előadásában máris példát mutatott, hogy Bonn urai milyen szellemben kíván­ják a történelmet tanítani. Dönitz, a hitlerista haditenge­részeti erők hadműveleti pa­rancsnoka a háromszáz diáknak azt magyarázta, hogy Hitlernek igaza volt, amikor 1939-ben megtámadta Lengyelországot, kihasználva, hogy Anglia nem készült fel a beavatkozásra. Az egykori náci tengeri kalóz helyeselte Norvégia megszállá­sát is, és nem átallotta mél­tatlankodását kifejezni, amiért a nürnbergi bíróság őt elítélte. Franciaország haladó ifjúsá­ga a kommunista ifjúsági szer­vezetek köré tömörülve eluta­sítja De Gaulle ifjúságellenes cselszövéseit. Az üzemekben és az egyetemekén széleskörű felvilágosító munkával leplezik le a francia-nyugatnémet szer­ződés ifjúság elleni ■ célkitűzé­seit. Líbia fővárosában, Tripoliszban a második nemzetközi va: ron sok az érdeklődő a csehszlovák kiállítási pavilon irá Fituri Zammit, Mahmud Subbei és Ahmed Kames, a líb parlament tagjai is meglátogatták a csehszlovák pavilont a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak róla. „Fekete nap“ című vezércikké­ben hangsúlyozza: a Ruhr­vidéki csőgyárak munkásai a kormánynak köszönhetik, hogy most egy elhibázott politika áldozataivá válnak. „Kereske­delmünket súlyos válságba döntötték — írja végül a lap —, mivel most már komolyan kételkedni lehet abban, hogy cégeink becsülettel teljesítik-e a kötött szerződéseket". Manolisz Gle­zosz március 14-én Párizs­ban a Conti­nental Szálló­ban sajtókon­ferenciát tar­tott, melyet Susanne Col- lett-Kahn asz- szony, a Gle- zosz megmen­tésére szerve­zett nemzetkö­zi bizottság el­nöknője nyitott meg. Manolisz Glezosz a je­lenlevőknek el­mondta, hogy Görögország­ban milyen szörnyű körül­mények között több mint 1200 politikai fogoly sínylődik, egyetlen bűnük az, hogy a fa­siszta megszál­lók ellen, hazá­juk szabadsá­gáért harcol­tak. Nevelőapa A nyugat-berlini széna tus illetékes hivatala meg fosztotta a Sulte-házaspái attól a jogától, hogy gyere keket fogadjanak maguk­hoz. Nyugat-Berlinbe ugyanis elterjedt szoká hogy árva vagy elhagyd gyermekeket házaspárokna adnak ki, s a gyermeke eltartásáért a város fize A Sulte-házaspár gondozó sában hét gyerek élt és sei a gyerekeknek, sem a haté Ságoknak nem volt semn kifogásuk a nevelés és körülmények ellen. Azaz - az utóbbi időben egy kifc gás mégis akadt... Sülte politikával is fog lalkozik. Nemrég brosún írt ezzel a címmel: „Bérli — tűzfészek“. Ebben brosúrában kifejtette, hog Nyugat-Berfinből szaba várost kell teremteni, me kell szüntetni azt a szere pet, amelyet Európa béke bontói ennek a városna szánnak. — Amint megjelent brosúra, a riyugat-berlii szenátus illetékes osztályé nak tüstént eszébe jutói a hét nevelt gyerek. Kije lentették, hogy olyan api aki ilyen brosúrát ír, nei nevelhet gyerekeket. Iga is! Tessék elképzelni, hog ez a nevelőapa arra tanítj majd a felcseperedő ifjú Ságot, hogy a két német ál lám barátságának hívei le gyenek. Röviden a külpolitikából ANGLIA ÉS NYUGAT-NÉ- METORSZÄG TÁMOGATJA a sokoldalú NATO-ütőerő tervét. Ezt hangoztatja az a közös közlemény, amelyet az elmúlt héten hoztak nyilvánosságra Londonban Hassel nyugatné­met és Thorneycroft angol hadügyminiszter „villámtár­gyalásáról". A közlemény sze­rint a két hadügyminiszter ki­fejtette kormányának azt az álláspontját, hogy mindkét részről támogatják a NATO „multinacionális“ és „multila­terális“ atom-ütőerejének meg­teremtését. Tájékozott körök a megbe­szélés részleteiről szólva