Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-05 / 9. szám
PÁRKÁNY ANTAL: A Fekete-tengertől a Vörös-tengerig A szabályok értelmében a legkisebb tét 20, az egyszeri legmagasabb tét pedig 10.000 libra lehetett. A tehető összeg — a hivatalos árfolyam alapján — a mi pénzünkre átszámítva 400—200 ezer koronát jelent. ALEXANDRIÄTÖL A PIRAMISOKIG... Harmadnap hajnalban útrakeltünk. A város külső határát és a Mahmodieh csatornát elhagyva a Marea tó, arabul Bohaiv Mariot iszaptengerén átvezető útra tértünk. A régi időkben ennek az édesvizű tónak a vizét csatornák kötötték össze a Nílussal. Termékeny terület volt, főleg a bortermelése vált messze földön híressé. Még Vergilius is így emlékszik meg róla: „Sunt et Ma- reotidea albae..." Napoleon Kairó irányába előrenyomuló hadseregét az angolok úgy akarták megállásra kényszeríteni, hogy felrobbantották a tavat körülvevő gátakat. Azóta egészségtelen mocsár és iszaptengerré vált az egész környék. A posványsza- gú vizenyős területet nemsokára gyér növényzetű átmeneti jellegű — arabul az u. n. „vádi“ vidék váltotta fel. A fővárosba vezető sivatagi autóúton nemsokára megismerkedtünk a Szaharába torkolló Líbiai-sivataggal. Az ország területének 96,5 százaléka homok, kavics vagy kőpuszta. A lakosság 97 százaléka az ország 3,5 százalékát kitevő megművelt területén él. „Egyiptom a Nílus ajándéka“ — valóban igaz ez a szállóigévé vált mondás! Ahová nem jut el a víz, ott tért hódít a minden életet megfojtó homok. JÁRŐRÖK A SIVATAGBAN A sivatagon átvezető „halál- út“ 225 km hosszú. Minden kül- és belföldi autó számára engedély kell az átutazásra. Az utat klímának megfelelően felszerelt, a meleget jól bíró núbiai négerekből toborzott katonai rendőrség őrzi. Mindén érkező jármüvet ellenőriznek. A bajbajutottakkal a gyors kapcsolat megteremtése céljá_ ból az út mentén, rövid távolságonként telefonállomásokat létesítettek. Az útszélen levert póznák és kővel megrakott szurkoshordók rendeltetése is hasonló, de nem az emberéletet, hanem magát az utat védi a homoktemetőtől. HARCOK AZ ÜTÉRT A tavaszi időszakban gyakran dúló homokvihar, — az arabok által is rettegve emlegetett „számum“ — nagy homokbuckákat fúj erre a fontos közlekedési vonalra. A számum a mi hófúvásainktól „csak“ annyiban különbözik, hogy a hó helyett homokot kavaró fergeteges szél a hideg helyett halálos forróságot lehel magából. No, meg a hótúrók helyett homoktúrók keresik az utat az itt-ott kilátszó póznák irányát követve... öntenünk. A szomjúság szinte sütötte az ember torkát. Rövid időn belül az egyre erősebben behatoló forróság valóságos izzasztókemencévé alakította át autónkat. Ebben a hemokpokolban emberekkel is találkoztunk; nomád beduinok voltak. Szívós tevéiken bóbiskolva vagy mellettük baktatva rótták a kilométereket. Az Egyiptomhoz tartozó sivatagban — a hozzávetőleges adatok szerint — számuk még ma is eléri a 75—60 ezret. Nyomorúságosán tengetik életüket, de szabad, büszke emberek. A fellahokat, a letelepülő földműveseket lenézik. Mindmáig tnegőrizték törzsi szervezetüket és ősi törvéIgy tisztítják a Montasa park pálmafáit. 1942-ben elkeseredett küzdelem folyt a hadászati szempontból nagyfontosságú út birtoklásáért. Közvetlenül az úttal párhuzamosan haladó El Alamein-i csatatéren az angolok legyőzték és visszaszorították az Egyiptomba behatoló német és olasz katonaságot. A harcok nyomait még a homok sem temette be tejlesen ... A BEDUINOK BIRODALMÁBAN Benn a sivatagban inkább csak érez és képzelődik az ember, látnivaló alig akad. Homok, kő, homok, majd ismét ugyanezt látja az ember. Félelmet ébresztőén sivár minden, még az égbolt is teljesen felhőtlen. A magunkkal vitt — hűsítő italnak szánt — folyadék úgy felmelegedett, hogy ihatatlanná vált és ki kellett nyeiket. A mostoha természeti viszonyok szilajjá, érdessé, igénytelenné és kitartóvá formálták őket. Egyetlen hű segítőtársuk, a nomád élet minden nehézségében