Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-25 / 8. szám
PÁRKÁNY ANTAL: 9. A Fekete-tengertől a Vörös-tengerig „-La-“ — nem öt, hanem csak kettő kell nekem — igyekeztem megmagyarázni. A fiú nem értette meg, hogy mit akarok. Szenvedélyesen, csak-' nem sírva tovább magyarázott, az ingét tépte, már a hatodik teve is a kezében volt... Végre ötven piaszterért megvettem három tevét. lyet az utódok az idők folyamán gyarapítottak. Az exkirfily palotája — Askurak szaib, maa sza- lama“ — köszönöm uram, a viszontlátásra — hálálkodott a kis gézengúz és kifürkészhetetlen mosollyal az arcán máris másik ügyfél után nézett. Az elhamvasztott könyvtár Sajnos ez a felbecsülhetetlen értékű könyvtár többször is tűzkárt szenvedett. Alapításának millenniumát nem érte meg. A győzedelmes iszlám i. u. 641-ben Egyiptomot is hó- dolásra kényszerítette. Állítólag Amr ibn el-As, a'kalifa hadvezére ezekkel a szavakkal gyújtotta fel a világhírű ókori könyvtárat: „Ha benne ta- láltatik mindaz, ami a koránban van. akkor felesleges, ha pedig más van benne, akkor káros!“ A zajos kikötőtől északnyugatra és keletre ismét a paloták hosszú sora kígyózik a tengerparti sugárúton. Nem messze innen épült fel a híres Montasa-palota, a trón- foszlott Faruk király pazar berendezésű rezidenciája. A kastélypalotát egyik oldalról a tenger, a város felől pedig mesébe illő virágágy-költemények magasba törő hűsítő szökőkutak, muzeális értékű szobrok, datolya-, narancs-, citrom- és ciprusfákkal tarkított ligetek övezik. A „Fekete-tenger gyöngye“ Alexandria nem véletlenül kapta ezt a hízelgő elnevezést, valóban gyönyörű fekvésű és nagy múltú kikötőváros. Utcái máig is megőrizték a görög- római város alaprajzát, pedig az elmúlt évszázadok folyamán sokan megkísérelték teljesen a maguk ízlésére formálni arculatát. Barangolás a városban A XIX. században nagy kiterjedésű ókori temetkezőhelyet tártak fel úgyszólván a város szívében. Katakombáknak nevezik ezt az ősi temetkezőhelyet, amely később az első keresztények menedék- és temetkezőhelyévé vált. A tűző nap elől nekünk is jó menedéket nyújtottak az évezredes füstös földalatti folyosók. A könnyelműségéről és pazarlásáról hírhedt király mindezt úgy akarta a nép előtt titokban tartani, hogy palotáját — őrhelyekkel teletűzdelt — magas kőfallal vetette körül. A kőfal ugyan nem omlott le, de a nemzeti forradalom győzelme által létrehozott új rendszer rombadöntötte a reakciós Faruk és az imperialista politikáját folytató Nagy-Brl- tannia terveit. A KGST nemrég Moszkvában megtartott ülésén a tagállamok számos gazdasági problémáját érintő kérdés került megvitatásra. A felvételünk hazánk küldöttségéről készült. 5 600 000 ember ■ i i — Az egész amerikai szakszervezeti mozgalmat rendkívül aggasztja az Egyesült Államok jelenlegi gazdasági helyzete — jelentette ki az egyik sajtóértekezleten Reuther, az Egyesült Államok Szakszervezeti Központjának alelnöke A részleges és ideiglenes munkanélkülieket is beszámítva. az Egyesült Államokban most legalábl 5 600 OOC embernek nine: munkája. Ez a szám az ország munkaerőlétszámánal 7,7 százalékát jelenti. A nyilatkozat rámutat, a; amerikaiak mintegy 20 százaléka él nyomorban. DE GAULLE POLITIKÁJÁT ELEMZI Zsukov a Pravda múlt keddi számában és kimutatja, miként változtak a háború befejezése óta de Gaulle Nyu- gat-Németországra vonatkozó nézetei A Pravda szemleírója kifejti hogy de Gaulle nézetei az osztálya iránti hűség tükrében fejlődtek. Az az osztály, amelyhez a tábornok tartozik — írja — sohasem kívánta komolyan a szövetséget a szovjetek országával és mindig szívesebben látta volna, ha megértésre jutnak Németországgal, amelyet maga de Gaulle annak idején „gyűlöletesnek“ nevezett A szövetség a ruhr- vidéki konszernekkel a legnagyobb mértékben kielégíti a francia monopóh jmokat, hi□ Fekete-tenger gyöngyének“ tengerpartja A városi múzeumban kronológiai sorrendben az óegyiptomi leletektől kezdve minden későbbi kor tárgyi emlékei megtalálhatók. Hivatását tekintve érdekes átmenetet képez az új kairói .