kö­zölték a Reuter tudósítójával, hogy Hassel a NATO nukleáris erejének létrehozása tekinte­tében teljes mértékben támo­Szovjet dolgozók az iraki terror ellen. A Szovjetunióban mindenfelé tiltakozó gyűléseken jönnek össze a dolgozók és elítélik az iraki véres terrort, valamint a hazafiak üldözését. Képünkön a moszkvai szőrmefeldolgozó üzem dolgozóinak tiltakozását örökíti meg. gáttá az angol álláspontot s jelezte, hogy Nyugat-Német­ország hajlandó hozzájárulni ehhez az erőhöz taktikai va­dászgépeivel. Szó volt Nyugat- Németország angol fegyvervá­sárlásairól is. Hassel kedden Párizsba re­pült, hogy Stikkerrel, a NATO főtitkárával és Lemnitzer tá­bornokkal, a NATO új főpa­rancsnokával folytasson meg­beszélést. A NYUGATNÉMET KÖZVÉ­LEMÉNY felháborodással rea­gált az elmúlt hétfőn este le­zajlott „parlamenti tragikomé­diára“ — ahogy a kommentá­torok a csőexport ügyében lezajlott parlamenti eseménye­ket nevezik — és polgári kö­rökben is méltatlankodva ítélik el a kereszténydemokraták ma­gatartását, akik obstrukciós trükkel hiúsították meg a par­lamenti többség akaratának érvényesülését, azt, hogy a parlament többsége kikénysze- rithesse a nyugatnémet gazda­ságra káros embargó-rendelet visszavonását. Még a kormányt rendszerint támogató lapok is — mint pél­dául a Welt — támadják a ke­reszténydemokratákat a „par­lament tekintélyét megcsúfoló és lejárató“ magatartásuk miatt. A Welt rámutat, hogy az embargó-rendelet nem fogja különösebben érinteni a szov­jet gazdasági tervek megvaló­sítását, annál nagyobb kárt okoz azonban a nyugatnémet gazdaságnak. A Westfälische Rundschau Tatjána Gluhovova szovjet asz- szony több csehszlovák katona életét mentette meg, akik a szovjet hadsereg oldalán Szo- kolov közelében harcoltak. Gluhovova kötözgette és ápolta a sebesülteket. Ma Harkov mellett egy kis városkában él és élénken visszaemlékezik Jaroš kapitányra, aki amikor súlyosan megsebesült, még az utolsó pillanatokig is folytatta a gránátdobást. Európa két öregemberének — De Gaulle-nak és Adenau- ernak — aláírásával megpe­csételt párizsi paktum külön cikkelyben szabja meg a fran­cia és nyugatnémet ifjúsági politika egybehangolását. Hivatalos fórumok a közös ifjúsági politikát a két nép megbékélése és barátkozása eszközeként igyekeznek fel­tüntetni. A barátkozás jelsza­vával a két ország szervezetei közötti kapcsolatok erősíté­sére törekednek. Tervbe vet­ték többek között a francia és a nyugatnémet fiatalok közös nyári táborozásait. E látszólag ártatlan szervezeti intézkedé­sek valójában az ifjúság mili­tarista szellemben való neve­lését szolgálják. A két állam ifjúsági szerve­zetei közötti kapcsolatok meg­erősítésekor a bonni vezetők, magától értetődően, az általuk pénzelt militarista ifjúsági egyesületeket szeretnék meg­kedvelteim a francia fiatalok­kal. E szervezetek egyike a Deutsche Burschenschaft-hoz tartozó diákegyesületek háló­zata, 100 nyugatnémet diák közül 25 tartozik olyan bajtár­si diákegyesülethez, amely a birodalmi Németország fekete­fehér-vörös színeit használja. A Deutsche Burschenschaft 1960 januárjában Nyugat-Ber- linben, a demokratikus Német­ország ellen provokációs gyű­lést rendezett. A bajtársi diák- szövetségek közül számos a militarizmus propagálására összpontosítja tevékenységét. *Az első ilyen csoport még 1959- ben alakult a müncheni egyetemen Ring der Unabhän­gigen Hochschulengruppen für Wehrkunde — a Katonai Tu­dományokat Tanulmányozó Független Főiskolai Kör — né­ven. Ma már 25 nyugatnémet