velük osztozó s még náluk is kisebb igényű „mindenesük“ — a teve! VENDÉGESKEDÉS AZ OÁZISBAN Délibábos látványnak tűnt az egyik dombhajlat mögött megjelenő zöld sziget. Lakott hely, — kopt nyelven „oázis“ — volt. A sivatagban is, mint mindenütt, ahol a felszíni viszonyok kedvezőbbek és víz is fakad, emberi településsel is találkozunk, akiknek a föld és a víz életet és otthont ad. A fárasztó útszakasz egyetlen megállóhelyén igazán jól esett a kiadós pihenés. A „Rest House“ vállakozó szellemű görög tulajdonosa — jó pénzért a vízen és a sivatagban valóban hűsítő forró feketekávén kívül, még a szintén messziről idejutott Coca- Cola-val is kedveskedett vendégeinek. A „SZÁRAZVÖLGY“ KOLOSTORAI Az eddig egyhangú utunk egyre változatosabbá és érdekesebbé vált. A régi időkben vízmosta — 350 km hosszúságú tengerszint alá süllyedt — Vádi Natrum délkeleti csücskét szeltük át. Valamikor a nagy mennyiségben lehulló csapadék lezúdulása mély völgyeket vájt itt a talajba. A nyári hónapokban már teljesen kiszáradó kilenc tó őrzi csak a múlt vízbőségét. Nem messze az úttól a „szárazvölgy“ dombjain a IV. századból származó négy kopt kolostor dacol az idővel. A meglevő romépületek és a ránk maradt feljegyzések alapján tudjuk, hogy a X. században az ittlevő kolostorok száma elérte a félszázat. A rosszabbodó életfeltételek és a térhó. dító mohamedán vallás meghátrálásra kényszerítette az ókori egyiptomiak keresztény vallású leszármozattjait. A nőtlenségben élő barátok 30—40- es csoportokban lakják a megmaradt kolostorokat. AKIK HADAT ÜZENTEK A SIVATAGNAK ... A haladóan gondolkozó egyiptomiak jövőbe vetett hitének szimbóluma: A1 Tahrír — a sivatagban serkenő új élet csírája. Ezen a fokozatosan homoktengerbe.' vesző kietlen kőpusztán kezdték el a sivatag betelepítését, — az Egyesült Arab Köztársaság legmerészebb vállalkozását. A víz és az emberi akaraterő segítségével modern gazdasági településeket akarnak teremteni a sivatagban. Távlati tervük, kétmillió kétszázezer feddám, kb. egymillió hektár homok termékennyé tétele. AKADÁLY A TÖBBNEJÜSÉG Az első „úttörők“ telephelyeit láttuk. Az állam — bizonyos feltételek mellett — messzemenő támogatást nyújt a telepeseknek. Többek között: csak yfiatal, egészséges családok kaphatnak letelepedési engedélyt. A családfőnek büntetlen, katonaviselt embernek kell lennie és köteleznie kell magát, hogy — az egyébként megengedett többnejúség helyett — egynejűségben fog élni. Vége. Angolában tovább lángol az ellenállás tüze. Az ellenállás két irányzata, mely ugyan megosztja a portugál gyarmattartók ellen küzdő erőket, előbb-utóbb eggyé kovácsolódik és meghozza a maga gyümölcsét. Felvételünk az angolai felkelők egyik csoportjáról készült. Röviden a külpolitikából A GENFI LESZERELÉSI BIZOTTSÁGBAN tett új szovjet javaslattal foglalkozik a Pravda. Az indítvány értelmében megnemtámadási szerződést kellene kötni a Varsói Szerződés és az Északatlanti Szerződés tagállamai között. A lap megállapítja, hogy a világhelyzetet elfogulatlanul értékelő minden ember számára világos, mennyire megjavulna a nemzetközi helyzet, ha a nyugati hatalmak elfogadnák a szovjet javaslatot. A szovjet kormány indítványa határozott lépés annak irányában, hogy a bizalom légköre alakuljon ki a két szembenálló csoportosulás államai között és megszűnjék a konfliktus veszélye. A Pravda ezután emlékeztet arra, hogy az új szovjet kezdemé-; nyezés erős nemzetközi visszhangja ellenére, a nyugati hatalmak siettek kitérni a szovjet javaslat elől. Ez ismét csak azt mutatja, milyen keveset érnek a nyugati hatalmak képviselőinek nyilatkozatai arról, hogy a leszerelésre és a békére törekszenek. A NYUGATI NÉZETELTÉRÉSEK kieléződésére vet fényt két fontos diplomáciai tanácskozás kudarca. Zsákutcába jutott a nassaui paktum életbeléptetéséről folyó angol-amerikai tárgyalások első szakasza és eredménytelenül végződött a „hatok“ külügyminiszteri konferenciája. Ami