óegyiptomi" és az ókairói „kopt“ múzeum között. Alexandria maga is ilyen átmeneti jellegű, felemás város. Nyugat és Kelet jellegzetes találkozóhelye. A modern belváros, valamint az elegáns európai és a szegényes arabnegyed között jelentős különbség van. Minél messzebb kerülünk a város hivaldokó központjától, annál kopottabbá válik minden. I „Játék a kastélyban“ A volt királyi kastélynak egy csaknem különálló részében, Monte Carloval is vetekedő rulett-játékbarlangot rendeztek be. Született előkelőségeket, a pénzvilág arisztokratáit pénz- sóvár szerencselovagokat és mindenre kész nemzetközi kalandorokat hoz ide a beteges játékszenvedély, vagy a köny- nyü meggazdagodás vágya. A játékasztal forgőkorongja nem egy embert „forgatott“ ki a vagyonából, vagy éppen a könnyen szerzett pénz révén tett később szerencsétlenné! (Folytatjuk) Rio de Janeiro nyomornegyede, a „Favela“. De hasonló nyomornegyedek övezik Brazília más városait is. A munkanélküliek milliói nyomorognak e tanyákon. A rendőrség a leg- drasztikusabb módon igyekszik megszabadulni az úgynevezett „koldusoktól“. Ám más a brazil nép véleménye. Tüntet a rendőrségi gaztettek ellen, melyre az még drasztikusabban válaszol. A felvételünk is ezt bizonyítja. szén az osztályérdekek közö sége, az épülő kommunizm országával szembeni. ellens geskedés és a saját népük! való félelem közös nevező hozza őket. „Most szemtar vagyunk — folytatja Zsuk —, kik segítették elő azt, ho Nyugat-Németország nemes repülőtereket, hanem hadih jókat és rakétákat is gyárt, a nukleáris bomba után nyú; ja kezét. De Gaulle csatlak zott Adenauer katonai elméi téhez és ez megerősíti a vitt hatatlan tényt: alku törtéi amely arra kötelezi Franciac szágot, hogy támogassa a ny gatnémet revansvágyók k landját. A Pravda szemléire befejezésül hangsúlyoz: „Húsz évvel ezelőtt országai népei együtt harcoltak a b kéért és a szabadságért. L gyenek népeink most is egyi a béke megvédésében és a te monukleáris háború megakad lyozásában.“ Ľubomír Nový, a Kultúrna Tvorba 5. számában megjelent cikkének befejező része. Intézményeink és szervezeteink ereje és tekintélye mindig az emberektől függ. Gyakran azok a dolgozók ássák alá az intézmények erejét és tekintélyét, akik csakis hivataluknál fogva ragyogtatják bölcsességüket, vélemény-nyilvánításuknál kikerülik a való igazságot s egész egyszerűen csak felhasználják az állásuk nyújtotta lehetőségeket és annak az intézménynek a tekintélyét bitorolják, amelynek képviseletében fellépnek. így takargatják saját gyengeségüket. Mindig más valaki nevében és sohasem a saját nevükben szólalnak fel. Nincs önálló koncepciójuk, nem tudatosítják, hogy mi az, amit „biztosítani akarnak“ és miért tartanak ki véleményük helyessége mellett. Meggyőződésük nem olyan átütő erejű, hogy az országos feladatokat a saját személyes ügyüknek tekintsék. Túl gyengéknek bizonyulnak. Egyetlen koncepciójuk csakis a következő: görcsösen ragaszkodnak a saját pozíciójukhoz. Állásuk fenntartása érdekében szépítgetik a befutott információkat, elnémítják a bíráló hangokat s ha azok a személyük ellen fordulnak, akkor a bírálatot az intézményre vonatkoztatják. Ezek az emberek a felelőtlenség és a kettős erkölcs megtestesítői. Passzivitásra késztetik munkatársaikat, passzivitásuk az önkénnyel párosul, az engedelmes végrehajtó tulajdonságait a korlátlan önkényúr tulajdonságaival cserélik fel. Az ilyen típusú dolgozó a személyi kultusz következtében az automatizmus és a voluntarizmus szimbiózisából született. Ezeket az irányzatokat pártunk dokumentuma már több ízben bírálat alá vették. A személyi kultusszal kap1 csolatosan fonák helyzetet teremtett az a tény is, hogy egy mindenható személyiség önkényuralma az objektív törvényesség, a történelmi erők és a társadalmi érdekek nevében a szubjektív elképzeléseket érvényesítette. A vezető személyiségre, valamint az önkényuralom megnyilvánulásai ra vonatkozó kritika gyakorlását a történelmi fejlődés, a párt és az állam ellen irányuló ténykedésnek minősítették. A marxizmust teljesen elferdítették és a marxizmus történelmi szükségességét kifejező dogmatikus igazságok rendszerévé vált. Nem