egyetemen és főiskolán műkö­dik a münchenihez hasonló kör. Ezeket • a köröket még 1960- ban Katonai Tudományos Társaság néven egyesítették is. A társaság központi vezetősé­gében helyet kapott két il­lusztris hitlerista is: Hammhu- ber tábornok és Ruge alten- gernagy. A párizsi szerződés katonai cikkelyei között szerepel, hogy a francia katonákat egy-egy időre nyugatnémet tisztek pa­rancsnoksága alá helyezik, és fordítva. A hitlerista tisz­teknek Franciaországban vég­hezvitt haditetteit azonban a AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Miért fogyott le az ifjabb Rockefeller? Amikor az ifjabb Rockefeller fellépett a mérlegre, hogy el­lenőrizze testsúlyát, először alig akart hinni szemének. Legutóbb, jó hét hónapja még tíz kilogrammal többet muta­tott. Pedig nem tartott fogyó­kúrát; nem indult bátyjához hasonlóan messzi expedícióra; mégcsak fárasztó testedzésre sem jutott ideje. Egyszerűen menzán étkezett, a Tokió mel­letti Meiji egyetemi városban. MÉRLEGEN A MEIJI EGYETEM Llogyan került azonban a ■■ milliárdos olajdinasztia legifjabb sarja, hogy pontosak legyünk: John D. Rockefeller stb., vagyis már a negyedik nemzedék képviselője — Ja­pánba? Engedve az új ameri­kai politikai divatnak, a béke- hadtestpróbálkozásoknak és társainak, a fiatal Rockefeller elhatározta, hogy Japánban végzi el egyetemi tanulmányai­nak egy részét, úgy él majd, mint az átlag japán diák. Rész­ben teljesíteni is tudta prog­ramját. Tízkilogrammos fogyá­sa éppen abból eredt, hogy azt ette és annyit, amennyit a ja­pán diákok. A lelkesedés hőfo­ka azonban a havas télben, kissé alábbszállott, a hálóter­met ugyanis nem fűtötték. Nem azért, mintha nem lettek volna korszerű fűtőberendezé­sek, mégcsak a tüzelőanyag sem hiányzott. A diákoknak azonban évi 1,40 dollár hozzá­járulást kellett volna fizetni, s ezt a többség leszavazta. Az ifjabb Rockefeller végül is en­gedményt tett szigorú egyen- lőségi programjának, és soro­zatos megfázásai után beszer­zett magának egy villanykály­hát. Az amerikai jövevény-diák arra is fel akarta használni ki­ruccanásait, hogy japán társai között barátokat szerezzen. Ez sikerült is, igen melegen és érdeklődőén fogadták, néha éjszakába menően vitáztak ve­le. Annál nagyobb volt a meg­lepetése, amikor tüntetést hir­dettek az amerikaiakkal kötött katonai szerződés ellen, s ba­rátai mind elmentek. Ők vitték a zászlókat, magasba emelték a transzparenseket, s a japán felvonulások sajátos stílusában hullámzott összekarolt, össze- fogódzott soruk. „Különösnek tűnhetett, de így van — je­gyezte fel később az amerikai vendég naplójába — azok, akik melegen fogadtak, Hashimoto, Katsuyoshi Toda, a szobatár­saim és a többiek mind ott voltak a demonstráción és az amerikai politikát szapulták..“ Különös, vagy inkább csak a negyedik Rockefellernek az ? Csodálkozó felfedezései min­denesetre érdekesen tükrözik a másik látószögből észrevett tapasztalatokat. Ha valaki betér egy japán főiskolára, első pillantásra sok minden változatlannak tűnik. A diákok a tatamin, a hagyomá­nyos gyékényszőnyegen kupo­rognak, rendszerint a szigorú egyszerűségű régi formaruhát viselik. De ha megszólalnak, akkor ,,kimocsi“-val beszélnek, ez a kifejezés nehezen fordít­ható magyarra, egyaránt ma­gába foglalja a szívvel, érzés­sel, értelemmel történő állás- foglalást. Bátyáik még az el­avult formák között nőttek fel, amikor a császár élő istenség­nek számított, sintoista vallá­sos köddel burkolták a milita­rista készülődést, s