az első kérdést illeti, Londonban nyílt titok, hogy az Egyesült Államok elutasította a Macmillan- kormány tervezetét, amely tízhatalmi NATO-atomparancs- nokság felállítását indítványozza. A KÖZÖS PIAC MINISZTERI tanácsának brüsszeli értekezlete, amint várható’volt, nem hozott eredményt. Az olaszok és a hollandok kitartottak már korábban bejelentett elhatározásuk mellett, amely szerint egyelőre nem írják alá a Közös Piac és a tizennyolc afrikai ország kapcsolatát rendező szerződést. Az olaszok és hollandok „visszavágása“ súlyosan érinti Franciaországot. A francia kormánynak egyévi erőfeszítésbe került, amíg elfogadtatta a társországokkal a „hatok“ és az afrikai országok közötti megállapodást, amelyet tavaly december 19-én valamennyi ország parafáit. Most már csak az egyezmény formális aláírása volt hátra. Az olaszok és a hollandok elutasító válasza után nem valószínű, hogy a 18 afrikai állam csatlakozását a Közös Piachoz még ebben az évben tető alá lehessen hozni. Egy páncéltörő lövész hősi halálára Az első önálló csehszlovál zászlóaljat Buzulukban bevágó nírozták, hogy elvigyék a fron tra Bjelgorod irányába. A vo natban többször felkérték Svéi Jóskát, hogy szép bariton hang ján valamit énekeljen, Ismert még hazulról a mozgalmi dalo kat, sőt újakat tanult mei utolsó munkahelyén, a Prole tarszkaja kultúra nevű szov- hozban, ahol mint traktoros és kombájnos dolgozott. Nem bánta meg, hogy szögre akasztotta a szabómesterséget, nagyon tetszett neki új munkája. A vonatban volt elég ideje, hogy gondolkozzék s visszaforgatta mozgalmas életének változatos filmjét. Gyakran elmerengett sorsa felett és egy idő óta balsejtelmek gyötörték. Vajon mi történt szeretteivel? Ott látta magát újra gyermekkorában Tiszaújlakon, majd Nagyszőlősön vagy a bratisla- vai Duna-parton. Fiatal szabósegéd korában már bizalmukkal is kitüntették az elvtársak, funkciókká) bízták meg. Jól esett neki ez a bizalom, moát is amikor rágondolt, melegséget érzett a szíve körül. Hát még amikor ünnepélyesen felvették a pártba. Hány sztrájkban és sikeres tüntetésben vett részt. Legszebb emlékei közé tartoztak a Bratislávában eltöltött évek. Szabad idejét teljesen a mozgalomnak szentelte. Tagja volt a Műhely ifjúsági kultúr- egyesületnek. Bástya utcai helyiségében' táncoltak, részt vett a szavalókórusban, s a színjátszó csoportban. Későbbi menyasszonyával, Bözsivel is ott ismerkedett meg. Sokat kirándultak és sportoltak együtt. Most is zubbonya felső zsebében őrzi fényképét, gyönyörködik benne. De kár, hogy nincs itt vele, hisz egységükben nem egy házaspár harcol együtt a fasiszták ellen. Szívesen emlékezik vissza a Magyar Fiatalok Szövetsége funkcionáriusaira, az elvtársakra a pártból és a Munkás szerkesztőségéből. Felejthetetlen élménye volt az 1938 nyarán rendezett MFSZ nyári tábor Szubotnyicán, ahová mindenünnen sok magyar sorozat végzett vele. Azok, akik lerohanták az árkokban védekező fasisztákat, megbosszulták Jóska halálát. Ő tudta, hogy biztos halálba megy, amikor társaiért áldozta % életét. A szanitéc-lányok, amikor összeszedték a sebesülteket, sírva ürítették ki Jóska zsebeit és megtalálták nála menyasszonya fényképét is. *** Svéd Jóskát hősi tettéért in memoriam a Vörös Zászló renddel és a csehszlovák „A szabadságért" érdemrend arany csillagával tüntették ki. A kitüntetések azt az ifjúsági funkcionáriust illették, akit a párt, a forró hazaszeretet, a fasiszták elleni gyűlölet és a proletárnemzetköziség lelkesítő eszméje a harcok tüzében hőssé formált. Feláldozta magát mindannyiunkért. Grek Imre .milllliillliimiiiiiiiiiiimmiiiiiM fiú és lány gyűlt össze a fiatalság minden rétegéből. Sohasem felejti el a tábort bezáró tábortűz - jelenetet. Fülében csengenek még a tárogató kísérő dallamának akkordjai és örökké szívébe zárta Ilku Palinak szavait: „Szétvisszük ennek a tábortűznek a szikráját lelkűnkben és világosítani fogja utunkat, hogy soha le ne térjünk népünk szeretetéhek és megvédésének útjáról!“ Utoljára még Katowicében látta nehány elvtársát, akik egy része Angliába.' emigrált, ő azonban kelet felé tartott, a Szovjetunióba, ahova mindig kívánkozott. Most pedig itt fog küzdeni a fronton, hogy meghálálja a vendégszeretetet és segítsen felszabadítani az országot és saját hazáját. így emlékezett vissza Svéd Jóska, aki már egy éve volt a hadseregben. Addig elmélkedett, míg elnyomta a fáradság és az álom. *** Végre az első frontvonalba kerültek. Harkovtól délre 30 kilométerre elérték a Mzsa folyó partját és annak mocsaras környékét. Szokolovo a folyó jobb partján feküdt 300 zsin- delyes faházikójával, csupán a templom és néhány háza épült téglából. 1943. március 8-án megindult a német támadás Szokolovo ellen, sor került az első közelharcra. Este 7-kor géppuskasorozat érte Szokolovo parancsnokát, Otakar Jaroš főhadnagyot. A katonák parancsra harcolva húzódtak vissza nagy veszteségek mellett, de a németek háromszor annyi halottat és 19 harckocsit vesztettek. Svéd Jóska, a páncéltörő fegyver kezelője csak késő este tört ki a körülzárásból. Másnap a 2. század újból támadásba indult. Előttük a beásott hitlerista harckocsik állottak páncélfalként. Mögöttük egy zászlóalj tüzérséggel, aknavetőkkel. Elérkezett a kritikus pillanat. Egy német géppuska feltartotta a szökeliő csehszlovák harcosokat, s a harckocsik lövegei mögöttük is elzárták az utat. A rajvonalból együl ugrott ki Svéd Jóska és előre szökellt, két kézre markolva hosszú páncéltörő fegyverét. Jóska a földre vetette magát, közvetlen közelből tüzelt a páncélosra. A harckocsi acéltornya megfordult. Az ágyú és gépfegyver elhallgattak. Jóska lövedékei áttörték a páncélfalat, szabaddá tették a rést. A szakasz hurrá kiáltással támadásba lendült. Mire Jóskához értek, harcos szive már utolsókat dobbant. Egy géppisztolyA „HEUREKA“ áldozatai „Heuréka!“ Megvan! — A hagyományok szerint Archimedes kiáltott fel így valamikor az időszámításunk előtti III. században, amikor felfedezte a hidrosztatika alaptörvényét. Heuré- kának keresztelte el búvárharangját Hans Keller svájci tudós is, aki az amerikai partok mentén új búvárvi- lágrekordot akart elérni. Négyen indultak a vállalkozásra. Keller, két angol, P. Small és C. Vitacker, valamint Richard Anderson, az amerikai haditengerészet képviseletében. Az amerikai haditengerészet anyagilag támogatta az akciót, annak reményében, hogy „bizonyos körülmények között“ még ennek hasznát veheti. Anderson sürgetésére a gyakorlatot előrehozták és P. Small, társával, Kellerrel leszállt. A cél mindössze 310 méter volt — első lépcsőként. A partról minden mozdulatukat követhették, hiszen a harangba televíziós felvevőgépet is szereltek, A búvárok leértek a tengerfenékre, zászlót tűztek oda, ahová eljutottak, majd viszszatértek a harangba. Ekkor hirtelen összeestek. Felfelé kezdték húzni a harangot, de 60 m mélységnél megálltak és Vitacker leszállt megnézni társait. Ő azonban még mentés közben odaveszett s az életmentők már Peter Smallon sem tudtak ^egíteni. Egyedül Keller vé- sielté át kisebb rosszullét- tel a szerencsétlenséget. Miért történt a szerencsétlenség, amikor Keller szerint a búvárharang 900 m mélyre is lemehetett volna az emberi élet veszélyeztetése nélkül? A vita folyik, de valószínűleg az amerikai haditengerészet érdekeltsége miatt — a nyilvánosság teljes kizárásával. A tragédiában minden bizonnyal közrejátszott a kísérlet időpontjának előrehozása, az előkészületek váratlan félbeszakítása is. Az Amerikai haditengerészet érdekei azonban egyáltalán nem vigasztalják meg a „Heuréka“ áldozatainak hozzátartozóit, akik közül P. Small fiatal felesége televízión nézte végig férje szörnyű haláltusáját, anélkül, hogy segíthetett volna rajta. A német nép békeszeretö tömegei, melyeknek érdekei azonosak a képünkön látható Ruhr- vidéki bányászokéival, előbb-utóbb szintén az utcára vonulnak.