maradt más hátra, mint a „felismert szükségességet" megvalósítani. A dogmatikus koncepció teljesen koncepció nélküli embereket nevelt. A marxista filozófiát merő ellentétben az alapvető eszméivel, teljesen elferdítették. A gyakorlat ugyanis lehetetlenné tette, hogy a kommunisták és a specialisták teljes kollektívája, valamint a dolgozók széles köre valóban részt vegyen annak megítélésében, hogy tulajdonképpen mi is az a törvényszerűség, miben lássuk a történelem hajtóerejét, mi felel meg legjobban a dolgozók és a szocializmus további fejlődési szükségleteinek. Filozófiai szempontból az a felfogásmód érvényesült, amely a rendszer alatt teljesen mechanikusan az „áttételes emelőkar“ rendszert értette, érvényre jutott a materializmus és az idealizmus, az objektív és a szubjektív, az ökonómika és az ideológia, az ideológiai szervező tevékenység, valamint a társadalom és az egyén egymáshoz való viszonyulásának metafizikai értelmezése. És, ezt már saját gyakorlatunkból tudjuk, annak a meggyőződésnek adtak kifejezést, hogy a szocialista rendszer előnyei teljesen automatikusan érvényesülnek, s hogy ha megváltoztatják az alapot, akkor önmagától felépül az új felépítmény (az új erkölcs, az új ember) és mindaz, ami ma már nem tartozik oda, csak annak a jele. hogy a „tudat a lét mögött késlekedik“. Így például azt az elképzelést, hogy az alap megváltoztatásával a vallás önmagától megszűnik, gyakran türelmetlenség és az az igyekezet váltotta fel, s hogy ezt a folyamatot „hatékonyabb“ eszközökkel kell meggyorsítani. S ezzel már meg is érkeztünk az automatizmus és az önkény szimbiózisához, a koncepció nélküli dolgozóhoz aki az üzemben valami „ideológiai tevékenységet“ szervez, valami olyasmit, ami „összefüggésben áll a vallással“ és ezzel a valóságban megmutatta, hogy hogyan lehet „az elméletet mesterségesen eltávolítani a gyakorlattól“ és áldatlan szakadást előidézni a politika, a gazdaságtan és a filozófia között. A dolgozók nevelésében a materialista dialektika képezi az egészséges filozófiai alapot, ezen az alapon kell megértetni a politika és a szakminősítés közötti összefüggést, továbbá az egyén és a társadalom, a kötelesség, az érdek és a kezdeményezés közötti ösz- szefüggést. A legutóbbi pártdokumentumok kellőképpen hangsúlyozzák, hogy a vezető dolgozó valóban vezető dolgozó legyen és a vezetés ma valóban „magasabb matematika“. A dialektikai összefüggés, a specializáció és az integráció ma nemcsak a modern tudományban és gazdaságtanban érvényesül, hanem a vezetésben és minden dolgozó minőAZ EURÓPAI SZABAD K RESKEDELM1 társulás (EFT. miniszteri szinten tart( múltheti tanácskozása Genfb befejeződött. A miniszter elvileg megegyeztek abbí hogy az ipari termékek vár ját a tagállamok között gye sított ütemben felszámolják így már 1966-ban, vagyis né évvel a társulás alapokmány nak számító 1960-as stockht mi egyezményben megállai tott határidő előtt vámment lesz az ipari áruk cseréje tagállamok között. Az EFTA vámok felszámolásában teh megelőzi a Közös Piac tagi lámáit, amelyek 1967 januárj ra tervezik e vámok megszü tetését. A tanácskozások végén 1 adott közlemény szerint a n niszterek megbízzák állan EFTA-képviselőiket közös a cióprogram kidolgozásáv amely az ipari áruk vámtét leinek gyorsított ütemű cső kentésére vonatkozó részlet ken kívül a mezőgazdasági halászati termékek kereskedf mére vonatkozó megállapod sokat valamint az EFTA-áll mok gazdasági és műszE együttműködésére vonatko irányelveket is tartalmaz ma. Külön közleményt adtak az EFTA-hoz társult Finne szág külügyminiszterével föl tatott tárgyalásokról. A közi mény szerint Finnországot t jékoztatták az EFTA akci programjának részleteiről megvizsgálták annak lehetős gét, hogy e programot Finno szág esetében miként lehet alkalmazni. ÍÉH A szczeczini kikötőben múlt évben összesen kétmil tonna áru fordult meg. Ezi a kikötő megtartotta elsőség a Balti-tenger kikötői között A háború előtt Szczeczin az akkori Stettin — elsösorb; helyi jellegű kikötő volt. f már nagy nemzetközi kiköi szolgálatait elsősorban Csé Szlovákia, a Német Demokraí kus Köztársaság és Magyaro szág veszi igénybe. Az ókorban már félmilliónyi lakosával világvárosnak számított. Időszámításunk előtt az 5. századik a hellenisztikus kultúra központjává vált. I. Ptolemaiosz —, aki Nagy Sándor tábornoka volt és árván maradt fiainak gyámja — a gyermekek meggyilkoltatása után birtokába vette Alexandrával együtt egész Egyiptomot. Népszerűtlenségét azzal akarta ellensúlyozni, hogy elődjét utánozva maga köré gyűjtötte korának íróit és tudósait. Megalapította a Muszeiont, a múzsák szentélyét, ahol a 3. századtól i. e. 48-ig már 700 ezer papirusztekercsből álló gyűjteményt szedtek össze, ame■ lllllimiliminmii um mi iinnuii .................................................................................................................... KELL-E FILOZÓFIA? kéletes elsajátítása alapján keressük a szélesebb filozófiai, lolitikai és ökonómiai összefüggéseket, szélesítsük ki po- itikai áttekintésünket és mé- yítsük el szakképzettségünket, ízeknek a tulajdonságoknak íz egységét nevezzük kommu- íista képzettségnek. A személyi kultusz a kollek- ;íva egyes dolgozóit egy em- jer minősítésének emelése ériekében megfosztotta a személyes adottságoktól és ké- Dességektől. A kollektíva veze- :és megadja a lehetőségét an- íak, hogy a kollektíva tagjai Eülön-külön kibontakoztassák naximális adottságaikat és cépességeiket. Ebben rejlik a collektíva, a vezetőség, a szerrezet és az intézmények ere- ie. A határozat nem válik böl- :sebbé, hogyha egy teljesen ehetetlen dolgozó helyett tíz ehetetlen ember állítja össze. Sllenkezőleg. A határozat miniig ésszerűbb, hogyha több >kos ember állítja össze. Sokat íyom a latban, hogy a dolgo- :ók milyen személyes tulaja lonságokkal rendelkeznek és nilyen személyes felelősséget reznek. A személyi kultusz lmélete és gyakorlata elha- lyagolta az egyén és a táradalom közötti viszonyulás :özvetettségét és a személyiég fogalmát leszűkítette. Amint Sztálin elvont szemé- yiséggé változott, elméletben szocialista ember személyi- ége is általában az absztrakt erkölcsi vonások“ komplexu- na lett, nem vették tekintetbe íz ember pszichológiáját és az (let konkrét konfliktusait. Ez i felfogás jellemzi a második 'ilágháború után megjelent nűveket, főleg azokat, amelyek i marxista etika és a kommu- lista erkölcs problémáival fog- alkoznak. A dolgozók nevelémimmiiimimmimmiiiiiiMiiiľ sét úgy fogják fel, hogy bizonyos követelményeket állítanak fel anélkül, hogy a követelmények közötti összefüggéseket konkrétan elemeznék. Az iskolákban az ifjúság kommunista nevelésének gyakorlati megvalósításánál többnyire ezt látjuk. A párthatározatokat úgy magyarázzák, mintha azok a követelmények töredékei lennének. A CSISZ-tagnak jól kell tanulnia, termelőmunkát kell végeznie, brigádmunkára kell járnia, a főiskolán részt kell vennie a tudományos körök munkájában, az alkotóversenyeken, politikailag képeznie kell magát, kulturáltan kell élnie, sportolnia kell stb. A gyakorlatban az eredmény így mérhető fel: Az iskolákban a CSISZ kevés aktivitást fejt ki, mert túl sok tevékenységet gyakorol. A sokoldalúságot a túlsó végéről fogjuk fel. A sokoldalúságot úgy magyarázzuk, hogy mindannyiunknak mindebből ki kell venni a részünket, mindenből valamit. Ez a megállapítás a felnőttekre is vonatkozik. Jól tudjuk, hogy „mindent“ vagy legalábbis „valamit“ még mindig csak kevesen végezhetnek el. Vajon nem azért van-e ez így, mert ha mindenkitől mindent várunk el, akkor senki sem csinál semmit? — Az ostravai televízió műsorában nemrég Ivó Plachýt, egy y fiatal rádióamatőrt mutattak í be, aki a legnagyobb áldozatok áráij is meg akarta szerezni azt a drága gyógyszert, amely megmentené egy lengyel elv- , társ életét. A fiatalember . szenvedélyes kutatóelme, az ‘ elektrotechnikai szakra sze- ' retne beiratkozni, sokat tevékenykedik a HESZ-ben és sok- oldalúan bemutatta már érté- ! kés tulajdonságait. Az édes- 1 anyja fejezte ki a legjobban > azt az elvet, mely szerint a j fiát nevelte: fordítsa a fi- t gyeimét inkább csak egy ér- ! deklődési körre, mintsem hogy (Folytatás a 6. oldalon) !