a fanati­kus félrevezetettekből kamiká- zék lettek. (Ez a japán kifeje­zés az öngyilkos pilóták és élő torpedók gyűjtőneve. Azokat említették így, akik életüket adták a háborúban, teljes el- vakultsággal — rossz célok­ért.) A szigorú családi rendhez tartozott, hogy a fiatalok sor­sáról a családfő döntött, tehát pályaválasztásról nemigen le­hetett szó, a választás igazi ér­telmében. De párválasztásról sem, hiszen a család gondos­kodott a megrendezett házas­ságokról. A most felnövekvő nemzedék azonban mást és másként akar: maga szeretne dönteni sorsáról, a saját fejé­vel kíván gondolkodni. Ez az út — most csak az egyetemistákról szólunk — nem könnyű. Tokióban például tizenhatszoros túljelentkezés van — nem egy felkapott fő­iskolát tekintve, az másutt is előfordul, hanem az összlét- számot illetően. A verseny igen nagy, rendszeres a haj­nalig való tanulás. S az újban a régi: a sikertelen vizsga gyakran öngyilkossági ok, a felvételek lezárása után való­ságos öngyilkossági hullám sö­pör végig Japánon. Hogy ta­nulhassanak — kivéve termé­szetesen a csekély számú ki­váltságosokat — rendszerint külön munkát kell vállalniuk. Rockefeller naplója szerint a hálóteremben, ahol lakott, a legtöbben öt órát különnvun- káztak naponta. Volt, aki ame­rikai katonacsaládnál volt házi kisegítő, a másik középiskolás diákokat tanított, a harmadik kazánházban teljesített szol­gálatot. A legtöbbet kereső órabére 13 centnek megfelelő összeg volt... így küszködnek és tanulnak, válnak többnyire jó szakem­berekké. És tanulmányaik mel­lett részt vesznek — igen te­vékenyen — szervezeteik mun­kájában. Emlékzetes, hogy a japán ifjúság, diákság, milyen nagyszabású harccal akadá­lyozta meg 1960-ban Eisenho­wer látogatását, ez a külpoli­tikai vereség kihatott az ame­rikai elnökválasztások meneté­re is. Ugyancsak igen aktív­nak bizonyult a japán egyete­misták serege az amerikaiakkal kötött katonai szövetség elleni tiltakozásban is. Az elmúlt he­tekben negyvenezer diák vo­nult a Hibia parkba, s ott szót emelt a kormány reakciós ter­ve ellen, amellyel az egyetemi autonómiát próbálják megfoj­tani. Jellemző erre a harcra, hogy a diákszervezetekhez csatlakozott 72 nagytekintélyű rektor, s több száz professzor, szolidaritást nyílvánított cél­kitűzéseikkel a Japán Demok­ratikus Ifjúsági Liga. Ez a liga, a MINSEI, amely a kommunista ifjúsági szervezet, valam más demokratikus csopor: egyesüléséből alakult, 1958 < meghatározta taglétszámát, nagy népszerűségnek örvem Japánban sikerült egy ír erős diákszervezetet kiépítt a diákautonómiákat tömör Zengakuren-szövetségnek n csaknem' hatszázezer ta> van. A szervezet széles ré geket felölelő jellege köv keztében természetes, h< különböző áramlatok találhal meg benne, gyakran fordulr elő belső viták — tagjaii egy része néha zavaros né: teket vall, sokszor meggoni latlanul cselekszik. A jaj politika fő irányát jtekim azonban lényegében haladó léspontot foglal el, szembesz az atomfegyverkezési hajs; val, katonai paktumoktól me tesen szeretné országát lát Hivatkozzunk még egys: az ifjabb Rockefellerre, Ar kor szobatársairól beszél, egyiknél megjegyzi, hogy hatéves korában, Miharában Hirosimától nem messze hallhatta az atombomba r< bánásának dörejét. Ha nem szenvedett közvetlen sérült ez az esemény kihatott életé társainak sorsára is. Ölj lánc-reakciót indított el a f növekvő japán ifjúságb amelynek hatásai most kéz« nek kibontakozni. T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents